Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-09 / 58. szám, kedd

ülsz© 1954. m&rems 8A Szovjetunió jelenkori képzőművészetének kiállítása Bratislavában A br&feteval Szlovák Egyetem aulájában szombaton, ünnepélyes keretek között megnyitották a jelenkori seovjet festészet, szobrászat és grafika kiállítását. A prágai kiállítás nag.y sikere után kiemelkedő kulturális eseménye ez a szlovákiai müvészíközösségnek, és az egész közvéleménynek. A kiállítás, amely fölött Antonín Zápotocký. köztársasági elnök \vállal't védnökséget, népünknek alkalmat nyújt, hogy megismerkedjék a szovjet képzőművészek alkotásaival, akik müveikben magas művészi készséggel, élethűen ábrázolják a Szovjetunió népeinek alkotó ée boldog életét. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán, amelyet Szlovákiában a Közművelődési Megbízotti Hivatal, a Csehszlovák Képzőművészek Központi Szövetségének szlovák tagozata és a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottsága rendezett, részt vették Pran. tiéek Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságánalk főtikára, Rudoltf Stredhaj, a Megbízottaik Testületének elnöke, Anton Nedved', a Megbízottak Testületének alelnöke és a megbízottak, továbbá Szlovákia Kommunista Pártja Központig Bizottságának titkárai, Kairól Bacflekkel, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárával az élen, Vaszilij Dimitrijeviog Karjakin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula, a népi demokratikus országok bratislavai konzuli testületének képviselői ée N. Sz, Dombrovszkij szovjet vendég, a moszkvai Nagyszínház rendezője. Továbbá jelen voltak a művészek, akadémikusok és Bratislava dolgozói A csehszlovák és szovjet himnuszok elhangzása után a megjelenteket a szlovák képzőművészet ne. vében Jozef Kôstka államdíjas akadémiai \ szobrász, a Csehszlovák Képzőművészek Központi Szövetsége szlovák tagozatának alelnöke, üdvözölte. Utána Ondrej Klokoč közmüvelődésügyi megbízott tartott ünnepi beszédet, aki többek között a kővetkezőket mondotta: »A Szovjetunió képzőművészeti kiállítása nagyjelentőségű számunkra. Jelentősége nemcsali abban van, hogy dolgozóink ezreinek lehetősége nyílik arra, hogy láthassák a szovjet életeit, annak szépségét és alkotóját — a szovjet embert ábrázoló müveket, hanem ugyanilyen nagy jelentősége van képzőművészeink számára ls, akiknek alkalmuk nyílik, hogy szovjet társaik müveinek megtekintésével megvilágítsák alkotómunkájukban az egyre magasabb és magasabb célok felé vezető útjukat.* V. D. Karjakin, a bratislavai szovjet fftkonzul a kiállítás ünnepélyes megnyitásakor kijelentette: »A szovjet képzőművészek müveinek kiállítása bemutatja a szovjet festőknek, szobrászoknak és grafikusoknak müveit, amelyeket az utóbbi évek folyamán alkottak és amelyek nagy vonalakban képviselik a szovjet képzőművészet fejlődésének történetét. Száztíz szovjet képzőművész kétszáz müve került kiállításra, köztük Brodszkij, Grékov, A Geraszimov, Joganszoh, Muchinova ismert művészek munkái és az idősebb korosztályhoz tartozó más mesterek müvei tó, akik nagy szerepet játszottak a szovjet képzőművészet fejlesztésében. Jelentősen képviselve vannak itt a fiatal művészek munkái, olyanoké is, akik csak nemrég fejezték be

