Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-16 / 146. szám, szerda

4 m sm 1954. június 16. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Karol Bacílek elvtárs felszólalása Felszólalásomban Novotný elvtárs beszá­molójának azzal a részével akarok foglal­kozni, amelyben megemlékezett Szlovákia iparosításáról és szólott a szlovák burzsoá­nacionalizmusról. Csehszlovákia Kommunista Pártja a cseh és szlovák burzsoázia ellen vívott harcban á szlovák nemzet elismerésének és egyen­jogúsításának kérdését már a megalakulá­sa utáni első években felvette programm­jába. A kapitalista reakció ellen vívott együt­tes harcban kovácsolódott a párt egysége. A cseh elvtársak szüntelenül hangsúlyoz­ták a szlovák nemzet jogait, másrészt pe­dik a szlovák elvtársak a szlovák reakció szeparatista törekvései ellen küzdve rá­mutattak a cseh munkásosztállyal való együttes féllépés szükségességére. Ez volt a CsKP nemzetiségi politikájának alapja a közös ellenséggel — a cseh és a szlovák kapitalista reakcióval vívott harc­ban. A cseh munkásság a párt vezetése alatt azonosította magát a szlovák munkásság harcával a szlovákiai ipar leszerelése és a cseh burzsoázia törekvései ellen, amely Szlovákiát elmaradt agrárjellegű országgá, ipari termékeinek piacává és olcsó mun­kaerők tárházává akarta tenni. Amikor a koldusbotra juttatott és kímélet­lenül proletarizált szlovák parasztság har­cot kezdett a végrehajtások ellen és a pa­rasztok elkeseredett küzdelmére csendőrsor­tüzékkel válaszoltak, amikor fegyvertelen pa­rasztokat gyilkoltak le és emberi vér fes­tette vörösre Certižná, Habura és Polom­ka földjét, a prágai és más cseh üzemek munkásai tiltakozó sztrájkba léptek csak­úgy, mint a duchcovi véres sztrájk után a munka beszüntetésével tiltakoztak a nagyszombati és a bratislavai munkások is. Az országgyűlésben a kommunista kép­viselők lerántották az álarcot a cseh és a szlovák burzsoázia utálatos arcáról akkor is, amikor a koldusbotra juttatott munká­sok és parasztok százezerszámra hagyták ott szülőföldjüket, családjukat és csavar­gókként idegen világban hiába kerestek munkát és kenyeret. A kommunista párt a cseh országrészek és Szlovákia egész népét szolidaritásra ne­velte München nehéz napjaiban is, amikor egész népünk kész volt harcbaszállni a köz­társaság megvédéséért és amikor a cseh és szlovák urak elárulták népüket. A szlovák nép megnyomorításának politikáját a meg­szállás idején is folytatták, amikor a nép­párti fasiszták Szlovákiát kiszolgáltatták a fosztogató német kapitalisták kénye-ked­vének. A szlovákiai üzemek új cégért, új urat kaptak: a Hermán Gőring Werke-t és százezer szlovákiai munkást hajszoltak kényszermunkára Németországba. A megszállók és a néppárti fasiszták el­len vívott harcban gyarapodott és szilár­dult a cseh és a szlovák nép egysége. A Csehszlovák Köztársaság helyreállításaért küzdő Szlovák Nemzeti Felkelés idején a partizánok soraiban cseh dolgozók is részt vettek a harcban és Csehszlovákia Kom­munista Pártjának központja Moszkvából Gottwald elvtárs vezetése alatt nem szűnt meg gondoskodni a felkelés szükségleteiről és lefolyásáról, ellenállási harcunk sikeré­ről. A Szovjet Hadsereg mérhetetlen áldoza­tainak árán felszabadult a Csehszlovák Köztársaság. A Csehszlovák Köztársaság kormányának élére a kommunista párt és Gottwald elvtárs állt. Az ellenszegülő reak­cióval vívott harcban fokozatosan érvénye­sült a párt politikája, amelynek irányvo­nala a szocializmus felé vezetett. E politi­ka