Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-26 / 74. szám, péntek

(J J SZOL 1954. március 26. Emberek a m ina mentéit JÖL ISMERJÜK folyóink, a Vág, e Garam vidékét, ahol a viz sze­szélyes kanyargásait, az épülő erő­müvek egyenes, széles csatornái Váltják fel és partjaik közelében új gyárak, lakónegyedek épülnek és izmosodnak szövetkezeteink. A Bílin a folyócskáról azonban vajmi keveset hallottunk. Tőlünk messze, többszáz kilométerre folyik és a mosti bányakörzetet átszelve torkol az Elbába. Messzi az út oda, kü­lönösen, ha Szlovákiából indulunk útnak. Prágától csaknem három órányit kell még utazni, hogy meg­ismerhessük ezt a különös tájat, ahO] a felszíni bányák feltúrt föld­jének állandóan fölszálló füstje ka­varog a föld fölött és szürkéskék függönnyé szövődik. Szénnel megrakott tehervonatok száguldanak innen az ország min­den tája felé. A gömbölyű púpú he­gyek alján a komlókertek magas mdai még csupaszon merednek az ég felé, s tőlük odébb a szövet­kezetek széles tábláin Sztálinec­traktorok dübörögnek, új barázdá­kat hasítanak a nedves csillogású barnás földbe. Friss Ize van a le­vegőnek. Földszikkasztó, fünövesztő már erre is az idö, a dombok fö­lött károgva szálldos a varjúsereg, s a bágyadtan aranyló napsugarak szelíden törik át az élmosságukat vesztő felhőket. »OSUPA PÉLDÄS ÉLET, na­gyobb vagy kisebb szabású ember, de mindig emberek, sohasem figu­rád — írja böctönnaplójában Jú­lius Fučík. Közöttük találjuk »a törhetetlenüi szellemes Vasek Re­zeket* is. Vele találkoztam az er­vénicei bányászok kultúrháza előtt. Az épületen orosz nyelven is áll a neve: Krasznij dom. Rezek dicse­kedve mutat rá az épületre. Ez a mi Vörös Otthonunk! — mondja és elindulunk lakása felé. Rezek zömök, szélesváUú ember. Arcbőrén átüt az egészség rózsás pirjia. Halántékán már deresedik a haja. Már tizenhat éves kocában, az első világháború alatt lett bá­nyász, ép itt, a Mosthoz közeli' Ervénicén, a mostani Ján Sverma mevet viselő bányában. Ma a bá­nyakörzet egyik felügyelője. > Huszonkilencben, amikor az üze­mi tanács elnökévé választották, tőlük, az Anna-bányából indult el az első nagyszabású sztrájkmoz­galom, melybe a bányák egész so­ra bekapcsolódott. Ez nem sztrájk, ez már háború! — írta ekkor Fu. Sík, de riportját nem fejezhette be. Az államrendszer cenzorai nem en­gedték meg. hogy elmondja az igazságot a népnek, azt, hogy míg a bányászok ezrei odúkban, tetves fabarakkokban laknak, a szénbárók, Petschekék, Weinmannék milliós értékű palotákat építenek; hogy csendőrökkel tömték tele az egész mosti körzetet, hogy elfojtsák a bányászoknak a polgári demokrá­cia adta jogok megvédéséért indí­tott mozgalmát, s elhallgattassák az összeütközések során kórházba került bányászok vádoló szavát. Az Anna-bánya egyik sztrájkör­ségét, melyben többnyire bányász­asszonyok voltak, körülvették a csendőrök. El akarták űzni őket a bánya területéről. Köveket és vas­darabokat használt az őrség fegy­verként. Ügy hulltak a csendőrök­re, mint a záporeső és azok meg­ijesztett nyulakként megfutamod­tak. Gottwald elvtára is ott volt a bányászok között. Amikor Osekben, a nagy bányatélépen, Rezekék kö­vették öt, szinte remegtek a harci láztól, a tettvágytól. — Mikor lesz végre nálunk ls forradalom? — kérdezték tőle fel­hevül ten Gottwald elvtiáms hosszasan ei­gondolkozott. Mélyeket szippantott pipájából. Mit is feleljen ezeknek a tüzeshangú, szívós bányászoknak, akik