Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-04 / 54. szám, csütörtök

2 MIS

M 1954. március 4. Az űj törvények és a nemzeti bizottságokba való választások megszilárdítják népi demokratikus rendszerünket adatokat teljesítenek, következetesen védelmezik és érvényesítik az j országos érdekeket, egyúttal pedig tolmácsolják működési területük dolgozóinak szükségleteit, felkeltik alkotó kezdeményezésüket és aktivitásukat, biztosítják működési körzetük gazdasági és kulturális fejlődését. A nemzeti bizottságok végrehajtó szerveinek rendszerében a kettős alárendeltség elve fejezi ki a demokratikus centralizmust. Ezek szerint minden egyes végrehajtó szervet két vonalon irányítanak: felülről lefelé, ami biztosítja az egylényegü végrehajtó szervek egységes tevékenységét, e tevékenység alárendelését egységes tervnek és a központból kapott utasításoknak. Minden egyes végrehajtó szervet saját nemzeti bizottsága ls irányit, ami lehetővé teszi, hogy a helyi viszonyokhoz alkalmazkodhasson. A demokratikus centralizmus alapelvéből ered a szocialista törvényesség és az öntudatos állami fegyelem követelménye is. A szocialista törvényesség megköveteli a törvények feltétlen betartását és teljesítését. Aid tudatosan, vagy öntudatlanul megszegi a törvényeket, vét a dolgozók érdekei, a szocializmus építésének érdekei ellen. A nemzeti bizottságok feladata ezért nemcsak az, hogy a polgárokat a törvényes rend iránti tisztelet szellemében neveljék, hanem magúiknak is be kell tartaníok a törvényeket és nem szabad megengedniük, hogy a nemzeti bizottságnak bármely szerve, vagy tagja megszegje a szocialista törvényességet. Az előterjesztett törvényjavaslatok jó előfeltételeket teremtenek arra, hogy a szervezési munkát i nemzeti bizottságok előtt álló poli tikal és gazdasági feladatok színvonalára emeljék. Természetesen még a legjobb törvény sem segít, ha következetesen nem hajtják végre. Következetesen véget kell vetnünk a megcsontosodott bürokratikus módszernek és be kell vezetnünk az eleven, operatív és konkrét ve zetést. Kitűnt, hogy nem elég fel számolni a burzsoá bürokratikus apparátust, mert a bürokratikus módszerek az új szervekbe is befészkelődtek és elég kárt okoznak nekünk. A bürokratizmus elleni harcban döntő fontosságú, hogy Vájjon a nemzeti bizottság szervei alapos tárgyismerete alapján oldják-e meg a kérdéseket, operatív módon dolgoznak-e és nem odáz zák-e el a fontos határozatokat, figyelmesen meghallgatják-e a dolgozókat. A vita részvevői számos kritika- megjegyzéseket tettek bürokratikus munkamódszerekre Véget kell vetnünk ä nagyszámú fölösleges tanácskozásoknak és véget nem érő gyűléseknek. Mi haszna a hangzatos kijelentéseknek, ha felelőtlenségre vezetnek. Ellenkezőleg, fokoznunk kell a személyes felelősséget és a feladatok teljesítésének rendszeres ellenőrzését. Ha a nemzeti bizottságok az új törvé nyek szellemében akarnak dolgozni, engesztelhetvén harcot indítanak a nerv/ti tulajdonnal valő go; latlan ' 'násmód, a feladatok felületes js formális teljesítése el len. A pártnak és a kormánynak minden intézkedése a dolgozók széles tömegei szükségleteinek kielégítésére irányul és az ő érdekeiket tartja szem előtt. Ezért a lakosság nagy többsége önkéntesen és öntudatosan, belső meggyőződésből teljesíti az előtte álló feladatokat Ehhez a nemzeti bizottságok hozzájárulnak a dolgozók fokozott, öntudatos, állami ég munkafegyelemre való nevelésével. A nemzeti bizottságok meggyőzik a dolgozó kat határozataik helyességéről é ebben a tömegek támogatására támaszkodnak, mert a szocialista tár sadalom fejlődése feltételezi, hogy minden tagja teljesíti kötelezettségeit. Helytelenül