Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-28 / 76. szám, vasárnap

7 m szo 1954. március 28. Válság a kapitalista világ gabonapiacain (Sb) Tudjuk, hogy a tőkések a legmagasabb profit biztosítása ér. dekében különböző módon igyekeznek megszüntetni az egymás közötti versenyt. Ha nem sikerül a hatalmasabbnak gyengébb verseny, társát megsemmisíteni, akkor rendszerint egyezményt létesítenek egyenlő — természetesen a lehető legmagasabb — közös eladási árak betartására. Az Ilyen egyezmények — kartellek — a kapitalizmus mai, imperialista korszakában gyakran több országra sőt egyes termelési ágakban az egész tőkésvilágra kiterjednek. Egyik -legismertebb és kihatásaiban a dolgozókra legkárosabb ilyen nemzetközi áregyezméný a nemzetközi búzakarteíl. A több évtizede fennálló nem zetközi búzaegyezmény érvényessége 1953. július hó végén lejárt. Csak hónapokig tartó, gyakran rendkívül viharos tárgyalások után újították meg ezt az egyezményt néhány tucat tőkés állam részvételével. Azonban alig hozták tető alá a monopolisták érdekeit szolgáló új kartellt, abban — amint azt az amerikai tőkések lapja, a „Wall Street Journal" Írja — néhány hónapos fennállása után máris a sza kadás jelei mutatkoznak. Az ilyen kartellekben ugyanis nem szűnik meg a tőkések egymás elleni harca, hanem más formában a kartell, gyűléseken és a kulisszák mögötti tárgyalásokon és intrikákban folytatódik. Mi történik tulajdonképpen a tőkés világ gabonapiacain? Annak ellenére, hogy az amerikai Egyesült Államoknak több mint 15 millió tonna eladatlan búzakészletük van, az egyezmény megújítását célzó tárgyalásokon az amerikai kiküldöttek fenyegető, sőt erőszakos módon azt követelték, hogy a búza eddigi közös eladási árát tovább emeljék. Konkréten azt követelték, hogy egy bushel (27 kg) búza eddigi 1.80 dolláros árát 20%-kai 2.15 dollárra emeljék. Ez ellen a javaslat ellen a leghevesebb ellenállást a brit küldöttek fejtették ki azon természetes,. okból, mert Anglia vásárolja a világon a legtöbb gabonát. Azzal érveltek, hogy akkor, amikor a legnagyobb búzatermelő országok raktárai tele vannak eladhatatlan készletekkel, indokolatlan az áremelés. Az Egyesült Államok küldöttei — a monopóliumoknak más termelési ágakban számtalanszor bevált terronsztikus és csalárd módszereivel — keresztülvitték, hogy a jelenlévő küldöttek kétharmad ré. sze az áremelés mellett szavazott. Ennek követkzetében Anglia megtagadta az egyezmény aláírását. Már ez is nagy csapás volt az amerikaiak által vezetett érdekcsoport számára. Fokozta ezt a nem. régen érkezett hír, hogy egy másik nagy gabonavásárló ország, Olaszország kormánya sem hagyta jóvá a 8,3 millió métermásza búza vásárlásáról szóló egyezményt. Mindennek természetesen az a következménye, hogy az egyenetlenségek és súrlódások, a legnagyobb készletekkel és kiviteli feleslegekkel rendelkező államok, vagyis az Egyesüt Államok, Kanada, Ausztrália és Argentína között egyre fokozódnak. A kanadai parlamentben hatalmas vitákra adott okot, hogy időközben az Egyesült Államok — látva az űj helyzetet, — elsőnek ajánlották fel olcsóbb áron a búzát, mint amilyen árat éppen az ő küldöttei harcoltak ki az új nemzetközi kartellben. Ausztráliában viszont Anglia ellen nagy a felháborodás. NagyBritannia ugyanis mindent elkövetett annak érdekében, hogy Ausztrália növelje a búzatermelő terület nagyságát, amit Ausztrália végre is hajtott. Most pedjg Anglia — a magasabb nemzetközi árra való hivatkozással — megtagadja ennek, a számára termesztett mennyiségnek az átvételét. Anglia kijelentette, hogy ott vesz búzát, ahol leg. olcsóbban kapja és nem Ausztráliában, amely állam aláirta a* nemzetközi áregyezményt. De a nemzetközi giabonakrízis tovább terjed és kihat például Fran. JHidice ú j élete Irta: Ružena Petráková Kríková, a lidicei helyi nemzeti bizottság elnöke. ciaországra is. Nemrégen Waldeck Rodhet kommunista képviselő a képviselőháziban igen meggyőző módon bizonyította be, hogy milyen káros hatása van a nemzetközi búzaegyezménynek a francia gazdasági életre. Bár Franciaországnak — Algirral együtt — gyakran van búzafeleslege, a nemzetközi kartell mégsem biztosított ezen felesleg számára eladási lehetőséget. A mult év júliusában lejárt egyezmény szerint Franciaország évente több mint egymillió

