Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)
1954-05-17 / 119. szám, hétfő
Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. május 17, hétfő 30 fillér VII. évfolyam, 119. szám. 1 Bohumil Laušman, a nemzetárulók külföldön elkövetett tetteiről (2. old.) Lelkesen választ az ország fővárosa (3. old.) Ausztria Kommunista Pártjának XVI. kongreszszusa (4. old.) Népművészeti tanácsadók (5. old.) A Nemzetközi Kerékpáros Békeverseny hírei (6. old.) izabad, boldog választás - amilyen még sohasem volt Első akartam lenni... Ravasz József a választás napján a szokottnál korábban kelt. Már a szombat esti ünnepélyei felvonulás után elhatározta, hogy 6 lesz az első, aki a községben a szavazóla pot az urnába teszi. Este így szólt párjához: — Te asszony, holnap korábban kelek. Fél négykor csörögjön az óra. Igy is lett. Hajnali négykor mint a labda pattant ki az ágyból. Fiatalember, alig 35 éves, de úgy érezte, hogy ezen a napon még megfiataladott. Mintha húsz éves lenne. Hát hogyne, nagy dolog elő' i áll. Először szavaz életében Sza vazni megy a boldog életért, büsz kén áll ki a népi demokrácia mellett. Az ilyenfajta emberek, mint ö, még ha szavazhatott is a múltban akkor az nem ilyen volt, mert mindig csak az urakra szavazhatott Most azért ment olyan boldogan Ravasz József a választási helyiséihez, mert ezúttal szebb éleiéért és családja jövőjéért szavaz. És családja jövője nagy dolog előtte. Hat gyereke van. A madéréti állani gazdaságban dolgozik. Szépen •ceres. Azonkívül nagy összegű család pótlékot kap minden hónapban. Jsaknem 800 koronát. Ezért a sok jóért boldogan szavaz a nép képviselőire, a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. Mielőtt elment hazulról, sebtében felhajtott egy pohár tejet. Mint tűzoltó, reggel gyakorlaton is volt. A madéréti gazdaságban is szétnézett. Elvégezte a reáváró munkát. De nagyon repült az idő Anynvira, hogy mire a szavazóhelyiség lé ért, merhökkent. mert ott már okan voltak. — Hű, az árevélusát csak nem előztek meg — ez volt első gondolata Igen ám, első akart lenni. S ze r>l meggyőződése volt, hogy még nem kezdődött meg a szavazás. De elszámította magát, mert pontban hétkor már megkezdték és előtte már ketten leadták szavazatukat a nép képviselőire. Harmadik lett. Kissé bánkodott, mert mégis csak jobb lett volna elH zínk felvirágzásáért Kassa, a járási városok, az ipari ko ltok, a falvak és a kassai ke rü -i legtávolabbi telepei is sokkal korábban ébredtek ezen a vasárnapon, mint máskor. A polgárok ünnepi öltözetben siettek a szavazóurnákhoz, hogy leadják szavazatukat községeik, járásaik, kerületeik, Szlovákia és egész hazánk további felvirágzásáért. Az összetalálkozott emberek barátságosan üdvözölték egymást. Ezen a napon valamennyien kölcsönösen közelebb érezték magukat egymáshoz. A kassai választási helyiségek egyike a Lenin-úton lévő CsSzBSz márványtermében volt. Hazánknak a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadítása óta számtalanszor fejezték ki itt manifesztáció keretében a kassai dolgozók a testvéri szovjet néppel való barátságukat. Ebben az emlékezetes teremben adták le szavazataikat a kassai dolgozók népünknek á Szovjetunió testvéri népével való örök, megbonthatatlan szövetségére — amely szabadságunk és a világbéke szilárd bástyája. Hét óra előtt már sok választó várakozott a választások megkezdésére. Elsőnek a kassai Energotröszt munkása, Rencsik Imre szavazott le