Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)
1954-02-19 / 43. szám, péntek
o III £Z0 1954. február 18. MEGŐRIZZÜK EMLÉKÜKET A gömöri vasércbányákban a munkaverseny kiszélesítésével ^ biztosítsák az egyen etes tervteijestést A GÖMÖRI VASfiRCBANYAK Üzemeiben la értékes felajánlásokkal csatlakoztak a bányászok a CsKP X. kongresszusa tiszteletére folyó munkaversenyhez. Néhány napja vették át a gömöri ércbányászok elmúlt negyedévi kiváló munkájukért a kormány Vörös "Zászlaját. Másodszor nyerték el megérdemelten ezt a magas kitüntetést az országos versenyben a gömöri bányászok. ^ — Az elért siker újabb sikereket ezül — mondta a zászlóátadási ünnepség után Balog László, egy idősebb rozsnyói bányász. A pártunk X. kongresszusának tiszteletére tett eddigi felajánlások bizonyítják, hogy valóban így van és a gömöri bányászok ez évi tervüket is hasonló vagy még nagyobb sikerrel akarják teljesítem. Össz. üzemi méretben csaknek 10.000 tonna vasérc terven felüli kibányászá sát vállalták eddig és 350 méter bányafoilyosó kihajtását, hogy a terv túlteljesítéséhez elegendő fejtési helyet biztosítsanak. Sok szép egyéni vállalás alapozza meg a bányászok ősszüzemi felajánlásának teljesítését az egyes üzemekben. Vashegyen csaknem minden bányász belekapcsolódott a versenybe. Itt a felajánlásokat úgy szervezték meg, hogy nem száza, lékokat, hanem a normán felüli kibányászott csillék számát vették irányadóul. Bélán János vashegyi bányász csoportjával 20 csille vasércnek terven felüli kibányászására tett fölajánlást, ugyanannyit vállalnak most mások is, köztük Herich János. Az Ilyen konkrét felajánlásokat könnyű ellenőrizni. A többi bányaüzemekben is széles körben kibontakozott a kongresszus tiszteletére folyó munkaverseny. A TERV TÚLTELJESÍTÉSÉÉRT folyó harcnak leghathatósabb segítője a szocialista munkaverseny. Fontos feladata az üzem vezetösé. gének, a technikusoknak, a, szakszervezeti funkcionáriusoknak és a kommunistáknak, hogy ezt a segítséget jól felhasználják, helyesen szervezzék és irányítsák, gondoskodjanak élénkségéről és rendszeres értékeléséről. Teremtsék meg a jó verseny alapjait. A gömöri bányaüzemekben az elmúlt évben sokat fejlődött a szocla. lista versenymozgaiom. Rozsnyóbá. nyán példáuj áprilisban az összmunkásSágnak csak 29.2 százaléka volt bekapcsolva a versenybe. Júliusban már 36 százalék volt a versenyző bányászok száma, decemberig pedig 60 százalékra emelkedett. A versenyszellem kivált a föld alatt dolgozó bányászok kö. zött volt jó, akiknek 86.5 százaléka versenyez. Hasonlóképpen a többi bányákban is jelentősen megszaporodott a munkavesenybe aktívan bekapcsolódott' bányászok száma. A verseny továbbfejlesztéséhez azonban, mint már fent említettük, elkerülhetetlenül szükséges a szakszervezet és az üzemvezetőség helyes irányító és szervező mun. kíja. Elsősorban a szakszervezeteknek keli szívén viselnie a munkaverseny fejlesztését. Sajnos, sok esetben a verseny formálissá, gépiessé válik, amiatt, hogy az említett szervek nem törődnek kellően a versennyel. "így van ez Rozsnyóbányán és néhány más üzemben, ahol ez ideig még nem gondoskodtak megfelelően az ősszüzemi fölajánlásnak egyéni vállalásokkal való biztosításáról. Rozsnyóbányán az üzemi tanács irodájában például nyoma sem volt a bányászok Kiajánlásainak, csak annyit tudtak róla, hogy voltak felajánlások, és azokat továbbították az igazgatósághoz. Még az ősszüzemi fölajánlás nagysága felöl is csak telefonon érdeklődtek az igazgatóságnál. Iyen körülmények között nehezen biz. tositbatják a felajánlások teljesítésének ellenőrzését. AZ AGITÁCIÓS MUNKA hiá nyosságát bizonyítja az is, ami például a Szadlovszky- tárna egyes munkahelyein tapasztalható. A szocialista verseny egyik