1 tonna búzát adhatott el határain kívül, az új egyezmény ezt mindössze 'százezer tonnára? a nemzetközi gabonapiacon gyakor. latilag teljesen jelentéktelen meny. nyiségre szállította le. így Franciaország már most körülbelül SOO.OOO tonna eladhatatlan búzafelesleggel rendelkezik. Ausztriában, az ottani kisgazdák folyóirata,, a „Der kleme Land. wirt" nemrégen arról írt, hogy az országban óriási eladhatatlan gabo. na. és lisztkészletek keletkeznek, hogy a nagykereskedők és a malmok raktárai színültig tele vannak Amerikából behozott gabonával. Az országnak a nyugati tőkések, első. sorbán Amerika szolgálatában áíló kormánya, ahelyett, hogy korlátozná a teljesen felesleges amerikai gabo. nabehozatalt, azt tanácsolja a gaz. dáknak, hogy csökkentsék a gabona vetési területét. Hogy a mező. gazdák, elsősorban a kisgazdák lás. sák, mennyire komolyan gondolja ezt a tanácsot, az osztrák kormány egyidejűleg leszállította a búza felvásárlási árát, ami természetesen hathatós eszköz a vetési területek csökkentésének elérésére és a ma. gas amerikai behozatal fenn tárta sának biztosítására. A francia és az osztrák példából világosan látjuk, milyen eszközökkel igyekeznek az amerikai búzamonopolisták biztosítani más országok mezőgazdasági termelőinek ro. vására a saját érdekeiket. De még ilyen erőszakos eszközök alkalmazásával sem tudják megoldani a világméretű búzaválságot. Ez a válság ugyanis a nagy gabonatermelő tőkés országokban, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban azért áll elő, mert ott a dolgozó tömegek vásárlóképessége a közszükségleti cikkek árának és az adóknak állandó emelkedése, valamint a munkanélküliség növekedése követ, keztóben állandóan csökken. A monopolisták kormánya egyre többet költ fegyverkezésre, és ezt természetesen csak a dolgozó tömegek életszínvonalának csökkentése árán tudja megvalósítani. Az Egyesült Államok ez évi költségvetésében 73 százalékot forditanak fegyverkezés, re, és másrészről csak az idei tél folyamán az eddigi kétmillió hivatalosan nyilvántartott munkanélkülihez további százezrek jöttek. A dolgozók állandóan csökkenő vásárlóképessége a tőkés világban az iga. zi oka tehát az élelmiszerek eladási válságának és így a búzakrízisnek is. Ebből a súlyos helyzetből a kiutat a tőkés világ nagy gabonatermelő államaiban is ügy keresik, amint azt Ausztria példáján láttuk: csökkentik a vetésterületet. Már 1951.ben a tőkés világ búzával bevetett területe 92.8 millió hektárra csökkent, az 1938 évi 120 müliő hektárral szemben. Az idén további 6 millió hektárral csökkentették a búza vetésterületét. Látjuk tehát, hogy a tőkés világban a fogyasztás csökkenése miatt vannak a búzánál és más mezőgazdasági termékeknél is eladhatatlan készletek. A kapitalisták ezért csökkentik a vetésterületet. Ezzel szemben a szocializmus világában a folyton növekvő szükséglet következtében felesleges készletek nin. csenek, ellenkezőleg a szocializmust építő országok mindent megtesznek, hogy a már mezőgazdasági müvelés alatt álló területek hektárhozamát növeljék, és — amint azt a Szovjetunió kormányának rendelete bizonyítja — az ugar és szüzföldek féltörésével a mezőgazdasági termékek termelését a lehető leghatásosabban és a lehető legnagyobb mértékben növeljék. Az egész világon ismerik Lidice falucskát, amelynek lakosait a német fasiszták 1942. június 10-én kiirtották. Meggyilkolták az összes férfiakat,' a gyermekeket és asszonyokat • pedig koncentrációs táborokba vitték. Kirabolták házaikat, elpusztították még a temető sírjait is. A rablás után a falut felégették. A fasiszta propaganda akkor az egész világot megfenyegette, Lidice sorsára juttatj

a az öszszes falvakat és városokat, ha nem hajlandók Hitler parancsát teljesíteni Lidicén kö.kövön nem manadt. Kétszázhárom lidicei asszonyból csak 143 jött vissza a koncentrációs táborból. Visszajöttek a romok közé, hogy újra építsék falujukat. Eközben a megmenekült falubeliek kezdték hozzánk hordani a munkásruihákat, lámpákat, harapófogókat, kulcsokat, / asztalosszerszámokat, krétát, szappant, törülközőt és más egyéb holmit, amelyet férjeink után maradtak, amelyeket gondo. san elrejtettek a megszállók elől. Ezek a dolgok ma a múzeumban vannak. A múzeumot azon a helyen építettük fel, ahol azelőtt a falu állott. Otthonaink helyét már benőtte a fű é3 csak a házalapok mutatják, h^gy azelőtt Ott lakóházak állottak. A dombtetőn egy hatalmas emlékmű emelkedik, amelyet a hős szovjet katonák építettek a lidicei megkínzott hősök tiszteletére. Ez az emlékmű Csehszlovákia és a Szovjetunió felbonthatatlan örök barátságának és az egész haladó emberiség békeharcának a jelképe. • Ennél az emlékműnél tartja Lidice lakossága felvonulásait, ünnepélyeit és gyűléseit. Az új Csehszlovákia dolgozói és a külföldi véndiégek gyakran friss virágot és koszorút helyeznek 'az emlékmű alapkövére . Az új Lidice felépítésében egész népünk részt vett. A kommunista párt felhívására országunk' összes kerületéből é

s járásából önkéntes brigádok érkeztek segítségünkre. Különösen a fiatalság fejtett ki nagy aktivitást s büszke volt, hogy segíthet az építkezésnél. Már 1949ben a régi Lidice helyén széles ablakú házak állottak é

s nemsokára virágos kertek vették körül. Az új Lidica széles utcájú modern falu, amelynek már mozija van Falunkat Kladno városával és hazánk fővárosával autóbusz-vonal köti össze. Az elsö benyomás az, hogy a barbár hitleristák pusztításának nyomai már teljesen eltűntek. Valamennyi lidicei asszony, aki a hős szovjet hadsereg győzelmének segítségével visszakerült falujába, szép, űj házat é3 berendezést kapott az államtól. Közülük sokan újból családot alapítottak, és rna már a falu széles utcáin szaladgálnak gyermekeik, akik az elpusztítottak helyett .vigaszt és örömet adnak szüleiknek. De a szomorú mult mély emlékeit még se lehetett szivükből ki. tépni. Már 12 év telt el, de sohasem fogjuk elfelejteni azt a rettenetes nyári napot. Megtanultuk gyül&lni a háborút, a háborús gyujtogatókat és magát a kapitalizmust', ís. A mult megtanított bennünket Fučík módjára szeretni hazánkat. A háborúig semmi jogunk sem volt, szegénységben és nyomorúságbari éltünk. Nagyon gyakran jöttek haza férjeink sapkájukat szorongatva és letörten, bejelentve, hogy elbocsátották munkahelyükről. Most más a helyzet. Férjeink a kladnói üzemekben és bányákban dolgoznak. Büszkék vagyunk férjeinkre, akik kohászok, bányászok, és Kladnón mint legjobb munkásokat ismerik őket. A lioicei asszonyok az állami birtokokon dolgoznak. Ma már tényleg hazánk igazi uraivá lettünk. Köz. tünk nemzetgyűlési képviselők is vannak. Asszonyaink többsége aktívan részt vesz a nemzeti bízottság munkájában, a Csehiszlovák Nöbizottság, a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség és más tömegszervezete^ munkájában. Lidicében az ipariskola tanulói részére internátus is van. A tanu. lók között vannak villanyszerelők és kőművesek, akik mindnyájan nagy odaadással segítenek Lidicét építeni. A legnagyobb örömet gyermekeinkben találjuk. Az idősebbek, akik visszatértek falujukba, ma vagy ipart tanulnak, vagy egyetemet végeznek, a fiatalabbak pedig iskolába járnak. Ügy törődnek falunk felvirágoztatásával, mint a-felnöttek. Megtörténik például, hogy a nemzeti bizottság irodájába 5—6 kisfiú belép és vezetőjük így fordul hozzám: »Mi futbalJpályát szeretnénk nénike, és pedig padokkal, de minél előbb!« így szólt nemrégen Vachtrova Jltka. s én feleltem: »Jől van Jituska, de mond meg apukádnak, hogy szombaton jöjjön el a brigádba dolgozni. Majd felépítjük a pályát.í A gyerekek elmentek és szombaton a brigád '''együtt volt. Tényleg /el is építették a sportpályát. Utánuk első osztályosok jöttek és így szóltak: »Adjál nekünk papirost nénike, és Írd rá, hogy mi a koreai gyerekek részére gyűjtünk pénzt.« Szemem könnyes lett ezek hallatára. Teljesítettem kérésüket. Mindezt olyan gyermeki odaadással csinálták, hogy még' büszkébbek lettünk gyermekeinkre. É

