Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-01 / 105. szám, szombat

a Nemzeti Arcvonal jelöltjeinek győzelméért! ÉLJEN A JELÖLTÜNK!" V 1. A rügyfakasztó tavaszi ugyanúgy ragyog Fülek fölött mint a hírhedt Hulita idejében, de mennyire más városka képe tárul most elénk aranyló suga raiban. Nemcsak új házak épül tek, de a régi kibővült gyár mö gött már büszkén áll az új üzem amelyben csakhamar felhangzik majd teljes életerővel a munka dala. Itt sincs már megállás, itt is úgy tör előre az élet. mint bárhol másutt az országban. Az már csak az emlékekben él, hogy jó két évtizeddel ezelőtt Korompa módjára a sötét, fából tákolt gyár leszerelését kivárták az urak, — de homokra épült tervük, mert a fenyegető éhínségtől, a nincstelenség rémétől fellázadt munkások nem rettentek meg tőlük és megálljt parancsoltak. Már akkor is a lelkükben élt az a vágy, hogy itt nem rombolni, hanem építeni kell. S most építenek szabadon, urak nélkül. Rendbehozták a háborúban tönkrement Herold-kastélyt is, ahova beköltöztek a nép fiai mint gondos gazdák intézik a járás ügyeit. Ttt tanácskozott, szőtte a terveket a többi nemzeti bizott sági taggal együtt Molota Pál. Űj terveik nem szélnek eresztett ígéretek. Magában Füleken többek között már az idén új járási szülészeti otthont, bevásárlási központot. raktárhelyiségeket rendeznek be, befejezik az üS2odának, megkeždik egy új nyolcéves középiskolának. újabb lakásoknak építését s' a csatornázást is. E tervek most új megvalósítókra várnak — a májusban megválasztásra kerülő nemzeti bizottsági tagokra. A jelöltek közöft látjuk Molota Pált is. 2. 'Á napokban történt. Vasárnap volt. Ebéd után az új telepen — mely Fülek felső részén fekszik s nemrég épült, és házai csúcsos tetejükkel olyanok, mint a mesebeli mézéskalácsházak — egyszerre csak szokatlan mozgolódás támadt. Az itteni. 5. számú kerület lakóit gyűlésre hívták össze az agitátorok. Gondoltuk, hogy az agitációs központba sietnek a férfiak, asszonyok, de csakhamar láttuk, hogy tévedtünk. Az egyik ház előtt tömörültek. S ahol ennyi felnőtt gyűl össze, onnan bizony nem hiányozhatnak a kíváncsi gyermekek sem. Ott sürögtek-forôgtak a nagyok között, Az emberek nem öltöztek. ünneplőbe, az asszonyok többnyire a konyhából, a férfiak meg a kertből jöttek, ahol percekkel ezelőtt még ástak, vetettek. S mégis milyen ünnepélyes volt gyülekezetük. Nagy, országos dologról volt szó — a választásokról. A fiatal, barnaképű, klsbájszú Kerekes Laci — írjuk csak úgy, ahogy Itt mint jóharátok és szomszédok nevezik eavmást —. bejelentette. hogy a Nemzeti Arcvonal a ksrtlietíik nevében Molota Pált jslfiliin hely) nemzeti bizottságba. Isrni't'i őt itt mindenki, nemesek a gyárból. hanem mint jó szomszédot K ttt lakik közöttük. Amikor megkezdték * telep építését, a tHbbtňkkel egvtltt ő is ott segédkezett az alapáiásiiál. Felragyogott a választók szeme: , Molota Pál képviseli majd őket

1 A pillanatnyi csendet egymásközti beszéd váltotta fel. Bólogattak B helyeseltek az emberek. De h oná is kell szólni! Nem hagyhatják ezt szó nélkül. No meg így, hegy nincs közöttük a jelölt — nem is értesítették őt, nehogy eljöjjön erre a gyűlésre — sokkal szabadabban beszélhetnek róla. Štefánik Béla öntödei csiszoló azonnal szót is kért. — Régóta ismerem Moldtát, közülünk való. Megbízható ember — mondotta. 3. Az őszhejú Gyetvai István is ott állt az emberek között, Talán senki sem örült jobban Molota jelölésének, mint ő. Már csaknem háspm évtizede ismeri Palit Még Hulita idejében együtt, dolgoztak a présházban. Agyában egymást kergették a gondolatok. Mit is mondjon róla? Tudja egész élettörténetét. Mint vézna, sovány gyerek került Molota Pali az ő műhelyükbe. A Javor-hegy alatti Fűrészfalváról jött ide kenyér után. Már mint gyerek állandóan ott csetlett-botlott a munkásotthonban az idősebb elvtársak között. Huszonkétéves volt, amikor 1936ban, a nagy sztrájk idején, az üzem előtt folyó Szucha-patak