Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-09 / 58. szám, kedd

1954. március 9. msw Lanial francia miniszterelnök a nemzetgyűlésben elismerte, hogy ma már az egész francia nemzet az indokínai Konfliktus békés rendezését követeli A francia nemzetgyűlésben meg­kezdődött az indokínai kérdés vi­tája. A vitát nagy érdeklődés előz­te meg, hiszen Franciaországban egyre szélesebb rétegek követelik az indokínai konfliktus békés meg­oldását. Maurice Fabry, az „AFP" hírmagyarázója hangoztatta, hogy „a hangulat igen kedvező a békés megoldásra, azt lehet mondani, hogy a közvélemény várja, követeli a békés rendezést''. A felszólalók valóban kifejezést adták ennek a hangulatnak. Első­nek Daniel Mayer szocialista kép­viselő kórt szót, s ezeket mondotta: „Nehru, indiai miniszterelnöknek az indokínai harcok megszüntetésére irányuló felhívása többet érdemel­ne azoknál a tartalmatlan, hang­zatos frázisoknál, amelyekkel fran­cia részről válaszoltak Nehru ja­vaslatára." Giovoni kommunista képviselő rámutatott, hogy a kormány ret­teg a békétől, s hol aát hangoztat, ja, hogy azért nem lehet tárgya­lásokat kezdeni, mert „a hadmű­veleti helyzet kedvezőtlen" az ex. pedíciós hadtest számára, hol pe­dig azt, hogy ,,most lehetetlen tár­gyalni, mivel a harműveletek egy­helyben topognak." A kormánynak azonban kudarcba fulladt minden arra irányuló erifeszítése, hogy elhitesse a katonai győzelem lehe­tőségét. Giovoni így folytatta — „Az or­szágban egyre szélesebb egység­front bontakozik ki az indokínai háború megszüntetésére. A kom­munisták örömmel üdvözlik ennek az egységfrontnak a kialakulását. Ismét hangoztr t juk: „Készek va­gyimk mindenkivel összefogni, hogy véget vessünk ennek a háborúnak, mert így Franciaország érdekét szolgáljuk és megőrizzük becsüle­tét." Giovoni után Gilbert de Cham­bcun haladó képviselő szólalt fel. Kijelentette, hogy még a genfi ér­tekezlet előtt létre keli hozni In­dokinában a tűzszünetet. Ezután Laníel miniszterelnök mondott beszédet. Laniel — bár igen óvatosan nyúlt a kérdéshez — a közvélemény nyomására kényte­len volt elismerni, hogy Indokíná­ban elkerülhetetlenné vált a béke megkötése. Bevallotta, hogy teljé­sen céltalan az " Indokínai konflik­tus erőszakos megoldására töre­kedni és beismerte, hogy a fran­cia kormány effajta ' próbálkozásai kudarcot vallottak, A francia miniszterelnök ugyan, akkor már előzetesen messzemenő követelményeket támasztott a tüz. szünettel kapcsolatban. Ezek a követelmények arra irányulnak, hogy a demokratikus felszabadító erők egész sor harcban szerzett te­rületről mondjanak le a franciák javára. Laniel végrül azt hangoz­tatta, hogy a franciáknak „a tár. gyalásokra számítva sem szabad csökken teniök katonai erőfeszíté­seiket". Laniel után Daladier lépett a szónoki emelvényre, s úgy nyilat­kozott, hogy a miniszterelnök sza­val „csalódást keltettek" benne. Daladier azonnal tárgyalásokat követelt a tüzszilnet megkötése ér­dekében, s elítélte Lanielnek azt az aggodalmát, hogy vájjon mit szól majd az Egyesült Államok, ha Franciaország közvetlen tárgyalá­sokba bocsátkozik a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal a békés rendezés érdekében. Daladier így fejezte be felszóla­lását: „Lehetségesnek tartom a fegyverszünetet Indokínában. A kormánynak a tárgyalások során mindenesetre meg kell óvnia Fran­-claország érdekeit. Azonban senki­nek sincs joga ahhoz, hogy elmu­lassza a kínálkozó alkalmat egy olyan tragédia befejezéséhez, amely márlB túlságosan hosszú ideig tar. tott." . Ezután Frédéric Dupont, volt gaulleista képviselő ismertette, mi. Iyen súlyos katona; erőfeszítések­kel jár Franciaországra a' vietna­mi háború. Dupont felszólalása után a vitát keddre napolták el. Az olasz képviselőházban az ellenzék képviselői a sorozatos botrányok miatt támadják a kormányt Az olasz képviselőházban folyó bi­zalmi vitában a kommunista és szo­cialista képviselők keményen bírál­ják a kormányt. Belpolitikai vonat­kozásban különösen azokkal a botrá­nyokkal kapcsolatban Intéznek he­ves támadásokat a kormány ellen, amelyek a utóbbi napokban szin. te megtöltik a lapokat. Mint ismere. tes, Gaspare Pissiotta szicíliai ban­ditát egy hónappal ezelőtt a paler­mói bőrtönben megmérgezték. A na pókban ugyanabban a börtönben szintén mérgezés áldozata ľett Giuii­ano bandájának egy másik tagja, • Angelo Riisso is. A banda börtönben lévő hét másik tagját mérgezési tü netekkel kórházba kellett szállítani. A Giuliajio-banda tagjait nyilván azért tették el iáb alól, nehogy val lomást tehessenek a banditák és a kereszténydemokrata politikusok tit­kos kapcsolatairól. A kommunista képviselők a pa. lermói börtönben lejátszódott titkos bűnesetekkei kapcsolatban interpel­lációt terjesztetettek a képviselőház elé. A másik botrányos ügy az úgyne. vezett Monteisi eset. Az ügy tárgya­lása már megkezdődött. A Montesi­iigy iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a tárgyalótermet a közönség zsúfolásig megtöltötte. A hatóságok a tárgyalást igyekeztek a lehető legrövidebb úton lefolytatni. Annak az újságírónak védőügyvé­dei, akik elsőnek bolygatták meg az agý> hiáitterét, kijelentették:, elhagy­ják a tárgyalótermet, amennyiben tovább folytatódnak a tárgyalás ve­zetésében eddig mutatkozó szabály, taianságok. A Montesi-ügybe, mint ismeretes, többen bele vannak kever­ve a római arisztokráciából, a jelén, legi kormány külügyminiszterének fiával, Pjero Píccionivail együtt. Jacques Duclos a berlini értekezlet eredményeiről A Francia Kommunista Párt központi bizottságának március 5-i ülésén Jacques Duclos mondott be­számolót. A négy hatalom külügyminiszte­reinek berlini értekezlete után —• mondotta — a francia munkásosz­tály és a francia nép széles kö. reiben megerősödött a békéért folytatott harc. A berlini értekez. leten Franciaországnak lehetősége nyílt két kérdés megoldására: a francia népet nyugtalanító német kérdés békés rendezésére és az in­dokínai háború befejezésére. Duclos a továbbiak során kijelen­tette, hogy az ,,eredmények sokkal nagyobbak lettek volna, ha a nyu­gati küldöttek valóban meg akar­ták vólna oldani a vitás kérdéseket. Ennek ellenére a berlini értekezlet a tárgyalások politikájának győ­zelme volt aa erő politikájával szemben.'' Duclos ezután részletesen fog­lalkozott a francia kül- és belpó­litika kérdéseivel, végezetül pedig hangsúlyozta, hogy a kommunista párt legfontosabb feladata a jelen helyzetben az „európai védelmi kö­zösség" elleni harc. Bevan Nyugat-Németország {felfegyverzése ellen Bevan egy keletlondoni kerület­ben, Stratfordban mondott beszé­dében kijelentette: Azzal szoktak érvelni, hogy „biztonságunk érdekében meg kell engednünk a németek felfegyver­kezését. Én azonban meg vagyok győződve arról, -hogy minél na­gyobb lesz a német hadsereg, an­náj kisebb lesz biztonságunk. Azt mondják, a nyugatnémet hadseregre azért van szükség, hogy ellenállhassunk a kommunizmus­nak. „Pontosan azt az »érvet* hal­lottuk azelőtt is..." Az emberek nyilván még a leg­borzalmasabb katasztrófából sem tudnak tanulni. A németek milliói kérnek bennünket, hogy ne adjunk fegyvert a németek kezébe. Nyu­gat-Németországban pontosan ugyanazok az elemek jutnak most hatalomra, amelyeknek Hitler kö­szönhette a sikereit. Ez olyan sú­lyos tragédia, amelynek oka rész­ben a mi gyengeségünk, d e a fő felelősség az . amerikai politikát terheli. Külföldi hírek Eban, Izrael washingtoni nagykö­vete és Bedell Smith amerikai kül­ügyminiszterhelyettes kicserélte az Egyesült Államok és Izrael közötti barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződés ratifikációs okmányait. A Német Béketanács elnöksége elhatározta, hogy német békeérmet alapít. Ezt az érmet az Irodalom és publicisztika, a kultúra és tudo­mány, valamint a gazdaság és a í sport terén végzett olyan kimagasló teljesítményekért . adományozzák, amelyek fokozottan