Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-20 / 95. szám, kedd

1954. április 17. UI5 20 m 3 Nagy-Britannia Kommunista Pártjának 23. kongresszusa Batterseában, London délnyugati részében megkezdődött Nagy-Bri­tannia Kommunista Pártjának 23. kongresszusa, amelyet az angoi és amerikai imperializmus ellen, a munkásosztály egységéért, az atom és hidrogénfegyver eltiltásá. ért, valamint a Kelet és Nyugat kö­zötti kereskedelem fejlesztéséért folytatott harc jelszava alatt tar­tanak. A kongresszust Wiliam Gal! a cher, Nagy-Britannia Kommunista Pártja vógrehajté bizottságának el nöke, a brit munkásmozgalom ré. gi dolgozója nyitotta meg. Harry Pollitt, a kommunista párt főtitkára politikai beszámolót tar. tott Hangsúlyozta, hogy a kom­munista pártnak éz a kongresszu. sa o.yan kritikus időszakban lilt össze, amikor az angol népet ko­moly gazdasági válság és a háború veszélye fenyegeti, amely az USA politikájának következtében jött létre. Pollitt a belpolitikai helyzettel kapcsolatban a következőket mon dotta: ,,A kapitalista fosztogatás még sohasean volt olyan nyílt és leplezetlen, mint most. Az 1952. és 1953. évi költségvetés a nagytöké seknek 254 millió fontsterlinget ho­zott, a nagytőkés bevételek utáni adó csökkent és a kamatláb eme'­kedett. Azáltal, hogy a tőkéseknek visszaadták az útiforgalmi és ko­hóipari államosított vállalatokat, a tőkések többmillió fontsterlinget kaptak ájándékba. A lakbérek eme­lése az Ingatlantulajdonosok szá­mára bevételük évi 80 millió librével való emelkedését biztosítja. Ezek a költségvetések az élelmi­szerek és a közszükségleti cik­kek árainak megdrágulását okozták. Anglia és Wales minden gazdaságá­nak felét az egész lakosság egy szá­zaléka birtokolja­Azt mondják nekünk, hogy a mi életszínvonalunk ellen indított tá madás Anglia különös gazdasági helyzete miatt szükséges. A való ságban azonban mindezeket az ál­dozatokat azért követelik a néptői, hogy megfizethessék "a hideghábo­rú, a gyarmati háború költségeit és a fegyveres erők fenntartását az egész világon, amelynek az a célja, hogy elnyomják a népek szabad­ságharcát, és hogy megfizethessék annak az óriási fegyverkezésnek költségeit, amelyet Angliának az Atlanti háborús tömbben való rész­vétele követel meg." Pol!itt továbbá ! rámutatott, hogy a kizsákmányolás a gyarmatokban az utóbbi évek alatt rendkívül meg­növekedett ós hogy a nép életkö rülményei a gyarmatokon rosszab­bodtak. A most folytatott politik?, elszegényíti Angliát és az amerikai impe#alizmushoz és a dollár urai­mához köti. Az angol munkások közt és az egész nép valamennyi rétegéiben növekedik az elégedetlenség ezzel a politikával. A" emberek egyre jobban tudatosítják, hogy Angliá­nak most nagy lehetősége nyílik határozott lépést tenni a békéhez, a nemzeti függetlenséghez, , a szo­ciális é^ gazdasági haladás új po­litikájához vezető úton Pollitt továbbá hangsúlyozta, hogy Anglia jelenlegi helyzetében új jelenség a munkások elhajlása a jobboldali labourista vezérektől és a munkások jogaiért és érde­keiérj; folytatott harc erősödése. Harry Pollit* megemlékezett arról a növekvő ellená'lásről is, amelyet az angol imperializmussal szemben a gyarmati népek fejtenek ki. Bár­mit is tesznek az afrikai, maláj­"ökli és nyugatindiai gyarmatosí­tók, nem tudják megtörni ezen or­szágok népeinek a nemzeti felsza badulásért és függetlenségért folyó hatalmas mozgalmát. A kongresszuson felolvasták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Kínai Népköztársaság, valamint a népi demokratikus országok kommunis ta pártjai központi bizottságainak és más országok kommunista és munkáspártjainak a kongresszus­hoz intézett üdvözletét. A kongresszus további folyamán megkezdődött a vita Harry Pollitt beszédéről/ A vitában részt vettek Skócia, London és Lancashire ipari üzemei pártszervezetének képvise­lői. Beszámoltak arról, hogy a kom­munisták hogyan irányítják a dol­gozóknak a békéért és az életszín vonal emeléséért folytatott harcát. Megvesztegetések a japán uralkodó körökben Japánból érkezett hírek szerint to­vábbi személyeket tartóztattak )e, akik belekeveredtek a hajóipari botrányba. Amint ismeretes, az uralkodó libe­rális és úgynevezett haladó párt né­hány vezetője nagy összegeket ka­pott, amikor tavaly a parlament több törvényt fogadott el a hajózási társaságok tulajdonosainak érdekében. A botrányba 24 hajózási társaság és hároir. hajógyártulajdonos szervezet van belekeveredve. Ezzel az esettel kapcsolatban már több mint 40 személyt letartóztattak, köztük a hajózási társaságok igazga­tóságának tanácsosait, 9 e'nökét és 18 tagját, 6 parámenti képviselőt, több kormányhivatalnokot éts más sze­mélyt. Amint je'eritették, a tokiói járási ügyészség elhatározta hoSV engedélyt kér a kormánytól Eisaka Sata, az uralkodó liberális párt főtitkárának letartóztatására, aki e botrányba be­lekeveredett személyek közül az egyik legfőbb szereplő. Sata a mult év ok­tóberében 10—10 mflió jent kapott a hajógyártulajdonosok japán társasá­gától és a japán hajózási egyesülettől, A „Mainicsi" cíir.ű lap jelentése sze­rint a tokiói járási ügyészség előtt kihallgatták az úgynevezett ha'adó párt elnökét, aki ellen szintén fe'me­rült a gyanú, hogy nagyobb össze­geket kapott a japán hajótulajdonos­társaság pénztárából. A Francé Presse tokiói tudósítóié­nak jelentése szerint a japán lapok azon a nézeten vannak, hogy a jelenlegi japán kormány kénytelen lesz beadni emondását, mert a hajóipari botrány kivizsgálása bebizonyította, hogy ebbe a botrányba magasrangú kormány­hivatalnokok vannak bekeverve. A kegyvesztett vértanú Bevan nyilatkozata lemondásnak okairól Bevan, az angol Munkáspárt ú. n. balszárnyának vezetője bejelen­tette, hogy kilép a Munkáspárt parlamenti vezetőségéből, az úgy­nevezett munkáspárti „árnyék­kormányból". Bevan azonban to­vábbra is tagja marad a Munkás­párt országos végrehajtó bizottsá­gának és megtartja parlamenti mandátumát. Bevan nyilatkozatot tett közzé, ameivoen megindokolta lépését. A tönbi között megállapítja, hogy „máx eddig is mélyseges ellentet­ben" volt a parlamenti vezetőség­nek azzal a döntésével, amelynek értelmében „igyekeznek rávenni a Munkáspártot, hogy támogassa Németország azonnali újrafelfegy­verzését". A továbbiakban az Eden­Duliea megbeszéléseire célozva hangoztatja: „Megdöbbentett, hogy a párt parlamenti vezetősége nem utasította vissza azonnal az ame­rikai kezdeményezésnek Eden ál­tal való elfogadását, ami... Kína diplomáciai és katonai bekerítésé­vel egyenértékű. Ez, véleményem szerint, ha nem is hiúsítja meg teljesen, de mindenesetre prejudi­kálja annak lehetőségét, hogy tár­gyalásokon alapuló rendezés jöjjön létre Genfben az indokinai hábo­rúval kapcsolatban". Bevan véleménye szerint a Mun­káspártnak — a jelenlegi politikai vonalától eltérően — azoknak az erőknek az élére kell állnia, ame­lyek őszintén igyekeznek közvetí­teni a két tábor között a nemzet­közi feszültség csökkentése érde­kében. A Reuter beszámol Bevan le­mondásának első visszhangjáról. Mint írja, a „munkáspárti képvi­selők körében feltételezik, hogy Bevan és hívei: „ ... megpróbálják rávenni a párt tagságát, támogas­sa őket abban, hogy átvegyék a mostanj vezetőség helyét, amely Attlee, Morrison és a párt más jobboldali vezetőinek irányítása alatt éli". Az angol sajtó is foglalkozik Be­van lépésével és annak várható kö­vetkezményeivel. A munkáspárti Daily Herald abban reménykedik, hogy „Bevan lépése nem fog sza­kadást előidézni a Munkáspárton belül". A Daily Express úgy látja, hogy „a Munkáspárton belül he­ves küzdelemre került sor". Bevan, a Tribuneban hosszabb cikkben foglalkozik a jelenlegi an­gol-amerikai viszonnyal. Noha cik­két arra az elgondolásra építi fel, hogy az amerikaiakkal szembeni sorozatos angol meghátrálás az amerikai elszigetelődési politikai félelemmel ál! összefüggésben, mégis nagyon figyelemreméltó megállapításokat tesz, amelyek rá­világítanak az angol-amerikai kap­csolatokban jelenleg megnyilvánu­ló ellentételire. - Ha engedjük, hogy az Egye­sült Államok azt higgye, hogy a végén mindig mi engedünk, soha­sem gyakorolhatunk befolyást po­litikájára. Washingtonban ciniz­mussal mondogatják rólunk: A végén mégis kötélnek állnak". Ezért a lidéronvomásos félelemért keserves árat fizetünk. Az ameri­kai nyomás következtében — a tör­ténelem tanulsága és a saját ösz­tönszerű bizalmatlanságunk ellené­re — engedtük, hogv a Ruhr-vidé­ki iparvállalatokat visszaadiák ko rátíbi tulaidonosaiknak. Ennek az őrültségnek eredményeként óriási pénzáldozatokkal reakciós kor­mányt juttattak-hatalomra Nyugat­Németországban és minden bi*o­nvíték a nyugatnémet nacionaliz­mus feléledését mutatja. Alzután engedtük, hogy erőnket messze túlhaladó fegyverkezési program-­mot kényszerítsenek ránk. Ezért áldoztuk fel szociális szolgálatain­kat, engedtük az árak emelkedé­sét és végül kitűnt, hogy nem bír­juk tovább. Rábírtak bennünket, hogy a forradalmi Kínát támadó­nak bélyegezzük Koreában. Most Washington azzal fenyegetődzik. hogy beszünteti a segélyeket, ha nem tánoolunk az 6 nótáiára. És most jön a piszkos, gyászos törté­net c:-'.cspon.ja: felhívnak bennün­ket, torpedózzuk meg a genfi ér­tekezletet, amely a berlini értekez­let egyetlen biztató eredménye. Az Egyesült Államok világosan kije­lentette: semmi körülmények kö­zött sem ismeri el a forradalmi Kí­nát ... De voltaképpen miért hív­ják Kínát Genfbe? Fenyegetődzé­sekkel akarnak tárgyalni a „vá­lasztás a baráti jobb vagy a hid­rogénbomba között" alapon? Ezt tudni akarjuk, mielőtt a genfi kon­ferencia megkezdődik. Kína elis­merése .. . lehet az egyetlen ütő­kártyánk Genfben. Indokínának — folytatódik a to­vábbiakban Bevan cikke — függet­lennek kell lennie ... A békét nem lehet állandóan gyarmati kizsák­mányolásra alapítani. Ehhez nem lehet semmiféle fenntartást fűzni. A „Szabad Nép" április 14-i számá­_ban „Kü'poMtlka: Jegyzetek" címmel a következő cikket közölte: Idestova egy esztendeje lesz, hogy szabadon bocsátották Wüliam Oatist, az „Associated Press" egykori prágai tudósítóját. Oatist annak idején kém­kedésért 10 évre ítélte a prágai ál­'ambíróság, amikor azonban már két éve ült a börtönben, Oatisné kérel­mének eleget téde, a Csehszlovák Köztársaság e nöke kegye!emberi része- , Hitette. De müy különös! Oatis csilla- ; ga Amerikában csak addig ragyogott, amig börtönben ült, s fényét vesztet­te. mikor kiszabadult. A tudósítót csak addig ölelte keb'ére a hivatalos Amerika, amíg távol volt, cellájában ült, — de kegyvesztett lett, mikor hazatért. Pedig Oatísból leleplezése és le­tartóztatása után nagy embert csinál­tak az Egyesült Államok hivatalos körei és lapjai. Hős lett, vértanú, főpapi szózatok zengtek róla. Zászló lett, melyet magasra emeltek edzett háborús uszítók, pénzhntalmasságok; jelszó lett: a kommunistaellenesség, a népi demokráciaellenesség nagy ameri­kai jelszava. Oatis esetére hivatkozva terjesztette ki az Egyesült Államok kormánya blokádpolitikáját Csehszlo­vákiára. Akadt még olyan amerikai szenátor is, aki azonnali háborút kö­vetelt Csehszlovákia ellen. Hol van tengerészgyálcgságunk? Mit csinálnak európai légierőink? Itt az ideje megmondani a csehszlovák kormánynak, hogy bocsássa szabadon Oatist, különben légierőnket küld­jük Prágába és magunk szabadítjuk ki... — kiabálta Jenner szenátor. A jelek szerint az amerikai szená­tor szívében ekkor mély rokonszenv lakozott Oatis iránt. És zsebében nyil­ván nem kevesebb hadirészvény. Kiszabadulását még nagy esemény­ként üdvözölték az amerikai lapok. A francia hadifoglyok békés tárgyalásokat követelnek a Vietnami Demokratikus Köztársasággal X víetnam! sajtóiroda közlí, hogy a francia expedíciós hadsereg 148 tisztje és altisztje, akiket a vietnami néphadsereg foglyul ejtett, a fran­cia kormányhoz levelet intéztek, amely­ben követelik, hogy kezdjenek békés tárgyalásokat a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormányával. „Mió­ta fogságba estünk — írják a levélben — naponta érintkezünk a vietnami néppel és tanúi vagyunk nélkülözé­sének fe hősiességének. Tapasztalat­ból meggyőződtünk, hogy milyen jó viszonyban vannak a hadifoglyokkal és milyen baráti érzéseket táplálnak a francia nép iránt. Senki sem tagadhatja - írják to­vábbá — hogy az USA kormányának beavatkozása ebbe az igazságtača n és bűnös háborúba, ellenkezik Franciaor­szág érdekeivel. A fraincia expedíciós hadtest a valóságban az amerikai im­perialisták érdekeit védelmezi." A genfi értekezlettel kapcsolatban a francia hadifoglyod felhívják a fran­cia kormányt, hogy lépjen az indo­kínai kérdés békés megoldásának út­jára, fe „azonnal kezdjen tárgyalá­sokat Ho Csi Min kormányával — a vietnami nép igazi képviselőjével". A 148 hadifogoly között, akik e le­velet aláírták, va n Pierre Charton alezredes, Marcel Lepáge alezredes, Henri Brugue őrnagy és más fogságba esett francia tiszt és altiszt. Az USA ázsiai bábjai készülnek a szöuli értekezletre Nehru felhívása Portugáliához A Nyugatnémet Távirati Iroda jelentése szerint Nehru indiai mi­niszterelnök felszólította Portugá­liát: távolítsa el csapatait Goa in­diai portugál településről Nehru az indiai parlamentben szembefordult Salazar portugál miniszterelnöknek azzial a kijelentéséivel, hogy Portu­gália kötelezettségei az fi szakatlan­ti Szövetség Iránt „Portugália gyarmati területeire is kiterjed nek". Beszédében Nehru kijelentet te. hogy ma már „nem időszerűek" a nyugati hatalmak indiai gyarma ti tulajdonai Az agresszív amerikai körök arra törekszenek, hogy miinél feszültebb légkört teremtsenek g közelgő genfi értekezlet előtt, a ázsiai bábjaikkal április végére előkészíttetik az ügy. nevezett „antikommunista országok" szöuli értekezletét. (Ujsághir) (J. I*3vák rajza A Tartós békéért, népi demokráciáért! c. lapból.) „Bili Oatis kiszabadult, hazajön" — tudósítottak első oldalaikon S az el­ső napokban még hasábokon át szá­moltak be arról, milyen Oatis orra és szeme, inge és nyakkendője, hangja és cipőtalpa Mindez a bevezető volt, a tüzérségi előkészítés a további nagy riportokhoz, Oatis leleplező nyVatkn­tataihoz, a kínzásokról, a kábítósze­rekről s egyéb népi demokratikus rémségekről. De aztán beütött az istennyila Oa­tis kijelentette, hogy sem kínzás, sem kábítás nem volt. Rendesen bántak mle, vflllomását pedig nem vonja vissza, mert igazat vállott, az állam­védelmi törvényeket valóban megsér­tette. A további kérdésekre kijelentet­te, hogy soha tudósításait nem cenzú­rázták, tudósító korában mozgását nem akadályozták, azzal érintkezhe­tett, akivel akart. *BarátaC, a Jenner szenátorok, az amerikai rádió szerkesztői s a több'ek egy ideig dermedten hallgattak. Hallgattak, mert úgy gondolták, majd egy kis amerikai meqdó'qozás után másként fognak hangzani Ootis nyilatkozatai. De nem hangzottak másként. Oatis megírta várva-várt riportjait csehszlovákiai élményeiről. Milyen riportok voltak ezek? Talán rokonszenvezők? Talán kommunista színezetűek? Szó se róla. Ezek kom­munistaellenes, népi demokráciaellenes írások voltak. De mégsem olyanok, amilyeneket az amerikai rádió külföl­di szolgálata és a hasonlók kedvelnek. Oatis példáid megírta, hogy a „népi demokratikus országokban sokkal na­goybb tömegek rokonszenveznek a kom­munizmussal, mintsem ezt nálunk (vagyis az Egyesült Államokban) gon­dolnák." Ügy írt a dolgozók helyzeté­ről, hogy az egyenes cáfolatként hang­zott mindannak, amit az „Amerika Hangja" szokott szajkózni. S ime, Oatisról máról hónapra le­szaggatták a „hős", a *vértanú" jelző­ket és új jelzőkkel illették: árulónak, gyávának kiáltották ki. Valóságos kampányt indítottak ellene. Ócsárol­ták, fenyegették, követelték, hogy von­ja vissza írásait; kérjen bocsánatot a „megsértett nemzettőlÉs mindez az egész csúf hajsza nem sokkal azután történik, hogy a „New York Times" azt írta: „A világ nem fogja Oatis ül­dözőit büntetlenül hagyni". Az Oatis-üggyel a svájci Journal de Genéve" is foglalkozik: „Wüliam Oatis sorsában az a drámai — írja — hogy kétévi távollét után saiát le­gendájával kellett szembeszállni. 1951 júliusa óta valóságos Oatis-legenda született meg az Egyesült Államok­ban. Oatis neve lett a cégére annak az új amerikai politikai elgondolás­nak, melyet a leghatározottabb szov­jetellenesség jellemez... Wüliam Oa­tis nem tért meg a kommunizmus szá­mára, de nem ís tekintette magát vértanúnak, vagy jelképnek. És ez a zavar, melyet az Egyesült Államokba való visszatérte' okozott, pontosan azzal a különbséggel magyarázható, ahogyan saját maga látja saját ügyét és ahogyan ezt az Egyesült Államok' ban beállították.' 4 A svájci burzsoá lap végül megál­lapítja: „Az amerikaiak ma aggoda­lommal szemlélik az Oatis-problémAt. Pedig a mi nézetünk szerint külö­nösebb aggodalomba nem is lenne ok. Olyan nroblémáró 1 van szó, amelyet könnyű megoldani. Nem kell hazud­ni. Aki nem hazudik, nem érik ha­zugságon.

Next

/
Thumbnails
Contents