Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-25 / 100. szám, vasárnap

\ I 1954. ž.prilis 25. III SZO NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ÓRE JH.it felent s&ámunUva a hatonaiág Ezt a cikket elsősorban azoknak a leendő bajtársaimnak Irom, akik las­san már készülődnek a legférfiasabb, a legszentebb, a leghazafiasabb állam­polgári kötelességük, a katonai szol­gálat teljesítésére. Szól azonban azok­nak is, akik néphadseregünket még mindig a München előtti köztársaság hadseregének színében látják. Be kell vallanom, bevonulásom előtt félteid a katonaságtól. Megzavartak azok az egymásnak ellentmondó hí­rek, amelyeket a katonaéletről hallot­tam Egyesek — különösen azok. akik a 7 első republika idejében szolgáltak — azt bizonygatták, hogy a csehszlo­vák hadseregben a magyar gyerek helyzete különösen nehéz. Lebecsülték, kihasználták, sőt néha a magyarsága m ;att üldözték is. Mások — jórészt most leszerelt katonák — a katona­élet örömeiről, é'ménveiről beszéltek. Mosolyogva, dicsekedve mondták el, hogy mennyit tanultak, mennyit gyarapodtak lélekben és testben, hogyan töltötték az idejüket stb. Olykor jókat nevettek egy-egy visz­szaidézett katonai élményükön. Természetesnek tartottam, hogy a népi hadsereg szé'.leme egészen más, mint a Horthy-hadsereg, vagy az el­ső republika hadseregéé de valahogy egy kicsit mégis féltem az előttem méi ismeretlen élettől. Az igazság igen kellemesen lepett m?g. Rövidesen megbarátkoztam a fegyelmezett, kemény, de vidám és kollektív katonaélettel. A nemzet­közi politikai helyzettel való ala­posabb megismerkedés pedig meg­értette velem, hogy miért is kell becsülettel és lelkiismeretesen tel­jesítenem katonai kötelességemet. Gondolkodó ember lévén, sokszor mérlegeltem azt a kérdést, hogy a természetes hazafias kötelesség telje­sítésén, a haditudomány elsajátítá­sán, az országunk érdekén kívül mit je'ent nekem, mint a kollektív egy tagjának, mint egvénnek a katonaság. Sokat: mind testi, mind szellemi fejlődés tekintetében sokat igen so­kat jelent. Katonáskodásom — és minden fia­tal katonáskodása — felér valami két­éves iskola értékével — A kiképzés keretében, de azon kívül is sok új fc'd-ajzi, történelmi, társadalomtudo­mányi, mennyiségtani stb. ismeretet szerzünk meg. Igy pótoljuk azokat a Irányokat, amelveket a régi iskola, a rendszertelen háborús iskolaévek és személves hanyagságunk is okozott. Külön említést érdemelnek azok az ismeretek, amelyeket a politikai ne­velés alkalmával szerzünk meg. Itt hallunk a haladó katonai és nemzeti hagyományainkról, itt kerülünk kö­zelebb példaképünkhöz, a Vörös Had­sereghez, itt ismerkedünk meg hazánk szocialista építésének feladataival, ha­zánk gazdasági földrajzával stb. Itt nyerünk betekintést pártunk életé­be, a politikai gazdaságtan kérdé­seibe, megismerkedünk a kommu­nista erkölcs, a szocialista hazafi­ság stb. fogalmával. A politikai nevelés útján meg­szilárdulnak bennünk a szocialista ember magatartásának és a közös­ségi életnek szabályai és szokásai. A katonaság megtestesü't jelképe annak a testvéri együttműködésnek, megbecsülésnek és szeretetnek, am' a cseh, a szlovák és a csehszlovákiai magyar nép boldog, közös életét jel­lemzi A csehszlovákiai magyar dolgozók és a csehszlovákiai magyar katonát? há'ásak azért a szabadságért azokért a jogokért, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja vívott ki szá­munkra. — Hálánkat, köszönetün­ket azzal fejezzük ki, hogy becsü­lettel őrködünk mi is, csehszlová­kiai magyar fiatalok — ennek a ha­zának biztonsága és boldogsága fe­lett. Érthető ez, hisz ebben a hazá­ban cseh. szlovák, magyar és uk­rán katona egy közös haza védel­mét, biztonságát és békés építését szolgálja. — Ez a közös cél forrasz­totta egy egészséges, meleg kollek­tívába hadseregünk tagjait — bár­mily nyelven is tanította őket az édesanyjuk. A katonaélet azonban nemcsak a hazánkhoz való viszonyunkat tisz­tázza bennünk végérvényesen, van még más további nevelői jelentősége is. A katonaélet segít bennünket azok­nak a nevelési csökevényeknek a fel­számolásában amelyek a régi ne­velés. a káros környezethatás követ­kezményeképpen maradtak meg ben­nünk. Különösképpen a munkához, a ľ álamtulajdonhoz és a kollektívá­hoz való viszonyról van itt szó. — Megtanuljuk, hogy mindaz, amink van: a ruhánk, a felszerelésünk, az élelmünk mind a dolgozó nép: apáink, testvéreink, feleségeink, elvtársaink munkájának a gyümölcse. — Mind­ezekért közvetlenül nekik tartozunk felelőséggel, számadással. Ők azt várják tőlünk ennek az áldozatnak a fejében, hogy tanuljunk a fegyver­rel bánni és őrizzük éberen békps munkájukat, boldog napjaik nyugal­mát. — Aki hazáját, családját, szü­leit, gyermekeit szereti, ezt a felada­tot nem háríthatja el magától, és nem végezheti könnyelműen. Ismétlem azonban, katonaéletünk nemcsak a parancsok sorozata, hanem egyben a személyes szellemi, erköl­csi és testi fejlődés lehetősége is. A kiképzés idején kívül is gazdag lehetőségünk van tanulásra. — Ala­kulatunknak például több magyar könyvet tartalmazó nagy könyv­tára van. — Bajtársaimmal gyakran járunk könyvej cserélni. Akit a szép­irodalom érdekel, olyan könyvet vá­laszt; akit a tudomány érdekel, az kaphat itt biológiai, csi'lagászattani vonatkozású könyvet is. — Aki a politikai ismereteit akarja bővíteni, megtalálja itt a marxizmus klasszi­kusainak, Leninnek, Sztálinnak és Gottwald elvtársnak a műveit is. — Az aktuális politikai' eseményeket a rendelkezésünkre álló fo'yóiratokbói és újságokból ismerjük meg. A katonaságnál többször járunk moziba és színházba, mint a civil élet­ben. Hisz kedvezményes jegyet ka­punk: máskor pedig közösen, teljesen ingyen megyünk — Az e'múlt két hétben pl. láttuk a „Partizán", a „Szülőföld" és a „Töretlen föld" cí­mű filmeket és ugyancsak nemrég látogatott meg bennünket a Hadsereg Művészegyüttese és bemutatta a „Népi király" c. klasszikus operát. Ezenkívül nem múlik el hét, hogy ne szerveznénk könyvankétot. Fucsík­kört, közös rádióhallgatást, néha pedig parancsnokaink neves tudományos munkásokat hívnak meg, valamely té­máról előadást tartani. Minden ilyen alkalommal új, meg új ismereteket szerzünk, mindig töb­bet tudunk a világról, a természetről és az emberről — Ezeket az isme­reteket gazdagon fogjuk gyümölcsöz­tetni civil életünkben is. Még egy szempontból fontos a ka­tonaélet — Sehol olyan jó lehető­sége nincs a szlovák nyelvet nem ismerő magyarajkú fiatalnak e nyel­vet megtanulnia, mint éppen a ka­tonaságnál. Maga az a tény, hogy szlovák, illetőleg cseh környezetben vagyunk, a szolgálati nyelv szlovák, vagy cseh, jelentékenyen megkönnyí­ti, de egyben szükségszerűvé teszi az államnyelv megtanulását. Sokan az­za. az elhatározással vettük a kezünk­be a katonaládát, hogy mikor két év leteltével letesszük, már jói fogunk tudni szlovákul, vagy csehül. Akik nem jöttek ezzel az elhatározással, azokat meggyőztük ennek szükségé­ről. — Rövidesen belátták. hogy mindnyájunk érdeke az, hogy meg­értsük tisztjeink tanítását és bajtár­saink szavát. Csak az államnyelv bir­tokában tudjuk tökéletesen teljesí­teni a katonai kötelességeinket. A sa­ját fejlődésünk és érvényesülésünk szempontjából is sokat jelent az ál­lamnyelv ismerete. A szlovák, vagy cseh nyelven írt újságokat, folyóira­tokat, könyveket csak így tudjuk megérteni, csak ígv tudunk boldogul­ni hazánk bármely táján, bármely munkakörben és hazánk szlovák, vagy cseh ajkú polgáraival. Csak így vál­lalhatunk olyan munkakört, olyan be­osztás amely megköveteli az állam­nyelv ismeretét. Csak így tudjuk meg­érteni a cseh és szlovák embert, en­nek a hazának a történetét, hagyo­mányait, iroda mát és művészetét. Igy tudjuk elkerülni azokat a megnem­értéseket, azt a mellőzöttségi érzést, amit a közös nyelv hiánya okoz. Ala­kulatunknál az államnyelv elsajátítása érdekében nye'v; tanfolyamokat szer­veztünk. Hetenként kétszer-háromszor jövünk össze és a másodéves baj­társak vagy tisztjeink vezetésével mindig új meg új anyagrészt tanu­lunk meg. Többe.i tettek közülünk felajánlást, hogy naponként 15 vagy 20 ismeretlen szlovák szót megtanul­nak. Stefanko elvtárs, Kelemen elv­társ és Molnár elvtárs derekasan tel­jesítik ezt a felajánlásukat. Tanuló­köreink munkája nem eredménytelen: elvtársaink, akik bevonuláskor úgy­szólván semmit sem tudtak szlovákul, ma már szépen beszélnek és örö­mük telik a tanulásban. Érzik, hogy tudásukkal többé válnak, értékeseb­bek lesznek. Kollektívánk pedig azt a felajánlást tette, hogy a katonai szolgálat végéig mindannyian fo­gunk tudni tökéletesen szlovákul. Ezt a felajánlást teljesíteni fogjuk! Nem kisebb jelentőségű a?. sem, hogy katonai szofgá'atunk teljesítése alatt testileg is jól megerősödünk. Az olyan magamfajta vékonypénzű legé­nyek itt a katonaságnál úgy megem­beresednek, hogy mikor hazamennek szabadságra, alig ismerik meg őket az otthoniak A jó, bőséges, magas kalóriaértékű koszt, a sok szabadleve­gő, a sok mozgás, a rendszeres táp­lálkozás biztosítják a testi megerősö­dést. S miközben tanulunk, fejlődünk, hí­zunk, telik az idő; két év múlva tes­tileg megerősödve, tudásban meggaz­dagodva szerelünk le. Szabó Imre, katona. Választásokra készülünk Közeleg felénk a nap, amikor dol­gozó népünk hadseregünkkel együtt a szavazóurnák elé járul, hogy le­adja szavazatát. Ezért szükséges, hogy katonáink tájékoztatva legyenek a választások' jelentőségéről. Politikai iskolázásunkon a fősúlyt a választások előkészítésére fordítjuk. A napi sajtó­ból a választásokról szóló törvények pontjait alaposan áttanulmányozzuk. Azonkívül az agitációs központban agitátoraink előadásokat tartanak, ahol szintén a választások jelentőségéről adnak fölvilágosításokat. A legutóbbi előadónk Varga elvtárs volt, aki értékes előadásában rámuta­tott arra, hogyan zajlottak le az első köztársaságban a választások. Például az 1927. április 8-án kiadott 50. számú rendelet alapjá n a hadsereg és a biztonsági szervek tagjai meg voltak fosztva szavazati joguktól, v 'amint azok is, akik nem bírtak állandó ke­reseti lehetőséggel vagy lakhellyel. Igy szavazati jogukat a polgárok száz­ezrei veszítették el annak ellenére, hogy ez* a rendelet az első köztársa­ság alkotmányával ellentétben "olt. A hadsereget nemcsak, hogy meg­fosztották szavazati jogától, hanem a választások idején zárt kapui' mö­gött a kaszárnyában tartották. Varg a elvtárs a terror jelentőségét hosszasan meg is magyarázta, hogy mit akartak tulajdonképpen ezek a kapitalista vezetők elérni. Az előadás után a vita folyamán Varga elvtárs jobban megmagyarázta az egyes felvetődött kérdéseket. Végül megígérte hogy többször meg fogja látogatni egységünket, ho] érté­kes előadásából mindnyájan sokat ta­nulunk és kellőképpen fel tudunk készülni a közeledő választásokra. Pöltiös Miklós közkatona. Hűen teljesítjük az eskü szavait Én, a csehszlovák népi demokratikus köztársaság állampolgára ünnepélyesen esküszöm, hegy minden módon meg fogom a hadsereg és a nép vagyonát védeni. Igy hangzik a katonai eskü egy része. Minden katona előtt tisz­ta kép áll, tudja, hogy mire eskü­szik. Népi demokratikus