Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-18 / 42. szám, csütörtök

1954

. február 18. "i 5120 7 A második vitéfhé

km Mfékpe Az első világháború regényei a katonamundérba kényszerített egyes ember és egészen kis körök, egységek nyomorúságát és nyomdlwltságát közvetítették. Barbusse a »Tüz«-ben egy raj embereivel ágál, Remarque-nál már egy szakaszravalóan mozognak, Renn.nél a háború reális rögzítése a fontos. E könyvek az ember mélyfokát dokumentálták: a vakondéletre kény szeri tett katona a föld alól óhajtozott az élet felszínére, szemlélete ennek megfelelően békaperspektívára szűkült. És mégis így lett igazság, milliók vádló szava. A katonáiét egyforma volt: árkokon és frontokon innen és túl milliók szenvedték egyformán értei metlenségét Barbusse, Renn és Remarque katonái szemtépő példák lettek é

s Svejk semmivé avatta a há/borút és ronggyá, hazugsággá téphette. Ezek a regények az imperialista háború egyformaságából adódór mindenben és mindenütt tükrök lehettek, de a háború teljességét, a miértet, a hogyant és a hovát, az imperializmus társadalmi útját és politikai titkát nem közvetíthették A madártávlat, a

z egybemarkolás. a teljesség megragadása elmaradt Az első világháborút, mint világok háborúját a regények nem közvetíthették. A második világháború regényét az egész fölé emelkedő madártávlat egysége nélkül nem lehe'

f megírni Hitler az egységtávlatot már szinte túlontú] megkönnyítette: ö volt a háború, és az ellenerőket a fasizmus elleni harc hogyanja és miértje határozta meg. Aki a má sodik világháború regényét akarja megírni, annak a fasizmus elleni harc hőfokát kell lemérni. Hja Erenburg hat év előtt írt és most itt nálunk, a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadónál megjelent regényében a második világháború milliók életébe vágó folyamati teljességét a tömegnagyságnak megfelelően, néhány száz alakban reflektorozza, hogy a végén összegezőn és kisugárzón a könyv két legszebb emberpéldányában magasodjon a folyamat értelme kinyilatkoztatássá. Mado, a francia lány és Szergej, a szovjet mérnök találkozása és elválaszthatatlansága szerelemben és szerelmen túl, élet ben és halálon túl az antifasizmus, a kommunizmus példamutató, életszínező szépségét és harcotálló erejét húzza alá. A regény mozgató ereje az antifasizmus, a kommunizmus, Reflektorozott hősei a Honvédő Háború szovjet emberei és a francia ellenállás partizánjai, tehát azok, akik végig akarják é

s tudják küzdeni a fasizmus elleni harcot. A regény a müncheni paktum légköréből ín dul és Berlinben végződik a győzelemmel. Ami közben van, az maga a történelmi folyamat: a második világháború egésze. A francia burzsoázia Hitler-paktálása és rettenetes kisérőzenéje: a menekülő országutak. A Petain—Laval fejezet nyomorúsága: »ezek a franciák semmiféle áldozatra nem hajlandók, féltik nyugalmukat«. Szergej a fe. jét csóválja: »Ha bennünket megtámadnak. mi harcolni fogunk, de úgy, hogy azt elgondolni i

s borzasztói. Borzasztó volt, borzasztó lett Az orosz föld és népe felnyögött: vissza, vissza, vissza és robbantani robbantani. Az utásztiszt vadul dobogó szívvel kénytelen levegőbe röpíteni azt a hidat, melyet nemrég ő épített. Békés falulakók és éhes városi emberek gyilkosaiként német übermenschek röhögtek De aztán jött Moszkva és fellángoltak mindenütt, szovjetföldön csakúgy, mint a francia tájakon a partizánharcok Sztálingrád nál aztán végleg megfordult a kocka: »még németek álltak Oroszország belsejében. még németek uralkodtak Európában, de most a hirtelen csendben, Sztálingrádban a németek ma már mintha nem is emberek, de kisértetek lennének

,« Es az áradat visszazú

dul és a szov. jet ember elér Berlinig, a győze ľemig. A regény szélességi és hosszúsági körei nagy területet öveznek. A hitlerizmus térfele hatalmasra duzzadt, hogy a végén szétpukkad jon, mint a játékgömnb, mellyel Chaplin figurázta ki Hitler világhódító lehetetlenségét, irrealitását. De nem a téreredmény a fontos, a regény az emberi szektort világltja meg: mennyire terjedt a fertőzés és mikép és hol termelődött ki a

