Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-19 / 43. szám, péntek

o III £Z0 1954. február 18. MEGŐRIZZÜK EMLÉKÜKET A gömöri vasércbányákban a munkaverseny kiszélesítésével ^ biztosítsák az egyen etes tervteijestést A GÖMÖRI VASfiRCBANYAK Üzemeiben la értékes felajánlások­kal csatlakoztak a bányászok a CsKP X. kongresszusa tiszteletére folyó munkaversenyhez. Néhány napja vették át a gömöri ércbá­nyászok elmúlt negyedévi kiváló munkájukért a kormány Vörös "Zászlaját. Másodszor nyerték el megérdemelten ezt a magas kitün­tetést az országos versenyben a gö­möri bányászok. ^ — Az elért siker újabb sikereket ezül — mondta a zászlóátadási ün­nepség után Balog László, egy idő­sebb rozsnyói bányász. A pártunk X. kongresszusának tiszteletére tett eddigi felajánlások bizonyítják, hogy valóban így van és a gömöri bányászok ez évi ter­vüket is hasonló vagy még nagyobb sikerrel akarják teljesítem. Össz. üzemi méretben csaknek 10.000 ton­na vasérc terven felüli kibányászá sát vállalták eddig és 350 méter bányafoilyosó kihajtását, hogy a terv túlteljesítéséhez elegendő fej­tési helyet biztosítsanak. Sok szép egyéni vállalás alapoz­za meg a bányászok ősszüzemi fel­ajánlásának teljesítését az egyes üzemekben. Vashegyen csaknem minden bányász belekapcsolódott a versenybe. Itt a felajánlásokat úgy szervezték meg, hogy nem száza, lékokat, hanem a normán felüli ki­bányászott csillék számát vették irányadóul. Bélán János vashegyi bányász csoportjával 20 csille vasércnek terven felüli kibányászására tett fölajánlást, ugyanannyit vállalnak most mások is, köztük Herich Já­nos. Az Ilyen konkrét felajánláso­kat könnyű ellenőrizni. A többi bá­nyaüzemekben is széles körben ki­bontakozott a kongresszus tiszte­letére folyó munkaverseny. A TERV TÚLTELJESÍTÉSÉÉRT folyó harcnak leghathatósabb segí­tője a szocialista munkaverseny. Fontos feladata az üzem vezetösé. gének, a technikusoknak, a, szak­szervezeti funkcionáriusoknak és a kommunistáknak, hogy ezt a se­gítséget jól felhasználják, helyesen szervezzék és irányítsák, gondos­kodjanak élénkségéről és rendszeres értékeléséről. Teremtsék meg a jó verseny alapjait. A gömöri bányaüzemekben az elmúlt évben sokat fejlődött a szocla. lista versenymozgaiom. Rozsnyóbá. nyán példáuj áprilisban az össz­munkásSágnak csak 29.2 százaléka volt bekapcsolva a versenybe. Jú­liusban már 36 százalék volt a ver­senyző bányászok száma, decembe­rig pedig 60 százalékra emelke­dett. A versenyszellem kivált a föld alatt dolgozó bányászok kö. zött volt jó, akiknek 86.5 száza­léka versenyez. Hasonlóképpen a többi bányákban is jelentősen meg­szaporodott a munkavesenybe aktí­van bekapcsolódott' bányászok szá­ma. A verseny továbbfejlesztéséhez azonban, mint már fent említet­tük, elkerülhetetlenül szükséges a szakszervezet és az üzemvezetőség helyes irányító és szervező mun. kíja. Elsősorban a szakszerveze­teknek keli szívén viselnie a mun­kaverseny fejlesztését. Sajnos, sok esetben a verseny formálissá, gé­piessé válik, amiatt, hogy az emlí­tett szervek nem törődnek kellően a versennyel. "így van ez Rozsnyó­bányán és néhány más üzemben, ahol ez ideig még nem