Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-18 / 94. szám, vasárnap

2 (fJSZCf 1954 . április 21. Szovjetunió németországi főbiztosának levele a berlini katonai missziók vezeíó'íhez V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió németországi röbietoí* azonos szö­vegű levelet intézett a berlini el­lenőrző tanácsnál akkreditált belga, holleínd, auszitráliai, kanadai, dán, görög, luxemburgi, jugoszláv és né. hány más kaAooaá misszió vezetői­hez. Szemjonov nagykövet levelében a következeiket írja: »A szovjet kormány március 26-1 nyilatkozatában — mint ismeretes — közölte, hogy a Német Demo­kratikus Köztársasággal ugyanolyan kapcsolatokat vesz fel. mint a töb­bi szuverén állammal és a Német Demokratikus Köztársaság saját mérlegelése szerint dönthet bel- és külügyeiről, beleértve a Nyugat.Né. metorsKághoz való kapcsolatainak kérdését is. Ebiből következik, hagy most a Német Demokratikus Köz­társaság és má« államok kapcso­lataival összefüggő kérdéseket is a , Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya közvetlenül repdezi. Ezért gmlkségessiek tartom értesí­teni arról, hogy a jövőben a Né­met Domoknatiikua Köztársaság megfelelő hatóságaihoz kell fordul­nia.* Milyen államok legyenek tagjai az ENSz leszerelési albizottságának Visinszkij elvtárs javaslata Az ENSz leszerelési bizottsága folytatta a közgyűlés 1953. noveim. ber 28-án hozott határozata értei­mében (amelyet a berlini négyha­talmi külügyminiszteri értekezlet záróközlemény* is értetett) az ala­kítandó albizottság összetétele kér­désének megvitatását. Anglia küldöttsége a kérdéssel kapcsolatban határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben albizott­ság alakítását indítványozza Ang­lia, az Egyesült Államok, a Szov­jetunió, Franciaország és Kanada képviselőiből. A határozati javaslat szerint az albizottságnak sajátma­gának kell íree gállapítania pro. grammját, valamint munkamódsze­reit és munkájáról legkésőbb jú­lius 15-ig beszámoló jelentést kell a leszerelési bizottság elé terjesz­tenie. A haíározatj javaslat védelmében Dixon, Anglia képviselője, és Co. lumbia küldötte szólalt fel. Liba­non képviselője nem nyilatkozott az angol határozati javaslattal kap­fcsolatos magatartásáról. Ezután A J. Visinszkij, a Szov­jetunió képviselője, szólalt fel. Rá­mutatott, hogy az albizottság ösz. szetételére vonatkozó kérdés ilyen egyoldalú megoldása nem felei meg sem a közgyűlési határozatnak, sem a berlini négyhatalmi külügyminisz­teri értekezlet közleményének. Az aIibteottságn>aík az a feladata, — mondotta Visinszkij — hogy el­fogadható megoldást találjon. Ez­zel kapcsolatiban A. J. Visinszkij indítványozta, hogy az albizottsá­got a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, & Kínai Nép. köztácsiaiság, Anglia, Franciaország tndiia, Osehtsülovákiia és Kanada képviselőiből alakítsák meg A Szovjetunió — mondotta Vi­sinszkij — aíbból indul ki, hogy az ilyen összetételű albizottság nyújt lehetőséget a reá-háruló fel­adat megoldására. Az Egyesült Államok, Francia­ország, Anglia és Üj-Zéland kép­viselője a szovjet javaslat ellen foglalt állást. A vita Végén A. J. Visinszkij ismét felszólalt és rámutatott a szovjet javaslat ellenzői állításai, nak alaptalanságára és teljes kép­telenségéré. A leszerelési bizottság kővetkező ülését április 19-re napolták el. Távolkeléti