Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-13 / 89. szám, kedd

M SRN 1954. ápríliig 13. MEGMAGYARÁZZUK A VÁLASZTÁSI TORVÉNYT A szavazás módjáról Választási rendszerünk nagyon fontos elve az, hogy a szavazás titkos. Ez biztosítva van azzal, hogy a választók a szavazócédulákat elkülönített helyen rendezik, úgyhogy senki sem tudhatja meg. hogy hogyan szavaztak. A választó a szavazólapon rajta hagyja annak a jelöltnek a nevét, akire szavazni akar. A többiek nevét áthúzza. Ezzel a szavazás módja lényegében különbözik attól a módszertől, ame. lyet k burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején alkalmaztak. Akitoriban a választó nem egy bizonyos jelöltre szavazott, hanem valamely politikai pártra, amelynek vezetősége döntött arról, hogy ki lesz a jelölt, Ilyen választási rendszer mellett természe. tesen a választópolgár nem befolyásolhatta a képviseleti testület összetételét. A mi választási rendszerünk alapján a választó személyesen szavaz.. A helyettesítés nincs megengedve. Ebből az elvből van egy kivétel. Éspedig azok a választópolgárok, akik testi fogyatékosság folytán nem tudják a szavazócédulát kitölteni (például nincs kezük, vagy va kok), vagy nem tudnak írni, esetleg olvasni, azok az elkülönített helyiségbe kísérőjüket magukkal vihetik és az ott helyettük elvégezheti a szükséges teendőket. A választópolgárnak a szavazás során be kell mutatni,a igazoló lapját, amelyet a körzeti választási bizottságtól kapott, vagy ha ilyennel nem rendelkezik és a körzeti választási bizottság nem ismeri, akkor más igazolványt. A választópolgár abban a választási körzetben szavaz, amelynek névjegyzékén szerepel. Egyes esetekben más választási körzetben is sza vazhat, az úgynevezett választási igazolvány alapján. Ha ugyanis a választópolgár a választók névjegyzékének közszemlére tétele után eiköltözködik a választási körzetből, ahol a névjegyzéken szerepel, vagy ha komoly okokból nem vehet itt részt a választásokon (pl. hivatalos út, fontos családi okok), a választási igazolvány alapján abban a választási körzetben szavazhat, ahol éppen tartózkodik. A választőpo'gár. nak azonban előzetesen fel kell kér nie a helyi nemzeti bizottság tanácsát, hogy ilyen választási igazolványt állítson ki a számára. A választási eredmények megállapítása A választási eredményeket a vá. lasztási körzetben a körzeti, a választási kerületben a kerületi választási bizottságok állapítják -meg, és. pedig az arra felhatalmazott képviselőknek, elsősorban a dolgozók szervezetei és a sajtó képviselőinek jelenlétében. A választásnál az abszolút többség elve érvényesül. Azt tekintik megválasztottnak, aki megkapta a szava zatok több mint felét, a szavazásra jogosult polgárok legalább 50%-nyi részvétele mellett. A 400 lakoson aluli községekben a jelöltek közül az első kilencet választják meg, akik nek a legtöbb szavazatjuk van és akik ugyanakkor elnyerték a szavazatok több mint felét. Ez az elv biztosítja azt, hogy a jelöltet valóban a választópolgárok többsége ajándékozza meg bizalmával, és hogy így a nemzeti bízott ságban a választók többségét fogja képviselni. A kapitalista álla mokban ezzel szemben érvényesül a relatív (viszonylagos) többség elve, amelynek alapján azt a jelöltet választják meg, aki a többi j'elölthöz viszonyítva a legtöbb szavazatot kapta. Igy megtörténhet az, hogy olyan jelöltet választanak, akire nem szavazott a többség, sőt aki ellen a szavazópolgárok döntő többsége visszautasító magatartást tanúsított. Igy például előfordulhat olyan eset, hogy egy választási kerültben ezer választásra jogosult közül 333 an az egyik jelöltre, 333an a másik jelöltre és 334-en a harmadik jelöltre adjá.k le szavazatukat. A relatív többség elve alapján az utóbbit választják meg, annak ellenére, hogy 666 választópolgár, tehát a dönítö többség nem ért vele egyet. Az ilyen választási mód nem demokratikus, mivel a megvá. lasztott nem képviseli a választók többségét. A relatív többség elvének segítségével a kapitalista országok uralkodó osztályai a saját jelöltjei, ket juttatják be a képviseleti testű letekbe, semmibe se véve a polgárok többségének akaratát. Az új- és pótválasztás , Abban az esetben, ha a választási kerületben a jelöltek közül egy sem kapta meg a szavazatok több mint felét, a legtöbb szavazattal rendelkező két jelölt között 14 napon belül új választásokon kell dönteniök a választópolgároknak. Ha 400 lakoson aluli községekről van szó, új választást akkor tartanak, ha az eliső választás során mondjuk csak 7 jelölt kapta meg a megválasztáshoz szükséges szavazatokat, vagyis a szavazatok több mint felét. Az új választás során azonban csak kiegészítik a nemzeti bizottságot, adott esetünkben két jelölttel, akiknek természetesen el kell nyerniök a szavazatok több mint felét, a választópolgárok legalább 50 százalékos részvétele mellett. A kiegészí. tésnél természetesen azok jönnek számításba, akik az első választások során nem nyerték el a. szüksé. ges számú szavazatot. Oi választást tartanak akkor is, ha a választáson nem vett részt a választóknak legalább fele. Ez választási rendünk egyik igen fontos elve, amely nagy mértékben hozzájárul választási rendszerünk mély demokratlzmusához. A gyakorlatban azonban ilyen eset nem fordulhat elő mivel orszá gunk polgárai becsü'ik jogaikat és kötelességüknek tartják a választásokon való részvételt. Ví isztási rendszerünk ismeri a pótv isztások fogalmát is. Pótválaszt t abban az esetben tartanak, ha bármily oknál fogva megürül a nemzeti bizottság valamely tagjá. nak helye. Például a nemzeti bizottság valamelyik tagja meghal, vagy elveszíti passzív választójogát, esetleg ha a választópolgárok visszahív, ják funkciójából. Ilyen esetben a magasabb fokú nemzeti bizottság tanácsa pótválasztást ír ki. Ha a kerületi vagy a központi nemzeti bizottság tagjáról van szó, akkor a kormány írja ki a pótválasztást. A pótválasztást 60 napon belül kell megtartani, éspedig attól a naptól számítva, amikor a nemzeti bizottság tagjának helye megürül. \ pótválasztást abban a választási kerü.' letben tartják meg, amelynek tagja elveszítette tagságát a nemzeti bizottságban. EMLÉKEZZÜNK A MÚLTRA „Bizalmas űton kezünkbe került. A burzsoá közigazgatás minden eszközzé! harcolt a munkásosztály bármilyen haladó megmozdulása ellen. Attól féltek a kapitalista urak, hogy bizonytalan lábakon álló osztályuralmuk csúfosan megbukik. Ezt a félelmet bizonyítja az alábbi leirat, amelyet a lévai járási főnök a jegyzői hivataloknak és csendőrállomásoknak küldött. Valamennyi jegyzői hivatalnak és csendőráll omásnak. „Bizalmas úton kezünkbe került Antonín Zápotocký áltál aláírt, 1933. március 9-én kiadott magyarnyelvű körlevél, amelyet a mezőgazdasági és faipari dolgozók csehszlovákiai szövetsége bizalmiainak küldtek szét A körlevélben az az utasítás van, hogy más szakszervezetekkel és a helyi munkanélküliekkel együttműködve indítsanak tiltakozási akciót a munkanélküli segély redukálása ellen a következő jelszavakkal. „Ne engedjük az amúgysem elegendő munkanélküli segély csökkentését," „Követeljük valamennyi munkanélküli segélyezését, tekintet nélkül arra, hogy szervezve vannak