azt gondolják, hogy már itt a forradalom ideje és készen álla­nak fegyverrel a kezükben harcolni a párt zászlaja alatt. — Na fiúk, jó darab utat kell még megtenni, — felelte végül. •— Ezt az utat már megtettük, — mondja most Václav Rezek. A lakása elé érünk. Rezek meg. áir a kapu előtt és az emeletre mutat. — Otthon vagyunk. A fölszaba­duláskor még heinlenisták laktak itt. A ház előtt egy orosz katona felkapott egy b&nyászgyereket. ölelgette, csókolgatta, amikor on­nan fentről lövés esett. Egy hit­vány fasiszta meg akarta ölni. Amott a bányánál, — mutat most távolabbra Rezek, — ahol a föld füstöl, ott fogták el a bitangot. Alaposan elátták a baját. Érdeklődve rám tekint. — Ismered Seebohmt? övé volt ez a bánya Most bonni miniszter. Ebbői 1 3 láthatod, miért uszítanak annyira ránk, és miért ellenzik a németországi szabad választásokat Ez véget vetne dicsőségeiknek. See­bohm feni még a fogát erre a bá. nyára. H" a most megengednénk ne­ki, hogy láthassa, ugyancsak elcso­dálkozna, rá sem ismerne. Az ő idejében csak néhány rozoga báger kanalazta a szenet, most modern nagygépekkel dolgozunk ... Negy­venötben győztünk, de látod, a harcnak még nincs vége. Az el­lenség nem nyugszik. Ml azonban résen állunk. REZEKÉK LAKÄSA egyszerű, de a szerénységévei is a jólét be. nyomását kelti. A könyvek teszik ezt. Két szekrényben a könyvek százai sorakoznak. A házigazda rögtön hozzájuk vezet és büszkél­kedve mutogatja őket. Szeretettel nyúl a könyvekhez. Látszik, szeret olvasni, tanulni. Pipára gyújt és elújságolja, hogy fia Prágában ve­gyészmérnöknek tanul és a kiseb­bik fiú, aki még a népiskolába jár, szintén nagy könyvolvasó Lánya már férjnél van Itt lakik a föld­szinten. Az ura is bányász. Alig ültünk az asztalhoz, bejött Rezek felesége. Jól megtermett, vi­dám kékszemű asszony. A konyhából a zsírban sercegő hús illatát hozta magával. — Ebédeltek? — szólt az urához. Hiába vonakodtam, Rezek így szólt: — Ne ie ellenkezz! Szégyélnénk nuagunkat, ha nem tudnánk meg­vendégelni. EMLÉKEZZÜNK A MÚLTRA „A rendet helyreállítottuk..." — A protektorátus Idején, — foly. tatta aztán — a cseh hazafiak ezrei sínylődtek a pankráci börtönben. Ott volt Fučík is. Egy napon, amikor a gestapó épületében, a Petschek­palota „négyszázas" szobájában ül tünk és épp a „mi emberünk", az egyik cseh rendőr őrködött a terem­ben, Julcsa, — igy neveztük magunk között Fuóíkot, — Miloá Nedved el, a fiatal orvossal beszélgetett- Az ab­lakból az Óváros-téri Tyn-templom tornyait láttuk. A sudár, karcsú tor­nyok ezekben a nehéz napokban né­pünk múltjára emlékeztettek min­ket. Julcsa révetegen nézte őket. Mély, tíisztatekintetü szemében külö­nös fény vibrált és szakállát simogat­va ábrándozott Milossal. Ez ritkán történt meg vele, de ha megtörtént, érdemes volt meghallgatni. Arról beszélt, ha a Vörös Hadsereg felsza­badít bennünket, nálunk is győz a forradalom és új főiiskolákat építünk majd Prágában. Milos Nedved meg új kórházakat látott nőni Prága terű­létén. Ekkor mindnyájan magunk előtt láttuk az új Prágát és szilár­dabban hittünk a felszabadulásban.. — A kommunisták Almai valóra váltak. Nemcsak Prága, hanem az egész ország újjá épül most NEM LEHET ERRŐL beszélni anélkül, hogy az ember ne érezzen a szíve körül forróságot­— Nézd, — hevül fel Rezek, — néhiátny év alatt csak a mi körze. tünkben több tízezer lakást építet­tünk. Felszíni-bányáink nagygépek kel gazdagodtak. A