Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-03 / 29. szám, szerda

február 3 ül A Német Demokratikus Köztársaság kormányának memoranduma a német kérdés békés rendezéséről A Német Demokratikus Köztár­saság ko<rmányelnöksége mellett mű­ködő sajtóiroda jelenti: A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya memorandumot nyújtott be _a "égy nagyhatalom külügyminiszterei konferenciájának, amelyben kifejti a német kérdés bé­kés rendezésével kapcsolatos állás­pontját. A négy külügyminiszter mindegyikének elküldték a memo­randum egy másolatát. A memoran­dumot levél kíséretében terjesztet­ték elő a négy külügyminiszter kon­ferenciájához, amelyben a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nya egész Németország békeszerető lakossága nevében üdvözli a Szov­jet Szocialista Szövetségi Köztársa­ságok, az Amerikai Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Észak-Íror­szág Egyesült Királysága és a Fran­cia Köztársaság külügyminiszterei­nek berlini konferenciáját. A német nép — áll a levélben — forrón óhajtja, hogy a berlini konferencián olyan eredményeket érjenek el, ame­lyek hozzájárulnának a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez és amelyek Németországot közelebb hoznák a békeszerződés megkötésé­hez, egységének felújításához, demo­kratikus és békeszerető alapon. Mi­vel a külügyminiszterek berlini kon­ferenciája nem fogadta el a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nyának 1954. január 24-röl keltezett kérését, hogy a konferencia tegye lehetővé a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország képviselői részvételét a német kér­dés megtárgyalásánál, a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya a német néppel és a béke ügyével szemben való nagy felelőssége tuda­tában nemzeti kötelességének tartja írásbelileg benyújtani álláspontját a német kérdés megoldására vonatko­zólag. A memorandum A memorandum a többi közt a következőket mondja: A német nem­zetért és a béke ügyéért való nagy felelősség tudatában a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya nemzeti kötelességének tartja be­Ijyujtani a német nép álláspontját a német kérdés megoldására vonat­kozólag. Ebből az alkalomból rámu­tathat a múltban kifejtett fáradha­tatlan igyekezetére, valamint ren­díthetetlen elszántságára, arra. hogy továbbra is hozzájáruljon a Né­metországgal való békeszerződés megkötéséhez, az egységes, demo­kratikus, békeszerető és független Németország kialakításához. litarizmus támaszát jelentik. Ezért itt a monopóliumok és nagybirtokok fejlődését még támogatták is. Azo­kon a helyeken, ahol a demokrati­kus erők, mint például Hessenben, ahol a parlament határozatában és népszavazás során azt a célt tűzték ki, hogy letörjék a monopóliumok és a fegyverkezést szolgáló tőke hatal­mát — a megszálló hatalmak be­avatkozása megakadályozta a néme­teket abban, hogy megvalósítsák de­mokratiktis határozataikat. A nyu­• gati hatalmak kiváltkép rendszere­sen valósították meg a Németország ' szétosztására irányuló terveiket és nem akarták megadni a német nép­nek a békeszerződést, amelyre joga van. A nyugati hatalmak több sze­parált intézkedésével és határozatá­val megszegték a potsdami egyez­ményt, valamint a négy nagyhata­lom Németországgal kapcsolatos más közös egyezményét is. A nyugati nagyhatalmak pedig semmibe véve a német nép jogigé­nyét a békeszerződés megkötésére, az egységes, demokratikus, békesze­rető és független német állam ki­alakítására, Nyugat-Németországra megszállási statutumot kényszerí­A német nép jogigénye a békeszerződés megkötésére Majdnem kilenc év telt el a hitleri Németország leverése óta és Német­országnak még mindig nincs béke­szerződése, habár erre biztosított joga van. Ez a körülmény össze­egyeztethetetlen a nemzetközi jog­gal. valamint a német nép életérde­keivel is. A jaltai 19.45. februárjában keltezett deklarációban és a potsda­mi 1945. augusztusában keltezett egyezményben, amelyhez csatlako­zott a Francia Köztársaság, azok a nagyhatalmak, amelyeknek külügy­miniszterei részt vesznek a berlini konferencián, ünnepélyesen kötelez­ték magukat, hogy békeszerződést kötnek Németországgal és