elválaszthatatlan része volt a nemzeti kérdés lenini-sztálini értelmezése, a nem­zetek politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúsítása. Csehszlovákia Kommunista Pártjának po­litikája tehát Szlovákiában a következőket biztosította: a) Az egységes gazdálkodás keretében és az állami terv alapján a gazdasági elmara­dottság fokozatos megszüntetését és az or­szág iparosítását, valamint a szlovák nem­zeti szervek befolyását a szlovákiai jelen­tőségű gazdasági intézményekre. b) Annak lehetőségét, hogy külön nem­zeti szervbe — a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testülete — révén, te­kintetbe véve Szlovákia fejlődésének sajá­tosságait, megvalósítják az állam egységes politikáját. c) A szlovák nemzeti kultúra, a sajtó, a színházak, a film és más kulturális intéz­mények felvirágoztatását Szlovákiában, is­kolák, tanfolyamok és más intézmények széleskörű hálózatának felépítését, amelyek biztosítják általában a lakosság anyanyelvi, oktatását, különösen pedig a szakmai és műszaki nevelését. , Az egyenjogúsítás politikája alapelveit teljes egészében csak a burzsoázia 1948. évi államcsínyjének felszámolása után iktat­hattuk be és iktattuk be a köztársaság alkotmányába. A legnagyobb jelentősége Szlovákia iparo­sításának volt. A csehszlovákiai gazdaság egyenletes elosztásának és egységének ér­veiből kiindulva, Gottwald elvtárs mér 1946-ban egyik parlamenti beszédében beje­lentette Szlovákia iparosítását, mondván: „A kétéves terv fontos feladatai közé tar­tozik, hogy megvessük Szlovákia iparosítá­sának alapjait. Az állam megbonthatatlan egysége elkerülhetetlenül megkívánja, hogy Szlovákia gazdasági színvonala sürgősen megközelítse a cseh országrészek gazdasági szinvonalat. Ezért meg kell teremtenünk annak előfeltételeit, hogy teljes mértékben kihasználhassuk az ország nyersanyag- és energetikai forrásait és gondoskodnunk kell munkaerőtartalékok biztosításáról is, hogy kibővíthessük Szlovákiában a régit és fel­építhessük az új, korszerű ipart". Szlovákia iparosításában elkerülhetetlenül szükség volt a fejlettebb cseh nemzet ré­széről nyújtandó nagy segítségre. A párt vezetésével a cseh dolgozó nép készségesen meg is adta és továbbra is megadja e tá­mogatást. Milyen volt Szlovákiában az ipar helyzete a felszabadulás után és miben nyilvánult meg ez a segitség? A fasizmus Szlovákiá­ban gyászos örökséget hagyott ránk. A szlovákiai ipar teljesítőképessége a háború előtti színvonal 45 százalékára süllyedt. A háború következtében 30.181 ház pusztult el és vált lakhatatlanná, 1.504 közúti híd, 6.336 vasúti feljáró és 850 vasúti híd sem­misült meg teljesen. 270 kilométer hosz­szú vasútvonal pusztult el, 970 kilométer hosszúságban felrobbantották a síneket. Szlovákia egyes részei között megszakadt a közlekedés, az ország egyes vidékein éh­ínség tört ki és különböző járványos be­tegségek pusztítattak, a többi között első­sorban a tífusz. Hála a párt egységes politikájának, há­la a cseh dolgozók nagy segítségének és a Szovjet Hadsereg közvetlen támogatásának, fél éven belül helyreállítottuk a megsza­kadt közlekedési vonalakat, megindult a munka a gyárakban és már 1945-ben meg­újult gazdasági életünk. A köztársaság kor­mánya elegendő összeget bocsátott Szlová­kia rendelkezésére, hogy helyreállíthassuk a háború pusztította városokat és falvakat, de a demokrata pártban hatalmaskodó reak­ció és a vele szövetkezett szlovák burzsoá nacionalisták ezeket az összegeket gyakran korupt célokra használtált