politikwsok ellenzik az índokínaí beavatkozást A fülöpszigeti kongresszus több tekintélyes tagja legutóbb állást foglalt az ellen, hogy a Fülöp.szi­getek bekapcsolódjék a tervbe vett csendesóceáni szövetségibe (PATO), vagy az Egyesült Államok bábja ként osatlakozzék az indokínai be avatkozás „közös akolójához". Az „United Press" április 10-i jelen­tése szerint tiltakozásuk oka az, hogy a „közös akcióban" való rész­vétel' súlyos háborús kockázatoknak tenné ki a Fülöp, szigeteket. A Fülöp-szigetek indokínai be­avatkozására irányuló minden lé­péssel szemben tiltakozott Miguol Cuence, a képviselőház külügyi bi­zottságának elnöke, valamint En. rlque Corpuz, a képviselőház kül ügyi bizottságának vezető tagja. Quintin Parades szenátor, a sza badelvü pärt vezetője és Tomas OabiH dethokratapárti szenátor szintén szembehelyezkedett azzal, hogy a Fülöp-szigetek részit vegyen a PATO-ban. A londoni rádió dzsakartai jelen­tése szerint AH Szasztroamind­zsozso indonéz miniszterelnök nyi­latkozatot adott Dullesnak azzal a kijelentésével kapcsolatban, hogy ha Indokínában a népi erök győz- -f nének, „ez súlyos veszélyt jelente­ne egész Ázsia számára". Az Indonéz miniszterelnök kije­lentette: „Megítéléseim szerint Ho Si Minh győzelme Franciaország ellep viselt háborújában semmikép sem jelen­tene közvetlen veszélyt Délkelet. Ázsiára". . A „Liberty" című thaiföldi lap április 13 án közölte azt a nyilat kozatot, amelyet Naradhip thaiföl­di külügyminiszter a sajtó képvi­selőinek adott. A nyilatkozat hang­súlyozza, hogy a Vietminh (a viet. nami néphadsereg) nem . fenyegeti Thaiföldet. Naradhip bizonyos ab­ban. — írja a lap — hogy, Thaiföld­nek nincs oka a félelemre, mivel ez idő szerint semmi jel sem mutat arra, hogy valaimüyen közvetlen veszély fenyegetné az országot. V. I. Lenin a ľ Humanitéről: „Az első feladat a munkásoknak vüágos programmot adni, amely pontosan elemzi a kapi­talista rendszer gyors bomlásának jelenlegi korszakát. A sajtó és az élőszó propagandát meg­bízható, tapasztalt és hü elvtársakra kell bízni, a proletáriátus élcsapatára,, olyanokra, akik elsajátították u marxista elméletet." A ľlIUMANITÉ 50 ÉVES \ Irta: PIERRE HENTGES, a f Humanité prágai tudósítója Hatvantagú angol küldöttség megy a genfi értekezletre Az AFP kö«M, az angol külügy­minisztérium szóvivője bejelentette, hogy a jövő héten hozzák nyilvá­nosságira a genfi értekezleten rész. vevő brit küldöttség névsorát. Az angol küldöttség mintegy hatvan tagból áll. A SZóviva előzetesen közölte, hogy Genfbe megy Eden külügyminiszter, Reading külügyi államminiszter, Denís . Allén helyettes külügyi' ál. lamtitkác, Humphrey Trevelyan pekingj angol ügyvivő és Walter Graham szöuli angol követ. Schuschnigg visszatér Ausztriába? Az osztrák lapok közölték, hogy a salzburgi tartományi gyűlésnek és a városi "tanácsnak az Osztrák Néppárthoz tartozó képviselői kö­vetelték gyűlésükön, hogy hozzák vtesZa Ausztriába Schuschnigg Volt kancellárt. Schuschnigg egyike azoknak az államférfiaknak, akiket felelősség terhel az Anschluss előkészítéséért. 