lehetővé teszik a német népnek, hogy az egy­séges, demokratikus, békeszerető és független német állam újra beáll­hasson a világ békeszerető nemze­teinek sorába. Az egyezményeket aláíró hatalmak e határozataikban megállapították a Németországgal való békeszerződés tartalmának el­veit, ünnepélyes kötelezettséget vál­laltak, hogy biztosítják Németor­szág demokratikus fejlődését és kö­telezték magukat, hogy elejét veszik az új német agressziónak. Németor­szág demokratikus fejlődése és az új német agresszió megakadályozá­sa a német nép érdekét szolgálja. Nemzetünk demokratikus erői a potsdami szerződést olyan jogi és politikai alapul ismerték el, amelyen kialakulhat Németország jövő sorsa és megtettek mindent, ami hatal­mukban volt, hogy ezt az előfelté­telt teljesítsék. tettek, amely nem ismeri él a német nép jogát a békeszerződésre és amelynek alapján Nyugat-Németor­szágot korlátlan ideig megszállva akarják tartani. Mindezek az intézkedések, ame­lyek Németország egységét megbon­tották, egy célt szolgáltak: Nyugat­Németországot a szerződések egész rendszerével — a Marshall-tervtől kezdve a bánya- és kohóipari unió szerződésén keresztül egészen az európai védelmi közösség szerződé­séig és a bonni külön szerződésig — szilárdan hozzákapcsolni az Északatlanti egyezmény rendszeré­hez. E politika megvalósításában a nyugati nagyhatalmakat a nyugat­német konszernek és bankok veze­tői támogatták, akik a revansra vá­gyakoznak, valamint a fasiszták és militaristák, akiknek nem érdeke a békeszerető Németország demokra­tikus fejlődése, akiknek ^azonban érdeke új revansiszta háborús ka­landok előkészítése és kirobbantása. Ez a politika nagy megterhelést és nagy nehézségeket jelentett a né­met népnek. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása A potsdami szerződés teljesítése a Német Demokratikus Köztársaság területén A Német Demokratikus Köztársa­ság területén gyökerestül kiirtották a német imperializmust és militariz­must és új demokratikus rendet al­kottak. A náci és háborús bűnösö­ket igazságosan megbüntették. A békeszerető lakosság egyöntetű határozata alapján, amely többek közt kifejezést nyert a szászországi 1946. június 30-án megtartott nép­szavazás során, amikor a békeszere­tő szavazók túlnyomó többsége, 77.7 százalékot ért el — a háborús és náci bűnösök üzemeit kárpótlás nél­kül kisajátították és a nép tulajdo­nába adták. Ez intézkedések segít­ségével Közép- és Kelet-Németor­szágban elvették a német imperializ­mus támadó erőinek gazdasági alap­ját, azon erőknek gazdasági alapját, amelyek elsősorban felelősek a két világháborúért, és amelyek fasiszta, "terrorista rendszert létesítettek. Az 1948-ban végrehajtott demokratikus földreform, amelynek során több mint kétmillió hektár földet juttat­tak a földnélkülieknek és a kevés földdel rendelkező parasztoknak, va­lamint a több mint száz hektárnyi hatalmas junker és feudális latifun­diumokról áttelepült dolgozóknak, Németország nagy részében meg­szüntették a reakció és a támadó német militarizmus további évszáza­dos támaszát. A bevált fasisztaellenes dolgozók és a demokratikus pártok, valamint tömegszervezetek segítségével új demokratikus közigazgatást létesí­tettek. amelynek ténykedése kez­dettől fogva a dolgozó nép érdekei­nek védelmére és a demokratikus fejlődésre irányult a politikai, gaz­dasági és kulturális élet minden sza­kaszán. Az iskolák demokratizálásáról szó­ló törvény és a kultúra szakaszán megtett további intézkedések kiala­kították a 'német nép demokratikus tudatosításának föltételeit, ahogy azt a potsdami egyezmény megkö­veteli. A fent említettekből, valamint az e szellemben folytatódó fejlődésből világosan kitűnik, hogy Németor­szág keleti részében a politikai, gaz­dasági és kulturális élet minden sza­kaszán lelkiismeretes intézkedéseket foganatosítottak, amelyekre a né­met népet saját érdekében a pots­dami egyezmény kötelezte, hogy biztosítva legyen Németország bé­keszerető és demokratikus fejlődése. A Német Demokratikus Köztár­saság annak következtében alakult meg, hogy a német nép nemzeti el­lenállást fejtett ki Németország ket­téválasztásának politikája ellen, a nyugatnémet szeparált államnak a nyugati nagyhatalmak és a nyugat­németországi reakciós erők általi jogellenes megalakítása ellen, amely­re a potsdami egyezmény egyes határozataival szöges ellentétben került sor. A Német Demokratikus Köztársa­ság megalakítása tehát összhangban áll a német nép jogával, amelyet a potsdami egyezmény biztosít, azzal a jogával, hogy demokratikus és bé­keszerető alapon építse fel újra éle­tét és foglalja el helyét a világ sza­bad és békeszerető nemzetei sorá­ban. A Német Demokratikus Köztársa­ságban érvényes demokratikus al­kotmányt a német nép önrendelkezé­si jogával összhangban alkották meg a lakosság legszélesebb részvételével. Ez'az alkotmány biz­tosítja a német nép békeszerető és demokratikus fejlődését és ezért tel­jes mértékben összhangban áll a potsdami egyezmény elveivel. Az NDK kormányának lépései Kelet- és Nyugat­Németország kölcsönös megértése érdekében A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya tudatában van annak, hogy hazánkban a német népre mind keleten, mind nyugaton kér­dései megoldásában nagy felelősség hárul. Ezért a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és népi par­lamentje kitartóan igyekeztek a Ke­let- és Nyugat-Németország közti kölcsönös megértésre. Ebben az igyekezetükben a nyugatnémet szö­vetig! köztársaság kormányának és parlamentjének ismételten közös tárgyalásokra vonatkozó javaslato­kat nyújtottak be Kétségtelen, hogy az ilyen egyezmény nemcsak előfeltétele a Németország egysé­gét békés úton felújító elkerülhetet­len lépéseknek — mint például fel­tétele a szabad össznémet választá­sok végrehajtásának — hanem az ilyen egyezmény a nagyhatalmak közti megegyezést is megkönnyítené és meggyorsítaná. A Bonnban és Párizsban aláírt szerződések össze­egyeztethetetlenek Németország egységének felújításával A potsdami egyezmény megszegése és Németország kettéválasztása a nyugati megszálló nagyhatalmak és a német monopolisták által Éles ellentétben ezzel az igazán demokratikus fejlődéssel, amely összhangban áll a szövetségesek kö­zös határozataival, Németország nyugati részében a német nép kárá­ra, más útra léptek A nyugati megszálló nagyhatal­mak itt kéz a kézben a német im­perializmus legyőzött erőivel olyan politikát folytattak, amelynek célja Bem a háborús bűnösök megbünteté­se, a demili'tarizáció és demokratizá­lás volt, hanem ellenkezőleg a né­met imperializmus és militarizmus gyors felújítása. Ezért itt lényegé­ben érintetlenek maradtak a német monopóliumok, amelyek kialakítot­ták a hitleri fasizmust, és amelyek megszervezték a második világhábo­rút. Azonkívül lényegében érintetie. nek maradtak a junker-feudális nagybirtokok, amelyek a német mi­Az „európai védelmi közösségről" szóló szerződésnek fö oélja, amit egyik fél sem tagad, az, hogy ismét kiépítse Nyugat-Németországban a fasiszta Wehrmachtot a hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt és besorolja az úgynevezett „európai hadseregbe", amely amerikai főpa­parancsnokság alá tartozik. Ezen az úton ezzel egyidejűleg — amint azt kifejezetten hangsúlyozza az álta­lános szerződés bevezetése — vég­legesen be akarják kapcsolni Nyu­gat-Németországot az Északatlanti szerződésbe. Az „európai védelmi közösség" leple alatt újjáélesztett Wehr­machtnak nincs semmi köze a né­met föld védelméhez Az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés megállapítása szerint és jellegénél fogva a Wehrmacht az Északatlanti szerződés szervezetének amerikaiak­tól uralt eszköze, a visszavágásra vágyó német militaristák és fasisz­ták eszköze. A német militarizmus felújítása Nyugat-Németországban, amelyet az európai védelmi közösségről szóló szerződés segítségével akarnak be­tetőzni, főleg a Németországgal szomszédos országokat veszélyezteti és halálos veszélyt jelent magára a német népre. Ugyanazok a milita­rista és fasiszta erők, amelyek a második világháborúban az európai rfépekre oly mérhetetlen szenvedést hoztak és amelyek Németországot a legnagyobb nemzeti katasztrófájába döntötték, a bonni államapparátus­ban ismét vezető szerepet/foglalnak el. A bonni és párizsi szerződések, amelyek az agresszív német milita­rizmus felújítását szolgálják, a né­metországi szabad