hídján állt sztrájkőrséget és a sztrájktörőket figyelte. Észrevette öt Szabó, Hulita jobbkeze s így fakadt ki dühében: — Ez a bitang nem fog többé bekerülni a gyárba! Vagy beszéljen arról, hogy a Horthy-megszállás alatt, a háborús években, amikor nagyon sokan rettegtek a fasisztáktól, a nyilasoktól, az üzem katonai parancsnokától, Molota Pali, ez a szlovák fiú, állandóan Moszkva hangját hallgatta s a műhelyben megbízható munkatársainak elmondotta a legújabb híreket. Hozzája is de sokszor jött ilyen bíztatással: — Ne félj, Pista, nem vesztjük el eztet..: Már vége felé járt a háború, amikor tudomást szerzett erről a hírterjesztésről az egykori sztrájktörőből nyilassá lett Molnár Lajos. Meg is fenyegette Molotát: — Ezt már régen a transzmiszszióra kellett volna felakasztani! De gyáva volt. Nem merte följelenteni. Közeledett már a felszabadító Vörös Hadsereg. Gyetvai bécsi tovább fonta gondolatait. A felszabadulás után Molotát mesterükké választották. Hogy mennyire megérdemelte bizalmukat, igazolta az is, hogy mindig azon fáradozott, hogy könnyítsen a fémnyomók munkáján s emelje a termelést. Közülük ő volt az első újító. A zománckatlant azelőtt több darabból formázták ki és aztán forrasztották egybe a részeket. Molota elgondolása alapján már egy műveletre csinálják alj egészet. Nagyon szép munka iétx ábbol. Felsorolhatná a többi újításait is. De minek? Ismerik ezeket az emberek, a jelenlevők legtöbbje a gyárból való. Egyet azonban meg kell állapítani: Molota sokat tett az érdekükben! Gyetvai István fölemelte ősz fejét. Szétnézett az emberek között. Elmondjon mindent nekik? Hiszen jól ismerik valamennyien jelöltjüket. Őszintén megvallva, félt az ilyen hosszú beszédtől, Nem született szónoknak. S kisebb habozás után • szót kért Gyetvai bácsi: — Palit én különösen jól ismerem 4- mondotta — csak örülhetünk annak, hogy ő lett a mi jelöltünk. Minden bizalmunkat heIvezZílk. Nem fogunk benne csalódni. Ez a néhány szó is úgy hatott, mintha Molota életéről beszélt volna, A legnagyobb bizalomtól vallanak ezek a szavak. — Készüljünk fel jól a választásokra — szólt később Zeroláné, a tűzoltó felesége, — és utána tőlünk is függ ám, hogy jói menjen a nemzeti bizottság munkája. Ezért segítenünk kell majd Molota Palit... S ekkor megpillantották az országútról letérő, hazafelé tartó, a gyűlésről mit sem tudó Molota Pált. Sovány, középtermetű férfi. Kissé behúzott nyakkal jár. Egész lényéből lerí, hogy milyen keserves sorsa is lehetett. Gyermekkorától a felszabadulásig az éhség, a kenyér utáni gond volt állandó kísérője. I Az összegyűlt emberek láttára egy pillanatra megtorpant. Vájjon mi történhetik ott? Odament hozzájuk. A férfiak, asszonyok mosolyogtak. Röpdöstek feléje a lelkes szavak: — Te vagy jelölve! Bízunk benned! — Éljen a jelöltünk! Szerény, alig látható mosoly ült Molota Pál ajkára. Ilyen nagy örömet alig érzett életében, pedig már negyven esztendő van mögötte. — Veled vagyunk, Pali! — szólt valaki a tömegből, mintha csak Zeroláné szavaira tenne fogadalmat, — segítünk majd neked! Ilyen bizalmat csak a nép leg jobbjai élvezhetnek. S a legjobbak megválasztása biztosíték arra, hogy Füleken is a mult Kanjain, tovább épül és szépül új életünk. 4. De nem fogadta ilyen lelkes örömmel otthon a felesége. Két kicsiny gyermekével, a négyéves Annival és a hatesztendős Évivel foglalatoskodott. Közben meg zsörtölődött az urára: • r — Nem egyezem bele, hogy jelöljenek. Nem volt elég funkciód eddig is? Még annyi időd sincs, hogy gyujtóst készíts! Ez is hozzátartozik a családi élethez. A asszony nem is annyira a gyújtós miatt próbál hadakozni, hanem azért, hogy férjét most hat hónapig nem látta. A napokban jött csak vissza a politikai iskolázásról. Bizony hiányzott is a szerető családnak. Minden jó aszszony olyan, hogy a férjét munka után otthon szereti látni gyermekei körében. — Nézd, a nép akaratának nem mondhatok ellent, — válaszolta Molota, — nem- azért