járnak el azok a nemzeti bizottságok, amelyek úgy magyarázzák a tömegekkel való kapcsolatukat, hogy magukéví kell tenniök néhány egyén vagy cso port maradi nézeteit és engedniük Itell a maradi hangulatnak. A szo ciallzmus építése a tömegek óriási méretű átnevelése, a kapitalista ideológiának az emberek tudatában élő csökevényei ellen folytatott rendszeres harc nélkül elképzelhetetlen. Ez értelemben nagy küldetés vár a nemzeti bizottságokra, hogy vezessék a tömegeket, szoros kapcsolatot tartsanak fenn velük és saját tapasztalataik alapján meggyőzzék őket útunk helyességéről ós annak szükségéről, hogy lelkiismeretesen és becsületesen keli teljesítenünk kötelezettségeinket a társadalommal szemben, hogy a szocialista és hazafias öntudatosság szellemében kell nevelniök a polgárokat. Az önbírálat és főleg az alulról jövő bírálat váljék fontos fegyverré a nemzeti bizottságok munkájában mutatkozó hilbák és fogyatékosságok elleni mindennapi harcban és váljék fontos eszközzé munkájuk megjavítására. Az alulról jövő bírálat a dolgozók alkotó kezdeményezésének megnyilvánulása. Az országos vita lefolyása is kézzelfoghatóan bebizonyította ezt. Fontos annak kivívása, hogy a nemzeti bizottságok munkatársai őszinte viszonyt tanúsítsanak a kritikához, hogy gondoskodjanak a bírált hiányosságok minél előbbi kiküszöböléséről. Fontos továbbá, hogy önbírálattal éljenek, hogy sohase elégedjenek meg azzal, amit tegnap elértek és mindig keressenek utat arra, hogy ma jobban, holnap pedig még jobban dolgozzanak. A nemzeti bizottságok minden egyes munkatársa öntudatosságának mérőfoka nagy mértékben a bírálathoz és önbírálathoz való őszinte viszony. A nemzeti bizottságok ülései váljanak a bírálat és önbírálat fejlesztésének szónoki emelvényévé, ahol nyütan és becsülettel feltárják munkájuk fogyatékosságait és hiányosságait és ahol Intézkedéseket hoznak munkahiányosságaik kiküszöbölésére. A bírálat kérdésével a (Jölgozók panaszai elintézésének módja is szorosan összefügg. Ezen a szakaszon is lényegesen meg kell javulnia a munkának. Nemcsak az a fontos, hogy a nemzeti bizottságok mlné] gyorsabban elintézzék az összes panaszokat, hanem, hogy foglalkozzanak a polgárok összes javaslataival és egyetlen kezdeményezésüket se hagyják megválaszolatlanul. Az indokolatlan panaszokra is nagy figyelmet keli fordítandók és a panaszosoknak türelmesen meg kell magyarázniok, miben tévednek. Adjanak nekik tanácsot nehézségeikben. A törvényjavaslatok nagy súlyt fektetnek a kollektív vezetés alapelvére. A nemzeti bizottságok és tanácsa minden tagjának kötelessége tevékenyen részt venni a kérdések közös megoldásában, tapasztalataival és ismereteivel hozzájárulni a helyes döntéshez. A kollektivitás alapelvének következetes bevezetése a burzsoá parlamentarizmus csökevényeinek kisöprését, a csupán vitatkozó testületek következetes felszámolását és olyan szervekkel való felváltását is jelenti, amelyek tárgyilagosan és gyakorlatilag működnek. Ezért az új törvények megszüntetik az előadók eddigi rendszerét, melyben az elő. adó csupán ügyosztályának kép. viselője volt és nem érzett felelősséget a tanács munkájáért. Az előadói rendszer, amelynek bevezetése idején létjogosultsága volt, a nemzeti bizottság alkalmazotti apparátusa fejlődésének és javulásának akadályává vált. A kollektív vezeték alapelve kapcsolatos a személyes felelősséggel. A tanács egyes tagjai, a szak- és közigazgatás^ osztályok főnökei személyesen felelősek a nemzeti bizottságok és tanácsaik határozatai nak végrehajtásáért. Ezért mindenki, aki a kollektív vezetés alapelvét megszegné, aki kedvező alkalmat látna arra, hogy mentesüljön a reá