Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-29 / 103. szám, csütörtök

6 1954. április 29. Amíg az árpából sör lesz r BIZONYARA ÉRDEKLI olvasóinkat, hqgyan készül a sör, amely közkedvelt ital és fogyasztása állándóan növekszik. A sörgyártás története visszanyúlik a régi egyiptomiak és babilóniaiak idejébe. A ránkmaradt adatok alapján tudjuk, hogy az emberiség már kétezer évvel időszámításunk előtt ismerte a sörgyártást. A régi egyiptomiak a sört komló nélkül készítették, egyiptomi neve „haki" volt. Európába a finn-ugor törzsek hozták be és a finn, lett és eszt népek mondáiban is szerepel. A finnek nemzeti éposza, a Kalevala, már említi a komlót, mint a sör fűszerét. Hazánkban, Csehországban 1088-ban tesz említést egy alapítólevél a sörgyártásról. Abban az időben híres sörgyártók voltak Csehországban, Sobik, Sešura és Tráv- nik mesterek. Szlovákiáról ugyancsak egy alapítólevél említi, hogy a XTT1 században Vágsellyén és Túrócszentmártonban már foglalkoztak sörgyártással. Természetesen a sörgyártó céhek mellett házilag is készítettek sört. Amint látjuk, a sörgyártás igen régi iparág. Felmerül a kérdés, hogy vájjon milyen módon történik ma a sör gyártása. Látogassunk el ezért a kassai sörgyárba és kísérjük figyelemmel a sörgyártás teljes folyamatát attól kezdve, hogy az árpa megérkezik az üzembe, egészen odáig, mikor a sört már hordókba és palackokba töltik. Amint szemünkbe tűnik a sörgyár régi épülete, amely tirádáival, keskeny ablakaival úgy fest. mint egy régi vár, rögtön világossá válik, hogy maga a gyár legalább 100 éves lehet. Valóban, körülbelül 100 évvel ezelőtt alapította a gyárat a Sepes-család. Végigmegyünk Mihók elvtással, az üzem egyik mesterével, aki készségesen elmagyarázza az egész sörgyártási folyamatot. Elmondotta, hogy a sörgyártáshoz elsőosztályú árpa szükséges, a legjobb az úgynevezett kétsoros ősziárpa. Az árpa maiátázása 6 napig tart. Aztán az árpa automatikus malátozó dobokon megy keresztül, majd csíráztatás után a szárítóba kerül, utána pedig tisztításon esik keresztül és mint kész malátát hozzák a sörgyárba. A sörgyártásnál a maláta vastagra van darálva és darálás után szétesik az úgynevezett darára és közönséges daralisztre. A sörgyárban az egyfőzet mennyiségéhez szükséges malátát leengedik a cefréző kádba, ahol bizonyosfokú meleg mellett keveredik. A keveredés után előkészítenek bizonyos mennyiségű vizet, amivel leforrázzák az egész masszát. Innen a folyadék a cukrozó üstbe kerül, ahol kezdetét veszi a fukrosítási folyamat. Ennek az ideje kb. 25 perc. A cukrosítás után viszszahúzzák. a cefréző kádba az elkészítendő sört és ez két ízben megismétlődik Innen szűrőberendezésen keresztül kerül a főzőkatlanba az édes sörlé, ahol még komlót is adnak hozzá. Ezzel kezdetét veszi a főzés. Utána külön • kell választani a komlót a sörtől. Ez szintén szűréssel történik. Innen az úgynevezett csörgedezőbe kerül, ahol lehűtik -f 2 fokra. Innen kerül a sör az erjesztőpincébe. ahol erjesztőkádakban, élesztő hozzáadásával erjed. Ahány fokos a sör, annyi napig tart az erjedési folya,mat. Mikor a megfelelő erjedési fokot elérte, akkor tartályokban 21 napig áll, amíg a kellő hőfokra lehűl. Aztán már csak a sör lefejtése van hátra üvegekbe, vagy hordókba. AMIKOR A KÜLÖNBÖZŐ munkafolyamatokat szemléltük és a hatalmas erjesztőkádakban néztük a -sör forrását, vagy amikor leereszkedtünk a földalatti pincékbe, furcsa félhomályban láttuk az itt dolgozókat, különös szagŕterjengett, a földön sörpatakok folytak, azt lehetne mondani, hogy mindennek részegítő illata volt. A gyárnak vannak igen régi munkásai, akik már 25—30 éve itt dolgoznak. így pl. az úgynevezett ászókpincében beszélgettünk Mala József elvtárssal, aki 30 éve dolgozik az üzemben. Az a feladata, hogy csapolja az úgynevezett tankokat, amelyekben a készítendő sör áll. Elmondotta, hogy sokat fejlődött a sörgyártás az elmúlt évek folyamán és ma főleg arra törekednek, hogy a helyiségek minél jobban ki legyenek használva. Elmondja, hogy a ma használatban lévő betonkádak és tankok helyett valamikor csak fahordók álltak Természetesen arra is nagy figyelmet fordítanak, mint