vagyok kommunista, hogy a harcban eldobjam a puskát, Hallottad te is a gyűlésen, hogy segíteni fognak, nem leszek egyedül. Elismeri, hogyne ismerné el ezt az asszony. Hiszen jól tudja, kinek köszönheti megváltozott életüket s az ő ajkáról is mily sokszor hangzottak el már a hála szavai,/,. De mégis nem lehetne-e otthon többet az ura? Most mér nem mester, fontosabb helyen dolgozik, a káderek nevelésével foglalkozik s a pártszervezetben is funkciót tölt be. Há ez nem elég? De a férje szüntelenül azt hangoztatja, hogy nem élhet vissza a nép bizalmával, teljesíteni kell akaratát. És szeretette] teszi ezt! Talán így folyna a szó köztük még ma is, ha Molotánénak fülébe nem jutott volna, hogy egy asszony — nem az ő telepükről való — azt mondotta, hogy az ura helyett tanult embert kellett volna jelölNagyköröskény útja Nagyköröskényen 1928 május 3-án a bíró háza előtt az úton nagy tömeg gyűlt össze. Földmunkássztrájk volt és a sztrájkbizottság tagjai elhatározták, hogy a bírónál a nagybirtokosok képviselőivel megtárgyalják a munkások béremelésének az ügyét. A bíró háza előtt álló tömeg között ott volt idősebb Kelemen István, a sztrájk vezetője is, tovaoöá Sitiik elvtárs, akit ma becsületes munkájáért a nemzeti bizottságba jelöltek. De nemcsak a tömeg állt a bíró háza előtt. A csendőrök is etőkerülparadicsom volt kint a határhnn, Sülik elvtárs a helyi nemzet: bizottság támogatásával brigádot szervezett, hogy a termést betakarítsák. Hétszáz ember állt munkába. Öt vagon pap- » n'kát és paradicsomot mentettek meg a fagytól. A mult évben aratáskor is segítették a szövetkezetet Brigádot szerveztek és négy arató-kötözőgép után keresztbe rakták a termést. — Szervezni kellett a munkát, sokat fáradoztunk, de sikerült. Ennek örülök a legjobban — mondja Sil'.ik elvtárs, s közben széket húz maga alá, hogy leüljön. — Most egy kitek, hisz a bíró úr jó cimborája volt

1 csil betegeskedtem, de tudják, az a parancsnokuknak. Sokan voltak, száznál jóval többen. A feltűzött szuronyokon villogott a napfény, s a tavaszi levegő egyre forróbb lett. A tömeg mozgolódni kezdett, hisz már jó ideje topogtak egy helyben. A csendöröknek ez persze nem tetszett. Lekapták vállukról a puskájukat s szó nélkül rálőttek Latečková Klára al,sókörőskényí asszonyra, aki holtan rogyott össze. A halott körül vértócsa keletkezett areát, haját elborította a vér. A tömeg egy része szétszé'edt, mások ökölbe szorított kézzel dühösen néz tek farlcasszemet a törvény „védelmezőivel." — Latečkovát éltemették, vérét beitta a szomjas föld, de azt a jelenetet soha sem tehet elfelejteni mondja Sülik elvtárs, a helyi nemzeti bizottság jelöltje. Sülik elvtárs csendes ember. Nem szeret sokat beszélni. Azt sem szereti, ha dicsérik, ha sokat beszélnek róla. Annál inkább szeret dolgozni. Ezelőtt több . helyen megfordult, többféle munkát végzett, de mindenütt megállta a helyét. I952.be

n lett a helyi nemzeti bizottság titkára. Már azelőtt is volt funkciója a helyi nemzeti bizottságban. Élelmezési előadó volt. — Nem volt az könnyű munka, főleg a jegyrendszer idején. Sokat kellett az emberekkel foglalkozni, meggyőzni őket, mert egyes rendelkezéseket bizony nehezen értettek meg. De mi rendszeresen fog'a'közünk velük, megmagyarázzuk nekik a törvényeket. Mikor a titkári munkájáról érdeklődünk, •szerényen a szekrény tetején lévő zászlócskára mulat és mosolyog. A zászlócskán felírás, amely azt jelzi, hogy 1953-ban a járás legjobb helyi nemzeti bizottsági titkára címét nyerte el. Megérdemelt kitüntetés ez, mert nagy munka van mögötte, Még 1952 őszén, amiko• szokatlanul iagyos idők jártak, s nagymennyiségű paprika és embert mégis vonzza a munka. A helyi nemzeti bizottság most is segíti a szövetkezetet. Tavaly a szövetkezet tervét minden vonalon tuteljesltette. A faluban a begyűjtési munkába az asszonyokat is bevonjuk. Meglátogatják a ' lakosságot, elbeszélgetnek arról, hogy mennyire fontos a begyűjtést teljesíteni. Most ls vállalták, hogy 2000 darab tojást gyűjtenek be. A szövetkezet ezenkívül terven fe'Ml 40 mázsa sertéshúst ad be. — Ez a jó együttműködés eredménye, hogy kölcsönösen támogatjuk egymást. — Most, hogy a dolgozók újból megbíznak bennem és jelöltek a nemzeti bizottságba, habár beteges is vagyok, megválasztásom esetén dolgozni fogok. Dolgozni fogok, mert én a saját szememmel láttam, mi történt a múltban itt a faluban. Megjártam a munkások ká'vártáját

t Sokadmagammal Franciaországban, Németországban dolgoztam másoknak. A „haza" nem tudott munkát adni. Jól emlékszem a múltbeli vá'osztásokra. Akkor a bíróválasztások során ígérgettek fűt-fát, csakhogy a szavazatot megkaphassák. A végén, mikor számukra a választás jól sikerült, az ígéretből nem lett semmi. Ml nem ígérgetünk. ' Nagyköröskényen is, akárcsak hazánk többi városaiban és falvaiban, kész tervvel építjük a jövőt. A fa'uban megjavítjuk a kultúrházat, az utcákat, építünk egy 600 méter hoszszú makadámutat, rendbehozzuk a parkot, házhelyet adunk a lakostágnak, ku'túrtevékenységet fejtünk ki. Ez a mi tervünk. x A nemzeti bizottság jövőre szóló tervei nagy fejlődést biztosítanak a falu dolgozói számára. A falu már eddig is számottevő fej'ődésen ment át és a nemzeti bizottság tagjainak egy része jó munkát végzett. De most a falu még jobban megszépül, hogy az emberek egyre boldogabban éljenek. Gérecz Arpád. Megállja a helyét Molotáné erre aztán minden eddigi ellenkezését félretéve felpattant: — Hát nem tanult ember az uram? Hát hiába járt a dolgozók felsőiskolájába? Maturált ember lett belőleI És ekkor lett Molotáné igazán büszke jelölt férjéré, aki a sok gonddal járó mesteri munka mellett esztendőkön át Időt szakított arra is, hogy tudását növelje. Ilyen ember aztán igazán helyt tud majd állni az új poszton is, mint nemzeti bizottsági tag. P. B. Az „Odevné závody" kassai üzemében vagyunk. A műhely balfelén vagy ötvenen dolgoznak, zúgnak a varrógépek és igen rövid idő telik el, mire a műhely másik végén még a r.aktárból kikerülő anyag itt, ahol állunk, már kész, kivasalt ruhává válik. Azt mondjuk, hogy „válik", de nem magától. Szorgalmas, ügyes kezek dolgoznak férceinek. varrnak, vasalnak, míg végre a cédula bekerül a ruhába. — Mint egy jól olajozott gép, úgy dolgozik ez a csoport — mondja Sverko elvtársnő, az üzem mestere. Hosszú volt az út addig, míg mester lett belőle, de nálunk becsületes munkával mindent el lehet érni. És hogy ez mennyire igaz, arról az üzem dolgozóinak bizalma tanúskodik. Az üzem dolgozói Sverko elvtársnőt a városi nemzeti bizottságba jelölték. Jól választottak, amikor Sverko elvtársnőt jelölték. Még 1940 ben, amikor a Zornicában dolgozott, élmunkás. majd később mester lettAmikor a Zofnicát átvette a Tatra svit. egyidőre az üzeni szociális előadója lett. — Itt is ígyekežtem jól dolgozni, de valahogy vonzott a termelés, visszamentem tehát, 1951-ben előmunkás lettem, a mester segédje — mondja mosolyogva. Sverko elvtársnő mindig szeretett tanulni. Különösen a szakmája érdekelte, a varrás. A gép körül minden ügyes mozdulatot eilesett. 1952-ben újból nagy öröm érte. Mesteriskolába küldték Zsolna mellé. Eddig sem vallott szégyent munkájában és az iskolában jól tanult és kitűnő eredménnyel végzett. Azóta már többeket betanított a munkába, így Vencel Katalint, Pál Jolánt és Kötik Jolánt. Segítette őket, főleg ha az új szabás szerint kellett varrni. Most is szívesen tanítja őket, megmagyarázza különösen a fiataloknak, hogyan kell észszerűen és gyortan dolgozni. Az új munkaerők, akik tavaly novemberben kerültek az üzembe, már egészen jól dolgoznak. — Jó kollektíva van nálunk. Ennek nagyon örülök, üzemünk jó] teljesíti a tervét. De még jobban örülök annak, hogy Jelöltek a városi nemzeti bizottságba Helyeslem, hogy most már a nők is nagyobb számban képviselve lesznek a nemzeti bizottságban. Mindent megteszek azért, hogy az üzem dolgozóinak bižälmát kiérdemeljem: \