Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-06 / 32. szám, szombat

6 III szo 1954. február 6 1 „ŰJ SZÔ", Kiadja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős Lörtncz Gyula főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 8—10, teleion 347-16, 352-10 Kiadóhivatal: Bratislava. Gorkého 8, telefon 274-74. Előfizetési dij havonta Kčs 6.60. A.z előfizetést és kézbesítést az Illetékes postahivatal (postakézbesítő) intézi Ellenőrző postahivatal Bratislava í Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava. • A 54534 ' Nemzeti bizottságaink s a dolgozók legnagyobb és Beg foniosahb szervei Köztársaságunk kormánya országos vitára bocsátotta a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslatot. Az alkotmány törvényjavaslat mindjárt első paragrafusában leszögezi, hogy a nemzeti bizottságok Csehszlovákia dolgozó népe államhatalmának legfontosabb helyi szervei. Az új nemzeti bizottságok kifejezői lesznek mindannak a mélyreható változásnak, amely országunkban felszabadulásunk óta végbement. Miről van tulajdonképpen sző? Olyan helyi szervek megteremtéséről, amelyek képesek lesznek véglegesen felszámolni, kiküszöbölni a burzsoá maradványokat állami és helyi apparátusunkból, amelyek a leghatásosabban tudnak működni szocialista építésünk fellendítésén és eredményesen harcolnak fejlődésünk, népi demokratikus rendszerünk konok ellenségei ellen. Olyan szerveket akarunk, amelyeken keresztül a széles dolgozó tömegek közvetlenül bekapcsolódhatnak az állami és köz- ; ügyek intézésébe, még erösebb kapcsolat létesül pártunk és a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiségiek: vagyis a párt és az állam között. Az országos vita minden egyes kerületet, járást, várost, még g, legkisebb községet is érinti. Időszerű ezért felvetnünk a kérdést: mi a feltétele annak, hogy a nemzeti bizottságok a milliós tömegek cselekvő részvételével jól működő szervek legyenek, hogy valóban a tömegek és a kormány, a tömegek és a párt közötti kapcsolat elmélyitését szolgálják. Ha tehát a nemzeti bizottságok ,az államhatalom helyi szervei — úgy feltétlenül szükséges, hogy azokban a pártonkívüliek nagy tömegei is képviselve legyenek. Éppen az a feladat, — és itt jó lesz Čepička elvtárs legutóbbi beszámolóját még egyszer alaposan áttanulmányozni — hogy a socializmus építésében lelkesen és tevékenyen velünk haladó pártohkívüliek legkülönbözőbb rétegeit vonjuk be a nemzeti bizottságok munkájába. Maradéktalanul érvényesítsük , azt az elvet, hogy állami rendszerünkben a dolgozók legszélesebb tömegei vesznek részt a hatalom gyakorlásában. Az országos vitában vegyenek részt a munkásosztály legjobbjai, élmunkásaink, akik már eddig is bebizonyították, hogy tudják, kié az ország. Vegyenek részt a vitában a munkásosztály elválaszthatatlan szövetségesei, a dolgozó parasztok, akik a mezőgazdaság szocialista szektorában: az állami gazdaságokban, az EFSz-ekben, vagy a gépállomásokon dolgoznak, de vegyenek részt benne a becsületesen dolgozó egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is, akik őszintén támogatják rendszerünket és utálják a falu ellenségeit, a kulákokat. Mondják el bátran hozzászólásaikat és indítványaikat az értelmiségiek legjobbja' is: az orvosok, mérnökök, tudósok, művészek, és ne, hallgasson a pedagógus, a tanító sem, aki gyermekeinket neveli. Várjuk az ifjak és a nők részvételét az országos vitában, hisz az ö lendületük, a szocializmus és a béke ügye iránti odaádásuk, feltétlenül sikerre viszi a vitát és ezáltal a nemzeti bizottságok nehéz feladatainak eredményes megoldását. Csak az ilyen nagyarányú, országos vita biztosíthatja, hogy a tömegkapcsolatok kiszélesítésének ez az új eszköze megerősíti pártunkat és pártunk vezetésével folyó szocialista építésünket. Legyen minden párttagunk előtt világos, hogy az országos vita nemcsak a kommunisták ügye, de a vita eredményéért a kommunisták a felelősek. Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti bizottságok a dolgozók hatalmas szerveivé váljanak, úgy ahhoz, hogy ezek kitűzött hivatásukat betölthessék, nem egyedül a párttagokra. hanem a legjobb polgárainkat felölelő tömegekre van szükségünk. Nem szabad a dolgozó parasztság őszinte véleményétől idegenkedni, akár egyénileg gazdálkodó kisparasztról/ akár középparasztról van szó. Szövetségeseink ők akkor is, ha még nem a szocialista szektoron belül dolgoznak. Aki előtt ez nem világos, az akaratlanul is megakadályozza, hogy elmélyüljön, fokozódjék befolyásunk a dolgozó parasztság körében, megaka. dályozza. hogy a munkás-paraszt szövetségnek ez az új megnyilatkozási lehetősége kibontakozzék Persze ugyanez a helyzet akkor is, ha nem látják világosan a haladó értelmiséghez fűződő igaz, őszinte viszonyunkat. A dolgozó parasztság és az értelmiség bevonása az országos vitába nagy győzelem kiindulópontja lehet. A nemzeti bizottságok rendeltetése a maguk körzetében lényegében ugyandz, mint egész államunké: A szocializmus építésének szolgálata, a legszélesebb dolgozó tömegek még fokozottabb mozgósítása a hatalmas történeti feladat teljesítése érdekében. Üj nemzeti bizottságainknak — egész államunkhoz hasonlóan — fő feladatunk lesz hazánk gazdasági és kulturális építése mellett, a dolgozó ember jólétéről való gondoskodás és a béke biztosítana. A r' mzeti bí zott, á gok és a zokon keresztül népi dern 'ltratikus hazánk a dolgozó néppel összeforrva, attól sohr> el nem szilfáddá, a testvéri nagy Szovjelum >val szoros szövetségben és baräicägban haladnak to",bb a felvirágzás és boldogság felé Elképzelhető e, hogy a emze'i bizottságok e nagy eladatukat a dobozó tömegek le^es bevonása nélkül meg, tudják oldani? Elképzelhető-e, hogy nemzeti bizottságaink már most, az or.uAgos vita során megjavíthatják munkájukat és munkamódszereiket, ha nem támaszkodnak mindennap, minden órában a munkásosztály fiain kívül a dolgozó parasztság, az értelmiség és a becsületesen dolgozó kisemberek tömegeire? Nem szabad elfelejtenünk, hogy hazánkat polgárainak erős aktivitása, alkotó kezdeményezése és ha.zafiassága teszi erőssé és hogy a tömegek támogatása és cselekvő részvétele nélkül nem jutunk egy lépéssel sem előre. Persze éberen kell, őrködnünk, hogy megakadályozzuk a reakció' embereinek beférkőzését a nemzeti bizottságokba és feltétlenül érvényt szereznünk a munkásosztály vezető szerepének, pártunk vezetésének. A országos vita nemzeti bizottságainkat szocialista fejlődésünk újabb szakasza, újabb győzelme felé viszi Az országos vita és az új törvényjavaslatok megszavazása tökéletesíti hazánkban a legdemokratikusabb államhatalmi és államigazgatási rendszert. Hatalmas győzelméért indulunk harcba. Minden lehetőségünk megvan. hogy újabb eredményeket vívjunk ki. Virágok a gyárudvaron Hárman voltunk a gyorsvonat fülkéjében. Két útitársam csendesen beszélgetett, én olvastam. Az egyhangú zakatolást megszakította a mozdony éles füttye. Kinéztem az ablakon. A távírópóznák már nem váltakoztak szempillantásnyi időközökben, lassult a gyors robogása. Egy-két perc múlva megálltunk. Mindhárman kíváncsian kitekintettünk az ablakon. Az állomás épülete mellett három hatalmas, füstbeburkolódzott kémény jelezte a gyárat. Alig száz lépésnyire tőlünk terült el a szürke épülettömb, amelyet fehér gallérként háborította, nagykiterjedésű udvar övezett. Itt-ott tompafényűen csillant ki a hó alól a sínpárok szalagja, s mellettük magas hóbuckák emelkedtek. A vonat már indult, amikor egyik útitársam a gyár felé bökött és társa felé fordulva megszólalt: — Nem tudom, megfigyelted-e, mit takar az a fehér hólepel? — Nem nagyon érdekes egy ilyen gyárudvar — felelte könnyedén a másik — nincs azon sok látnivaló. — Nem úgy van az, Miska — folytatta a megkezdett beszélgetést a középkorú férfi, s egy kissé összeráncolva a homlokát nézett társára. Vártam a további fejleményeket és csendesen letettem a könyvet. — Ti műszakiak gyakran fontos dolgok fölött átsiklotok. Azt hiszem

f most is úgy van. Erről a gyárudvarról a mi üzemünk jutott az eszembe. Annak is hasonló az udvara, ott is most hó takarja a felhalmozott hulladékot, s szemetet. Nem gondolsz arra, hogy az a hó nemsokára elolvad? — Hidd el, sok a munkám, s bizony nem igen jut időm effajta gondolatokra — felelte a Miskának szólított. — Hiszen moziba, színházba is csak hébe-hóba jutok el. — Látod, ez hiba. Nekem is sok a munkám az esztergapad mellett. De reggel, mikor bemegyek az üzembe, s délután, amikor távozom, az udvar rendetlensége, kopársága mindig bántóan hat rám. Ab mi munkánk ne fásítsa el az embert. Ne legyünk közömbösek, ha ilyet látunk. A Miskának szólított férfi már érdeklődéssel figyelte szavait és amikor az elhallgatott, gondolataiba merült. A fülkére lassan félhomály borult, a vonatkerekek egyhangú csattogása csak még álmosítóbbá tette a csendet. Kissé csalódottan arra gondoltam, hogy napirendre tértek a dolog fölött. De tévedtem. A műszaki törte meg először a hallgatást. Halkan és kissé elfogódottan kezdett beszélni, majd hangja mind biztosabbá vált: — Igen ... Valamennyiünkben él á szép iránti vágy és szeretet... De munkánk mellett néha nem látjuk, hogy nem is oly nehéz még szebbé tenni életünket... Gyakran megelégszünk azzal, hogy jól dolgozunic, s mással nemigen törődünk. Közömbösen elmegyünk a rendetlenség mellett. — Pedig sokat jeleni az, milye^ környezetben dolgozunk — fűzte tovább a szót a munkás. — Otthonunkat is állandóan szépítjük, díszítjük. És a gyáf tulajdonképpen a mi második otthonunk. Életünk egy harmadát töltjük ott. Háj miért ne szépítenénk azt is úgy, mint a saját lakásunkat. Hiszen a miénket szépítenénk! — Nekem volna egy tervem — váj gott a szavába a műszaki, s én akaratlanul is közelebb hajoltam, hogy ne veszítsem el egyetlen szavát sem. — Zöld, selymes pázsitot ültetnénk el af üzem sivár udvarán ... és virágokat is . .. sok-sok vörös rózsát. A kerítés mellett pedig facsemetéket. Mennyivel szebb lesz így üzemünk! — Nagyszerű lesz — kapott a szón örömmel a másik. Szavamra mondom Miska, nyélbe ütjük ezt a dolgot. És a többieket is belevonjuk. Nem lesz ember, aki ne segítene. Mindkettőjük szemében a jóérzés és bizakodás öröme fénylett, amikor kezetráztak. Megértették, jobban mint valaha, hogy a gyár, az üzem nálunk az embereket szolgálja, hogy jólétük és boldogságuk. Megértették, hogy az üde pázsit, a sudár facsemeték és a színpompás rózsák nem lesznek feleslegesek gyáruk udvarán, mert azok is örömet szereznek majd nekik. S ilyen kis örömrészecskék alkotják az élet napos oldalát, amely nálunk mind nagyobb tért hódit... Nem tudom hol, melyik üzem udvarán teremtenek ez évben példás rendet, ültetnek el fákat, pázsitot és vörös rózsát. Nem tudom, kik voltak útitársaim. De tudom, hogy ez a terv megvalósul. Ezt oly erősen hiszem, mint amüyen erős a kézfogásuk volt, amellyel azt megpecsételték. Mert ma szabad hazánkban nemcsak új üzemek épülnek, nemcsak szépülnek a javafcat termelő gyárak, s egész életüKk, hanem szépül, értékes új jellemvonásokkal, törhetetlen htttel gyarapszik, távlatokat ölel fel szemével a ma hőse: a dolgozó ember. Gáľy Iván A téli idő ellenére is 120 lakásegység építésénél folytatják a l'alazó munkálatokat. Egy műszak alatt 3.5—

i köbméter falazóanyagot dolgoznak fel. A képen a második évfolyam tanulóit láthatjuk. Az ebédre csoportonként érkeznek az étterembe a diákok. A csoport egyszerre ül az asztalhoz, a tanintézetben naponta ötször, kiváló ételek várják a tanulókat^ Pénteken gombócot kaptak ebédre. Négy nagy lekvárosgombóc zsírral leöntve és kakaóval behintve — ez egy személy adagja. Az irodalom iránt érdeklődőknek szák- és szépirodalmi könyvek állnak rendelkezésükre a tanintézet könyvtárában. A képen könyvet válogatnak a könyvtárban.