Mihók elvtárs mondotta, hogy a hordókat és az üvegeket gondosan kitisztítsák. Különféle gépek mossák az üvegeket, amíg a tulajdonképpeni töltésre kerül a sor. Ugyanilyen gondosan tisztítják a hordókat is. ELLÁTOGATUNK a laboratóriumba, ahol a sör gyártását technikai ellenőrzésnek vetik alá. Itt a munkatársak elmondották, hogy azelőtt a termelés ellenőrzése csak esetenként történt. Néha megjelent az ellenőr és megnézte, hogy minden az előírásoknak megfelelően történik-e. Mióta azonban az üzemet államosították rendszeresen bevezették a technikai ellenőrzést is. Elmondották, még az itt dolgozó elvtársak azt is, hogy a sör minősége sokban függ magától az árpától, attól, hogy milyen módon aratják le az árpát és milyen az árpa osztályozása. Ez az osztályozás itt a laboratóriumban történik, ahol egy különleges gépezetbe teszik az árpaszemeket. Antosi elvtárs szakszervezeti funkcionárius elmondotta, hogy a munkások állandóan iskolázáson mennek át az üzemi iskolázás keretében. Vannak már olyan mesterek, akik az üzemi iskolázás után igen jól beváltak, de akik magasabb szakképesítésre tartanak igényt, azok a prágai 2 éves magasabb szakiskolát látogatják. Itt az üzemi munkaiskolában megtanulják a gépkezelést, megismerkednek a technikai folyamatokkal, valamint a sör édesitésének módszereivel. Ez az iskolázás minden héten 2 órán keresztül tart. Ilyen módon egyre fejlettebb káderek nevelődnek ki. A CsKP X. kongresszusának tiszteletére az üzem dolgozói számos kötelezettségvállalást tettek. Célul tűzték ki, hogy behozzák az első negyedévben keletkezett elmaradást. Arra is kötelezték magukat, hogy a chozraszcsot-rendszert bevezetik a műhelyekben. Ezzel kapcsolatban felajánlották, hogy a technikai folyamat során minden főzetnél 7 liter sört takarítanak meg. Versenyt indítanak az önköltség csökkentésére is, és bevezetik Csutkih elvtárs módszerét a termékek minőségének javítására. — Vidor István Vasárnap rajtol az eddigi legnagyobb nemzetközi kerékpáros Békeversemj Vasárnap, május 2_án Varsóból rajtolnak a világ legnagyobb amatőr kerékpárosversenyének részt vevői. Soha még annyi részt vevője neim volt a békevereenynek, mint ebben az esztendőben. Első ízben állnak rajthoz a kiváló szovjet versenyzők, és most először találunk Európán kívüli országot: Indiát. A nagy versenyben Lengyelországon, Német Demokratikus Köztársaságon és Csehszlovákián, tehát a három rendező országon kívül — a következő országok legjobb amatőrversenyzői indulnak: Albánia, Anglia Ausztria, Belgium, Bulgária, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, India. Magyarország, Norvégia, Olaszország, Románia. Svédország, Szovjetunió. Trieszt és részt vesz a küzdelemben a franciaországi lengyelek csapata is. Az idei verseny sorrendben a hetedik lesz. Eddig így alakult a győztesek listája. 1948-ban két külön részből állt a verseny. A Varsó—Prága és a Prága —Varsó útvonalon egyaránt Lengyelország csapata győzött. 1949-ben a verseny már csak egyirányú volt és 1259 km-es távon tartották meg Prágától Varsóig. A csapatversenyben Franciaország lett az első, az egyéni versenyt pedig Veselý (Csehszlovákia) nyerte. 1950-ben Varsóban volt a rajt és Prágában a cél Az útvonal hossza 1539 km-re, a részt vevő nemzetek száma pedig 12-re emelkedett. A csapatversenyt Csehszlovákia az egyéni versenyt pedig a dán Emborg nyerte. 1951-ben a-Csapatversenyt újra Csehszlovákia nyerte, az egyéni küzdelemben pedig ismét a dánoké lett a babér, de ezúttal Olsen révén. 1952fcten terjesztették ki az útvona'at a Német Demokratikus Köztársaság területére is és ekkor Varsóból Berlinen át Prágáig vitt az út. Ezt a versenyt 2133 km-es távon rendezték és a részt vevők száma 15-re emelkedett. A 12 útszakaszon lefolyt verseny az angoloknak hozott sikert: megnyerték a csapatversenyt és Steel révén az egyéni versenyt is. A tavalyi VI. békeversenyen 2231 km volt az útvonal, amely Bratislavából kiindulva Prágán és Berlinen át vezetett Varsóig. A részt vevő nemzetek száma 16 volt. A csapatversenyt nagy meglepetésre a Német Demokratikus Köztársaság nyerte, az egyéni versenyből pedig Petersen (Dánia) került ki győztesen. A

z idei versenyben nagy küzdelmek várhatók. Ebben a nagy versenyben nemcsak az első helynek lesz majd nagy értéke, de minden helyezésnek is, hiszen a világ legjobb kerékpározóinak összecsapását figyelhetjük majd meg. Sporthíradó ® Spartak Košice—Krídla Vlastí 2:2 (0:1). Több mint 2500 néző előtt Kassán játszották a barátságos mérkőzést. A vezetést az első félidőben a vendégek szereztek meg Bacílek révén. Szünet után a ne gyedik percben Buberník kiegyenlített, majd 3 perc múlva 2:l-es vezetésre tett szert. Védelmi hibából Polgár a 25. percben egyenlített. A mérkőzést Valach vezette. ® A londoni világbajnokságon, valamint a hágai és párizsi nemzetközi versenyen részt vett magyar asztaliteniszezők hétfőn reggel a bécsi gyorsvonattal visszaérkeztek Budapestre. ® A két brazil labdarúgócsapat vasárnap Nyugat-Németországban vendégszerepelt. A CR Flamengo 2:2 (1:2) arányban döntetlenül mérkőzött az FC Nürnberg együttesével. A Bangu csapata 4:0 (1:0) arányban legyőzte az FC Bayern München együttesét. ® Des Moines-ben O'Brien egy atlétikai versenyen 18.20 méteres eredményt ért el a súlylökésben. Az eredmény 16 cm-rel jobb, mint a világcsúcs, amit szintén O'Brien tart. Az eredményt nem ismerik el világcsúcsnak, mert a versenyen nem indult három versenyző. ® Botvinnik—Szmiszlov 10:8. Vasárnap Moszkvában a *18. játszmát játszották a sakkvilágbajnok jelöltek versenyén. Az 58. húzás után megegyeztek a döntetlenben. A 18. játszma után a verseny állása 10:8 Botvinnik nagymester javára. SAS ANDOR: Jók ai es K o ma rom A mostani napokban, amikor Jókai Mór halálának 50. évfordulóiához közeledünk — a pontos dátum 1954 május 5-e — nemcsak azoknak a körülményeknek emléke idéződik fel. amelyek között pályáját kivételesen magas életkorban, 79. évében 1904ben befejezte, hanem elgondolkodunk azon is, milyen körülmények között jött világra ez a tüneményes, szinte legendaszerű alkotóerővel bíró egyéniség, miiyen volt a szülői ház. a város és a korszak, amelyben — hogy Arany János szavával éljünk — földi utazásának nekiindult. Ez ' az utazás regényszerű, ha akár valóságos életrajzának, akár szárnyalásban felülmúlhatatlan képzeletének útjaira gondolunk. Ha a Jókai regényeiben feltáruló, társadalmi, történelmi és földrajzi tekintetben a legszélesebb horizontokat nyitó világról, a benne szerepelő személyekről ' és helyekről olyan enciklopédia készülne, mint amilyet a hozzá hasonló, de őt meg nem haladó termékenységű francia regényírónak, Balcaznak életművében való tájékozódásra összeállítottak, abban a legterjedelmesebb és leggazdagabb tartalmú cikkek egyike fordulna elő szülővárosáról, Komáromról. A szülőváros szerepel életrajzi visszaemlékezéseiben és műveiben. Realisztikus magot képez a

