Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-28 / 51. szám, vasárnap

ÖISZ0 1954. február 28. Hogyan gondoskodnak a vršo vicei Koh4-noor gyárban az alkalmazottakról A, München előtti köztársaság idején a v«Sarvioe4 Koh-i-nooír-gyárban WaUctes gyáros a munkabiztonságot éa lúgéaiáát nagyon olcsón intézte el. Kiareľ Adaamöik, az üzem egyik legöregebb alkalmazottja erről így besaél; Azelőtt az ipari ellenőr látogatása a gyártulajdonos irodájában kezdődött és az üzem megtekintése után is ott végződött. Az eredmény az vollt, hogy nemcsiak a gyáros úr, de az ellenőr is meg volt elégedve. Megfejelő megvendégelés után eltávozott és a műhelyekben minden maradt a régiben. A balesetek száma olyan magas volt, hogy jóíörmán nem miuit el nap anélkül, hogy a préseknél vagy az automatáknál dol. ! gozó munkások valamelyike meg ue sebesült volna. A gépeken nem voltak védőberendezések. Akiknek ez nem tetszett, beáilhatatt a munkanéikü Illek soriad közé. Csak az üzem államosítása után foghattunk hozzá a fogyatékosságok fokozatos kiküszöböléséhez, mert ha egyszerre akartunk votkna mindent megjavítani, meg kellett volna áltóitamd a termelést és azt természetesen nem akartuk. Ezért a gépek javítását fokozatosan végeztük és megpróbáltuk rendbe hozni miindiazt, amit a hosszú évtizedek alatt elhanyagoltak. A munkabiztonsági bizottság megválasztása uitám, amely felei a balesetek csökkentéséért, az orvosi ellenőrzésért és a munkaviszonyok javításá ért, az üzemben sok minden megjavult. Jozef Petsdhial biztonsági technikus minden idejét és tehetségét a balesetek csökkentésének és a munkaviszonyok megjavításának szentelte. Főként az ötéves terv utolsó évében változott mteg a műhelyek és a gépek állapota. A régi barátságtalan fekete színit világos szín váltotta fel. A védőberendezésiek mögött intőén világítanak a prések és automaták pirosra festett mozgó részei. Az átviteli hajtószíjaksból kifröccsenő otejtól piszkos falakat kifestették. A sok belesetet okozó veszélyes szrjössaiekötők már nem veszélyeztetik a dolgozók épségét, mert az átviteh hajtóerő helyett a gépekre elektromos motorokat szeretitek fel. Azelőtt a lámpák a munkahelyek helyett a mennyezetet világították meg, most miniden gépen külön villanylámpa ég. A műhelyek ablakait az erős nyárt r-ap ellen fehér függönyökkel látták el, a mifhéiyirodá^ üdeszínű borsózöld falai' és a nők munkahelyein elihieíiyeziett virágok teljesen megváltoztatták az üzem külsejét. A napokban fejezik be a tökéletes mosdókkal és hideg-melegvizes zuhannyal ellátott mosdóhelyiségek és a tágas szekrényekkel felszerelt öltözők átépítését. A kevés hely miatt az üzemben cisak egy új épületet építettek, mely az üzemi étkezde céljaira szolgál. Bratislavában a Molotov-utcán az egyik méterárut árusító te*tilüzletben dolgozik Martískáné. Nemrég került csak ide ebbe az üzletbe, azelőtt háztartásában dolgozott. Űj munkahelyét nagyon megkedvelte és igyekszik, hogy a vásárlók igényeit minél jobban kielégítse. A kunčicei szerelők áldozatkészsége A kunčicei kombinát építkezésén a legjobb szerelő-kollektívák közé tartozik Antonín Koláček csoportja. Munkájuk eredménye három hatalmas kazán. A negyedik is készen áll már a próbára. A szerelök a negyedik kazán utolsó simításaival egyidejűleg megkezdték az ötödik kazán szerkezetének összeállítását is. Naponta csaknem két normát teljesítenek. Munkájukban nagy segítségükre van a jő szervezés és főleg az első kazánok szerelésénél szerzett tapasztalatok. Koláček szerelői még többet akarnak segíteni kohóinknak. A hónap végéig az építkezésen 10 tonna vashulladékot gyűjtenek össze. A hét elején a Kovosrot nemzeti vállalat 3 teherautóját rakták meg vashulladékkal és kötelezettségvállalásukat két tonnával túlteljesítették. A nováki II. bánya teljesítette a szénfejtés havi tervét A nováki I. bánya bányászaihoz akik a szénfejtés havi tervét már február 24-ére teljesítették, február 26-án, pénteken 9 órakor csatlakoztak Szlovákia legnagyobb barnaszén üzemének, a nováki II. bányának bányászai is. A jó eredményekhez Martin Gasparik. Arnold Kubaia, Michal Homcly, j|n Vartala Štefan Vrtielia, Ján Placby és másokon kívül nagyban hozzájárultak az ifjú bányásztanulók is. Csehszlovákia szakszervezetei tooolnak a doigozók jólétének fokozásáért (Folytatás az 1. oldalról.) keztetés megszervezésének jónéhány vállalatában tapasztalható hiányosságait. Az igazgatói alapból, amelyet a vállalatok gyakran nem használnak föl teljesen, tavaly már maguk a műnkások építettek és rendeztek be új üzemi étkezőket, vörös sarkokat és zuhanyozókat. A munkások a lakóházépítéshez is segítséget kaptak. Mindebből kitűnik, milyen sokat lehet tenni nagy beruházások nélkül is a dolgozók kezdeményezésének széleskörű kifejlesztésére. Minit Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának januári ülése rámutatott, a dolgozók munka- és életkörülményeiről való gondoskodás szempontjából a szénipar volt az egyik legelmaradottabb terület. Ennek következményei hátrányosan hatottak a széntermelésre. A Szakszervezetek Központi Tanácsa nemrég határozott intézkedéseket tett e hiányosságok mielőbbi megszüntetésére. A munkavédelmi intézkedések és a biztonsági berendezések megjavítása is a dolgozókról való gondoskodás megnyilvánulása. Mellesleg a szakszervezeti szervek és a szakszervezetek üzemi szervezetei máig is kevéssé törődnek ezekkei a kér. (lésekkel. Ennek az az oka, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok lebecsülik ezt a fontos teendőt, to"ábbá, hogy a munkavédelmet és a biztonsági berendezéseket szűken értelmezett termelési és pusztán technikai problémának tekintik. Még gyöngén folyik a munkások közt az olyan fölvilágosító munka, amely elősegíthetné a kellő munkavédelmi rendelkezések szigorú megtartását. Másként áll a dolog a társadalombiztosítás kérdéseivel. A társadalombiztosítás ugyanis most telje, sen a szakszervezetek feladata, s minden szakszervezeti szerv és az egész szakszervezeti aktíva nagy figyelmet fordít az ezzel kapcsolatos kérdésekre. A népbiztosítási bi. zottságok a szakszervezetek legtevékenyebb bizottságai az üzemekben. De ezeknek a bizottságoknak a munkája is javarészt abban merül ki, hogy a munkásoknak és az alkalmazottaknak betegség esetén kifizetik a táppénzt, de az egészségügyi óvóintézkedésekkel, a sze. mólyi és a munkahigiéniával, a dolgozók egészségvédelmi követelményeinek kielégítésével nem törődnek kellőképpen. A szakszervezetek évről évre jobban gondoskodnak a dolgozók üdültetéséről. 1953-ban több mint 300 ezer dolgozó üdült a Szakszervezetek Központi Tanácsának hazánk festői szépségű fürdőhelyein és hegyvidékein levő üdülőhelyein. Az idén jónéhány üdülő az egyes szákszervezetek központi bizottságainak' elsősorban a bányászszakszervezet központi bizottságának közvetlen kezelésébe kerül. Tehát még jobbak lesznek a dolgozók üdülésének feltételei. A » Tart ós békéért, népi demokráciáért« c. lapban megjelent cikkből. A NEPNEVELÖK SEGÍTSÉGÉRE A bratislavai volt városi tanács munka- és szociális ügyosztályának „érdemei" 1929-193ľ-ben Alkotmányunk kimondja a polgá- I roknak a munkához való jogát, melynek gyakorlati biztosítása a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik. A nemzeti bizottságfok ; munkaügyi osztályai mindenkinek , lehetőséget nyújtanak a szakkép- , zettségének, tudásának megfelelő elhelyezkedésre. Nálunk nincsenek munkanélküliek, sőt ellenkezőleg, esti tanfolyamokon és különböző szakiskolák segítségével képeznek ki szakembereket, hogy leküzdjék a munkaerőhiányt. Ezzel szemben a reakció által oly sokszor emlegetett „első köztársaság" alkotmánya nem deklarálta a munkához való jogot, de egyébként sem volt meg a lehetősége e jog realizálására. Sok volt akkor a munkanélküli, akik minden nap nagy csoportokban gyülekeztek a bratislavai városháza előtt munkát, vagy segélyt követelve. A városi tanács még a legjelentéktelenebb állásra is pályázatot írt ki. Nem