4a képzőművészeti főiskolát. A szovjet képzőművészek a művészetben a haladó módszerekhez igazodnak — a szocialista realizmus módszeréhez, igyekeznek mű. veikben élethűen bemutatni a szovjet emberek életét, hősiességét és békás építését. Művészetükkel hozzájárulnak a békeharohoz és a nemzetek közötti szövetség megszilárdításához. Kéz a kézben' haladnak a szovjet géppel, amely hazájában a kommunizmust építi.« A kiállítás ünnepélyes megnyitásával kapcsolatos müvészprogramm keretében Viliam Záhorský, a Nemzeti Színház tagja Milan Lajttak államdíjas költő »Dai a nagy barátságról című verses ciklusából szavalt egy részt, a' Csehszlovák Rádió éneklVpra pedW Lnd;<>1*v Slo- vák vezénylésiével D. Sosztakovlcs szovjet zeneszerző' három dalát adta elő. cŽfto/ffšági riftort Aki vonaton érkezik Ipolyságra, ar.nak a-város , Homok"-nak nevezett részén kell átmennie, ha a város középpontjába akar jutni. Ez a külső városrész ilyenkor télen komor egyhangúságával, £\ második világháborút emlékezetünkbe idéző romházaival nem a legjobb benyomást kelti az Ipolyságra érkező idegenben. De amint eléred a hidat, mely az Ipoly két oldalán elterülő városrészeket kapcsolja egybe, eléd tárul egy völgykatlan, melyet észak felé a magas vasúti töltés, délen pedig a vv kánokra emlékeztető Kopasz-hegy domborulata zár le. Az Ipolyt átszelő új hídor. serény munka folyik. Korszerű, modern híd épül a németektől felrobbantott híd helyébe. Hónapok óta folynak már a hídépítés munkálatai, napról napra szépül az új híd, az ipolyságiak büszkesége. Ez a karcsú betonpilléreken álló gyönyörű híd is jelképe az új életnek, melynek szele eljutott Ipolyságra is. A város, amely a háború folyamán a bombázások és harcok következtében sok kárt szenvedett, lassa.i de biztosan visszanyeri békebeli képét. Lüktet az új élet már Ipoiýságon is. S az ipolysági dolgozók, ha itt-ott látják is még a háború pusztításait emlékezetükbe idéző rommálőtt házakat, gondolataikat az új, modern, jelenleg épült házakra, lakásegységekre fordítják. A párt - és kormányhatározat értelmében már itt is új lakóházak épülnek, hogy a lakáshiányt megszüntessék, szép, modern' otthonokat biztosítsanak az újházasoknak, és sokgyermekes családoknak. Május e'sején huszonnégy lakásegységhe'z jutnak az ipolysági dolgozók. A város főterén szemünkbe ötlik az ipolysági egységes földművesszö ^ vetkezet fényesre festett táblája Az ipo'ysági szövetkezet fényes bizonyítéka annak, hogy a fejlődést, a dolgozók jólétének emelkedését itt sem tudták megállítani a reakció fondorlatai. A nemrég 'ezajíott évzáró taggyűlés és zárszámadás arról tanúskodik, hogy a szövetkezetben jó munka folyik. A szövetkezet nemcsak teljesítette, hanem túl. is teljesítette beadási tervét, ami újabb je'entékeny bevételeket jelentett a.szövetkezetnek. Lipták László elvtárs, a szövetkezet fiatal, tevékeny elnöke büszke arra, hogy a tagok jól végeztek mun kájukat és jutalmazásukka m

Ľg vannak elégedve. A szorgalmaas munka valóban meghozta a. gyümölcsöt minden jól dolgozó tag számára. Csak egy példát említünk- .Blaskó József elvtárs, a szövetkezet egyik példás állatgondozója az elmúlt évben ledolgozott munkaegységekért kész pénzben 12.174 koronát kapott ezenkívül 20 mázsa gabonát, 7 mázsa takarmányt és 18 mázsa szénát De Blaskó elvtárs nem az egyedüli, aki ilyen szép jutalomban részesült A többi tagok is megkapták az őket megillető jutalmat A szövetkezet eddigi sikerem felbuzdulva, az egyénileg gazdálkodó földművesek közül tizenöten léptek be a szövetkezetbe. Kulturális téren szintén bizonyos fellendülés tapasztalható. Sajnálatos tény azonban, hogy a kultúrmunkába éppen a fiatalság nem kapcsolódik be. A CsISz ipolysági helyi szervezete mély téli álmát alussza, bár így még nem is jellemezzük a helyzetet egészen pontosan. A CsISz helyi szervezete ugyanis nyáron is nyugodtan alszik, mint Csipkerózsika a mesében. Nagyon kívánatos lenne már, hogy a mesebeli herceg egy agilis ifjúsági funkcionárius személyében alapos munkájával felébressze hosszú álmából az ipolysági Csípkerózsikát, a CsISz helyi szervezetét. Egészen más a helyzet a Csemadok ipolysági helyi csoporti ában. Az énekkar ugyan még nemrég szántén álomkórban szenvedett de a csasztuskák, melyek az énekkart egy nemrég megtartott műsoros esten illették, elérték a kívánt hatást s ma már ismét komoly munkát végez az énekkar. Pintér Ferenc elvtárs, aki egyben minden egyéb kultúrmunká. nak is lelkes szervezője és irányítója., fáradhatatlanul foglalkozik az újjászervezett együttesével. Szépen fejlődik az állami birtok Ipolysági dolgozóinak színjátszó együttese' is. Rozsnyó József elvtárs, az együttes vezetője, az állami birtok kultúrfelelőse, elmondotta, hogy az együttes a „Különös házasság'' és a „János vitéz" előadásai után újabb bemutatóra készül. Tavaszra betanulják MartosHuszka „Gül baba" című háromfelvonásos operettjét. A nyár folyamán az együttes a „János vitéz".

t is felújítja, ősszel pedig a „Boci. boci tarka" cimü operettel akar a közönség elé lépni. Rozsnyó elvtárs ragyogó arccal számol be arról, hogy még az idén felépül az állami birtok új kultúrháza ötszáz férőhelyes színházteremmel. A kultúrmunká legifjabb munkásait is ' megtalá

5 t;uk kőrútunk során a ityolcéves magyar középiskola épületében. Az iskola pionírjainak irodalmi- és színjátszó köre éppen délutáni próbáját tartotta. A kör pedagógiai vezetője, Odryné elvtársnő elmondotta, hogy Domasta „A só legyöz-i az aranyat" című mesejátékának bemutatójára készülnek. A pionírok irodalmi .köre szép kul túrtevékenységet fejt ki. Foglalkozik a haladó magyar, szlovák, szovjet és a világirodalom kimagasló alakjainak életrajzával és nagy segítséget nyújt a tanítói karnak abban, hogy következetes harcot folytat a nyelv tisztaságáért. Ennek különös jelentősége van, mivel Ipolyság is azok közé a délszlovákiai helységek közé tartozik, ahol nem egyszer hallani magyar anyanyelvű egyénektől efféle nyakatekert „magyar" mondatokat: „Örökké- schódzkákat plánoválnak az okreszen is, meg a národný výborom is, ha elmész, nem vehetsz részt a szútyazsenyién." Ipolysági riportunkat fejezzük be egy kis epizóddal. Az egyik városszéli hólepte domb lábáná] két kisgyermek tanakodik. Az egyik olyan ötéves forma fiú, szánkót tart a kezében s - élénk érdeklődést tanúsít négyéves kis barátnője hatalmas almája iránt. Tanakodnak, alkudoznak. A fiú végül is nagyot harap az almába, aztán a szánkat átenged-; a kislánynak, aki egyszer leereszkedik a dombról. Üj harapás, új ereszkedés. Fogy az alma, nő a kislány öröme. Elfogy az alma, d

e a barátságnak nem szakad vége. Együtt ülnek a kis szánkóra, nagyokat kacagnak, beleesnek a hóba. Nézed ezeket a gondtalan gyerekeket, kipirult arcukat, vidámságukat. Nézed a tavaszt a télben, aztán visszanézel az alkonyatba vesző városra. A jövőre gondolsz, a boldog jövőre, ezeknek a gyermekeknek jövendő életére és boldog vágy. Boldog y agy, hogy épül az új híd, hogy új tagokkkal gyarapodott a szövetkezet, hogy esténként zeng az ének a Csemadok .otthonban és hogy munkások és pionírok játszanak színdarabot az új élet félé haladó város új világába. Eoldog vagy, mert béke van, és boldogít az a tudat is, hogy Ipolyság derék dolgozó polgárai is harcolnak ezért a békéért, gyermekeink szebb jövőjéért, szép, új világunkért. Sági Tóth Tibor. Csehszlovákia Kommunista Pú>tja Központi Ekzottsagána

