Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-16 / 92. szám, péntek

1954. ŽT>rUis 16. m n • •' »».— " I ML MU MISZ0 Csehszlovákia dolgozó népe az első szabad demokratikus választásokra készül, melyek népi demokráciánk államhatalmi és igazgatás: helyi szer, veit, a nemzeti bizottságokat köze. lebb hozzák egry lépéssel a szovjetek, hez, megszilárdítják államunkat és benne a munkások, dolgozó parasz­tok és dolgozó érteimiségiek egységét, Harmincnégy évvel ezelőtt, 1920. áprilisában ugyancsak választásra, az önálló Csehszlovákia nemzetgyű­lési képviselőinek első választására készült Csehszlovákia dolgozó népe Fiatalságunk nem ismeri és az idő­sebb generáció is már alig emlékezik azokra az időkre, amikor a azociálde. mokrata opportunisták és kapitalista bérencek hamis ígéretekkel arra használták ki a köztársaságban el­rendelt első választásokat, hogy le­szereljék a munkásosztály forradalmi hangulatát és előkészítsék a talajt arra, hogy az államhatalmat teljesen a burzsoázia kezébe adják át. Nehéz, fáradságos, verejtékkel és vérrel jelzett út vezet az 1920-as vá­lasztásoktól az 1954 es választásokig. Visszatekintésre és összehasonlításra van szükség, hogy felmérhessük az elért eredmények nagyságát és' az előttünk ál]ó cél, a szocializmus fel­Váfflaiat 1914 1919 Petschek konc. 124 Kč 624 Kő Állami bányáik 69 K 383 Kő Kladnói bányák 154 K 1243 Kő A bányatulajdonosok a szén árá­nak ilyen méretű emelkedése és a termelés hanyatlása mellett termé­szetesen nemtörüdve a belföld; ipar Időszak Fekete szén 1914 első félév 5,340,000 q 1920 első félév 6,150.000 q A szlovákiai kohók és vasművek a tönk szélén állottak. A rozsnyói bá­nyák kibányászott érce kihasználat­lanul hevert a tárnákban és a bányá. szok munkanélkül voltak. A stöszi késgyár és a mecenzéfi bányák leáll­tak. Az állami kezelésben lévő üze­mek Kremnicán, Ban. Štiavnicán Ma. gurkán, Podbrezován, Tisovecen, 2e­leznikon veszteségekre hivatkozva ugyancsak elbocsátották a munkáso. kat. A beígért szocialízálásl pro. grammot a kormány ügy teljesítette, hogy az á]lami tulajdont képező pod­brezovai vasműveket eladta a Zivno. Banknak, a pöstyéni grófi kézben lévő fürdőket kapitalista vállalkozók kezére juttatta, a robbanóanyagok gyártásának monopóliumát átengedte magántársaságnak, minek folytán a brattslavai Dynamlt-üzem leállt, és 1400 munkás az utcára került. Ilyen és hasonló adatok felsorolását foly­tatni lehetne. Ma, ötéves tervünk sikeres' befejez­tével lényeges változások következ­tek be a mezőgazdaságban Is, Ssövet. kezeti tagjaink, valamint a kis. és középparasztok naponta érzik és megbecsülik a párt és a kormány gondosságát. Milyen volt a helyzet 1920-ban? A y.—6 hektáros gazdák, akík a földtulajdonosok 01.8 százalékát ké, pezték, a szántóföldnek csak 6 szá­zalékát birtokolták Ezzel szemben a 100 hektáron felüli nagybirtokosok, akik a földtulajdonosok egy százaié, kát képezték, a szántóföldnek 48 f 6 zalékát, s ha ehhez az erdőterület ei is hozzászámítjuk, a megművelt föld 60 százalékát birtokolták. A nyitrai, bra tislavai, komáromi me­gyék legtermékenyebb földje az egy százalékot képező grófok és egyéb nagybirtokosok kezén volt. Nem volt ritka az olyan nagybirtokos, aki egy. maga 1Ö.Q00 földmunkást zsákmá­nyolt ki. Az úgynevezett földreform végre­hajtását Szlovákiában már 1920-ban az agrárpárt sajátította kl maginak, Ügynökeit jól jövedelmező állásokba ültette és azok mint miniszteri tltká­rok, munkaközvetítői hivatalok fő­nökei, földmüvelésügyi