Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-07 / 57. szám, vasárnap

UJ

SZ0 1954. március 374. A berlini értekezlet eredményeiről V. M. Molotov szovjet külügyminiszter nyilatkozata tásálg mind a Német Demokratikus Köztársaság, miimd a Német Szövetségi Köztársaság, a német állam egységének visszaállítása után pedig az egyesült Németország ls részt vehetne a.szerződésben. A szerződő felek bármelyike ellen irányuló fegyveres támadás esetére ,a szerződés meghatározza, hogy a többi szerződő felek minden lehető eszközzel segítséget nyújtsanak, beleértve a fegyveres erők felhasználását is, azzal a céllal, hogy visszaállítsák és fenntartsák a nemzetközi békét és Európa biztonságát. A szovjet javaslatok szerint ezenkívül már most jelentősen könnyebbé válna Németország helyzete, mert többek között egész Németország területéről M vonnák a szigorúan korlátozott létszám kivételével a négy nagyhatalom összes csapatait. A szovjet javaslatok arra irányulnak, hogy az egymással szembenálló európai államok katonai csoportosulásai helyett megteremtsék az európai kollektív biztonság hatékony rendszerét. 1947 óta fennáll az amerikai földrész területi szerződése a kölcsönös segélynyújtásról, melynek szerződő felel az Amerikai Egyesült Államok és az összes latinamerikai köztársaságok. Ezek a területi szerződések pozitív jelentőségűek lehetnek, ha biztosítják szigorúan védelmi jellegüket, ámbár, természetesen nem ismerhetjük el jogosaknak az USA kormányköreinek ama kísérleteit, hogy a kommunizmus elleni harc ürügyével saját szűk érdekeik elérésére használják fel ezeket a szerződéseket. Midőn a szovjet küldöttség megcáfolta az európai kojlektiv biztonságról szóló összeurópai szerződés ellen felhozott ellenvetéséket, rámutatott arra, milyen tarthatatlanok ezek az ellenvetések, ha az európai területi szerződés ellen irányulnak. Az ilyen szerződés valóban védelmi jellegű és teljesen össz«egyeztethető az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveivel. A berlini értekezleten nem egyszer sző esett arról, hogy a világ ma kettészakadt, hogy ma különböző társadalmi berendezésű országok léteznek. Természetes, hogy számolniők kell ezzel a ténnyel. Lehetetlen nem számolniok azzal, hogy nemcsak a Szovjetunió, hanem sok más állam is a szocializmus és a népi demokrácia útjára lépett és sikeresen halad előre ezen az úton. Ebben látjuk a XX. század legnagyobb vh -iiányát. Nem áll szándékunkban eltagadni azt a tényt, hogy a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora ma 800 millió lakosú államokat egyesít. E demokratikus tábor erőinek növekedése nyilvánvaló és sok tekintetben valóban tanulságos. Mi azonban következetesen kitartunk a különböző társadalmi rendszerű államok együttélésének lenini alapelve mellett. Azon a nézeten vagyunk, hogy az európai országok különböző társadalmi rendszere ellenére minden európai nemzetnek érdeke a béke megőrzése és megszilárdítása. Arra törekszünk, hogy a béke védelmének kérdésében sem Európában, sem az egés

z világon ne legyen két tábor. Minden európai államot felszólítunk, hagyjanak fel az egymás ellen irányuló katonai csoportosulások alakításával, mert ez másképpen, mint háborúval nem végződhet. Ehelyett javasoljuk, alakítsák meg a saját biztonságuk biztosítására és az európai béke megszilárdítására törekvő összes európai államok egységes táborát. Az európai biztonság ezen rendszerében egyetlen, még oly erős állam sem tölthet be uralkodó pozíciót. E kollektív biztonsági rendszer összes részvevőinek fenségjogát biztosítani és védeni kell a külső fondorlatok ellen. Ezekre az alapokra épül a kollektív európai biztonságról szóló összeurópai szerződés tervezete. Ez a javaslat nem nyerte meg Franciaország, Anglia és az USA külügyminisztereinek támogatását, azonban egyetlen miniszter sem vethíti el a