a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. Boldog vagyok, hogy olyan jelöltekre adhattam le szavazatomat, akiket a járás népe a szívébe zárt Gyönyörű verőfényes májusi aggel. Felejthetetlen jelentőségű i.ip hazánk minden becsületes ál.impolgárának szívében. Tornaija teái már a kora reggeli órákban megteltek emberekkel. Valami szo:atlan, ünnepi öröm sugárzott áz • nberek arcáról. Előkerültek az innepi ruhák, amelyeket az egyszerű ember csak nagy napokon ölt magára. De nemcsak magukat csinosították ki, hanem a házuk *.áját is rendbeszedték, kisöpörték az utcákat, kidíszítették az ablakokat és szinte fénylett, tündöklött minden a tisztítástól. Igy készültek fel a tornaijai választópolgárok a választás nagy napjára. Az egyes körzetekbe tömegesen öttek az emberek, hogy leadják szavazatukat a nép legjobb fiaira. Heggel 6 órakor az utcák már zenétől .voltak hangosak. A Bete:cints-utca felől a 13. körzet váasztópolgárai zászlók alatt, dísztáblákkal és nótaszóval mentek szavazni. Ok voltak az elsők, 'akiK leadták szavazatukat. A választóderemben az urna előtt Lelkó Tibor, 21 éves fiatal fiút látjuk. Arcán öröm és biztonság ragyag. Először szavaz életében. Amikor megkérdezz :k, hogyan készült a választasokra és mit érez a jelen pillanatban, ezeket mondja: — Boldog vagyok, hogy 21 éves koromban már szavazhatok, még pedig azokra a jelöltekre, akiket az egész város, valamint az egész járás népe szívébe zárt, olyan emberekre, akik kizárólag a nép érdekeit szolgálják és akik biztos kézben fogják tartani népünk jövőjét. Lelko Tibor, mint a traktorállomás dolgozója, a tavaszi munkák során szép eredményekkel készült élete nagy eseményére. A betegek és azok az idős polgárok is, akiknek nehezére esik a járás, leadják szavazataikat, a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire Proksz György 95 éves tornaijai polgár 10 éve nem volt a városban. Amikor az agitációs kettősök megkérdezték tőle, hogy autóval menjenek-e érte, azt válaszolta hogy maga jön be és fog szavazni a nép jelöltjeire. Vannak ilyenek többeh is Úgyhogy csak kevesen vannak olyanok, akiket meg kell látogatni. A választók miután leadták szavazataikat, a Vörös-téren gyűltek össze, aho) a pionírok, a CslS.' Szervezet, a Sväzarm és a többi tömegszervezetek közreműködésé vei tarka kultúrműsort rendeztek. sőnek odaállni a szavazóurna elé. Ez azért nem sikerült, mert Apáca szakállason sok-sok olyan dolgozó van, akinek szebb életet adott a demokrácia, ezek mind úgy gondolgodtak, mint Ravasz József. — Nem baj, — mondja tréfára fordítva a dolgot — a legközelebbi szavazáskor itt alszom és ha addig élek is, de első leszek! Egy korosabb, őszülő hajú bácsi, Vörös Lajos nyugtatja meg. — Nem baj az, Jóska, ha nem is voltál az első. A mi szavazatunk, ha tizediknek, huszadiknak is került az úrnába. éppen olyan 'rvényes, •nintha elsőnek tettük volna le. Nem mondom, jó magam is szerettem volna első lenni, mert ilyen szavazáson még én sem vettem részt. Úgy van, ahogy Vörös Lajos mondja. Valamikor neki is a kulák Vígh Istvánra kellett szavaznia. Most Új Imrére adta szavazatát, ö a nép közül való. Együtt dolgoznak a szövetkezetben, együtt küzdenek munkájukkal a szebb holnapért. Boldog jövőnkre szavaztunk Harmonikaszó, vidáman csengő gyermeki hangok. A bratislavai Hviezdosiav-téren a reggeli órákban népes nézősereg veszi körül a a választás napját dallal köszöntő gyermekkórust. 