Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-26 / 127. szám, szerda

1954 mžius 26. m $ia 3 A GENFI ÉRTEKEZLET • • * — Tárgyalások az indokínai béke helyreállításáról Május 24-én délután a genfi Népszövetségi palotában zárt ülést tartottak, amelyen az indokínai béke helyreállításának kérdésével foglalkoztak. A jól értesült körök nézete szerint ezen az ülésen nagyon élénk és termékeny véleménycserére került sor. A vitában felszólaltak az összes küldöttségek vezetői és a francia küldöttséghez közelálló jól értesült körök szerint nagy terjedelmű beszédet tartott főleg Bidault, Franciaország külügyminisztere és Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere. Az öt kérdéssel kapcsolatban, amelyeknek megtárgyalását már előzőleg elfogadták, a jelentések szerint most még két további kérdést tűztek napirendre, az úgynevezett nem reguláris alakulatok leszerelésének kérdését és a hadifoglyok kicserélésének kérdését. Amint este a nyugati küldöttségekhez közelálló újságírók kijelentették, a nyugati hatalmak képviselői ezen az ülésen is kitartottak amellett, hogy a politikai kérdéseket válasszák külön a katonai kérdésektől. A nyugati küldöttek igyekeztek elérni azt, hogy a politikai kérdések megtárgyalása előtt szüntessék be a háborús akciókat Indokínában. A jelenlegi helyzetben ez nem jelentene mást, minthogy a francia expedíciós hadtestnek megadják a szükséges pihenőt arra, hogy erőit átcsoportosítsa. Néhány ázsiai laptudósító felhívta a figyelmet arra, hogy a 'szovjet küldöttség kezdeményezésére a május 24i ülésen javaslatot terjesztettek elő, hogy a következő ülésen tárgyalják meg az .indokínai kérdés katonai problémáit és a további üléseken kezdjék meg a politikai kérdésekről szóló vitát. A nyugati küldöttségek továbbra is kitartanak azon indokolatlan né zetük mellett, hogy a béke helyreállításának problémáját Patet Laoban és Khmerben külön kell választani a vietnami béke helyreállításának problémájától. Egy indiai újságíró ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ilyen nézet ellentétben áll az elfogadott napirenddel, amelyet az értekezlet összes részvevői jóváhagytak és amely szerint a tárgyalások alapját a francia és a vietnami javaslat közös pontjainak kell képezniük. Jól értesült körökből származik az a hír is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége a május 24-i ülésen javaslatot terjesztett elő a tüzelés teljes és egyidejű beszüntetésére Indokína egész területén, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül. Ezt a javaslatot támogatta a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság küldöttsége, amellett reményüknek adtak kifejezést, hogy a javaslat elfogadása nemcsak ideiglenes tűzszünethez, hanem a tartós béke helyreállításához vezetne Indokínában. A genfi megfigyelő megjegyzi, hogy az észszerű javaslat, amely szerint az indokínai probléma katonai és politikai kérdéseit egyidejűleg vizsgálnák meg, az indokínai béke helyreállítása sikeres megoldásához vezethetne, némelyik nyugati ország küldöttsége szűkkeblű, önző érdekből azonban arra törekszik, hogy a tárgyaiásóikat kizárólag a probléma katonai részére korlátozzák, úgyhogy a francia expedíciós hadtest pihenőhöz jusson és hogy kitérjenek az indokínai kérdés politikai megoldása elől. Megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártja 811. kongresszusa Hétfőn, május 24-én, Budapesten megnyílt a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa. A kongresszust Nagy Imre, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége politikai irodájának tagja nyitotta meg. Megnyitó beszédében rámutatott, hogy a magyar nép a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével biztosan halad a boldog jövő, a szocializmus felé. Pártunk III. kongresszusának összes küldöttei — mondotta Nagy Imre — szilárdan eltökélték, hogy még jobban egytyetömörítik népünk és pártunl» egységét. Ez az egység lehetővé teszi számunkra, hogy szembeszálljunk az ellenség minden mesterkedésével. Népünk hisz a pártnak. Nagy Imre továbbá elmondotta, hogy a párt