volt lehetőség a képesség és tudás szerinti elhelyezkedésre, mindenki megragadta azt az alkalmat, amely éppen kezeügyébe jutott. Bizonyítékul szolgál a következő: A városi tanács pályázatot írt ki a színházban megüresedett kulisszatologatói állásra. A pályázat nyomán ügyvédek, orvosok, kereskedősegédek, hivatalnokok, nyugdíjasok, munkások jelentkeztek. A hóhéri állásra meg éppenséggel 13 egyetemi végzettségű egyén tartott igényt. (Slovenský denník 1929. I. 18.) Lássuk azonban, mit tett az akkori városi képviselőtestület a munkanélküliek és a munkaalkalmat keresők érdekében ? Megszavazott 700.000 Kčs összegű rendkívüli évi pénzsegélyt 1500 család számára, vagyis egy család számára napi 1.26 koronát, (Úradné zprávy 19E0. VII. évf. 12. sz.) Ugyanakkor a kenyér hivatalos ára ; 1.90 korona volt. Ráadásul még 1 példátlan volt a lakásuzsora, mert még a legprimitívebb külvárosi szoba-konyhás lakás havi lakbére is 300—350 korona között ingadozott. Folyósították az ú. n. genti segélyt, a minisztérium által költségvetésileg megszabott és át nem léphető állami segélyt, mely azonban nem haladta meg a heti 20 koronát egy I egész család számára. Voltak levesés tejakciók gyermekek és anyák részére, ezenkívül élelmiszert osztottak szét De vájjon miféle élelmiszer lehetett ez? A munkanélküliek és családjuk számára romlott szalonnát juttattak. A Notre Dame-iskolában elhelyezett munkanélküli hajléktalanok megbetegedtek a romlott szalonnától. Amikor ez a botrány nyilvánosságra jutott, a városi tanács tagja azzal védekezett, hogy ,,az asszonyok és gyermekek bizonyára túl sokat ettek és ezért lettek roszszul, mert még a jóból is megárt a sok". (Az irattárban található eredeti 36.285 sz. 1929. fogalmazvány alapján.) Az ingyenes gyermekmenhelyeken pedig a Svoradov-internátus ételmaradékait osztották szét a gyermekek között. (Slov. denník 1929. I. 18.) Ezek a botrányok azonban csakhamar elültek. Nagyon is érdekében állt ez a városi tanácsnak, mert tagjai egyúttal a város ellátói is voltak. (Például Ludwig és mások.) A városi tanács több, rendkívüli szükség-munkát rendelt el, így például a volt Üj-utca, Vám-utca, a volt Jakab városbíró-tér és a mostani Vazov-utca kövezési munkáit. Ma, amikor ezen a kövezeten járunk, talán már senkinek sem jut eszébe, hogy itt 132 szerencsétlen munkanélküli dolgozott, akiknek a város tanácsa kénytelen volt ezt a munkát adni, hogy „enyhítse" a tömegnyomort. Ugyanaz a története a Miletič-utcán épü'lt kislakásoknak, a Récsei-út járdáinak, a volt Stollwerck-utcai kanalizációraafc, a Kolibán lévő hydrantok és vízvezetékcsövek és a Dinamit-gyárból a volt Széna-térig terjedő villamoskábelek lefektetésének és így tovább. Hogyan járt el azonban a városi tanács a munkaalkalmat keresőkkel szemben ? Minden munkára ugyanis sokkal többen jelentkeztek, mint ahány emberre szükség volt. A „munkásfeleslegnek" küátásba helyezett jól fizetett munkát a „későbben" tervezett nagyarányú építkezéseknél. Ezzel a hitegetéssel elérte, hogy a munkások forradalmi hangulata egyidőre lecsillapodott, habár a városi tanács jó tudta, hogy ezekre a célokra nincsen költségvetési lehetőség. (Ürad. zprávy 1930. 31. sz.) De ugyanakkor készült megszavazni költségvetésileg elő nem irányzott magas jutalomdíjakat az egyes városi vállalatok vezetőembereinek, mint például Hirtlnek, a városi villanymüvek vezetőjének, aki „szorgalma" elismerésének fejében a várostól „szerény" 25.000 Kis dijat követelt. A városi képviselőtestület a munkakeresők nyilvántartását is tudatosan meghamisította. A munkaalkalmat keresők közé nem számította azokat, akik az összeírás idején alkalmi, vagy átmeneti munkához jutottak, sőt az összeírási jegyzék használati utasításának 7. pontja értelmében az sem volt munkanélkülinek nevezhető, aki az össze írás napján vizsgálati fogságban volt, vagy beteg volt. Mindezeknél az utolsó rendes munkahelyüket írták be. Nem tekintették munkanélkülinek azokat sem, akik nem teljes munkaidőben dolgoztak, sem azokat, akik a sztrájk, vagy vállalatzárás miatt nem dolgozhattak, sem pedig az iskolák végzettjeit, akik munkaalkalomért folyamodtak. (Ürad. Zprávy 1931. 