8—10 éves gyerekek, nyakukon vörös pionír-kendő. Ragyogó szemmel, mosolygó arccal, lelkesen fújják a dalt. Csapájevről, a legendás szovjet partizánhősről énekelnek. Az emberek keze tapsra lendül, szeretette] néznek a kis emberpalántákra. S szinte látom a tekintetükben a kimondhatatlan szót: „Értetek szavaztunk ma a Nemzeti Arcvonal jelöltjére. Azért, hogy gyermekeink sohase hallják meg azt a szót: nincs Alig van hét óra, Magyarbél utcáin már nagy a sürgés-forgás. Az egyik szavazóhelyiség felé jól öltözött öregek és fiatalok, férfiak és nők, üzemi munkások, parasztok, szövetkezeti tagok és más dol. gozók haladnak. A szavazóhelyiség szépen feldíszített előszobájában már nagy csoport szavazó várakozik. Szigeti Lajos ifjúmunkás most szavaz először életében. Büszkeség és öntudat árad arcáról és azt mondja: — A Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavazni annyit jelent, mint a békére szavazni. Amíg Barcalek jenö, tüzoltózene| kar karmestere járja az utcákat és zenével lelkesíti a dolgozókat, addig felesége, tíz gyermeknek anyja, szép ruhába, jó lábbelibe öltözteti a gyerekeit, hogy ő is mehessen szavazni. Nem volt ez így valamikor, mondja a most boldog anya. Azokból a rongyokból készítettem ruhát gyermekeimnek, amit már más eldobott. Cipőcskéket ugyancsak rongyokból készítettem nekik, ahogyan tudtam, mert férjem munkanélküli volt. Azért szavazok a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire, hogy gyermekeim soha se hallják már tőlem azt a szót: ..nincs", mert apátok mímka, nélküli. MÁJUS 16-ÁN REGGEL Ki is kelne korán vasárnap reggel? A szokás hatalma felkelti ugyan az embereket a megszokott időben, de csakhamar tudomására ébrednek annak, hogy vasárnap van és az óra ma nem sietteti a felkelést. Talán még a vidám napsugár sem húzza ki ilyenkor az alvót az ágyból. Ma is vasárnap van, de az ébredőnek az ablakon beszűrődő vidám zene viszi el azonnal az álmot a szeméből. Németh Zoli gyorsan felébred és fürgén ugrik ki az ágyból. Hiszen ma nagy nap van Először megy választani. Először vesz részt a választásokon, mint nagykorú polgár, akinek köze van az ország vezetéséhez. Húsz évének nyugtalansága már kora reggel a választóhelyiség közelébe sodorja. Ma nem a vasárnapi nyugalmas utca fogadja. A hangszórókból indulók szólnak és a zene ütemére vidámabban léoked az üzemi klub épülete felé. Mégsem lett első. A petržalkai „Matador" üzemi klubja előtt már többen állnak. Itt vari a 49 körzet választóhelyisége. Ismerősök is akadnak. Oszwald Feri, a Matador-üzem fiatal dolgozója, már nyugtalanul várja az énekeseket. ő az agitációs együttes vezetője. Ő szervezi a 49. körzet választói részére a kultúrműsort. A IV. általános iskola pionírjait várja most, akik a VII. és IX. nyolcéves iskola tanulóival együtt a választóknak zenés műsort készítettek elő. Németh Zoli még vár. Nem olyan egyszerű az, először szavazni. De a választók egyre többen vannak és ő is belép a helyiségbe. Mosolyogva tér vissza. Kinn a zenés, napsugaras utca fogadja. Zoli már választott. De nem megy még el, megvárja a gyerekeket, meghallgatja, mit énekelnek majd. Az utca túlsó oldalán, a gyár épülete csendesen áll. Azért, hogy holnap újra még nagyobb lendülettel indulhassanak meg a gépek. ,Réten, réten, sej a lakszakállasi réten..." Ezt a jó magyar csárdást "húzza a cigány a lakszakállasi választóhelyiség előtt. Mindenkinek örömtől ragyog az arca, fiatalok, öregek egyaránt