II. kongresszusa óta eltelt időszakban a nemzetközi munkásmozgalom súlyos veszteséget szenvedett. Meghalt J. V. Sztálin, Lenin tanítványa és művének folytatója. Meghalt Klement Gottwald, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló dolgozója. Nagy Imre javaslatára a kongresszus küldöttei felállással adóztak Sztálin és Gottwald elvtárs emlékezetének. Nagy Imre hangsúlyozta, hogy a kongresszus abban az időszakban ült össze, amikor különösen éles harc folyik a békéért, a háborús gyújtogatok ellen. Pártunkat — mondotta — az a vágy és határozottság tölti el, hogy harcoljon a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke ügyéért, a Szovjetunió vezette béketábor soraiban. A kongresszus és a Magyar Dolgozók Pártja nevében Nagy Imre üdvözölte a Szovjetunió Kommunista Pártjának K. J. Vorosilov elvtárs vezette küldöttségét. A küldöttek felálltak, viharos tapssal üdvözölték a SzKP küldöttségét. A kongresszus forrón üdvözli a testvér kommunista- és munkáspártok küldöttségeit. A kongreszszuson összesen 29 küldöttség vesz részt a testvér kommunistaés munkáspártok részéről. A kongresszus megválasztja a 35 tagú elnökséget. A jelenlevők viharos tapsa közepette az elnökségbe meghívják a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a többi testvéri kommunista- és munkáspártok küldöttségeit. Ezután megválasztják a kongresszus munkaszerveit — a titkárságot, a szerkesztőbizottságot, a pártalapszabályzat módosításaira benyújtott javaslatok feldolgozását végző bizottságot, a jelölőbizottságot, stb. Elfogadják a kongresszus következő napirendjét: 1. Beszámoló a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tevékenységéről és a Magyar Dolgozók Pártjának feladatairól. Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs. 2. Az államigazgatás és a népi tanácsok feladatairól. Előadó: Nagy Imre elvtárs. 3. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója. Előadó: Kiss Károly elvtárs. 4. A Magyar Dolgozók Pártja alapszabályzatának módosításáról. Előadó: Ács Lajos elvtárs. 5. A Magyar Dolgozók Pártja vezető szerveinek megválasztása. Ezután Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének első titkára beszámolót tartott az első napirendi ponttal kapcsolatban. Megnyílt a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka Berlinben Hétfőn, május 24-én Berlinben az NDK pénzügyminisztériumának épületében megnyílt a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka. A kongresszus termét, amelyben az egész világ békeszerető embereinek képviselői üléseznek, az ülésen képviselt országok zászlói díszítik. A terem homlokzatán Picasso békegalambja látható és alatta: Béke Világtanács Berlin, 1954. május 23—28. A terem két oldalán vörös bársonyon a „Béke" szó ragyog a világ tíz nyelvén. Az elnöklő asztalt virágerdő borítja. Délután három órakor a termet megtöltötték a Béke-Világtanács meghívott vendégei. Az elnöki emelvényen ezután elfoglalták helyüket a Béke-Világtanács elnökségének tagjai, Kuo Mo Zso, „A nemzetek közötti béke megszilárdításáért" című nemzetközi Sztálindíj kitüntetettje, Nyikolaj Tvichonov, szovjet író, Leopold Infeld professzor, lengyel tudós, Nyikolaj metropolita, Nazim Hikmet török költő, Anna Seghers német írónő, Eugénie Cotton, Isabella Blum, Jositáro Hirano, J. L. Hromádka professzor, Ján Mukaŕovský, Jiŕí Pelikán, a Nemzetközi Diákszövetség képviselője és mások. Az ülést Kuo Mo Zso, a Békevilágtanács elnökhelyettese nyitotta meg. Üdvözlő beszédében megköszönte Berlin lakosságának vendégszeretetét, amely már harmadízben ad hajlékot a Béke-Világtanács ülésének. Továbbá felhívta a figyelmet a békehívek mozgalmának jelentőségére. Ez a mozgalom nemrégen ünnepelte alapításának ötödik évfordulóját, és a béke megőrzéséért folytatott harcban egyre növekednek sikerei. Ennek ellenére azonban továbbra is fennáll a nemzetközi feszültség és még vannak olyan nemzetek, amelyek szuverenitása, szabadsága és függetlensége nincs biztosítva — hangsúlyozta Kuo Mo Zso. Fokozódik a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának veszélye is. Az