29. sz.) A valóságnak tedatos elferdítése is azt a célt szolgálta, hogy az emberek ne fogják fel tömegkérdésnek a munkanélküliséget és ne lépjenek fel tömegesen a kapitalista gazdasági rendszer, mint a munkanélküliség okozója ellen. A városi tanács nem átallotta a legközönségesebb eszközöket is felhasználni, hogy megtévessze a munkakeresöket. Igyekeztek egymás ellen uszítani a bratislavai szlovák, cseh, német és magyar munkanélkülieket éhezőt az éhező ellen. Valóságos középkori céhrendszerbeli akadályokat (feltétel volt a bratislavai illetőség, igazolás, hogy az illető Bratislavában lakik állandóan) gördítettek a vidéki munkások és munkanélküliek elé, mintha ők okoznák az egyre növekedő munkanélküliséget. Ha a város tanácsa valamiképpen rájött arra, hogy a különböző munkahelyeken „idegen" munkások dolgoznak, elrendelte azonnali elbocsátásukat, vagy meghagyta a vállalatoknak, hogy az idegen munkásokat bratislavai munkásokkal oseréljék ki. Továbbá a legtöbb pályázati hirdetmény egyik feltétele az volt, hogy a vállalatoknak nem szabad gépesítést alkalmazniok. Ilymódon iparkodott a bratislavai városi tanács bebizonyítani, hogy a növekvő munkanélküliség egyik főokozója a gépesítés. Hadd lássuk már most, mit mond a városi tanács jegyzökönyve... „A városi tanács ezennel elrendeli, hogy a Kárpát-utcai polgári iskola építésénél az idegen munkásokat le kell váltani helybeli munkásokkal..." (Ürad. zprávy 32/1931) Mit mond Chlasták úr, a városi szociális bizottság tagja?... ,,'A hőeltakarításnál sajnos több vidéki munkást alkalmaztak, ezért a városi tanács rendelje el a vidéki idegen munkások elbocsátását..." (Ürad. zprávy 6/ 1931) Martinék úr, a képviselőtestület másik tagja pedig eképpen nyilatkozott. • • • „Ellene vagyok, hogy cseh és morvaországi munkásokat is alkalmazzanak nálunk ..." (Ürad. zprávy 14/1931.) A városi tanács rendelkezései miatt a nem öntudatos munkások között viszály tört ki. A kenyérért való rettegés a munkások között konkurrenciához vezetett, mert a vidékiek olcsóbb munkabérért is hajlandók voltak dolgozni, mások pedig bérrontókká váltak azzal, hogy a megállapított béren kívül még „rádolgoztak", amiért a városi tanács elhatározta, hogy rendőrileg fogja ellenőrizni az Unitas-lházak és a városi takarékpénztár építésénél foglalkoztatott munkásokat. Ez a konkurrenciaharc Hromada építési vállalkozó és más kapitalisták malmára hajtotta a vizet, mert így úgyszólván ingyen munkaerőkhöz jutottak. A pallérok természetbeni ajándékok ellenében inkább a vidéki munkásakat alkalmazták s ezt azzal indokolták meg, hogy vidéki munkás sokkal erösebb a városi elgyengült munkásoknál. (Ürad. zprávy 14/1931.) Amint látható a városi tanács minden eszközt felhasznált — a nemzetiségek egymás ellen uszítását, a helyi patriotizmust, a vidék és a város közötti ellentét kiélezését — hogy elterelje a figyelmet a valódi bűnösökről, a kapitalistákról. Ezzel ellentétben a mi nemzeti bizottságaink a különböző hivatalokban, üzemekben, gyárakban mindenkinek egyforma munkalehetőséget nyújtanak nemzetiségre, lakóhelyre való tekintet nélkül. Autóbuszjáratok szervezésével gondoskodnak arról, hogy minél nagyobb számban vehessenek részt a vidéki dolgozók is a Bratislavában folytatott munkákban, sőt munkásotthonokat is létesítenek számukra. Ma mindenki szorgalma és munkateljei sítménye szerint kapja meg jutalmát s mindez kizárja a protekciót, egyazon munkának különböző módon való díjazását, a munkások közötti konkurrenciát, mely a múltban a bér leszorításához vezetett. A nemzeti bizottságok ezen fontos feladatoknak csak azért tudnak megfelelni, mert a munka- és a termelési eszközök szocialista tulajdonba mennek át és ezzel egyetemben megszűntek a gazdasági válságok s az abból eredő munkanélküliség. Dr. Lehocký Terézia