vagy sem": A demonstrációkról a minisztériumoknak és a politikai hivataloknak tiltakozó jegyzéket akarnak küldeni, vagy közös députácxó akarja őket előterjeszteni. A községi képviselőtestületben is nasonló tiltakozási jegyzéket akarnak elfogadtatni. Erről azért értesítjük magukat, hogy ne engedélyezzék az üyen tiltakozó jegyzékek határozatbafoglalását a képviselőtestületekben. Ott ahol megállapítást nyert, hogy a mezőgazdasági és faipari dolgozók csehszlovákiai szövetsége, amely a kommunista párt szakszervezete, vagy azok helyi csoportjai túllépik az alapszabályzatban feltüntetett hatáskörüket, késedélem nélkül jelentést ezt nekünk. Ez a jelentés alapul szolgálna nekünk az illetékes szervezet vagy csoport feloszlatásához. Léva, 1933. április 7-én. Járási főnök: Zošťák. Sajógömör a múltban és ma 1936 januárjában 113 sajógömöri munkanélküli a következő követeléssel fordult, a tornaijai járási hivatalhoz: „Mi sajógömöri munkanélküliek követeljük• I az éle miszerblokkok rendszeres kiutalását a munkanélküliek részére, 2. a kormány által kiutalt hatvannégy millió korona úgynevezett rendkívüli téli segélyből nekünk is nittassanak Továbbá követeljük a községi szükségmunkák haladéktalan megindítását, úgy ahogy a kormány még a választások előtt megígérte Követeljük ezt annak tudatában hogy élni akarunk és nem akarunk éhen pusztulni." Igy volt ez 1936 telén.. Ma mindenkinek van munkája Sajógömörön. épúgy. mint az egesz orszáaban. A községben III. típusú szövetkezet működik és aki becsületesen dolgozik, az nem panaszkodhat. A sajógömöri munkásoknak t sem kelj már félniök a megélhetés gondjaitól Szilárdy Gusztáv, Dolinszky Árpád. Csók Árpád, akinek két lánya a fogyasztási szövetkezetben dolgozik Györgyi Béla f

is Gusztáv, Csapó Mátyás és fiai., akik a rozsnyói alagútépítésnél dolgoznak, Zsíros Gyula. Adamec József — néhány név a 113 közül. Ezek az emberek 1936 januárjában az élethez való logukat követelték. Ma már csak rossz álomként emlékeznek erre. De kell hogy felidézzük ezeket az emlékeket. Kell, mert a mvnkásosztá! • élethez való/ jogát a mi rendszerünk, a ňépi demokrácia biztosította B. ) Népünk még jól emlékszik az első köztársaság választások előtti különféle fondorlataira. Akár az 1919-es választásokra, akár az 1923-as, 1927-es vagy 1931-es, 1938-as választásokra gondolunk, a községi képviselőtestületekbe való választásokat mindig rágalmazás, trükkök, csalások, álhazafias szólamok és bombasztikus Ígéretek előzték meg. A első köztársaság idején nem volt általános és egyenlő választójog. Sőt még a választások titkossága is csak papíron létezett, mert gyakran még a törvényes rendelkezéseket sem tartották be. A legismertebb trükkök közé a választások titkos élőkészítése és a választási kampány lerövidítése tartozott, ahogy azt 1931bon a burzsoá „Mont

agsblatt" egy cikkében elárulta: „a választások előtti kampányt azért rövidítették le, hogy a kommunisták ne hathassanak a dolgozó népre." Annakidején az eredetileg novemberre kiírt választá. sokat szeptemberben tartották meg, •mert a prágai burzsoázia és az őket kiszolgáló szociáldemokraták jól tudták, hogy novemberben még nagyabb lesz a munkanélküliség. A vá. lasztÉjsokat tehát akkor tartották meg, amikor az az uralkodó osztálynak a legjobban megfelelt. A választási harcot ezek a „hazafiak" és ,,szocialisták," B