bízott munka elvégzéséért járó felelősségtől, hogy a kollektív szerv mögé bújjon és kibújjon a felelős ségteljes döntés szüksége alól, meg szegné a kollektív vezetés alapél vét. Népi demokratikus rendszerünk olyan rendszer, amely tiszteli az embert. A nemzeti bizottságok azzal, hogy a tpmegek széleskörűen részt vesznek az állam igazgatásában, a pártnak és a kormánynak még hatalmasabb lendítökarjává válnak a dolgozók egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítésére irányuló törekvésükben. A nép jogának és szabadságának őreivé válnak, ezért még nagyobb építösikereket émek el, még jobban teljesítik a mult óv szeptember 15-i kormánynyilatkozatban, a népgazdaság fejlesztése 1954. évi állami tervéről szóló törvényben és más törvényekben és kormányhatározatokban eléjük tűzött összes feladatokat. Az előterjesztett törvényjavaslatok ezen röviden felvázolt alapelveiből és továJbbi rendelkezéseiből kiviláglik, hogy a törvényjavaslatok nagy lépést jelentenek előre a népi demokrácia fejlődésében és elmélyülésében, közéletünk további demokratizálódásában, a dolgozó nép legszélesebb tömegei politikai aktivitásának felélesztésében. Az új törvényekkel biztosítani akarjuk, hogy a nemzeti bizottságok népünknek, a nálunk létezett képviseleti szervek közül ne csak a legdemokratikusabb képviseleti szerved, hanem olyan szervei legyenek, amelyek magasfokú politikai és szakmai színvonalúikkal kézzelfogható bizonyítékát fogják nyújtani annak, hogy népünk, a munkások, parasztok, és a dolgozó értelmiség tagjai sikeresen elsajátítják a kormányzás művészetét és a szocialista építésünkben felmerülő legbonyolultabb kérdéseket is meg tudják oldaná. Az országos vita értékelése A nemzeti bizottságokról szóló törvények nagy ,

i eientőségére való tekintettel a népi demokratikus állam építésének ;zempontjálból a kormány elhatí:- fn hogy a nemzetgyűlésben vaV' megtárgyalásuk előtt nyilvános vitára bocsátja őket és így biztosítja a dolgozó nép öntudatos részének államrendszerünk alapvető kérdései megoldásában, való részvételét. A nemzeti bizottságokról szóló törvényekkel kapcsolatos országos vita a köztársaság összes kerületeiben nagy visszhangra talált. Bebizonyult, hogy a dolgozók széles tömegei nagyon jól megértik, hogy milyen nagy jelentőséggel bírnak számukra a nemzeti bizottságok, hogy az ö jó munkájuktól függ a mezőgazdasági termelés, élelmezés, helyi ipar és a közüzemi gazdaságok, a lakásépítés, egészségügy, kultúra fejlődése és ezzel a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további emelkedése is. A nyilvános vita valóban országos vitává és a dolgozók nagy iskolájává vált. Az országos vita lényegesen megszilárdította a nemzeti bizottságoknak a néppel való kapcsolatát. A dolgosak megértéssel fogadták a kormány javaslatait és melegen üdvözölték a törvények megtárgyalásának e mód-' ját. Számos értékes ötletükkel és hozzászólásukkal a törvényekkel és a nemzeti bizottságai működésé, vei kapcsolatban egyűtta] kifejezésre juttatták Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Arcvonal kormánya iránti bizalmukat. Egyúttal kifejezésre juttatták szilárd akaratukat arra nézve, hogy még behatóbban akarnak részt venni az állam igazgatásában, még aktívabban akarják építeni a szocializmust és harcolni a világbékéért. Az országos vita nagy iskola volt a nemzeti bizottságok dolgozói és funkcionáriusai részére is. Az országos vitában, kizárólag csak e vitának szentelt gyűléseken összesen 2,300.544 polgár vett részt és a vitához 451.000 polgár szólt hozzá. Ezenkívül a nemzeti bizottságokról szóló törvényeket számos további aktíván, gyűlésen és összejövetelen- tárgyalták meg. A törvényjavaslatokkal kapcsolatban 60.220 hozzászólást, 132.263 indítványt tettek a nemzeti bizottságok munkájának megjavítására és 110.157 másféle hozzászólást és javaslatot, amelyek főleg az állami Igazgatás munkájának megjavítására vonatkoztak. Összesen tehát a vita eredményeit feldolgozó, figyelemmel kísérő és irányító kormánybizottsághoz 302.640 hozzászólás érkezett. Az országos vita a szervezésben előforduló néhány hiányosság ellenére is nagyon eredményes volt. Megmutatta, hogy a dolgozók tudatosítják ag új törvények meszszeható jelentőségét népi demokráciánk fejlődésében, hogy fontos nekik a nemzeti bizottságok jó munkája és a nemzeti bizottságok eddigi tevékenységére vonatkozó bírálatuk nyílt és pozitív volt. Meg mutatta azt is, hogy a dolgozók széles tömegei az állami apparátus és a nemzet: bizottságok munkájá ban előforduló nagy hiányosságok ellenére többre becsülik a burzsoá rendszernél és a München előtti köztársaságnál a népi demokratikus rendszer előnyeit. A vita hallatlan érdeklődést keltett a széles nyilvánosságban a nemzeti bizottságokkal kapcsolatos számos kérdés iránt, a nemzeti bizottságok tagjainak kötelessége jogai és munkamódszerel iránt. Polgárainkban jelentős aktivitást keltett, növelte igényeiket a nemzeti bizottságok munkájával szemben és jelentősen hozzájárult a nemzeti bizottságok aktivizálásához, a munkájukban előforduló hiányosságok ellen folytatott hathatósabb harchoz, gazdasági -szervezői és kulturális nevelőtevékenységük jelentős felélénküléséhez. A dolgozók a vita folyamán bírálták a munka bürokratikus módszereit és a polgárok panaszainak és kérelmeinek elintézésében levő hanyagságot, a dolgozók szükségleteivel szemben fennálló nemtörődömséget, a lakásgazidaságban előforduló rendetlenségéket. Bírálták számos nemzeti bizottság alacsony politikai és szakszínvonalát és főleg a mezőgazdasági referátusok munkáját vetették alá éles és igazságos kritikának. A nemzeti bizottságok munkájában komoly hiányosságokat lepleztek le a helyi gazdaság, az állami és szövetkezeti kereskedelem szakaszán. Számos kritikai hozzászólás szólott a központi hivataloknak, főleg a begyűjtési minisztériumnak, a földmüvelésügyi minisztériumnak, a belkereskede lemügyi minisztériumnak, stb. Szükséges, hogy a mindenfokú nemzeti bizottságok és. a központi hivatalok most a kritikai hozzászólásokkal és a munka megjavítására irányuló indítványokkal foglalkozzanak, hogy ezeket a legrövidebb időn belül megtárgyalják és levonják belőlük a szükséges következtetéseket. A nemzeti bizottságokról szóló törvényekre vonatkozó hozzászólások megerősítik, hogy a törvényjavaslatok helyesen fejezik kl nép szükségleteit és érdekeit és hogy a nép egyetért velük. Egyút tal a kormánybizottságnak és kormánynak gazdag anyagot szolgáltattak a törvények ismételt átvizsgálására. A hozzászólások megmutatták, hogy néhány kérdés, főleg azok, amelyek némely nemzeti bizottságok tagjainak számára, a nemzeti bizottságok tagjait megil lető jogok tisztázására, az állandó albizottságok küldetésére és néhány további problémára vonatkoznak, nem voltak következetesen megoldva és hogy ezért módosítani kell őket. A törvényjavaslatokat az országos vitából eredő változtatások, javítások, kiegészítések végrehajtá sa után a nemzetgyűlés elé terjesztették. Engedjék meg, hogy fel hívjam a figyelmet a fő hozzászólásokra, amelyeket a kormány el. fogadott és azokra az egyes hozzászólásokra, amelyeket a kormány nem talált elfogadhatónak. A kormány elfogadta a polgárok számos hozzászólását arra vonat kozólag, hogy megmaradjon a ,,Prá ga főváros központi nemzeti bizottsága" eddigi elnevezés. Ezzel nemcsak