Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-16 / 65. szám, kedd

UJ SZ0 1954. március 16. J. V. Sztá;ín és Klement Gottwald emiékéhez híven tovább sziiárdftiuk kommtwisía pártunkat • Sztálin elvtárs helyesen értelmezte azokat a feltételeket, amelyeket a győzelmes októberi forradalom Oroszországban teremtett. Helyesen fog t ^ fel az iparosítás jelentőségét az új szocialista állam fejlődése, a nép növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése, a szovjet haza függetlenségének és önállóságának szempontjából. Ezért méltán nevezzük sztálini korszaknak Sztá lin elvtárs tevékenységének és alkotó munkájának időszakát. Gottwald elvtárs is hasonlóan megértette azokat a feltétéleket, amelyeket a Sz»vjet Hadseregnek a germán fasizmus fölött aratott győzelme és Csehszlovákia felszabadítása megteremtett. Megértette annak szükségét, hogy Csehszlovákia felszabadítónkkal — a Szovjetunióval való szövetség és barátság irányában folytassa politikáját. Meg értette annak szükségét, hogy a bur zsoá köztársaságot népi köztársasággal váltsuk fel. Helyesen megértette annak szükségét is, hogy egész gaz daságunkat szocialista irányban építsük ki és építsük át. Csehszlovákia népe ezért nevezi népi demokra t i kus köztársaságunkat gottwaldi köztársaságnak, gazdasági épité Bünk & átépítésünk tervét pedig gottwaldi ötéves tervnek. Ez annak a ténynek kifejezője, hogy a dolgozó nép széle

s tömegei ezeknek az elvtársaknak vezetésével a gazdasági, társadalmi és kulturális élet szakaszán nagy történelmi jelentőségű változásokat vittek véghez országaikban és megteremtették azon törvények fejlesztésének és ha fásának feltételeit, amelyek méghatározzák a társadalom progresszív fejlődését alsóbb típusokról felsőbb típusokra. A párt forradalmi harcképességének kiépítése elválaszthatatlanul összefügg Sztálin és Gottwald elvtársak vezető«szerepével. A párt, a társadalomfejlődés tudományog tanításából— a marxizmus-leninizmusból kiindulva neveli vezéreit akik megértik a széles tömegek érdekeit és szükségleteit, és nemcsak a pártot, hanem az egész dolgozó népet is új, fejietteb társadalmi rendszer építésére vezetik. • A Lenin által épített új forradalmi párt megszilárdítása, a párt programmjának a szocial zmus feltételei között való megvalósításában a helyes taktika é

s szervezés megválasztása Sztálin nagy és halhatatlan érdeme. A Szovjetunió Kommunista Pártjának élete összeforr Sztálin elvtárs életével és nem lehet őket egymástól elvá'.asztani. Nem kerülheti ei figyelmünket az a tény, hogy Len m elvtár

s halála után komoly veszély fenyegette a párt-egységét. Az opportunista, likvidátor és troc kista elemek az elvtelen Oppozíció ál láspon'tjára helyezkedtek, támadták a pártot és az egész szocialista épi t'ést. Sztálin elvtárs azonban a párt "tagoknak a szocializmus lenini elvei hez és-építéséhez hű óriási tömegeit maga körül tudta csoportosítani Maga körül tudta csoportosítani a becsü'ete

s vezető elvtársakat és az igazi len:'n

: vezetőség segítségéve] •vissza tudott vern

: a párt egysége és Marx lenmi progr

ammja ellen intézett minden támadást. Az elvtelen trockistfl z

;novjevista oppozíció kudarcot vallott a párt ellen intézett Ideológiai és szervezeti támadásával. Fecsegésait a perma nens forradalomról, a szocializmus egy országban való felépítésének le he te t lenségérő), d'k ť tori v-szonyát a szakszervezetekhez elutasító maga. tartását az ország iparosításával szemben helytelen viszonyán a dolgozó parasztsághoz stb., mind letör ték és frakc-ós, a párttal szemben ellenséges, végül árulásba átcsapó tevékenységét a pár.t megsemmisítőt te, felszámolta és egyöntetűen eluta sította. A sztálini vezetőség nem azért győzött az elvtelen oppozíció fölött, mert jobb szónokai és agitátorai voltak, hanem • azért, mert pontosan és helyesen magyarázta a munkáspárt forradalmi poiitikájá. nak marx.lenini e veit, a munkások, parasztok és dolgozó értelmiségiek szövetségére támaszkodott, helyesen eltalálta a nép szükségleteit, forradalmi politikájával lrá. nyitotta a dolgozó tömegek érdekét és emellett nem tévesztette szem elöl fő célját — a szocializmus felépítését. / A sztálin-; vezetőség igyekezett képessé tenni- a kommunista pártot e célok elérésére. Ezért a párton belül engesztelheteťen harcot folytatott a pártban előforduló minden hiányosság és hiba ellen. Védelmezte a nyílt bírálat és önbírálat ós a párton belüli demokrácia elvét. Kiemelte az eszmei egység szükségét, az elengedhetetlenül fontos pártfegyelem és fegyelmezettség betartását és engesztelhetetlen harcot folytatott a párt forradalmi erejét gyöngítő összes nézetek, a kispolgári radikalizmus, a líkvidátorság, a szociáldemokrata reformizmus és opportunizmus maradványai, valamint a rég-; kapitalista nevelés csökevényei ellen. Ha helyesen akarjuk felfogni a forradalmi munkásosztály küideté. sét. tekintetbe kall vennünk, hogy a párt a munkásosztály élcsapata. Ha a kommunista párt igazán forradalmi, marx- lenini alapelveken felépülő forradalmi párt akar lenni, forradalmi elmélettel és gyakorlattal kell magát felvérteznie. Kell, hogy képes legyen a tömegek vezetésére és ne hagyja magát a tö. megtől sodortatni. A tömegek vezetése érdekében a pártnak a legszorosabb kapcsolatban kell ál'nia a tömegekkel. Ismernie kell nézeteiket és véleményeiket és eszerint kell meghatároznia taktikáját is. A pártnak tekintélyt kell szereznie, hogy. teljesíthesse vezető szerepét. »A párt tekintélyét a munkásosztály bizalma, támogatja. A munkásosztály bizalmát pedig nem erő szak szerzi meg. — ellenkezőleg, az erőszak megöli ezt — hanem a ipárt helyes elmélete, a párt helyes taktikája, a pártnak az osz. tály iránti odaadása, a munkásosztály tömegeivel való kapcsolata és ama készsége és képessége, hogy a tömegeket jelszaval helyességéről meggyőzze.* (A leninizmus kérdései, 120. oldal.) Ez Sztálin elvtárs szerint azt je. lenti, »hogy a pártnak napról napra ki kell vívnia a proletártömeigek biaalmát, hogy politikájával és munkájával ki kell kovácsolnia a maga számára a tömegek támogatását, hogy nem parancsolnia, hanem mindenekelőtt, meggyőznie kell, megkönnyítve a tömegeknek azt, hogy saját tapasztalataik álapján felismerjék a párt politikájának helyességét, hogy tehát az osztály irányítójának, vezérének, tanítójának kell lennie. E feltételek megszegése az élcsapat és az osztály közt; helyes viszony megszegését, a ^kölcsönös blzaloro« aláásását, mind az osztály., mind a pátfegyelem felbomlását jelentl.« (A leninizmus kérdései, 121. oldal.) Sztálin elvtárs »A párt és a munkásosztály a proletárdiktatúra rendszerében clmü, >A leninizmus kérdéseidben bennfoglalt cikkében felveti a kérdést, lehetségeseke olyan esetek, hogy ellentétbe kerülhetnek a párt és a munkásosztály helyes kölcsönös kapcsolatai és megszeghetik-e így a »kölcsönös bizalom« alapjait Sztálin arra a következtetésre jut. hogy ilyen esetek lehet, ségesek és példákat említ: 1. »ha a párt elkezdi a tömegek előtti tekintélyét nem a saját munkájára és a tömegek bizalmára épl teni, hanem »korlátlan« Jogaira; 2. ha a párt politikája nyilvánvalóan helytelen, és a P^rt nem akarja hibáját felülvizsgálni és kijavítani : 3 ha a politika általában helyes, de a töm?írek még nem készek ar. ra, hogy magukévá tegyék és a j párt nem akar, vagy nem tud várni, hogy a tömegeknek módot adjon arra. hogy saját tapasztalataik alapján győződjenek meg a párt politikájának helyességéről.« (A ieninizmup kérdései. 123 oldal.) Sztálif) elvtárs a trockista oppozicióval és Zlnovjewel folytatott vitájában könyörtelen csapást mért a párt, vagy a pártvezérek dikta. túrájáról szóló helytelen elméletekre, amelyeket az oppozíció akkor terjesztett. Sztálin különösem a parasztokhoz és a szakszervezetekhez, mint a munkásosztály tömegszervezetéhez való viszonyban megvalósította a kommunista párt helyes vezető szerepét, amely meggyőzésben, nem pedig diktál ás-ban van. Sztálin itt Lenin elvtársnak a Kommunista Párt X. kongresszusán a parasztkérdéssel kapcsolatban mondott szavaira hivatkozik. Lenin mondotta: »Nem szabad arra töreksdnünk, hogy bármit is eltitkoljunk, hanem egyenesen ki kell mondanunk, hogy a parasztság elégedetlen a vele va'ló viszonyunknak azzal a formájával, amely kialakult, hogy ezt a formát nem akarja, s hogy tovább nem fog így élni. Ezzei számolnunk kell s mi elég józan politikusok vagyunk ahhoz, hogy egyenesen kiimondjuk: revldiáljuk parasztpolitikánkat." "(Lenin összeg müvei, 26. kötet, 238. oldal, oroszul.) »... a pártnak, ha igazi vezető akar lenni, várni kell tudnia, meg kell győzni a tömegeket politikája helyességéről, segítenie kell a tömegeket abban, hogy saját tapasz, talataik alapján meggyőződjenek e politika helyességéről.« (A leninizmus kérdései, 125 oldal.) Ez nem jelenti azt, hogy a párt feladja politikája alapelveit. A Szovjetunió Kommunista Pártja sem adta fel a parasztkérdésben őket. Felszámolta a kényszer és rendelkezés helytelen taktikáját, hogy végül állandó meggyőzéssel és példamutatással a parasztok saját tapasztalataik alapján győződjenek meg a kommunista párt párasztkérdésben folytatott politikájának helyességéről és a mezőgazdaság kollektivizálásának hasznossááról és elengedhetetlen szükségéről. ' Tehát nem az alapelveket számolják fel, hanem revldiálják a helytelen taktikát. Mint ebben az , esetben látják, a Szovjetunió Kommunista Pártjának eljárása é

s sztálini vezetőségének taktikája számunkra is 8 tanulságok állarrdó, kimeríthetetlen kútforrása. Ezért fontos, hogy pártunk vezetősége, funkcionáriusai és tagjai Is. ha meg akarják őrizni Sztálin elvtárs emlékét, újra meg újra tanuljanak a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataiból J Klement Gottwald elvtársunk mindig és minden esetben a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalataiból tanult. Ezért építette fel pártunkat, Csehszlovákia Kommunista Pártlát. Munkatársainak egész sorával lépten-nyomon tisztogatta pártunkat gyermekbetegségeitfii, melyeke- megalakulásakor a súlyosan terhelt réfri szociáldemokrata pártból bevitt opportunista hagyományok és nézetek okoztak. Nagy és mégbocsáthátatlan hiba lenne, ha ezt nem ismernénk be mi, akik ott álltunk kommunista pártunk bölcsőjénél és ha tagadnánk, hogy nehezen szabadultunk meg a régi szociáldemokrata" opportunista nevelés számos terhétől. Az, hogy sokan nem tudtak megszabadulni a régi opportunizmustól, vagy nem akartak megszabadulni, megbénította a pártot és forradalmi tevékenységét. A párt felépítése érdekében, annak érdekében, hogy a párt a munkásosztály és a nép valóban elismert vezérévé váljon, küzdenie kellett a párt soraiban megbúvó opportunizmus ellen. Az is igaz. hogy azok az elvtársak, akik — noha a párt közvetlen alapítói voltak és legbecsületesebb íkaratot mutattak — maguk sem tudták felszámolni a szociáldemokrata multat és megszabadulni sok csökevénvíől é

s helytelen nézettő — nem folytathatták teljes eröve' -t a harcot # •vényesültek Gott- :i!<l Éppen iti elvtárs nap