fel, úgyhogy, még abban az évben is további támogatást kellett nyújtani 1358 ház helyreállítására, az eperjesi kerület ukránlakosságú járásá­ban. A burzsoá nacionalisták tehát a bur­, zsoá reakcióval kéz a kézben nemcsak meg­lopták a dolgozóknak a kormány részéről nyújtott segítséget, hanem ugyanakkor azt a véleményt élesztgették, hogy a kormány nem törődik a® ukrán lakosságú járás szük­ségleteivel. A kormány nyújtotta támoga­tás lényegében lefhetévé tette a háború­pusztltotta szlovákiai gazdasági élet hely­reállítását, úgyhogy már a kétéves terv idején jelentős sikereket könyvelhettünk el Szlovákia iparosításában. Szlovákia iparosí­tásában az első lépés az volt, hogy a reak­ció ellenállása dacára a cseh határvidékről gépi berendezéseket helyeztünk át, ami 23.871 munkásnak adott munkát. A szlo­vákiai gazdaság fejlesztésében 3.78 milliárd koronát ruháztak be, vagyis az országos beruházások 32.3 százalékát. Mindez lehetővé tette azt, hogy a két. éves terv folyamán az ipari termelés 62 százalékkal gyarapodott és Szlovákia ré­szesedése az egész állam ipari termelésében 12.8 százalékról 13.9 százalékra nőtt. Még nagyobb sikereket értünk el az ötéves terv folyamán. Az ötéves terv idején 125 új üzemet építettünk fel, további 109 üzemet kibővítettünk és korszerűsítettünk. 1953 vé­gén az összes ipari termelés 1937-hez ké­pest 4.8-szorosára emelkedett, a nehézipar összes termelése kereken megkilencszerező­dött, ugyanakkor iparunk minőségileg is megváltozott. Az a körülmény, hogy Szlo­vákia ipari üzemeinek háromnegyed részét a legutóbbi hét év alatt építettük fel, azt fjfelénti, hogy iparunk korszerű, berendezése magas mii szaft színvonalú. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosok száma az 1930. évi 66.7 százalékról 1953­ban 40 százalékra csökkent, az építőiparban és az iparban foglalkoztatott lakosok szá­ma ugyanabban az időben 18.8 százalékról 28.2 százalékra emelkedett. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdaságban 42.4 százalékra nőtt. A szocialista szektor ma már a legfontosabb mezőgazdasági ter­mények több mint felét szállítja. Igy változott át Szlovákia elmaradt ag­rárországból fejlett, ipari-agrár jellegű or­szággá, amelyben túlsúlyban van a szocia­lista szektor, a lakosok 76.2 sz/ázaléka a szocialista szektorban talál munkát, 22.5 százalékát az egyénileg gazdálkodó parasz­tok és kisparasztok teszik ki és csak 1.3 százaléka tartozik a kapitalista szektorhoz, javarészt a kuláksághoz. Megváltoztak az életfeltételek is. Szlo­vákiában ma nincs többé munkanélküliség. Szlovákia népe a Csehszlovák Köztársaság­ban talált otthont és kenyeret és nem kell kivándorolnia Argentínába, Brazíliába, az Egyesült Államokba, Kanadába, Franciaor­szágba vagy Belgiumba. A z iparosításnak, az ipar foglakoztatott­sága és munkatermelékenysége növekedésé­nek következtében lényegesen emelkedett a különböző árucikkek fogyasztása is, s így megjavult a lakosság életszínvonala és megszilárdult a munkások és a parasztok szövetsége. A szocializmus építése, és ez éppen a legértékesebb eredményünk, megváltoztatta az ember viszonyát is a munkához és a társadalomhoz, bár ezen a téren a párt gon­doskodását egy pillanatra sem szabad csök­kenteni. A szocialista munkaverseny lelke­sedéssel tölti el a dolgozók százezreit, akik versenyeznek a terv teljesítéséért és napról­napra gyarapítják szaktudásukat. A szocia­lizmus építésében végzett sikeres és kiváló munkáért az elmúlt három év alatt 303 szlo­vákiai dolgozó kapott népi demokratikus köztársaságunk elnökének kezéből magas állami kitüntetéseket. A párt vezetésével a lenini-sztálini nem­zetiségi politika következetes érvényesítésé­ben olyan hatalmas felvirágzás tapasztalha­tó a szlovák nemzeti kultúra terén, ami. lyenröl a múltban még álmodni sem mer­tünk. Az iskolaügy szakaszán az óvodák száma megtízszereződött. Az ipari szakiskolák ta­nulóinak száma hétszeresére emelkedett és többszörösére nőtt a középfokú iskolák diákjainak száma is. Jelentősen kiépült az ukrán és magyar iskolák hálózata is. Ta­nítóink különböző tanulmányi módszerekkel gyarapítják nevelői és szaktudásukat. A fel­szabadulás, különösen pedig 1948 február­ja óta hatalmas fejlődésen mentek keresz­tül a szlovákiai főiskolák. Az 1937/38-as iskolaévben Szlovákiában egyetlen három­fakultásos főiskola volt, 3057 hallgatóval. Ma Szlovákia területén 12 főiskola műkö­dik 31 fakultással a hallgatók száma 13.126. Az 1953/54-es iskolaévben a rendes tanul­mányi formák mellett további 3.840 hallga­tó folytat másformájú tanulmányokat főis­kolákon, eltekintve a pedagógiai főiskolák távhallgatóitól. Ennek következtében a fő­iskolai hallgatók száma összesen 16.966-ra emelkedett. Szlovákiában 13 diákotthon van, amelyekben 8.720 főiskolai hallgatót, tehát a diákok 66 százalékát helyeztük el. Tudományunk fejlődésének fontos esemé­nye volt a Szlovák Tudományos Akadémia megalakulása 1953. júniusában. Ma már a Szlovák Tudományos Akadémia 42 tudomá­nyos intézetében és akadémiai munkahelyén több, mint 600 tudományos dolgozó műkö­dik. Tanúi vagyunk a szlovák nemzeti kultú­ra rohamos felvirágzásának. Üj, formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrát építünk. A München előtti burzsoá köztár. saság idején Szlovákia területén kéit színház volt, — Bratislavában és Kassán. A fasisz­ta Szlovák Állam ezen mit sem javított. Ma 9 színházunk van 24 együttessel. A hi­vatásos színtársulatokon kívül ma az üzemi klubok és kultúrházak mellett összesen 2100 műkedvelő színészegyüttes működik. A München előtti köztársaság egész fenn­állása alatt mindössze két egész estét be­töltő szlovák játékfilmet gyártottak, az u. n. Szlovák Állam alatt egyet sem. Népi­demokratikus köztársaságunk fennálásának eddigi 9 éve alatt 12 egész estét betöltő szlovák játékfilmet, többszáz népszerű tu­mányos és dokumentumfilmet gyártottunk. Szlovákia ma korszerű filmstúdiókkal ren­delkezik, ahol szorgalmasan készítik a z új filmalkotásokat. 1937-ben Szlovákia területén 196 mozi működött, 1953-ban számuk 909-re nőtt, eb­ből 110 a vándormozi. Zeneszerzőink a nép dalaiból és táncai­! ból merítve életre keltik zeneművészetünk 1 nemzeti hagyományait. Ebben az évben j két szlovák zeneszerzőt tüntettek ki állam­i díjjal. | Négy hivatásos ének- és táncegyüttesünk van, továbbá a Lucnica-együttes és a Cseh­szlovák Rádió nagy énekkara. Szlovákiában közel 5000 népi művészegyüttes keretében 110 ezer dolgozó dalol és táncol. Sikereket értünk el irodalmi téren is. Az elért gazdasági és kulturális sikerek megerősítik a szlovákiai dolgozók bizalmát a párt és a kormány iránt. A széles töme­I geknek a pártba és a népi demokratikus I rendszerbe vetett bizalma, a népi demokra­tikus állam hatalmának megszilárdulása és a Nemzeti Arcvonal politikájának helyes­sége Szlovákiában is megnyilvánult a nem­zeti bizottsági választások alkalmával. A szlovák nép a cseh néphez hasonlóan a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavazva meg­győzően fejezte ki odaadását és hűségét a párt és a kormány iránt. Nevetségesek és kicsinyesek voltak a szlo­vák burzsoá nacionalistáknak, Husáknak és társainak a köztársaság egységének megbon­tására irányuló kísérletei. Hiába szövetkez­tek a reakciós szlovák burzsoázia képvise­lőivel a kommunista párt, a köztársaság és a szlovák nemzet elleni harcra. A párt és a kormány politikája előidézte változások olyan helyzetet teremtettek, amelyben a történelem szemétdombjára söpörtük a re­akciós burzsoáziát és a burzsoá nacionalisták soraiból rekrutálódó segítőtársaikat és a bí­róság igazságos ítéletet hozott az elmara­dottság és a dicstelen mult e roncsai fölött. Ezzel azonban nem szűnt meg a burzsoá nacionalizmus veszélye és rajtunk, a CsKP szlovákiai tagjain áll, hogy leszámoljunk csökevényeivel, hogy kinyissuk az ablako­kat és alaposan kiszellőztessük házunk tá­ját és így haladjunk tovább előre az új si­kerek felé. Emellet szüntelenül szem előtt kell tar­tanunk, mik azok a legfontosabb feltéte­lek, amelyek a múltban lehetővé tették si­kereinket és amelyek feltétlenül szüksége­sek további eredményes fejlődésünk bizto­sításához. Az első ilyen feltétel az állam egész te­rületén folytatott politika egysége. Ez az egység adva van. Adva van Csehszlovákia egységes kommunista pártjának létezésé­vel, hisz ezt a pártot a központból, a CsKP Központi Bizottságából vezetik, amelynek határozatai az egész Csehszlovák Köztársa­ságban minden kommunistát ^köteleznek, ül-' jenek bár akárhol, akármilyen hivatalban. Szlovákia Kommunista Pártja az egységes párt elválaszthatatlan része és az SzlKP Központi Bizottságának határozatai csak az elvi országos határozatokat alkalmazhatják és konkretizálhatják a szlovákiai viszonyok­ban és biztosíthatják megvalósításukat a politikai tömegmunka révén. A politika egységét a Csehszlovák Köz­társaságban megszabja továbbá a nagy tö­megszervezetek, a szakszervezet, a CsISz, a szövetkezetek, a Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Szövetsége, valamint a kulturális in­tézmények, a Csehszlovákiai írószövetség, a film, a Csehszlovák Tudoniányos Akadé­mia egysége és egységes vezetése, valamint az iskolaügy egységes irányítása. Mindezek az intézmények teljes lehetőséget biztosíta­nak szlovákiai tagozataiknak arra, hogy te­kintetbe vegyék Szlovákia és a szlovák nyelv különleges adottságait, és egyben lehetővé teszik a nemzeti forma érvényesülését né­pünk szocialista nevelésében. A párt poli­tikájának egységét meghatározza a gondol­kodás egysége a marxizmus-leninizmus szellemében. Minden, az egység megbontá­sára irányuló kísérlet, burzsoá nacionaliz­mus, szociáldemokratizmus és más ellensé­ges ideológiák becsempészése a pártba, a párt politikai egységének és cselekvőképes­ségének meggyengülésére vezet. Minden kommunistának az a feladata, hogy minde­nütt engesztelhetetlenül harcoljon az efféle jelenségek ellen. Az államunk vezetésében megnyilvánuló politikai egység mellett ahhoz, hogy köztár­saságunkban és ezzel Szlovákiában is si­keresen felépíthessük a szocializmust, fel­tétlenül szükséges a Csehszlovák Köztár­saság gazdaságának egysége is. Itt sem le­het érdekkülönbség Szlovákia és a cseh or­szágrészek között. Vannak gazdasági éle­tünknek, különösen nehéziparunknak és vasúti közlekedésünknek olyan ágazatai, amelyeket feltétlenül egy központból kell irányítani, egyenesen a minisztériumból, a szlovák nemzeti szervek közvetítése nélkül. Különösen hangsúlyozom a vaswti közieke-

Next

/
Thumbnails
Contents