egész világ békeharcosai "képviselőinek ez az ülése előtt az a feladat áll, hogy megtárgyalja e nemzetközi problémákat és megtalálja az utat a további megértéshez. Kuo Mo Zso ezután javasolta, hogy üdvözlő táviratot intézzenek JoliotCuriehez, a Béke-Világtanács elnökéhez, aki betegsége miatt nem vehet részt az ülésen. A Béke-Világtanács küldötteit és vendégeit ezután Friedrich Ebért, Nagy-Berlin főpolgármestere üdvözölte. Utána Jean Lafitte, a Béke-Világtanács főtitkára mondott beszédet. Bejelentette, hogy a BékeVilágtanács délelőtt ülést tartott, amely a plénumnak a következő napirendet ajánlja: 1. Az atom- és hidrogénfegyver eltiltása. 2. A népek biztonsága. Jean Lafitte beszámolójában rámutatott azokra a nagy sikerekre, amelyeket a Béke-Világtanács és a többszázmilliós békemozgalom elért világszerte. A nemzetközi problémák tárgyalások útján való megoldásának elve és követelése utat tör — hangsúlyozta Jean Lafitte. Ezek a sikerek főleg a berlini konferencián, a Németországról szóló nagyhatalmi tárgyalásokon és a jelenlegi genfi értekezleten mutatkoztak meg. Jean Lafitte beszédében ezután részletesen megindokolta, hogy miért szükséges megtárgyalni az atom- és hidrogénbomba veszélyének kérdését és a népek biztonságának kérdését. Az emberiség előtt két út áll — a kölcsönös megértés és a tárgyalások útja, amely a békéhez és boldog jövőhöz vezet, vagy pedig az erőszak útja, amely 'azzal fenyeget, hogy katasztrófába vagy teljes pusztulásba dönti a népeket — mondotta Jean Lafitte és hangsúlyozta, hogy a Béke-Világtanács feladata, hogy a békébe vetett nagy remények valóra váljanak. A küldöttek egyhangúlag elfogadták a napirendre tűzött javaslatot. A sebesült francia hadifoglyok hálájukat fejezik ki a vietnami néphadseregnek A vietnami sajtóiroda részleteket közöl a francia expedíciós hadtest Dien Bien Phuban fogságba esett, sebesült tagjainak nyilatkozataiból, akik most a vietnami néphadseregnél gyógykezelésben részesülnek. „Mi, a dien bien phui „SCI" tábor és a 29. számú tábor sebesült hadifoglyai, hálánkat fejezzük ki a vietnami néphadseregnek és a dien bien phui katonai parancsnokságnak azért a gondos ápolásért és fáradhatatlan gondoskodásért, amelyben a vietnami orvosok és ápolónők részesítenek bennünket Őszintén óhajtjuk a háború megszüntetését és a béke helyreállítását Vietnamban. Elég a vérontástól.!' A nyilatkozatot Couhac őrmester, Lecot hadnagy, Benker és Schuhmann tizedesek, az idegenlégió tagjai, valamint az idegenlégió több más sebesült katonái írták alá. A Vöröskereszt Ligájának ülése Május 24-én Oslóban az egyetem üléstermében hivatalosan megnyílt a Vöröskereszt Ligájának 23. ülésszaka. A megnyitáson jelen voltak VII. Haakon norvég király, Langa külügyminiszter, Hambre, az alsóház elnöke, a norvégiai diplomáciai testületek vezetői és sokari mások. Az ülés részvevőit először Eriing Steen, a norvég Vöröskereszt elnöke üdvözölte. Ezután Emil Sandstroam, a Vöröskereszt Ligájának elnöke mondott beszédet. Egyiptom is elutasította a csapatszállító amerikai gépek á [repülésének engedélyezését Az A1 Gumhurija című félhivatalos egyiptomi lap illetékes forrásra hivatkozva közölte, hogy az egyiptomi kormány elutasította az amerikai kormánynak azt a kérését, hogy engedélyezze az indokínai csapatokat vivő amerikai gépek átrepülését Egyiptom fölött. Mit tapasztalt a szabad Vietnamban Emil Síp, a »Rudé právo« szerkesztője E napokban előadást tartott Bratislavában Emil Síp, a ,,Rudé právo" szerkesztője, aki most tért viszsza kéthónapos útjáról a szabad Vietnamból. Emil Síp bejárta Észak.Vietnam szabad területének legnagyobb részét és meg volt híva arra a területre, ahol a szabad Vietnam kormánya az őserdőben székel. Az egyes minisztériumok az őserdőben és a dzsungelben bambuszházakban vannak elhelyezve és itt tartózkodik maga a demokratikus köztársaság elnöke Ho Si Minh iS; Ezen a helyen szokott összeülni az ország nemzetgyűlése is. A képviselőknek egy része, amely a franciák által megszállt területen él illegálisan — csak nehéz körülmények között jutott el az ülés színhelyé, re. A vietnami képviselők áldozatkészségére val), az a tény is, hogy előfordult például, hogy egy képviselő hat hónapig gyalogolt, mivel más módon nem tudott az ülésre eljutni. Egy másik rokkant képvi. selö egy hónapon át hordágyon vitette magát, csakhogy résztvehessen az ülésen. Ilyen nagymértékű áldozatok csak egy szabadságszerető nemzetnél képzelhetők el. Az őserdőben politikai napilapok és más újságok jelennek meg naponta, melyeket ott nyomnak és ezeket a lapokat eljuttatják azok. ra a területekre is, ahol még a francia imperialisták tartják a hatalmat kezükben. Ho Csi Min, az ország elnöke 64 éves és úgy él, mint akármelyik vietnami földműves. Kis házikóban lakik az őserdőben és hálószobájának berendezése egész egyszerű: egy ágy, egy asztalka és egy koffer, A koffert azért készítette elő a mult években, hogy veszély esetén azonnal változtathassa tartózkodási helyét. Azonban, amint ismeretes, az őserdőben lévő kormány székhelyét az utóbbi évek folyamán nemcsak hogy nem kellett megváltoztatni, hanem éppen ellenkezőleg, a vietnami demokratikus kormányi terjesztette ki területét az ország 90 százalékára. A vietnami nép 90 százaléka földműves. A vietnami falu európai szemmel nézve is gyönyörű benyomást tesz, a trópusi égöv pálmái, narancs- és kokuszfái veszik körül a falvakat. A föld nagyon termékeny és több helyen háromszor is aratnak egy évben. Azonban a francia uralom alatt a földnek csak kis százaléka volt - a parasztok kezén és 80 százaléka a lakosság 2% százalékát kitevő földbirtokosoknak, valamint a francia ültetvényeseknek kezében volt. A francia gyarmatosítók az országot hallatlan mértékben kizsákmányolták és minden évben óriási mennyiségű kaucsukot, teát és főleg rizst szállítottak ki az országból: Ez ugyanakkor történt, amikor a nép éhínségben sínylődött. A több mint nyolcvanéves francia uralom alatt tizennyolcszor volt éhínség az országban. Az utolsó nagy éhínség 1944/45-ben sújtotta az országot, amikor a megszálló japán fasiszták elrendelték, hogy a nép rizs helyett jutát termeljen. Ennek következtében kilenc hónap alatt kétmillió vietnami pusztult éhen. Hallatlan módon zsákmányolták kl a vietnami földműves népet a földbirtokosok, akik földjüket bérbeadták a parasztoknak és a népnek a learatott rizs 80 százalékát kellett fizetnie bérben. A földbirtokosoknak saját rendőrségük volt és maguk írták elő a nekik járó adót. Nem egyszer előfordult, hogy a földbirtokosok a legnagyobb kínzások között kivégeztették a szerencsétlen parasztokat. A nép a most felszabadított területeken birőság elé állítja a bűnös földbirtokosokat, és az egyes falvakbán, nyílt térségben az össze3 parasztok részvétele mellett ítélkeznek fölöttük. Meg kell említeni azt is, hogy a földbirtokosok a japán megszállás alatt együttműködtek a nép ellenségeivel. Az elítélt földbirtokosok tulajdonát szétosztották a nép között. Ma már a felszabadított területeken a parasztok csoportokban dolgoznak és megteremtették a közös gazdálkodás előfeltételeit. Még 1945-ben a vietnami nép 90 százaléka nem tudott írni és olvasni. A vietnami népi kormány mindent megtett, hogy az írástudatlanságot megszüntesse, ami könnyebbé vált azáltal, hogy a vietnami nép már 70 év óta latin betűkkel ir. A kormány erőfeszítéseinek eredményeképpen ma már 14,000.000 ember tanul írni és olvasni és ez az akció tovább folyik. Ami az iskolázást illeti, az országnak minden fokú iskolái vannak, beleértve az egyetemeket is. A vietnami néphadsereg az elsö években nehéz iskolán ment át. Mikor a franciák 1940-ben kapituláltak a japánok előtt, akkor keletkeztek az első partizáncsoportok, melyekből később megszületett a népi hadsereg. Ez a népi hadsereg eleinte csak a legprimitívebb fegyverekkel volt ellátva, azonban a mai hadsereg már modern fegyverekkel van felszerel, ve. Ennek a hadseregnek a példaképe a kínai népi hadsereg. A vietnami népi hadseregnek elszántsága és harcedzettsége biztosítja azt, hogy ez a hadsereg minden nehézség ellenére legyőzi az ország függetlenségét és szabadságát fenyegető imperialistákat. L. P. /