Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-16 / 13. szám, szombat

4 UJSZ0 1954. január 16. Tézisek Ukrajna Oroszországgal való * újraegyesítésének 300. évfordulója alkalmából Ukrajna Oroszországgal való új­raegyesítésének 300. évfordulója (1654—1954) alkalmából a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága által jóváhagyott téziseket adtak ki. A tézisekhez fű­zött bevezető emlékeztet a 300 év­vel ezelőtt 1654 januárjában történt nagyjelentőségű történelmi esemény­re, amikor kikiáltották Ukrajna új­raegyesítését Oroszországgal. „Ez a történelmi jelentőségű lépés zárta le a szabadságszerető ukrán népnek az idegen leigázók ellen — hangzik a bevezető rész — az orosz néppel egységes orosz államban való újra­egyesüléséért vívott hosszú harcát. Ukrajna Oroszországgal való újra­egyesítésének 300. évfordulója ki­emelkedő történelmi esemény s nemcsak az ukrán és az orosz nép, hanem a Szovjetunió valamennyi né­pének nagy ünnepe. Az újraegyesítés óriási jelentősé­gű volt, a „nyelvét, lakóhelyét, jel­lemét és történelmét tekintve egy­aránt oly közelálló" (Lenin) két nagy nép további történelmi fejlő­dése szempontjából. Az ukrán nép azzal, hogy sorsát örökre összefűzte a testvéri orosz néppel, kiszabadította magát az ide­gen iga alól, biztosította saját nem­zeti fejlődésének lehetőségét. Ugyanakkor Ukrajna újraegyesítése Oroszországgal sokban elősegítette az orosz állam megerősödését és nemzetközi tekintélyének emelkedé­sét. A közös ellenségek — a cáriz­mus, a hűbérurak és a kapitalisták — ellen, valamint az idegen hódítók ellen vívott közös harcban nőtt és izmosodott Oroszország és Ukrajna dolgozóinak barátsága. Az imperia­lizmus korszakában e harcot a világ legforradalmibb munkásosztálya, az orosz munkásosztály vezette harcos élcsapata, a kommunista párt irá­nyításával. Az orosz munkásosztály világtörténelmi győzelemre vezette Oroszország népeit az önkényura­lommal, majd pedig a földesurakkal és kapitalistákkal szemben. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom egyszesmindenkorra véget' vetett a volt cári Oroszország né­peire nehezedő társadalmi és nemze­ti elnyomásnak, megteremtette a szocialista nemzetek kialakulásának feltételeit és megvetette e nemze­"tek szoros együttműködésének alap­jait a kommunista társadalom épí­tésében. A polgárháború és a külföldi in­tervenció súlyos éveiben a szocia­lista építés folyamán, a német fa­siszta hódítók ellen vívott Nagy Honvédő Háború történelmi harcai­ban megerősödött és megedződött az ukrán, az orosz és országunk más népeinek barátsága és testvéri szövetsége. A Szovjetunióban élő népek megbonthatatlan barátsága a soknemzetiségű szovjet szocialista állam egyik legfontosabb alapja és a testvéri szovjet köztársaság sike­reinek fő feltétele. A Szovjetunióban élő szabad és egyenjogú népek megbonthatatlan barátságának ihletője a kommunista párt. A kommunista párt vezeti a Szovjetunió népeinek a kommu­nizmus gyözelniéért vívott harcát és eközben erősíti a munkásosz­tály és a parasztság szövetségét, a szovjet társadalom megingathatat­lan alapját. A párt fáradhatatlanul gondoskodik a Szovjetunió vala­mennyi népének fejlődéséről, kérlel­hetetlen harcot vív a burzsoa-nacio­nalizmus megnyilvánulásai ellen, s a népek barátságának, a szovjet hazafiságnak és a proletárinterna­cionalizmus szellemében neveli a szovjet dolgozókat. ' A Szovjetunió népeinek egész tör­ténelmi tapasztalata szemléltetően bizonyítja, milyen óriási jelentőségű e népek barátsága a nagy