Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-09 / 86. szám, péntek

Kekkonen beszéde a szovjet-finn szerződés áfáírásának 6. évfordulóján A Szovjetunió Minisztertanácsának és az SzKP Központi Bizottságának határozata az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállításról A szovjet-finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 6. évfordulója alkalmából a Finn-Szovjet Társaság által rendezett ünnepi gyűlésen Kekkonen volt miniszterelnök, a Finn-Szovjet Társaság Központi vezetőségének tagja mondott beszédet. A Szovjetunió és Finnország között létrejött szerződés megkötésének évfordulója nevezetes dátum — mondotta Kekkonen — Finnország nemzeti érdekei szempontjából rendkívül fontos, hogy országunkban megerősödött annak tudata, Maienkov-Churchillaz Clement Attlee, az angol munkáspárti ellenzék vezetője az alsóház, ban előterjesztette pártjának határozati javaslatát, amelyben felhívja a kormányt, hogy haladéktalanul igyekezzék Ohurchill-EisenhowerMaíenkov találkozót létrehozni a fegyverkezés csökkentése és e csökkentés ellenőrzése érdekében. Attlee többek között azzal indokolta a határozati javaslat előterjesztését, hogy meggyőződése szerint elérkezett az a pillanat, amikor szükség van a világ helyzetének nyugodt és realista felmérésére, mert neim hiszi, hogy a „hidrogénbomba meg fogja akadályozni a háborút." Attlee a továbbiakban a hidrogénbomba alkalmazásival járó vészééi lyekkel foglalkozott, majd ismételten hangoztatta: Számunkra egyetlen út marad, az, hogy e nagy veszély ismeretében újból foglalkozzunk a nemzetközi kérdésekkel. A kompromisszum elkerülhetetlen ..." Attlee befejezésül a következőket mondotta: „Hisszük, hogy egy olyan találkozó, amelyet minden férfi és milyen nagy jelentőségű Finnország számára a Szovjetunióval való jóviszony. A barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés olyan egyezmény, amely a béke biztosítására és megszilárdítására irányul. A szerződés aláírása óta eltelt hat esztendő meggyőző bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Finnország és a Szovjetunió viszonyában ez a szerződés a béke és a barátság politikájának megszilárdítását jelentette. E szerződésnek azonban kétségtelenül tágabb jelentősége is van. A mai nyugtalan nemzetközi politikai helyzetben ez a szerződés bizonyítékul szolgál arra, hogy a nagy és kis népek még olyan esetben is, amikor államaik gazdasági rendszere különböző élveken épül fel, kölcsönös kapcsolataikban a béke és a kölcsönös bizalom politikáját folytathatják. Kekkonen megállapította, hogy Finnország és a Szovjetunió politi. kai, gazdasági és kulturális kapcsolataiban jelentős fejlődés tapasztalható. Kekkonen kifejezte reményét, hogy ezek a kapcsolatok egyre tovább fejlődnek. A Szovjetunió Minisztertanácsa ég a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köapcmti Bizottsága határozatot hozott arról, hogy 1954. augusztus 1-én Moszkváiban össz-szövetségi á'ltamdó mezőgazdasági kiállítást nyitnak. A. kiállítás célja a szocialista mezőgazdaság eredményeinek széleskörű ismertetése, a kolhozok, Eisenhower EisenJiower, az Egyesült Államok elnöke rádióbeszédet mondott. Jelentőis részben a Csendes-óceán térségében legutóbb végrehajtott amerikai hidrogénbomba-robbantási kísérletekkel foglalkozott, s kénytelen vc-lf megállapítani, hogy essek a kísértetek s-a viíág különböző r<§. Sizein... hwe

3 reakciót váltottak ki*. Eisenhower azt bizonygatta, hogy az amerikai hidrogéiiibomba-kísérletek nem háborús célzatúak. Ezzel kapcsolatban a Szovjetuniónak címe zv? megismételte azokat a fenyegetéseket, amelyeket Dulles az :>azonnali megtorlás* stratégiájáról nemrégiben elmondott kijelentései is tartalmaztak Eisenihower a »béke megőrzésének biztosítékát* abban látta, hogy az --Egyesült Államoík képes... gyorsan reagálni és visszaütni«. Nem hallgathatta el azonban, hogy az amerikai nép körébon mindinkább aggodalom hatalmasodik el a hidrogénbcmba-kísérletekkel kapcsolatosan s beérte azzal, h«gy felkérte az amerikai népet »pánik és félelein nélkül intézze el.,. a