1930. június hó 11-én, von Papén­-nei, Németország akkori bécsi I nagykövetével együtt, egyezményt irt alá, amely hangsúlyozta, hogy »Ausztria német államnak ismeri el magát«. Schuschnigg ezzel döntő lépést tett az ország függetlenségének fel számolása felé. 1904. április 18-án jelent meg a „ľ Humanlté" eaooialista napilap első száma, Jean Jaurés volt a lap politikai igazgatója. Franciaország Kommunista Pártja központi szervének, a „ľ Humanité"­nek története az Imperializmus elő­retörésének abba az Időszakába esik, amely aa első világháborúhoz és a kapitalizmus általános válságához vezetett. Jaijrés „Célunk" című első cik­ke így kezdődött: „Már a lap neve (Humanité — emberiség) teljes egészében pontosan meghatározza, hogy pártunk (Francia Szocialista Párt) milyen oélt tűz ki maga elé. Hiszen minden szocialista valóban, az emberiesség elveinek megvalósí­tására törekszik. Ez az emberiesség még nem létezik, vagy jelentéktelen mértékben valósult csak meg. En­nek az emberiességnek a kialakulá­sát minden nemzet keretén belül akadályozza és mintegy bomlasztja az osztályok antagónizmusa, a ka­pitalista oligarchia és a proletariá­tus közötti elkerülhetetlen harc. Csak a szocializmus, amikor a ter­melőeszközök társadalmi tulajdona alapján eltűnnek az osztályok, old­ja meg ' az antagonizmust, tömöríti a nemzeteket és teszi az emberies­ség bástyájává." A „1'Humanité"-nak több kitűnő szerkesztője volt. Irodalmi munka­társai közé tartozott Anatole Fran­cé is, akinek „A fehér «ziklán" cí­mű regényét a „r Humanité" megje­lenésétől kezdve folytatásban közöl­te. A „r Humanité" megjelenésének első napjától tanúi vagyunk az ím. perialista időszak élesedő ellentétei­nek; dühöng az orosz-japán háború, Franciaországban, főleg északon, a textiliparban terjed a sztrájkmozga­lom. 1902-ben Jean Jaurés (szül. 1859­ben) megalapította a Francia Szo­cialista Pártot, amely 1905-ben egyesült a Jules Guesde vezetése alatt álló Francia Munkáspárttal és Egységes Szocialista Párt néven folytatta tovább tevékenységét. A „r Humanité" hasábjain Jean Jaurés állandó és határozott kam­pányt vez'eiétt a gyarmati kizsák­mányolók, a militarizmus és ' a fiá ború ellen. Főleg Marokkó katonai megszállása ellen szállt . síkra. Az első világháború előestéjén akciót "kezdett Poincaré háborús politikája ellen; hamarosan ezután, 1914. július 31-én, Jaurčst meggyilkolták. ' 1914. július 29-én, két nappal ha­lála előtt, Jean Jaurés Guasde-el együtt Brüsszelbe utazott a Szocia­lista Internacionálé bürójának ülésé­re. „Nem értem, miért fél a háború, tói", mondta neki Guesde. ;,A háború forradalmat idéz elő." — „Ha a munkásosztály harcolni fog a háború ellen" — felelte Jaurés. Életének két utolsó napjában Jaurés minden gondolata akörül forgott, hogy a munkásosztály ere­je, a béke döntő ereje, egyesüljön és akcióképes legyen. Július 31-én ezt írta a „r Humanité"-ben: „A legfontosabb az akció folyama­tossága, hogy állandóan buzdítsa a munkások gondolatait és öntuda­tát." Amikor ez a vezércikk megjelent, Jaurés már nem élt. A háború alatt a „ľ Humanité" irányítását a szocialista jobboldal vezetői ragadtál? magukhoz. Renau­dei igazgató a lapot a háború foly­tatására. irányuló politikai szervvé alakította át. 1918 júliusában axon. ban a soviniszta jobboldal kisebbség­ben maradt. A többség csatlakozása a bal »zömyho z a lap vezetékében fe azonnali változást hozott és Renau delt Marcel Cachin váltja fel. Marcel Cachin (szül. 1869-ben), a filozófia tanára, 1891'óta a Jules Guesde és Paul Lafargue vezetése alatt álló Francia Munkáspárt tag. ja volt. Mint a francia munkásmoz­galom marxista stórnyának képvi­selője, Cachin aktívan részt vett 1906-ben a párizsi kongresszuson. Ott alakult meg az Egységes Szo­cialista Párt, melynek 1910-től a „ľHumanité" a hivatalos szerve. M. Cachin 1012 január óta tagja a „V Humanlté" szerkesztőségének. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom, mint minden más ország munkásmozgalmára, a francia mun. kásmozgalomra is óriási hatással volt. Strassburgban, 1920 február­jában a szocialista párt kongresszu­sán úgy határoztak, hogy kilépnek a II. internacionáléból és elküldik Marcel Cachint, hogy vegye fel a kapcsolatot a III. internacion áléval. Hazatérése után Cachin a „l'Huma­nlté".ben foglalkozott az Októberi Forradalom jelentősegével és foko­zottabb mértékben harcolt az op­portunizmus ellen. A toursi lton­gresszuson (1920 decemberében) Cachin a párt forradalmi • elemeinek szószólója volt. A kongresszus rész­vevőinek többsége a Kommunista Internacionáléba való belépés mel­lett foglalt állást. Kié legyen a „l'Humghité" ? Ez a kérdés lényegbevágó jelentőségű volt. A felforgatóknak, Renaudel és Blum barátainak kezében nagy­számú részvény volt. Jogi szempont­ból nézve a lap tulajdonosai voltak. A többség kérdését až a n agy kö­teg részvény dönötté el, amely. Ca­mélinat, öreg komunárd tulajdoná­ban volt. Ezeket a részvényeket Toursban a többség rendelkezésére bocsátotta. Ettől az időtől kezdve forrott ösz­sze a „l'Humanité" története Franciaország Kommunista Pártja történetével. A „l'Humanité" leleplezi az im­perializmust, leleplezi a Versailles! szerződést. Amikor a francia kor­ftiánf Poincaré miniszterelnök veze­tésével 1923-ban elfoglalja a Ruhr­vidéket, , a „l'Humanité" szembehe­lyesíkedik ez ellen a politikai erő­szak ellen, amely Hitler revansiszta politikája számára jó termőtalajul szolgált. Az újság ezt Irta N ekkor a francia munkásoknak: „A > német munkások a testvéreitek, legyetek jó barátok!" Ettől megijedtek a burzsöához húzó, opportunista ele­mek és kiléptek a pártból. A párt­ba azonban éppen akkor lépett be Henri Barbusse — a „Tűz" elmü regény szerzője. Barbusse a „l'Hu­manité" egyik legkiemelkedőbb munkfttársa lett. A „l'Humanité" emlékezetes saj­tókampányokba kezdett, 1925-ben a marokkói háború, 1027-ben Sacco és Vanzetti meggyilkolása ellen küzd. Ez ellen a bűntett ellen, me­lyet 26 évvel később a Rosenberg házaspár meggyilkolása követ, fel­emeli hangját Paul Vaillant-Coutü. rier, a nagy francia újságíró, 1926 óta a „l'Humanité" főszerkesztője. „Hogy Sacco és Vanzetti még él­nek: a z a mi győzelmünk! De amennyiben a Ford-féle demokrácia könyörtelen igazságtalansága meg­semmisíti őket, az nagy tanulság­gal szolgál majd nekünk!" Mikor Németországban a fasiz­mus jutott uralomra, Franciaország Kommunista Pártja példás harcot folytatott a munkásosztály egysé­ges frontjáért és a Népfrontért. Az egység szószólója Maurice Thorez, Marcel Oaehl§ és Pauí Vaíllant­Couturier vezetésével a „l'Humani­té" lett. Ettől az időszaktól kezdve a kül­politikai rovatot Gabriel Peri vezet­te. aki bátor szivét és magávalra­gadó. de ugyanakkor éles újságírói művészétét ä Spanyol köztársaság. Majd a Münchenben szégyenteljesen elárult Csehszlovákia szolgálatának széntelte. Marcel Čaohin, Paul Vaillant-Cou­turier (egészen 1937-ben bekövetke­zett haláláig) ée Gabriel Péri tán­toríthatatlan harciasságukért gyak­ran sínylődtek börtönben. Még erő­sebb az üldöztetésük, amikor a ka­pitalista kormányok, de főleg a francia kormány „egyezkedő" poli­tikájával támogatott hitlerizmus az egész világot a második világhábo­rúba sodorja. 