őrülnek, hogy a nép jelöltjeire szavazhatnak. Egy idősebb nagybajuszú bácsi huncutul megjegyzi: — Valamikor nem ezt húzták ám! Akkor az volt az egyik kortesnóta, hogy „Eltörött a pipaszár, Egenhover nagy szamár!'" Ez volt a neve az egyik képviselőnek. Igy gúnyolták ki. Annyi párt volt akkor, hogy a fene se tudta, melyiknek a jelöltjére szavazzon az ember. A végén mind becsaptak. A választók hosszú sorban állnak, alig férnek be az előszobába. Éppen egy fiatal mosolygós arcú lány jön ki a választóteremből, Sztahanoviés Magda. — Most szavazok először — mondja. — Nagy boldogság ez számomra. Apám cseléd volt, a gazdagok földjén gürcölt, nem tudta mi 1 az élet, állandóan másoknak dolgozott. A szövetkezetben dolgozom, meg vagyok elégedve. A jelöltek valamennyien apáméhoz hasonló sorsú emberek, ezért bátran szavazok rájuk. Mosolyogva jön ki Tóth Rozália is a választóhelyiségből. — Férjem a földbirtokosoknál dolgozott — mond ja. Hirtelen elcsuklik a hangja. — Van egy tizenkétéves fiam, sohse láthatta meg az apját, mert odaveszett a gyilkos háborúban. Szavazok a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire, a fiam érdekében, nem akarom, hogy olyan sorsa legyen, mint az apjának. A zene tovább szól, a fiatal lányok, Sztahanovics Magda is dalolnak ... Az idősebbek nézelődnek, sokan már szavaztak is, de nem sietnek haza. Gyönyörködnek a vidám fiatalokban, akik már nem fogják átélni azt a sok szenvedést, amit ők. Várják őket a gépek, a földek, az iskolák., i A 81 éves Sátor bácsi szeretne 20 éves lenni Dunaszerdahelyen a vasúti állomás a község legforgalmasabb helye. A választás napjának reggelén hiányoznak az utasok és csak két vasutassal lehet itt találkozni, akik szolgálatukat végzik. Az állomás harmadik vágányán indulásra készen vár a komáromi vonat A mozdonyra a vasutasok nagy fehér betűkkel a következőket írták: ,,A Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavazunk." Reggél 7 órakor az első körzet választási irodájában a hangos beszélgetés mutatja, hogy már sokan vannak a helyiségben. Majdnem vita fejlődött ki, hogy kit érjen az a megtiszteltetés, hogy elsőnek adja le szavazatát a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. A harmadik választási körzetben egy 83 éves nénike szorong a választók sorai között. Kezében a szavazáshoz szükséges igazolólapot és piros személyazonossági igazolványát szorongatja. — Erre tessék, Kis néni — mulat a választóbizottság egyik tagja az asztal felé. LaSsú léptekkel megy az asztalhoz a nénike. Látszik, hogy nem jártas az ilyen helyen. — Tetszik tudni — mondja — most szavazok először. Molnár József, a helyi közüzem kertészetének munkása életében először szavazott, de ő még csak 21 éves. Mégcsak katona sem volt. A választás után megáll az ajtónál és nézi az embereket. Büszke arra. hogy ő is szavazott és főképpen bízik azokban, akikre szavazott. A 81 éves Sátor István, ahogy nézte fiatal polgártársát, előtte is feléledt a mult, a masaryki köztársaság ideje Két hold földje volt annakidején és egy keveset haszonbérben is művelt. Mégis nehéz volt az élete. Voltak évek, mikor a haszonbérre nem is telt és ma — Sá'or bácsi szeretne 20 éves lenni. De nincs kétségbeesve. Öreg ségére megérte, hogy szabad hazában szavazhatott, két kis unokája örömteli életére, mert a nép képviselői a nemzeti bizottságokban szón lesznek, hogy a mult keserűségei csak szomorú emlékként lesyenek meg népünk emlékezetében.