orosz nép­pel, bizonyítja, hogy országunk összes népeinek — melyek a kom­munista párt vezetésével felépítet­ték a szocializmust és ma biztosan haladnak előre a kommunizmus dia­dala felé — testvéri szövetsége és szoros együttműködése legyőzhetet­len erejű." A nagyjelentőségű történelmi ese­mény alkalmából kiadott tézisek, kiindulva abból, hogy Ukrajna és Oroszország 1654-ben történt újra­egyesülése törvényszerű eredménye volt a két nagy szláv testvérnép, az orosz és az ukrán nép egész előző történelmének, széleskörű és rész­letes áttekintését adják azoknak a legfontosabb történelmi események­nek, amelyek az egyesülés óta nap­jainkig Ukrajnában lejátszódtak. A tézisek befejező része a kö­vetkezőket állapítja meg: „Pártunk és szovjet kormányunk egész munkásságát áthatja a népbe, az élet minden javát létrehozó mun­kásoknak és parasztoknak, a törté­nelem igazi alkotóinak erejébe ve­tett mélységes, hit. A szovjet szocialista állam a kom­munizmus építésének legfőbb esz­köze. A kommunista párt állandóan gondoskodik a szovjet állam továb­bi erősítéséről, hatalmának és vé­delmi képességének fokozásáról, a munkásosztály és a kolhozparaszt­ság szövetségének, a Szovjetunió népei barátságának és _ szocialista együttműködésének megszilárdításá­ról. Szent kötelességünk, hogy bizto­sítsuk a szovjet ország népei egy­ségének és barátságának további szilárdítását, a soknemzetiségű szovjet állam erősítését. Ha orszá­gunk népei barátságban élnek, nem félünk sem külső, sem belső ellen­ségtől. Kudarcot vallottak és a jövőben is kudarcot vallanak a nyugati im­perialisták összes olyan gálád kí­sérletei, hogy ellenségeskedést szít­sanak a Szovjetunió népei között, aláássák soknemzetiségű szocialista államunk hatalmát. A szovjet embe­rek azonban tudják, hogy amíg van kapitalista környezet, az imperialis­ta államok továbbra is becsempész­nek hozzánk kémeket, kártevőket, megpróbálják szovjetellenes célokra felhasználni a szétzúzott ellenséges csoportosulások maradványait, akti­vizálni a burzsoa-nacionalista eleme­ket, -feléleszteni egyes emberek tu­datában a nacionalista előítéleteket és felhasználni azokat a Szovjetunió népei barátságának aláaknázására A szovjet szocialista köztársasá­gok és egész nagy hazánk sikerei­nek és virágzásának egyik legfon­tosabb feltétele az éberség fokozá­sa az imperialista ragadozók és ügynökségük, a burzsoa-nacionalis­ták és más árulók ármányaival szemben. A Szovjetunió kommunista építé­sének sikerei, a népek barátsága | ideológiájának diadala harcra lelke­sítik a világ népeit, hogy megsza­baduljanak a tőke igájától, hogy a népek között baráti, békés kapcso­latok legyenek. Éljen és erősödjék a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátsá­ga, nagy hazánk erejének és hatal­mának forrása! Marx—Engels—Lenin—Sztálin zászlaja alatt, a kommunista párt vezetésével előre a kommunizmus győzelméhez!" A Szovjetunió Legfelső Tanácsának választásai A moszkvai „Pravda" cikke az európai biztonság kérdéséről A moszkvai »Pravda« közli I. Alekszandrov cikkét '»Az európai biztonság és az ellenségeskedések Európában való szításának politi­kája« címmel. Az európai országok biztonsága szavatolásának politikája — írja a többi között Alekszandrov — most a legfontosabb nemzetközi problémák egyike. Megoldásától függ az európaj béke sorsa. Az európai politika alapvető fel adatainak az államok közötti együttműködés és barátság szelle­mében való megoldásáért síkraszál­ló szovjetunió megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy érdekei elvá­laszthatatlanok a béke érdekeitől. Az utóbbi íd&ben az európai biz­tonság témájával egyre gyakrabban foglalkoznak Nyugaton. Feltétlenül figyelembe keli venni azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak vezetői­nek és a nyugati sajtónak az euró pai biztonság szavatolásával kap­csolatos egyes megnyilatkozásai — közelebbről vizsgálva — komoly kétségeket ébresztenek őszinteségük tekintetében. Alig hogy az ^európai hadsereg« megteremtésére vonatkozó tervek, amelyek a revans és az agresszió nyugatnémetországi erőinek feltá­masztására irányulnak — akadá­lyokba ütköznek a nyugateurópai országokban, azon nyomban hangok hallatszanak arról, hogy az »eurő­pai hadsereg« hívei állítólag olyas­fajta tervezeteket szándékoznak elő terjeszteni, amelyek :>szavatolják« valamennyi európai ország, köztük a Szovjetunió »biztonságát« is. Ugyanakkor az egész rendszer alapjaként ugyanazt az >->európsi hadsereget" indítványozzák, amelye, ket köztudomás szerint a Szovjet­unió és a népi demokratikus orszá­gok elleni agresszió eszközeként agyaltak ki. A burzsoá sajtó azt állitja. hogy valamilyen új biztonsági rendszer megteremtéséről van szó ^kölcsö­nös meg nem támadási garanciák« alapján akár az »európai védelmi közösség« és a Szovjetunió között, akár az északatlanti szerződés szervezete (amelynek szerves része lenne ez a »közösség«) és a Szov­jetunió között. Ily módon a szóbanforgó »új rend szer« létrehozásának feltételeként az európai államok egyik csoport­jának az európai államok másik csoportjával való szembeállítására irányuló politikával hozakodnak elő. Mindenki előtt világos azonban — állapítja meg Alekszandrov — hogy az európai biztonság kérdé­sének megoldása mindenekelőtt és főképpen az összes európai álla­mok erőfeszítésének egyesítése — függetlenül az államok társadalmi rendszerétől — abban a törekvés­ben, hogy megindítsák a német militarizmus újjáteremtésének lehe­tőségét. Európa népei a két világháborúban szerzett tapasztalatokból jó] tud­ják, hogy a német militarizmus új­játeremtése az agresszió csíráját rejti magában. Csak meg kell engedni a revan. siszta Wehrmacht talpraállítását ­és a háború máris Európa küszö­bén áll. Az úgynevezett »új biztonsági rendszerre« vonatkozó most felve­tődött tervek teljesen figyelmen kívül hagyják a két világháború drágán szerzett tanulságait. Nem csak, hogy nem irányoznak elő in­tézkedéseket egységes, demokrati­kus, békeszerető, független Német­ország megteremtésére, hanem el­lenkezőleg, Németország széttagolt­ságának előfeltételéből és abból az előfeltételből indulnak ki, hogy Né metország nyugati területeit bekap­csolják az »európai védelmi közös­ségbe^ Ennél fogva az »új biz­tonsági rendszer« terveinek szerzői törvényesíteni és igazolni próbálják Európa csoportokra való széttago­lását, elősegítve ezzel ellenségeske­dések szitását az európai államok és népek között. Mindezek figyelembevételévei vi lágo s — folytatja a cikkíró —hogy a valóságban a szóbanforgó trend­szer* hívei a biztonság semmiféle garanciáját nem akarják nyújtani. A »garanciákról« szóló recsegéseik­kel csak zavarba akarják hozni a nyugateurópai országok széles tár­sadalmi köreit és segíteni akarják ez országok reakciós politikusait a párizsi és bonni háborús szerződés parlamenti ratifikálásának keresz­tülvitelében, úgy tüntetve fel eze­ket a szerződéseket, mint valami lyen »biztonsági rendszer« szerves részét. Az agresszív tömbök szervezői — írja befejezésül Alekszandrov — most -békeangyal-* palástot próbál­nak magukra ölteni, éppen azért„ mert a Szovjetunió kezdeményezé­sére harc indult a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és — társa­dalmi rendszerüktől függetlenül — az összes európai nagy és kis or­szágok igazi biztonsági rendszeré nek megteremtésére irányuló h? ; ladék'alan intézkedések széleskö'" és konkrét programmjának megva i lósítására. j A moszkvai „Pravda" vezércikket közölt a Szovjetunió Legfelső Taná­csának választásaival kapcsolatban, amelyeket 1954. március 14-én fog­nak megtartani. A vezércikk töb­bek között ezeket mondja: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa választásainak országunk életében nagy politikai jelentőségük van. Hazánk további felvirágzásáért, a nemzetgazdaság új, hatalmas fej­lődéséért, az összes dolgozók anya­gi jólétének rendszeres fokozásáért folytatott harc légkörében fognak lefolyni. ' A szovjet emberek tudják, hogy a párt és a kormány által kitűzött feladatok sikeres teljesítése hozzá­járul a munkásosztály és a kolhoz­parasztság szövetségének még na­gyobb megszilárdításához, a szov­jet társadalom erkölcsi, politikai egységének további megerősödéséhez, a párt, ä kormány és az egész nép még szorosab egységhez. Mindez még jobban megerősíti szocialista álla­munk hatalmát, még magasabbra emeli nemzetközi tekintélyét, mint a béke, demokrácia és a szocializ­mus tábora hatalmas támaszának tekintélyét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa választásainak előkészítése és ma­guk a, választások a szovjet állam­nak a nemzetközi feszültség eny­hítéséért, a nemzetek közötti bé­ke megszilárdításáért, a reakciós agresszív erők ellen folytatott harc légkörében fognak lefolyni. A Szovjetunióval egy táborban ál­dozatkészen harcolnak a békéért a nagy kínai nép, a népi demokratikus országok dolgozói, a kapitalista or­szágok egyszerű és becsületes em­bereinek milliói. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa választásainak előkészitésében a pártszervezeteknek részletesen meg kell világítaniok a dolgozók előtt azokat a feladatokat, amelyek or­szágunk előtt állanak a kom-munis­ta építésben, a Szovjetunió egész nemzetgazdasági életszínvonalának további emelésében. Meg kell vilá­gítaniok a szovjet kormány kül­politikáját, a jelenlegi nemzetkö­zi helyzetet, a Szovjetunió és a töb­bi békeszerető országok által a nem zetközi feszültség enyhítése érdeké­ben tett konkrét intézkedéseket. Egyben'minden téren meg kell vi­lágítani a Szovjetunió alkotmá­nyának nagy elveit, a szovjet pol­gárok jogait és kötelességeit, a szovjet választási rendszert, mely a legdemokratikusabb választási rend­szer a világon, amely minden pol­gárnak biztosítja választási joga gyakorlását. Ez a felvilágosító munka hozzá­járul a dolgozók politikai tevékeny­ségének és szocialista öntudatossá­gának növeléséhez, a Szovjetunió nemzeteinek még szorosabb tömörü­léséhez a nagy építöfeladatok si­keres teljesítéséért folytatott harc. ban. Hozzájárul a szovjet emberek éberségének f0kozásához, népünk és az összes békeszerető nemzetek kö­zötti nemzetközi testvéri szövet­ség megszilárdításához és kibővíté­séhez. Pártunk nagy ereje a tömegekkel való felbonthatatlan szövetségében^ a néppel való szoros egységében rejlik. Éppúgy, mint az előző vá­lasztási kampányokban, a Szovjet­unió Kommunista Pártja ebben az évben is a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa választásain — egy tömbben láp fel a pártonkívüli' munkásokkal, parasztokkal és értelmiségiekkel. A pártszervezetek még jobban meg­szilárdítják a kommunisták és pár­tonkivüliek megbonthatatlan tömb­jét és arra fognak törekedni, hogy minden választó aktív részt vegyen a választásokon, a többi dolgozók­kal együtt arra fognak törekedni, hogy országunk legfelső államhatal­mi szervébe erre érdemes embere­ket, a kommunista párt ügye iránt odaadó, rendíthetetlen harcosokat válasszanak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének határozata és a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa válasz­tásainak kiírása a szovjet nép ha­talmas politikai és munkaaktivitá­sát idézte elő, a munkásosztály, a kolhozparasztság és a szovjet értel­miség hazafias kezdeményezését. Hazánk dolgozói a választásokra mint nagy, össznépi ünnepre ké­szülnek. A pártszervezeteknek ezt az aktivitást és kezdeményezést a XIX. pártkongresszus, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa V. ülése, az SzI^P KB szeptemberi plenáris ülése ha­tározatainak, valamint a többi nárt­és kormányhatározatoknak sikeres megvalósítására kell irányítaniok. Változatlanul feszült a helyzet Marokkóban irányuló A marokkói belpolitikai helyzet változatlanul igen feszült. A lapje­lentések arról tanúskodnak, hogy a francia gyarmati közigazgatás meg­torló intézkedései nem tudták elérni az ügynevezett „pacifikálást". Ezzel kapcsolatban -igen jellemző a Figaro című lap jelentése. A lap megírja, hogy kormánykörökben felvetődött a kérdés, hogy leváltják Guillaume-ot, Franciaország marok­kói helytartóját. Guillaume nevéhez fűződnek a gyarmati hatóságoknak a marokkói nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására rendszabályai. A Figaro rámutat, hogy ezt a kérdést a. francia minisztertanács legközelebbi ülése vizsgálja meg. A lap véleménye szerint „az aggasz­tó marokkói helyzet rendezésé­nek szükségessége kényszeríti ki" egy új föhelytartó megválasztását. Kormánykörökben — írja a lap — éppen azért hajlamosak egy polgári személyiség kinevezésére. A kineve­zésnek — mind mondják — „meg­nyugtató" jellegűnek kell lennie." Japán vasutasok tiltakozó mozgalma A háromszázezres létszámú Japán Vasutasok Országos Szakszerveze­tének tagjai munkalassító mozgal­mat kezdtek tiltakozásul a szakszer­vezeti vezetők elbocsátása ellen. A Japán Mozdonyvezetők Orszá­gos Szakszervezetének tagjai január 10-én ugyancsak niunkalassítási mozgalmat kezdtek. Ebben a noz­galomban az országos szakszervezet mintegy 27 tagozata vesz részt, 30.000 taggal. Herriot ünnepélyesen elnöki tisztét A c nemzetgyűlés elnöki hivatalá­nak fogadótermében szerdán reggel, Edouard Herriot ünnepélyesen átad­ta a nemzetgyűlés elnöki tisztét Le Troquer újonnan megválasztott el­nöknek. A parlamenti' képviselőcsoportok legtöbbjének elnöke is részt vett az átadta a nemzetgyűlés Le Troquernek ünnepségen. Jelen volt Jaeques Duc­los is, mint a nemzetgyűlés kommu­nista képviselőcsoportjának elnöke. Le Troquer elnök bejelentette, hogy a nemzetgyűlés — Herriot iránti elismerésének kifejezéseként — a „tiszteletbeli elnök" rendkívüli címet adományozza volt elnökének. Fanfani megkezdte tanácskozásait az új olasz kormány megalakítására Fanfani kijelölt olasz miniszterel­nök megkezdte tanácskozásait az új Vormínv mec-l okításáról. A mimsz c ... 'ogadta a különböző -,:„ ont' c -v.>rtok vezetőit, köz- 1 demokratákat, a szocialistákat és tük Togliatti és Scoccimarrót, az | az új fasisztákat. Olasz Kommunista Párt parlamenti csoportjának vezetőit Fanfani azután fogadta a szociál-

Next

/
Thumbnails
Contents