Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-07 / 84. szám, szerda

4 ül SZ

0 1954. április 6. Világszerte élénk az érdeklődés a Szovjetuniónak a kollektív biztonságról szóló javaslatai iránt A szovjet kormány jegyzékének visszhangja Európa és az egész világ népeinek közvetlen érdeke fűződik az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A kollektív biztonság biztosításának az a terve, amelyet a Szovjetunió a berlini értekezleten az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés" tervezetében előterjesztett, aktív támogatásban részesült több állam kormányától, valamint a világ közvéleményének széles körei részéről. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ebben a javaslatban megvannak a béke megszilárdításának kihasználatlan lehetőségei. A három nyugati hatalom külügyminiszterei •— mint ismeretes — a berlini értekezleten ellenvetéseket tettek a javasolt tervezettel szemben. A szovjet kormány Franciaország. Nagy-Británnia és az Egyesült Államok kormányához intézett március 31-i jegyzékében — a nyugati hatalmak óhajának engedve — kijelentette, hogy „nem látja akadályát, hogy pozitívan oldják meg az Egyesült Államoknak az összeurópai kollektív biztonsági szerződésben való részvétele kérdését." A szovjet kormány e jegyzékben válaszolt a nyugati hatalmak ellenvetésére is. amely az „északatlanti szerződés szervezetének" a kollektív biztonság rendszerében betöltött helyével és szerepével áll összefüggésben, kijelentve, hogy „kész az érdekelt kormányokkal megtárgyalni a Szovjetuniónak az északatlanti szerződésben való részvétele kérdését". A „L'Unita'' a szovjet kormány jegyzékét kommentálva ezt írta: „Annak az álláspontnak logikus továbbfejlesztéséről van szó, amelyet a Szovjetunió a berlini értekezleten és az azt követő hetekben foglalt el, hogy diadalra vigye az európai kollektív biztonság gondolatát ... a Szovjetunió újból kezdeményező lépést tett, hogy közvetlen előzékenységet tanúsítson a Nyugaton előterjesztett fenntartásokkal szemben." Ügy látszott, hogy most a legfőbb nehézségek kiküszöbölése után elesik minden fenntartás az európai kollektív biztonság biztosítására vonatkozó szovjet javaslatok pozitív megítélésével kapcsolatban. Washington és London hivatalos köreinek első reakciója azonban azt mutatja, hogy a nyugati hatalmak kormányai, amelyek elszigetelt katonai csoportosulások létrehozására törekednek, újabb ürügyeket keresnek, hogy akadályokat gördíthessenek az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útjába. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője a külföldi sajtó részéről gúnyos megjegyzésekkel fogadott sietséggel kijelentette, hogy az Egyesült Államok számára elfogadhatatlan a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozását célzó javaslata. Ez a nyilatkozat, amint a nyugati országok számos sajtóorgánuma találóan rámutat, leleplezi a fejvesztettséget és a szovjet terv megvitatásának elkezdésétől való rettegést. Az amerikai sajtóhangokban aggodalmuk jut kifejezésre, amiatt a hatás miatt, amelyet a biztonság szavatolásának szovjet terve gyakorolt a világ népeire. így a New York Herald Tribúne kénytelen beismerni, hogy a szovjet javaslatoknak „vonzó ereje" van az európai népek számára. A ,.The New York Times" bonni tudósítója aggodalmának ad kifejezést a szovjet jegyzék esetleges franciaországi és nyugatnémetországi visszhangja miatt. A tudósító ennek kapcsán megjegyzi, hogy Adenauernek . . még sohasem maradt olyan szak tere manőverezésre, mint most." Az a visszhang, amelyet a szovjet kormány jegyzéke világszerte keltett, azt mutatja, hogy a nyugati hatalmak vezető köreinek nem sikerült elvonni a figyelmet a kollektív biztonsági rendszer megteremtését célzó szovjet tervről. Az angol közvélemény rendkívüli érdeklődéssel fogadta a szovjet javaslatokat. Erről tanúskodik az a nyugati visszahatás, amelyről az angol közvélemény különféle rétegei az amerikai külügyminisztériumnak a szovjet jegyzékkel kapcsolatos nyilatkozatát fogadták. Franciaországban sok parlamenti képviselő határozottan elítélte azokat a kísérleteket, hogy figyelmen kívül hagyják a szovjet javaslatokat vagy elutasítsák azok megvitatását. Több francia burzsoá lap bírálja az USA külügyminisztériumának a szovjet terv megtárgyalásával kapcsolatos elutasít? álláspontját. Pertinax, a Francé Soir szemleírója hangsúlyozza, hogy a kollektív biztonság biztosításának szovjet tervében „semmi sincs", ami ellentétben állana Franciaország nemzeti érdekeivel, sőt ellenkezőleg. Az USA politikája azonban ellenkező irányban fejlődik. A ľ Humanité a szovjet kormány jegyzékét támogatva rámutat, hogy ,.a békét csakis egy átfogó kollektív biztonsági rendszer létrehozásával lehet megmenteni, amely egyszersmind lehetetlenné és szükségtelenné teszi egymással szemben álló katonai tömbök létrehozását. Ami Európát illeti, ilyen rendszer megteremtése feltételezi, hogy az atlanti tömb veszítse el a Szovjetunió ellen irányuló koálició jellegét, és ne nehezítsék a helyzetet a revansvágyó Németország felfegyverzésével és olyan összeütközés veszélyének életrekeltésével, amely végzetes lehetne az egész emberiségre nézve". A Német Demokratikus Köztársaság sajtója üdvözli a szovjet jegyzéket, mint a Szovjetunió újabb lépését a hatékony kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. A Neues Deutschland szerkesztőségi cikkében kiemelte, hogy mától fogva elvesztették erejüket azok az ellenvetések, amelyeket a nyugati hatalmak hangoztattak a berlini értekezleten az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatban. A Nationalzeitung vezércikkében azt írja, hogy a szovjet kormány jegyzéke páratlan nagyjelentőségű a békeharc szempontjából, mivel a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló konkrét javaslatokat tartalmaz. A népi demokratikus országokban, amelyeknek kormányai — amint ismeretes — bejelentették, hogy hajlandók részt venni az „összeurópai kollektív biztonsági szerződésben", a sajtó lelkesen támogatja a szovjet kormány jegyzékét A Tribúna Ludu című lengyel lap azt írja: a szovjet jegyzékben a leglényegesebb az, hogy újabb lépést jelent az igazi kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért vívott harcban. „A Szovjetunió politikája — Írja a szovjet jegyzéket kommentálva a Szabad Nép — nem az ellentétek, a vitás kérdések kiélezése, hanem azoknak a közös pontoknak a keresése. ahol megegyezés, a nézetek összeegyeztetése érhető el." A moszkvai »Pravda« vezércikke a Béke-Világtanács irodájának határozatairól A moszkvai „Pravda" „A nemzetközi feszültség további enyhítéséért" című vezércikkében többek között ezeket írja: A Béke Világtanács irodája március 28-tól 30-ig ülést tartott Bécsben. Az ülésen fontos határozatokat hoztak. E határozatoknak nagy jelej*. tőségük van a béke és az agresszív erők ellen vívott harc további kibontakoztatása szempontjából. A Béke Világtanács irodája józanul értékelte a mostani nemzetközi helyzetet és megjelölte a feszültség enyhítésének legegyenesebb útját. Az általános határozatban, az Európa népeihez intézett felhívásban és az atomfegyverről szóló nyilatkozatban a Béke Vdlágtanács irodája Valamennyi ország lakossága legszélesebb rétegeinek a béke fenntartását . és megszilárdítását szolgáló akaratát i fejezte ki, kifejezte valamennyi nép egyhangú tiltakozását azoknak cselekményei ellen, akik megkísérlik meghiúsítani a nemzetközi feszültség enyhítését. Nem kétséges, hogy a Béke Világtanács irodájának határozatai a népek egyetemes helyeslésére találnak és lelkes támogatásban részesülnek. A szovjet emberek rendületlen béketörekvésükihöz híven, lelkesen helyeslik ezeket a határozatokat és a maguk részéről mindent megtesznek, hogy valóra váltsák a Béke Világtanács irodájának határozatait. A szovjet kormány békeszerető politikája a nemzetközi feszültség eny. hítését, a népek biztonságának biztosítását szolgálja, szilárd biztosítéka a további sikereknek abban a harcban, amelyet a népek az egész világ békéjéért vívnak. A párizsi rendőrök alig tudták megvédeni Laniel t és Pleven

ť a tüntető tömegtől Mint Párizsból jelentik, az indokínai háborúban részt vett frontharcosok jobboldali szervezete provokatív tüntetést szervezett Párizsban az Arc de Triomphe-nál, az indokínai háború folytatása mellett. A tüntetésre hivatalos volt Lanie! miniszterelnök és Pleven hadügyminiszter is. Mint a nyugati hírügynökségek közlik, a

2 Etoile-téren mintegy ötezren jelentek meg —. köztük sok volt indokínai harcos, akik civilruhájuikra feltűzték háborús kitüntetéseiket. Amikor Laniel miniszterelnök és Pleven hadügyminiszter autója ir.egérkezettt az Arc de Triomphe_hoz. a megjelentek füttykoncertet rendeztek és kórusba

n kiáltozták Laniel felé: „Mondjon le!" A tüntetésen röpcédulákat osztogattak, amelyeken a következő szöveg állt: ,,Juin helyére talá

n von Stülpnagel kerül?" Ismeretes, hogy von Stülpnagel tábornok Franciaország gauleitere volt a hitleri megszállás idején. A tüntetők körülvették Laniel és Pleven gépkocsiját: a két miniszter hosszabb ideig szorongatott helyzetbe került. A rendőrök ekkor a miniszterelnökhöz rohantak, hogy megvédjék. Laniel. miután a tömeg körülfogta, megfordult, mintha beszélni akarna a tüntetőkhöz, egyik testőre azonban betuszkolta a gépkocsiba. A tüntetők azonnal körülfogták a kocsit s ütögették a gépkocsimotor fedőjét. A rendőrök visszanyomták a tömeget és lehetővé tették, hogy a kocsi keresztültőrje magát a tüntetőkön. Plevennek nem sikerült eljutni a kocsijához, s a tömeg lökdösni kezdte. A hadügyminisztert ütések érték. A rendőrök csak nagymeheze-; szabadították ki szorongatott helyzetéből. A tüntetést követően a rendőrség több személyt letartóztatott. Fasiszta ítélet Olaszországban Mint a L'Unita című lap jelenti, Alberto Mazettit, az Olasz Kommunista Párt umbriai szervezetének titkárát és a párt Központi Bizottságának tagját Terina város bírósága kétévi börtönre ítélte, mert 1952-ben külföldi tartózkodása idején nyilatkozatot tett Umbria súlyos gazdasági és szociális helyzetéről. A bíróság egy olyan törvény alapján ítélkezett, amelyet annak idején a fasiszta rendszer hozott a külföldre emigrált olasz antifasiszták üldözésére. Ez az ítélet bizonyítja — írja a L'Unita —, hogy az olasz kormánykörök „habozás nélkül fasiszta törvényhez folyamodnak, ha el akarják kerülni, hogy leleplezzék rossz kormányzásuk visszásságait." A népi Kína — a világbéketábor hatalmas erődje a 1 ávol-Keleien A négy nagyhatalom külügymi. nisztereinek berlini értekezletén részvevő szovjet küldöttség javaslataiban állandóan szorgalmazta a Kínai Népköztársaság elismerését és meghívását a világ további fejlődését — a béke, vagy a háború kérdését eldönteni hivatott nagyhatalmi értekezletre. Eziránvú erőfeszítésének eredménye az volt, hogv a nyugati külügyminiszterek beleegyeztek a nagyhatalmak miniszterei értekezletének összehívásába. amelyet a Kínaj Népköztársaság képviselőinek részvételével tar. tanak meg áprilisban Genfben, ahol a délkeletázsiai béke visszaállításáról. nevezetesen a koreai és indokínai kérdésről fognak tárgyalni E kétségtelenül döntő lépés azonban nem jelent még megoldást. Abbói kell kiindulnunk, hogy a néPi Kina — amelynek területe kilenc és félmillió négyzetkilométer, lakossága pedig 500 millió, ami a földkerekség lakosságának egy ötöde — hatalmas erő. melyet lehe t etlen figyelmen kívül hagyni. A hős kínai nép 1937 óta szívósan küzdött a japán hóditok ellen. A szovjet fegyvereknek a japán betolakodók felett aratott fényes győzelme után létrejöttek annak feltételei. hogy a népi forradalmi erők váljanak a. helyzet uraivá és hogy a kínai munkásosztály a kommunista párttal az élen megtartsa vezető szerepét az ország felszabadításban és a győzelem utáni építésben. Az 1946-tól 1949-ig tartó kínai polgárháború Csang Kaisek hordáinak totális vereségével, a nép uralmának megteremtésével és megszilárdulásával ért véget. Mindezen felül megalakult Kína központi népi kormánya. A Kinai Népköztársaság a népi kormány alatt lényegesen megszilárdult. A nagyfokú kizsákmányolás és gyarmati elnyomás következtében elfojtott és szunnyadó né. pi erük szabad fejlődésnek indultak. Óriási arányban fejlődik az ország ipara. Tavaly előtt 1945-höz viszonyítva hétszeresen növekedett Kína kohászati ipara. Az acéltermelés több, mint nyolcszorosán, a szénfejtés kétszeresen, a kőolajfejtés három és félszeresen növekedett. Az esztergagépek gyártását hat és félszeresen fokozták. Négyszer annyi cementet, kétszer annyi cukrot, háromszor annyi gyapotot termeltek, mint 1949-ben. A kínai ipar 1953. évi tervét is sikeresen teljesítette Az 1953. évi állami költségvetés egyharmada az új ipari központok és üzemek építésére irányul Százharminc ipari objektum. köztük 75 bányaüzem és vasútvonalak épülnek. A t idén kilenc új 600 kilométer hosszúságú vasútvonal és 5000 kilométer hosszúságn'i országút épül. Nagy gondot for. dítanak a közművelődésre. Idős parasztok tanulnak meg írni és olvasni. új tudós és műszaki káderek nevelődnek és fejlődnek a főiskolákon. Érthető, hogy a népi Kína mind területének nagysága és lakosságának száma miatt, mind pedig ipari hatalmánál fogva nagy tekintélynek örvend a többi ázsiai országok kö. rében, akik a Szovjetunió után Kínában látják szabadságuk és életjogaik védelmezőjét. Kína népe példát mutat az ázsiai gyarmati és elnyomott országok népeinek, hogyan szabaduljanak meg láncaik, tói, A népi Kína békés hatalom. A nép az államhatalom egyedüli birtokosa és ezért nem a háború, hanem az ország gazdaságának békés úton való fejlesztése, a szomszédos országokkal és a világ minden nemzetévei folytatott békég gazdaság; és kereskedelmi együttműködés az érdeke. Kína hosszú és rövidlejáratú gazdasági és kereskedelmi egyezményeket köt szomszédaival, elsősorban a Szovjetunióval. Malenkov elvtárs február 14-én a Szovjetunió és Kina között 1950ben megkötött braátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának negyedik évfordulója alkalmával kijelentette: A szerző, dés a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság népei közötti mindenirányú politikai, gazdasági és kulturális együttműködés megdönthetetlen alapja.« Ázsia népei hittel és lelkesedéssel tekintenek a hatalmas Kínára. A »New Republic« című amerikai lap egyik mult év szeptemberi számában így írt erről: >Az indiaiak azért tartanak fenn kapcsolatot Kínával, mert a múltban mindkét ország a nyugati imperializmus jármát nyögte. Lelkesedéssel töltik el őket Kina szociális és gazdasági sikerei, örömmel szemlélik ennek az ázsiai országnak nagyhatalommá fejlődését.« Az imperialista körök, melyek 1950-ben rárontottak Észak-Koreára, struccpolitikát folytatva nem a népi Kínát, hanem bábjukat, a Tajvan szigetre szorult Csang Kaisek kormány képviselőjét ismerik ei a kínai nép törvényes képvise. löjének az ENSz-ben. Ezért a bé. ketábor országai, a felszabadulásra vágyó ázsiai népek a legerélyesebben követelik a népi Kína elismerését. Kína a távolkeleti béke záloga. A hős kínai önkéntesek nagy ér. demeket szereztek a koreai háború gyors befejezésében. A háborúban és a fegyverek elcsendesülése után, a békés újjáépítés időszakában is önzetlen segítséget nyújtottak és nyújtanak koreai testvéreiknek. Midőn az USA 1951-ben az ENSzben szorgalmazta, hogy a koreai háborúban Kínát »agresszornak« nyilvánítsák. 12 ázsiai állam az amerikai javaslatok ellen foglalt állást. Kina, mint fontos nyersanyaglelőhely és piac. állandóan a nyugati kapitalista világ érdekeinek központjában áll. A gyarmatosítók erőszakosan visszaszorították az ország fejlődését, hogy igy jobban kiaknázhassák gazdasági erőforrásait. Az amerikaiak emibargo politikája (a Kínával való mindenne. mű kereskedelem megtiltása) csődöt mondott és számos kapitalista ország, látva a virágzó kinai ipar állandó fejlődését, készséget tanúsig sőt létérdeke felvenni a gaz. dasági kapcsolatokat Kínával. Anglia

< Olaszország, Nyugat-Németország, Franciaország és más európai államok kereskedelmet folytatnak a népi Kínával. Tavaly a Kínában járt angol küldöttség 30 millió fontsterling összegű kereskedelmi szerződést kötött. A nyugateurópai országok kereskedelmi és kulturális kapcsolatának fejlesztése Kínával hozzájárul a nemzetközi feszültség eloszlatásához. Európa és Ázsia nemzetei követ élik a népi Kína törvényes jogainak elismerését, hogy a kínai nép igaz képviselői, az 500 milliós Kínai Népköztársaság küldöttei foglalják el Csang Kai-sek bábjainak helyét az összes hivatalos fó. rumokon. Kína meghívása a. détkeletázsiai béke ügyéről tárgyaló genfi értekezletre erősíti a népek reményét, hogy az egyúttal lépés lesz a békés közeledésre és a további fejlődés folyamán elismerik a népi Kína ot megillető összes nemzetközi jogait. Ez azért is reális, mert egy ötszázmilliós nép véleményét nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Kína elismerése azt jelentené. hogy 500 millió ember képvi. selöi mondanának »nem«-et a világimperialisták háborús szándékainak. Ez biztosítaná az ázsiai népek békéjét, Lörincz László.