alapföltétele a szilárd szocialista munkafegyelem. Nem lehet azonban a munkafegyelem szilárdságáról beszélni ott, ahol egyes alkalmazottak vonakod nak teljesíteni a vezetők utasításait, ahogy az gyakran előfordul az említett üzemben. Nemrégen például, amikor nátjialáz miatt többen elmaradtak a munkából, a munkavezető Jakab János vájárnak , egyik segédvájárját Lenkei vájár megbetegedett munkatársa helyére osztotta be. Jakab János azonban Melicher részlegvezető utasítására sem engedte át munkatár. sát, noha-, a másik munkahelyen nagyobb szükség lett volna rá. Emiatt Lenkei vájárnak január 11én egymagában kellett dolgoznia a fejtésén, ami jónéhány csille vasérc elvesztését jelentette. Szükséges, hogy állandó meggyőző munkává] hasonló jelenségeknek elejét vegyék. Ugyancsak a népnevelői munka aktivizálását sürgeti az is, hogy a bányában sokan még nem is tudnak a X. pártkongresszus tisztele. Vére folyó versenyről, nemhogy felajánlást tettek volna rá. Hamrák István és Malatinsky János vájá rok az egyik fejtési munkahelyen azt mondták, hogy őket még s^iki sem figyelmeztette a versenyre. Fábik László, Borzov'cs Ferenc vájárok ugyanígy nyilatkoznak Jozef Reitmajer kohó. és ércbányaügyi miniszter, aki személye sen adta át a Vörös Zászlót a gömöri bányászoknak, az egybegyűlt bányászok előtt tartott beszédében különösen kiemelte a vasércfejtési i erv egyenletes teljesítésének fontosságát. Ezen a téren ugyanis még min. dig sok hiányosság fordul elő. A februári első dekád tervét sok bányában nem teljesítették. Alsósajón például csak 85.8 százalékot értek el, Rozsnyón 87.8 százalékot Dernőn 75 százalékot. Vashegyen 70.9 százblťkot. A hónap eleji lemaradás mindig a hóvógi rohammunkához vezet, ami természetesen mindenféle zavarokat okoz az üres csillében, sűrített levegő és energiaellátásban, vasúti kocsikban. Az üzemek vezetőségének, de minden bányásznak is az eddiginél sokkai hathatósabban kell küzdenie az egyenletes tervteljesítés biztosításáért. A munkaszervezés hiányosságainak, a gépi berendezések zavarainak kiküszöbölésével, a tervnek munkahelyekre való helyes felbontásával, a munkaidő jő kihasználásával és minden munkahelyen, ahol megvan rá a lehetőség, az új munkamódszerek bevezetésével kell küzdeni. AZ tJJ MUNKAMÓDSZEREK bevezetésével sok szép eredményt értek el a gömöri ércbányákban. Der.nön, Máriabányán, Bisztrón, minden egyes bányában, ahol alkal. mázzák, elismerőleg beszélnek róluk a bányászok. A műszaki dolgozók azonban eddig korántsem tettek meg mindent a gazdaságo. sabb munkaformák meghonosítására. Sokkal nagyobb igyekezetet kellene kifejteniök ezen a téren, sokkal jobban kellene kihasználni az összes lehetőségeket, hogy a bányászok munkáját megkönnyítsék és a terv egyenletes teljesítését biztosítsák. Gál László Kilenc éve annak, hogy a fasiszta Tiso-kormány bestiális módon kiszolgáltatta hazánk és pártunk hü harcosait, a mi drága elvtársainkat a német Gestaponak. Hosszú évek bebörtönzése után, nem egészen két hónappal hazánk fe 1 szabadulása előtt, 1945. február 19-én a korahajnali órákban géppisztolyos SS-legények leponyvázott katonai gépkocsikon elhurco'tak több mint 200 politikai foglyot. Elvtársaink szemében egy kérdés lángo t. Hová viszik őket? Közös vesztőhelyre, vagy koncentrációs táborba? Hová? A száguldó gépkocsik ponyvanyílásain látják a lebombázott Bécs városát. Ügy látszik — suttogják maguk között — koncentrációs táborba visznek bennünket. Me'k előtt búgnak a repülőtámadást jelző szirénák. Az SS-legények kiugrá'nak az autókból és az autók alá, a terebélyes fáik mögé bújnak. A parancsnok ordít: „Wer absteigt, v/ird gleich erschossen!" — „Aki leszáll az autóról, azt rögtön le'őjük!" Az angol-amerikai repülőgépek már ott keringenek teljesen leereszkedve a fejek fellett és géppuskáikká' tüzelnek. Vájjon csupán a sors véleťenje volt-e a repülőtámadás. Hatása borza'mas volt! Halottak és sebesültek tízesével lepik a fagyos februári havat. S ami a legborzasztóbb, a7. SS-legények nem engedik az életben maradt és ép politikai foglyoknak, hogy nehezen sebesiiH és haldokló elvtársaiknak segítsenek, vagy betakarják a vérveszteségtől elgyöngült fagyoskodó testüket. Az épségben maradt foglyokat elkülönítették a sebesültektől s elhajtották a legköze'ebbí koncentrációs táborba, Melkbe. Később odaszámították a nehéz sebesülteket is. Lerakták őket az udvarra és egész éjjelen át ott feküdtek a földön, fagyban, takaró és segély nélkül éťen, szomjan. Másnap az életben maradottakat bedobá'ták egy fűtetlen helyiségbe, ahol minden segély nélkül, szörnyű kínok között pusztu'tak el. Ki tudná elfelejteni a fasizmusnak e szörnyű rémtetteit! így pusztították il szeretett pártunk élharcosait a német fasizmus Szlovákiában a szénfej tési terv jó I teljesítéséhez hozzá akarnak járulni a bányaüzemek üzemi konyháinak dolgozói is, mégpedig a tálalt ételek minőségének javításával és változatosságával. A kezdeményezés a pótori üzemi konyha dolgozóitól indult ki, akik szocialista munkaversenyre hívták a handlovai és nováki barbár „paradicsomában"! így pusztult el Janko Osoha elvtárs és pártunk Központi Bizottságának három tagja egész családjával. Karol Cernocky elvtárs, az illegá'is párt kerületi titkára, a mindig mosolygó, kedves Lečko elvtárs, Szabó Pista elvtárs aki vágyva várta, hogy kát kislányát ne csaik a börtön rácsán keresztül láthassa. így pusztult el Márkul professzor, aki az uto'só szó jogán bátran vágta bírái szemébe„Meg kellett írni népünknek az igazságot. Az önök újságjaiban ennek ellenkezőjét írták". Koh n Béla, akj versekbe öntötte szíve szeretetét pártja iránt és versekben gondolt távolban lévő családjára, Kucsera, aki a börtön rácsain keresztül suttogta menyasszonyának; „Nemsokára szabadok leszünk s aztán mienk az élet!" Ambos Géza, S. Zinbauer E. Guderna, ing. Szóbei, L. Exnár, J. Grič, A. Strachota, A. Kaiser, J< Réichel, F. Baierling, Sz Petrusovsky e'vtársak és még Sokan mások, azért, mert a munkásosztály jogaiért, a munkáért, kenyérért harcoltak. Azért, hogy a munkanélkülieknek, az éhségtől elgyötört, munkái kérő proletároknak kenyér helyett ne ólomgo'yókkal feleljenek a zsarnokaik! Azért, hogy ne legyenek éhes és rongyos proletárgyerekek é s a gondoktól s éhségtől idő előtt mégöregedett munkásasszonyaink! Hogy a munka kenyeret és örömteljes, vidám életet biztosítson minden dolgozónak! Harcunk nem volt hiábavaló. A dicső Szovjet Hadsereg segítségével leráztuk magunkról a kapitalistaimperialista^ rothadt rendszer béklyóit, s ezzel együtt megszüntettük a munkanélküliséget is. Ma a Munka dala mellett építjük szép hazunkat pártunk és kormányunk vez&ésével. ígérjük nektek elhunyt elvtársaink, hogy soha le nem térünk arról az útról, amelyen ti jártatok, s minden erőnkkel harcolni fogunk a bekéért, az egész világ békéjéért, hogy soha többé ne ismétlődjenek meg hazánkban, de sehol a világon a február tizenkilencedike borzalmai. ÖZV. Dr. Márkus Sándorné I üzemi konyhák dolgozóit. A verseny feltételei: Az ellátás minősége, az étrend változatossága az üzemi étteremben, az űzesd konyhában a tálalás pontossága és az evőeszközök és konyhaedények tisztasága. A handlovai üzemi konyha dolgozói a verseny feltételeit elfogadták. Javul a bányászok élelmezése 1938 őszén feldarabolták Cseh. Szlovákiát. A nyugati nagyhatalmak és a csehszlovák burzsoázia — beleértve a csehszlovákiai magyar és német nagybirtokosokat nagytőkéseket, Esterházyékat, Henleinékat és a többi ingysnélőt — Csehszlovákia népeit martalékul dobták Hitlernek. Nem azért tették ezt, hogy elhárítsák a háború veszélyét, megvédjék a Masaryk áítai oly sokat hangoztatott „100 éves békét", ahogyan ezt a néppel el szerették volna hitetni. Hiszen mindgnki előtt ismeretes, hogy a világ burzsoáziája a Szovjetunió cilen, a munkások és parasztok első és akkor még egyedülálló állama ellen készítette elő az új, véres háborút. Az is közismert dolog, hogy ezekben az előkészületekben tevékenyen részt vett a csehszlovák burzsoázia is. amelynek po'itikaí vezére Masaryk, később Masairyk „tanítványa", Benes volt. A világ burzsoáziája tehát azért áldozta fei Csehszlovákiát, hogy Hitler expanzióját a Szovjetunió felé irányítsa. Ezzel akarta burzsoáziánk ugvfinakkor biztosítani uralmát a nép fölött. Milyen volt a helyzet belpolitikai viszony.atban 1938-ban? Csehszlovákiának jói felszerelt hadserege volt, a nép védekezni akart a fasizmus ellen. Ezt bizonyítja az 1938. évi májusi és szeptemberi mozgósítás is. Csakhogy az állam és gépezete, a különböző államszer. vek és a közigazgatás szervei nem a nép érdekeit szolgálták, hanem a burzsoázia kezében a nagytőkések és a nagybirtokosok érdekeit. Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja évek hosszú során keresztül küzdött a népi szervek megteremtéséért, a népfront kormányáért, hogy megszervezze a hitleri fasiszta veszedelem ellen az ország népi védelmét, s így megakaCsehszlovákia Kommunista Pártja — a nemzeti bizottságok megteremtője dályozza a fasizmus uralomra jutását Csehszlovákiában. A burzsoá, ziának azonban mindenféle ígéretekkel ^ a különböző jelszavakat hangoztató pártok segítségével sikerült fenntartania a szétforgácsoüt állapotot, s így Csehszlovákia népeit a fasizmus hat évig tartó rabszolgaságába dönteni. Pártunk, a dolgozók érdekelnek egyedüli igazi képviselője, haroolt a burzsoá kapitulációval. Mindvégig szervezett politikai erő maradt, s az árulás másnapján új feltételek között, illegálisan folytatotta az árulók és a fasizmus elleni harcát, megkezdvén ugyanakkor a nemzeti felszabadító harc szervezését. Gottwald elvtárs 1938. okt. 11én, a nemzetgyűlés állandó bizottságában mondott beszédében felhívta a munkásságot, hogy létesítsen egységes munkásszervezeteket. Figyelmeztette Csehszlovákia dolgozóit arra a veszélyre, amelyet a fasizmus jelent és rámutatott arra, hogy a dolgozó nép csakis egységes harccal védheti meg magát. Ebben az időszakban az illegális pártsajtó és pártszervezetek számtalan tömegakciót szerveztek, ame. lyek az egész világ előtt bebizonyították, hogy Csehszlovákia népei ellenségei a fasizmusnak. Pártunk fáradhatatlanul kovácsolta egybe a nép egységét, s hogy az ellenállás még szervezettebb, egységesebb legyen, és abban a dolgozók valamennyi rétege részt vegyen. Kitűzte a nemzeti felszabadító .harc helyes irányát s 1942 őszén pártunk a moszkva: rádión keresztül felhívta a népet- „tegyetek egységesek nemzeti felszabadító harcotokban. Az ellenség elvette tőletek a harc legális szervezeteit; alapítsatok ilyen szervezeteket illegálisan, titkos nemzeti bizottságok formájában, a nemzeti ellenállás összes alkotó része képviselőiként, a megszállók elleni harc szervezőiként ma, és mint a népakarat a nemzeti ön-, állóság megvalósítói holnap ...'' Ugyanakkor felhívta a népet a partizánmozgalom megszervezésére. A munkások, a dolgozó nép előtt nem volt ismeretlen a nemzeti bi. zottságok fogalma. Már az első világháború idején létesültek a munkásság vezetésével nemzeti bizottságok, a Habsburg-uralom elleni harc megszervezői. És hogy a nemzeti bizottságok nem váltak azután a nép. hatalom szerveivé s végül is a csehszlovák burzsoáziának sierült őket bürokiratius, népellenes közigazgatási szervekkel helyettesíteni, ez csak annak tulajdonítható, hogy a szociáldemorata vezetők elárulták a munkásságot, a dolgozó népet, és a burzsoázia kezére játszották a hatalmat. A fasiszta uralom alatt megszervezett nemzeti bizottságok sem voltak a burzosáziának ínyére. De Benesék, a londoni burzsoá emigrá ció akor még nem mert. nyíltan fellépni a nemzeti bizottságok szervezése ellen. A nép pedig a megszállt Csehszlovákiában megalakította az illegális forradalmi nemzeti bizottságokat, a kommunista párt vezeté sével. amely következetesen harcolt a nép érdekeiéirt. A burzsoázia előre félve a népi hatalomtól, igyekezett aláásni a nemzeti bizottságok te- ! kintélyét ős szilárdságát és ezért a i londoni rádión keresztül tétlenségre akarta bírni a népet, azzal a jelszóval, hogy: „Az ellenség úgyis túlerőben van, s kár minden egyes emberünkért, ak-; a karmai közé kerül." Ha tervük sikerül, aláaknázták volna a nemzeti felszabadító harcot is. A burzsoáziának azonban nem sikerül* a népet »fékentartania«. A nép fokozta a harcot, s a nemzeti bizottságok szerepe, tekintélye növekedett a felszabadulásért folytatott harc döntő pillanatának közeledtével. A nemzeti bizottságok tevékenysége awa az időszakra irányult, amikor majd a felszabadult hazában, mint a nemzeti egység és önállóság, a nép szervei megszervezhetik az építő munkát. Közben nyugaton a csehszlovák katonai alakulat tisztjeit Benesék arra készítették elő, hogy majd mint járási főnökök, a felszabadult országban a »rend« és a »nyugalom« biztosítói lesznek. Egyszóval a burzsoázia katonai diktatúrát akart bevezetni, amely a nép ellen irányult volna. Csakhogy számításuk csődöt mondott. A nép a Szovjet Hadsereg által felszabadított területeken a nemzeti bizottságokat az új, népi hatalom szerveiként vá. lasztotta megj S a kassai kormányprogramm, amelyet a kommunista javaslat alapján fogadtak el, jogilag is leszögezte a nemzeti bizottságok küldetését azzal a megállapítással, hogy a nemzet? bizottsárok a népi hatalom és a néni köz. razgatás törvényes szervei. Hasonlóképpen, mint 1918 után, az 1945-ös felszabadulás után i s a burzsoázia arra törekedett, hogy a hatalmat kiragadja a nép kezéből, hogy a nemzeti bizottságokat törvényen kívül helyezze. A. burzsoázia nagy erőfeszítést fejtett ki, hogy az új alkotmány, amelyet az 1946 tavaszán megválasztott alkotmányhozó nemzetgyűlésnek kellett volna elfogadnia, ne számoljon a nemzeti bizottságok rendszerével. Azzal érvelt, hogy elég, ha a nép hat, évenként megválasztja a nemzetgyűlést, s a közbeeső időszakban a nemzet, gyűlés által hozott törvényeket teljesíti, nem szükséges, hogy még egy »külön« hatalmi szerv legyen — a nemzeti bizottságok rendszere. Dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével szétzúzta a burzsoázia ezen új próbálkozását is, s 1948 februárja a nép döntő győzelmét jelentette a burzsoázia felett. Azóta nagy utat tettünk meg. Befejeztük a kétéves tervet s a gottwaldi ötéves tervet is. Ez nagy lépésekkel vitte előre a szocializmus építését hazánkban A nemzeti bizottságok is sok nehéz feladatot megoldottak, S most pártunk kezdeményezésére. kormányunk a nép elé terjesztette a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslatot, hogy az eddigi tapasztalatok alapján, a mai követelményeknek megfelelően átszervezze a népi szerveket. hogy még jobban és tökéletesebben töltsék be szerepüket, telje, sítsék feladataikat a népakarat ne. vében Ezért valamennyiünk joga, de ugyanakkor kötelessége is, hogy tévékenyen bekapcsolódjunk a nemzeti bizottságok választását megelőző kampányba. a nemzeti bizottságok építő munkájába, hogy még nagyobb lépésekkel haladhassunk előre a szocializmus útján. Rabay Zoltán, a SzlKP Történeti Intézetének munk»