Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-14 / 63. szám, vasárnap

V

ilág proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. március 14, vasárnap 30 fillér VII. évfolyam 63. szám Még elszántabban és még áldozatkészebben haladjunk e/tőre a lenini-sztálini úton, melyet Gottwald elvtárs mutatott nekünk! A proletárnemzetközíség zászlaja alatt népeink testvéri együttéléséért A proletárnemzetköziség következetes l érvényesítése a lenini típusú pártok sikerének egyik fö feltétele elsősorban ott, ahol több nemzet és nemzetiség él egy államban. Csehszlovákia Kommunista Pártjának története a párt megalakulása óta a mai napig azt bizonyítja, hogy pártunk mind a burzsoá köztársaság, mind ma népi demokrácia viszonyai között a sztálini nemzetiségi politika útját követte és követi. Kl. Gottwald elvtársnak, pártunk nagy harcosának egyik fö érdeme éppen az, hogy a párt munkáját irányítva, alkotó módon tudta alkalmazni a sztálini nemzetiségi politikát országunk viszonyaira. Élete művén vörös fonalként húzódik végig ez a kérdés és ez azt bizonyítja, hogy pártunk rendkívül nagy fontosságot tulajdonított a nemzetiségi kérdés megoldásának. Klement Gottwald elvtárs már az V. kongresszus előtti években, vagyis még mielőtt a párt élére került, — többször felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetiségi kérdésről elfeledkezni opportunista, a marxizmussal összeegyeztethetetlen állásfoglalás. 1928-ban a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán, Gottwald elvtárs nagy jelentőségű beszédet mondott, amelyben kifejtette pártunk balszárnyának álláspontját jílek és társai opportunista politikájával szemben. A többi közt ezt mondta: .„A nemzetiségi kérdésnek Csehszlovákiában nagy a szerepe. A párt feladata, hogy a nemzetiségi elnyomás elleni mozgalom szövetségesévé váljon a kapitalizmus elleni osztályharcban". 1929-ben a CsKP V. kongresszusán a gottwaldi szárny győzelmet aratott és ez lehetővé tette, hogy a következő években a párt leszámolva az opportunista passzivitással, bolsevik aktivitással irányítsa a dolgozók legszélesebb tömegeit. Ez igen fontos körülmény volt a köztársaság nemzetei és nemzetségei szempontjából. ^nemzetiségi kérdést ezekben az években az jellemezte, hogy az imperialista cseh pénztőke kizsákmányolta a nemzeti kisebbségek dolgozó tömegeit. Ebben támogatta a szlovák, magyar és német burzsoázia. amely ugyanakkor nacionalista jelszavak alkalmazásával különféle kultúrális és politikai jogok követelésével igyekezett félrevezetni a nemzetiségek dolgozóit. A kommunista párt ezzel szemben feladatának tűzte ki meggyőzni a tömegeket &rról, hogy a nemzetiségi kérdés a proletárforra ' dalom és a proletariátus diktatúrája általános kérdésének része, vagyis más szóval a nemzetiségi elnyomást csak a burzsoázia osztályuralmának letörésével, a proletariátus diktatúrájával lehet megszüntetni. Ugyanakkor a párt következetes harcot indított a jogos nemzetiségi követelésekért. Ennek a politikának szellemében mondotta Gottwald elvtárs 1929-ben emlékezetes első parlamenti beszédében: „Harcolni fogunk a nemzeti elnyomás ellen és az elnyomott nemzetek felszabadításáért ebben az államban ... hogy ennek az államnak elnyomott nemzetei lerázhassák nyakukról elnyomóikat". 