1 ,'ezéri képességei. Ebben vannak nagy érdemei, amelyeket pártunk megszilárdításában és bolsevizálásában szerzett A régi szociáldemokrata mult opportunizmusától mentesen ki tudta építeni a párt forradalmi vezetőségét, amelyben az Ifjak forradalmi lendületét és az öregek, a becsületes szocialista dolgozók gyakorlati tapasztalatait egyesítette. A párt egyedül így tudott győzelmes küzdelmet folytatni a Bubnflrféle javíthatatlan opportunisták, a Rouček, Ečer, Kovanda és mások vezette brnói csoport ellen, A párt egyedül így tudott elbánni egyrészt a Jílek. Vaj. tauer, Bohlen és hasonló típusú hk vidátorokkal és anarchista elemekkel, másrészt pedig a túlzó baloldali elhajlásokkal, amelyek az opportunizmus elleni küzdelemben sok helyen felütötték fejüket és amelyekkél az opportunista és likvidátor elemek a párt helyes forradalmi taktikája ellen visszaéltek. Ez irályban főleg a szakszervezeti mozgalom terén követtek el nagy hibákat. A Jílek, Bohlen és hasonló irányzatú likvidátorok a szakszervezeti mozgalom megbontásának és saját kommunista szakszervezetek alakításának káros taktikáját védelmezték. Ez csak a szakszervezetekben ülő reformisták, Hampl, Tayerle, Tučný és mások malmára hajtotta a vizet. A mi baloldalijaink a Szovjetunióbeli trockisták és zinovjevisták példáját követve, hangsúlyozták a párt szakszervezet fölötti diktatúrájának tézisét, a permanens sztrájk tézisét és hasonló esztelenségeket. Ezzel ismét a reformista szakszervezeti vezérek és likvidátorok malmára haj. tották a vizet. A baloldaliak és likvidátorok úgynevezett „szakszer vezeti munkájukban" egy ideig egy platformon állottak: kívülről akarták' meghódítani a szakszervezeteket. Lenin elvtárs „Bal oldaliság — a kommunizmus gyer mekbetegsége" című cikkében élesen szembeszállt ezzel a „forradal mi" taktikával és kijelentette, hogy ennek semmi köze a forradalmi taktikához, A valóságban ez a taktika alapjában kétséges és puszta frázisoknál egyebet nem tartalmaz. Sztálin elvtárs viszont „A leninizmus kérdései"-ben jellemzi _ a munkás szakszervezeti dolgozók vélekedését azokról a „forradalmárokról", akik kívülről akarják bevenni a szakszervezeteket: „Hagyjátík abba a támadást erődeim ellen, lépjetek be a szakszervezetekbe, dolgozzatok ott öt vagy több évig, segítsetek a szakszervezeteket megjavítani és megszilárdítani, majd meglátjuk, milyen legények vagytok. Majd kitűnik, valóban derék legények vagytok-e, természetesen akkor nem utasítják vissza hogy támogassanak benneteket." Sztálin az eddigi tapasztalatokból az alábbi következtetést vonja le: „Ezért a nyugati országok kommunista pártjainak fő feladata az adott pillanatban, fejleszteni és végigvinni a kampányt a szakszervezeti mozgalom egységéért, biztosítani minden kommunista belépését a szakszervezetekbe, rendszeres, türelmes munkát kifejteni a munkásosztály tömörítésére a tőke ellen és elérni, hogy a kommunista pártok a szakszervezetekre támaszkodhassanak." örökre felejthetetlen érdeme marad Klement Gottwald elvtársnak, hogy meg tudta valósítani pártunkban ezeknek a lenini-sztálini Irányéi veknek következetes teljesítését a szakszervezeti mozgalom terén. A gottwaldi vezetőség tántoríthatatlanul követte és megvalósította a szakszervezetek egységének alapelvét, nem pedig azok szétforgácsoló dását. Harcolt a szakszervezeti közömbösség ellen, érvényesítette azt az álláspontot, hogy a kommunisták lépjenek be és dolgozzanak a szakszervezetekben. A gottwaldi Irányítás nem maradt csupán a proklamácjóknál. A vezető elvtársak egész sorát küldte a szakszervezetekbe, hogy ott türelmesen ér szorgalmasan dolgozzanak éveken keresztül. Ez a taktika meg hozta gyümölcsét. Ezért volt súlya vezetekben, ezért tudta Irányítani végül a reformista szervezetek vezetőségének akarata ellenére is ez egyes sztrájkokat, mint amilyen például az 1032. évi északcsehországi' bányász-sztrájk és mások voltak. Ezért tudta megszervezni a munkások nagy akcióit a munka nélkülig ellen, amely&kben egyöntetű tömeggé egyesítette a szakszervezetekben tömörülök táborát, politikai hovatartozás különbsége nélkül és azoknak a munkásoknak táborát, akik még nem tömörültek szakszervezetekbe. , A párt tekintélye és a gottwaldi irányítás tekintélye is emelkedett a munkásosztály soraiban. Ez legjobban a hitleri megszállás befejezése után mutatkozott meg azok után a keserű tapasztalatok után, amelyeket a munkások, a protektorátus időszakában szereztek. A szétforgácsolt szakszervezeti mozgalom a Csehszlovák Köztársaságban egységessé vált. A szakszervezeti közömbösséget kiküszöbölték. Az egységes forradalmi szakszervezetek üzemi tanácsai, a szövetségek é3 más szervek a Kommunista Párt nagy támaszává váltak a termelés államosításáért folytatott harcban, a kapitalista kizsákmányolás uralmának felszámolásáért folytatott harcban. Ugyanilyen egységben álltak a szakszervezetek Gottwald elvtárs mellett és a Kommunista Párt vezetősége mellett a februári napokban az áruló puccsisták ellen folytatott harcban, akik a nemzetközi reakcióval szövetkezve arra törekedtek, hogy népi demokratikus köztársa. Ságunkban felforgassák és megsemmisítsék . a szocializmus felé vezető megkezdett útunkat. A szocializmus kiépítését, amelynek Kl. Gottwald elvtárs egész életét és egész munkáját szentelte, mi örökségként és hagyományként vettük át. Ennek a feladatnak teljesítése előttünk áll. Nehéz feladat ez. Tudjuk, hogy még számos hibánk és hiányosságunk van. Nem takargatjuk őket, hanem harcolunk ellenük. De nem feledkezünk meg arról ssm, hogy a teljesített terveknek ás a nagy, eddig ismeretlen sikereknek és győzelmeknek egész sora van mögöttünk. Hiányosságaink túlnyomó részben a gyors fejlődés hiányosságai. Gazdasági, kulturális ás közéle-, tünk fejlődésével növekszenek szükségleteink is. Naponta új feladatok és problémák előtt állunk, amelyeket gyakran lehetetlen azonnal és gépiesen megoldani. Tudjuk, mit akarunk és hogyan juthatunk el a célhoz. Nagy elődeink és tanítóink világos Irányelveket dolgoztak ki számunkra és a szemléltető -példák és tanulságok határtalan mennyiségét hagyták ránk. Megemlítem itt Klement Gottwald elvtárs levelét, melyet 1948. Június 27-én irt abból az alkalomból, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja egyesült a csehszlovák szociáldemokrata párttal. Gottwald elvtárs Írja: . „ ... tudatában kell lennünk azoknak a nagy kötelezettségeknek, amelyek munkásosztályunk egységes pártjára, Csehszlovákia Kommunista Pártjára hárulnak. Mindenekelőtt ez a párt felelős ma a történelem előtt, a nép. a hemzet és a:állam további sorsáért. Hogy azt a felelősséget eredményesen vállaljuk ahhoz tehát szükséges, hogy pártunk továbbra is ingadozás nélkül szilárdan járja az igazi munkáspolitika. a

z igazi népi, az igazi nemzeti politika útját. Szükséges, hogy pártunk szilárd, egyöntetű és fegyelmezett egész legyen, amely az egész nép bizalmát birja s eleven összeköttetésben áll vele. Közben állandóan gondolnunk kell arra, hogy a nemzet körében a pártegységet s fegyelmet, valamint a párt tekintélyét egyedül a demokrácia elveinek alapján lehet építeni. Egyedül a párt belső életében érvényesülő következetes demokrácia alapján, sokoldalú kritika és a kommunista pártnak a szakszer- j önkritika alapján őrizzük me£ a