axa és Zenkl „demokratikus hagyományaihoz hí. ven" kezdték meg. Először ís azon veszekedtek, mi legyen a Jelöltek listájának sorrendje. A törvény ugyanis meghatározta, hogy a jelöltek aszerjnt kapják a sorszámot, ami lyen sorrendben a pártok jelöltjeik listáját benyújtották. A nemzeti szo ciansták úgy intézték a dolgot, hogy ők az első számot kapják. A nemzeti szocialista párton nem segítettek sem a demagógia, sem az ígéretek. A választók ellenszenvvel fogadták állításaikat. 1931-ben a Hvézdát, a párt palotáját nem egyezer őrizte a rendőrség. A nemzeti Választási fondorlatok az első köztársaságban szocialisták választás előtti felhívásában a dolgozók csodálkozással olvasták, hogy a nemzeti szocialisták a lakóházak ezreit, új közlekedési hálózatot, csatornázást, vízvezetékeket, könyvtárakat, olvasótermeket építettek Prágában, gondoskodtak az öreg és beteg emberekről, a mun. kanélküliekröl, hogy gondoskodtak a vagyontalan rétegeket érintő illetékek megszüntetéséről. Természetesen a választóknak lehetőségük volt ezeket az üres frázisokat összehasonlítani a valósággal, és ezekután egy szavukat sem hitték el. A többi pár. tok lapjai sem maradtak adósok a választások előtt a válasszal. Igy a különféle okiratokból, melyek Prága főváros irattárában rendelkezésünkre állanak, kitűnik, hogy a nemzeti szocialisták, miközben azt hirdették, a szegény embereknek lehetővé kell tenni, hogy olcsó telkeken építkez. hetssenek, a valóságban az olcsó telkeket olyan „szegényeknek" adták el, mint -Ián Masaryk, amerikai mii. liömosnő fia és követ, 600.000 koronás évi fizetéssel, testvére Alice Masaryková, Alfréd Meisner szociáldemokrata miniszter 160.000 koronás fizetéssel és emellett jól jövedelmező ügyvédi iroda tulajdonosa, V. J. Klo. fáč, a nemzeti szocialista párt vezető funkcionáriusa, Ján Seba képviselő, a nemzeti szocialista párt főtitkára 108.000 koronás fizetéssel Természe tes, hogy ezek áz emberek a telkeket majdnem ingyen kapták egy ölért 32—100 koronát fizettek, ezzel szem ben Prága városa a munkásokból ki facsart pénzből a kapitalisták telkeit szédületes összegekért vásárolta meg. Amikor a Kotva-palota előtti jár dát vették meg, egy ölért 8.000 koronáit fizettek. Libeúben az iskola céljaira megvásárolt telekért 5 és félmillió koronát (1.500 Kč egy ölért), fizettek. A választás előtti harcban a választók az újságból különféle doigo kat tudtak meg. Tartózkodással és felháborodással fogadták a szociáldemokratáknak mér százszor be nem tartott ígéreteit. 1935-ben a parlamentbe való választások előtt a szo. ciáldemokraták egy kenyeret ábrázoló plakátot adtak kl, olyan szöveg, ge], hogy a szociáldemokraták gondoekodnak a kenyérről, ezért minden, kinek rájuk kell szavazni. Lehetséges, hogy véletlenül, de éppen eb ben az időben a központi biztosító statisztikát adott ki a munkások bérének csökkentéséről a válság idején. A statisztika szerint csak a központi szociális biztosítónál bejelentett mun. kások az elmúlt öt év alatt 16 milliárd koronát vesztettek a béreken. Ezt nemcsak a kapitalisták okozták azzal, hogy csökkentették a béreket és elbocsátották a munkásokat, hanem a szociáldemokrata vezérek is, akiknek segítsége nélkül a kapitalisták, nak nem sikerült volna olyán könynyen megrövidíteni a munkásokat. Indokolt volt tehát, hogy a munkások kiharcolták a plakát bevonását. Ugyanígy póruljártak ezek a „szo cialisták", amikor a választások előtt a prágai kültelkeken kezdtek beszél ni. Sok szónokot kidobtak, mert a kolóniáit lakói jól tudták, hogy éppen Keliner szociáldemokrata polgármesterhelyettes Baxával közösen adott parancsot 225 szükségház le rombolására, melyeket a tulajdono sok a megtakarított pénzükből és kölcsönökből építettek, anélkül, hogy gondoskodott volna olcsó pótlakások ról. Kellnernek a keze volt abban is hogy a koionistákat kilakoltatták Chodovba és Kyjibe azért, hogy ne legyenek prágai illetőségűek é

H igy választójoguk se legyen. De a nemzeti egyesített pár' és annak alapítója, Jiŕi Stŕíbný semmiben sem különbözött a többi burzsoá párttól. 1935-ben a választások előtt kiadott röpiratában azt hir. dette, hogy a gazdasági válság elleni és a munkanélküliek kenyérért folytatott harca, életének legnagyobb harca. Dr. Stúla, a párt prágai kerületének jelöltje egész idő alatt Prága pénzügyi diktátora volt. Ő állította össze az utolsó prágai költségvetést, melyben javaslatára a munkanélküliekre fordított összeget 25 millióról 5 millióra csökkentették, 20 millió koronát ragadott el a Žlvnobanka a prágai munkanélküliektől, akikből ebben az időben Prágában 30.000 volt és a családta. gokkal együtt kb. 100.000. Ez a fa' siszta társkezesség kihasználta a dolgozók nyomorát és a választások előtt még a durva nyomástól sem riadt vissza. Annak ellenére, hogy már éveken keresztül érvényben volt az a törvény, amely szerint büntetendő, hogy a munkaadó befolyásolja alkalmazottainak politikai vagy vallási meggyőződését, a kapitalisták — bár sajátmaguk alkották ezt a törvényt — már régen nem tartották be. Teljesen nyíltan megszegték és soha senkit ezért nem ítéltek el. Egy okirat van a ke. zilnkben, amelyből kitűnik, hogy Jiŕl Stfíbrný hogyan képzelte el „a munkanélküliek számára a munka és a kenyér biztosítását". A Nemzeti demokrácia vinohrad! szervezete 1936-ben, a választások előtt tagjainak levelet küldött szét, melyben bejelentette, hogy bizottság alakult azzal a feladattal, hogy a Nemzeti demokrata párt tagjainak munkát szerezzen A levélnek egy része így hangzik: Erkölcsi kötelessége a munkánd- uraknak, hogy új alkalmazottak félfogadásánál előnyben résZesítF"

4!; pártünk tagjait és ererkölcsi kötelességük meggyőződni alkalmazottaik politikai hovátarto zásáról és odahatni, hogy ebben a irányban is javulás álljon be." Szokás volt az is, hogy a választók ezreit nem íi;ták be a választók névjegyzékébe. Mindennapi volt a Csehszlovákia Kommunista Pártja elleni rendőrségi beavatkozás. A rendőrség utasítást adott, hogy a kommunistáknak ne kölcsönözzél! a vendéglőket és más helyiségeket a választás előtti gyűlések céljaira. Az uralkodó pártok demagóg, hamis „kommunista" röpiratokat adtak ki, a kommunista jelölteket a választá sok előtt üldözték és tömegesen zárták be. A választások idejére bezárták a pankráci börtönbe Siro. ký, Štetka, Macháčová és Köhler elvtársakat, párlfímkcionáriusokat. Azt, hogy miiyen „demokratikus és szabad" választásók voltak az első köztársaságban, további, okirat is bizonyítja. Hlubcőepiben például a csendőrök felkeresték a lakosokat és felolvasták a chabri fasisztaellenes elemekről szóló ítéletet és óvták a lakosságot a fasiszta gyűlések elleni ellenszegüléstől és a kommunistákkal való együttműködéstől. Ugyanebben az évben a rendőrség Libeftber, néhányszor közbelépett és feloszlatta a CsKP gyűlését, letartóztatta a kommunista agitátorokat. De semilyen fondorlattal, csalással, erőszakkal nem si került a burzsoáziának elhárítani a kapitalizmus bukását. Nem sikerült megtéveszteni a dolgozó népet és elhallgattatni Csehszlovákia Kom. munista Pártját. Ma kommunista pártunk a Nem. zeti Arcvonal szervezeteivel közösen készül a választásokra. A mai választások egészen mások, mint amilyenekre a

z első köztársaság idejéből emlékszünk. A választások valóban olyan szabadok és demokratikusak, mint soha azelőtt. (Összeállította dr. Václav Hlavsa, a prágai városi irattár anyaga alapján.)