z európai nemzetek kollektív biztonságának gondolatát. A nemzetek megértik ezt a gondolatot, amely minden békeszerető emberben rokonszenvet kelt. Az európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés gondolata újabb és újabb utakat egyenget az emberek millióinak szívéhez és legjobban fogja szolgálni Európa és az egész világ békéjének és biztonságának ügyét. A Szovjetunió emellett azon a véleményen van, hogy a békeszerződés megkötéséig ne engedjék meg német fegyveres erők alakítását, ami azt jelentené, hogy ez idő alatt Németországot semlegesítik. Egyes miniszterek azonban továbbra is mindenféle terveket szövögetnek az „európai védelmi közösség" megteremtésére és NyugatNémetország újrafelfegyverzésére. Ezzel azonban semmi mást nem érnek el, mint további megbízhatatlan katonai csoportosulást, amelyet a nemzetek nem fognak támogatni. Egészen más az európai nemzetek kollektív biztonságának az összeurópai szerződésben, vagy esetleg bármilyen más formában kifejezett gondolata. Ez a gondolat egyre nagyobb rokonszenvet kelt az európai nemzetekben, mivel kifejezi a béke megszilárdítására, az általános biztonság megteremtésére táplált legforróbb vágyaikat. A szovjet kormány sohasem titkolta negatív magatartását az északatlanti egyezménnyel szemben, amely kifejezi az angol-amerikai tömb világuralmi törekvését. Az európai védelmi közösség megteremtésére irányuló kísérletek, melyek magukban foglalják a német müitarizmus megújításának közvetlen támogatását, jelentősen fokozzák az eddigi nézeteltéréseket. A szovjet kormány ellene van ezen nézeteltérések fokozásának. A béke megszilárdítása érdekében a vitás kérdések megoldására törekszünk. Az adott esetben különösen világos, hogy a Szovjetunió az összes európai és nem európai békeszerető nemzetek érzelmeit és gondolatait fejezi ki. A német kérdés megtárgyalása a berlini értekezleten megmutatta, hogy a Szovjetunió és a három nyugati állam közötti nézeteltérések elsősorban a német militarizmus kérdéseire vonatkoznak, mivel fennállnak tervek a német militarizmus felújítására. A Szovjetunió, amely a hitleri agresszió ellen folytatott harc legnagyobb terhét viselte, nem becsülheti le az új agresszió veszélyét, ha megengedik a német militarizmus megújhodását. Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének növekvő veszélye kellett, hogy megnyilvánuljon az osztrák kérdésben is. A berlini értekezleten kitűnt, hogy az USA, Anglia és Franciaország készek visszavonni az Ausztriával való szerződés ama cikkelyei ellen tett ellenvetéseiket, amelyek ellen teljes öt éven át kardoskodtak. Ez eléggé katemelte, mennyire aJaptala nok voltak előző ellenvetéseik. A berlini értekezleten szovjet részről kijelentették, hogy a szovjet fél kész nyomban aláírni az osztrák szerződést, ha elfogadják a két javaslatot, melyeknek szüksége az „európai védelmi közösség" megalakításáról szóló párizsi szerződés aláírásából következik. Először javasoltuk, hogy Ausztria kötelezze magát, hogy nem vesz részt a hitlerizmus ellen és Ausztria felszabadításáért folytatott háborúban részt vett államok ellen irányuló bármilyen katonai csopor tosulláisban é

s hogy Ausztria területén nem ad engedélyt idegen haditámpontok létesítésére. Másodszor kitartottunk amellett, hogy az osztrák szerződés tartalmazza azt a kikötést, hogy a német békeszerződés megkötésében fennálló huza-vona miatt Ausztria területén hagyják a négy állam külföldi katonai alakulatait és hogy a négy hatalom katonai egységeinek Ausztria területéről való visszahívása kérdését újból megtárgyalják legkésőbb 1955-ben. Ha nem létezne az „európai hadsereg" felállítására irányuló terv, ez a kikötés nem volna szükséges. Ez a kikötés elkerülhetetlen azért, mert az USA és Anglia most minden téren nyomást fejt ki, hogy Franciaország és más országok beleegyezzenek a müitarizmus felújításába NyugatNémetországban, ami természetesen fokozza az új „Anschluss"-nak, Ausztria csatlakozásának veszélyét. Az USA, Anglia és Franciaország kormányai nem értettek egyet a Szovjetunió azon javaslatával, hogy ezt a két kiegészítő cikkelyt beiktassák az osztrák szerződésbe. Ezzel megakadályozták a