gondoskod­tak megfelelően az ősszüzemi föl­ajánlásnak egyéni vállalásokkal va­ló biztosításáról. Rozsnyóbányán az üzemi tanács irodájában például nyoma sem volt a bányászok Ki­ajánlásainak, csak annyit tudtak róla, hogy voltak felajánlások, és azokat továbbították az igazgató­sághoz. Még az ősszüzemi fölaján­lás nagysága felöl is csak telefonon érdeklődtek az igazgatóságnál. Iyen körülmények között nehezen biz. tositbatják a felajánlások teljesíté­sének ellenőrzését. AZ AGITÁCIÓS MUNKA hiá nyosságát bizonyítja az is, ami pél­dául a Szadlovszky- tárna egyes munkahelyein tapasztalható. A szo­cialista verseny egyik alapföltétele a szilárd szocialista munkafegye­lem. Nem lehet azonban a munka­fegyelem szilárdságáról beszélni ott, ahol egyes alkalmazottak vonakod nak teljesíteni a vezetők utasítá­sait, ahogy az gyakran előfordul az említett üzemben. Nemrégen például, amikor nátjialáz miatt többen elmaradtak a munkából, a munkavezető Jakab János vájár­nak , egyik segédvájárját Lenkei vájár megbetegedett munkatársa helyére osztotta be. Jakab János azonban Melicher részlegvezető uta­sítására sem engedte át munkatár. sát, noha-, a másik munkahelyen nagyobb szükség lett volna rá. Emiatt Lenkei vájárnak január 11­én egymagában kellett dolgoznia a fejtésén, ami jónéhány csille vas­érc elvesztését jelentette. Szüksé­ges, hogy állandó meggyőző mun­kává] hasonló jelenségeknek elejét vegyék. Ugyancsak a népnevelői munka aktivizálását sürgeti az is, hogy a bányában sokan még nem is tud­nak a X. pártkongresszus tisztele. Vére folyó versenyről, nemhogy fel­ajánlást tettek volna rá. Hamrák István és Malatinsky János vájá rok az egyik fejtési munkahelyen azt mondták, hogy őket még s^iki sem figyelmeztette a versenyre. Fábik László, Borzov'cs Ferenc vá­járok ugyanígy nyilatkoznak Jozef Reitmajer kohó. és érc­bányaügyi miniszter, aki személye sen adta át a Vörös Zászlót a gö­möri bányászoknak, az egybegyűlt bányászok előtt tartott beszédében különösen kiemelte a vasércfejtési i erv egyenletes teljesítésének fontos­ságát. Ezen a téren ugyanis még min. dig sok hiányosság fordul elő. A februári első dekád tervét sok bá­nyában nem teljesítették. Alsósajón például csak 85.8 százalékot értek el, Rozsnyón 87.8 százalékot Der­nőn 75 százalékot. Vashegyen 70.9 százblťkot. A hónap eleji lemara­dás mindig a hóvógi rohammunká­hoz vezet, ami természetesen min­denféle zavarokat okoz az üres csillében, sűrített levegő és energiael­látásban, vasúti kocsikban. Az üzemek vezetőségének, de minden bányásznak is az eddiginél sokkai hathatósabban kell küzde­nie az egyenletes tervteljesítés biz­tosításáért. A munkaszervezés hiá­nyosságainak, a gépi berendezések zavarainak kiküszöbölésével, a terv­nek munkahelyekre való helyes fel­bontásával, a munkaidő jő kihasz­nálásával és minden munkahelyen, ahol megvan rá a lehetőség, az új munkamódszerek bevezetésével kell küzdeni. AZ tJJ MUNKAMÓDSZEREK bevezetésével sok szép eredményt értek el a gömöri ércbányákban. Der.nön, Máriabányán, Bisztrón, minden egyes bányában, ahol alkal. mázzák, elismerőleg beszélnek ró­luk a bányászok. A műszaki dol­gozók azonban eddig korántsem tettek meg mindent a gazdaságo. sabb munkaformák meghonosításá­ra. Sokkal nagyobb igyekezetet kellene kifejteniök ezen a téren, sokkal jobban kellene kihasználni az összes lehetőségeket, hogy a bá­nyászok munkáját megkönnyítsék és a terv egyenletes teljesítését biztosítsák. Gál László Kilenc éve annak, hogy a fasiszta Tiso-kormány bestiális módon ki­szolgáltatta hazánk és pártunk hü harcosait, a mi drága elvtársainkat a német Gestaponak. Hosszú évek be­börtönzése után, nem egészen két hónappal hazánk fe 1 szabadulása előtt, 1945. február 19-én a kora­hajnali órákban géppisztolyos SS-le­gények leponyvázott katonai gépko­csikon elhurco'tak több mint 200 politikai foglyot. Elvtársaink szemében egy kérdés lángo t. Hová viszik őket? Közös vesztőhelyre, vagy koncentrációs tá­borba? Hová? A száguldó gépkocsik ponyvanyílásain látják a lebombá­zott Bécs városát. Ügy látszik — suttogják maguk között — koncent­rációs táborba visznek bennünket. Me'k előtt búgnak a repülőtáma­dást jelző szirénák. Az SS-legények kiugrá'nak az autókból és az autók alá, a terebélyes fáik mögé bújnak. A parancsnok ordít: „Wer absteigt, v/ird gleich erschossen!" — „Aki le­száll az autóról, azt rögtön le'őjük!" Az angol-amerikai repülőgépek már ott keringenek teljesen leereszkedve a fejek fellett és géppuskáikká' tüzelnek. Vájjon csupán a sors vé­leťenje volt-e a repülőtámadás. Ha­tása borza'mas volt! Halottak és se­besültek tízesével lepik a fagyos feb­ruári havat. S ami a legborzasztóbb, a7. SS-legények nem engedik az élet­ben maradt és ép politikai foglyok­nak, hogy nehezen sebesiiH és hal­dokló elvtársaiknak segítsenek, vagy betakarják a vérveszteségtől elgyön­gült fagyoskodó testüket. Az épség­ben maradt foglyokat elkülönítették a sebesültektől s elhajtották a leg­köze'ebbí koncentrációs táborba, Melkbe. Később odaszámították a nehéz se­besülteket is. Lerakták őket az ud­varra és egész éjjelen át ott feküd­tek a földön, fagyban, takaró és se­gély nélkül éťen, szomjan. Másnap az életben maradottakat bedobá'ták egy fűtetlen helyiségbe, ahol minden segély nélkül, szörnyű kínok között pusztu'tak el. Ki tudná elfelejteni a fasizmusnak e szörnyű rémtetteit! így pusztították il szeretett pár­tunk élharcosait a német fasizmus Szlovákiában a szénfej tési terv jó I teljesítéséhez hozzá akarnak járulni a bányaüzemek üzemi konyháinak dolgozói is, mégpedig a tálalt ételek minőségének javításával és változa­tosságával. A kezdeményezés a póto­ri üzemi konyha dolgozóitól indult ki, akik szocialista munkaverseny­re hívták a handlovai és nováki barbár „paradicsomában"! így pusz­tult el Janko Osoha elvtárs és pár­tunk Központi Bizottságának három tagja egész családjával. Karol Cer­nocky elvtárs, az illegá'is párt ke­rületi titkára, a mindig mosolygó, kedves Lečko elvtárs, Szabó Pista elvtárs aki vágyva várta, hogy kát kislányát ne csaik a börtön rácsán keresztül láthassa. így pusztult el Márkul professzor, aki az uto'só szó jogán bátran vágta bírái szemébe­„Meg kellett írni népünknek az igazságot. Az önök újságjaiban en­nek ellenkezőjét írták". Koh n Béla, akj versekbe öntötte szíve szeretetét pártja iránt és versekben gondolt távolban lévő családjára, Kucsera, aki a börtön rácsain keresztül sut­togta menyasszonyának; „Nemsokára szabadok leszünk s aztán mienk az élet!" Ambos Géza, S. Zinbauer E. Guderna, ing. Szóbei, L. Exnár, J. Grič, A. Strachota, A. Kaiser, J< Réichel, F. Baierling, Sz Petrusov­sky e'vtársak és még Sokan mások, azért, mert a munkásosztály jogai­ért, a munkáért, kenyérért harcol­tak. Azért, hogy a munkanélküliek­nek, az éhségtől elgyötört, munkái kérő proletároknak kenyér helyett ne ólomgo'yókkal feleljenek a zsar­nokaik! Azért, hogy ne legyenek éhes és rongyos proletárgyerekek é s a gondoktól s éhségtől idő előtt még­öregedett munkásasszonyaink! Hogy a munka kenyeret és örömteljes, vi­dám életet biztosítson minden dol­gozónak! Harcunk nem volt hiábavaló. A dicső Szovjet Hadsereg segítségével leráztuk magunkról a kapitalista­imperialista^ rothadt rendszer bék­lyóit, s ezzel együtt megszüntettük a munkanélküliséget is. Ma a Munka dala mellett építjük szép hazunkat pártunk és kormá­nyunk vez&ésével. ígérjük nektek elhunyt elvtár­saink, hogy soha le nem térünk ar­ról az útról, amelyen ti jártatok, s minden erőnkkel harcolni fogunk a bekéért, az egész világ békéjéért, hogy soha többé ne ismétlődjenek meg hazánkban, de sehol a világon a február tizenkilencedike borzalmai. ÖZV. Dr. Márkus Sándorné I üzemi konyhák dolgozóit. A verseny feltételei: Az ellátás minősége, az étrend változatossága az üzemi étteremben, az űzesd konyhában a tálalás pontossága és az evőeszkö­zök és konyhaedények tisztasága. A handlovai üzemi konyha dolgozói a verseny feltételeit elfogadták. Javul a bányászok élelmezése 1938 őszén feldarabolták Cseh. Szlovákiát. A nyugati nagyhatalmak és a csehszlovák burzsoázia — be­leértve a csehszlovákiai magyar és német nagybirtokosokat nagytőké­seket, Esterházyékat, Henleinékat és a többi ingysnélőt — Csehszlo­vákia népeit martalékul dobták Hitlernek. Nem azért tették ezt, hogy elhá­rítsák a háború veszélyét, megvéd­jék a Masaryk áítai oly sokat han­goztatott „100 éves békét", ahogyan ezt a néppel el szerették volna hi­tetni. Hiszen mindgnki előtt isme­retes, hogy a világ burzsoáziája a Szovjetunió cilen, a munkások és parasztok első és akkor még egye­dülálló állama ellen készítette elő az új, véres háborút. Az is közis­mert dolog, hogy ezekben az előké­születekben tevékenyen részt vett a csehszlovák burzsoázia is. amelynek po'itikaí vezére Masaryk, később Masairyk „tanítványa", Benes volt. A világ burzsoáziája tehát azért ál­dozta fei Csehszlovákiát, hogy Hit­ler expanzióját a Szovjetunió felé irányítsa. Ezzel akarta burzsoáziánk ugvfinakkor biztosítani uralmát a nép fölött. Milyen volt a helyzet belpolitikai viszony.atban 1938-ban? Csehszlo­vákiának jói felszerelt hadserege volt, a nép védekezni akart a fa­sizmus ellen. Ezt bizonyítja az 1938. évi májusi és szeptemberi mozgósítás is. Csakhogy az állam és gépezete, a különböző államszer. vek és a közigazgatás szervei nem a nép érdekeit szolgálták, hanem a burzsoázia kezében a nagytőkések és a nagybirtokosok érdekeit. Pártunk, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja évek hosszú során