1939. szeptember. 20-án a francia kormány jogtalanul betiltja Fran­ciaország Kommunista Pártja mű­ködését. Már egy hónappal azelőtt betiltották a , „l'Humanité-t, és a „C« Soir''-t, melynek szer­kesztői Jean Richard Bloch és Louis Aragon voltak. Ettől a nap­tól kezdve a „l'Humanité" illegáli­san jelent meg. A betiltás ideje alatt 316 szám jelent /meg és a lap­nak négy kiadása volt. 1940 júliusában, mikor a burzsoá politikusok teljes vereséget szenved­tek, a „l'Humanité" Maurice Tho­rez és Jacques Dticlos aláírásával, Franciaország Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében törté­nelmi felhívást tett közzé. A felhí­vásban a többi között ez állt: „Franciaország megismerte, mit jelent a háhqrú elvesztése, a meg­szállás és a megalázás. Franciaor­szág még vérben ázik ugyan, de szabadon és függetlenül akar élni. Nagy nemzetünk soha nem lesz rabszolganemzet. Franciaországból soha nem lesz gyarmatország... Éppen a népben van a nemzeti és szociális felszabadulás nagy remé­nye. A bizalommal és elszántsággal teli lelkes és derék munkásosztály az, amely körül Franciaország sza. badságának, függetlenségének . és újjászületésének frontja tömörül­het." A hitleri megszállók szörnyen .megkínozták és aztán kivégezték Gabriel Périt és Lucien Sampaix-t, a „l'Humanité" szerkesztőit. Mind­ketten hősi halált haltak. 1944 , augusztusában fellángolt a párizsi nép hősi felkelése. A „l'Hu­manité" a partizánok segítségével elfoglalta a „Petit Párisién" kolla. boráns lap szerkesztőségét és nyomdáját. Ma a „l'Humanité" — a nagy munkás- és parasztküzdelmek lapja, a nagy népi fasisztaellenes mozga­lom lapja, a termékeny és legyőzhe­tetlen francia-szovjet barátság lap. ja, a tyltleri megszállók elleni ellen­állás lapja — hü marad ötvenéves harci hagyományához. Állandóan a perek százait vezetik ellene. A reak­ció üldözőbe vette Marcel Cächlnt, a lap igazgatóját, mert 1948 szep­temberében nyilvánosságra hozta Franciaország Kommunista Pártja Politikai Bürójának nyilatkozatát, mely így hangzik: „Franciaország népe nem fog, soha sem fog a Szovjetunió ellen harcolhi." 1953. májusában börtönbe vetet­ték a Sztálin-díjjal kitüntetett And. ré Stílt, a „l'Humanité" főszerkesz­tőjét és röviddel azután Jacques Duclost. Franciaország Kommunista Pártjának központi szervezete kö­zölni kezdte Jacques Ducloa beszé­des cikkeit, melyekben Maurice Thoreznek ez a legjobb munkatársa még a börtönből is folytatta a bé­kéért és Franciaországért való har­öót. Ma a „1'Humanlté" Ismét min­den erejét az „Európai védelmi szö­vetség" tervel meghiúsításának szenteli, Marcel caehlfl, a lap igaz­gatója. Etienne Fajon, az igazga­tó helyettese, André Stíl, főszer­kesztő, Pierra Courtade, a külpoli­tikai rovat vezetője, mozgósítják a franciákat a Németország újrafel­fegyverzésére uszítók elleni harcra, a vietnami fegyverszünet megköté­séért való harcra, arra. hogy Fran­ciaország politikája a függetlenség és a béke politikája legyen, hogy a forradalmi Franciaország büszke ha­gyománya megmaradjon és hogy a francia nemzetnek anyagi és kultu­rális téren biztosítva legyen a jö. vője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents