Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-08 / 111. szám, szombat

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. május 8, szombat 30 fillér VH. évfolyam, 111. szám. Dicsőség a Szovjetuniónak, felszabadítónknak és legjobb barátunknak, szabadságunk és függetlenségünk leghatalmasabb oltalmazójának! Kilenc év a béke és a szabadság útján Holnap lesz kilenc éve annak, hogy á Szovjet Hadsereg győzelmes csapásai következtében az akkoriban majd egész Európát igáj^ ban tartó hitleri fasizmus feltétel nélkül megadta magát a szövetséges hatalmaknak. Ez a dátum nemcsak a világhatalmak közt dúló, az emberiség i történelmében eddig legvéresebb es I legpusztítóbb háború végét jelen- • tette. Jelentette százmilliók megkönnyebbült sóhaját a tengeren innen és tengeren túl: vége van, j vége. van. A háború és béke méri legen bármilyen nagy súllyal es- : sék is latba a milliószámra pusztuló fiatal élet, az életbenmaradottak szenvedése, a mérhetetlen kulturális és anyagi veszteség, mégis csak sokkal, sokkal többet jelentett az emberiség számára ez a nap, mint a háború borzalmainak megszűntét. Az 1945. május kilencediki győzelem a Szovjetunió nemzetfelszabaditó háborúja köré tömörült szabadságharcos demokratikus erők győzelmét jelentette az elnyomás erői felett. Az 1917-es Októberi Forradálom rést ütött a kapitalizmusnak az egész földtekére kiterjedő egyeduralmán. A történelemben első ízben megalakult az az újtipusú állam, melyben a hatalom nem a kízsákmányolóké, hanem a munkásosztály vezette dolgozó népé. A fiatal szovjet hatalomnak nagy áldozatokat kellett vállalnia azért, hogy a dolgozók szabadságát megvédje, akiknek keményen kellett dolgozniok három évtizeden át, hogy hatalmukat megszilárdítsák. Csakis ebből a szocialista termelésre támaszkodó új társadalmi és államrendből fakadó hatalom volt képes győzedelmeskedni a mulť háború fasiszta támadói fölött, s még hozzá olymódon, hogy a Szovjetunió súlyos veszteségei ellenére is nemcsak győztesen, de erősebben mint valaha került ki a két világrend összecsapását jelentő háborúból. Megerősödött bensőleg, mert a Nagy Honvédő Háború tüzében törhetetlen egységbe kovácsolódtak a szovjet nemzetek. Megerősödött külsőleg is az európai népi demokratikus államok sora, Keleten pedig a Kinai Népköztársaság megszervezve az ezen történelmi győzelem által felszabadított forradalmi és demokratikus erőket, a Szovjetunióra támaszkodva tervszerűen és egymást támogatva megvalósítják hazáujkban az új, osztálynélküli, kizsákmányolástól és imperialista háborúktól mentes társadalom alapépítményét, a szocializmust. Közös eszmék, közös érdekek fűzik össze a nemzeteket és fajokat határokon és világrészeken át is egy közös táborba, a béketáborba. A béketábor erői szükségképpen imperialistaellenes erők. És ezek az erők mindinkább felszínre kerülnek messze a béketábor szocialista államainak határain túl is, a kapitalista államokban és gyarmatokban, hogy részt kérjenek a világ sorsának, a saját sorsuknak a béke megőrzésének kérdésében. A Nagy Októberi Forradalom rést ütött a kapitalizmus egyeduralmán és kiindulópontjává vált a forradalmi munkásmozgalom minden eddigi és elkövetkező győzelmének az egész világon. A Szovjetunió és a vele szimpatizáló erők a mult. háborút megelőző időkben nem tudták útját állni egy új háború kirobbanásának, mert az imperializmus erői még túlsúlyban voltak. Kilenc évvel ezelőtt azonban a Győzelem napján lehanyatlott az imperializmus napja nyugaton. Túlsúlyba kerültek az imperialistaellenes erők és ezért ez az alkonyat egyúttal kezdete, hajnala annak a történelmi időszaknak, melyben a kapitalizmus végső halódása végbemegy. És ebben van a Szovjetunió kilenc év előtti győzelmének mindent felülmúló jelentősége. A Szovjetunió vezette béketábor imperialistaellenes erőinek túlsúlya ma már nyilvánvaló. Az eltelt kilenc év alatt az amerikai nagytőke minden kísérletét egy újabb világháború kirobbantására békés eszközökkel vissza tudta verni. Azonban ma sem becsülhetők le a kapitalista nagytőke erői, melynek imperialista kormányai minden erejüket latba vetik, hogy létüket fenntartsák. Az alkonyati fényben megnyúlt, torz árnyékuk messzire vetődik, egéseen Indokínába, Koreába, Japánba. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy bekövetkezett az istenek alkonya, sőt csak bizonyítják ezt. Bizonyságul szolgál erre a Genfben most zajló öthatalmi értekezlet, amelyen már a Kinai Népköztársaság az Egyesült Államok és máig hű csatlósaik ellenállása ellenére első ízben vesz részt a Szovjetunió oldalán a többi nagyhatalommal a tárgyalásokon, világosan egyértelmű békejavaslatokkal járulva hozzá az értekezlet kifejlődéséhez. Dulles viszont, az Egyesült Államok külügyminisztere e hét elején elhagyta Genfet, átadva az amerikai delegáció vezetését helyettesének, mert a konferencián szorgalmazott támadó politikájával csődöt mondott és egyedül maradt. Nem hiszünk ugyan szimbólumokban, de valóban kézenfekvő a jelképes hasonlat: a Keletről jövő fény elűzte a nyugati nagy árnyékot. A koreai fegyverszünet megkötése volt az Egyesült Államok támadópolítikájának • első nagy veresége. Genf pedig már előreveti árnyékát a második nagy vereségnek is. Az Egyesült Államok saját támadópolitikájának köszönheti, hogy elszigetelődött eddigi szövetségeseitől is. Ugyanakkor az Egyesült Államokban egy méreteiben minden eddigit meghaladó gazdasági válság érlelődik, s ez az egyik fő oka annak, hogy szövetségesei a maguk külön útján kezdenek járni, félvén attól, hogy a közös út közös szakadékba vezet. Keresik a megegyezést a Szovjetunióval és a béketábor többi országaival. Mert a nemzetek nem akarnak háborút. Kilenc év a történelemben rövid idő, de a béketábor vetése máris kalászokat érlel. A kapitalista világ országainak dolgozói 1945-ben velünk együtt ünnepelték a Szovjetunió győzelmét az európai fasizmus felett. De kormányaik, saját nagytőkéseik helytartói, az elmúlt kilenc év alatt kitermelték uralmuk védelmére a maguk új fasizmusát, kiterjesztve minden országra, ahová csak árnyékuk elért. Az a cél vezette őket, hogy saját dolgozóik, a függő országok és gyarmati népek terhére mentsék a maguk bőrét, hogy a kizsákmányolás brutális fokozásával meneküljenek a fenyegető gazdasági összeomlás elől. A Szovjetunió és a népi demokráciáknak a háború után mindjobban kibontakozó gazdasági fölénye, a szocialista tervgazdálkodás fölénye a kapitalista termelés anarchiája felett viszont arra késztette őket, hogy végső menedéknek előkészítsék a Szovjetunió elleni háborút nyugaton és keleten, melynek költségeit saját dolgozó tömegeikből sajtolták ki azok életszínvonalának rovására. A béketábor országaiban a fejlődés ugyanazon idő alatt ennek fordítottja volt. Felszámoltuk a fasizmust, a reakció erőit. Megteremtettük a népi demokratikus államok szoros gazdasági, politikai és kulturális együttműködését a Szovjetunióval és egymásközt. Ezzel megteremtettük a béketábort és annak az egész világra kiható, folyton növekvő erejét. Egymást segítve felszámoltuk a háborús károkat, ipari termelésünket a háború előttinek többszörösére növeltük, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági termelés gépesítését, a munkás-paraszt szövetség szilárd alapját, amely államunk egyik alapköve. Ezzel egyidejűleg felszámoltuk a tömegnyomort, egyszersmindenkorra megszüntettük a munkanélküliséget. Mindez nem ment áldozatok nélkül. De az áldozatok meghozták gyümölcsüket. Kormányunk mult év szeptember 15-i nyilatkozata rámutat eddigi fejlődésünk gyenge pontjaira és a legfőbb értékről, az emberről való gondoskodást állítja gazdasági és politikai életünk előterébe. Ennek a programmnak jelentős része ma már valóság. És maradék nélküli megvalósításának természetes követelménye volt a május 16-i szabad választások kiírása. A Nemzeti Arcvonal jelölőlistáinak győzelméből hivatalba lépő új nemzeti bizottságok, az államhatalom hordozói, arra hivatottak, hogy mindennapi, szoros kapcsolatban a dolgozó tömegekkel, fülüket állandóan azok szívén tartva elhárítsanak minden, a múltból áthozott csokevényt és akadályt országépítő munkánk útjából, hogy győzelemre vigyük a szocializmust hazánkban. Példánk mozgósítani fogja a világ minden békeszerető dolgozóját, hogy letépjék magukról a kapitalizmus rabláncát, hogy az egész világot beragyogják a keletről jövő fény árnyűző sugarai. Hazánk felszabadítása 9. évfordulójának ünnepségei előtt Hazánk felszabadítása S. évfordulója alkalmából rendezendő idei ünnepségek úgy valósulnak meg, mint a május 1-i ünnepségek „A szilárd Nemzeti Arcvonalban tömörülve a Szovjetunió oldalán előre hazánk további felvirágzásáért, a békéért!" jelszó jegyében. Az évforduló előestéjén, szombaton, május 8-án a nemzeti bizottságok ünnepélyes nyilvános gyűléseivel kezdődnek az összes kerületi városokban. Az üléseken kitüntetik a kerület legjobb dolgozóit. A felszabadítás 9. évfordulója alkalmából Szlovákia dolgozói ugyanúgy, mint egész hazánk dolgozói, feldíszítik a hős szovjet katonák sírjait, akik a szabadságért áldozták életüket és J. V. Sztálin emlékművére koszorúkat helyeznek. Vasárnap, május 9-én a járási és kerületi városokban honvédelmi és sport délutánok ieáznek, amelyeket a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége és a sportSzervezetek rendeznek. A felszabadítási ünnepségek Szlovákiában a bratislavai ünnepségekben érik el tetőpont j unka

1 Az évforduló előestéjén, szombaton, május 8-án 16 órakor Bratislava ddlgozói hálájukat és tiszteletüket nyilvánítják az elesett hősök iránt, a Slavinón rendezett kegyeletes ünnepség keretében koszorúk elhelyezésével. 18 órakor a katonai alakulatok ünnepélyes takarodója lesz a Sztálin-téren és a Stúr-utcán. Ugyanezen a napon a bratislavai Nemzeti Színházban a kerületi nemzeti bizottság és a központi nemzeti bizottság ünnepélyes ülésre ül össze. Vasárnap, május 9-én 10 órakor kezdődik meg a Gottwald-téren a csehszlovák hadsereg, a határ, és belső őrség és a népi milíciák fegyveres alakulatainak szemléje, 10 óra 50 perckor pedig a Békevédők utcáján és a Sztálin-téren ünnepélyes felvonulás lesz. Délután a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége és a sportszervezetek a bratislavai központi nemzeti bizottság stadionjában 13 óra 30 perctől 16 óra 15 percig honvédelmi sportdélutánt rendeznek, a Duna jobbpartján, Petržal- kán pedig 16 órakor megkezdődik a népünnepségj amelynek keretében kultúregyüttesek lépnek fel. Az ünnepségeket 20 órakor tűzijátékkal és tüzérségi sortűzzel fejezik be. Egyetértünk Szebellai elvtárs jetöléséver! Megnyerő külsejű, szőke, mosolygós szemű fiatal ember Szebellai János elvtárs, az ipólysági járási nemzeti bizottság elnöke. Mindig derűs az arca, barátságos a mosolya, valahányszor a dolgozók ügyes-bajos dolgaikban hozzáfordulnak. S mivel Szebellai élvtárs közülük, a dolgozó emberek közül való, nincsen olyan ügy. amely nála