s milyen vigasz nekem, ha ezeket a gyermekeket látom. Hiszen nekem is ott maradt három gyermekem a koncentrációs táborban Ilyen tragikus sorsa nemcsak Lidice falunak volt. Tudom, hogy a francia Oradur, a Szovjetunió ezer és ezer fal*! átélte ugyanezt amelyeket mind Lidicének nevezhetnénk. És nekünk a hatalmunkban van, hogy sehol és soha többé ne pusztuljon ej több falu. A béke ügye az mindnyájunk közös ügye, a dolgozóké, az egyszerű embereké. Ezért mi tiszta szívből fordulunk az egész világhoz: »Mi nem akarunk többé háborút, mi békét akarunk, tartós békét és barátságot a nemzetek között.^ (Megjelent a moszkvai Pravdában.)'; Üdvözlet a moszkvai autógyárT\ak... A Sztálin nevű moszkvai autógyár Komszomoi bizottságának irodájába vidáman lépnek be a fiatal munkásnők. — Kaptunk Kaszachsztanból leveleket? Adjátok ide elolvasni! Nagyon szeretném tudni, hogy élnek ott elvtársaim — beszél megállás nélkül Júlia Nazarova, a Komszomol-biZQttság titkárhelyetteséhez fordulva. — Igen, igen! — És Nazárov elvtárs kinyitja az íróasztal fiókját. — Barátaink betartották ígéretüket. Itt vannak a levelek, olvassátok! A felvidult lányok az ablakhoz lépnek: — Ez a levél Váljatól van ... Válja Kanunyikova írt — kiált fel egy gömbölyű arcú lány. Gyorsan átnézte a levelet: „Üdvözölünk moszkvaiak, a messzi Kaszachsztanból! Már egy hét telt el azóta, hogy búcsút vettünk tőletek. Leirom nektek, hogyan telt el ez a hét. Március elsején Urai városába érkeztünk, ahol a komszomolisták és a helyi szervezetek vezetői fogadtak. Néhány perc múlva autóbuszok jöttek értünk — a mi ZIS autóbuszaink. Felraktuk holminkat és az internátusba mentünk. Három szobában helyezkedtünk el Egyben a lányok, kettőben a fiúk., Nagy figyelemmel hallgatják a lányok Válja Kanunyikova üzenetét. Még nem rége

n együtt dolgoztak az autógyárban, ahol Válja aktív komszomoltag volt. Utánunk — folytatja levelében Válja T- egy új csoport fiatal érkezett az Uraiból és Alma Atából. A komszomol kerületi bizottsága barátságos ismerkedési estet rendezett az uráli, az alma atai és a moszkvai fiatalság részére. A moszkvai komszomolisták nevében én szólaltam fel. Pillanatnyilag a tyerektyinszki járásban vagyunk. Van itt rádió, villany, üzletek, klub, étterem és fürdő. Magánlakásokban helyezkedtünk el, minden házba

n két személy. Csoportunk 6 főből áll. A kollektíva nagyon barátságos, mindenütt együtt vagyunk. A mezei munkák megkezdéséig tanulni fogunk, utána pedig traktor-brigádban fogunk dolgozni. Oleg Nazarov, az autógyár lakatosa, a berezovszki gépállomáson dolgozik. Barátja, Nyikolaj Varlamov, aki az autógyárban vele dolgozott, most a tyerektyinszki gépállomáson dolgozik. Nyugat-Kazach. sztán minden részében lehet most találkozni fiatai autógyáriakkal, — a kiváló hazafias tefít kezdeményezőivel. Minden levél, amelyet a komszomolisták gyárukba küldenek, kéz. ről kézre jáir. Itt van példáui egy boríték, amelyen a Kreml képe látiiató. A komszomoí-bizottság tagja, Kugyinov Valentin nyitja fel. Barát, nőjétől, Zoj

a Gavrilinától jött. Zoja Gavrilina a »Hlď« nevű műhely technikusa, Komszomol titkára volt. Egy hónappal ezelőtt aláirta a töretlen földek megmunkálására szóló felhívást. Zoját Ajtába küldték. Most ezeket írja: — Ma voltam a járás komszomol-aktlváiának értekezletén. Én is felszólaltam. Elintéztem az iskolaügyemet. Május 20-án fogok vizsgázni a 10. osztály anyagából. A traktorosok tanfolyamán tanulok. A falu iskolájában már megszerveztem a beszélgetéseket. A klevi teriilet dymerski mezőgazdasági iskola növendékei, akik elsőnek jelentkeztek a töretlen földek népművelésére I