ke­resztül küzdött a népi szervek megteremtéséért, a népfront kormá­nyáért, hogy megszervezze a hit­leri fasiszta veszedelem ellen az or­szág népi védelmét, s így megaka­Csehszlovákia Kommunista Pártja — a nemzeti bizottságok megteremtője dályozza a fasizmus uralomra jutá­sát Csehszlovákiában. A burzsoá, ziának azonban mindenféle ígére­tekkel ^ a különböző jelszavakat hangoztató pártok segítségével si­került fenntartania a szétforgá­csoüt állapotot, s így Csehszlovákia népeit a fasizmus hat évig tartó rabszolgaságába dönteni. Pártunk, a dolgozók érdekelnek egyedüli igazi képviselője, haroolt a burzsoá kapitulációval. Mindvégig szervezett politikai erő maradt, s az árulás másnapján új feltételek között, illegálisan folytatotta az árulók és a fasizmus elleni harcát, megkezdvén ugyanakkor a nemzeti felszabadító harc szervezését. Gottwald elvtárs 1938. okt. 11­én, a nemzetgyűlés állandó bizott­ságában mondott beszédében felhív­ta a munkásságot, hogy létesítsen egységes munkásszervezeteket. Fi­gyelmeztette Csehszlovákia dolgo­zóit arra a veszélyre, amelyet a fa­sizmus jelent és rámutatott arra, hogy a dolgozó nép csakis egységes harccal védheti meg magát. Ebben az időszakban az illegális pártsajtó és pártszervezetek szám­talan tömegakciót szerveztek, ame. lyek az egész világ előtt bebizonyí­tották, hogy Csehszlovákia népei ellenségei a fasizmusnak. Pártunk fáradhatatlanul kovácsolta egybe a nép egységét, s hogy az ellenállás még szervezettebb, egységesebb le­gyen, és abban a dolgozók vala­mennyi rétege részt vegyen. Kitűzte a nemzeti felszabadító .harc helyes irányát s 1942 őszén pártunk a moszkva: rádión keresztül felhívta a népet- „tegyetek egységesek nemzeti felszabadító harcotokban. Az ellenség elvette tőletek a harc legális szervezeteit; alapítsatok ilyen szervezeteket illegálisan, tit­kos nemzeti bizottságok formájá­ban, a nemzeti ellenállás összes al­kotó része képviselőiként, a meg­szállók elleni harc szervezőiként ma, és mint a népakarat a nemzeti ön-, állóság megvalósítói holnap ...'' Ugyanakkor felhívta a népet a partizánmozgalom megszervezésére. A munkások, a dolgozó nép előtt nem volt ismeretlen a nemzeti bi. zottságok fogalma. Már az első vi­lágháború idején létesültek a mun­kásság vezetésével nemzeti bizottsá­gok, a Habsburg-uralom elleni harc megszervezői. És hogy a nemzeti bizottságok nem váltak azután a nép. hatalom szerveivé s végül is a cseh­szlovák burzsoáziának sierült őket bürokiratius, népellenes közigazga­tási szervekkel helyettesíteni, ez csak annak tulajdonítható, hogy a szo­ciáldemorata vezetők elárulták a munkásságot, a dolgozó népet, és a burzsoázia kezére játszották a ha­talmat. A fasiszta uralom alatt megszer­vezett nemzeti bizottságok sem voltak a burzosáziának ínyére. De Benesék, a londoni burzsoá emigrá ció akor még nem mert. nyíltan fel­lépni a nemzeti bizottságok szerve­zése ellen. A nép pedig a megszállt Csehszlovákiában megalakította az illegális forradalmi nemzeti bizott­ságokat, a kommunista párt vezeté sével. amely következetesen harcolt a nép érdekeiéirt. A burzsoázia előre félve a népi hatalomtól, igyekezett aláásni a nemzeti bizottságok te- ! kintélyét ős szilárdságát és ezért a i londoni rádión keresztül tétlenségre akarta bírni a népet, azzal a jel­szóval, hogy: „Az ellenség úgyis túlerőben van, s kár minden egyes emberünkért, ak-; a karmai közé kerül." Ha tervük sikerül, aláaknázták volna a nemzeti felszabadító har­cot is. A burzsoáziának azonban nem sikerül* a népet »fékentarta­nia«. A nép fokozta a harcot, s a nemzeti bizottságok szerepe, tekin­télye növekedett a felszabadulásért folytatott harc döntő pillanatának közeledtével. A nemzeti bizottságok tevékenysége awa az időszakra irá­nyult, amikor majd a felszabadult hazában, mint a nemzeti egység és önállóság, a nép szervei meg­szervezhetik az építő munkát. Közben nyugaton a csehszlovák katonai alakulat tisztjeit Benesék arra készítették elő, hogy majd mint járási főnökök, a felszabadult országban a »rend« és a »nyuga­lom« biztosítói lesznek. Egyszóval a burzsoázia katonai diktatúrát akart bevezetni, amely a nép ellen irányult volna. Csakhogy számítá­suk csődöt mondott. A nép a Szov­jet Hadsereg által felszabadított területeken a nemzeti bizottságokat az új, népi hatalom szerveiként vá. lasztotta megj S a kassai kormány­programm, amelyet a kommunista javaslat alapján fogadtak el, jo­gilag is leszögezte a nemzeti bizott­ságok küldetését azzal a megálla­pítással, hogy a nemzet? bizottsá­rok a népi hatalom és a néni köz. razgatás törvényes szervei. Hasonlóképpen, mint 1918 után, az 1945-ös felszabadulás után i s a burzsoázia arra törekedett, hogy a hatalmat kiragadja a nép kezéből, hogy a nemzeti bizottságokat tör­vényen kívül helyezze. A. burzsoázia nagy erőfeszítést fejtett ki, hogy az új alkotmány, amelyet az 1946 tavaszán megválasztott alkotmány­hozó nemzetgyűlésnek kellett volna elfogadnia, ne számoljon a nemzeti bizottságok rendszerével. Azzal ér­velt, hogy elég, ha a nép hat, éven­ként megválasztja a nemzetgyűlést, s a közbeeső időszakban a nemzet, gyűlés által hozott törvényeket tel­jesíti, nem szükséges, hogy még egy »külön« hatalmi szerv legyen — a nemzeti bizottságok rendszere. Dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével szétzúzta a bur­zsoázia ezen új próbálkozását is, s 1948 februárja a nép döntő győ­zelmét jelentette a burzsoázia fe­lett. Azóta nagy utat tettünk meg. Befejeztük a kétéves tervet s a gottwaldi ötéves tervet is. Ez nagy lépésekkel vitte előre a szocializ­mus építését hazánkban A nemzeti bizottságok is sok nehéz feladatot megoldottak, S most pártunk kez­deményezésére. kormányunk a nép elé terjesztette a nemzeti bizott­ságokról szóló törvényjavaslatot, hogy az eddigi tapasztalatok alap­ján, a mai követelményeknek meg­felelően átszervezze a népi szerve­ket. hogy még jobban és tökélete­sebben töltsék be szerepüket, telje, sítsék feladataikat a népakarat ne. vében Ezért valamennyiünk joga, de ugyanakkor kötelessége is, hogy tévékenyen bekapcsolódjunk a nem­zeti bizottságok választását meg­előző kampányba. a nemzeti bizott­ságok építő munkájába, hogy még nagyobb lépésekkel haladhassunk előre a szocializmus útján. Rabay Zoltán, a SzlKP Történeti Intézetének munk»

Next

/
Thumbnails
Contents