elintézetlenül maradna. Egyforma kedvességgel és szívélyesseggel érintkezik Szebellai elvtárs valamennyi dolgozóval, akár szlovák, akár magyar nemzetiségűek, szellemi vagy fizikai munkával foglalkozó emberek. Érthető tehát, hogy Szebellai elvtársat most ismét jelölték a járási nemzeti bizottságba. Az ipólysági dolgozók, valamint az egész járás lakossága nagy megelégedéssel vette tudomásul Szebellai elvtárs jelölését. Ezt bizonyította az is. hogy amikor Szebellai elvtárs a napokban bemutatkozott választóinak, zsúfolásig megtelt a járási nemzeti bizottság nagyterme. Eljöttek Ipolyság polgárai a jelöltjeikkel való beszélgetésre, hogy megismerjék őket és bizalmukat fejezzék ki irántuk. Vidám hangulat uralkodik a járási nemzeti bizottság nagytermében. A járási nemzeti bizottság alkalmazottainak zenekara vidám zeneszámokkal szórakoztatja a gyűlésező válasz-tókat, majd a helybeli iskolák és a Csemadok énekkara ad műsort a választók és jelöltek tiszteletére. A kultúrműsor után sor kerül a jelöltek bemutatkozására. A szeretetnek megelégedettségnek és őszinte baráti érzelmeknek megnyilvánulása az a tapsorkán, amellyel Ipolyság választói Szebellai elvtársat fogadják. Szebellai elvtárs mosolyogva emelkedik szólásra, hogy elmondja élettörténetét, egy fiatal de munkában eltöltött életnek a történetét. Elcsendesül a tömeg, amikor megszólal: — 1924-ben születtem Ipolynagyfalun. Tizenkét éves voltam, amikor apám meghalt. Es amint elkomolyodik Szebellai elvtárs arca. úgy ül ki a figyelem a választók arcára Szebellai elvtárs elmond ja. hogy a kapitalista rendszer nem engedte meg, hogy az elemi iskola nyolc osztályának elvégzése után tovább tanuljon. Somsich gróf birtokára került sommasnak. ' Itt töltötte verejtékes munkában fiatal éveit, bizakodva egy szebb holnapnak, egy boldogabb életnek a felvirradásában. A felszabadulás aztán meghozta Szebellai elvtárs számára is az emberibb életet, a továbbképzés, továbbtanulás lehetőségét. 1950-ben Ipolyszécsénykén a helyi nemzeti bizottság elnöke lett Ezt a funkcióját igyekezett a lehető legjobban ellátni. Később a járás székhelyére került, mint a szlovákiai egységes földművesszövetség járási vezető-titkára. Azután télévss politikai iskolázáson vett részt, s hazatérve, mint a járási pártbizottság titkára tevékenykedett. A mult évben a járási nemzeti bizottság elnöke lett. A választók feszült figyelemmel hallgatják Szebellai elvtárs élettörténetét Szebellai elvtárs ezután ismerteti a járási nemzeti bizottság akciótervét az elkövetkezendő választási időszakra, azaz három esztendőre. Amikor beszámolójában a mezőgazdaság feU lendülésére vonatkozó intézkedésekről, a létesítendő új falusi üzletházakról, a járá^közlekedési viszonyainak megjavításáról, sok-sok kulturális jellegű tervbevett intézkedésről, az ipólysági tizenegyéves magyar tanítási nyelvű középiskola megnyitásáról beszél, a választók tapssal szakítják félbe beszámolóját. Hornyiak elvtárs, a kerületi választóbizottság elnökhelyettese megköszöni Szebellai elvtárs bemutatkozását, majd felszólítja a jelenlévő választókat, hogy kapcsolódjanak be a most következő vitába. E vita során ismét megmutatkozik, hogy a választók meg vannak elégedve Szebellai elvtárs jelölésével. Munkások, parasztok a drlgozó értelmiség képviselői bekapcsolódnak a vitába. Késő este van. Az óra mutatója a ll-es felé halad Vége a választók és jelöltjeik ismerkedési estjének Megszólal ismét a zene S a választók azzal a jóleső tudattal távoznak otthonaikba, hogy érdekeik képviselete méltó kezekben lesz, hogy valóban arra érdemes emberekre 'ognak szavazni május tizenhatod kán Sási Tóth t;^