z ellenméreg. A fasizmus szervezett embertelensége legjobban az emberi médiumon át tapintható ki. Minden az embereken múlik: a behódolás és ellenállás arányán. E háborúban, e regényben kisértetek szűkölnek és hősök születnek, gyilkosok gyávulnak és nők férfi bátorsággal vetélkednek. Minden osztály, minden náció megkapja itt érdemjegyét. Amit a csatlósszerepbe-hajszolt magyar hadakról ír, az szívbemarkoló ráhibázás: » Vannak itt (tehát orosz földön) magyarok is, vérbeszédül tek, akiket ostor és honvágy korbácsol: valaki megbántotta őket. nosza, rajta, lövik, akit érnek'... A magyar fasizmus kényszeredett, talajtalan volta vádlóan do. kumentálódik itt: veszett kutyával maratták a magyart és szaladt János, rohant János a teljes ér'-.el metlenségbe, a voronyezsi halálba! Egy mondatban, egyetlen mondatba zsúfolt költői felérzésben micso da igazság! Egy villanó rátapintás, és lidércesen felidéződik az utolsó háború éveinek veszejt magyar történelme ... Az olaszok »zsebmetszőik Cézár szerepében*. És a némétek? A németeknek Oradourban — e francia Lidicében — egyszerre csak eszükbe jut, hogy már négy éve kukoricáznak a franciákkal, snem úgy mint Oroszországban vagy Jugoszláviában. Ott felgyújtottuk a falvaikat a bennlakókkal együtt, még a gyerekek ís bennégtek — így is mondták —

r leg jobb, ha mindjárt poloskástul« Az oradouri emberekkel zsúfolt égő templomból egy anya az ablakon kidobja gyermekét de az SS-poszt fegyelmezetten visszaröpíti. Erenburg elvezet minket Auschwitzba is... Hogy lehetett és kellett ezt a preciz őrületet gyűlölni! A szovjethadak német földre lépve, ráírták a kilométerkövekre: »Itt kezdődik az átkozottak földje!« De amikor látták a menekülök koldushadát, leeresztették öklüket: »Min. denki megvolt mételyezve. Csak nem fogok ráordítani erre az öreg emberre: miért égettek el eleven csecsemőket a te unokáid Trosztyaneoben?!« ... Mit kellett szenvedni, mennyit kellett harcolni, ölni és halni! És amikor eljött a győzelem napja: ez a mindent kiálló szovjetember, a harcok és nélkülözések fáradt katonája, emberként bólint igent Erenburg utálja a frázist, embereiben nincs semmi hamis pátosz, hősei szájából nem lóg ki rőfös vezércikk. Erenburg az emberit tapintja ki a győzelem pillanatában ls: »Miért gondolták az emberek, hogy a győzelem repül ? Nem igaz. A lába véresre tört, sárban, hóban kúszik, gödrök, ben görnyed. Fölsebzett, fáradt, összefagyott. Még leginkább arra a kis telefonista lányra hasonlít, aki Silenko őrnagynál dolgozik. . Igen, pont olyan, egyáltalán nem ünnepi és mégis — Győzelem.« A regény címe: Vihar. A vihar szeszélyes és nem lokalizálható. A vihar végigszáguldja útját, előre és vissza. Hirtelen kerekedik, majd megtorpan és visszazúdul. Fut, zúg, rombol, tép. Jaj annak, aki elindítja és jaj, akit útjában készületlenül talál! A vihar próba mindenképpen. A fasizmus vihara emberpróba volt. Gyengék, gyávák és aljasok buktatója, teleplezője, dac, bátorság, ellenállás kiváltója. Ami gyökértelen, az elpusztul A hitlerizmus váratlan, hírtelen nekizúdu1 ássál vélte célját elérni. Blitzkriég! Minden túl volt fokozva, minden a vihar kezdő sebességére volt beállítva: a mindent lehengerlő fölényre. Éz a módszer az elején be is vált. de lí>41 végén a va^izs már megtört: Moszkva ellenállt. A regény egyik német katonája nekizúduláskor büszkén gögösködik: »Neküek nincs mitől félni, a vihar — mi vagyunk!«, hogy a végén belássa: »az a dolog a vihar ral marhaság volt. Mi csak beugrottunk a vihar szerepébe. De ami. kor az igaz j vihar jött, nem álltuk tíi«. E regény azokról beszél, akik kiállották és ellen viharként visszazúdították: »az oroszok megmutat ták a világnak, mire képes az ember, ha igazának tudatában van«. A vihar elültével a regény egyik életbenmaradt szerelmes párja így beszél: — Azt mondják, a nagy tűz szelet olt... A szerelem ? — Minden. A szerelem is. Az élet. A nép. . Mikor hazarepül, tem, arra gondoltam, mi lett a népünkből. Milyen nagy most a nép A bánata, büszkesége, jövője ... így, ilyen meleg emberi hangon, a szerelem és a bánat rezdülésével, a végzett munka öntudatával, viharedzett, érettséggel végződik egy regény, mely a második világháború fasiszta poklát közvetíti, így, ilyen jövőbiztosan tesz pontot az a nép, melynek kiirtására in. dult öldöklő útjára a hitleri vihar. Az a nép, mely a regény értelmét összegezön, azt mondhatta magáról: »Ha mi győzünk, mindenki győz!« Fábry Zoltán. Szlovák regények magyar fordításban Ján KalinCíak: Restauráció Vannak írók, akikkel együtt öregszik és hal meg minden alko. tásuk, mert csak a mának írnak. De vannak olyanok is, akiknek tollát ihletett erő, biztos kéz vezeti a papíron, s amit leírnak, az nemcsak a kortársaknak szól, ha. nem hosszan zeng a múló időben, mert mondanivalóikat a késői nemzedékek is értik, sőt — mint *Kalinčiak könyvénél is láthatjuk — csak a későbbi nemzedékek okulnak és tanulnak belőle. A száz év előtti Magyarország, az „Extr^ Hungárián non est vita ...'; Magyarországa, a tenyérnyi kis földecskén is nagyurat játszó dőzsölő és tivornyázó kurtanemesek Magyarországa s a korgógyomrú szegény parasztok Magyarországa néz farkasszemet az olvasóval Kalinčiak kis regényének aranycsillogású biedermeier keretéből. A kép az első pillanatra olyan derűs, mint a magyar táj ékes színeiben pompázó, frissenmosott nyári reggel. A mesélőkedvü Kalinfcak — olyan színes, kedves és közvetlen, mintha maga Mikszáth szólna az olvasóhoz — a régi magyar vidéki élet egyik legvásáribb színekben tarkálló mozzanatát, a képviselőválasztást s a velejáró bonyodalmakat örökíti meg ebben a klasszikusan tömör és olyan sokatmondó kis remekmüvében. Peter Jilemnlcký: Cukor. A szlovákiai répaföldeken fillérekért görnyedező és a cukorgyárban kizsákmányolt munkások életét rajzolja meg JUemnický „Cukor" című, az első köztársaság idején játszódó regénye nagyszerű társadalomábrázoló művészettel, mely éles vádirat a proletariátust és a szegényparasztságot elnyomorító cseh és szlovák burzsoázia kizsákmányoló agrárpolitikája ellen. A regény hősei nem mind kommunisták, de ahogy Mareket, az elproletarizálódó parasztfiút, vagy a gépekre még féltékenyen néző, kiuzsorázott kis- és középparasztot állítja elénk, az klasszikusan bizonyítja Jilemnický pártos, osztályírói tudatosságát és nagy művészetét. NÁZIM HIKMET: £gy hiyidu szólszoojeí földön .. Keletről jöttem, hogy meghirdessem Kelet lázadását. Ázsia iitain észak szele felkapott, magával ragadott; így érkeztem hozzád!... Nyújtsd felém karod, testvér, s ölelj át! Hej! ' Hazám imádom s ezért vágyom megismerni a te hazád. Hej! Énekeinek szívet ölelő dallamát úgy hallgattam, mint anyám bölcsődalát. Hej! Lázas álmaimban vörös zászlóidat* láttam: — lángoltak, mint a nap Ázsia egén! Te nagyszerű ország! Hőseid nevét hallva véres, vágtató évek emléke kél, s lángra gyúl tan, harcrakészen harsogom: ® Forradalom! Szememben mit sem ér már földem és asszonyom! Ázsia utain észak szele felkapott, magával ragadott; így érkeztem hozzád! Nyújtsd felém karod, testvér, s ölelj át! Keletről jöttem, hogy meghirdessem Kelet lázadását! .Keleti pária vagyok, lázongó nép fia ... Tedd látóvá szemem, a kanócot mutasd meg nekem: hadd borítsam lángba... Én 24 órában 24 órát robotoló milliók fia vagyok, csontos, sárga hátukon örökké sajog a korbács nyoma, véres nyoma .., Én vagyok az ő üvöltő jajszavok ... Eljöttem házatok küszöbéhez, a forradalom bölcsőjéhez, két szemem látni vágyik, fényre vágyik! Ázsia testén sokezer mérges, átokférges s kelevény. Kemény vasból kovácsolt, nnagasbaszökkenő gyárak — ez a kelevény Ázsia televény üdezöld mezején ... S a gyárak éjjel-nappal füstöt okádnak ... fekete hegyekként húzódik a füst Ázsia tisztakék egén. Zihál, fúj a sok kelevény, kerék forog forog, forog ... Meggyötört szemünkből a fény elfogy, kifogy... Sárgalázas vérünk kemény csillogó aranytallérokra váltják. Ázsia fekete földjén 77-emeIetes bankházak pöffeszkednek, mint mesebeli szörnyetegek, és szipolyozzák, kizsarolják,.. Amott, a ke le vények tövében millió testvérem pestisverte sárga teste vonaglik, mint légylepte rothadó húscafat; a parasztok szemében e kelevényeli pokolbéli, rémes álomképnek látszanak; én hazámat imádom s ezért vágyom megismerni a te hazád, s ne hidd, hogy odahaza csak szűköltem, mint éhes szukák ... Soha! Ázsia utain észak szele felkapott, magával ragadott, így érkeztem hozzád. Rajta, ne késlekedj hát!... Gyújts új fényt szememben ... ú,j eszmét szívemben ... Odahaza visszavárnak engem!... • Dr. Blaskovics József nyers fordítása alapján • török eredetiből fordította: Tóth Tibor