1930-ban Csehszlovákiát is elborította a kapitalista világválság hulláma. Az ország fasizálódása meggyorsult. Igy akarta a burzsoázia, a dolgozók rovására menteni a menthetőt. A kommunista párt ebben az időben két célt tűzött maga elé. Elsősorban a dolgozók sziklaszilárd frontjának létesítését. Ez egyrészt nemzetközi, másrészt pedig belpolitikai viszonylatban feltételezte a proletariátus összefogását, nemzetiségre való tekintet nélkül. A második feladat az volt. hosv a nemzeti kisebbségek dolgozói „saját" burzsoáziájuk ellen harcoljanak. A burzsoázia a világválság éveiben fokozott mértékben igyekezett soviniszta hangulatot, nemzetiségi torzsalkodást szítani. hogy a dolgozók figvelmét elterelje 1 _ ' J ' Irí QC mi nlfA772 a a kérdés lényegétől: „ki és mi okozza a válságot?" Á kommunisták erre az igyekezetre Gottwald elvtárs személyében így válaszoltak „mi kommunisták bármely nyelven is beszélünk, visszautasítjuk a nemzetiségi torzsalkodást a népek között, amelyeket összekapcsol az éhség ténye.. A nacionalizmus az urak üzérkedése volt és ma is az." 1932-ben mondotta ezeket a szavakat Gottwald elvtárs, amikor a gazdasági válság nálunk a mélypontja felé közeledett és nemzetközi viszonylatban egyre fenyegetőbb lett a fasizmus előretörése. Németországban a monopolisták Hitler útját egyengették. Ez természetesen meglátszott a Csehszlovák Köztársaság belpolitikai viszonyain is. A fasiszták a szociál-nacionalista demagógia segítségével tömegbefolyásra akartak szert tenni. Gottwald elvtárs ezzel kapcsolatban így fogalmazta meg a párt feladatát: „A fasizmus nacionalista demagógiájának hatástalanítása céljából helyesen kell beállítani a nemzetiségi kérdést, erősebben Kell propagálni a nemzetek önrendelkezési logának jelszavát és nap-nap után harcolni kell a nemzetiségi elnyomás minden konkrét megnyilvánulása ellen. Az elnyomott nemzetek és nemzetiségek kerületeiben a kommunistáknak le kell számolniok a mindennapi nemzetiségi' kérdésekkel szemben tanúsított nemtörődömséggel". Csehszlovákia Kommunista Pártja a fasizmus veszélyének fokozódásával mind nagyobb figyelmet fordított a nemzetiségi kérdésre annak tudatában, hogy a fasizmus éppen a nemzetek egymásra uszításának politikáját követte, hogy így meghiúsítsa a dolgozók egységfrontjának kialakulását és megkönnyítse a burzsoá de mokratikus köztársaság szétbomlasztását Gottwald elvtárs a sztálini nemzetiségi politika alapján ebben az időben hangsú iyozza. hogy az elnyomott nemzetek munkásai és parasztjai kettős elnyomás, a „saját" és a cseh burzsoázia elnyomása alatt állnak. Egyben rámutat arra, hogy a nem zetiségi kérdés főként Szlovákiában lényegében parasztkérdés. A párt magyar kommunistái elé Gottwald elvtárs a következő feladatot tűzi ki: „Be kell bizonyítani a magyar nemzet dolgozó tömegeinek, hogy sem a magyar szociáldemokraták (akik kö zös pártban a cseh és szlovák szociáldemokratákkal a cseh imperializmus közvetlen ügynökei), sem Szüllő és Szentivánvi (akik Budapest felé kacsingatnak), nem biztosítják a magyar nemzeti szabadságot. Ezt a felszabadulást a magyar dolgozó nép csak a kommunizmus nemzetközi forradalmi zászlai alatt érheti el." A fasizmus veszélye egyre nőtt. 1935-ben a parlamenti választások során a Henleinpárt az ország legerősebb pártja lett Gottwald elvtárs a KI VII. kongresszusán beszédet mond „A munka, szabadság és a béke népfrontjáért Csehszlovákiában" címmel. Beszédében így figyelmeztet: „A cseh nemzetet függetlenségének elvesztése fenyegeti. A német, szlovák, magyar, ukrán és lengye'l népet Csehszlovákiában az a ve szély fenyegeti, hogy a német, magyar és lengyel fasizmus csizmája alá kerül. Csehszlovákia valamennyi nemzetének dolgozó népe és különösen az ifjú nemzedék létérdeke a béke fenntartása és a legszorosabb szövetség a Szovjetunióval." A csehszlovák burzsoázia érdekei ezzel szöges ellentétben álltak. 1935 májusában Csehszlovákia ugyan szövetségi szerződést kötött a Szovjetunióval, amelyet az európai államok közül utolsónak ismert el, de erre csak a külső és a belső körülmények kényszerítették. A burzsoázia mindinkább igyekezett ezt a szerződést hatálytalanítani. hogy a fasiszta Berlinnek nyújthassa jobbját. És ebben a kérdésben — ahogy azt Gottwald elvtárs kifejtette — Kramár és Vraný a cseh „hazafiak" egyetértettek az „örök ellenséggel", Henleinnal és Branddal, a „fajhű" szlovákok Hlinka és Sidor pedig olyan „úri emberekkel", mint gróf Esterházy és Szentiványi. 1936-ban a CsKP VII. kongresszusán a cseh, szlovák, magyar, német, ukrán és lengyel kommunisták megegyeztek abban, hogy közös erővel védelmezni fogják Csehszlovákiát Hitler ellen. Ezzel kapcsolatban Gottwald elvtárs kongresszusi beszédében igen fontos következtetést von le: „Ez anynyit jelent elvtársak, hogy a Csehszlovákiában élő nem cseh nemzetek nemzetiségi jogaiért a németek, szlovákok, magyarok, ukránok, lengyelek politikai, gazdasági, kulturális, nemzetiségi jogaiért folytatott harc a cseh dolgozó nép szent ügye." A VIJ. kongresszus határozata ennek szellemében a többi között ezt tűzte ki célul: szükséges megvalósítani a nem cseh lakosság egyenjogúsítását minden kérdésben: a szociális, gazdasági kérdésekben, a politikai jogok, az iskolák, nyelv, kultúra stb. területén". A következő két év során a CsKP a nemzetiségi politikában a fő figyelmet a német kérdés rendezésére, irányította. Az uralmon lévő cseh burzsoázia azonban egytől egyig visszautasítja a párt ezzel kapcsolatos javaslatait, amelyeknek valóraváltása kiütötte volna a hénleinistákat a nyeregből. Igy a fasizmus mind arcátlanabb lett. A helyzet 1938 első hónapjaiban súlyos volt, de nem reménytelen. A nép kész volt az ellenállásra. 1938. június 6-án Gottwald elvtárs Bratislavában ezt mondta: „A nép megértette az idő komolyságát ... A fenyegető ellenséggel szemtől szemben mindenki számára parancs volt: összetartani. Valamennyien összetartani: a munkások eg.vmásközt és a parasztokkal, a csehek a szlovákokkal, magyarokkal és németekkel, szóval valamennyien, akik ném akarják a háborút és a példátlan rabszol-, gaságot". A burzsoáziának azonban mégis sikerült Hitler kezére iátszania az országot. A megszállás hosszú évei következtek. 1945-ben a Szovjet Hadsereg meghozta szabadságunkat és ezzel megkezdődött a nemzetiségi kérdés megoldása — új alapokon — elsősorban a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúsításával. A háború utáni években ez volt az ország egyik döntő problémája. Az 1948. évi februári győzelem és az a tény, hogy 1949-ben szövetségi szerződést kötöttünk a Magyar Népköztársasággal, ahol megszilárdult a munkásosztály hatalma, lehetővé tette, hogy országunkban rendez-; zék a magyar nemzetiségű dolgozók kérdését. Azóta a fejlődés hatalmas lépésekkel haladt előre. Csehszlovákia magyar dolgozói egyenjogú polgárai hazánknak. Ezt elsősorban Szlovákia óriásméretű iparosítása biztosítja. A magyar iskolák fejlődése is példátlan. Az 1952—53. tanévben magyar nyelven 215 óvoda, 550 nemzeti és 119 középiskola működött a köztársaság területén. Egyedül ebben a tanévben nyolc 11 éves középiskola, hat szakiskola, három pedagógiai iskola létesült a magya„ tanulóifjúság számára. Ugyanakkor magyar nyelven tanítanak a bratislavai pedagógiai főiskolán és felsőiskolán is. Hazánk magyar dolgozói iogaik tudatában a testvérnemzetek oldalán becsületesen kiveszik részüket az országépítő munkából. A nemzeti bizottságok választását megelőző kampány egyik fontos tanulsága az, hogy a magyar dolgozók szorosan felzárkóznak kormányunk és pártunk mellé, hogy aktív tevékenységükkel még erősebbé tegyék a dolgozók államát. Klement Gottwald elvtársnak, a párt gottwaldi nemzetiségi politikájának érdeme. hogy ma a köztársaság valamennyi nemzete és nemzetisége testvéri egyetértésben halad a szocializmus útján. És magában ez a tény halhatatlanná teszi Kleí ment Gottwald elvtárs munkásságát, j