inspektorok, stb. osztogatták a földet annak, aki fizetett é s az agrárpártba belépett. A földtelen zsellérek földhöz ugyan nem jutottak, de a földhivatal Igazol, ványával ellátott ügynökök előleg, és illeték címén a nincstelen p 8raw tok utolsó krajcárját is kicsalták Az állami hivatalnokok a nagyblrto kosok valóságos végrehajtó közegei voltak. Ök „rendezték" önkényesen a munkabéreket, lezáratták a rorron. gó földmunkások bizalmi férfiait. Nem egyszer a csendőrség gyilkos KÉT VÁLASZTÁS 1920 április—1954 május építésének és a világbéke megvédé­sének realitását. Az 1920-as választások politikai hátterének felvázolása előtt a gazda, sági helyzetet ismertetjük körvona­laiban és autentikus adatok alapján. A szocialista iparosítás hatalmas haladást hozott Szlovákiának; ipari termelése az 1937-es esztendőhöz vi­szonyítva négy és félszeresére emel­kedett. Nézzük, milyen volt a helyzet 1920 ban? A ssiovákiai iparvállalatok, melyek a háború után majdnem teljesen le­álltak, 1920-ban a szénhiány követ­keztében amúgyis alacsony termelő­képességüknek cisak 9 százalékát használták ki, mert szénszükségie­tűknek csak négy százalékát kapták meg. A handlovai szénbányák ter meiése az 1914. évi 1,755.000 tonná­ról 1920-ban 1,200.000 tonnára csök­kent. Ugyanakkor a szén ára (100 mázsánként) így emelkedett: 1920 ' 1920 emelkedés május 1. november 1. százalékban 2020 Kő 2600 Kő 2.276 % 1050 Kő — 1.400 % 3600 Kő 2.238 % szükségleteivel, a szenet külföldről szállították, A szénkivltel emelkedé­sére jellemzők a következő adatok; Barna szén 13,430.000 q 17,570.000 q Koksz 940.000 q 1,450.000 q fegyvereit is igénybe vették, mint pl. Rumanován, ahol két munkást gyil­koltak meg, vagy Minflvcen, ahol egy ifjú munkást lőttek agyon 1920-ban, Az éhező dolgozók még a burgo­nya fejadagot sem kaphatták meg, a nagybirtokosok udvarán vagon számra hevert a burgonya, melyet a jegyzőik és járási főnökök „köz. ellátási célokra használhatatlan­nak" minősítettek, hogy a birtokos urak a burgonyából szeszfőzdéjük­ben pálinkát főzhessenek. Az állami erdőkben rothadt a milliókat érő fa; a kapitalista vál­lalkozók régi szerződéseikre hivat, kozva erdei ürmét erenként 3 ko­rona 50 fillérért kaptak kiterme­lési engedélyt, míg az erdü közeié, ben élő zsellérektől és favágóktól az erdöigazgatóság 200 koronát kér. tek egy mázsa tűzifáért. Dolgozó népünk ma pártunk ve­zetésével hatalmas vizierőmüveket épít, szabályozza a folyókat, hogy energiájuk a köz javát szolgálja, Milyen volt a helyzet 1920-ban? Ez irányban elég rámutatni egy képviselői felszólalásira a prágai nemzetgyűlés 1920. évi 30-lk ülé­sén: „Szlovákiából nagy a kiván­dorlás, főként a természeti kin­csekben bővelkedő Szepességböl és Sárosból, mert a munkások nem tudnak megélni. De a közmunka ügyi minisztérium költségvetésében új bányák feltárására csak 3,100.000 Kő van előirányozva. A Morva és Vág-folyó szabályozásának kérdését meg kellene oldani. Mindenkinek fáj, hogy a termés Morvaország déli részén és Zohor környékén a hullámok áldozatává válik, A nép éhezik, de a folyószabályozás­ra olyan nevetséges összegeket utal. nak ki, melyekből a tervek elké­szítésére seim tellik." Ma dolgozó népünk életszínvo­nala állandóan emelkedik. Milliók szorgalmas munkájának eredmé­nyeként ismét és lényegesen csök­kentek a kiskereskedelmi 4 ak, mi­után a szocializmust építő társa­dalmunkban a szocializmus gazda­sági alaptörvénye mindinkább érvé­nyesül, Nem ismerjük a munka, nélküliséget. 1952.ben az iparban foglalkoztatottak száma 1930-hoz viszonyítva megkétszereződött. A munkások átlagbére az elmúlt évek­ben 33,3 százalékkal eme'kadott, Milyen volt a helyzet 1920-ban? A közélelmezési minisztérium hivatalos jelentése Baerüu a köz­használati cikkek ára 1914-től 1920-ig így emelkedett: Búzaliszt 1440%.kal vaj Burgonya 1619%-kai marhahús Borsó 2633%-kal disznóhús Tojás 1875%-kai cukor Tej 1481%-kai cikória Disznózsír 1923%-kai sör Textil és cipő 1918%.kal Átlagban véve a legfontosabb közhasználati cikkek áremelkedése 1920-ban 1.710 százalékot ért el. A többi árucikkekkel hasonló volt a helyzet. A kapitalisták féktelen garázdál­kodását a kormány természetesen mindenben fedezte és pártfogolta. Lengyelországnak 1920-ban 9 rrál­ldó liter szeszt szállítottak 9 Kő ár­ban, míg a belföldi fogyasztási ár 29 Kő-t tett ki litereinkint. A bur­gonyát 32 fillérjével rekvirálták a parasztnál és Bécsnek 15 Kő-ért adták el kilóját, stb. Míg az árak 1700—2000 száza­lékkal emelkedtek, a munkabérek legmagasabb emelkedése 600 szá­zalékot tett ki, tehát a legjobb szakmunkás naponta elvben 5 ko­rona helyett 30 Kő-t kereshetett, feltéve, hogy munkához jutott. A szakmunkások átlagos havi jöve­delme azonban nem haladta meg a 250 Kő-t és a munkásság többsége, főként a vidéken legfeljebb 60— 120 Kő-t keresett. A munkanélkü­li segélyt a családtagok nem kap­ták meg, ha a asaládfő dolgozott; tehát havi 60—120 Kő-böj kellett öttagú családnak megélni a fent jelzett árak mellett, mivel munkä hoz jutni nehezen lehetett. Az állami kishivatalnokok fize­tése sem volt jobb. A tanítók fi­zetése 200—300 korona között moz­gott, a többi kishivatalnok fizetése nem haladta meg a 400 koronát. A kormány 1920-ban kiadott határozata érteimében a 65 évnél idősebb munkások segélyt nem kaphattak, s mivel aggkori gon­doskodás nem létezett, • az öregek egyszerűen éhhalálra voltak ítélve. A munkanélküliekkel úgy bántak, mint a közönséges bűnözőkkel; a községekben a munkanélküliek név. sorát közszemlére tették ki, hogy még emberi méltóságukat is sért­sék. • Vessünk most egy pillantást a dolgozók szociális és egészségvé­delmére: 1952-ben 100.000 lakosból 68 ember halt meg tüdövészben, 1920.ban ugyanabból a számból 360 ember. Pontosabban: 1920-ban a köztársaság 14 millió lakosából félmillió szenvedett tüdövészben, ebből évemte 48.000 halt meg, s 96.000 tüdövészes szorult kórházi kezelésre, de ezek számára csak 2410 kórházi ágy állott rendelke­zésre, Üzemeinkben és iskoláinkban or. vosi rendelőket rendeznek be. 1952­be n átlag minden 820 lakosra ju­tott egy orvos. Kormányunk hatal­mas összegeket áldoz a dolgozók egészségének védelmére, hogy azt mindinkább tökéletesítse. Mi volt a helyzet 1920.ban? 1920, december 3-án a képvise­lőházban egy képviselő így nyilat­kozott: ^Kórházaink túl vannak zsúfolva, nincs szenünk, nincs élel­miszerünk, nincs pénzünk. Ha így megy tovább, a kórházak nagy ré­szét he kell csukni.« A kormány által benyújtott költ­ségvetés szerint az iskolák egész­ségügyi szolgálatára évente ilyen nevetséges összegeket szántak: Szlo. vákia 821 elemi iskolájának összesen 10 ezer koronát, tehát évente átlag U koronát egy iskolára. A gyengeel­méjü gyermekek iskoláztatására összesen 20.000 koronát, a vak gyermekekére 10.000 koronát en­gedélyeztek évente. Nem érdektelen felemlíteni, hogy egy 1920. májug elsején életbelé­pett törvény értelmében a hadiöz­vegyek járuléka évente 900 koro­nát, tehát napi 2 Kő 46 fillért tett ki és a hadiárvák naponta 1.23 ko­ronát kaptak, Ugyanakkor a csend­őrségre évj 215,613.674 Kő volt elő. irányozva! Az úgynevezett kapitalista » gyer­mekvédelemre*; jellemző, hogy egy 1920%-kai só 1368%-kal hagyma 2033%-kai petróleum 425%-kai gyufa 1107%-kai tűzifa 629%-kai 1772%-kal 1785%-kai 2526%-kai 1704%-kal 750% kai fekete szén 1986%.kal 28.000 lakosú ipari járásban, ahol legalábbis 400 gyermek szorul mi­nimális támogatásra, 1920-ban az árvaszéknek e célra és egy évre összesen 150 koromát utaltak ki. Pártunk és kormányunk gondos, kodásábóa iskoláinkban, melyek szá­ma rohamosan emelkedik, a mun­kásosztályhoz hű értelmiség nő fel. Iskoláinkban most a munkások, kis- és középparasztok és a dolgo­zó értelmiség gyermeked tanulnak. Mi volt a helyzet 1920-ban? A nemzetgyűlés 27. ülésén 1920­ban a baloldali ellenzék egyilk kép­visielöje így foglalta össze a hely­zetet: »Az 1914-es hivatalos sta­tisztika szerint csak Csehország­ban 43.000 vendéglő, 30.000 korcs­ma és 6.000 iskola van. Tehát hót vendéglőre és 5 korcsmára esik egy iskola.« Az iskolaköteles gyerme­kek kilenctizedrésze, az elemi, eset­leg a polgári iskola elvégzése után további iskoláztatásihoz nem jutott. Ugyanakkor a költségvetés az ipar­iskoláknak 7 millió koronát jutta­tott. míg a középiskoláiknak, me­lyekben a burzsoá szilünk gyerme­kei művelődtek, 130 millió koronát irányoztak elö. A főiskolákon hasonló volt a helyzet. Például a prágai teológiai fakultás szemináriumának »tudo. mányos« felszerelésére évi 10.000 koronát utaltak ki, míg az orvosi fakultás egyik tanszéke és szemi­náriuma (szociális medicina) 1.000 koronát kapott a kormánytol. A prágai gyermekklinika laboratóriu­mának felszerelésére nem volt pénz; Szlovákiában megszüntették az er­dészeti és bányászati főiskolát Ba.n. Štiavnicán; nem volt hajlandóság a szlovák technikai főiskola felál­lítására, de az egyházak számára évi 54 millió korona jutott. Népi demokratikus államszerve­zetünk évről évre tökéletesedik. Pártunk és kormányunk gondosko­dik arról, hogy hivatalaink' kikü­szöböljék a hiányosságokat és he­lyesen gazdálkodjanak. Nemzeti bi­zottságaink beszámolnak a válasz­tóknak eddigi munkájukról, a kri­tika és önkritika segítségével el­távolítják a hibákat, hogy az újon­nan megválasztott nemzeti bi­zottságok jobbon, tökéletesebben működhessenek és a dolgozók érdekeit védve a maguk munkaterületén biz­tosítsák a zavartalan építőmunkát, 1920-ban természetesen egészen más volt a helyzet. Szlovákiában a francia katonai diktátorok veze­tésével üldöztek mindenkit, aki a tűrhetetlen gazdasági helyzetet bí­rálni merte, Szlovákiában az idegen gemerálíeok, a csendörök, rendőrök, szolgabirók és zsupánok uralkod. tak. A munkásság vezetőit inter­nálták és bebörtönözték. Elég volt egy névtelen feljelentés és a csend­őrség »a megbízhatatlan« dolgozó­kat kiutasította, kitoloncolta. A hóhérmunkát jól megfizették, Pellő francia generális havi fizeté­se 42.500 Kő. t tett ki, tehát évente 10.000 Kő.val többet kapott, mint az államelnök. Egy francia őrmester fizetése 1.700 koronával többet tett ki évente, mint egy csehszlo T vák kapitányé. Egy francia had­nagy annyit kapott, mint egy cseh­szlovák generális A belügyminisztérium költségve­tésének 53 százalékát a csendőrség 25.000 főből álló legénységének el­látása tette kl. A belügyminiszté­rium hivatalnoki kara 6.018 ember­ből állott. A szlovákiai osztályon ebből 3.303 ember működött, ami annyit jelent, hogy Szlovákia rend­őri és politikai közigazgatása na­gyobbszámú bürokratát igényelt, mint Csehország, Morvaország és Szilézia együttvéve. • Az éhező, elkeseredett dolgozók egyre erősbödő forradalmi elszánt­ságát a nyílt burzsoá diktatúra sem tudta elnyomni. A forradalom tü­zének újabb fellángolását a nem­zetközi helyzet is elősegítette. A németországi véres események, az olaszországi sztrájkok, a francia szocialisták kilépése a II. Interna­ciomáléból és főként az orosz Vö­rös Hadsereg diadalmas előnyomu­lása megszilárdította Csehszlovákia munkásosztályának az első szocia­lista állam, a Szovjetunió erejébe vetett bizalmát. Hyen hangulatban írták ki a vá­lasztásokat 1920. április 18-ra. Nem csoda,/ hogy a burzsoá kormány csak nehezen határozta el magát arra, hogy a választásokat Szlo­vákiában is megtartsák. Attól fél­tek, hogy a felvázolt gazdasáf-'i helyzetben a választások eredmé­nye megrendíti a köztársaság ka­pitalista alapjait. Az áruló szociáldemokrácia jobb­oldali vezetősége viszont a válasz­tások segítségévei akarta elnémí­tani a forradalmi munkásság harc­készségét. Ismerve a dolgozók han­gulatát, a választások előtt igen radikális jelszavakat hangoztattak, számítva azzal, hogy a dolgozók választó tömegei szavazataikkal a marxista baloldal győzelmét akar­ják elősegíteni. Miután Smeralék baloldali ellenzéke nem indult kü­lön választási listával, a jobboldal­nak nem volt mitől félnie. A dol­gozók milliói, akik a baloldali el­lenzék mellé sorakoztak, szavaza­taikkal a jobboldali szociáldemokra­ták választási győzelmét biztosltot. tak. A szoeiál d em ok rata párt jobbol­dali vezetősége végül arra, is szá­mított, hogy a választások után egy időre megnyugszik a dolgozók harcos hangulata, mivel a válasz­tók várni fognak arra, hogyan tel­jesíti az új kormány, az általuk választott »szocialista« kormány választási ígéreteit. A választások a szociáldemokrata párt győzelmével végződtek. Szlo­vákiában a szociáldemokraták a szavazatok ötven százalékát kap­ták, az agrárok és nemzetiek 23 százalékot és a Szlovák Néppárt 23 százalékot nyert el. A szociáldemokrácia jobboldali ve. zetősége büszke volt arra, hogy vá­lasztási politikájával megmentette a burzsoá kormányt és, hogy •— mint azt későbben nyíltan hangoz­tatták — elhárították az sakut bolseviki veszélyt*. A szociáldemo­krácia e csalása után néhány hő­nappal később átjátszotta a kor­mányhatalmat a burzsoázia kezé­be, de ezzel is csalt meggyorsított i a fejlődést, melynek során egy to­vábbi év leforgása alatt megala­kult a dolgozó nép igazi vezető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja. • Ma már minüez végérvényese n a múlté. Dolgozó népünk lerázta magáról a kapitalizmus bilincse, t és pártunk vezetésévei olyan társa­dalmi rendet épít, melyben a dol­gozó ember a köznek é3 benne ön­magának alkot és emberhez méltó életet él. A nagy cél, az osztály­nélküli társadalom felépítésének és a világbéke megvédésének érdeké­ben még hatalmas feladatokkal kell megküzdenie. E feladatok egyike az államszervezet tökéletesítése, valóban nép, államszervak kiépítése ós a széles néptömegek szoros é? állandó kapcsolatának biztosítási az általuk választott államszervek­kej, E feladatok megoldásának egyik eszköze a nemzeti bizottságok demokratikus választása. A válasz­tások fogják megmutatni dolgozó népünlk erkölcsi-politikai egységét és igazolni fogják azt a megingat­hatatlan tényt, hogy dolgozóink tanulva a múltból, jártunk és a Nemzeti Arcvonal kormánya köré tömörülve, egységesen és törhetet­len akarattal teljesítik népeink korszakalkotó feladatát — a szo» clalizmus felépítését. VIETOR MARXON

Next

/
Thumbnails
Contents