hidrogénbombával összefüggésben levő .., minden belső problémáját*. Eisenihower a továbbiakban beszovhozok, a géip- és traktorállomások tapasztalatainak, a mezőgazdaság élenjáró dolgozói és a mezőgazdaság szervezői, valamint I a tudamámyos kutató és kísérleti intézmények eredményeinek mielőbbi gyakorlati meghonosítása. A kiállítás részvevőinek buzdítására számos jutalmat és prémiumot rendszeresítettek. rádióbeszéde ismerte, hogy az Egyesült Állaimokban növekszik a félelem macarthysta boszorkányüldözés féktelen vizsgálati módszerei miatt, ugyanakkor azonban általános ködösítő szólamokkal magkísérelte a figyelmet az amerikai polgárok még megmaradt szabadságjogait fenyegető súlyos veszedelméről. »Természetesan mindenütt vannak veszélyek, — mondotta ezzel kapcsolatban — ez azonban nem ok a hisztéríára.« Az Egyesült Államok elnöke beszédében világosan célzott az amerikai uralkodókörök világuralmi igényeire, amikor kenetteljesen Id. jelentette: s> Amerika a legnagyobb hatalom, amelynek Isten valaha is megengedte, hogy zsámolyához telepedjék.« Eisienihowar beszédének befejező részében igyekezett eloszlatni a gazdasági válságtól rettegő amerikaiak félelmét és mint egyedüli orvosságot az egyre nyomasztóbbá váló világjelenségekkel szemben azt ajánlotta nekik, hogy »bízzanak önmagukban és a jövőben*. Végül beismerte ezzel kapcsolatban, hogy a »jelenlegi problémák közül, amelyek gondokat okoznak, egyikre sem lehet könnyen válaszolni és sokra egyáltalám nincs is váiasz ...«. -Eisenhower találkozó létrehozására hívta fel angol alsóház a kormányt nő azon közös óhaja támogat, hogy megszabaduljanak a hidrogénbombátől való félelemtől, a történelem fordulópontját jelentheti. Még nincs túlságosan késő a cselekvésre." Churchill Attlee beszédére mondott válaszában a hidrogénbomba. kisérletek folytatása mellett szállt síkra, és azt bizonygatta, hogy „ezek a "kísérletek a világbéke és nem a világháború esélyeit növelték." Churchill a továbbiakban hangoztatta, hogy semmiesetre sem kéri fel az Egyesűit Államokat a hidrogénbomba - kísérletek beszüntetésére. Az angol miniszterelnök al sí házi beszédében elsőízben hozta nyilvánosságra annak az egyezménynek a szövegét, amelyet 1943-ban Roosevelt elnökkel az atombomba felhasználásáról kötött. Ezen egyezmény értelmében sem Anglia, sem az Egyesült Államok nem használhatja az atomfegyvert a másik fél megkérdezése nélkül, továbbá, hogy a két fél szorosan együttműködik ebben a kérdésben. Churchill ezután azzal vádolta a munkáspárti kormányt, hogy annakidején lemondott az atomkérdésről szóló kölcsönös tájékoztatásra vonatkozó háború alatti egyezményről. A miniszterelnök kijelentése hatalmas felzúdulást keltett a Munkáspárt soraiban. Attlee visszautasította Churchill kijelentését és rámutatott, hogy az Egyesült Államokban hozzott McMahon-törvény tette lehetetlenné a kölcsönös tájékoztatást. A munkáspárti határozati javaslattal kapcsolatban Churchill azt ^ondotta, hogy kormánya -„elvileg nem ellenzi" a javaslatot, feltéve, hogy a „haladéktalanul" kifejezés nem jelent „alkalmatlan időben" történő cselekvést. Az angol miniszterelnök utalt a küszöbönálló genfi értekezletre és azt a nézetét hangoztatta, hogy mielőtt eleget tennének a határozati javaslatban foglaltaknak, „látni kell, hogy mi történik Genfben," Az angol alsóház a vita lefolytatása után elfogadta a munkáspárti határozati javaslatot anélkül, hogy a kérdést szavazásra tették volna fel. ságtói, s nem tudtuk levetni mező. gazdaságunk fejlesztésének igen égetően sürgős kérdésével szemben tanúsított, lényegében véve opportunista és passzív magatartásunkat. Ezért tettek olyan keveset a gépés traktorállomások munkájának lényeges megjavítására és ellátására állandó szakmunkásokkal, az állami ' gazdaságok munkájának lényeges megjavítására, a szükséges mezőgazdasági gépek és pótalkatrészek leszállítására. A takarmányfélék biztosítására és a marhaállomány jó átteleltetésére s egyúttal hasznosságának s tejhozamának növelésére sem történtek hatékony intézkedések. A földművelésügyi minisztérium a mai napig sem terjesztette elő a mezőgazdaság gépesítésének hosszú időre szóló tervét, s nem állította össze, mik a konkrét követelményei a gépipari minisztériumtól, hogy az idejében és rendesen előkészíttesse a kellő gépfajták termelését. A földművelésügyi miminísztérium nem gondoskodott kielégítően arról, hogy a vegyiipart a műtrágyatermelés összes lehetőségeinek kihasználására utasítsa. Meg kell mondani azt is, hogy az Állami Tervhivatal az 1954. évre szóló tervben különösen a gépesítés terén nem biztosította a mezőgazdasági termelés számos komoly kér. désánek a megoldását." A szocialista szektorban tehát nyilvánvalóan a szubjektív okok, az emberek tökéletlensége okozza a hiányosságokat, hibákat és a lemaradozás

r. mint végeredményt. Vezetők és i'ezetettek egyaránt nem látják meg feladataik kettős természetét, amely helyes politikai és szaktudást követel meg azoktól, akik még akarják őket oldani. Nem tudják azt sem, hogy ezt a politikai és szn k tudást nem lehet rutinossággal vagy a szovjet tapasztalatok átvételének mechanikus elrendelésével helyettesíteni, hanem egyedül komoly tanulással, a helyesen megértett marxista-leninista tanítás helyes alkalmazásával lehet megszerezni. Nem tudják, hogy a szocialista vezetés elsősorban tanítás, nevelés, példaadás. A tanulás kötelezettsége vonatkozik a vezetettekre is. Mert tudni kell, hogy az én énem szubjektumom fogyatékossága objektív akadálya az eredményes munkának mindazok számára, akikkel együtt dolgozom és megfordítva. A szocialista jellegű gazdaság-politikai vezetés pedagógiai szerepét az illátékesek még jobban elfelejtették a még nem szocialista, á magántulajdonban lévő földön termelő parasztság viszonyában. Ebben a vi. szonylatban sokhelyütt az történt, hogy a vezetéssel megbízottak ismerték ugyan a marxizmus-leninizmus parasztsággal szemben folytatandó szocialista politikájának elveit és tanítását, azonban szociáldemokrata módon gyakorlatuk pont az ellenkező volt! Mit tanít a marxizmus-leninizmus a parasztsággal szemben követendő politikáról? Elsősorban azt, hogy a parasztság nem egységes osztály, hanem kis-, közép, éts nagyparasztságból áll, s hogy ezek objektív okokból lényegesen különbözőképpen viszonyulnak a munkásosztályhoz és a szocializmushoz és ezért a szocialista politikának is különbözőnek kell lennie a kis- és középparasztság irányában, mint a kulákság felé! Másodsorban azt tanltja a marxizmus-leninizmus, hogy a termelőeszközök magántulajdonát lényegesen máskép szünteti meg a focra. dalmi munkásosztály a nagyburzsoáziánál, mint a kis burzsoáziánál, amelybe az egész parasztság beletartozik. A nagytőke magántulajdonát erőszakkal szünteti meg, míg a kispolgári tulajdont a kollektív tulajdonon való gazdálkodás előnyéről meggyőződött tulajdonosok önkéntes belátásával és elhatározásával. A marxizmus-leninizmus ebben a kérdésben azt tartja, hogy a kisés középparasztsággal szemben (de általában a narryparasztsággal szemben is) Leninnel szólva „eröszakot alkalmazni annyit jelent, mint az egész ügyet tönkretenni. Itt hosszas nevelőmunkám van szükség. A parasztnak, aki nemcsak nálunk, de az egész világon gyakorlatias ember és realista, konkrét példákat kell szolgáltatnunk annak bizonyságául, hogy a „kommunia" mindennél jobb". Ilyen és így megindokolt politikai magatartást követei a marxizmusleninizmus tőlünk, s ilyen szellemben éts irányzattal adta ki politikai határozatait és irányelveit a mi párbvezetőségünk és kormányunk is és mégis mi történt több helyütt? Az történt, hogy ha az irányelv azt mondta ^támogassátok a , szövetkeziés!t«, hát azok, akiknek szólt, feledték Lenint és Sztálint és eljártak a miaiguk esze szerint. S mivel neim értették sem a paraszt szociális természetét, sem a marxizmus-leninizmus tanítását, s énezték tehetetlenségüket, hát alkalmazták a gyönge emberek fegyvereit: az imtrikát, a ravaszságot és főkép az erőszakot. A parasztot meg kell győzni, be kelj- neki bizonyítani, hogy a szövetkezés előnyös, hogy a kollektív tulajdonon való gazdálkodás eredményesebb. De az ilyen meggyőzésihez tudás é

s türelem kell. Kitűnt, hogy sok helyen nem volt az illetékeseknek sem tudásuk, sem türelmük az ilyen politikához, s ezért erőszakkal összetákoltak olyan szövetkezeteket. amelyekben nem együtt dolgoztak, hanem egymájsiközt verekedtek a tagok s csáky-szalmá jának tekintették a közvagyont s közérdeket. Azokat pedig, akiket semmi Módon nem tudtak »szocialista gazdákká* tenni, azt a 60 százalékát megművelt föld tulajdonosainak, egyszerűen »osztályellenségnek* jelentették ki s politikai tevékenységük azokkal szemben az volt. hegy minden igyekezetükkel és befolyásukkal arra törekedtek, hogy gazdaságilag tönkretegyék "kft. A o-árt Központ

1 Bizottságának mult év decemberi ülése véget vetett ennek a politikának, amely a szocializmusaik csak kárt okozott, s ismételten hangsúlyozta, hogy a párt és az állam anyagilag és erkölcsileg támogatja a magántulajdonon gazdálkodó kistermelőket, s azon van, hogy a szocialista termelőviszomyokban termelők még nagyobb támogatása mellett a kistermelésben rejlő termelési lehetőségek fejlesztését is elősegítse. Ezek után már csak a kistermelők szorgalmától és íntelligenciájA. tói, tehát szubjektív okoktól függ ennek a megvalósulása. Ha meg-, tanulják, átveszik és alkalmazzák a tudományt és a szocialista gazdálkodás eredményeit a saját kis kereteik között, bizonyos mértékig emelhetik munkájuk termelékenységét, a belőle származó hasznot, s a szocialista közösség javát is' szolgálhatják, különösen az állattenyésztés terén s ezzel "a társadalom hús-, tej-, vaj- és zsírellátában jelenthetnek pozitív erőt. S ennek megvan a lehetősége. Egy kissié több bizalom a tudomány, ban, jóval több bizalom saját képességedben, megtanulni az újat, s egy kis gyakorlat s minden kistermelő megcsinálhatja azt, amit a gazdaságosság nagymesterei, a szovjet gazdák megcsinálnak, s amit már a mi elvtársaink is meg tudnak csinálni a különféle állami birtokokon és szövetkezetekben.- Vagy tán akad köztünk valaki, akí komolyan hiszi, hogy Cziferi Lajosnak, a somorjai járásban fekvő csenkei szövetkezet sertéshizlalójának »ördöge« van, amiért a gondjaira bízott 246 sertés darabja naponta 80—85 dekagrammot hízik akkor, amikor a gazdák ólaiban régóta 30—40 dekagramm a norma? Hát Pap László és felesébe a nsgybéii szövetkezetből ta!án ..burokban" születtek azért, mert sertéseik, — s van vagy 230 darab — naponta SC—120 dekagrammot is szednek magukra? Ezek és számos hasonló példa bizonyítják, hogy az emberekben rejlő Okoknak milyen óriási jelentősége van a mezőgazdasági termelés felemelésében. Akik megértik — akár szövetkezeti, akár magángazdák — hogy a régi módon tudománytalanul és a feudális technikával gazdálkodni és jól élnd nem lehet, s megfogadják az okos szót, tanulnak a jő példákból, s nem hagyják magukat megtéveszteni a rossztól, azok meg tudják oldani azokat a feladatokait, amelyek elé az élet állítja őket s elegendő és olcsó élelmiszert fognak tudni adni a társadalomnak s amellett maguknak is meglesz munkájuknak a haszna. A szövetkezeti és magángazdálkodók becsületes és értelmes igyekezetét a párt és állaimszervezet teljes erővel fogja támogatni. Eb. bői a célbój a párt Központi Bizottsága Široký elvtárs szavaival felszólította a pártapparátus dolgozóit: érezzenek felelősséget a gazdasági feladatok teljesítéséért és anélkül, hogy helyettesítenék a gazdaisáigi szerveket, legyenek segítségükre gazdasági feladataik megoldásában. ^Mozgósítani kell az egész tagságot — mondta Široký elvtárs — és az üzemek min. den dolgozóját azoknak az intézkedéseknek a végrehajtására, amelyeket a gazdasági szervek határoznak el a gazdasági feladatok biztosítására, a megállapított hiányok kiküszöbölésére.* A mezőgazdaság szocialista tulajdonon és magántulajdonon gazdálkodó dolgozóitól, vezetőinek és vezetetteinek tudásától és akaratától és felelősségérzetétől függ most, hogy a párt határozata megvalósuljon s a mezőgazdasági munka termelékenysége úgy emelkedjék, hogy a mezőgazdaság is olyan biz. tos alapja legyen életszínvonalunk állani ó emelkedésének, mint az ipari termelés. SZÄNTÔ I.ASZLO