szolgálják a né­I pek közötti megértés és a béke j fenntartásának gondolatát. Ezt a kl­; tüntetést más államok személyiségei is megkaphatják. A Nyugatnémet Távirati Iroda hivatalos közlés alapján hírül adta, hogy az utóbbi hónapban több mint 50.000-rel emelkedett a munkanélkü­liek száma. A hivatalos közlés azt állítja, hogy a teljesen munkanél­| küliek száma összesen 2,042.000. India Kommunista Pártjának po­litikai bizottsága nyilatkozatot adott kl, támogatva Nehru miniszterelnök beszédét, amelyben visszautasította a t Indiának felkínált és elítélte a Pakisztánnak adandó amerikai ka­tonai segélyt. • A párizsi rendőrség minden ok és jogcím nélkül arra kényszerítette a Francip-Szovjet Társaság párizsi IV. kerületi szervezetét, hogy hagy­ja el helyiségeit. Ugyanilyen intéz­kedést tettek az említett kerület békebizottsága és még egy haladó szervezet ellen. • Mulai Mohammed ben Arafa, a franpia gyarmatosítók által a ma­rokkói trónra ültetett bábszultán el­len bombamerényletet követtek el a marrakesi Berrima-mecsetben. A szultán könnyebben megsebesült. Mac Caríhy szórakozik Óriási szenzáció! Mac Carthy megszégyenítette az amerikai had­sereg egyik tábornokát és kiűzte őt az ülésteremből! Stevens, az ' USA hadügyminiszter felháborodik. Ujabb szenzáció! Stevens kapi­tulált Mac Carthy előtt. Ismét egy újság! Stevens beje­lentést tesz a Fehérházban, hogy nem értették őt meg, és hogy ka­pitulációról szó sem lehet. Mac Carthy hazugsággal vádolja a had. ügyminisztert. Az amerikai lapok zsúfolásig tömve vannak azzal a legújabb po­litikai botránnyal, amely a legutób­bi napokban Washingtonban leját­szódott Mivé fejlődik ez a botrány, nem tudjuk, azonban már a tör­téntekből látjuk, hogy hogyan néz ki Joseph Mac Carthy szenátor »bo»zorkányvadászainak<? tábora. 5>Boszorkányvadá5zatnak« aat a tevékenységet nevezik, amelyet az amerikai kongresszus vizsgálóbi. zottssága Mac Carthyval az élen és még más szervei is kifejtenek a ^kommunista veszély« elleni harc­ban. Számos szakember bukkant fel az USA-ban »vélt politikai ösz­szeesküvések« leleplezésére. A ha­talmat bitorlók ilyenirányú »keres. letének« az a következménye, hogy különféle kalandorok és politikai üzérek, akik politikai tőkét akar­nak kovácsolni a reakciós hiszté­riából, zavaros hullámokat kavar­nak fel. melyeik egyre jobban elle­pik az Egyesült Államok társadal­mi életét. Mac Carthy lefőzte kol­lésráit. Bárányos hirhedtsésre nao­ról napra óráról órá*­a ismertebbé válik és fokozódik. Egyre újabb, szenzációsabb leleplezésekkel ké­peszti el az amerikaiakat, attól el­tekintve, hogy »leleplezései« az ese. tek nagy többségében téves mellé­fogások Ha egyik melléfogása nem sikerül, Mac Oarthy máris előáll egy másikkal. Amerika már hozzászokott ah­hoz,. hogy Mac Carthy es hason­szőrű társai egyetlen napot sem hagynak elmúlni anélkül, hogy ne lepjék meg az embereket valami­lyen újabb ^szenzációval*. MajC Carthy jelenlegi legújabb »müsorszámára« nemcsak a sajtó, hanem az egész nyilvánosság is felfigyel Mac Carthy bizottsága most az amerikai hadsereg soraiban »fede. zett fel árulást«. Az egész dolog ott kezdődött, hogy a bizottság megidézte Irving Peress, eddig fis­meretlen katonai fogoryost. A£ or­vos élt törvényes jogával és vett magának annyi bátorságot, hogy ne adjon választ a vizsgálóbizott­ság tagjainak a maga politikai né­zetei iránt érdeklődő provokatív és arcátlan kérdéseire. Peress, aki az amerikai hadseregben őrnagyi rang­ban szolgált, tudta azonban, hogy a jog a mai Amerikában nem több mint absztrakt fogalom és ezért jobbnak látta, hogy miután Mac Carthy vizsgálóbizottsága elé idéz­ték, kilépjen a hadsereg köteléké­ből. Kérvényt adott be nyugdíjaz­tatása végett, aminek helyt is ad. tak. •> Mac Carthy felháborodott. Áldo­zata kisiklott a kezéből. Stevens, az USA hadügyminisztere levélben közölte Mac Carthyval, hogy a vizs­gálóbizottságnak az a követelése, hogy Peresst állítsák hadbíróság elé, gyakorlatilag nem teljesíthető, mivel a fogorvost nyugdíjazták. A levélből azonban mégis kitűnt, hogy Stevens maga adott utasítást ar­ra, hogy az a tiszt, aki ^lojalitása tekintetében« mindennemű választ megtagad, váljo n meg katonai rang­jától és »tisztességesnek nem ne­vezhető feltételek között lépjen ki a hadsereg kötelékébőjsc. Mac Carthy kihasználva a had­ügyminiszter ezen gyakorlati támo­gatását, újabb trükköt eszelt ki. Rárontott az amerikai hadsereg fő­parancsnokságára azért, hogy »tisz­tességesen« nyugdíjazta Peresst és kijelentette, hogy ha a hadsereg főparancsnokságától nem kap meg­felelő felvilágosítást, »felelősségre vonja a főparancsnokságot a kon­gresszus meggyalázásáért«. A vizsgálóbizottság beidézte Cweigker brigádtábornokot, és fel­szólította,' hogy nevezze meg azo­kat a tiszteket, akik kapcsolatban állottak Peressel. Nyilvánvalóan azt akarták tudnj, kl kezeltette fo­gait Peressel ' és lq vette igény­be Peress fúrógépét. A brigádtá­bornok kétségbe merte vonni Mae Carthy követelésének igazságos vol­tát, amiért szép kis szidás • és - gya­lázás jutott neki osztályrészül, míg végül a szó szoros értelmében ki­zavarták a bizottság ülésterméből. Az ezt követő események még drámaibb jelleget öltöttek. Stevens hadügyminiszter attól félve, hogy az amerikai katonák nem fogják megtiszteltetésnek tartani a Mac Carthy részéről őket érő megalá­zást és a legnagyobb örömmel fog­ják levetni az egyenruhát, a Ridgway tábornokkal folytatott megbeszélés után nyilvánosan kijelentette, hogy Mac Carthy tettei őt felháborítjuk és hogy utasítást adott Cweeker­nek, ne jelenjen meg Mac Carthy bizottsága előtt, amely őt február 23-ra ismét beidézte. A hadügymi­niszter megtiltotta, hogy más tá. bornokok is megjelenjenek Mac Carthy bizottságának ülésén, és ki­jelentette, hogy maga jelenik meg a bizottság előtt és »megyédelmezi az amerikai hadsereg becsiiletét«. A »harc« Mac Carthy és Stevens között azonban nem következett be. Az amerikai sajtó szerint Ste­vens „kapitulált". E z a kapitulá­ció nem a »harc mezején« történt, hanem .. . reggelizés közben a kon­gresszus székházában, ahol a had­ügyminiszter egyezségre lépett- a :!boszorkányvadászokkal« és lénye­gében elfogadta követeléseiket. Még a sok mindenhez hozzászo­kott amerikai sajtót is felháborí­totta ez az esemény: az követke­zik ebből, hogy a miniszterek alá­rendelik magukat a fasiszta hisz­téria szervezőinek és azt, hogy Mac Carthy nyíltan beavatkozik a vég­rehajtószervek ügyeibe, az állam képviselői természetesnek tartják. A helyzet egyre bonyolultabbá vált és Stevens hadügyminiszter törte a fejét, hogyan kerüljön ki belőle. Stevens február 25-én újabb nyilatkozatot tett a Fehérházban, amelyben tagadta, hogy elfogadta volna Mac Carthy ultimátumát, amint ezt az amerikai lapok állí­toták és kijelentette, hogy »nem értették őt meg«. Hagarty, a Fe­hérház titkára kijelentette, hogy Stevens ezt a nyilatkozatát az »amerikai elnök teljes hozzájárulá­sával tette meg«. Mac Carthy erre nem számított és Stevens nyilat­kozatát »teljesen hazugnak« nyil­vánította. Mac Carthy éreztette, hogy továbbra is úgy fog eljárni, ahogyan neki tetszik. Stevens és Mac Carthy párviada­la mind az amerikai. sajtóban, mind' sok nyugateurópai ország sajtójá­ban nagy port vert fel. Egyes lapok Mac Carthy hirtelenkedését szemé­lyi tulajdonságainak igyekszenek betudni és botrányos tevékenységét igyekszenek elválasztani az ameri­kai kormánykörök tevékenységétől. A zonban minél bőszültebben tör ki Mac Carthy, annál nyilvánvalóbb, hogy az amerikai kormánykörök támogatására támaszkodik. Mac Carthy ezért tovább űzi vad szórakozásait. Az amerikai kor­mánykörök a gyakorlatban jóvá­hagyják Mac Carthy kedvteléseit, tekintet nélkül arra, hogy előadód­nak bizonyos kellemetlen helyzetek, mint amilyenbe most "Stevens, az USA hadügyminisztere is került. (A sLityeraturnaja gazeta«-ból.)] I

Next

/
Thumbnails
Contents