Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-02 / 106. szám, vasárnap

1954. máju

s 2. I IM57Ö A GENFI ÉRTEKEZLET Molotov elvtárs beszéde a genfi értekezlet ülésén A genfi értekezlet csütörtöki ülésén felszólalt V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere. V. M Molotov a többi között a következőket mondotta: Elnök úr! Küldött urak! Az idevágó határozat értelmében a mostani genfi értekezleten két kérdést kell megvitatni: először a koreai kérdés békés rendezésének kérdését. másodszor az indokínai béke helyreállításának kérdését. El lehet mondani, hogy a genfi értekezlet ázsiai kérdésekkel foglalkozik. Mind a koreai, mind az indokínai kérdés a legidőszerűbb ázsiai kérdések közé tartozik. Ezzel kapcsolatban feltétlenül figyelembe kell venni, hogy ezen az értekezleten csak néhány ázsiai ország vesz részt. Lehetetlen nem éreznünk annak a körülménynek hátrányait, hogy egész sor ázsiai állam, olyanok, mint India, Indonézia, Burma, Pakisztán és mások, nem vesz részt ezen az értekezleten, jóllehet az ügy érdeke szempontjából igen fontos lenne. Ugyanakkor nem lehet eléggé felbecsülni azt a tényt, hogy ezen az értekezleten az utóbbi évek során most először vesz részt minden nagyhatalom: Franciaország. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió. Ezzel kapcsolatban különösen hangsúlyozni kell, hogy Ázsia nagyhatalma, a Kínai Népköztársaság hozzájárulhat a jelenlegi értekezlet munkájához az ázsiai helyzet fentemlített időszeh'i kérdéseivel kapcsolatban. Az értekezlet mai összetételében a Koreára vonatkozó kérdésekkel kezdte meg munkáját. Az a feladat áll előttünk, hogy békés úton megteremtsük az egységes és független Koreát. E feladat megoldása elsőrendű jelentőségű a koreai nép számára és egyúttal fontos tényező lenne a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. Természetesen a koreai kérdés megoldása mindenekelőtt maguknak a koreaiaknak, magának a koreai népnek a dolga. Semmiféle olyan megoldás, amelyet más országok kényszerítenek rá a koreai népre, nem elégítheti ki a koreai népet,, nem szolgálja a koreai probléma tarós rendezését. Feltétlenül számolni. kell Korea történelmével és különösen a koreai nép függetlenségi harcának történetével. Molotov elvtárs a továbbiakban ismertette Korea csaknem egy félévszázadig tartó függetlenségi harcát a japán militarizmus ellen Majd — hangsúlyozta — hogy 1945-ben Korea előtt megnyílt az a lehetőség, hogy felszabaduljon a japán militaristák igája alól és új. szabad, független életet kezdjen. Katonai jellegű körülmények következtében. mindjárt azután, hogy Korea felszabadult a japán megszállás alól — folytatta V. M. Molotov — Korea két részre oszloť — északi és déli részre, és így a koreai nép az elé a feladat elé került, hogy helyreállítsa Korea egységét és megalakítsa az egységes és független, demokratikus Koreai államot. A második világháború befejezését követő első esztendők folyamán ezt a feladatot nem oldották meg. A Koreai Nép' Demokratikus Köztársaság, amely Ŕszalc-Korea területén alakult meg. egész sor nagyarányú, demokratikus reformot hajtott végre. sikeresen, beleértve a földesurak és a japán imperializmus volt kiszolgálói földjeinek, a parasztok számára való átadását. Ezt, a koreai nép érdekeit szolgáló építőmunkát szakította meg a kívülről ráerőszakolt háború és az Amerikai Egyesült Államok durva katonai beavatkozása, amely három évig tartott és az ENSz cégére alatt folyt. Azóta, hogy 1953 nyarán Koreában megkötötték a fegyverszünetet, újból felmerült Korea egysége helyreállításának és az egységes koreai állam demokratikus alapokon való megteremtésének kérdése. A genfi értekezlet legfontosabb feladata, hogy segít-' séget nyújtson a koreai népnek Korea egységének helyreállításában. Minden erőnket latba kell vetnünk annak érdekében, hogy a koreai nép békés eszközökkel megtalálja a módot egységes, független, demokratikus államának megteremté séhez. A koreai kérdés békés rendezésében minden olyan állam érdekelve van, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és az egyetemes béke megszilárdítására törekszik. Másfelől feltétlenül számolni kell azzal, hogy az ENSz, egyes államok nyomása következtében egyoldalú álláspontra helyezkedett és képtelennek bizonyult . a koreai kérdés rendezésére. Elég elmondani, hogy az ENSz-ben az utóbbi négy esztendő alatt egyszer sem hallgatták meg például ÉszakKorea képviselőit. Ami pedig a koreai eseményeknek azt a hazug beállítású történetét illeti, amelyet az Egyesült Államok képviselője itt újból megismételt, ezt a Szovjetunió képviselői az ENSz-ben már többizben megcáfolták és leleplezték. A gyarmatosítás politikája lejárt A koreai kjprdés megvizsgálása során nekünk számolnunk kell azokkal a gyökeres változásokkal, amelyek az ázsiai országok politikai fejlődésében az utóbbi időben, különösen a második világháború befejezése óta végbementek. Ismeretes, hogy hosszú éveken át egyes esetekben néhány évszázadokon át — az ázsiai országokban más nem ázsiai államok uralkodtak, ezen országok népeit pedig megfosztották attól a lehetőségtől. hogy maguk döntseftek sorsukról. Ez • a helyzet egyes államok hódító, imperialista politikájának volt az eredménye. Ez a politika azonban már lejárt. A mi időnkben egyre nyilvánvalóbb kudarcba fullad minden olyan kísérlet, hogy a régi gyarmatosító politikát folytassák. Ezzel a körülménnyel a genfi értekezleten számolni kell, mind a koreai kérdés, mind az indokínai kérdés megvizsgálása során. Az ázsiai országok népei komoly sikereket értek el a függetlenségükért, az idegen uralom alóli felszabadulásukért vívott harcukban Ma már lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezt. A földkerekség lakossága körülbelül 2 milliárd 400 millió emberből áll. A föld lakosságának több mint a fele Ázsia területén él Ázsia lakosságának túlnyomó többsége azonban még a XX. század * elején is vagy gyarmati helyzetben, vagy félgyarmati és függő helyzetben volt. Azóta gyökeres változások történtek Ázsiában. Ebben a vonatkozásban döntő fordulat történt az Oroszországban 1917-ben végbement szocialista forradalom óta, azóta, hogy megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely szakított a cárizmus imperialista politikájával és a más országokkal való kapcsolatait ezen ország nemzet: szabadságának és függetlenségének elismerése alapján alakította ki. Ez az új helyzet lelkesítette azoka* a népeket, amelyeknek évszázadokon át harcolniuk kellett nemzeti szabadságukért és függetlenségükért. A régimódi nézeteket valló emberekben, akik nem képesek megérteni a történelmi változásokat, például az ázsiai országokban végbement történelmi változásokat, ezek az események néha teljesen eltorzult formában tükröződnek vissza. Ezek az emberek hajlandók mindenütt „kommunista cselszövényeket", „a Kreml ügynökeit" stb. keresni. Ezek az emberek a kommunizmus számlájára írták az elnyomott népek mindennemű megmozdulását szabadságukért, nemzeti önállóságukért. Ezek az emberek akaratuk ellenére a kommunisták tekintélyét növelik olyan esetekben is, amikór a kommunistáknak semmi közük a "dolgokhoz. Ezek az emberek nem számolnak azzal, hogy annak az önfeláldozó harcnak, amelyet a különböző politikai nézeteket és meggyőződést valló emberek folytatnak nemzeti szabadságukért és függetlenségükért, a tulajdonképpeni oka a népek régen megérett törekvése, hogy felszabaduljanak az idegen függőség, a gyarmati szolgaság elól. azonban a szovjet emberek nézeteiről és meggyőződéséről beszélünk, úgy nem titkoljuk el rokonszenvünket és forró együttérzésünket a népek és köztük az ázsiai népek nemzeti szabadságmozgalma iránt. Az ' Ázsiában lefolyt alapvető politikai változások 'mindenekelőtt leginkább a több mint ötszázmillió lakosságú Kínában tükröződnek vissza. Amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, itt létrejöttek a népi demokratikus rendszer szilárd alapjai és így ostobaság lenne nem számolni ezzel a ténnyel. Kínában a szociális, gazdasági és politikai átalakulások mindenki szeme láttára folynak és ezt figyelmen kívül hagyni azt jelenti. hogy semmibeveszik a legnagyobb történelmi jelentőségű eseményedet. Ki tagadhatja továbbá, hogy a történelem porondjára lépett egy olyan ország is, mint India, amelynek lakossága több mint háromszázmillió. India még nem is olyan régen gyarmati helyzetben volt. Most azonban már senki sem tagadhatja, hitgy India egyre tekintélyesebb helyet foglal el azok között az államok között, amelyek nemzeti függetlenségüket védelmezik és arra törekednek, hogy elfoglalják fontos helyüket a nemzetközi ügyekben. Állandóan emelkedik az olyan államok jelentősége is, mint Indonézia, Burma és más országok. Ez nem jelenti azt, hogy ezeknél az országoknál a tényleges függetlenség megteremtése terén minden simán, harc nélkül megy, anélkül, hogy bizonyos bonyodalmak ne támadnának egyes államokkal. Az elmondottak azonban azt bizonyítják, hogy Ázsiában valóban igen nagy történelmi változások történtek- Lehetetlen nem számolni ezzel a ténnyel, amikor megvizsgálunk bárminő olyan időszerű kérdést, amely az ázsiai államokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban különösen foglalkoznunk kell Kína kérdésével, amely különleges helyzetet tölt be a nemzetközi ügyek terén. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között szilárd baráti kapcsolatok jöttek létre Ezenkívül sok ország szintén politikai és gazdasági kapcsolatokat teremtett a Kínai Népköztársasággal. Ismeretes, hogy olyan ország, mint Anglia, nagy jelentőséget tulajdonít a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatai fejlesztésének. Az is ismeretes, hogy sok más állam csak azért nem létesített normális kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, mert ezt kívülről minden eszközzel akadályozzák. Ami az Amerikai Egyesült Államokat illeti, ennek az országnak a kormánya nyílt agresszív politikát folytat a Kínai Népköztársasággal szemben. Ez az Egyesült Államok részéről folytatott agresszív politika egyúttal rányomja bélyegét az egész mai ázsiai helyzetre is. Mindenki tudja, hogy a Kínai Népköztársaság semmiféle agresszív lépést nem tett az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. Teljesen máskép áll a dolog, ha az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársasággal szemben folytatott politikájáról beszélünk Amióta a kínai nép elűzte országa területéről Csang Kai-sek ésődbekerült klikkjét, amely nem a kínai nép szükségleteit tartotta szem előtt, hanem a külföldi tőke egyszerű kiszolgálója volt, és amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, az egyik agressziós lépést a másik után követik el a Kínai Népköztársaság ellen. A felelősség ezért az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreit terheli. Az Egyesült Államok uralkodó körei elfoglalták Taivan szigetét es a Csang Kai-sek-klikk maradványait tették e sziget uraivá. Az amerika

1 uralkodó körök minden meg nem engedett módon akadályozzák, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében, sőt az Egyesült Nemzetek Szervezetében határozatot hajszoltak keresztül, amely kereskedelmi tilalníat (Embargót) rendel el Kínával szemben. Az amerikai uralkodó körök Japán fegyveres erőinek helyreállítási készítik elő és ezzel Kínát fenyegetik. Az amerikai uralkodó körök azzal vádolták Kínát, hogy agressziót követett el* Koreában, jóllehet a kínai önkéntesek részvételét a háborúban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság oldalán nemcsak a teljesen természetes baráti érzések váltották ki a nemzeti szabadságáért küzdő koreai nép iránt, hanem magának Kína biztonságának érdeke is, mert agresszív külföldi csapatok érkeztek Kína határához. Az" Egyesült Államok kormánykörei nyíltan agressziót készítenek elő a Kínai Népköztársaság ellen, állandóan támadással fenyegetik a Kínai Népköztársaság határait Taivan felől és a koreai félsziget felől, egyre újabb katonai támaszpontokat létesítenek Kína területe közelében, a Csendes-óceán szigetein és Pakisztánban, és ugyanakkor úgy állítják be a dolgot, mintha Kína volna az agresszor, nem pedig az Egyesült Államok. Az utóbbi időben az indokínai bábrendszerek védelmének ürügyével terveket szőnek egy délkelet-ázsiai katonai szövetség megteremtésére, jóllehet ebben a katonai szövetségben nem szándékozik részt venni egyetlen olyan ázsiai állam sem, amely ad magára. Ezekben a tervekben ismét kifejezésre jut a gyarmatosító hatalmaknak az a szándéka, hogy egyes ázsiai népeket más ázsiai népek ellen használjanak fel. Mialatt igen nagy események történtek, amelyek az ázsiai országok és mindenekelőtt Kína nemzeti és szociális újjászületésének kezdetét jelenti, ú.j demokratikus alapokon, amelyek összhangban állanak a haladás és a demokrácia fejlődésének jelenlegi szakaszával, bizonyos amerikai körök görcsösen ragaszkodnak a régihez, a gyarmati és félgyarmati rendszer fenntartásához. Csakhogy az a körülmény, hogy nem akarnak számolni az ázsiai népek fejlődésében végbemenő történelmi változásokkal, nem igazolhatja azoknak az államoknak politikáját, amelyek jelenleg is abban látják feladatukat, hogy fenntartsák a reakciós klikkeket és a gyarmati rendszereket Ázsiában. Április 16-án az amerikai lapok közölték az amerikai külügyminiszter egyik nyilatkozatát, amelyben a Kínai Népköztársaság megalakulását — ami, mint ismeretes, a kínai nép önkéntes akarata alapján történt — „nagy katasztrófának" mondja, amely a „kínai szárazföld elvesztését jelenti" Ez a nyilatkozat azt is elmondja, hogy „ez a katasztrófa növekedni fog, hogyha még ráadásul elvesztjük Délkelet-Ázsáiában és a csendesóceáni szigeteken az emberek millióit, nagykiterjedésű gazdasági erőfórrásokat és stratégiai pozíciókat." Az amerikai államférfi idézett nyilatkozata egyetlen szót sem tartalmaz Kína, Délkelet-Ázsia és a csendesóceáni szigetek népeinek nemzeti érdekeiről és jogairól. Ehelyett ez a nyilatkozat világosan kifejezésre juttatja azt a törekvést, hogy minden eszközzel megakadályozzák a nagy kínai nép és a többi ázsiai nép áttérését a régi gyarmati és félgyarmati életről egy új, szabad életre, új demokratikus rendszerre. A nyilatkozat a Kínában végbement alapvető átalakulásokat „veszteségnek" tekinti, jóllehet Kína soha senkihez sem tartozott és nem is szándékozott valamely külföldi államhoz tartozni. Világos, hogy a „kínai szárazföld elvesztéséről" szóló elmefuttatások az idejét mult imperialista gyarmati poliijkához való vonzódást juttatják kifejezésre és semmi közük a népek szabadsága és nemzeti jogai alapelveinek elismeréséhez. Mégis, az Egyesült Államok képviselője lehetőnek tartotta, hogy előálljon itt a kommunizmusról és a szabadság alapelveiről szóló komolytalan szentenciával. Az ázsiai népeknek teljes joguk, hogy döntsenek ügyeikben Á genfi értekezlet lehetővé teszi, hogy minden oldalról megismerkedjünk azokkal az ázsiai problémákkal, amelyeket jelenleg legidőszerűbbnek tartanak. Itt most lehetőségünk van arra, hogy meghallgassuk a különböző nézeteket és eszmecsere alapján olyan megoldást találjunk a felmerülő kérdésekre, amely megfelel az érintett országik érdekeinek és egyúttal a haladás és a béke megszilárdítása érdekeinek. Ha így kezeljük például a koreai kérdést, ez sokban elősegíti az egységes és független, demokratikus Korea megteremtése kérdésének békés úton való megoldását, elősegítheti a koreai kérdés valóban békés rendezését. A genfi értekezlet el fogja ezt érni, ha abból az elvből indul ki, hogy az ázsiai népeknek megvan a teljes joguk arra, hogy maguk döntsék el ügyeiket és hogy ez mindenekelőtt saját dolguk. A többi államnak, köztük a genfi értekezleten részvevő államoknak is az a feladatuk, hogy baráti erőfeszítéseikkel segítséget nyújtsanak Ázsia népei számára ebben az ügyben. A jelenlegi értekezlet feladatainak ilyen értelmezése a legnagyobb mértékben összhangban állnak az ázsiai népek szabadságának és nemzeti felemelkedésének érdekével és egyúttal az ázsiai béke megszilárdításának és az egyetemes békének érdekeivel is. Ha pozitív eredményeket érünk el a genfi értekezleten, az elősegítené más kérdések és emellett nemcsak ázsiai kérdések — rendezését is. Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője kifejezésre juttatta itt, hogy kívánatos az ázsiai országok egyesült erőfeszítése az ázsiai béke biztosítása terén. A szovjet küldöttség teljes mértékben osztja ezt a véleményt. Miként Európában az európai népeknek, hasonlóképpen az ázsiai népeknek is olyan lépéseket kell tenniök, amelyek összhangban vannak a béke megszilárdításának érdekeivel Európában, Ázsiában és az egész világon. Az értekezlet meghallgatta DélKorea képviselőjét is, de ebben a szánalmas felszólalásban semmiféle pozitív, határozott javaslat nem hangzott el. Kifejtették' itt a Koreai Népí Demokratikus Köztársaság álláspontját is a koreai kérdés békés rendezésének problémájáról. A szovjet küldöttségnek az a veleménye, hogy azok a javaslatok, amelyeket Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus __ Köztársaság külügyminisztere terjesztett elő, alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy megfelelő határozatokat hozhassunk Korea kérdésében: Ezek a javaslatok megfelelnek a koreai nép nemzeti törekvéseinek, hogy helyreálljon hazájának egysége és összhangban vannak a népek közötti béke megszilárdításával?