k üdvözlő levele Juhus Ďuriš elvié'

s 50. születésnapba alkalmából Tisztelt elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 50. születésnapod alkalmából mint Csehszlovákia Kommunista Pártja élharcosát és hü tagját üdvözöl Téged, aki már ifjú korodtól kezdve a munkásmozgalom soraiban dolgozol. Mint Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja és a Csehszlovák Köztársaság pénzügyminisztere, a békeharcosok első soraiban állsz / és érdemes munkát végzel hazánkban a szocializmus kiépítésében. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága becsüli érdemeidet és értékeli áldozatos munkádat, amelyet a párt és az egész dolgozó nép érdekében végzel, jó egészséget és erőt kíván további munkádhoz, amelyet a világbékéért és hazánkban a szocializmus kiépítéséért végzel. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, Egyre szebb és boldogabb az élet Szalócon A Rozsnyóhoz közel fekvő Szalóc községbe visz az ütünk. E falucska lakói sokat nélkülöztek, nyomorogtak a múltban. Pióca módjára szívták a vérüket a grófi nagybirtok és az ittlévö gombaszögi- mészkőbánya volt urai. Vájjon milyen volt a falucska összetétele ezelőtt 20 éwél? Házmán Lászlótól tudjuk meg, aki elmondotta, hogy ^ községük lakosainak több mint fele nincstelen volt, mindössze csak 60 családnak volt 0.5 hektártól 10 hektárig terjedő földje. Nyolc családnak pedig 10—14 hektárig terjedt a földtulajdona. Ezeket nevezték „módosabbaknak", akik sok esetben már idegen munkaerőt is foglalkoztattak. A község földterületének nagy része gróf Andrássy Manó tulajdonát képezte. Mondanunk sem keil, hogy a nincstelenek, de még a kisparasztok közül is sokan ebbé az uradalomba jártak dolgozni, ha egyáltalán felvették őket. Sok esetben hiába mentek már kora reggel a gróf j uradalomba munkát kérni a szalóciak, mert a legtöbbször azt a választ kapták Lakner Bélától, a gróf intézőjétől, hogy elmehetnek, ma nem lesz munka. Az intéző" nagyon ügyes ember volt. Amellett, hogy jól értett a gazdaság vezeVéséhez, kalkulálni is jól tudott. A felnőttek helyett inkább fiatal munkaerőket alkalmazott, mert azoknak jóval kevesebbet fizetett, ugyanakkor sokkal többet végeztetett velük, mint a felnőttekkel. Nagy mestere volt ez az Intéző a dolgozók kizsákmányolásának. Amikor pl. az 1938-as esztendő első felében az első burzsoá köztársaság urai kiírták a községi választásokat, azzal fenyegette meg a cselédeit és a napszámosokat, hogy a munkából is elbocsátja "őket, ha nem arra a pártra adják le szavazatukat, melyik a grófék, nagybirtokosok és kulákok érdekeit volt hivatva szolgál ni. Ez a párt a fasizmus szálláscslnálóinak, Jarosséknak, Eszterházyéknak pártja volt. A hírhedt Lakner Béla intéző még a cigánynegyed lakóit se hagyta nyugton. „Kinek az erdejébe mentek fáért? Nem a nagyságos gróf úréba ? ... Hát akkor tudjátok, hogy melyik pártra kell szavaznotok", így agitált, így kényszerítette ki a Magyar Nemzeti Párt győzelmét Lakner Béla. De azoknak a dolgozóknak sem volt különb a sorsa, akik a Gomba szögi mészkőbányába jártak dolgozni. A munkások közül sokan, látva a kilátástalannak látszó harcot, Kanadába mentek szerencsét próbálni, így hagyta el szülőfaluját Szabó Sándor is, aki csak három évvel ezelőtt tért vissza hazájába. Ilyen volt az élet, ilyen volt a nincstelenek sorsa ebben a községben a múltban. És most lássuk, hogyan változott meg a község dolgozóinak élete a felszabadulás óta. Szalóc község nincstelenjei, kis- és középparasztjai most saját urai azoknak a földeknek, melyeken valamikor reggeltől napestig éhbérért robotoltak, ha akadt néha munkájuk. Az elmúlt években megkezdték új életük építését. Megalakították községükben az EFSz-t. A sokat sanyargatott nép végre magára talált. Űj életét meg is becsüli. Erről tanúskodik minden a szövetkezetben. A legvilágosabb képet az évvégi elszámolás nyújtotta. A tervezett hektárhozamokat mindenből elérték. Miután eleget /tettek beadási kötelezettségüknek, még 48 hízósertést adtak a szövetkezeti szabadpiacra is. Mindez növelte a szövetkezet bevételét. A február 2-án megtartott évzáró közgyűlés napján a szalőd szövetkezet vezetősége összesen 255.533 koronát osztott szét a tagok között. A szövetkezet tagjai minden ledolgozott munkaegységre 10 korona előleget kaptak. Mivel elérték a pénzügyi terv százszázalékos teljesítését, az előirányzott pénzösszeg második félét is ki tudták fizetni. Vagyis minden munkaegységre még 10 koronát fizettek ki. A szép pénzjutalmon kívül természetbenlekből is jócskán részesedtek. Egy munkaegység után 2.25 kg szemestakarmányt, 1 kg kenyérgabonát, 2 kg burgonyát, 5 kg szalmát és 2 kg szénát kaptak. Osváth Lajos például, aki fiával és feleségével dolgozik a szövetkezetben, 1-180 munkaegység után 29.600 koronát kapott. Ezenkívül 26 mázsa búzát, 280 kg rozsot, £ mázsa kukoricát,

v 29 mázsa burgonyát és több mint 10 kg diót. Oi»áthék elhatározták, hogy a fiatal házas^r részére új házat építenek. Az idős Lőrincz László arcáról is öröm sugárzott, amikor 6630 koronát kapott egyszerre a kezébe. Tömör Lajosék házába is beköltözött a jókedv ezen a hideg februári napon, amikor a férj egyszerre 6335 koronát adott át a feleségének a következő megjegyzéssel: „No anyjuk, a többi most már a te gondod". És így voltak mindnyájan a szalóoi szövetkezet tagjai, 'akár Csifó Istvánt vesszük, akár Lőrincz Bélát és a többieket. Valamennyiükről elmondhatjuk, hogy becsületesen dolgoztak és most szép jutalomban részesültek. A régi időkre, a 10 koronás koldusalamizsnára már csak mint rossz emlékre gondolnak vissza a kis gö- _ möri községek lakói, örökre kiszabadultak az urak karmaiból és most saját maguk és dolgozó népünk boldogulása érdekében építik szövetkezetüket egyre szebbé, egyre boldogabbá. Most a tavaszi munkához készülődnek a szalóciak. A bőséges jutalom új erőt öntött beléjük és a hideg időjárás ellenére is folytatják a munkát, hogy a tavasz beköszöntése ne érje őket váratlanul. A falu végén hatalmas kutat fúrtak, melynek vizét a legelőre vezetik, hogy a gulya számára a legelön is legyen ivóvíz. Ezenkívül földjeik trágyázásáról sem feledkeztek meg. Az elmúlt hetekben jókora területet trágyáztak meg jő istállótrágyával. A vetőmag tisztítását is megkezdték már. Az őszi gabonanemüek fejtrágyázására 150 métermázsa műtrágyát tartalékoltak. A terv szerint 32 hektáron vetnek majd árpát, 15 hektáron pedig zabot. Az új életre támadt gömöri falucska egyre épül, egyre szépül. A felszabadiilás óta a község villanyt és helyi hangszórót kapott. Űj, modern gazdasági épületek emelkednek a földből, hirdetve a közös munka sikerét és azt, hogy soha többé nem lesz nyomor a községben, mert a nép saját kezébe vette sorsa irányítását és azt évről évre gazdagabbá, kulturáltabbá teszi. Farkas Kálmán A