z osztrák kor. mányt is abban, hogy ezeket a javaslatokat megfelelő megértéssel fogadja. Ennek következtében az osztrák szerződést nem írták alá. A fentemlltett tények azt mutatják, hogy az osztrák szerződés aláírása lehetőségének meghiúsításáért az USA, Anglia és Franciaország kormányát terheli a felelősség, melyek nem akarják feladni a német militarizmus felújításának tervét, ami fokozza Ausztria új Anschlussának veszélyét. Az USA, Anglia és Franciaország, valamint Ausztria hivatalos személyiségeinek kísérletei, hogy az osztrák államszerződés alá nem írásáért a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget, teljesen indokolatlanok. A jelenlegi körülmények között a szovjet kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a német militarizmus felújításának és Ausztria új Anschlussának veszélyét, amit az osztrák szerződés különleges intézkedése alapján meg kell akadályozni. A Szovjetunió kész aláírni az osztrák szerződést, amint elnyeri a beleegyezést a fentemlített javaslatokhoz, amelyek megfelelnek az osztrák nép érdekeinek épp úgy, mint a béke és az összes európai nemzetek biztonsága érdekeinek. III. A német és az osztrák kérdésen kívül a berlini értekezlet megtárgyalta a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések kérdését az első napirendi pont alapján. E kérdés megtárgyalása elvitathatatlanul fontos volt. A berlini értekezleten összesen 27 ülést tartottak. Ebből 6 zárt ülés volt, korlátozott számú részvevővel. Ezeken az üléseken főleg az első napirendi pontot érintő kérdéseket tárgyalták. A tárgyalások alapján a miniszterek két határozatot hoztak. Amint ismeretes, megegyezést értek el abban, hogy a Szovjetunió, az USA, Franciaország és Anglia kormányai elősegítik a leszerelés problémájának vagy legalább is a fegyverkezés lényeges csökkentésének sikeres megoldását. Ez a megegyezés a szovjet küldöttséget nem elégítette ki teljesen. Ebben az egyezményben nem jutott kifejezésre az a javaslatunk, hogy ebben az évben hívják össze a fegyverkezés általános csökkentéséről szóló világértekezletet. Ez az egyezmény bizonyos kötelezettségeket ró a négy állam kormányaira. Az őrült fegyverkezés eli'en irányul. Ezt jelenti az a kötelezettség, hogy elősegítik a fegyverkezés 'jelentős csökkentését, amint ezt állandóan követeli a Szovjetunió. Megegyezést értek el a genfi értekezlet 1954. április 26-ra való öszszehívásában is. Ezen az értekezleten a Szovjetunió, az USA, Franciaország, Anglia és a Kinai Népköztársaság képviselői vesznek részt. A koreai kérdés békés megoldásáról fognak tárgyalni a Koreai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és azon országok részvételével, amelyeknek fegyveres erői részt vettek a koreai háborús akciókban és amelyek részt venni óhajtanak az értekezleten. Az értekezlet továbbá tárgyal az indokínai béke helyreállításának kérdéséről az érdekelt államok részvételével. Április 26-án Genfben értekezletet fognak tartani az ázsiai helyzet két legidőszerűbb kérdéséről — a koreai kérdésről és az indokínai helyzetről az öt nagyhatalom részvételével. Ezáltal a Kínai Népköztársaság elfoglalja törvényes helyét az értekezleten a többi nagyhatalom között. Ennek a megegyezésnek jelentőségét, amelyet a berlini értekezleten értünk el, ma még nem lehet teljes mértékben értékelni. Ez az egyezmény azonban hozzájárulhat a két fontos ázsiai probléma megoldásához, ami elősegíti a nemzetközi feszültség további enyhülését. Megmutatkozott, hogy az ENSz közgyűlése, amely ebben is az Amerikai Egyesült Államok nyomása alatt járt el, nem tudta megoldani a koreai kérdést. Az USA-nak ez a nyomása okozta, hogy a közgyűlés helytelen határozatokat hozott, amelyek meghiúsították a koreai kérdésről szóló politikai értekezlet összehívását. Ugyanilyen irányban működtek az USA képviselői a panmindzsoni tárgyalásokon ls. A berlini értekezlet segített megoldani ezt a csomót. Most a Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság, az USA, Anglia és Franciaország képviselői, Korea mindkét részének képviselőivel együtt megtárgyalhatják a koreai probléma végleges megoldásának kérdését. A feladat abban áll, hogy hozzájáruljanak Korea demokratikus alapokon való egyesítéséhez és Koreának a fegyverszünetből a tartós békébe való átmenetéhez. Franciaország képviselője a berlini értekezleten rendkívüli érdeklődést tanúsított Indokína kérdése iránt. Franciaország gyarmati politikája itt zsákutcába jutott, amikor a vietnami nép békére és nemzeti szabadságra való jogait védelmező hősies harcába ütközött. Ezenkívül a francia nép vállára meddő terhet rakott és a néptől újabb és emellett céltalan áldozatokat követel. A genfi értekezlet súlyos feladat előtt fog állani — biztosítania kell az indokínai nemzetek békéjének és nemzeti jogainak felújítását. Ebben sok függ a francia kormány állásfoglalásától, valamint az USA állásfoglalásától is, amely állandóan fokozza az indokínai ügyekbe való be-' avatkozását. A legfontosabb azonban az lesz, hogy az értekezlet öszszes részvevői elismerjék, hogy az indokínai béke felújításának kérdését nem a. reménytelen háború folytatásának útján, hanem a népek szabadsága és nemzeti függetlensége elveinek megfelelő megegyezés útján kell megoldani. A berlini értekezlet eredményeit ma mindenütt tárgyalják. Erről a kérdésről számos országban beszélnek a hivatalos képviselők és a különféle irányzatú sajtó is állást foglal az értekezlettel szemben. A francia külügyminiszter ezekben a napokban a berlini értekezlet jelentőségéről és főleg a genfi értekezlet összehívásáról szóló egyezmény fontosságáról beszélt. Ezen az értekezleten az indokinai béke helyreállításának kérdéséről fognak tárgyalni. A események fejlődése megmutatja, hogy a probléma megoldása milyen sürgőssé vált. A brit külügyminiszter alsóházi beszédében a mult héten számos bíráló megjegyzést fűzött a berlini értekezlethez, ezzel egyidejűleg azonban beismerte, hogy az értekezlet egészen „hasznos" volt. Hozzátette, hogy „az értekezlet határozottan nem fokozta a nemzetkiízi feszültséget." Ebben a kijelentésben kifejezésre jut elégedetlensége azzal, hogy a Szovjetunióra gyakorlandó nyomással való kísérletekbe vetett remények hiúknak bizonyultak. Ismeretes az is, hogy az Egyesült Államokban néhány szenátor megtámadta Dullest főleg azért, mert felesleges engedékenységet mutatott Kínával kapcsolatban. Ezek a szenátorok minden áron szeretnének visszatérni oda és azt akarnák, hogy a nagy kinai nép maradjon az idegen tőke által lelkiismeretlenül kizsákmányolt félgyarmati állam régi helyzetében. Ezek az idők azonban mindörökre elmúltak. Reméljük, hogy idővel ennek tudatára ébrednek az emiitett szenátorok is. Mindannak alapján, amit itt mondottunk, bizonyos következtetéseket lehet levonni. Természetesen nem lehet túlbecsülni a berlini értekezlet eredményeit. Annál inkább sem, mert ezeket az eredményeket csak a genfi értekezlet eredményei alapján lehet majd megítélni, amelynek összehívását Berlinben értük el. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy véget ért a nagyhatalmak értekezletének hosszú szüneteltetése, amely több mint öt éven át húzódott. Berlinben értekezletet tartottak, amely hozzájárult számos nemzetközi kérdés megvilágításához és utat nyitott az USA, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és a Kinn

1 Népköztársaság képviselőinek más államok képviselőivel együtt tartandó értekezletéhez. A Szovjetunió által foganatosított intézkedések a nemzetközi kapcsolatok enyhítésére, tehát a béke megszilárdítására irányulnak. A tények arról tanúskodnak, hogy ezek az intézkedések nem maradnak eredménytelenek. Mindez azt bizonyítja, hogy a szovjet kormány által folytatott politika hozzájárul a Szovjetunió és az egész demokratikus tábor nemzetközi helyzetének megszilárdításához. 3