hadseregünk esküje világos & érthető, nem elvont fogalom, mint a kapitalista országok hadseregének esküje, ahol a királyra, császárra, vagy holmi bábra esküsz­nek. Egyszerűen nevezhetnénk ezen esküt vándorcirkusz vagy komédiások színjátékának. Közönséges népámítás. Mi, a népi demokratikus hadsereg tag­jai tudjuk mire esküdtünk s tudatá­ban vagyunk mindannyian, hogy ha­zánk és népünk vagyonát védeni leg­szentebb kötel ességünk. Ezen köteles ­ségérzéstől áthatva állunK szilárdan őrhelyükön és fáradságot nem ismer­ve végezzük a legnehezebbnek tünö kiképzést is. Április 14-én a heti fog. lalkozásí terv szerint 30 km-es gya­logláson vettünk részt. Mindenki tud­ja, hogy a menetgyakorlat legnehezebb fajtája a kiképzésnek. Különösen tel­jes felszereléssel. Kedden este megbeszélésre gyűl­tünk össze. Vinklárek tiszt saját ta­pasztalataiból merítve e'méletileg fel­készített az útra. Többek között be­szélt a helyes öltözködésről és felsze­relésről, mindarról, ami könnyebbé teszi az út elviselését. Gyermeki ér­deklődéssel hallgattuk minden szavát. Szeretjük ezt a tisztet. Köztünk van szabad idejébe n is. Azon igyekszik, hogy bátor, erős, félelmet nem is­merő, népét s hazáját szerető kato­nát nevelje n belölünk. Szerdán haj­nali négy orakor riadó volt. Gyorsan becsomagoltuk a szükséges dolgokat é", rövid idő alatt indulásra készen ál­lott a szakasz. „Szakasz!' 1 Feszes ví­gyázzba merednek a katonák: „in­dulj" hangzik Vinklárek tiszt vezény­szava és a szakasz elindul. Már az első öt kilométernél érezzük, hogy Becsülettel teljesítjük feladatainkat Azok az elvtársak akik a mult év őszén vonultak be Néphadseregünk egyes al akulataihoz, hogy eleget tegye­nek egyik legfontosabb és egyben legszebb állampolgári kötelezettségük­nek, már jelentős eredményeket értek el mind a politikai, mind a harcászati fejlődés terén. Dolgozó népünk és Kommunista Pártunk nem fognak csalódni sem újoncainkban, sem okta­tóinkban, kik fáradságot nem ismerve jo munkát végeznek. Parancsnokaink tudatában vannak annak, hogy legfontosabb feladatuk a katonai kiképzés mellett, katonáink­ban a helyes szocialista jellem ápolása melyre a szocializmus felépí­tése útján hazánk minden egyes pol­gárának szüksége van. Ezért becsület­beli kötelességüknek tartják, hogy fel­vértezzék magukat a po-itikai és a katonai tudományok ismeretével is. Parancsnokaink többsége tanulmá­nyozza Makarenko Kairov, Goncsa­rov és az élenjáró többi pedagogusok munkáit és a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveit. A parancsnokok önművelődésének eredménye meg is látszik az egyse­günk tagjain. Csak egy példát em­lítek a sok közül. Pidanič közkatona, akinek az egyik legutóbbi éleslövé­szete is kitűnően sikerült, amiért pa­rancsnokától dicséretet is kapott. Mi­kor parancsnokunk kezet szorított vele, boldogan csak ennyit mondott csillogó szemekkel: „A dolgozó népet szolgálom", Pacska elvtárs is annak ellenére, hogy.egyik szemét sem tudja a lövés­nél becsukni, kitűnő eredménnyel vég­zi lövészeti gyakorlatait Néphadseregünkben a jó nevelés eredménye megmutatkozik a katonák fegyelmezettségén. Itt mutatkozik meg az öntudatos politikai nevelés jó eredménye. Példaképünk a Szovjet Hadsereg. A Szovjet Hadsereg ta­pasztalatai szerint neveljük néphad­seregünk katonáit. A politikai neveléssel ezenkívül nárhuzamosan elérjük azt hogy ka­tonáink megismerkednek az emberi­ség történetével, harcaivá Megismer­kednek azzal az igazságos harccal, melyet a munkásosztály folytatott kizsákmányolói, elnyomói ellen. Meg­tanítjuk őket szeretni fölszabadítónkat, a hős szovjet népet. Egyszóval előké­szítjük az embert nagy célunk, a szocializmus felépítésének győzelmes harcaira. Ez elmélet alapján ma a hadsere­günk alakulataiban épúgy, mint a közéletben, egyenlően értékelik az em­bert kivételezés nélkül, nemzetiségre való tekintet nélkül, a munkája sze­rint: Azon elvtársak -részére, kik nem bírják a szlovák, vagy cseh nyeivet, olyan politikai körök alakultak, ahol az anyanyelvükön tanulhatják a marx -leninizmus elméletét. A közelmúltban felsőbb egységünk keretén belül tapaszta atcserére jöt­tünk össze politikai körvezetők, nép­nevelők és a szlovák nyelvtanfolyam vezetői. A gyűlésen- elhangzott vita­felszólalásokban kicseréltük tapasz­talatainkat és megbeszéltük azt. hogv az esetleges e'őttünk álló nehézsége­ket milyen módon távolíthatjuk el a Párt és az Ifjúsági Szövetség aktív se­gítségével. Pakos Pál. ez az út sokkal nehezebb, mint gon­doltuk volna. Azonban nem csügge­dünk, csak Fabiánek közkatona kez­dett lemaradozni a szakasztól. Panasz­kodott, hogy fáj a lába, föltörte a csizma. Ö valószínűleg a'udt akkor, mikor a helyes öltözésről tartottuk a gyűlést. A nemtörődömség meghoz­ta a gyümölcsét. Fábianek közkato­nát autóval kellett hazaszál. ítani. Szégyenlette is, hogy ő erős fizikum­mal rendelkező, egészséges fiatal em­ber létére harcképtelen lett. Mi pedig, nála gyöngébbek valamennyien ott' meneteltünk kitartóan a sorban. Erő­sen fogadta, hogy máskor több fi-r gyeimet fordít magára. Fele útnál már valamennyien fáradtságot éreztünk, ereink elzsibbadtak. Nagyon fárasztónak tűnt fel már az út, de. azért léptünk kitartóan. Az. utolsó három kilométer erőltetett menet volt Ez volt a legnehezebb. Ügy éreztük, hogy vállunk leszakad a felszerelés nehéznek tűnő súlya alatt Délután egy órára értünk vissza a kaszárnyá­ba. Lemostuk az út porát és megebé­deltünk. Szokásos ebéd utáni pihenő következett. Nagyon jól eső érzés volt fáradt tagjainknak, de nem tartott soká, csak negyedóráig. Riadó! hang­zik az ügyeletes vezényszava. Le­ugráltunk az ágyakról és öltözni kezd­tünk. Amig öltöztünk, az ügyeletes ismertette velünk a riadó célját. Szomszédban kigyulladt egy három­emeletes épület teteje. Rohamsisakkal és lapátokkal rohantunk a tűz szín­helyére. Valami új erő költözött ere­inkbe. Nem ismertünk már fáradsá­got. Ezt az erőt én kötelességérzésnek nevezem. Az égő épületet civilek bá­muló tömege fogta körül s tehetetle­nül nézték a tűz terjedését. Felrohan­tunk a padlásra. A cserépfedél a'att lévő deszka és szigetelőpapír égett. El kell fojtani a tüzet, vagy legalább is meg kell akadályozni a terjedé­sét, volt mindnyájunk gondolata. Tar­tani addig, mig a tűzoltók megérkez­nek. Nekiláttunk az oltásnak. A leg­nagyobb baj az volt, hogy nem állt rendelkezésünkre elég vödör vizet hordani.- Más megoldás nem volt, mint az, hogy a rohamsisakokat hasz­náltuk fel ere a célra. A vízcsaptól fel a padlásig felálltunk egymás kö­zött egy méteres távolságra. Kézről­kézre adtuk a rohamsísakokba n lévő vizet s így sikerült megakadályoz­nunk a tűz terjedését Megérkeztek a városi tűzoltók. A tüzet végleg el­fojtottuk. Szakaszunknak nagy része veit az égő épület megmentésében. Dicsérő okl'-ve'et kaptunk a járási tüzrendészeti parancsnokságtól. A já­rási tűzrendészeti parancsnokság di­csérő levelét az esti parancsra felso­rakozott század előtt olvasta fel a staršina. Feszes vígyázá!lásba n hall­gattuk. amint a sztarsin a külön-külön olvasta fel neveinket Pillanatnyilag meeható, de örömteli érzés fogott el. Boldog voltam, hogy én is beletar­tozom ebbe a kitüntetett szakaszba. Ez a megható érzés csak egy pillana­tig tartott, mert a következő pilla­natban mint orkán hata'mas morajjal tört ki harminckét torokból egyszerre: A népet szolgáljuk! Majerszky Márton, közkatona.:

Next

/
Thumbnails
Contents