z ő romantikus művészetében, olyan kiinduló pont ez, amellyel kapcsolatban marad, bármilyen messzeségbe vagy magasságokba röpíti is a képzelet, szinte azt mondanók, irányító sugarak útján, mint amilyeneket a felszállás helyéről a repülőgép pilótája után küldenek. Tudjuk, hogy minden gyermek rgv kis művész szemével és magatartásával viszonyul a világhoz, s mivel Jókaiban élete végéig valami gyermeki üdeség, elforgula lan tisztaság derűlátás maradt meg, ifjúsága, amelyből ezeket a ritka tulajdonságokat merítette, különösen érdekel bennünket. Ennek az ifjúkornak pedig a XIX. század második negyedében Komárom a színtere. Komáromnak köszönheti Jókai már gyermekkorában a társadalom tagozódásának és típusainak gazdag és változatos ismeretét. Itt álltak neki modellt megyei nemes urak, városi polgárok, a kereskedelem, az ipar. a feudális korbeli jómódú burzsoázia és a dolgozó plebejus rétegek képviselői. „Nincs olyan tájék, olyan vegetáció, amit könyveimből ne ismernék. De hát ehhez tanulni is kellett sokat." A fáradhatatlan tanulásra mint diákot professzora és későbbi sógora, Vály Ferenc szoktatta rá, aki kötelességévé tette, hogy naponkint reggel 5 órakor jelenjen meg a tanári dolgozószobában és lásson hozzá napi penzumainak elvégzéséhez. Itt figyelte meg a városháza és a megyeháza elő

rt strázsáló hajdúkat, akiknek típusát örökítette meg aranyos humorú realisztikus novellájában. „A kötél ásztatva jó"ban a feleségével kapatos ál'apotban kötekedő Borsos István alakjában Itt írta 9 éves korában nyomtatásban megjelent élső művét, a már éles megfigyelésről és nemes együttérzésről tanúskodó négysoros verset egy komáromi szegény félkegyelműről, aki mindig azt kiabálta, hogy „urak a papok," s akiről Jókai — önéletrajzában megemlékezve — 1 hozzáteszi zárójelben, hogy hát ha ilyesmit mondott, nem is volt egészen bolond. A vers különben így hangzik: 01ya

n vagyok én, mint az oly madárs»ereg, amely eltévedvén, a

z ég alatt cseveg. Én is eltévedt^, elmémben bujdosok, Szánjatok meg kérlek, lelki jó orvosok. Túljárt már hatvanadik életévén, amikor még mindig foglalkoztatta az az élménye, hogy apja, aki ügyvéd volt, és a városi árvavagyon pénztárnoka, mint kisgyermeket felvitte egyszer a városházára és megmutogatta a nagy vasládákat tele csillogó és penészes pénzzel. Apjának hivatalnoktársa, a pénztári ellenőr előtt egy fatányéron halmozódtak fel az ötkrajcárosok. Az ellenőr azt mondta neki, hogy vegyen belőlük egyet. Elöször nem mert belőlük venni, de az ismételt biztatásra kivett egyet a fényes újveretű ötkrajcárosokból, helyette az ellenőr visszatett egy ócska ötöst a saját zsebéből. „De nagyon égette énnekem az az ötös a markomat — olvassuk egy 1883ban írott tárcájában. Mégis olyan pénz ez — gondoltam — ami az én apám gondviselésére van bízva. Mikor senki se nézett oda, visszatettem az ötöst a tálcára-. Mikor apám halálával a számadásait és a pénztárt átvették: 5 krajcárra] többet találtak benne a kimutatásnál. Ez az én visszalopott 5 krajcárom volt." A humor derűje veszi körül Komárom szerepeltetését nemcsak anekdotaszerű rövid rajzokban mint amilyenben a garombasága miatt félelmetes piaci kofát Decsmét mutatja be, hanem a Klapka György parancsnoksága alatt 1849 őszén már a világosi fegyverletétel után dicsőséges élet-halál harcot folytató Komárom állapotát tárgyalva .„A mf lengyelünk" című regényében. Nemcsak a régi világ feudális pompájú főispáni beiktatásaira, a napoleoni háborúk korából maradt szállóigékre — retirálj, Komáromig meg ne állj, — nemcsak a Komáromot ért csapásokra, földrengésre, tűzvészre, a dunai hajóhíd leszakadása által okozott katasztrófára emlékszik vissza, nemcsak a céhes polgárokra, akik olyan egyenruhában jártak, hogy arról meg lehetett ismerni, ki a szabó, ki a molnár, ki a csizmadia:, ki a takács közülük, nemcsak a supereknek nevezett hajóácsok, a hajóvontató fogatostík, a háborús gabonakonjunkturákon meggazdagodott Tímár Mihályok foglalkoztatták képzeletét, hanem a szülőföld forradalmi emlékei is, amelyekre visszaemlékezve körülvette őt újra az a légkör, amelyben Mack ezredes a Klapkával elégedetlen komáromi tisztek élén csal-l lóközi köztársaságot készül megteremteni. Komárom oltotta bele Jókaiba, aki önéletrajzában gentryfiúnak nevezi magát, azt a kétségtelenül polgári gondolkodást és magatartást, amely képessé tette őt arra, amit szívesen hangsúlyozott, hogy a felvilágosodás és a haladás barátja maradt, bár ehhez hozzá kell tennünk, hogy ezt a szolgálatot a reformkorbeli nemesi értelmiség felfogása szerint teljesítette 1848 előtt és később a kiegyezés után a feudálkapitalizmus által adott keretekben. Amikor jogot tanult és ügyvéd' pályára készült, apja példáját követte, aki nem akart kisurak módjára a nemesi földbirtok járadékából élni, hanem mint ügyvéd és városi tisztviselő munkával biztosította a létfenntartást maga és családja számára. De Jókai még az ügyvédségnél is polgáribb pályát választott, még hozzá olyat — az íróságot, — amelyet a nemesség nem íekintett a maga felfogása szerinti komoly élethivatásnak. ' Jókai gyermekkoréinak Komároma végeredményben minden forgalmassága mellett is kis város volt. A „Mire megvénülünk" cíímű regényben, szó van egy, a mult század harmincas éveinek közepén Pozsonyba német szóra adott diákfiúról, akinek az életrajzába Jókai valamit belerajzolt a saját életéből, mert őt l835-be

n anyja cseregyermeknek német szóra egy pozsonyi liceumi tanár családjában helyezte el. A gyermek Pozsonyba érkezésekor csodálkozik, mert abban a városban, ahonnan jött, se kirakatokat, se a gyalogjárók számára kikövezett járdát nem látott. A vidéki városi környezet foglalkoztatta ugyan öt a benne előforduló emberek és történések változatosságával, azonba

n a fiatalembert ezeknek megfigyelése már kora ifjúságában sem elégítette ki, fékezhetetlenül száguldó képzelete lázasan hajszolt rendkívüli és hihetetlen eseteket. Még csak 8 éves volt, amikor állandóa

n foglalkoztatta képzeletét az élve eltemettetéstől való félelem, és ennek az lett a következménye, hogy 8 éves korában, amikor még a komáromi református középiskola második osztályába járt, mint a latin igeragozást tanuló konjugista, egy kis papírra felírv

a állandóan derekára kötve hordozta végrendeletét, amelyben arra kérte anyját, hogyha meghalna, ne temettesse el felboncolás nélkül. Amikor Jókai erre 1883-ban visszaemlékezett, hozzáfűzi, hogy kigyógyult az élve eltemettetéstől való rettegésből: „nem rettegek, — írja — halva se temetnek már el engem." Halálának 50. évfordulójához érve elmondhatjuk, hogy ezzel a kijelentésével — amelyet az olvasótömeglek érdeklő 'ése és rokonszenve most is bizonyít —' tökéletesen igazat jövendölt. „ŰJ SZÖ". Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős Lőrincz Gyula főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava, Jeser.ského 10, telefon 347-16 852-10. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8, telefon 274-74. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60. Az előfizetést és kézbesítést az illetékes postahivatal (postakézbesitő) intézi. Ellenőrző postahivatal Bratislava 2! Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. E 51123