választások fő akadályát jelentik. Hogyan lehetne szabad választá­sokról beszélni Németországban, ha a választásokat a nyugati megszál­ló nagyhatalmak befolyása és ellen­őrzése alatt tartanák? Hogyan lehet beszélni szabad választásokról, ha Németország mindkét részének meg­hatalmazott képviselői nem egyez­nék meg egy össznémet ideiglenes kormány keretén belül a választási rendszerben, hanem ezt a választá­si rendszert a megszálló nagyha­talmak állapítanák meg? Hogyan le­hetne beszélni szabad választásokról, ha már a választások előtt az álta­lános szerződés megállapítja, hogy a megválasztott parlamentet a bonni és párizsi szerződés köti? Ezeket a szerződéseket, amelyek súlyosan megsértik a német nép nemzeti büszkeségét és Németország nem­zeti függetlenségét, és amelyek Né­metország 50 éven át tartó kato­nai megszállását állapítják meg. nem ismerhet e] semilyen szabad parlament és semüyen szabad kor­mány. Ebből következik, hogy a bonni és párizsi szerződések semmisnek kijelentése előfeltétele a valóban szabad választásoknak. Elkerülhetetlen, hogy Németor- * szág mindkét részének képviso.lői maguk alakítsák meg az össznémet demokratikus szervet, amely kezébe venné a szabad, demokratikus vá­lasztások előkészítését és megvaló­sítását. Ilyen szerv egyedül csak az össznémet ideiglenes kormány lehet. A legfontosabb egész Németor­szágban olyan feltételeket megte­remteni, amelyek lehetővé tennék Németország egyesítését békeszere­tő, demokratikus és független állam­má. Ennek döntő jelentősége van, mert Nyugat-Németországban a nyugati megszálló hatalmak vezeté­se alatt, akikkel szövetkezett a z Adenauer-kormány, olyan össznémet választásokat szervezhetnek, ame­lyek szabaddá tennék a hatalomhoz vezető utat a legádázabb militaris­ták és revansiszták számára. A szabad, demokratikus választá­sok mellett foglalunk állást, ame­lyek Németországban biztosítanák a békeszerető, demokratikus fejlő­dést. Nem akarjuk azonban az ame­rikai választásokat, sem pedig olyan választást, amely a militaristáknak és a revansisztáknak megnyitná azt az utat, amelynek végén a harma­dik világháború várna ránk. Ebből következik, hogy a fő kér­dés az, hogy nem formálisan kell megállapítani a választási intézke­déseket, hanem az a fő kérdés, hogy kinek a kezében lesz e választások" előkészítése és megvalósítása A Német Demokratikus Köztársaság kormánya amellett van, hogy tart­sanak össznémet szabad demokrati­kus választásokat a demokratikus, békeszerető és független Németor­szág megteremtése céljából. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya a legfontosabb fel­adatnak tartja, hogy megegyezést érjenek el a kelet- és nyugatné­metországi németek között, hogy meg lehessen alakítani az összné­met ideiglenes kormányt, amelynek fö feladata az össznémet szabad választások előkészítése és megva­lósítása lenne. A demokratikus választások biz­tosításának érdekében egész Német­országban feltétlenül szükséges, hogy kizárjanak mindennemű kül­földi beavatkozást és ellenőrzést. A megszálló hatóságok vagy kül­földi bizottságok bármilyen beavat­kozása megsértené a német nép önrendelkezési jogát. Az össznémet demokratikus szabad választások megtartása kizárólag a német nép ügye. Az ilyen demokratikus követel­mények' elkerülhetetlensége abból a tényből következik, hogy a jelen­legi időben Nyugat-Németország­ban militaristák és demokrataelle­nes erők uralkodnak. A Nyugat­Németországban megtartott válasz­tások azt mutatják, hogy itt dur­ván megsértették a demokratikus választások elveit. A német nép nem akar katonai és terroriszt'kus választásokat, nem akar idegen ellenőrzés és idegen beavatkozás alatt tartott válasz­tásokat. Nem akar a zsarolás ó3 csalás jegyében megtartott válasz­tást, amelyet leplezésül használnak fej a fasiszta diktatúra felújítására, amelyet kihasználnának a nyugat­német revansiszta politikusok ter­veinek megvalósítására. Demokra­tikus alapokon tartott szabad vá­lasztásokat akar, amelyek folya­mán teljesen tiszteletben tartják nemzeti önrendelkezési jogát és az ilyen választást az össznémet ideig­lenes kormánynak keli elfikészí. tenie. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents