Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-23 / 46. szám, kedd

% ujszg 1954. február 23

a, A Borisz Godunov bemutatója a prágai Nemzeti Színházban Beszámoltunk már airiról, hogy NyikoláJ Szeverjanovics DombrovsSkyj, a moszkvai Nagy Színház rendezője készíti elő Muszorgszkij hatalmas népi operájának bemutatóját a prágai Nemzeti Színházban. Az opera új betanulása — a cseh zeneművészek és a szovjet rendező, művészet alkotó együttműködésének legújabb megnyilvánulása — toválbbi jelentős állomás Csehszlovákia és a Szovjetunió népednek testvéri kultűrkapcsolatalnak kiépítése terén. A bemutatót Antonín Zápotocký köztársasági elnök elvtárs, a párt, a kormány és a baráti államok diplomáciai képviselői jelenlétében tartották meg. Az orosz operairodalom e nagy alkotását Prágában 1910-ben mutatták be először a Nemzeti Színházban. Borisz Godunov nehéz szerepét olya

n kiváló művészek énekelték a múltban, mint például Saljapŕn vagy Zitek nemzeti művész. A mű mostan-; bemutatója, kiállítáisa és előadása a Nemzeti Színház művészi és műszaki kollektívájának példás és áldozatkész együttműködését dicséri. Az előadás lényegében teljesen megegyezik a moszkvai Nagy Színház klasszikus rendezésével és Muszorgszkij eredeti koncepcióját fejezi ki, mely sze rint a cselekmény legfőbb szereplője maga az orosz nép. Ezt a népet legpontosabb árnyalatokig művészileg kidolgozott előadásban a szólisták, a hatalmas kar és a zenekar mesterien szólaltatják meg Chalabala érdemes művész főkarnagy vezényletével. A kettős szereposztás kivääó művészei a címszerepben Rudolf Asmus és Pŕemysl Koči, Marié Podvalová államdljas és Zdenka Hrnčífová, Ivo Židek és Benő Blachut államdíjasok, Eduard Haken államdijas és Barel Kalaá, stb. A kiállítást, a képek színessége, a kosztümök gazdagsága Joeef Svoboda képzőművész jó munkája. Mindkét bemutatónak óriási sikere volt, a szovjet rendezőt és a művészeket szűnni nem akaró ünneplésben részesítették. A Nemzeti Színház operaegyüttese teljesítette hivatását és nagy érdeme, hogy a gazdag szláv zenekultúra egyik leggyönyörűbb művét a szerző eredeti elképzelésében mutatta be köztársaságunk művészetéért rajongó hálás közönségének. Az előadás után az egybegyűlt művészek körében Jífí Pauer, a Nemzeti Színház operaegyüttesénelk igazgatója megköszönte a szovjet vendégrendezö munkáját és hozzáintézve szavait, többek között ezt mondta: ,,Olyan nagy művészt ismertünk meg önben, aki szereti az embert. Hatalmasan bővítette a szovjet em. bérről való elképzeléseinket és szép emlékeinket. Üjból megszilárdította a szovjet föld ós a szovjet emberekhez fűződő nagy szeretetünkét. Három hónapi örömteli munka után a Nemzeti Színház művészei, az igazgatóság, a műszaki és segéderők, valamint dolgozó népünk nevében köszönetet mondok az ön munkájáéi t, türelméért és azért a segítségért, amit munkája az új művészet szempontjából részünkre jelent." L S. Szép munkát fejtenek ki a kassai vasútállomás l u túrcsoportjai A népművészet hazánk dolgozó né. | pének életében a kulturális művészi tevékenység új szakaszát képezi, melyet népünk a kapitalizmus idején nem ismert. A nagy művészegyüttesek fellépései, amelyeknek alapja az üzemek és gyárak munkahelyein van, mindig egybe van kapcsolva egyik vagy másik üzem építő sikereivel és tömegpoMtikai munkájával. így van ez a kassai vasútigazgatósc\on is. Hónapokig tartó szorgalmas tömegpolitikai munka után a kasisai vasutasok népművészeti együttesei újból bemutatkoztak a közönségnek. A kassai Slovan termében egész es tét betöltő esztráda-műsor keretében .fellépett a 85 tagból álió zene. és énekegyüttes, a 45 tagból álló fúvós, zenekar, a 45 tagból álló tamburás, csoport és a 20 tagból álió táncegyüttes. A bemutatott műsor azt bizonyí. totta, hogy az üzemi tanács, az üzemi klub és a vörös sarok funkcionáriusai nem dolgoztak hiába. Jozef Kisely elnök, Eugen Cop, a kassai vasútigazgatóság mellett működő kultúrbiziottság elnöke és az együt tesek fáradhatatlan vezetői bebizo nyitották, hogy a dolgozó népben ha. táimais művészi értékek rejlenek. Az esztrád-műsor keretében fellépő együttesek közül a 85 tagú zene- és énekcsoport tűnt ki, amelyet Štefančik elvtárs vezet. A szlovák, cseh, .magyar és szovjet népi és művészi szerzemények előadásában teljes el. ismerés illeti meg Mária Palová, Eteia Kyselá elvtársnőket és A. Klubért elvtársat. A dalok kiválogatása ban még ie kell szögeznünk, hogy a kassai vasút:gazgatóság üzemi klub ja és vörös sarka tagjait proletárnemzetköziségre neveli. Ez nem ismeri a burzsoá nacionalizmust és így a szlovákok és magyarok öröm. teli együttműködéssel k

u'turális értékeket aCkotnak. Nagy figyelmet keltett a táncegyüttes a „Keletszlovákiai gyűrücske" számával. Hasonlóan a tamburás együttes és a fúvószenekar is hozzájárult a vasútasok eaztrádműsora sikeréhez. A művészi estet egészben véve ügy értékeljük, mint a kassai munkások, mesterek és technikusok, a vasutas ifjúság és pionírok népművészetének megnyilvánulását. Elsősorban ki kell emelnünk, hogy az üzemi tanács funkciomáriusaiihak sikerült elmélyí. teniök az üzemi klub együtteseinek tevékenységét oly mértékben, hogy i önállóan és művészi fokon léphetnek fel egész estet betöitő műsorukkal. Ezt megállapíthattuk e hó 13 án ís, amikor a pionír táncdal, és ta.rn.bu

ra. együttes Szőke sízóléénekesnővel a kassai példás dolgózók tiszteletére bemutatta a népdalok és tánook kéd. ves koszorúját. A művészegyüttesek vezetőinek azonban még többet kellene törődniök a magánénekesek hiamgkultúrá jának csiszolásával, hogy tisztább művészi teljesítményt érjenek el legszebb művészetünkben, a népművészetben. Ugyanez a szükségesség mutatkozik a népi táncoknál és a népviselet jellegének megőrzésénél. De ezek a hiányosságok nem csök. kentik a gyönyörű eredményeket, amelyeket a kassai vasútigazgatóság művészegyüttesei mostanáig elértek é® feltételezhetjük, hogy a megkezdett jó úton bátrain tovább fognak haladni. Az üzemi klubnak és a vörös sarok, nak továbbra is fejlesztemiök keli- a tömegpolitikai munkát, hogy így a vasutaiok körében jobban megalapozzák a népi alkotásnak a proletár, nemzetköziséggel teli széles mozgalmát. Eugen Vrba A NÉPNEVELŐK SEGlTSBGfiRE Milyen módon számol be működéséről a nemzeti bizottság választóinak? A törvényjavaslat nem határozza meg külön, és nem foglalkozik a módszerekkel, hogyan kell a nemzeti bizottságnak tevékenységéről és a végrehajtó szervek munkájáról, melyért szintén felelős, beszámolnia a lakosságnak. Erre a cilra sok alkalom adódik és ezek mivoltától függ a beszámolás módja. Hiszen végeredményben a nemzeti bizottság minden tagja felelős körzete választóinak nemcsak saját munkájáért, hanem az egész nemzeti bizottság működéséért is. A törvényjavaslatban vi'ágosan áll, hogy a nemzeti bizottság tagjai a választókkal táHott rendszeres megbeszéléseken beszámolva munkájukról, lehetőséget nyújtanak a vá'asztóknak, hogy a nemzeti bizottság működéséről véleményt mondjanak, a nemzeti bizottság ülésein amelyek nyilvánosak tehát a 'akosság is részt vehet. Napirenden szerepelnek itt a végrehajt^ szervek, előadói és közigazgatási ügyosztályok, állandó albizottságok jelentései és a bizottsági tagok kérdései is és a polgárság jelenlétében értékelik a munka eredményeit, a végrehajtó szervek munkáját. Az á'landó albizottságok munkatársaikkal együtt beszámolnak a nemzeti bizottság és a végrehajtó szervek munkájáról. A munka értékelésére külön'eges alkalom nyílik a nemzeti bizottságnak a költségvetés megtárgyalásánál és a szdmlák kimutatásánál. Nálunk mostanáig a tévhit terjedt el, hogy beszámo'ni^ csak az erre a célra külön összehívott gyűlésen, pontosan összeállított e.'őadás keretében lehet. A tapasztalat azt mutatta, hogy d a felfogás a nemzeti bizottság (lapvető kötelességének tisztán formális teljesítésére vezetett. A nemzeti bizottságnak akadtSk olyan funkcionáriusai, akik azt képzelték, hogy csak úgy teljesítik beszámolási kötelességüket ha terjedelmes és alaposan kidolgozott jelentést adnak e'ö a t gyakran csak kis számban összegyűlt polgárok ' jelenlétében, akik a beszámolóra nem is nagyon figye'tek. Nem az a fontos, hogy a nemzeti bizottságok működéséről előre megállapított számú jelentést dolgozzanak ki, hanem az, hogy felkeltsék a dolgozók széles rétegeinek érdeklődését a nemzeti bizottság munkája iránt. Ha a nemzeti bizottság minden megfelelő alka'mat felhasznál arra, hogy a dolgozóknak beszámoljon működéséről, teljesíti a törvényjavaslatban megállapított köI te'ességét. A handlovai bányászok elnyerték a Vörös Zászlót Február 21-e, vasárnap örömnap volt a handlovai bányászok számára. Az ünnepi gyűlésen átvették a fűtőanyag- és energetikaügyi minisztérium és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Bizottsága bányászati dolgozók szövetségének Vörös Zászlaját, amelyet 1953 utolsó negyedévében nyertek el az országos verseny keretében, amikor fejtési tervüket 109.6 százalékra, az előkészítő és tárnanyitó munkák tervét 107 százalékra teljesítették és az önköltséget 4.5 százalékkal csökkentették. 1953 utolsó negyedévében jól felkészültek az 1954. évi felemelt fejtési feladatokra. Ezt bizonyítja az a tény, hogy szénfejtési tervüket az év kezdete óta február 21-én több mint 102 százalékra teljesítették A handlovai bányászoknak azt az elhatározását, hogy feladatáikat túl akarják teljesíteni, bizonyltja a4 üzemi kollektív szerződés, amelyet az egyes munkahelyeken folytatott részletes megtárgyalás után az ünnepélyes gyűlésen jóváhagytak és aláírtak. A nováki bányászok a vasárnapi műszakban 8 vagon szenet fejtettek terven felül Jozef Tesla, a Központi Szakszervezeti Tanács első titkára felhívására a nováki bányászok február 21-én, vasárnap három műszakban tatkozó több mint 3000 csille hiányt a vasárnap reggeli műszakban már részben behozták 1240 csille szén fejtésével, ami több mint 8 vagon dolgoztak. A hónap kezdete óta mu-1 szenet jelent terven felül. A párt és a kormány legutóbbi intézkedéseinek mély elméleti megvilágításáért (Az Uj Szó vasárnapi számá. ban közöltük az alábbi cikknek első részét, mai számunkban a befejező részt közöljük.) A szocializmus alapvető gazdasági törvényének meg nem értélse egyes gazdasági dolgozók gyakorlati munkájában abban is megnyilvánult, hogy az anyagi érdekeltség kérdését lekicsinyelték és nem tudatosították azt, hogy az anyagi érdekeltség fa kazása a munkások és a parasztok tömegeit a szocialista építés nagy feladatainak teljesítésére mozgósítja. Igen ártalmas és nem marxista az a nézet, amely megfeledkezik a tömegek munkalelkesedésének és hősiességének anyagi, gazdasági feltételei, ről, amely csak az emberek cselekvésének eszmei feltételeit, öntudatosságát és meggyőződését veszi tekintetbe és elsiklik afölött, hogy felkelt, sék érdekeltségüket a szocialista termelés eredményeiben, összekössék személyes és társadalmi érdekeiket. Ezek a nem marxista nézetek ártalma

s hatást gyakoroltak mind az iparra, mind a mezőgazdaságra. Az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat feltárta ezeket a helytelen nézeteket és hangsúlyozta a dolgozók anyagi és kulturális szín. vonala gyorsabb emelésének szüksé. gét. A gazdaságpolitika terén a legközelebbi időben a kormány előtt álló fő feladatokról szóló határozat számos komoly intézkedést tett a dolgozók életszínvonalának emelésére, anyagi érdekeltségének a szocialista építés feladatainak teljesítésé. ben való fokozására. A Központi Bizottság decemberi ülése ils, mely mezőgazdaságunk kérdéseivel foglalkozott, határozataiban előtérbe ál. lítofcta a szövetkezeti dolgozók és az egyénileg gazdálkodó parasztok a mezőgazdaság fejlesztésében és növelésében való érdekeltségének kérdését és számos komoly intézkedést tett, melyek érvényesítik az anyagi érdekeltséget, az ár. és begyűjtési politikából kiküszöbölik mindazt, ami az anyagi érdekeltség alapelvének érvényesülését eddig akadályozta. Ez az a néhány komoly elméleti és ideológiai kérdés, amelyet a szocialista építés jelenlegi folyamata, pártunk Központi Bizottsága szeptemberi, decemberi és januári határozatainak megvalósításáért folyó küzdelem előtérbe helyezett. E kérdések alkotó fejlesztése a párt és a kormány határozatainak, a tapasztala, tok és a gyakorlat általánosításának alapján, küzdelem a tévea vagy ellenséges nézetek ellen nemcsak az elméleti 'dolgozók és propagandisták szűk körének, hanem a párt, állam és gazdasági apparátus minden fele. lő

s tisztet betöltő dolgozójának feladata. Azonban még mindig sok olyan felelős helyein álló elvtárssal találkozunk, akik csak szóval, de nem tettel számolták fel az elméleti ős ideológiai munka ártaimia

a lekicsinylését. Ezek az elvtársak elismerik és ismétlak azt a lenini alapelvet hogy forradalmi elmélet nélkül nincs for. radaüni gyakorlati általánosságban hangsúlyozzák az elméleti munka jelentőségét, de csak szóval. Gyakorlati tevékenységükben a mindennapi szervezési és gazdasági munka rabjai ég kézlegyintéssel intézik el az előttük felmerülő elméleti kérdé. seket. Ezek az elvtársak minden ün. nepélyes nyilatkozatuk ellenére a prakticizmus, azaz olyan nézetek rabjai maradnak, hogy a kérdések gyakorlati megoldása teljesen pótol, hatja a kérdések elméleti megvilágí. tását. Az elmélettel szemben tanúsí. tott közömbösségük miatt szemük elöl tévesztik a távlatot, megszűnnek éberek lenni a veszéllyel és az ellenséges nézetekkel szemben és ahelyett, hogy gazdasági és állami funkcióikban végzett munkájukban a társadalmi fejlődés objektív törvényeit alkalmaznák, ösztönösségbe ős voluntarizmusba esnek. Rendkívül nagy figyelmet kell for_ dítanumk az elméleti munka elmara. dottságának megszüntetésére és további fejlesztésére, mivel az építés rohamos lendülete egyre újabb kérdések elé állit bennünket, melyek sürgős elméleti megoldást követelnek. Helyes gyakorlati megoldásuk enél. kül lehetetlen. A dogmatizmus ós a betűrágás komolyan gátolja a marxista-leninista elmélet alkotó fejlesztését és alkalmazását. A dogmatizmus a marxizmus-leninizmus alkotó jel. legének és lényegének ellensége, ml. vei elszakítja az elméletet az éltető talajtól, a gyakorlattól és merev vázlattá, változhatatlan általános „hittani tételekkié' alakítja, melyeket az adott történelmi helyzetre és a konkrét történelmi viszonyokra való tekintet nélkül az élet minden szakaszán gépiesen alkalmaz. A dogmatizmus az életjelenségek figyeléséről és a gyakorlati tapasztalatoknak a marxista módszer — a materialista dialektika segítségével való alkalma zásáról idézetek halmozására, általánosan ismert absztrakt igazságok ismétlésére, üres történelmi elemzésekre és hasonlatokra irányítja a figyel, -met. A dogmatizmus e jelenségeit számos, országunkban megjelenő könyvben megtaláljuk. E művek számos szerzője formailag ugyan he. lyesen,' azonban eredménytelenül idézi és ismétli a marxismus-leniniz. mus klasszikusai müveinek és az „SzK(b)P történetéinek" tanításait és megfeledkezik arról, hogy az élet, a gyakorlat, az SzKP tapasztalatainak ée a marxizmus-leninizmus tanításainak a szocialista építés feladataival helyesen összekötött alkalmazása valamennyi szakaszon újabb, önálló feladatok elé állít bennünket, melyek önálló elméleti megoldást igényelnek. Sok szerző megfeledkezik arról, hogy idézéssel és i|smert általános igazságok állandó ismétlésével ne

m oldhatók meg az új kérdések hanem egyedül a társadalmi élet új tényelnek elméleti általánosításával, marxista módszer szerint való értékelésével tudjuk elérni e kérdések megoldását. A dogmatizmus és az idézetek halmozása azt fejezi ki, hogy nincs elég bátorságunk vizisgálni a tényeket és az életet, önálló következtetéseket levonni, hanem palástul szolgál ez arra hogy a me. rész elmélet éis az alkotó tettrekész ség hiányát leplezze. Ez az élettől, a gyakorlattól és a megoldásira váró üj kérdésektől való elzárkózásra vezet. A dogmatizmus és az idézetek halmozása eltérít a párt pártokmámyok. bam, kongresszusi határozatokban és a Központi Bizottság határozatai, ban összegyűjtött nagy politikai tapasztalatainak tanulmányozásától. A dogmatizmus szellemével áthatott könyvek és cikkek semmi újat nem hoznak a szocialista építés gyakorlatába, nem vezethetnek tettekre, nem segíthetnek a szocialista gazdaság, a népi demokratikus állam és a szocialista kultúra gyakorlati prob-' lémáinak megoldásában. Az elméleti munkához hasonlóan káros a dogmatizmus és betürágás a pártpropagandában is. A dogmatizmus és betürágás a propagandában oda vezet, hogy a párttagok és funkcionáriusok a marxizmus lényege helyett csak betűket sajátítanak el, nem az elméletet sajátítják el, mint tetteik vezérfonalát, hanem csak dogmát, gépiesen betanult formulák tömkelegét. A párt megköveteli, hogy tagjai és funkcionáriusai alkotó módon tudják alkalmazni elméleti ismereteiket, helyesen tudjanak tájékozódni a szocialista építés folyamán felmerülő új kérdések megoldásában, hogy a marxizmus-leninizmus alapjainak ismeretével önállóan tudjanak tájékozódni a bel- és külpolitikai helyzetben. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy akik kész, bemagolt formulák alakjában sajátították el az elméletet, mihelyt az élet az elmélet gyakorlati alkalmazását és eszerint való önálló cselekedetet követelt tőlük, zsákutcába jutottak. A dogmatizmus és a betürágás a propagandában nagy mértékben árt a párttagok és funkcionáriusok marx-