Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-15 / 64. szám, hétfő

Világ proletárjai egyesüljetek. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. március 15, hétfő 30 fillér A mai számban: Törvény a nemzeti bizottságokba való választásokról (3—

á—5—6. old.) VII. évfolyam, 64. szám i A NÉP TÖRVÉNYE Petőfi Sándor, a nagy magyar költő ezt az éles kérdést vágta „A nép nevében" című versében az uralmon lévő osztály felé: S miért vagytok ti kiváltságosok? Miért a jog csupán ti nálatok? Apáitok megszerzek a hazát, De rája a nép — izzadása csorog. Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya! Kéz is kell még, mely a földet kihányja, 'Amíg föltűnik az arany ere ... S e kéznek nincsen semmi érdeme ? Több, mint egy évszázad múlva nálunk, 1945, a felszabadítás, majd 1948 Februárja volt a döntő felelet a költői kérdésre: minden érdem a dolgozóké, a jog ma a nép érdekeit szolgálja. Országunkban minden hatalom egyedüli forrása a nép lett. S. népünk élt a kiharcolt joggal, — kezébe vette sorsának irányítását. A néphatalom rövid néhány éve alatt a felismerhetetlenségig megváltozott, szebbé, gazdagabbá és erősebbé vált hazánk, a Csehszlovák Köztársaság. Igen, ez a dolgozó nép kezének, eszének, kimeríthetetlen kezdeményezésének és hazaszeretetének az érdeme. Az országépítő munka hatalmas sikereit munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével érte el, állandó harcban az osztályellenséggel. Az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat újabb bizonyítéka annak, hogy a felszabadulás után megkezdett útunk helyes volt. Nem egész fél év telt el a kormánynyilatkozat óta, de ez a rövid idő is sok kételkedőt meggyőzött arról, hogy pártunk és kormányunk célja: a dolgozó ember jólétének, az ország felvirágzásának biztosítása. Ezt a célt követi a nemzeti bizottságokról szóló törvény is, amely a nemzeti bizottságok átszervezésével jelentős lépést jelent a tömegek és a nemzeti bizottságok, mint a hatalom helyi szervei és a nép legnagyobb tömegszervezete kapcsolatának megszilárdításához. Ez a törvény, amelyet százezrek vitattak meg az ország minden részében — az eddigihez viszonyítva — sokkal demokratikusabb alapra helyezi a nemzeti bizottságok rendszerét. Ezzel a történelmi dokumentummal áll elválaszthatatlan kapcsolatban a nemzeti bizottságok választásáról szóló törvény, amelyet a Nemzetgyűlés ez év március 3-án fogadott el, s amely még jobban elmélyíti államrendszerünk demokratizmusát. A törvény értelmében a nemzeti bizottságok tagjait általános. egyenlő, közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választiák meg. Nagy változást jelent ez a közelmúlttal szembén is, mert eddig a nemzeti bizottságok funkcióit kinevezés útján töltötték be. De összehasonlíthatatlanul nagy változás ez a mult kapitalista rendszerhez viszonyítva, hiszen akkor az államhatalom és az államigazgatás szervei lényegében bürokratikus, a nép érdekeivel szöges ellentétben álló szervek voltak. A községi választások ugyan helyenként szóhoz juttatták a nép képviselőit, a kommunistákat, de munkájuk igen nehéz voit. A megválasztás esetén átvághatatlan aka dályt jelentett a járási főnökök és más bürokratikus szervek működése, amelyek a helyi „önkormányzat" fölött álltak és lehetetlenné tették a haladó kezdeményezések valóraváltását. És, hogy milyen légkörben folytak le a választások, azt a következő példa bizonyítja: 1938. május 22-én Csehszlovákiában községi választások voltak. A választásokról a többi közt így ír a „Magyar Nap" 1938. május 24-i számának egyik cikke: „Főleg kisebb községekben sohasem lehet megakadályozni, hogy teljesen alárendelt, helyi mozzanatok ne játsszanak szerepet, — ami különösen Szlovenszkón — most is megmutatkozik." Ez alkalommal azonban sokkal lényegesebb akadály volt, hogy a fasizmus szolgálatában álló pártok az utolsó külpolitikai eseményeket, s főleg Ausztria elfoglalását az emberek megfélemlítésére használták ki. Terrorisztikus fellépésükkel, suttogó propagandájukkal megzavarták a választók tisztánlátását és olyan módszereket alkalmaztak, hogy sokhelyen nem lehetett választói szabadságról beszélni". S az akkori választások „demokratizmusát" jellemzi a Magyar Nap egyetlen számának, az 1938. június 10-i számának következő címei: „A párt földbirtokos vezetője elbocsátással fenyegette munkásait, ha nem íriák alá a listáját". — ..Ököllel érvelnek". — „Az egyesültpárti agitátor véresre vert egy beteg öreget": Számtalan ilyen és hasonló példát tudnánk felsorakoztatni, amelyek teljes meztelenségében elénk táriák a masar.yki áldemokratikus burzsoá köztársaság igazi arcát, a dolgozó nép jogfosztottságát és kiszolgáltatottságát az államhatalmat kezében tartó burzsoáziának. A „demokratikus jogok" többé-kevésbbé potemkini falvak voltak a burzsoá első köztársaság idejében éppúgy, mint ma, a kapitalizmus országaiban. Az uszító nyugati rádióállomások nagyhangon reklámozzák az „amerikai életformát", a „szabad országok demokráciáját". S- nézzük meg csak egyetlen példa tükrében, mit is takarnak ezek a, fennenszárnyaló szólamok. Példánk az amerikai választási rendszabályokkal áll kapcsolatban. Nálunk minden 18. életévét betöltő polgár választani jogosult, nemzetiségre, felekezetre, osztályszármazásra. foglalkozásra, vagyoni helyzetére és előbbi ténykedésére való tekintet

1 nélkül. Kivételt csak olyan polgárok képeznek, akiket a bíróság polgári jogaik elvesztésére ítélt, — feltéve, ha az ítélet határideje még nem járt le és olyan polgárok, akiket elmebetegség folytán jogerősen megfosztanak önrendelkezési jogaitól. Mi a helyzet a „demokrácia őshazájában", az Amerikai Egyesült Államokban? Itt csak a 21. életévüket betöltött polgárok választhatnak — vagyis millió és millió fiatal nem gyakorolhatja ezt a jogot. A további jelentős korlátozást a különböző cenzusok, képezik, ilyen hozzávetőlegesen ötven van az USA egyes államaiban. Nem választhatnak pld. azok a munkások, akik megélhetést keresve lakóhelyüket elhagyták. A négerek döntő többsége sem választhat. így pld. 1952-ben — pedig akkor még nem volt oly erős a fasizálódási folyamat az USA-ban mint ma — a négereknek csak tíz százalékát vették fel a választási listára. Húsz államban műveltségi cenzus van érvényben, megkövetelik pld. az alkotmány ismeretét angol nyelven. Ez újra, főleg munkásokat, négereket, bevándorlókat érinti. Több államban bizonyos vagyonnal kell rendelkezniök a polgároknak ahhoz, hogy részt vehessenek a választásokon. így nem csoda, hogy pld. 1948-ban, az elnökválasztáskor kb. 47 millió em ber, vagyis a felnőtt lakosságnak csaknem a fele nem vett részt a választásokon. A dolgozók a választások ' után csöbörből-vödörbe kerülnek, mivel a hatalom elhódítása felé csak egy út vezet: a forradalom útia. Mennyire más a helyzet nálunk. Mi is választani fogunk. De sza badon, és csakis olyanokat, akik a nép érdekeit fogják szolgálni. Csak azok kerülhetnek és kerülnek az új nemzeti bizottságokba, akik teljes mértékben élvezik a nép bizalmát. A választási törvény minden egyes pontja biztosítja a választás demokratikus lefolyását. Ennek a demokratizmusnak egyik szembeötlő bizonyítéka az, hogy a választásokból nincsenek kizárva az ellenséges elemek, az osztály ellenség sem. Ennek kapcsán káros volna azonban arra gondolni, hogy talán feladtuk az osztályharcot és, hogy az ellenség számunkra már nem ellenség. Ez a fény csak egyet bizonyít: rendszerünk erősségét, szilárdságát. Ez a tény egyben kötelez is. minden választót: még éberebbek legyünk a választások során, — az ellenséges osztályok tagjainak és ügynökeiknek nincs helyük nemzeti bizottságainkban! Szükséges, hogy valamennyi dolgozó a legmélyrehatóbban megismerkedjék a választási törvénynyel, amely fegyver a kezünkben, mert a nép törvénye. Döntő fontosságú esemény lesz hazánk és dolgozó népünk életében a nemzeti bizottságok választása. 1948. februárja óta ez a legfontosabb belpolitikai esemény. Ezért már most, a választási kampánv során valamennyi dolgozó gondos gazdaként, még eredményésebb munkáiéval bizonyítsa be, hogy a magáénak, édes hazájának érzi ezt az országot. A választás előtti időben minden- kommunistának példát kell mutatnia a munkában és fokozottabb népnevelői, felvilágosító tevékenységet kell kifejtenie a pártszervek és szervezetek irányításával. Egyetlen pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a választási kampány és maguk a választások, elsősorban a kommunisták munkájának erőpróbája. A kommunisták tevékenységének megítélésére egyetlen mérce lesz: milyen mértékben szilárdítják meg a Nemzeti Arcvonalat, a munkásság, a dolgozó parasztság és értelmiség harci szövetségét. Munkánknak a dolgozók erkölcsi-politikai egységének megacélozódását kell szolgálnia, hogy a nemzeti bizottságokba való választások új, hatalmas csapást mérjenek hazai és külföldi ellenségeinkre. A választások eredményei bizonyítani fogják népünk egybeforrottságát, szilárd tömörülését pártunk és kormányunk köré, 'amelyek biztos léptekkel vezetnek minket a szocializmus győzelmének útján. dr. Gály Iván A Csehszlovák Köztársaság kormányának határozata a nemzeti bizottságokba való választások napjának megállapításáról A nemzeti bizottságokba való választásokról szóló 1954. évi 14. sz. törvény 62. szakasza értelmében a kormány a nemzeti bizottságokba való választások napját legkésőbb 60 nappal előbb állapítja meg és az egész köztársaság területén a választásokat munkaszünet napján kell lefolytatni. A Csehszlovák Köztársaság kormánya a kerületi-, központi", járási-, városi-, helyi- és körzeti nemzeti bizottságokba való választások napját 1954. május 16-ára, vasárnapra tűzi ki. Prága, 1954. március 13-án, V. ŠIROKÝ, a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke. A Csehszlovák Köztársaság kormányának határozata a Központi Választóbizottság tagjainak kinevezéséről ,. A Csehszlovák Köztársaság kormánya a nemzeti bizottságokba való választásokról szóló törvény 87. szakaszának rendelkezései értelmében a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának javaslatára a következőket nevezte ki a Központi Választóbizottság tagjaivá: Elnök: Dr. Václav Škoda, igazságügyminiszter. Alelnök: Jozef Tesla, a Központi Szakszervezeti Tanács első titkára. Titkár: Jirí Salga, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkatársa, Tagok: Ladislava Kleňhová-Besserová, a Nemzeti Központi Akcióbizottságának titkára, Miloslav Vecker, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, Josef Bradáč, a ČKD Sztálingrád Prága IX. üzemi bizottságának alelnöke, František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Nemzeti Arcvonal Szlovákiai Központi Akcióbizottságának főtitkára, Jaroslav Švestka, a Klement Gottwald automobilművek, Prága IX. üzemi bizottságának elnöke, Dr. Miroslav Klinger, a Csehszlovák Szocialista Párt főtitkára, Josef Bureš, a turskoi (Prága-Nyugat járás) egységes földművesszövetkezet elnöke, Josef Gemrot, a Csehszlovák Néppárt főtitkára, Jindfich Rfchtr, az úvaly-i egységes földművesszövetkezet elnöke (Český Brod járás), Jozef Gajdošík, a Szlovák Újjászületés Pártjának főtitkára, Anežka Hodinová-Spurná, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottsága és a Csehszlovákiai Nöbizottság elnöke, Ján Zeman vezérőrnagy, a nemzetvédelmi minisztérium politikai főosztályának főnöke, Oleg Homola, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség* központi titkára, Ján Janulik ezredes, nemzetgyűlési képviselő, Dr. Ján Mukaŕovský akadémikus, a Károly-egyetem tanára, Jan Drda, a Csehszlovákiai Írószövetség elnöke, Vincent Pokojný, a Szabadság-Párt elnöke. Prága, 1954. március 13-án. V. ŠIROKÍ, a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke.