Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-04 / 30. szám, csütörtök

1954. február 6 ti U1SZ0 LUCA SZEKE Azt mondják, hogy ahol a tudomány nem válik az emberiség közkincsévé, ott a babona üti fel a fejét. Már pedig Isagon ennek előtte a tanítón kívül senki sem dicsekedhetett azzal, hogy a polgár.t vagy a gimnáziumot kijárta. Talán ez a magyarázata annak is, hogy az isagi parasztok sokáig, egészen a fe'szabadulásig nem is váltak olvasott emberekké, megelégedtek az öregek szokásaival és évszázados tapasztaltainak átvételével. Hogy milyenek vo'tak ezek a szókások? Ennek ma már szemta-.úia nem lehetsz de iónéhánv évvel eze'őtt még .lyeneket láthattál vo na Gömörben. Lucanapkor. mert 'innen vette kezdetét a babonás szokás, a pirosajkú makkegészséges parasztlány az ünnep böjtjéig minden este harapott egyet egy a'mába. aztán karácsony estéjén cilra kötényében kiá'lt a kapuba és e'fogyasztotta az almát. No de nyitva tartotta ám a szemét, mert anrlyen nevű ember akkortájt a kapu előtt e'haladt olyan nevű lett a férje. Ezze' nem ért véget a szertartás, mart amikor bement, v

;sszájáról kellett kisepernie a konyhát és .smét k'menni a szeméttel a trágyadombra, hallgatózni. Amerről a kutyavonitást hallotta, arra vitték férjhez. Az ünnep e'ső napián meg nem ;gv öregember helyezkedett figyelőé'lásba a templom-bejárónál Vgy me'yik idősebb asázony fordítja o'dalra a fejét, ha a temp'om küszöbét átlépte. Ama'yik belépésekor oldalra nézett arról az isten sem moshatta le, hogy nem az ördögök cimborája. Az Jyen asszonyra azt mondták: — Fordított a fején, hogy bedughassa a szarvát. Isagon a két ünnep között az asszonyok félretették a motoilát és a egszükságesebb varrást is mert ha valaki motollá't volna, meekergősödött volna a borjú, vagy ha elővette volna a tűt, bevarrta volna a tyúk ülepét. Élt ebben a faluban egy ember. Hatos Tóni aki afféle királya volt a babonás szokásoknak. Könyvet sohasem o'vásott mert elemi iskolát sem járt. no meg ekkor erre nem is volt nagyon szükség. Nem őslakos, jövevény volt a faluban, megfordult ő életében igen sok helyen. Szentgyörgynapkor vagy újévkor költözködött, ha kedve szottyant a hekcserére és sohasem máskor. Pásztor ember vo't. Isagon olyan embernek tartották őt, ak'ben az ősök szckása. valamenynyi babonás szertartása benne van Az évnek n.ncs talán olyan napja, amelyhez megjegyezni valója ne volna Tudta, hogyha vízkeresztkor megcseppent az eresz, akkor el ke'lett rakni az izéket, mert hosszú tél következett. Sőt még azt is megfigyelte, hogy mikor fordul meg a bogár a fö'dben, s ha megfordult, hirdette az égvi'ágon mindenkinek, hogy kifelé tartunk a té'ből. Ez a Hatos Tóni, a falu esze, kis kétablakos pásztorházban éldegélt Ügy áľt házán a tető, mintha félrecsapták volna, a vako'at £ szüntelenül pergett a falakról. A portán a falu énitett házat és a parasztok keveset törődtek a javításával, ő sem szedte rendbe, mert azt tartotta, hogy ma itt, ho

;nap meg másutt. No amilyen csúnya vo't a háza, olyan szép volt a felesége Ahogy ió ismerősei e'mond.ják. természetes szépségével, 'formás lábával, karcsú derekává' és gömbölyű kis melleivel nem egy városi asszonyt lepipá't volna Derék ember volt Hatos Tóni is, akárcsak a felesége. Szót értettek ők miadenben És bizony ez nem m.ndig vá't hasznukra Mert ez a Hatos Tóni, mikor a hatvan felé tartott, nem elégedett meg a babonás szokások e

1beszé'éseivel. úgy gondolta, míg él, mag kell azt próbálni is Hátha nem látja meg majd azt, amit az elődei láttak. E'.iött Luca-naoja és Hatos Tóni kiment a konyhából az udvarra Nagy hó vo't m.ndenfelé. amerre csak nézett. A kerítésről is úgy csüngött fürtokben. mint szőlő a tőkéről Nem azért jött ő ki az udvarra, mintha beleunt vo'na a kemence meHett üldogé ésbe, har.em azért, mert fel akart készülni az ünnep böjtjére. Bement hát a fáskamrába és keresgélt. Deszkát, szöget és kalapácsot irta: MACS JÓZSEF vett a kezébe és visszatért az asszonyához. Amikor átlépte a küszöböt és helyet fogla't a megszokott helyén, így szó'

t a tűzhely körül sütkérező asszonyhoz. — Julis! — Na? — Lucaszéket csiná'ok én. — Ugyan jóember, öregkorában megyén el az esze. — Nem bánom. Az asszonynak nem tetszett a férjeura szándéka, mert egyszeriben haragos 'ett az arca és hol a szobába sza adt, hol meg vissza az urához A? öreg pásztor csak nézte az aszszonyt, pipáját .s a kezében tartotta, még pedig úgy, hogy szopókája a vál'án pihent és mogorván megjegyezte. — Én megcsinálom azt a széket Julis. Utóvégre is az ember öregkorában okosodik. — Csiná'ja, bánom is én, de más munkát is ta'á hatna i — Megtalá'om én azt is. Többet a székről nem beszéltek. A Lucaszék elkészítésének mag különös törvényt szabott a szokás, hogy Lucanapjától kezdődően naponta fúrni, faragn. ke l a széken annak, aki až ünnep böjtjén látni és tapasztalni akar. Hatos Tóni pedig, amint az imént említettem. éppe

n ezt akarta. Egyeten napot sem szalasztott el anélkül, hogy a széken ne fabriká't volna va'amit. Szépen megcsinálta a hátát, a négy lábat is elkészítette. A fáskamrábán összeszedegetett szögeknek azonban nem sok hasznát vette, mert a Lucaszék készítésének egyik fe'téte'e az volt, hogy nem lehetett szögekkel összepánto'ni Ő meg a szabályhoz tartotta maífát. No a Lucaszék az ünnep böjtiére el .s készült. De az öreg oásztor aznap sehogyan sem érezte jól magát. Sehol nem talá'ta helyét, mintha tűkön ült volna Julis észrevette a nyugtalanságát de nem törődött vele csinálta a maga do gát, 'ekváros lepényt és túráska'áesot sütött a kemencében. nem bánta hát. hogy az urát rmért fúria a zab Jobb is volt hogy nem bánta mert Hatos Tóni mióta emlékezni tud, nem érzett ilyen szúrást a csípeje aiatt. Azon töprengett hogy az aszszonynak e'őre beharangozta szándékát, hátha törik, ha szakad neki éjfé'kor ki kell üln.e a keresztútra a maga készítette széken egyszóval állnia kell a sarat Nrm maradhat szégyenben az asszonya előtt Nem is lett volna semmi hiba ha a keresztút nem a fa'utói jó messzire, hanem a közepére esik De fgy bátor lépés az is, ha az ember éjfé'kor elhagyja a falut és megy kiü'ni a keresztútra ahol csak a csil'agos ég és a holdvilág p,slog az emberre Az meg nem sokat segít a baj bekerülő emberen. Az öreg pásztor ült a kemence mellett a vizes'óoán és a féle emérzés olyan vonásokat rajzolt az arcára, hogyha a tükörbe né? magára sem ösmer. De azért csak ü't ült délután, ült akkor u= amikor a falura a csillagos égbolt nehezedett. Azonban úgy fé tizenkettő körül felcihelődött és hóna alá szorította a Lucaszéket. — Megyek! — mondta az asszonynak, de bizony torkán akadt a szó, Julis jóformán meg sem értette imit mondott Lassan ért el keze az ajtó ki'incsé.g lomhán mozgott mint a iajhár, mert arra várt, hogy Julis csak azt mondja neki: — Ne menjen, jóember! — Maradjon, jóember! — Nem magának való a sétiflkálás És akkor ő kéreti magát egy cseppet és marad. Julsnak azonban etzeágában sem volt marasztalni az embert, így hát hófehér sapkája es fö dig érő bekecse eltűnt az éjtszakában. Jaj milyen hosszúnak tűnt fel szemében az út. Hosszúnak, nagyon hosszúnak tűnt, pedig fürgén szedegette a lábát. A m ta házak között haladt, csak néhol pis ákolt a lámpa lángja. Amerre e'haladt, köpködött jobbra baira, mert a gyomrát a torkában érezte, valósáígai fojtogatta. Kemény tél vo.t, még.s kövér cseppek futkároztak az arcán. Hogy a félelemérzés jseppjei voltak-e, azt maga sem tudta. Mikor kiü t a keresztútra, és elhelyezkedett a székben kört húzott ma*,® köré, mert úgy hallotta, hogy azt n*m tudják áttörni a botzorkányok. A bakter éjfélt fújt a kürtjével, még azt jól hallotta. Bámult szemrebbenés né'küi előre. Keveset kellett várnia, mert aztán oiyan mozgó élőlényeket látott ő amit holta napjáig sem felejt el. Mondogatta is magának: — Tóni, Tóni, miért adtad erre az útra a fejedetl Mert valahol a szomszéd fa'u szélén lámpa pislákolt és a fény egyre közelebb került hozzá. Ez a tüzes szekér — gondolta — a hevét .s érezte Utána meg a seprű? boszorkányok környékezték meg. Eddig csak bírta Hatos Tóm. Akkor fogyott e' minden ereje, amikor a fehér lepedőbe öltözött boszorkányok körülfogták és éktelen vihácsolásba és táncba kezdtek Ájultan zuhant le a földre a Lucaszékről. Mikor magához tért, virradt. Kábu tságából hamai magához tért és öregség ide öregség oda, futott hazafelé. ahogy csak bírt. A kertek alján pukkadozó legénycsoportot látott, középen a furfangos bakter állt. Ügyet sem vetett rájuk a bakter megjegyzését -sem hallotta, hogy ,no Tóni. te sem mégy többet ülni a keresztútra". A portára érve dehogy zörgetett vo'na Jutisnak, hogy ittho

n van, nézze meg beosont a szobába és lerogyott a székre A zajra felébredt az asszonya .s és lámpát gyújtott. Alig lépett le az ágyról, rátekintett az urára és ekkor így sikoltott rá: — Ki az? — Én vagyok Julis. Meg se ösmersz? — Meg én! — felelte az asszony megszeppenve. — Akkor meg mit visítasz

1 Ezt azonban Hatós Tóni csak másnap tudta meg, amikor a tükö'bf nézett Sörtésfekete haja tejfehérszínű lett. szemöldöke, mep mint a hó. U zeyt el yPlalájföld re Fiatal tested elporladt talán, míg ide hozzánk eljutott a hír szabadság hőse, kis maláji lány. Már tested fölé domborul a sír. Egy késő könny hullott most itt érted Európában kedves kis húgom. — De hogy minden elfolyott csöpp véred százszor gyümölcshozó lesz, én tudom. Eltiport tizenhétéves életed s a Szabadság, mélyért áldoztad azt, örökös dicsőségben fénylenek s meghozzák népednek atz új tavaszt. Földeden ma még a halál arat, bombázó zúg és dübörög a tank, de száll még hazádba galambcsapat és sírodban majd kivirul a hant. ORDÓDY KATALIN. O [loíía íámad Usakov tengernagynak az orosz haza hűséges fiának, az orosz flotta hajdani csillagának fennkölt a'akját már megismertük ,A flotta hőse' című fi'mben A fi'mtörténet folvtalása „A flotta támad'' harci dicsősé, 'lenek tetőfokán az orosz haza etnagyobb veszedelme közepette mutatja be Usakovot. A személyekben és jelenetekben gazdag fi'mből kieme'keďk főhősének a néppel összeforrott személye Igen. Usakov és a nép egyek A nagy hadvezérben él a nép reménysége, szabadsápvágya: az orosz haza szeretete számára nem a cári trónnak mint a gvű'ólt hűbéri rendszer je'képének alázatos k.szo'gálésát, hanem a nép életének és érdekeinek védelmét álmainak megvalósításét jelenti. A film a harci ie'enetek egész során át vezeti a nézőt Usakov harcos és emberi egyéniségének helyes megismerésére. Usakovban megtestesü'nek a régi dicső orosz harci erények, Usakovot, noha nemesi ?zá rmazású még.s erős gyökerek kötik a drága szülőföldhöz soha sem szakad el a néptől. A népben az oros? nemzetben és nz oroez elme nagy alkotásaiban, a hazai vívmányokban látja a haladás nagy kftvetendő példáját. Annyi önbizalmat önt ez belé. hogy bármikor mafafrztosan szembe szál] s nvugattmadókkal, azokkal, akik az idegen foglalat csillogásától nem látják meg a hazai patina értékét. „A flotta támad" című f.lmben Usakov hajdani e'lenségeivel. a törökökkel valamint az orosz b.rodalom ..szövetségeseivel", az angolokkal egy táborban harcol fél-Európa le

;gázója, Napoleon császár — „grand armée"-ja ellen Az orosz tengerészek Usakov vezetésévei mindenütt és mindenkor becsülettel teljesítik szövetségesi kötelezettségeiket. A nagy áldozatoktól sem rettennek vissza, ame'yeknek számát .,szövetségesed" aknamunkája állandó szabotá'ása csak növeli. A kaliakriai hőst látjuk vitézül küzdeni Korfu szigetének — a Balkán kulcsának bevéte'éért. s e győzelem alapjában megrendíti Napo'eon Földközi-tengeri uralmát. Aggódás tölti el minden egyes katonája életéért, s sz.gorúan dorgá' amikor látja. hogy új sztratégiaí módszereken alapuló utasításait nem hajtják végre teljes alapossággal és ezért több orosz *!et esik áldozatul. Megható jelenet a két nagy oros' ha'adó hadvezérnek — akik gondolkodásukká

1 és új harcászati etméletűkkel és módszereikkel túlszárnyalták századukat — U^akovnak és az ősz Szuvorovnak találkozása E két nagy férfi, akik kezdettő' fogva kölcsönös tisztelettel és szeretettel viseltetnek ecvmás iránt a nép szeretetétől és bizalmától körülövezve dacoi' koruk reakciós nagyságaival. A lady Hamilton • szalonjában otthonos Nelson tengernaggyal, kora emlegetett hadvezérével szemben Usakov nagy erkölcsi fölénye abban is megnyilvánul, hogy mint katona és győz tes is megmarad érző embernek kemény katonának a csatában de a védtelenek gyámolítóiának Usakovra mindig rátalálnak és előhúzzák a félretett óriások lomtárából, amikor szükség van rá, am.kor a birodalom érdekei vészé

1 y be n forognak és izzólelkű hazafit, olyan embert követel a helyzet, akinek helyén a szíve. Az igazi bősöket szűkkeblűen jutalmazó osztá'ytársadalom Usakovot intrikáiva] arra kényszerítette. hogy nyugdíjaztatását kérje. De ez sem töri meg Usakov lelk.erejét. Semmi sem választhatja el öt a tengertől a flottától, me'lyel kivívta az orosz fegyverek dicsőségét. Örökre elválaszthatatlannak érzi magát a tengertől és a nép fiaitól — a tengerészekig Michail Romm. akit naozi'átogató közönségünk már számos alkotásából legutóbb „A flotta hőse' című színes filmből m.nt nagy művészt megismert. mesteri módon oldotta meg azt a bonyolu't feladatot, amit e történelmi multat és egyik dicső alakját bemutató film helyes eszmei és történelmi beállításának technikai kivitelezésének és egyes jelenetei finom művészi megrendezésének összhangbahozása jelentett Iván Pereverzev — Osakov a'akítója — művészi a'kotásától, játékától sokban füsgött az egész film sikere. Sikeres alakítása a szovjet realista filmművészet e'sajátításénak eredménye volt. Művész, teljesítményével elérte, hogy a nagy Usakovot láttuk megelevenedni szemünk előtt a film- , ben. Lekarjov Szuvorov szerepében mé'tó társa volt Perevcrzevnek. Mozdulatai, cselekvései a nagy hadvezér egész lényének visszaadása élethűek és természetesek A fJm főszerepén kívül fontcs és nagy művészi tapasztalatokat igénylő szerep volt Tyichon Prokofjev hajóács a'akítása amely Szergej Bondarcsuknak, „Az aranycsillag lovagja" hősének és a .Széttört bil.ncsek" Sevcsenkojának megszemélyesítőjére várt. Hite'esen tudta visszaadni a parssztlá^adásfean a nemesi kúriák felgyujtásáJban részt vett, örökké elégedet

1 en jobbágy — ..buntovscsik" lelkiállapotát Tyichon mindenkiben, aki nem paraszt, származású még ha barátságosan közeledik is, ellenséget lát. Usakov volt hajdan a földesura és jó viszonyban voltak egymássá'. Midőn Usakov. mint a flotta egyik magasrangú tisztje, hajóácsot keresve összetalálkozik Tyichonnal. az először nem ismeri meg régi urát s majdnem tettlegességre kerül köztűk a sor. A ..Tépettfü'ű medve" — Így nevez k Tyichont hajdani ismerősei a paraszt'ázadósokból — csakhamar megbarátkozik Usakowal, aki párat'an erélyével, szik'aszilárd egyéniségével és a katona kemény kü'seje alatt megbújó végte'en emberszeretettől meleg szívével öntudatos a haza érdekeiért mindvég^ küzdő, az ellenséget felismerő honfivá neveli őt. Tyichon Korfu bevételénél midőn kitűzi a győzelem zász'aját kileheli hős lelkét. A film többi hőseinek tökéletes alakítása fontos volt azért is, hogy ezzel még jobban és korhűbben kiemelkedjen Usakov haladó személye és környezete, hogy kidomborodjon az a? el'entét amelv közte és a cár udvar léha, korlátolt falégvárakból győzelmeket vívó. de veszély esetén a mel'őzőtt Usakovot segítségül hívó környezete között volt Vasz.ljev segédtiszt V Druzsnyikov alakításában és Jermolajev orvos Vo'kov alakításában megfele'tek ennek a szerepnek. A rendezőnek nagy érdeme még, hogy szemléltetően ki tudta emelni a környezet és a társadalmi viszonyok kihatását az egyén fejlődésére. Nelson tengernagy, aki ifjú korában Usakov új harcművészetének nagy csodálója volt mássá fej'ődött mint Usakov. Az angol tőke érdekében babérokat hajszoló felfuvalkodott „tengeri oroszlánná" vált, ak.nek a háború és védte'enek 'eöletése egyet jelent A lényeg nála dicsőségének öregbítése és hírnevének gazdagítása volt. O'yan volt, mint amilyenné környezete alakította. Usakov örökre összeforrott a neppel a néppé' érzett és ezért lett más. A nép és a haza érdeke lelkesítette új harci módszerek alkalmazására a győzelem érdekében. Ezért lett naggyá. A nagy orosz haza történetének eme dicső fejezetét tárgyaló filmalkotás nagy tetszést arat dolgozóink körében és minden bizonnyal hozzájárul a szovjet nép és nemzeteink testvér, kötelékeinek megszilárdulá-* sához, népünknek a szovjet nép iránt táplált forró szeretete elmélyítéséhez, " Lörincz Lászlói i