Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-10 / 59. szám, szerda

III SZÖ 1954. március H). Jlegyisgak ébevek Most, amikor a nemzeti bizottságok választására készülődünk, örömmel érietzzük népiünk, erejét és mindin kább világossá lesz előttünk, hogy csak a szocializmust építő társada­lomban válik igazán szabaddá az ember és csak ebben a társadalom­ban élvezihietjük a demokratikus jo. gokat. Ámde nem volt így a múlt­ban. RÉGI VÁLASZTÁSOK ÉS KÖVET­KEZMÉNYEK 1932 tavaszán községi választások előtt álltunk. DunaazerdaJbelyen nyolc párt indult harcba. A burzsoá, a népeL'enes pártok, hogy szavaza tokát biztosíthassanak maguknak, megkezdték az embervásárt és fűt fát ígérgettek. Egyedül kommunis­ta pártunknak volt határozott, a né­pet megillető jogok és igények kihar­colását tartalmazó programmja­Pártunk helyi szervezete a válasz­tások előtt engem vett listavezető nek. A burzsoá közigazgatás őrei, már az agitációs munka kezdetéin a „védelmükbe" vettek, letartóztattak és egy hónapig a Kecske-utcai fog. dábsji tH'tottak vizsgálati fogság ban. Ezzel el akarták idegeníteni a dolgozókat pártunktól, meg akarták őket félemlíteni, hogy magukhoz csábíthassák a kommunista párt hí­veit. Ennek ellenére pártunk itt hét mandátumot szerzett a képviselő­testületben, ahol 29 taggal kellett felvennünk a haroot. A szavazás után, amikor a bíró megválasztása volt soron, a burzsoá pártok ezt húzták .halasztották, mert nem tudtak abban megegyezni, hogy a keresztényszocialista pártból vagy a választások előtt e párt egy ré­szébői újonnan alakult Haladó Ke­resztény Szocialista pártból válasz­szanak bírót. Az úgynevezett haladó keresztény­szocialisták helyi vezetője Markvart Gábor plébános volt, aki azzal for­dult hozzám, hogy mi kommunisták az ö pártjának jelöltjeire adjuk sza­vazatunkat, és hogy „megnyerjen", pénzt ajánlott fel. Ilýen volt a bur­zsoá pártok igazi arca. A szavaza­tokat nem a nép bizalmából, hanem csalás, megvesztegetések útján szeréz ték. Bennünket azonban nem tudtak megvásárolni, A keresztényszocialis­ta párti bírót választották ekkor, aki később a képviselőtestület gyű­léseiről bennünket, kommunistákat igen gyakran rendőrökkel vezette­tett ki, sőt még 30 koronára is meg­büntettek, hogy ezzel is akadályoz­zák részvételünket a képviselőtestü­let gyűlésein. Ugyanis a bírság kifi­zetéséig az illető tag nem vehetett részt a gyűléseken. A képviselőtestület kommunista tagjai nehezen tudták akaratukat érvényesíteni a reakciós többséggel szemben. Ebben a harcunkban azon­ban nem voltunk egyedül. Tömegek, kizsákmányolt dolgozók álltak mö­göttünk, akik az ő érdekükben be­terjesztett követeléseinket azzal tá­masztották alá, hogy gyakran töme­gesen tüntettek a községháza előtt. A burzsoá rend védelmezői, hü ki­szolgálói, legyenek azok magyarok vagy szlovákok, abban nagyon meg­értették egymást, hogy a nép érde­keiért harcoló magyar és szlovák dolgozókat rendbontóknak, nem kí­vánatos elemeknek kiáltották ki. Igy volt ez 19Í17 tavaszán is, amikor a dolgozók követeléseiket beterjesztet­ték a képviselőtestület elé. Hajdu­sek magyar bíró szlovák rendőrrel vezettetett ki a teremből. Ez ellen persze tiltakoztam. A rendőr erre úgy megcsavarta a kezem, hogy több mint egy hónapig nem tudtam dolgozni. A szabad szólásjogot „biz­tosító" burzsoá közigazgatás ezért 30 koronára, a járási hivatal 5 napi elzárásra, a bíróság pedig azon a cí­men, hogy nem engedelmeskedtem a hatósági közegnek, 14 napi szabad­ságvesztésre ítélt. Sose felejtjük ei ezt a szomorú időszakot, az úgynevezett „arany­időket", amikor a burzsoá rend az j állítólagos szabad választásokkal a közigazgatást nem a nép érdekeinek védelmére, hanem minden ere­jét a nép elnyomására használta fel. A HORTHY-MEGSZALLAS FASISZTA MÓDSZEREI 1938. júniusában újra községi vá­lasztásokra készülődtünk. Ekkor már jól kinyílt a magyar reakció­sok, a soviniszták szeme, akiknek útjukban álltak a magyar kommu­nisták és megfenyegettek bennün­ket, arra akartak rávenni, hogy ve­gyünk részt a választásokon. Pár­tunk helyi szervezete ezt a leghatá­rozottabban visszautasította és ön­álló listával indultunk a választá­sokba. Ekktír már csak négyen ke­rültünk be a képviselőtestületbe. A gyűléseken már sokáig nem vehet­tünk részt, mert a hazai burzsoázia és fasiszták eladták az országot és így Dunaszerdahely is' a Horthy­féle fasiszta-megszállás alá került. A képviselőtestületből a kommunis­tákat azonnal kizárták s a magyar népellenes közigazgatás urai gondos­kodtak arról, hogy ártalmatlanná tegyék őket. Igy történt velem is. Előbb rendőri felügyelet alá helyez­tek, megvonták az iparengedélye­met, majd 7 hónapot a kistarcsai gyüjtötáborban töltöttem. Utána 1944-ben a magyar fasiszták a né­metországi flossenburgi koncentrá­ciós táborba hurcoltattak. • Akik átéltük mind a két rend­szert, látjuk valamennyien, hogy a burzsoá köztársaságban és a Hor­thy-féle fasiszta-megszállás idősza­kában a nép érdekeit, követeléseit semmibe se vették és a dolgozó tö­megek csak sínylődtek a kizsákmá­nyolók és a megszálló fasiszták igá­ja alatt. Most már örömteljes az életünk, amikor újra a Szovjet Had­sereg által felszabadított, szabad és egységes köztársaságunkban élünk, ahol a nép akarata törvény. És most, amikor a dolgozó nép ha­talma helyi szerveinek, a nemzeti bizottságokba való választások előtt állunk, legyünk éberek, még foko­zottabb mértékben harcoljunk a so­raink között megbújó reakció ellen, hogy biztosíthassuk a nép jelöltjei­nek választási győzelmét, akikre igen felelősségteljes feladat vár po­litikai, gazdasági és kulturális té­ren. Mondok Gábor, Dunaszerdahely. A köztársasági elnök jókívánatait fejezte ki J. Ďuriš pénzügyminiszter 50. seületésnapja alkalmából / Antonín Zápotocký köztársasági j Pártja Központi Bizottsága elnök­elnök Július ĎuriS pénzügyminisz- • ségi tagjának 30. születésnapja al­temek, Csehszlovákia Kommunista I katonából üdvözlő levelet küldött.' Népi demokratikus rendszerben a nö egyenjogú tagja a társadalomnak (Folytatás az 1. oldalról.) \ Szeretett hazánkban sok munka vár még ránk. Ezeknek'a felada­toknak teljesítésére állandóan újabb és újabb érőket kell mozgósítanunk és nevelnünk. Asszonyaink soraiban még min­dig nagy tartalékunk van az eddig gyakran figyelembe nem vett és éppen ezért felhasználatlan tehetsé­gekből. Ezeknek besorolása a mim­kába, minősítésüknek fokozása felelősségteljes és vezető szerepnek | rájuk bízása az iparban, a mező­gazdasági termelésben, az iskola­ügy, egészségügy, kultúra, a köz­és államigazgatás szakaszain, az egész állam érdeke azért, mivej a további előrehaladás elkerülhetetlen feltételeinek biztosítéka. Befejezem kedves elvtársnök és testvérek. Azt kívánom, hogy mun­kátok továbbra is sikeresen folyjon. Azt kívánom mindannyiatoknak, hogy közös igyekezettel folytassuk elődömnek, felejthetetlen Klement Gottwald elnöknek müvét: Építeni hazánkban a szocializ­must és erősíteni a világbékét! Örkény István a csehszlovák írók körében A Magyar Kultúra prágai Václav­téri helyiségeiben hétfőn, március 8-án beszélgetést rendeztek Örkény István magyar íróval, aki a cseh­szlovák-magyar kulturális egyez­mény keretében néhány hétig Cseh­szlovákiában tartózkodott. A beszélj getésen részt vettek Bedŕich Horák, a közmüvelödésügyi miniszter he­lyettese, Mária Majerová nemzeti művésznő, az államdíjasok, kulturá­lis és tudományos életünk számos képviselője és a kiadóvállalatok dol­gozói. A magyar vendéggel folyta­tott beszélgetésen jelen voltak még a magyar nagykövetség tagjai is. Örkény István, aki az élenjáró magyar írók közé tartozik, áttekin­tést nyújtott a magyar széppróza és drámairodalom fejlődéséről, a Ma­gyar Népköztársaság felszabadulá­sa, főként pedig a tavalyi kormány­nyilatkozat óta. Megjelent a „Fáklya" márciusi száma A »Fáklya« most megjelent már­ciusi számában Szántó László »A szociáldemokratizmus egy burjánzó megnyilatkozásáról címmel írt az értelmiség kérdéséről. A tanulmányúton Kínában járt Andrej Bagár » Színművészet Kíná­ban című cikkében számol be a kínai színművészeiről. A beszámo­lót számos eredeti fényképfelvétel teszi szemléltetővé. Bábi Tibor a ló­I nyabányai maignezit.Uzemrfil Irt ri­j oortot, amelyet Szabó Gyula 11­' lusztrált. ^Kurucok szlovák földön« címmel Sas Andor, s Rákóczi emlé­kek Kelet-Szlovákiában* címmel pedig Szabó Jenő írtak cikkeket a Rákóczi-féle szabadságharc szlová- i kiai vonatkozásairól Jankovich Im­re » Virágos házak Alsószeliben* címmel írt cikket a »Fáklya« már­ciusi számában. Az irodalmi rovat »Régi válasz­tások * címmel Mikszáth Kálmán elbeszélését közli, amelyeket Lő. rincz Gyula illusztrált. Közli a szám Sütő András romániai magyar író oAsszony a talpán« című elbeszé­lését. A j> Könyvismer te tés« rovatban František Hečko j>Falu a hegyek alatt* című regényét Egri Viktor, „Zivatar" című bengáli elbeszélés­gyűjteményt pedig Szűcs Béla. is­merteti. A lenini hármas jelsző alkalmazása pártunk parasztpolitikájábar 3. A parasztság rétegezödése A középparaszt a munkáson/,!:'ih szövetségese A középparaszt ma falvaink dön­tő tényezője. Azzá /lett számszerin­ti nagyságánál fogva, továbbá, hogy az ország szántóterületének jelen­tős része a középparasztság kezé­ben van, és hogy a középparaszti gazdaság már árutermelögazdaság, va.gvis olyan gazdaság., amely ter­melésének csak esry részét hasz­nálja fel saját szükségleteire, a má­sik részét a piacra viszi, eladja. A munkásosztálynak a közápoaraszt. ta,! való s-»ö\'et=*?re mind a közép, paraszt számszerinti n«s-ysá»Anrl. mind a mezőgazdasági termelés­ben elfoglalt szerepénél fogva a. kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában pártunk parasztpoliükájának egyik legfon­tosabb részét képezi és e szövet­ség szüntelen szilárdítása politikánk mindennapos kérdése. A kózépparaszttal való tartós szövetség megteremtésének és to­váibbszilárdí tás ának legfon tosabb alapfeltétele, hogy a középparasz­tot szigorúan elválasszuk és meg­különböztessük a kuléktól, nehogy a kulákra vonatkozó korlátozások és megszigorítások a közénparasztot érve elidegenítsék * munkásosztály politikájától, s az osztályellenség, % kulák befolyása alá kerüljön. E kérdéssel . kapcsolatban szükségsze­rűen vetődik fel, hogy kit tekint­sünk középparasztnak, mik az is­mérvei annak, hogy a középparasz­tot meg tudjuk különböztetni a ku­láktól. A középparaszt meghatáro­zásának kérdése a falusi pártszer­vezetek, a falusi pártmunkások és magúik a parasztok között is a leg­vitatottabb és — hozzátehetjük — egyik leg-tisztázatlanabb kérdés. A középparaszt meghatározásával kap­csolatban szinte általános jelenség­gé vált, hogy elvtársaink valami ^receptet* várnak, amely pontosan előírja: ennyi hektáros a kisparaszt, ennvi hektáros a középparaszt és azontúl a kulák. Sokan ezt például valahogy így képzelik el: a tizen­négy hektáros paraszt, az kö?4ppa­— á tizennégy hektár 10 áros paraszt pedig már kulák. Szólni sem kell bővebben arról, hogy a naraeztság réteeezödésé' így meg­határozni képtelenség, hogy > pa­rasztság egyes szociális csoportjai­nak meghatározására tlveri pontos '••receptet* elfiirni nem lehet A pa­rasztság egyes szoc1ál!» esoportlal. nak meghatározásában mindig fi­gyelembe kell venni a konkrét he­lyi viszonyokat, nem lehet mereven alkalmazni az általános elveket és csak a földterület nagysA""" alap. ján határvonalat húzn) » közép­paraszt és a kulák között. Termé­szetes, hogy a földterület nagysá­ga az egyik döntő tényező, de nem egyedüli ismérve, és éppen ezért helytelen és káros, ha a középpa­raszt és a kulák meghatározásánál csak a földterület nagyságát vesz­szük alapul. ' ( Kit tekintsünk tehát középpa­rasztnak ? A középparaszt meghatározásá­ban a legfontosabb tényező, hogy a -középparaszt nem zsákmányol ki idegen munkaerőt, megélhetésének alapja tehát saját munkája. Helye­sebben és pontosabban: a középpa­raszt megélhetésének fö forrása sa­ját egyéni munkája. A középparasz. tok kis része, rendszerint a jómódú része, idgnként ugyanis, ffileg a sürgős idénymunkák idején — ré­paegveléskor, kapáláskor, aratáskor — foglalkoztat, tehát kizsákmányol idegen munkaerőt, azonban ez a foglalkoztatottság, ez a kizsákmá­nyolás nem állandó jellegű, hanem csaik időszaki és a középwtxasztnak 37 ebből származó lövedelrne össz­lövedelmének csupán kis töredékét képezi Még pontosabban: a közép­parasz* nem tart állandó alkalma, zottnt eselédet. szolgát, hanem ha <rában hal n= ?ťh s ta tl anul sHrc."- munka adódik, akkor na.p­—— "-"Vat hív A középparaszt meghatározásé ban, a kuláktól való elválasztásá­ban tehát ez volna a fő és döntő ismérv: a középparaszt, ha foglal, koztat is idegen munkaerőt, akkor ez nem állandó jellegű, hanem csak időszaki.- Hogyan érvényesül ez a meghatározás a gyakorlatban, ma­gában az életben? A gyakorlat azt bizonyltja, hogy sokan nem tudnak különbséget teinni az állandó Jel­legű kizsákmányolás — amely a kulák meghatározásában a ffi is­mérv — és az idegen munkaerőnek időnkénti foglakoztatottsága között. Gyakori jelenség, hogy középpa­rasztokat kuláknak minősítettek, mert megállapították, hogy voltak évek, mikor napszámosokat hívott, kapálni, vagy aratója volt. Idegen, munkaerőt foglalkoztat, kizsákmá­nyol — maga ez a két szó elég volt ahhoz, hogy kuláknak minősítsék anélkül, hogy tekintetbe vették vol. na, hogy ez a kizsákmányolás ál­landó Jellegű, vagy pedig időszaki vblt.e, anélkül, hogy mérlegelték volna, hogy az ebből a kizsákmá­nyolásból származó jövedelem-e. vagy pedig a saját egyéni munkája ké­pezte.? fő jövedelmét és megélhe­tési forrását. Mit mond erről Lenin? »Gazda­sági értelemben — mondja Lenin — »középparasztságon« kis földmű­veseket kell érteni, akiknek tulaj­don vagy bérlet formájában szin­tén kicsirív telkeik vannak, de még­is olyan telkeik, amelyek a kapita­lizmus alatt rendesen, nemcsalt a család és a gazdaság szűkös ellá­tását biztosítják, hanem bizonyos feles'(><ret te nvulthstnak. mely leg alább iob'b esztendőkben tőkévé vál­tozhatik, olyan földműveseket, akik elég gyakran vesznek igénybe idegen munkaerőt.* További ismérvei a középparaszt, nak: rendszerint saját földje van, de gyakori, hogy földet bérel, sőt akad olyan is, akinek saját földje nincs, ós csak bérelt földön gazdál­kodik. Lám, mennyire nem lehet a föld­terület nagysága szerint Ítélkezni, figyelmen kívül hagyva a többi kö­rülményeket. A középparasztot, amennyiben bérelt földeken is gaz­dálkodik, őt magát is kizsákmá­nyolják, tekintve, hogy bért vagy részesedést fizet a bérelt földek után. A középparaszt annyiban kü­lönbözik a kisparaszttól, hogy sa­ját gazdasági felszerelése és iga­vonó állatai vannak, tehát földjeit saját felszereléseivel és állataival műveli meg, s nem kell Idegen »se. g!tségre« szorulnia, mint a legtöbb kisparasztnak. Továbbá, míg a kis­paraszt megélhetésének ^sak egv részét tudja fedezni gazdaságából, másik részét pedig mint bármur.­kás szerzi meg, a középparasz* nem megy bérmunkára, megélhetését gazdasága biztositja, sőt bizonyos niacj felesleget ís termel. Ezek volnának lényegében n kö­zépnaraszt meghatározásának leg­fontosabb ismérvei. A munkásosztálynak a középpa. rasztsággai való szövetségét, annak fontosságát elméletben senki sem vonja kétségbe. Hogy is lehetne kétségbe vonni, mikor mindenki előtt ismeretes, hogy a munkásosz­tály ha^alomraiutása s narnsztság •raoclAH^ összetételében vál­tozásokat idézett elő é= pt^U a vál­tozások elsősorban abban mutat- \ i <

Next

/
Thumbnails
Contents