Prága főváros különleges jelentőségét hangsúlyozzuk, hanem egyúttal nemzeti bizottságának különleges helyzetét is, amely kerületi nemzeti bizottság hatáskörével bír és amelyet közvetlenül a kormány irányit. Módosítottuk Bratislava városának, a szlovákiai nemzeti szervek székhelyének helyzetét s, amelynek központi nemzeti bizottságát a Megbízottak Testülete fogja irányítani. Egyes dolgozók joggal mutattak rá arra, hogy a referátus elnevezés a referátusi rendszer eltörlése után nem megfelelő és ezért a beterjesztett törvényjavaslatokban a referátus elnevezést ügyosztály elnevezéssel helyettesítettük, amely jobban kifejezi a nemzeti bizottságok végrehajtó szerveinek helyzetét Az ajánlások egész sorára való tekintettel az alkotmánytörvényibe bevettük a korhatárról való intézkedést az aktív választójogra vonatkozólag és a nemzeti bizottságok tagjainak fogadalomtételére vonatkozó határozatot, amelyet az alkotmányból vettünk át. A hozzászólásokban gyakran kérték, hogy a nemzeti bizottságokról szóló alkotmánytörvényben szabják meg a szlovákiai nemzeti bizottságoknak a Megbízottak Testületéhez való viszonyát, ahogyan ez a május 9-i alkotmányból folyik. Ezért az alkotmánytörvénybe bevették az új 8. paragrafust, antóy meghatározza, hogy Szlovákiában a kormány jogkörét a nemzeu bizottság irányában az alkotmány határozatainak határain belül a Megbízottak Testülete gyakorolja. Számos hozzászólás hangzott el a passzív választójoggal kapcsolatos korihatárra vonatkozólag. Javasolták ennek a korhatárnak 18 évre való leszállítását is és 24, esetleg 26 évre való fölemelését is. A kormány elhatározta, hogy meghagyja az eddigi 21 éves korhatárt, amelyet a május 9-i alkotmány határozott meg. Egyes további indítványoknál a kormány szintén nem találta megfelelőnek. hogy eleget tegyen nekik. Főleg arról a követelményről volt szó, hogy a nemzeti bizottságokat népi tanácsoknak vagy szov- . jeteknek nevezzék el és egyúttal a nemzeti bizottságok tanácsát a népi tanács végrehajtó tanácsának, a nemzeti bizottság tagját pedig a nemzeti bizottság képviselőjének nevezzék. A nemzeti bizottságok és tanácsaik a dolgozó népnek a megszállók ellen folytatott forradalmi harcaiban betöltött szerepükkei és a szocializmus építésében fennálló feladatukkal' közéletünkben mély gyökeret vertek, elnevezésük belerögződött az emiberek tudatába és ezért nincsen lényeges ok a változtatásra. Egyes vitázók ajánlották, hogy a nemzeti bizottságok hároméves műk&dési időszakát két évre rövidítsék le. Mások azt ajánlották, hogy hosszabbítsuk meg 4—6 évre. Ezeket az indítványokat a kormány nem fogadta el, mivel a hároméves működési időszakot célszerűnek tartja. A rövidebb időszak a nemzeti bizottságok összetételében túlságosan gyakori változásokhoz vezetne, a hosszabb időszaknak pedig az lenne a következménye, hogy a választások előtti kampány mozgósító hatása, amely lényegesen hozzájárul a nemzeti bizottságok munkájának megjavításához, túlságosan hosszú időközökben nyilvánulna meg. A nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslatokkal kapcsolatos egyes hozzászólások rámutattak arra, hogy az eredeti javaslatban nem sikerült elég világosan kifejezni a nemzeti bizottságoknak a dolgozó nép széles tömegeivel való kapcsolatának fő elvét. Fölei az egyes nemzeti bizottságok tági;;inak számáról, a nemzeti bizottságok állandó albizottságainak küldetéséről és feladatairól és a nemzeti bizottságok tagjainak jogairól és kötelességeiről van szó. Ezeknek a hozzászólásoknak elemzése és megfontolása után szükségesnek mutatkozott a városi nemzeti bizottságok tagjai és • főleg Prága főváros központi nemzeti bizottsága tagjai