Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-09 / 112. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. május 9, vasárnap 30 fillér »/4 szovjet nép önfeláldozó harcával megmentette az európai civilizációt a fmiszéa pogromlova goktóla <>J V. Sztálin: „A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról" c. müvéből.) VII. évfolyam, 112. szám. OROK IDŐKRE A SZOVJETUNIÓVAL Élni tudunk a szabadsággal Felszabadulásunk kilencedik év­fordulóját ünnepeljük ma az egész országban. Az évforduló nagy mun­kában, lelkesítő célok és feladatok valómváltásában találja dolgozó népünket. A kormány mult év szeptember 15-i nyilatkozatában ki­tűzött programm — a dolgozó nép életszínvonalának gyorsütemű eme­lése — és a küszöbönálló, a nem­zeti bizottságokiba való választás, — ezek azo'k a feladatok, amelyek­nek valóraváltásán országunk né­pe munkálkodik, s mindkét feladat olyan nagyjelentőségű, hogy róluk számvetést tenni méltó köszöntése legnagyobb állami ünnepünknek: a felszabadulás évfordulója napjának* A kormánynyilatkozatban kitűzött feladatok éppúgy, mint a nemzeti bizottságokba való választások a kilenc év előtti világtörténelmi je­lentőségű eseményekben gyökerez­nék, a felszabadulás napjából ered­nek és bizonyítják azt, hogy Cseh­szlovákia dolgozó népe méltónak bizonyult arra, hogy ura és gaz­dája legyen hazájának, birtokosa az ország minden természeti kin­csének és a hatalom egyedüli for­rásává váljék. Az elmúlt kilenc esztendő munkája és eredményei azt bizonyítják, hogy Csehszlová­kia dolgozó népe becsülni tudja a hősök ezreinek vérén szerzett drá­ga szabadságát és élni tudott és élni tud vele. A kilenc év előtti honfoglalás, az azóta végzett munka eredmé­nyeképpen tűzhette ki kormányunk, hogy az eddigieknél sokkal gyorsabb ütemben emelni kell a dolgozó nép anyagi és kulturális életszínvona­lát Jól tudjuk, mindenki a saját bőrén érezte és érzi, hogy ez a programm napról napra hogyan vá­lik valósággá, minden dolgozó em­ber legsajátabb ügyévé, s hogy fo­nódik össze benne az egyén érde­ke az ország, az egész társadalom érdekeivel. Az alig háromnegyed esztendő alatt háromízben végre­hajtott árleszállítás óriási köny­nyebbséget jelent az emberek min­dennapi életében. Az árleszállítá­sok nyomán könnyebb, gondtala­nabb és vidámabb lett az élet és további bizakodással tölt el min­denkit az, hogy mint ahogy az el­ső árleszállítást követte a máso­dik, a másodikat a harmadik, — a harmadikat a negyedik és to­vábbi árleszállítások fogják követ­ni. De hogy ezek a további árle­szállítások mikor következnek be és milyen méretűek lesznek, azt nem elég csak óhajtani és várni, hanem azokra a lehetőségeket meg kell teremteni. S mintahogy az ed­digi árleszállítások sem az égből pottyantak, nem véletlenek müvei voltak, hanem a dolgozó nép mun­kájának gyümölcsei, a továbbiak is attól függnek, hogyan dolgozik minden egyes ember a maga mun­kahelyén a reá háruló feladatok teljesítésén. Mi, a dolgozó nép vagyunk en­nek az országnak az urai. Mi. a dolgozó nép vagyunk az egyedüli birtokosa az egész országnak, min­den természeti kincsének, minden anyagi és szellemi terméknek, ami létrejön. Mi, a dolgozó nép va­gyunk minden hatalom forrása, — hát akikor várhatjuk-e mástól, mint csak saját magunktól, hogy életünk hogyan alakul?! Az apátfalusi Po- ľana textilgyár munkásaié a szó, ők mondtják meg, rajtuk áll. hogy mikor és mennyivel lesz ismét ol­csóbb a szövet. Attól függ, meny­nyit és mennyiért termelnek, meny­nyi az előállítási ára annak a szö­vetnek, vagy párnahuzatnak, ami üzemükből kikerül. Ez és egyedül csak ez határozza meg, hogy az­tán az üzletekben mennyibe fog kerülni. Csak a füleki zománcgyár munkásai a megmondhatói annak, hogy olcsóbb lesz-e a fazék, a lá­bas vagy sem. A nagyszombati Kovosmalt munkásaitól várják az asszonyok, hogy mikor hagyhatják ott a mosóteknőt, s állíthatnák háztartásukba mosógépet. Paraszt­ságunkon. a szövetkezeti tagokon, az egyénileg gazdálkodókon, az ál­lami birtokok munkásain és a traktorosokon áll, «vájjon mikor lesz annyi élelmiszer, hús és zsír, hogy azok árát is jelentős mérték­ben csökkenthessük. Különösen a harmadik árleszál­lítás óta igen sok falusi paraszt­lány lábán látni nylon-harisnyát. Nem is olyan rég, kilenc eszten­dővel ezelőtt azt sem tudták, mi fán terem az. Akkor igen jó volt, ha flór-harisnyára tellett. Az ár­leszálítás óta az üzeletekben a fa­lusi asszonyok, parasztemberek, fiatal lányok és legények, ha az elébük tett árut vizsgálják, leg­többnyire ezt mondják a kiszolgá- | lóknak: adjon jobbat, nem baj. ha drágább is. Jó az ilyet hallani, örül az ember, ha drágábbra is telik. Az is öröm, ha a paraszt­lányok nylon-harisnyát hordanak. Ha telik rá. akkor csak hordjanak, sokkal szebben mutat benne a láb. De hordhatnák-e, olyan könnyen hozzáférhető volna-e, leszállították volna-e az árát, ha a harisnya­gyártó üzemek, azok munkásai, munkásnői is úgy teljesítenék fel­adataikat, mint ahogy a húsellá­tással állunk? Aligha! Lám, mi­lyen jól esik a falusi lányoknak, hogy nylon-harisnyát vehetnek, a parasztembereknek és asszonyoknak, hogy jobb, finomabb és szebb hol­mit vásárolhatnak, de épp úgy örülne, nagyon örülne a harisnya­gyár munkásnője, a füleki zománc­gyár munkása, az apátfalusi Po- ľana szövőnője is, ha pénzén több húst, olcsón és eleget vehetne. Annyira örülne neki, hogy sokkal jobb kedve volna a munkájához is, nem kímélne erőt és fáradtsá­got, egy kis fejtörést, hogyan és mi módon gyárthatna többet és olcsóbban. A jólétihez, a gondtalan, a bol­dog élethez vezető út kapujának kulcsa ott van minden egyes dol­gozó ember kezében. Ezt a kulcsot úgy hívják: helytállás és köteles­ségteljesítés. Senki máson, csak a dolgozó nép munkáján múlik, hogy a jóléthez vezető út kapuját mikor lehet sarkig kitárni. Mához egy hétre, jövő vasárnap a választási urnákhoz járul orszá­gunk népe, hogy megválassza kép­viselőit az államhatalom helyi-, járási- és kerületi szerveibe, a nem­zeti bizottságokba. A választások eddigi előkészületei azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk tudatában van annak, hogy ez a mostani, tör­ténelmében a legdemokratikusabb választás, a lehető legteljesebb mértékben tükrözi és bizonyítja, hogy népi demokráciánkban min­den hatalom forrása a nép, min­den hatalom a népé. S azt is tud­ja országunk népe: milyen óriási jelentőséggel bír ez a választás további előrehaladásunk, jövőnk szempontjából. Éppen ezért — mint a választási előkészületek, a jelöl­tek kiválasztása bizonyítja — a választók milliói a legjobbak közül a legjobbakat küldik képviselőik­nek a nemzeti bizottságokba, azo­kat. akik becsületes, példaadó mun" kájukkal, helytállásukkal, a nép ügye iránt tanúsított odaadó ma­gatartásukkal kiérdemelték azt, hogy a nép ügyének képviselői le­gyenek. Igen nagy mértékben raj­tuk, a .nemzeti bizottságok új tag­jain áll majd, hogyan válik való­sággá mindaz, amit kormányunk mult év szeptember 15-i nyilatko­zatában a dolgozó nép életszínvo­nalának gyors emelése érdekében közvetlen programmá tett. A nem­zeti bizottságok munkájától függ majd, hogyan érti meg országunk minden egyes polgára, hogy a jó­léthez vezető út kapujának kulcsa az ő kezében van, hogy rajta, min­den egyes polgáron, munkáján és helytállásán, kötelességteljesítésén áll, hogyan lesz valóság a kormány programmjából Éppen ezért a vá­lasztásokig hátralévő egy hetet a legnagyobbfokú politikai tömeg­munkára, arra kell felhasználni, hogy a Nemzeti Arcvonal jelölt­jeit megismertessük a választők tömegeivel és felvilágosítsunk, meg­győzzünk minden egyes választ,ópol. gárt arról, hogy a választásokban reSízt venni nemcsak joga és állam­polgári kötelessége, hanem az dön­tés a saját, a polgártársai, az or­szág további jövőjéről. Kilenc évvel azután, hogy a győ­zelmes Szovjet Hadsereg kiütötte az emberek millióinak életét kioltó fegyvert a gyilkos és rabló hitleri hadsereg kezéből, ma ugyanez a Szovjetunió Berlinben, majd Genf­ben a tárgyalóasztalnál a szó, az igazság, a népek milliói békevá­gyának és akaratának fegyverével arat újabb és újabb győzelmeket az új háborút kirobbantani akaró sötét, gyilkos erők ellen. Hazánk népe, amelynek szabadságát a szovjet hősök ezreinek vére vívta ki és szerezte meg, akarata és ere­je teljes súlyával támogatja a Szov­jetunió és a világ béketáborának a háború elhárítására, a béke meg­védésére irányuló igyekezetét. Ha­zánk népei fennen lobogtatják é elszántan védelmezik azt a zász lót, amelyet, kilenc évvel ezelőti ragadtak kezükbe, s amelyre hősök vére írta a, jelszót: Béke, szabad­ság, jólét. Ez a mi zászlónk. .wxmx+wx^xw í 0 1 £ $ £ ® K I i § i í I £ ¥ ¥ K DENES GYÖRGY: /Q szabadság kaíopiái Homloka fakó volt, zakója csupa por, de szemében ott lángolt szíve: a mosoly Ajka beszédre nyílt, azt mondta béke lesz, s nyújtotta j elém a frissen sült kenyeret, szalonnát, dohányt, amit adhatott; szívéhez nyitott fényes ablakot. S a gyermeket, a csöppnyi gyermeket karjára ültette, cirógatta, gyűrött fényképet vett elö, kicsi családját megmutatta. Három éve nem látta őket, elzárták tőle messzi földek. És szeméből a könnyek gyöngysora csak hullt, csak hullt, elnyelte föld pora. A hős, ki annyi vészen, harcon át csatázott, vérzett, — elsírta magát. Megríkatta egy karonülő gyermek, de szépek voltak e könnyek. tgy látom ma is évsűrűkön át e testvérszívü szovjet katonát... És látom mind; dübörgő harcsorok vernek szívemben ma is riadót. Hősöket, kik ezer mérföldön át hozták a népek bátor igazát. Olajágat, életet, hitet, építő gazdag éveket. Május volt, éppen kilenc éve, virágot havaztak a fák és virágdíszbe öltözött, tavaszba fordult a világ. Ilyen tavaszt nem szült még soha a vérharmatos ősi föld, szabadság, szívek szent virága, népünk újjongva üdvözölt. Bármerre járok szép hazámban, utam bármerre von, vezet, szovjet sírok dombjai mellett megállok némán s emlékezek. Rájuk gondolok, akik vérük hullásával adták hazát, s haló porukban is zengik i szabadság örök dalát. Bratislava , W c>4. május 1 $ % Š 1 I I X # Š i M

Next

/
Thumbnails
Contents