Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-16 / 118. szám, vasárnap

1954. máius 16. UISZO A GENFI ÉRTEKEZLET — — * * * Az értekezlet május 14-i ülése Május 14-én V. M. Molotov elnökletével a külügyminiszterek genfi értekezlete ülést tartott, amelyen az indokínai béke helyreállításának kérdésével foglalkoztak. V. M. Molotov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője az indokínai béke helyreállításának kérdésével kapcsolatban nyilatkozatot tett. Beszédében rávilágított az indokínai események történelmi fejlődésére, amelyek a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakításához vezettek, amely a függetlenség útjára és népe szükségleteiről való gondoskodás útjára lépett. Molotov elvtárs elemezte azokat az okokat, amelyek az indokínai háborúhoz vezettek. Bírálat alá vette az USA befolyásos köreinek agresszív terveit, amelyek a délkeletázsiai háború kiterjesztésére irányulnak és rámutatott, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsé"--> által eluijriesztett javaslatok alapot szolgáltatnak az indokínai kérdés megoldására és biztosíthatják az indokínai békehelyreállítását. Molotov elvtárs szolidaritását fejezte ki ezekkel a javaslatokkal, majd a következőket mondotta: „Itt az értekezleten rámutattak arra, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatai alapján a háborús akció beszüntetéséről szóló egyezmény feltételeinek teljesítését csupán a harcoló felek képviselőiből álló vegyesbizottságok ellenőriznék. Emellett hangsúlyozzák, hogy a javaslat nem állapít meg megfelelő felügyeletet, amelyet nemzetközi szervek látnának el. Mivel a megegyezés elérése ebben a kérdésben nagyon fontos, a szovjet küldöttség javasolja, hogy ezen jávaslatokkal kapcsolatban fogadjanak el még egy kiegészítő javaslatot. Megegyezést lehetne elérni abban, hogy a háborús akció megszüntetésében való megegyezés feletti ellenőrzést bízzák semleges országok képviselőiből álló bizttságokra. E bizottságok összetételét kétségtelenül meg lehetne állapítani anélkül, hogy emellett legyőzhetetlen akadályokba ütköznénekEnnek alapján a szovjet küldöttség a következő kiegészítő javaslatot terjeszti elő: „Hogy segítségére legyenek a feleknek a háborús akciók beszüntetéséről szóló egyezmény feltételeinek teljesítésénél, az egyezményben megállapítják a semleges országok ellenőrző bizttságának megalakítását." Molotov elvtárs végezetül meggyőződésének adott kifejezést, hogy a genfi értekezlet megtárgyalja az összes többi javaslatokat is, amelyek valóban hozzájárulnak az indokínai béke helyreállításához, így a francia javaslathoz is, úgy, hogy az értekezlet részvevői biztosítékot nyújtsanak arra, hogy teljesítik az indokínai háborús akció megszüntetéséről szóló egyezményt. Következőnek Bidault szólalt fel. Azzal kezdte, hogy ismét megmutatta, N nem óhajt foglalkozni az indokínai béke helyreállítása problémájának politikai részével és azokkal a történelmi tényekkel, amelyek az események fejlődését érintik a vüágnak ebben a részében. Ezzel Bidault újból megmutatta, hogy az indokínai kérdés lényegének semilyen objektív elemzése nem megfelelő a francia küldöttség számára és ezért kitér ez elől. Bidault kijelentette, hogy a franci küldöttség átvizsgálni óhajtja Molotov beszédét és nagy figyelemmel tanulmányozta át Fam Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőjének május 10-én mondott beszédét. A francia külügyminiszter azt állította, hogy egyetért a Fam Van Dong áital kifejtett alapvető állásponttal, amelyet a béke, függetlenség, egység és demokrácia szavak jellemeznek. Azonban mindaz, amit Bidault továbbá mondott, megmutatta, hogy ennek az állításának csupán deklaratív jellege van. Bidault újból kitartott a valósággal ellenkező állítása mellett, melyszerint a khmeri és patetlaói nemzeti felszabadító mozgalom állítólag „külföldi betörés". Ennek a valósággal ellenkező állításnak, amint ezt Bidault beszéde újból bizonyította, a francia küldöttség számára azt a célt kellene szolgálnia, hogy kitérhessen a béke helyreállítása kérdésének megtárgyalása és megoldása elől Indokína valamennyi államában az indokínai népek nemzeti jogainak elismerése alapján. A kambodzsai és a laoszj probléma egyszerűen abban rejlik, hogy vonják vissza a „Vietminh" erői ti. (A nyugati országok küldöttségei így nevezik a Vietnami Demokratikus Köztársaságot.) Bidault ezáltal újból megerősítette, hogy küldöttsége arra törekszik, hogy elérje Khmer és Patet Lao felszabadító népi csapatainak lefegyverzését és a két államra kiterjesszék a népellenes rendszert, melyet Franciaország támogat, Bidault azt mondotta, hogy azután Franciaország kész visszahívni csapatait ezekből az államokból. Bidault ezután rátért Fam Van Dong javaslataira és kijelentette, hogy Vietnam nevében állítólag egyedül a Baodaj-féle állam képviselői jogosultak beszélni, amelynek szuverenitását és függetlenségét Franciaország Vietnam egész területén elismerte. Bidaultnak ebben a kijelentésében megnyilvánul az a csökönyösség, amellyel nem óhajtja figyelembe venni azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy Vietnam demokratikus kormányának vezetése alatt áll az ország területének több mint háromnegyede és hogy ez a kormány kifejezi az egész vietnami nép akaratát. A Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatának második pontjával kapcsolatban, amely az összes külföldi csapatok visszavonását követeli Vietnam területéről, Bidault kijelentette, hogy „a francia kormány nem szándékszik az indokínai békét helyreállítani bármely kötelezettségtől függően" a francia csapatoknak Vietnamból való visszahívása kérdésében Bidault elutasltota azt a javaslatot is, hogy Vietnamban tartsanak általános, szabad választásokat a helyi bizottságok felügyelete alatt. Megmutatta, hogy a befolyásos francia körök félnek a vietnami nép akaratának^szabad megnyilvánulásától, amikor kijelentette, hogy a francia küldöttség csak úgy egyezik bele a választások megtartásába, ha azokat nemzetközi ellenőrzés alatt tartják. Bidault állást foglalt amellett, hogy jelenleg csak a katonai kérdéseket oldják meg és a politikai kérdésekkel ne foglalkozzanak. Bidault szembehelyezkedett azzal, hogy a háborús akciókat Indokína egész területén egyidejűleg szüntessék be és utalt arra, hogv előnybe helyezi a háborús kciók fokozatos beszüntetésének módszerét. Ami a háborús akciók beszüntetéséről szóló egyezmény betartását biztosító biztosítékokat illeti. Bidault megismételte azt a javaslatát, hogy ezen egyezmények biztosítékát azon államok adják, amelyek részt vesznek a genfi értekezleten. Bidault végezetül válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket Eden a május 12-i ülésen tett fel. Bidault többek között azt mondotta, hogy a választások ellenőrzésére bizonyos feltételek mellett helyi bizottságokat lehet alakítani, ahogy azt a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslatai ajánlották. Bidault szavai szerint azonban a helyi bizottságokat „nemzetközi bizottságok" alá kell rendelni. Az ülésen utolsónak Kambodzsa képviselője szólalt fel, aki megismételte a kambodzsai bábkormány értelmetlen igényeit arra, hogy a khmeri nép nevében lépjél! fel. V. M. Molotov, az ülés elnöke az ülés befejezése előtt bejelentette, hogy az értekezlet részvevőinek megegyezése' alapján hétfőn, május 17-én, szűkkörű ülést tartanak. A Kína! Népköztársaság küldöttségének nyilatkozata a genfi értekezleten Május 14-én a külügyminiszterek genfi értekezletén a sajtó képviselői között szétosztották a Kínai Népköztársaság küldöttségének következő nyilatkozatát: „A Francé Presse 1954. május 13-i washingtoni jelentése alapján az Egyesült Államok kormányának ügyosztálya május 12-én, szerdán egy dokumentumot tett közzé, amelyet állítólag „a Vietnamot segítő kínai népi önkéntesek" — vagyis — „valószínűleg a kínai kommunista szervezet" adott ki. A jelentés (rámutat, hogy ez a dokumentum mintegy 3000 szót tartalmaz és egyik része a következő címet viseli: „Kézikönyv a Vietnamba induló politikai dolgozók számára". A jelentés továbbá azt állítja, hogy ehhez „a kínai kommunista szervezethez" szovjet tanácsadó bizottság van beosztva. A kínai küldöttség képviselője hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kormánya által közzétett dokumentum puszta koholmány. Ennek a gondolatnak, amely az USA kormányszervéből indul ki, szemmel láthatólag az a célja, hogy elleplezze az Egyesült Államok kormányának intervenciós beavatkozását az indokínai háborúba és hogy a közvéleményt előkészítse e beavatkozások további kibővítésére és az USA-nak a háborúban való közvetlen részvételére. A nyugati hatalmak válasza a szovjet kormány jegyzékére Amint a sajtó jelentette, a brit kormány, az USA és Franciaország kormányaival egyidejűleg azonos szövegű jegyzéket küldött a szovjet kormánynak válaszul ez év március 31-i jegyzékére. Amint ismeretes, a szovjet kormány jegyzéke hangsúlyozta, hogy az európai béke fenntartására és a világbéke érdekében nagy jelentősége volna az összes európai államok kollektív törekvése alapján az összeurópai biztonsági rendszer megteremtésének. A jegyzék rámutatott, hogy a szovjet kormány nem lát olyan akadályokat, amelyek akadályoznák az USA részvétele kérdésének pozitív megoldását az „európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződésben". A szovjet kormány nem osztja az USA, Anglia és Franciaország azon állítását, hogy „az északatlanti szerződés szervezetének" védelmi jellege van és nem irányul semilyen állam vagy az államok semüyen csoportja ellen. Ellenkezőleg, ez a szerződés .,az államok zárt csoportosulását teremti meg, figyelmen kívül hagyja az új német agresszió elhárításának feladatát és mivel a Hitler elleni koalíció volt tagja{ közül ebben a szerződésben nem vesz részt a Szovjetunió, az északatlanti szerződést agresszív szerződésnek kell minősíteni, amely a Szovjetunió ellen irányul". A három nyugati hatalom e jegyzékre adott válaszában elutasította a szovjet kormány javaslatait és indokolatlanul azt állította, hogy ezek a javaslatok állítólag nem járulhatnak hozzá az európai feszültség enyhítéséhez és a hasadás kiküszöböléséhez. A jegyzékek továbbá állítják, hogy ft kollektív biztonsági rendszer megteremtése az „Egyesült Nemzetek Szervezete tekin" télyének aláásását hozná magával". A jegyzék szerzői emellett nem gondolkoztak afelett, hogy ebben az esetben hogyan lehet összeegyeztetni a jelenlegi északatlanti szerződés fennállását az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének megőrzésével. Annak a szovjet javaslatnak elutasítását, hogy a Szovjetunió részt venne az északatlanti szerződésben, a nyugati hatalmak jegyzékei azzal indokolják, hogy ,,emiatt szétesnek más védelmi egyezmények, vagyis az államok olyan katonai csoportosulásai, amelyek más államok ellen irányulnak. A három nyugati hatalom így lényegében nyíltan beismeri, hogy Európa jelenlegi felosztása mellett foglalnak állást, jóllehet ezért a felelősséget a Szovjetunióra igyekeznek hárítani. A három állam jegyzékei kísérletet tartalmaznak arra. hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget azért, hogy a berlini értekezleten nem oldották meg Németország egyesítésének és az osztrák államszerződésnek kérdéseit. Ismeretes azonban, hogy a berlini értekezleten éppen a Szovjeten ió volt az, amely e kérdésekkel kapcsolatban konstruktív javaslatokat terjesztett elő, ezeket a javaslatokat azonban a három nyugati hatalom elutasította. A szovjet kormány jegyzéke ellenséges reakciót váltott ki, főleg az amerikai hivatalos körökben. Az USA állami departementje sietett elutasítani a szovjet jegyzéket még mielőtt az Washingtonba érkezett volna. Mindjárt ezután mintegy parancsra a szovjet javaslatokkal szembehelyezkedtek az amerikai burzsoá lapok és számos szenátor is. Ez a sietség Nyugat-Európa közvéleményében ^zavart és kiábrándulást keltett. A News Chronicle című angol lap azt írta, hogy az USA elutasította a szovjet kormány jegyzékét „anélkül, hogy kellőképpen megfontolta volna azt a nyugtalanságot és felháborodást, amit az ilyen taktika a NATO országaiban, vagyis az északatlanti tömb tagállamaiban előidézhet. Herbert Morrison, a Labour kormány volt külügyminisztere április 1-én az alsóházban, a március 31-i szovjet jegyzékkel kapcsolatban ki• jelentette, hogy „nem illik, hogy az Egyesült Államok azonnal nyilatkozatot tettek közzé, anélkül, hogy ezt megbeszélték volna az angol kormánnyal". Morrison hozzátette még, hogy az angol kormánynak foglalkoznia kellene az európai biztonság problémájával, „tekintet nélkül arra, hogy mit mondhat egy másik kormány". Az a tény, hogy az USA, Anglia és Franciaország kormányai elutasították a szovjet kormány ez év március 31-i javaslatait, kell, hogy kiábrándulást váltson ki a különböző országok közvéleményében. Ezen országok demokratikus körei látják, hogy a nyugati hatalmak és elsősorban az USA ezen lépésükkel megmutatják, hogy nem áll érdekükben a nemzetközi feszültség enyhítése, az egész világ békéjének és biztonságának biztosítása. A szovjet szakszervezetek válasza a japán szakszervezetek központi tanácsának nyilatkozatára A Szovjetunió szakszervezeteinek központi tanácsa a japán szakszervezeti tanács végrehajtó bizottságától felhívást kapott, amelyet valamennyi ország szakszervezeteihez, békeszervezeteihez és tudósaihoz intézett. A felhívás harcra hívja fel a szervezeteket az atomfegyverek eltiltásáért és nemzetközi ellenőrzés A francia nemzetvédelmi tanács ülése Május 14-én Renée Coty-nak, a Francia Köztársaság elnökének elnöklete alatt ülést tartótt a francia nemzetvédelmi tanács. Amint a Francé Presse ügynökség jelenti, az ülésen részt vettek: Laniel miniszterelnök és helyettese, Teidgen Corniglion-Molinier és Barraehin tárcanélküli miniszterek, Martinaud Deplat belügyminiszter, Pleven nemzetvédelmi miniszter, Faure pénzügyminiszter, Jaquinot gyarmatügyi miniszter, Ely tábornok, a fegyveres erők vezérkari főnöke és a kormány, valamint a hadsereg számos más tényezője. Jóllehet a jelenlegi helyzettel kapcsolatban az ülés eredményeiről nem tettek közzé nyilatkozatot, a napilapok néhány adatot közölnek az ülésen megtárgyalt kérdésekről. A „Francé Soir" című napilap állítása szerint a nemzetvédelmi tanács megtárgyalta az azonnali katonai intézkedések kérdését az indokínai helyzettel kapcsolatban, mégpedig: katonai erősítések küldését a hadsereg hivatásos tagjai közül, néhány katonai specialista tartalékos kategória behívását és azon katonák alakulatai leszerelésének tilalmát, amelyek befejezték a katonai szolgálatot. Ezeket az intézkedéseket csak akkor valósíthatják meg, ha a parlament jóváhagyja. Ezenkívül „önkéntesek" behívását tervezik és a francia idegenlégió kiegészítését, amelyben — mint ismeretes — több országból való zsoldosok szolgálnak. ,A Le Monde című lap jelenti, hogy több csapaterősítést már elindítottak Indokínába. Közöttük az „F-24" katonai . tengerészeti eszkadron személyzetét, amelynek Indokínában amerikai négymotoros „Privateer" típusú bombázó repülőgépek fognak rendelkezésére állani. A lap ugyancsak rámutat, hogy a legközelebbi időben legénységet küldenek tíz további amerikai ..B-26" típusú bombázó repülőgép számára. A „Francé Soir" című lap azt írja, hogy az újabb csapaterősítések Indokínába való küldésének előkészítésével egyidejűleg „fontos tárgyalások" folynak Franciaország nyugati szövetségeseivel katonai segítség nyújtásáról." A sajtó nézete szerint a tervezett katonai intézkedések pézügyi problémákat idéznek elő, ezért a parlament elé megfelelő törvényjavaslatot terjesztenek majd. , megállapításáért e tilalom betartása felett. A Szovjetunió Központi Szakszervezeti Tanácsa e felhívásra válaszul a japán szakszervezeteknek a következő táviratot küldte: „A japán szakszervezeti tanács végrehajtő bizottságának. A Szovjetunió Központi Szakszer, vezeti Tanácsa megkapta felhívásukat, amelyet valamennyi ország szakszervezeti szövetségeihez, békeszervezeteihez és tudósaihoz intéztek. A szovjet szakszervezetek az öszszes emberekkel együtt, akik békés építő munkával foglalkoznak és akiknek életérdekük a béke megszilárdítása és megőrzése, fáradhatatlan harcot vívnak és vívtak az atomés hidrogénfegyverek, valamint egyéb tömegpusztító fegyverfajták teljes eltiltásáért és szigorú ellenőrzés bevezetéséért e tilalom felett. Ezért teljesen támogatjuk az önök javaslatát, amely szerint el kell tiltani az atom. és hidrogénfegyvereket. Önökkel együtt szilárd meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az egész világ becsületes emberei egyesítik erőiket és megakadályozzák, hogy az atomenergiát a békés lakosság gyilkolására és a nagyvárosok, ipari központok, a kultúra és tudomány elpusztítására használják.