múltban a szén bárók csak kirabolták a bányákat, de a bányásszal nem törődtek. Ha szavát emelte, csendőröket uszítottak rája. 1929-től öt év alatt közel hat­százmillió koronát kerestek csak a bányászok bérén ... Mégis akadnak elégedetlenek, pedig most minden a kezünkben van, magunknak dolgo­zunk magunknak építünk. Igaz, még több lakás kellene. Meg lesz az is. Építjük őket. Repes az ember lelke, ha látja az épülő új Mostot, Az új Sztálin-negyedet. Jövőre megkezdjük Ht 'hazánk egyik legnagyobb stadion, ja, egy új kultúrház és egy nagy­áruház építését is. — Az elégedetlenek olyanok, mint egy volt teplici orvos, aki 1930 ban kint j'áirt a Szovjetunióban. Akkor én is ott voltam. A tulai körzetben találkoztunk, ahol egy hatvanezer embert befogadó új várost építettek. Az orvos szörnyülködött hogy még nem volt kész a vízvezeték ég az asszonyok a kutaknál sorban álltak. Az egyik szovjet ember megrókönyö dött a hallottakon. — Tovariscsi', — mondotta, — há rom év múlva meglesz a vízvezeték, hat év múlva pedig egy szép park­ban ils gyönyörködhetsz. Mi terv sze. rínt dolgozunk, mi nemcsak a mát, hanem a holnapot í s látjuk... Rezek elhallgat. Dús szemöldöke alól barátságosan csillog az emberre •Mély barna szeme. Majd hirtelen új­ból megszólal: — Látod, nekünk is ilyen emberek, nek ken lennünk! Mi is úgy építünk, mint a szovjet emberek, nemcsak a mának, hanem a holnapnak ls ... Ilyen emberek élnek a Bilína mentén. PetrScl Bálint A surányi járási nemzeti bizott­ság új épületében a levéltárba té­rünk be. Itt Fülöp elvtárs, a levél­tár vezetője fogad. Mielőtt az ok­Iratok, régi levelek és akták fel­tárásához fognánk — talán csak szórakozottságból — kinézek az ab­lakon. Tekintetemet a nemzeti bi­zottság új épületének egyik része foglalja le, amelyen még kőműve­sek dolgoznak. Valamivel odébb szintén kőműveseket látni, amint gyors kezekkel új épületek falait emelik. Tizenhat lakásegység épül ott Surány dolgozói részére. Amott pedig a gépállomás dolgozóinak ké. szül egy ház. Az ablakból az új raktár építkezését is jól látni. Ott kinn az új Surány épül. Elég ki­nézni az ablakon, mintha a város új történetébe lapoznánk. A kőműve­sek éppen mo®t Írják legújabb lap­jait ... Idebenn azonban sárga paplro. sok, halványbetüs jegyzőkönyvek, csendőri jelentések juttatják eszünkbe, hogy valamikor más élet volt itt. Nézzük az évszámokat. 1930. december. 61 munkanélkü­li kapott segédmunkát. Piros ceru­zával ez a mondat van aláhúzva. Az említettek csak két napot dol­gozhatnak a hétben." 1935. — Rendőri jelentés: „A munkásokat gumibottal szétvertük, König Géza kommunista agitátort letartóztattuk. A községben külön­ben nem volt és nincs semmi zavar­gás. A rendet helyreállítottuk." Sok jelentés végződik ezzel a kifejezés­sel: „A rendet helyreállítottuk." 1938. Egy hét alatt 43 koldulási engedélyt adott ki a község veze­tősége. Nézzük meg egy íyen jelentés hátterét. 1938.ban, a magyar meg­szállás után a vidék urai Fiala, Pop. per Samu és Bárány maradtak. Nový Dvor, Kopec,, Tolmács és Su­Kultűrkapcsolatok A csehszloviálk-magyar zenei kap­csolatok nagyon élénkek. Nem régen tértek vissza magyarországi tanul­mányújukról Josef Stanislav állam díjas és Dezider Kardoš békedíjas zeneszerzőink. A közeli napokban két. kiváló magyar zeneszerző látogat el hozzánk és pedig Sugár Rezső, a fiatal' zeneszerző nemzedék kitűnő tagja, aki nagyszerű oratóriumáért most kapott Kossuth-díjat és Vár adi László zeneszerző-karmester. A mű­vészek tizennégynapos ittartózkodá­suk alatt tanulmányozni fogják leg­újabb zenealkotásaink eredményeit és alkotóművészeinkkel folytatott baráti megbeszéléseik bizonyára most is értékes tapasztalatcserét jelente­nék. Zenekedvelő közönségünk nagy érdeklődéssel várja a magyar zene­művészek fellépését, mert magas színvonalú játékuk mindig nagy tet­szést kelt. Tavaszi zenei rendezésün­ket két magyar művész fellépése gaz­dagítja. Áprilisban Ferencsik János karmester, Kossuth-díjas érdemes művész jön. akinek tavaly; prágai és bratisíavai sikereire még jól emlék szünk. Ferencsik Kovács Dénes fia tai magyar hegedűművésszel, nem zetközi versenyek nyertesévei lép fel. A magyar művészek Prágában, Bra tislavában, Bnióban, Karlovy V ary­ban, Kassáin és még más városokban lépnek fel. Áprilisban kitűnő magyar operaénekesek látogatását iis várjuk. A bratisíavai helyi ipar házában A helyi ipar' háza, melyet két hó­nappal ezelőtt nyitottak meg Bratis­íavában a Mihály-kapu-utcában. jó szolgálatokat tesz a dolgozóknak. A helyi ipar vállalatai itt állítják ki és árúsítják termékeiket a bratis'avai kerületből és a cseh kerületből <s. Szlovákia dolgozóinak körében nagy a? érdeklődés a termékek iránt. Sokan vásároltak már Ízléses női ruhákat, férfi és fiú ö'tönyöket, kabátokat ruhaanyagokat, és ízlésesen kidolgo­zott női cipőket, a bratisíavai járási ipari kombinát gyártmányait. Főleg a textiltermékek és a kerekeken futó gyermekágyacskák iránt volt nagy az érdeklődés. Ezenkívül nagy kereslet­nek örvendtek a szépe n fényezett hálószobabeiendezések rány lakosa az 0 földjeiken dolgo­zott. Az idősebb Dávid feleségével, Pop­per földjeit gazdagította munkájával. Pengő tíz volt a napszám. De csak a férfiaké. A nők csak 70 fillért kap­hattak. Ha jött a répakampány-^a gyerekeket is befogták a munkába. Kzeket cukorkával fizették. Hiszen a cukorgyáros Hirscji „méltóságos úrnak", akinek a surányin kívül még hét gyára volt, a cukorrépakampány idején kellett a munkaerő. Dávidék hatan dolgoztak. Négy gyermek és a szülők. A hattagú csa­lád egy nap alatt 5 pengő 50 fillért keresett. Ebből a keresetből nem lehetett megélni. A földmunkások sztrájkba léptek. Popper úrnak egy telefonbeszélgetésébe került, hogy az esetet a községi vezetőséggel tudas­sa. A főjegyző, Rosszíval ..kegyelmes • úr" feltűnően gyorsan tudott intézked­ni ílvon esetekben. A csendőrőrs még aznap a major pajtájába hajtotta a telep dolgozóit, majd puskatussal te­tézte munkáját r- Vagy dolgoztok pengő tízért, vagy a táborban rohadtok el! A jelentés ezután egyszerű volt: „A* rendet helyreállítottuk". * De úgylátszik, nagyon belemélyed-­tünk a jelentésekbe. Nézzünk csak ki újra az ablakon. Egy kisleány sza­lad az építkezés felé. Édesapja az állványról Integet neki. Ne m hallat­szik át az ablakon, hogy mit mond, de azt hiszem Anyukának küld üze­netet. hogy legyen jó ebéd. Persze, hogy jó lesz. A becsületesen dolgo­zónak ma — a mu'ttal ellentétben —" nemcsak megélhetése van biztosítva, hanem munkája nyomán mind szeb­bé, teljesebbé s gazdagabbá válik éle­te. Hiszen ma már más rend van itt: a nép és nem a rendőrkopók rendje. És ezt a rendet már mi csináltuk' I V .G t Az Uj Szó kerületi konferenciája Kassán Az Üj Szó szerkesztősége március hő 28-án Kassán megrendezi az Üj Szó olvasóinak kerületi konferen­ciáját Ebből az alkalomból elbe. szélgettttak Moldaván az Üj Szó néhány olvasójával, hogy mondják el véleményüket a konferenciáról és az Üj Szóról. Milyen hiányokat vettek észre a lapban és szerintük hogyan lehetne kiküszöbölni őket. Tóth János elvtárs, a Jednota al­kalmazottja, arról beszélt, hogy igen nagy örömmel üdvözli az Üj Szó olvasóinak munkaértekezletét, amely itt Keletszlovákiában az első ilyen aktíva lesz. Az üzemek, a földművesszövetkezetek, a hivatalok dolgozói elmondhatják majd, hogy a t üj Sző mennyiben segít! őket munkájukban, milyen könnyebbsé­get jelent számukra az, hogy a kormányrendeleteket, a párt hatá­rozatait olvashatjuk az újságban, értesülhetnek az üzemek és föld­művesszövetkezetek legjobb dolgo­zóinak teljesítményeiről és sikerei­ről. Hibának lehet felróni, — mon­dotta — hogy az Üj Szó eddig ke. veset foglalkozott Keletszlovákiai problémákkal, az itteni dolgoííók életével. Kifogásolta, hogy az egyes vasúti állomásokon nem lehet kap­ni az Üj Szót. Simko elvtárs, a közüzemi vál­lalatok dolgozója ls boldogan ké­szül arra, hogy részt vegyen az Üj Szó kassai kerületi konferenciá­ján. — Kötelezettséget kell vállal­nunk, hogy az Üj Szó olvasóinak táborát növeljük — mondotta. — Minden magyar dolgozó kezébe az Üj Szót. És ez ne legyen puszta frázis, mert h a kormányunk és pár­tunk lehetővé 1' tette, hogy magyar nyelvű napilapunk legyen, akkor azt dolgozóinknak olvasniok is kell. Ha esetleg hiányoznak még az Üj Szóból olyan cikkek, amelyeket a dolgozók szeretnének olvasni, ezen könnyű segíteni. Erre való ez a konferencia, is, hogy itt majd meg­mondjuk, hogy mit szeretnénk még a£ újságban látni. A kommunista sajtó célja éppen az, hogy minél szorosabb kapcso­latot teremtsen az olvasókkal és közölje cikkeiket, mérlegelje kriti­kájukat, elintézze kéréseiket. Fontos lesz az is, hogy az Üj Szórtak ezen konferenciáján a vá­lasztásokról is beszéljenek a kikül­döttek,— mondotta Simko elvtárs. — Mondják el, milyen eredménye­ket értek el és hogyan segítik az Üj Szó olvasói a választási kam­pányt. Meg kell mutatnunk, hogy az elmúlt évek folyamán megta-, nultunk nemcsak jogainkkal élni, hanem állampolgári kötelességünket is jól teljesíteni. A választások előkészítő munkálataiban tevéke. nyen részt veszünk. Ezután ismét Tóth elvtárs veszi át a szót. Arról beszél, hogy az ol­vasóközönség nagy része szeretné, ha az Üj Szóban több szórakoztató cikk jelenne meg, több novella, versek é s kisebb színes írás. Érde­kelné őket a legújabban megjelent könyvek Ismertetése és sok olvasó számára fontos lenne részletesebb sporthírek közlése. — Mindezeket a problémákat, — mondotta Tóth elvtárs az Üj Sző kerületi konferenciáján megbe­szélhetjük és részletesen foglalkoz­hatunk azzal a kérdéssel, hogy eze­ket a kívánságokat hogyan lehet teljesíteni. Az Üj Sző jobbá és tartalmasab­bá tétele mindnyájunk közös ügye és éppen ezért tartja a szerkesz­tőség e hó 28-án Kassán kerületi konferenciáját, hogy maguktól a dolgozóktól hallja, mi az, amit lap­jukban, az Üj Szóban szívesen lát­nának. V. L Helyreigazítás Lapunk 1954. március 25-i számá­ban a ,,Javítsuk meg a népnevelő munkát!" című cikkünkben a f ar­kasdi földműves szövetkezetnek a X. kongresszus tiszteletére vállalt köte. lezettségének értékét tévesen közöl­tük. A farkasd-i földmüves szövetkezet tagjai a X. kongresszus tiszteletére nem 8000, hanem 800.000 korona ér­tékű felajánlást tettek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents