Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-06 / 83. szám, kedd

1954. ájprilis 6. ül S

20 3 A szovjet jegyzék visszhangja a világsajtóban A moszkvai „Pravda" április 3-án ! közölte I- AJekszandrovnak „Lehe- j tetlen figyelmen kívül hagyni a ! nemzetek békeakaratát" című cikkét. A cikk az USA, Franciaország és Anglia kormányaihoz intézett szovjet jegyzék visszhangjával foglalkozik és megállapítja: A szovjet kormánynak március 31. én Franciaország, Nagy-Britannia és az USA kormányaihoz intézett jegyzéke konkrét és világos programmot tartalmaz az egész világ, és elsősorban Európa békéjének támogatására és szi árditására, mivel a béke megőrzése ezen a világrészen — amint a történelmi tapasztalat mutatja — döntő jelentőségű az új világháború megakadályozása szempontjából. A szovjet jegyzék a nemzetközi kapcsolatok fő kérdéseire vonatkozik, melyeknek megoldása minden nemzet biztonságának biztosítása érdekében rendkívül fontos. A szovjet kormány ebben a jegyzékben kiemeli, hogy ^ Szovjetunió továbbra is szorgalmazni fogja a fegyverzet és a fegyveres erők jelentős csökkentésének szükségét és olyan egyezmény megkötését, amely biztosítaná az atom erő pusztításra és emberek tömeggyilkolására való felhasználásának megakadályozását. A szovjet kormány kellő törekvést fejt ki, hogy megegyezzenek e fontos kérdésekben és rámutat a béke megszilárdításának eddig kihasználatlan lehetőségeire. A szovjet jegyzék nagy figyelmet szentel az európai kollektív bizton ság biztosítása kérdéseinek. Az ál lamok egymás ellen irányuló katonai csoportosulásainak kialakítását célzó politikával szembehelyezte az összes európai államok társadalmi rendszerünkre való tekintet nélkül folytatott hatékony együttműködésének politikáját. Ezzel kapcsolatban konkrét javaslatokat tesz azok. nak az ellentéteknek leküzdésére, amelyek az USA_nak az európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződésben való részvétele lehetőségének kérdésében, valamint az északatlanti szerződés szervezetének a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatos helye és feladata kérdésében eddig felmerülteik. Ezért természetes, hogy lelkes visszhangot és aktív támogatást váltanak ' ki széles körökben a béke megőrzésének és megszilárdításá- I nak érdekét követő szovjet javas, latok. Különféle politikai irányza tokhoz tartozó politikai tényezők beszédeikben, valamint számos nyugati folyóirat az európai nemzetek életérdekeinek szempontjából kiemelik azoknak az elveknek jelentőségét, melyek a szovjet javaslat kiindulópontját képezik. Rámutatnak arra, hogy most megadatott a kollektív európai biztonság biztosítása gyakorlati megoldásának lehetősége. A szovjet javaslatnak NyugatEurópában kiváltott visszhangjából mindjárt' kitűnt, hogy követelik az új szovjet javaslatok mély és komoly tanulmányozását, hogy kísérletet tegyenek a megegyezésre. így például az angol sajtó visszhangjai felszólítanak a szovjet javaslatok gondos áttanulmányozására. Egyide. jü'eg a francia rádió közölte, hogy Párizsban különös gondossággal tanú mány ózzák a szovjet kormány jegyzékét. Angl+ában a március 31.1 szovjet Jegyzék parlamenti tárgyalás tárgyát képezte és nagy visszhangot váltott ki a sajtóban. A londoni rádió április 2-i lapszemléjében kiemelte, hogy minden lap azon a nézeten van, hogy a szovjet javaslatok szempontjai a legnagyobb figyelmet érdemlik. Nyugat-Németországban Herbert Wehner, a szociáldemokrata párt jelentős tényezője, a szövetségi parlament képviselője kijelentette, hogy Nyugatnak nem szabad megeléged nie azzal, hogy propagandistákat biz meg a szovjet jegyzékre adan dó válasz kidolgozásával, hanem ellenkezőleg, komolyan meg kell tárgyalnia a béke biztosításának lehetőségeit. • Az amerikai külügyminisztérium — egyrészt, hosrv megkísérelje a szovjet jegyzék a közvéleményre gyakorolt mély hatásának „ellen súlyozását", másrészt, hogy nyo/ mást gyakoroljon Londonra és Párizsra — a szovjet jegyzék nyilvánosságra hozatala után pár órával nyomban közleményt adott ki. Eb ben „teljes biza'matlanságát" fejez, te ki a szovjet javaslatokkal kapcsolatban. Az amerikai külügyminisztérium közleménye — meghamisítva. a szovjet jegyzék békeszerető céljait azt az állítást kockáz tatja meg, hogy a Szovjetunió jegy. zékének célja a „Nyugat., bizton, ságának aláaknázása." Eden angol külügyminiszter az a.sóház ülésén kijelentette, hogy az angol kormány meg fogja vizsgálni a szovjet jegyzéket és megbeszélést fog folytatni róla Franciaország és az Egyesült Államok kormányaival, valamint más érdekelt kormányokkal. Hozzáfűzte, hogy vannak azonban bizonyos előzetes megjegyzések, amelyeket máris megtehet. „Előze. tes megjegyzéseiben'' kijelentette, hogy „azok az általános jellegű új csoportosulások, amelyeket a szovjet jegyzék ajánl, nem alkalmasak arra, hogy helyettesítsék a szabad országok (atlantizált államok szövetkezését — szerk.). Eden szerint „az a tény, hogy a Szovjetunió a NATO tagjai közé lépne, nem nyújtana elegendő biztosítékot e szervezet tagjainak". Eden felszólalásában mind amellett kénytelen volt hangsúlyozni, hogy „az angol, kormány hajlandó meg vizsgálni Európa és a világ bizton ságának megszilárdítására vonatkozó minden javaslatot". Amikor Attlee, a Munkáspárt vezetője megkérdezte, megfelel-e a va. lóságnak, hogy az Egyesült Államok elutasította a szovjet ajánlatot és hogy hajlandóé az Egyesült Álty. mok a kérdést szövetségeseivel megvitatni, mielőtt hivatalosan vála szólna, Eden válaszában kénytelen volt utalni arra, hogy az Egyesült Államok előzetes megbeszélés nélkül tette meg a maga megjegyzéseit és csak később tett olyan nyilatkozatot, hogy megbeszéléseket folytat az érdekelt hatalmakkal. Eden e szavait a munkáspárti képviselők „Szégyen!" felkiáltásokkal fogadták. Az angol sajtó szinte egyhangúan elítéli az amerikai külügyminisztérium „elhamarkodott" magatartását. A The Times vezércikkében ki emeli: „Az automatikus visszautasítás, melyet Molotov .jegyzéke a washingtoni külügyminisztérium részéről kiváltott, nem helyettesítheti a tanácskozást valamennyi érintett kormány között." A lap hangsúlyozza, hogy a szovjet javaslat „megérdemli a megvizsgálást" és hozzáfűzi: „ha továbbra is lehetetlennek tartják, indokolt elutasításban kell részesíteni." A The Times már eleve figyelmeztet a közvélemény nyomására és megjegyzi, hogy „ennek az elutasításnak meg kell győznie az összes népeket, amelyek aggodalom, mai hallgatják a béke, vagy háború kérdéséről és a bombákról szóló vitákat..." A Daily Telegraph washingtoni tudósítója szerint »amerikai hivatalos személyiségek elvkrják, hogy Anglia és Franciaország ugyan, olyan gyorsam és ridegen utasítsa vissza a jegyzéket, mint az Egyesült Államok«. A News Chronicle vezércikke — noha a szovjet jegyzék javaslatait »elfogadhiatatlanokniak« minősíti — kijelenti, hogy a »jegyzék haladéktalan visszavetése az Egyesült Államok részéről durva hiba volt«. A lap szerint »az amerikai külügyminisztérium 2> kapásból lött* — anélkül, hogy törődött volna azzal a megdöbbenéssel és felháborodás, sal, amelyet az ilyen eljárási mód az atlanti országok körében kelt, amikor a hidrogénbombával folytatott magános amerikai kaland már úgyis a végsőkig túlfeszítette a Nyugat idegeit*. Ezzel — folytatja a lap — Washington elkerülhetetlenné tette annak a kérdésnek a feltevését, vájjon tűrhetik-e az atlanti országok, hogy egy mindnyájukat érintő döntést csak így, lőfegyver módjára elsütve, váratlanul meghozzanak anélkül, hogy legalább azt közölték volna velük előzőleg miről is van szó voltaképpen. A szovjet jegyzék értékes alkalmat adott valamennyi atlanti ország számára a közös vizsgálódáshoz, A washingtoni lövészmutatvány ezt megsemmisítette. A munkáspárti szónokok az alsóház hétfői vitájában bizonyára kifejezést adnak majd az ezen eljárás által felkorbácsolt indulatoknak.« A lap megállapítja, hogy »az amerikai ilyen szédítő gyorsaságú visszavágás az egész világot érintő ügyben messze túlhaladja az észszerüség határait.* A Daiily Worker vezércikkében leszögezi: »Az angol nép kezd megundorodni attól a mieghunyászkodástól, amellyel az angol kormány Amerika gonosz politikájába belenyugszik. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője, anélkül, hogy megkérdezte volna Amerika szövetségeseinek véleményét, azonnal visszautasította a szovjet ja. vaslatokat, s ezt követően Eden a parlament számos tagjának felháborodására hasonló álláspontra helyezkedett. Az angoi nép ezt nem fogadhatja el utolsó szónak. Az a hét, amelyen a világ a hidrogénbomba borzalmának teljes tudatára ébredt, a Szovjetunió nagyszerű újabb békekezdeményezését hozta. Az angol népnek kényszerítenie kell kormányát, hogy tárgyaljon komo. lyan erről az ajánlatról, vagy pedig engedje át helyét olyan kormánynak, amely hajlandó erre. Az angol nép nem akarja, hogy Anglia elpusztuljon egy olyan atomháborúban, amelyet az amerikaiak brutális vérszomja és a toryk gyáva, sága idézne elő.

t Az AFP szerint »mig a francia külügyminisztérium köreiben kétséget fejeztek ki az iránt, hogy a legújabb szovjet jegyzék pozitív tárgyalásokra vezethet/ addig a nemzetgyűlés több befolyásos tagja pozitívabb magatartást tanúsította Jacques Barduox parasztpárti képviselő, a nemzetgyűlés külügyi Mzottságának volt elnöke, kijelentette az AFP tudósítójának: »Bizonyos, hogy ebben a jegyzékben lehetetlen meg nem látni a feszültség enyhítésére irányuló törekvést. A szovjet jegyzék az én szememben különösen ügyesnek látszik azért is, mert egyben válasz a hidrogénbomba felrobbantására.,* Billo^te tábornok, az URA S - párt csoport tagja és Bonnefous, UDSfRpárti képviselő kijelentette, hogy »a választ nem lehet a szovjet javaslat elutasítására korlátozni*, Bonnefous képviselő hozzáfűzte: »A Szovjetunió továbbra is kezében tartja a diplomáciai kezdeményezést, mert rákényszeríti a nyugati hatalmaikat, hogy tárgyaljanak javaslatáról.* Az amerikaiak füttyére táncoló jobboldali francia sajtó megismétli az amerikai külügyminisztérium elutasító »érve!ését«. így »szovjet manőverről Ir a Le Figaro és a L'Aurore. Más Jobboldali lapok azonban kiemelik a szovjet jegyzék konstruktív voltát. A Francé Soir azt írja, hogy a »szovjet jegyzékben nincs semmi olyan, ami ellenkeznék Franciaország nemzeti érdkeivel, sőt ellenkezőleg*. I A lap rámutat, hogy a francia érdekekkel éppen az Egyesült Államok politikája áll ellentétben. A Le Monde szerint >nincs többé ok arra, hogy elutasítsuk a szovjet javaslat tanulmányozását*. A lap bírálja az amerlkal szóvivő elutasító megjegyzéseit, majd megállapítja: »Ez olyan álláspont, amelyet Washingtonnak joga van elfoglalni. De az európai államoknak talán nem ez az álláspontja ...« A három nyugati kormány között tanácskozások kezdődnek az állandó Atlanti Tanácson belül _ A Reuter párizsi jelentése szerint az Atlanti Tanács előzetesen eszmecserét folytatott a Szovjetunió március 31-i jegyzékében foglalt javaálatokról. A küldöttek ja. varésze utasításokat vár kormányától. Személyes nézeteikként azonban hangoztatták, hogy a »Javaslatok komoly tanulmányozást igényelnek és további tanácskozást kelj folytatni, mielőtt bármilyen választ adnának Moszkvának*. Németország- Szocialista Egységpártjának IV. kongresszusa Németország Szocialista Egységpártja kongresszusának április 4-i ülésén K. seibt elnök bejelentette, hogy a kongresszus 4260 üdvözlőlevél és távirat érkezett a különféle vállalatok, hivatalok dolgoséitól és a közszervezetektől. Magyarországnak a hitleri fasizmus aló] való felszabadítása 9 évfordulója alkalmából a kongresszus elnöksége és küldöttek nevében üdvözölte a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének tagjait. A IV. kongresszust országaik kommunista pártjai nevében a következők üdvözölték: Georgios Eritriadis, Görögország Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, L. Kantula, Finnország Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, továbbá a Belga Kommunista Párt titkára és még többen mások. Április 4-é

n a kongresszus tovább folytatta a Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága beszámo'ójávai kapcsolatos vitát. Elsőnek Helbig. a Szabad Német Szakszervezetek Szövetsége központi vezetőségének tagja szólalt fel. Rámutatott. hogy a szakszervezeti tagoknak tevékenyen harcolniok kell a bonni és párizsi háborús szerződések ererl. O. Vinzev, az NSsE KB tagja meg. állapította, hogy Nyugat-Németországban a jelenlegi időben jelentősen növekedett a dolgozók elenáilása a bonni és párizsi háborús szerződések érvénybeléptetése ellen és a bonni kormány népellenes politikájával szemben. A vitában összesen 83 felszólaló vett részt. A kongresszus küldöttei viharos tapssal üdvözölték W. Ulbrichtot, az NSzE Központi Bizottságának első titkárát, aki záróbeszédet mondott. Beszédének elején Ulbricht rámutatott az NDK vezetőszerepére a német nép harcában, amelyet a német egységért és a békéért foytat Emellett hangsúlyozta, hogy a szovjet kormánynak az a határozata, hogy az NDK-val ugyanolyan kapcsolatokat vegyenek fel, mint a többi államokkal, pompás kilátásokat nyújt Németország egységének elérésére. Hálásak vagyunk a szovjet kormánynak ezért a határozatáért — mondotta Ulbricht — és minden téren ^fcegsýlárdítjuk a Szovjetunióval való barátságunkat. Ulbricht hangsúlyozta, hogy „az általános szerződésen" és az „európai védelmi közösségen" kívül van egy másik út is. a Szovjetunió á'tal javasolt út, amely Németország békés egyesítését jelenti és ezen a békés úton halad a Német Demokratikus Köztársaság. Magyarország dolgozói megünnepelték az ország felszabadulásának 9. évfordulóját A magyar nép április 4-én megünnepelte Magyarország a Szovjet Hadsereg által való felszabadulásának 9. évfordulóját. A magyar néphadsereg alakulatai április 4-én reggel díszszemlét tartottak a budapesti Sztálin-téren. A díszemelvényen helyet foglaltak a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége politikai Irodájának és titkárságának tagjai, Rákosi Mátyással, a Központi Vezetőség első titkárával az élen, továbbá a magyar kormány tagjai Nagy Imrének, a minisztertanács elnökének vezetésével, Dobi István, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke és mások. A vendégek emelvényén helyet foglaltak az ipar és a mezőgazdaság legjobb dolgozói, a kiváló tudományos dolgozók és kultúrmunkások, J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a diplomáciai testület tagjai. Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter díszszemlét tartott, majd elmondotta ünnepi beszédét. Április 4-én a Magyar Népköztársaság vállalataiban, üzemeiben, falvain és iskoláiban díszgyüléseket és ünnepi estéket rendeztek. Április 5-én megkoszorúzták a felszabadító szovjet katonák emlékmüvét. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Azokban a napokban, amikor a szovjet kormány a három nagyhatalom kormányához intézett március 31-i jegyzékében újabb javaslatokat tett a békés megegyezésre, Mohamed Ali pakisztáni miniszterelnök be. jelentette, hogy aláírták a török-pa-kisztáni szerződést. Mit jelent ez a szerződés? Az 1954. március 18-án kelt szovjet jegyzék világosan ráimutat a török-pakisztáni egyezmény szerepére: ,,A török, pakisztáni egyezmény arra irányul, hogy más országokat háborús tömbbe vonjon be, emellett méltán tekint, het j ük ezt az egyezményt egy közép _ keleti háborús tömb alapjának." Amerikai államférfiak már régeb. ben érdeklődést tanúsítanak az iránt, hogy egyes közel- és középkeleti or. szágok kormányait felhasználják ázsiai háborús céljaik elérésére. Ez ugyanis kettős előnyt jelent számuk_ ra. Bármely ázsiai hadsereg katonájának ellátása sokkal kevesebbe kerül, mint egy nyugati tőkés állam katonájának ellátása, másrészt pedig, ha az ázsiai országok amerikai parancsnokságok alatt összpontosított hadseregeinek kezébe korszerű fegy. vereket adnak, nem kell saját vérüket áldozni ok, azaz „más kaparja ki számukra a gesztenyét a parázsból." A háború utáni helyzet úgy alakult, hogy Törökország az imperialista kőrök eízirányú érdeklődésének központjába került. A középkeieti tömb terve nem újkeletű. Már 1951. októberében kísérletet tettek iaz amerikai körök, hogy megteremtsék az úgynevezett közép, keleti parancsnokságot, melynek értelmében az USA, Anglia és Franeiaország mellett Törökország is részt vett volna a Szuezi-csatorna és hadászatilag fontos környéke felhasz. ríáilásában. Ez a terv azonban Közép- és Középkelet nemzeteinek ellenállásán meghiúsult. Még a hivataloa török-pakisztáni tárgyalások meg kezdése előtt a „New York Times" egyik cikkében éreztette, hogy az amerikai hivatalos körök elvárjái? a katonai és gazdasági együttműkö désről szóló szerződés megkötését a két ország között- Egyúttal azt is megjegyezte, hogy várható további államok — Irak, Irátn és SzaúdArábia Csatlakozása is az emiitett egyezményhez, amit igazol Abdul Kailnak, Egyiptom élelmiszeripari és földmüvelésügyi miniszterének az a kijelentése is, „Elvárjuk, hogy minden arab állam csatlakozik a török pakisztáni egyezményhez." Ez furcsa kijelentés és rávilágít Abdul Kall és társai nemzetáruló tevékenységére, mert a török pakisztáni egyezmény támogatásával amerikai uraik érde. keit szolgálják saját népük érdekeivel szemben, mivel az említett egyez, mény, mely ellen a nemzeti jogaikat és függetlenségüket _ szívósan védő közép, és középkeléti államok elszántan küzdenek — amint az „Istambui" című török lap leplezetlen örömmel megjegyzi — Kairóra méri a legnagyobb csapást. Az amerikai imperialistáktól függő, nemzeti érdekeit az USA nak teljesen kiszolgáltató török burzsoázia a szultáni Törökország hódító törekvéseit Óhajtja folytatni. Amerika erősíti Törökországot, hogy annál hatékonyabban felhasználhassa saját céljainak elérésére. Ezzel kapcsolatban háborús hangulat kezd uralkodni Törökországban. Egyes szélsőjobboldali lapok felháborodva követelik, hogy ismerjék el Törökország területköveteiésí és szerzési jogát, ami nyilván veszélyezteti Törökőr, szág szomszédainak biztonságát és területi épségét. A szovjet kormány már 1953. november 30-án és 1954. március 18-án kelt jegyzékében tiltakozott egy középkeieti török-pakisztáni háborús egyezmény megkötése ellen, mort ez Törökország hódító szándékainak élesztését, a szomszédos népek békéjének veszélyeztetését és az amerikai monopoltőke délkeletázsiai érdekkörének terjeszkedését jelentené. Az arab államok áliamférfiaira most az a kötelesség hárul, hogy a népi tömegek hangulatának engedve akadályozzák meg a szóbanforgó' háborús szerződés gyakorlati' megvalósulását, mely békétlenséget és esetleg új háborút szítana Középés Közelkeieten. Lőrincz László /