Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-05 / 31. szám, péntek

4 yiszo 1954. február 5 Az NDK népi kamara f á na li ülése Feburár 3-án Berlinben a Német Demokr,atiku

s Köztársaság népi kamarája 43. ülését tartotta. Az ülésen részt vettek az NDK kormányának tagjai Az ülés napirendjén a következő kérdések szerepeltek: A Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata a német problémával kapcsolatos kér désekről, amelyeket most tárgyalnak a berlini konferencián, a Német Demokratikus Köztársaság 1954. évi állami költségvetéséről szóló törvény első olvasása; a kís. és középparasztok adómentesítésé, röi szóló törvény a mezőgazdasági termelési szövetkezetbe való belépésükkor. A Német Demokratikus Köztár saság 1954. évi állami költségvetéséről szóló jelentést H. Loch, az NDK pénzügyminisztere és kor. mányelnökhelyettese adta elő. Hangsúlyozta, hogy az 1954. évi költségvetés fö feladata abban áll, hogy biztosítsa az NDK kormánya új irányvonalának gyors megvalósítását. H. Loch meggyőző, tényleges anyag alapján mutatott rá arra, hogy míg Nyugat- Német. ország költségvetése a militarizálás, a háborús kiadások és a dolgozók elszegényedésének a költségvetése, addig az NDK költségvetése a békés építés fejlesztését, a dolgozók anyagi és kulturális életkörülményeinek további megjavítását szolgálja. Amint a pénzügyminiszter jelentéséből kitűnik, az NDK kormánya az 1954. évi költségvetést a következő módon javasolja: Bevétel 35 milliárd 685.8 millió márka és kiadás 35 milliárd 672.9 millió márka. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának a német problémával kapcsolatos kérdésekről szőlő nyilatkozatát, amelyeket a berlinj konferencián megtárgyalnak, Ottó Grotewohl, az NDK kormányelnöke adta elö. Elengedhetetlen, hogy Németország két részének képviselői megegyezzenek Walter Ulbricht beszéde Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának első titkára, beszédet mondott a berlini-oberschöneweidei néptulajdonban levő rádiócsőgyár dolgozóinak üzemi gyűlésén. A német kérdés békés megoldására csupán Molotov külügyminiszter és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya tett építőszándékú javaslatot — mondotta Walter Ulbricht. A bonni kormány, amely a berlini értekezlet idején is folytatja Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és amely hónapok óta nyiltan hirdeti agresszív terveit, a német nép érdekei ellen cselekszik. Elengedhetetlen, hogy Németország két részének képviselői megegyezzenek a német egység helyreállításához szükséges rendszabályok, ban és ideiglenes össznémet kormány alakításában. Ennek a kormánynak az lenne a központi feladata, hogy szabad és demokratikus választásokat készítsen elő. Az amerikai és angol megszállás s a militarista uralom viszonyai között Nyugat-Németországban szó sem lehet szabad választások végrehajtásáról. Hogyan lehet szabad választásokról beszélni addig, amíg Nyugat-Németország a bonni és párizsi szerződésekhez van láncolva, azokhoz a paktumokhoz, amelyek 2003-ig hosszabbítják meg Nyugat-Németország idegen katonai megszállását és a nyugati megszálló hatalmak beavatkozását a. német nép belső ügyeibe? Walter Ulbricht a továbbiakban kijelentette: Teljesen egyetértünk Molotov külügyminiszterrel abban, hogy a négyhatalmi értekezlet egyik legfontosabb feladata elősegíteni Németország két részének közeledését. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya teljes erejével támogat minden pozitív lépést, amelyet Németország demokratikus alapon való újraegyesítése irányában tesznek — fejezte be viharos helyesléssel fogadott felszólalását Walter Ulbricht. Képviselők jelölése a Szovjetunió Leg-felső Tanácsába A Szovjetunió városaiban és falvaiban tovább folynak a jelölések a Szovjetunió Legfelső Tanácsába. Azokon a népes választási gyűléseken, amelyeket ezekben a napokban a gyárakban, az építkezéseken, a kolhozokban, a gép- és traktorállomásokon, szovhozokban, a tudományos intézményekben és a főiskolákon tartanak, a dolgozók egyhangúlag jelölik képviselőjüknek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetőit, az ipar és a mezőgazdaság élenjáró dolgozóit, a tudomány és a kultúra kiváló művelőit. Az OSzSzSzK, az Ukrán SzSzK és a többi szövetséges köztársaságok különböző választási körzeteiben az államhatalom legfelsőbb szervébe G. M. Malenkovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökét, V. M. Molotovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesét, N." Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának első titkárát, K. J. Vorosiiővot, a Szovjetunió Legfelső Ta nácsa Elnökségének elnökét, N. A. Bulganyint, L. M. Kaganovicsot. A. I. Mikojant, M. Z. Szaburovot, M. G Pervuhint, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyetteseit jelölik képviselőkül. A patet-laói népi csapatok megközelítették Patet-Lao fővárosát Patet-Lao északi részében nagyfontosságú hadmüveletek folyrtak. A francia expedíciós hadtest parancsnoksága beismerte, hogy csapataik hátrálásra kényszerültek és kiürítették Muong Khoua-t, amely az expedíciós hadtest egyik fontos előretolt támaszpontja volt. A patetlaói felszabadító hadsereg katonái előrenyomulásuk során megközelítették Muong Nvoi-t, amely mintegy 100 kilométerre fekszik Luang Prabangtól, Patet-Lao fővárosától. Muong Nyoi az utolsó fontosabb megerősített hely a patet-laói főváros előtt. Muong Khou környékén a patet-laói felszabadító hadsereg csapatai átlépték a Nam Hou-folyót. Patet-Lao középső részén szintén újabb sikereket ért él a felszabadító hadsereg: előrenyomulása során két kilométerre megközelítette Tkjeponet-t. Sikerrel folyt le a francia dolgozók akciónapja Árucsereforgalmi megállapodás a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között az 1954. évre A sajtóban megjelent a CGT közleménye, amely rámutat arra, hogy január 29-én sikerrel folyt le a I dolgozók szavatolt bérminimumának { megállapításáért, a nyugdíjak és segélyek emeléséért megrendezett akciónap. A közlemény kiemeli, hogy a dolgozók egységesen léptek fel szakszervezeti és párthovátartozásuktól függetlenül és a Force Ouvriére, valamint a CFTC szakszervezeti 1954. január 30-án aláírták a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között az 1954. évi kölcsönös áruszállításokra vonatkozó jegyzökönyvet. Az áruszállítások mindkét országban a lakosság életszínvonalának emelkedését segítik elö. A Magyar Népköztársaság a Német Demokratikus Köztársaság részére autóbuszokat, Diesel-vonatokat, mezőgazdasági termékeket, valamint fogyasztási cikkeket szállít, a Német Demokratikus Köztársaságból különféle vegyianyagokat, gépeket, finommechanikai, optikai, elektrotechnikai termékeket és könnyűipari árukat szállít Magyarországnak. központok reakciós vezetőségének szakadár politikája ellenére. A két szakszervezeti központ ugyanis nem volt hajlandó a CGTvei együttműködni A CGT veze tősége a dolgozók akaratának megfelelően határozatot hozott általános 24 órás sztrájk előkészítéséről, amely a szavatolt munkabérminimum megállapításáért folytatott harc újabb fejezete lesz. Tüntetés Skóciában a lakbéremelések ellen A Daily Worker« jelentése szerint Skóciában tömeges tüntetések kezdődtek a lakbéremelésről szóló törvény életbeléptetése elleni tiltakozásul. Január 30-án Edinburg utcáin a Skócia minden vidékéről összesereglett emberek százai tün. tettek a lakbéremelés ellen. A lap szerint hasonló tiltakozó gyűlések zajlottak ie Skócia több más városában is. A Gyilasz-,,ügy" és a jugoszláv valóság Belgrádban nemrég olyan események játszódtak le, amelyek Jugoszláviában és sok nyugateurópai országban egyaránt nagy port vertek föl. Ezek az említett országokban sokféleképpen magyarázott események a következők. Milovan Gyilasz, az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szövetsége" központi bizottságának titkára, a szkupscsina elnöke és Jugoszlávia alelnöke a sajtóban cikksorozatot tett közzé ilyen, szánt-szándékkal elhomályosított című írásaiból: „Az általános és a sajátos", „Szubjektív erők", „Üj eszmék", „Szövetség vagy párt" stb. Gyilasz, akit eddig szinte a titóista párt „föteoretikusának" tekintettek, ezekben a cikkekben kínosan kerülte, hogy nevén nevezze a dolgokat, s a titoistákra jellemző demagógiával puffogó frázisokat hangoztatott a jugoszláviai „szocialista demokráciáról", eközben pedig kifecsegte a belgrádi kormánykörök valóságos céljait és szándékait. Gyilasz nem mondja ki kereken, hogy Jugoszláviában az úgynevezett „új gazdasági viszonyok" tulajdonképpen a kapitalizmus visszaállítását jelentik, de elismeri, hogy az országban „növekszik a gazdasági szabadság" („Szövetség vagy párt" című cikk), hogy ,,a burzsoázia lényegében és formálisan egyenjogúságot élvez" „Mindenki számára" cimü cikk). £ A kapitalizmus visszaállítása, amelyet a jugoszláv „teoretikusok" „új gazdasági rendszernek" neveznek, Gyilasz megállapítása szerint „most egész öröklött ideológiai és szervezeti rendszerünket és apparátusunkat kérdésessé tette". Más szóval Gyilasz amiatt panaszkodik, hogy a jugoszláv politikai rendszer állítólag még nem biztosítja az országban a kapitalista viszonyok teljes szabadsagát, sőt akadályozza ezek fejlődését. Gyilasz szerint az a kivezető út, hogy még nagyobb szabadságot kell adni „az új gazdasági viszonyoknak", s mindent ki kell küszöbölni, ami gátolja ezt a szabadságot. E célból Gyilasz elsősorban az úgynevezett „Jugoszláv Kommunisták Szövetségének" átszervezését javasolja. A „szövetség" munkájáról Gyilasz sok olyan igazságot kifecseg, amit eddig a belgrádi propagandisták a közvélemény előtt óvatosan eltitkoltak. „A régi Jugoszláv Kommunista Párt tulajdonképpen nem létezik — ismeri el Gyilasz — a kommunisták szövetsége már nem a régi JuKP ... A szövetség a tagság öszszetételét tekintve sem a régi JuKP, mert a szövetség összetétele a tagok szociális származására és öröklött meggyőződésére nézve egyaránt jelentősen szélesebb. Most a párttagok száma nemcsak, hogy nem növekszik, hanem határozottan csökken." („Szövetség vagy párt"). Még jellemzőbb kijelentéseket tesz Gyilasz a „Jugoszláv Kommunisták Szövetségében" már régóta uralkodó mélyreható politikai válságról és bomlásról. „A Kommunisták Szövetségének szervezetei zsákutcába jutottak - írja Gyilasz. — Felülről hajszolják őket, aktivitást követelnek tőlük, de a szervezetek nem tudják, mit csináljanak... A gyűlések látogatása alól való kibújás és a gyakori és tartalmatlan gyűlések miatt tömeges panaszkodás általános jelenség." {„Szubjektív erők"). „A bizottságok panaszkodnak a szeivezetek tétlensége miatt... Szembetűnő jelenség, hogy a politikai munka különféle formáinak válsága a legnagyobb városokban és a legfejlettebb szervezetekben a legmélyebb" („Szövetség vagy párt"). Nem kevésbbé figyelemreméltó Gyilasz következő beismerése, amely bizonyos fokig megmagyarázza a „JuKSz" egyszerű tagjai „passzivitásának" jellegét és okait. Gyilasz a „Szövetség vagy párt" című cikkben megállapítja, hogy „a párttagok egy része, s ráadásul nem kis része" nem támogatta vezetőinek szovjetellenes politikáját, „a nyugatról kapott fegyverek kérdésében pedig kominformista és ideológiai konzervatizmusával hátráltatta ennek az ország szempontjából életbevágóan fontos kérdésnek az eldöntését". Gyilasz e beismeréseiből arra a következtetésre juthatunk, hogy a „kommunisták szövetségének" egyszerű tagjai közt nő az ellenállás az uralmon lévő vezetöréteg ktil- és belpolitikájával szemben, hogy hiába tisztították meg többször is a „szövetség" sorait az élenjáró munkások kiűzése végett, ez az ellenállás a nagy munkáaközpontokban különös erővel nyilvánul meg. Éppen ezért gondolnak Titóék arra, hogy ismét „átszervezik" a „szövetséget". Gyilasz azt javasolja cikkeiben, hogy a „JuKSz"-t nyiltan és leplezetlenül közönséges burzsoá párttá alakítsák át, amely pártnak a tagjai csupán azért gyűlnének össze, „hogy megválasszák a vezetőséget és a küldötteket". Gyilasz véleménye szerint ugyanezt kell tenni az ifjúsági szervezetekkel és a szakszervezetekkel is. Gyilasz megállapítja, hogy „már elmúlt a nagy elméleti programm ideje-" („Az általános és a sajátos"), hogy „bizonyos szubjektív erőket más erőkkel kell fölcserélni, s ezeknek az erőknek nem lehet monopoliumuk a társadalmi életben", „a szocialista öntudatot pedig ma elsősorban a bürokratizmus elleni konkrét harcban lehet továbbfejleszteni". („Szubjektív erftk"). A „bürokratizmus" szó többször ismétlődik Gyilasz minden cikkében. Gyilasz állandóan, minden nyelvtani formában ezzel a szóval dobálózik, s így akaratlanul is leleplezi „a jugoszláv szocializmus" igazi jellegét. Gyilasz kénytelen-kelletlen elismerni, hogy a mai jugoszláv valóság legtipikusabb vonásai a következők: a párt- és az államapparátus elbürokratizálódása felülről lefelé, törvénytelenség, a lakosság erőszakos összeterelése hivatalos gyűlésekre, a vezető körök erkölcsi züllése és intrikái stb. Végül is ki ismerheti ezeket jobban Gyilasznál ? 1 S vájjon mit javasol Gyilasz? Síkra száll az „ideológiai harc szabadságáért", szabad útat követel az „új eszméknek", amelyek „az emberek fejében felváltják" a még ott rekedt „régi eszméket", vagyis a marxizmus-leninizmus eszméit. Az „új" eszméknek pedig az a lényegük, hogy „manapság sem egy párt vagy csoport, sőt osztály sem lehet az egész társadalom objektív szükségleteinek egyetlen kifejezője", s „a mai idők a politikai mozgalmak társadalmi-életbeli monopóliumának meggyengítését követeli s hogy napirenden van a „kommunisták szövetsége szétbomlásának" és a „demokráciáért való harcnak" a kérdése. Ha egyszerű emberi nyelvre fordítjuk le Gyilasz e nyakatekert „elméleti" kinyilatkozásait, akkor az általa felvetett „új eszmék" lényegét a következőkép foglalhatjuk össze: itt az idő, hogy nyiltan levonjuk a következtetéseket abból a tényből, hogy Jugoszlávia urai föltámasztották a kapitalista rendszert, decentralizálták az ipart, megszüntették a parasztok termelőszövetkezeteit, visszaadták a földet a kulákoknak és a földesuraknak, s hogy az országban egyre növekszik a külföldi töke befolyása. Itt az idő, hogy Jugoszlavia a nyugateurópai országok mintájára áttérjen a többpártrendszerre, s a titóisták nyiltan törvényesítsék Jugoszláviának az imperialista burzsoázia táborához való átállását. Ez Gyilasz cikkeinek lényege. E cikkek megjelenése nagy zavart keltett Jugoszlávia kormányköreiben. Ámde nem azért, mert Gyilasz olyasmit mondott, ami ellenkezik e körök igazi nézeteivel, hiszen az ö politikájuk eredményekép semmisültek meg Jugoszlávia népeinek demokratikus vívmányai, s veszett el az ország nemzet} függetlensége, hanem azért, mert Gyilasz világgá kürtölte azokat a terveket, amelyeket a jugoszláv vezetők a nép előtt eltitkoltak, s amelyekről csak egymásközt mertek nyiltan beszélni. Az itt a bökkenő, hogy Gyilasz cikkei, amelyek tavaly októbere óta a B o r b a-ban és a Nova Misao cimü lapban jelentek meg, nagy nyugtalanságot keltettek a titóista párt egyszerű tagjaiban és azokban a jugoszláv dolgozókban, akiket ezideig még elkápráztatott a belgrádi kormánykörök demagóg fecsegése ,.a szocializmus építéséről" és a „külön szocialista politikáról". Mint a „JuKSz" vezetői később elismerték, „a dolgozók tömegei komolyan nyugtalankodni kezdtek" e cikkek tartalma miatt. A Borba szerkesztőségébe özönlöttek a felháborodott hangú tiltakozó levelek, a munkások azzal vádolták Gyilaszt. hogy „Bevan befolyása alá került", „szakadást idéz elö a JuKSz-ban" stb. A jugoszláv kormánykörök kihasználták azt a körülményt, hogy Gyilasz „új eszméinek" tulajdonképeni eredete ismeretlen maradt. Abbeli törekvésükben, hogy továbbra is fenntartsák a „szocialista" álarcot, nagy sietve „megtagadtak minden közösséget" Gyilasszal. s támadást indítottak ellene. E célból január 16-án a „kommunisták szövetségé"-nek központi bizottságát rendkívüli ülésre hívták össze.