Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-15 / 12. szám, péntek

2 UJSZÖ 1954. január 15. A párt és ČI kormány határozata a halaszthatatlan intézkedésekről a szempár fejlesztésére és a szénfejtés biztosítására 1954-ben Figyelmet kell fordítanunk továb bá az előkészítő és tárnanyitó mun­kálatok gépesítésére, lényegesen ter­jesztenünk kell a 'gyorsfejtés mód­szereit és a szénkészletek legna. gyobb részét át keli vinnünk a »mezöfejtésre«, meg kell teremte­nünk valamennyi mélybánya ké­szenlétben álló tartalékvájatait és a felszíni bányákban összhangba kell hoznunk a tárnanyitógépek tel­jesítőképességét a kitermelt szén. mennyiség elszállításával és kiüríté­sével, hogy így a legnagyobb mér­tékben kihasználjuk a legfontosabb gépeket é a berendezéseket A munka termelékenységének fo kozása és a bányászok fárasztó mun­kájának megkönnyítése a bányák gépesítésének és villanyosításának bevezetésétől függ. A bányák gépe­sítése és villanyosítása azonban . nem halad olyan ütemben, hogy biztosítsa a fejtési alap maximális kihasználását és hogy gyorsan ki. küszöbölje a bányászok legfárasz­tóbb munkáit a bányában. Nagyon lassú ütemben halad főként a leg­nagyobb teljesítményt nyújtó gé pesitési eszközök, a kombájnok, préselögépek és rakodógépek alkal­mazása. A felszíni bányákban nem oldják meg a szállítás komplex-gépesíté­sének és villanyosításának kérdé­sét, ami az alapvető fontosságú gé­pek és berendezések elégtelen ki használását okozza. Hasonlóképpen elégtelenül hasz­nának ki a meglevő gépesítési esz­közöket. Ennek oika a gépberende­zés zavarainak niagy száma. bányák gépesítésének és villa­nyosításának gyors fejlesztésére ha laszthatatlanul ki keli dolgozni minden egyes bányában a gépesí. tés és villanyosítás távlati tervét és a fűtőanyag és energetikaügyi minisztérium keretében saját ala­pot kell létesíteni gépesítési esz­közök termelésére. biztosítanunk és állandóan fo­koznunk kell továbbá a gépesítési eszközöket kezelő szakképzett ká­derek nevelését, lényegesen csök­kentenünk kell a gépberendezés za­varainak számát, biztosítanunk kell a ótalkatrészek gyártását és a legnagyobb mértékben ki kell hasz. ní. iunk a gépberendezést. A szénipar fejlesztése és a fej­tési alap biztosítása a szénipar épí­tésétől, főként új bányák építésé­től és Idejében való üzembehelye­zésétö: tügg. Az első és második világháború közötti időben nem növekedett a szénipar termelési kapacitása, mert a nemzetközi tökének nem állott érdekéber. a csehszlovák ipar szén fejtési alapjának bővítése. Ezt bi­zonyítja az a tény, hogy a Mün­chen előtti köztársaság fennállásá­nak ideién csak egy bányát épí­tettek. A megszállás idején ez az állapot csak rosszabbodott, mert a megszállók rablógazdálkodást foly­ta* fav széniparunkban. Az első ötéves tervben tudtuk csak a Szovjetunió hathatós se­gítségével lerakni az új bányák építése fejlesztésének és a bányák átépítésének alapjait Ebben az idő­ben évről évre nagyobb anyagi esz­közöket fordítottunk széniparunk fejlesztésére. A földtani kutatás el­maradottsága miatt ezeket az anya­gi eszközöket túlnyomóan csak a bányák átépítésére és csak kis részben a bányák építésének meg kezdésére használták fel. Szénfejtési alapunk lassú fejlő­désének fő oka a földtani kutatás elmaradottsága. Ezért történt, hogy a földtani kutatás szakaszán, ami­nek a bányaépítéssel szemben idő­beli fölényt kell nyernie, három-öt évvé] elkéstünk A földtani kutatás szakaszán fel­merült hiányosságok gyors felszá molása nélkül nem biztosíthatjuk, hogy azok az óriási pénzügyi és anyagi eszközök, melyeket az ál­lam a bányaépítésre fordít, a leg­jobb eredményekhez vezessenek és a legnagyobb hatást gyakorolják a fejtési alap bővítésére. Ezért fontos, hogy minden szén. Iparj dolgozó, főleg a földtani ku­tatómunkások tökéletesen felfogják a földtani kutatá s döntő jelentő, ségét és biztosítsák az új bányák létesítéséhez szükséges szénkészle­tek felkutatását. A földtani kutatás késedelme és a szénkészletek' hiányos ismerete okozták az építkezés tervmunkála­tainak késését is. A bányaépítészeti tervezőirodák kapacitását nem használják fel a legfontosabb építkezések terveinek biztosítására és a bányaépítészeti tervezőiroda* a kevésbbé fontos építkezések és létesítmények terve­zésével foglalkoznak, amelyeket a kombinátok, trösztök és nemzeti vállalatok saját erőikkel is elvé­gezhetnének. A bányaépítészeti ter­vezőirodák munkája szétaprózott. A tervező szervezetek nem vezet, ték be a teljesítménynormákat és nem használták fel a Szovjetunió gazdag tapasztalatait az új bányák tervrajzainak kidolgozására és fő­ként a tipizálás terén A bánya­építészeti tervezőirodák dolgozói 1954 ben összpontosítsák igyekeze­tüket a kormány által a tervezési felkészültség alól kivételezett épít­kezések bevezető és műszaki ter. veinek feltétlen kidolgozására és készítsék elő az 1955. évi építkezé­sekhez szükséges összes rajzokat. Üj bányák gyors építésére a leg­nagyobb mértékben használják ki a gépesítési eszközöket. Űj bánya, müvek létesítéséhez, főként a bá nyatárnák mélyítéséhez és tárók előhajtásához mindeddig elavult eszközöket használnak és kis mér. tékben fejlesztik p Ryorsfejtés új módszereit. így például' míg az ostrava-karvini szénmedencében a bányatárók mélyítésében havonta átlagosan 8 méterrel haladnak elő­re, a táróelőhajtásban 45 métert érnek el, egyes bányákban a bá. nyatárók lemélyítésénél havonta 43 métert, a tárőfejtésben 120 méter rei haladnak előre. Jobban kell nép­szerűsítenünk és bevezetnünk a többi munkahelyeken az egyes bá­nyák sikereit ég e sikerek elérésé­ben alkalmazott új munkamódsze­reket. A bányák kiépítését a kormány áltai jóváhagyott fontos gépek és berendezések szá'lítási határideié nek be nem tartása is akadályozza, ami arra vezet, hogy az új ter­melési egységek üzembehelyezési határidejét nem tartják be. A tüzelőanyag és energetikaügyi minisztériumnak ügyelnie kell ar­ra, hogy a széniparba fektetett be­ruházásokat célszerűségeik és gaz­daságuk szempontjából állandóan és rendszeresen felülvizsgálják és értékeljék, mégpedig úgy, hogy. ezek az állam által rendelkezésére bocsá tott összegek biztosítsák szénfejtési alapunk maximális fejlesztését. A szénfejtési terv teljesítésének alapfeltétele állandó munkaerők szerzése a szénmedencékbe. A szén. ipar állandó munkaerőinek száma a legutóbbi években nem fokozódik, hanem ellenkezőleg, sok szakaszon csökken. Állandóan fokoznunk kell gon­doskodásunkat a bányamunkások­ról, hogy megoldjuk széniparunk ez alapvető problémáját. A párt és a kormány a bányá­szokról való gondoskodása kérdésé­ben fontos intézkedések egész so. rát tették, amelyek a bányászhiva­tást kimagasló helyre emelték az államban. Ezeket az intézkedéseket azonban nem valósítják meg úgy, ahogy kell. Lényegesen fokoznunk kell az általános gondoskodást a bányászokról. Rendszeresen jobb munkafeltételeket kell biztosíta­nunk számukra, fejlesztenünk kell a szénmedencék dolgozóinak kul­turális és társadalmi életét, gon­doskodnunk kell az egészségügyi és szociális intézmények kiépítésé ről és meg kell javítanunk a bá. nyászszállások és közös étkezdék közegészségügyi viszonyait. Hasonlóképpen fontos, hogy lé­nyegesen bővítsük a szénipariak lakásalapját és általánosan meg­javítsuk a bányászok lakáskultúrá­ját. Fontos, hogy mind a tervezési felkészültséggel, mind az építési kapacitással és nyilvános beruhá­zásuk befektetésével feltétlenül biz­tosítsuk a lakásépítést, hogy azo. kat az anyagi eszközöket, melye­ket a kormány a bányászlakások építkezésében mutatkozó hiányos­ságok kiküszöbölésére rendelkezésre bocsát, teljesen felhasználjuk. A bányák dolgozóiról való gon­doskodás fokozásával egyidejűleg fokozott figyelmet kell szentelnünk a fiatal bányászok nevelésének, hogy a bányászatot kitanult fiatal káderek bányászatunk jövő táma­szaivá váljanak A felső és középképzettségü mű szaki káderek nevelésében sokkal jobban ki keli használnunk a szov­jet bányászat legjobb tapasztalatait és széniparunk legjobb dolgozóinak tapasztalatait, akik a termelés meg­szervezésében kitűntek és akiket állami érdemrendekkel tüntettek ki. Fontos, hogy megszervezzük az együttműködést a bányászat; fő­iskolákkal és bányásziskolákkal, hogy a bányászrészlegek műszaki dolgozói a tanárokkai együtt meg­javítsák az oktatásnak és az ok tatás tervének módszereit. A jelenlegi időszakban, midőn sok űj, kellő szakképzettséggel és előzetes felkészültséggel nem ren. delkező dolgozó lép bányászatunk­ba, hatékony iskolarendszert kell létesítenünk, amely elősegítené, hogy a leggyorsabban megszerez­zék a kellő ismereteket mind az iskolázásukra rendezett tanfolya­mokon, mind az üzemi munkaisko Iákban. Az emberről való gondoskodás legfőbb megnyilvánulása a szocia­lista rendszeriben a munkabiztonság állandó fokozása. Fontos ezért, hogy főleg a bányákban a munkabizton­ságról való gondoskodás a bánya­üzemek igazgatóinak, főmérnökei­nek, részlegvezetőinek é s tárnafel­ügye! öinek elsőrendű és napi fel­adatává váljék Ezeknek a vezető dolgozóknak tudatában kell len­niök, hogy nagy felelősség hárul rájuk a bányarészleg biztonságáért. A biztonság növelése érdekében be kel] vezetni minden műszaki dol­gozó és élfejtő kötelező vizsgáját a biztonsági előírásokból, végre kell hajtanunk az összes biztonsági in­tézkedéseket és fokoznunk kell a központi bányafelügyeleti hivatal ellenőrzését. Az emberről való gondoskodásban eddig megnyilvánult hiányosságok nemcsak azt okozták, hogy lassan ment az állandó munkaerők tobor­zása, hanem nagyméretű munkaerő­hullámzást és mulasztást is okoz­tak. 1953-ban többezer munkaerő távozott el a széniparbői és ugyan­ezen idő alatt ugyanannyi dolgozót vettek fel a munkára. A dolgozók ily nagy részének ez az állandó hullámzása a kitűzött feladatok tel jesítésének egyik legsúlyosabb aka­dálya. Ennek érdekében az eddiginél jobban ki kell használni a bér- és fizetési politikát, mint a dolgozók feladataik teljesítésében való anya­gi érdekeltségének eszközét. Az eddigi bér. és fizetésrende zések, melyeket a kormány az ost­rava-karvini szénmedencéről szóló határozatában 1951-ben és a többi szénmedencékre vonatkozólag tavaid végrehajtott, lényegesen javították a bér. és fizetési politikát az egész bányászatban. E bér. és fizetési politika alap­elveit azonban nem alkalmazták .helyesen a munkában, ami azt okozta, hogy a bér. és fizetési vi­szonyok lényeges javulása a bányá­szatban nem tükröződött a fejtési terv teljesítésének javulásában, a munkatermelékenység növekedésé­ben és a termelés gazdaságosságá ban. Ezért fontos biztosítanunk, hogy a bér- és fizetési politikában ho­zott intézkedéseket az érdem sze­rinti munkajutalmazás szempontjá­ból helyesen megértsék és alkal­mazzák, hogy biztosítsák a fejtési terv teljesítését és túlteljesítését, a teljesítmények növekedését és a termelés önköltségeinek csökkené­sét. A vezető gazdasági dolgozók a tervek elemzésekor mindeddig nem foglalkoztak komolyan az önkölt­ségek kérdésével, nem állapítják meg az önköltségek rendszeres nö­vekedéseinek okait, amit az a tény is bizonyít, hogy a termelés gazda­ságosságáról való elégtelen gondos­kodás következtében az ötéves terv idején a termelési költségek a kő. szénnél 39 százalékkal, a barna­szénnél 19 százalékkai növekedtek. Az önköltségek növekedését főleg a munka termelékenységének! elég. telen fokozódása, az anyagfogyasz­tás, energiafogyasztás emelkedése és a vezető dolgozóknak a terme­lés gazdaságossága fölött gyakorolt elégtelen ellenőrzése okozza. A ter­melés gazdaságossága tekintetében feltétlenül véget kelj vetnünk a vezető dolgozók nemtörődömségé­nek Ennek érdekében minden feltételt meg kell teremtenünk a termelési terv normális munkaidőben való teljesítésére. Másodszor meg kell javítanunk a munka megszervezé­sét a bányákban és az összes fel­színi munkahelyeken úgy, hogy biz­tosítsuk a teljesítmények növeke­dését nemcsak a pilléreknél és az élvájatokban, hanem a szállításban és egyéb munkálatokban is. Továb­bá fontos, hogy kidolgozzuk az összes alapanyagok, nyersanyagok é a energiafogyasztás normáit, el­lenőrizzük betartásukat és a bá nyaüzemek szocialista munkaverse, nyét az anyag- é s energiafogyasz­tás normáinak csökkentésére irá­nyítsuk. A Forradalmi Szakszervezeti Moz. galomnak, főleg a bányaipari alkal­mazottak szövetségének lényegesen javitania kell a szervezési-politikai és kulturális tömegmunkáját, bizto­sítania keli a jobb gazdálkodást a dolgozókról, a dolgozókat a mun­kafegyelem megszüárdítására, a bér- és fizetéspolltika helyes alkal­mazására kell irányítania. A szocialista > munkaverseny javí­tásával és állandó fejlesztésével va­lamennyi üzemben kérlelhetetlen küzdelmet kell indítaniuk az ön­költségek állaändó csökkentéséért, az üzem legnagyobb fokú gazdaságos­ságáért, a munka termelékenységé­nek növekedéséért, a tervfeladatok teljesítéséért és túlteljesítéséért. Az ötéves terv folyamán a szo­cialista munikaverseny fejlesztésé­ben évről évre lényegesen jobb ered­ményeket értünk el. A legjobb egyé­nek és kollektívák ezrei, bányák egész sora rendszeresen és egyen­letesen teljesítette és túlteljesítette az ötéves tervben megszabott fel­adatokat. Ebben nagy érdeme van a Klement Gottwald köztársasági elnök versenyzászlójáért indított szocialista -munkaverseny kifejlődé­sének. Legjobb és legöntudatosabb bányászaink, műszaki dolgozóink és hrigádmunkásaink kezdeményezése kibontakozott a köztársasági elnök versenyzászlajáért, a szovjet bányá­szok zászlajáért és 1953 óta a kor­mány, a minisztérium és a bánya­ipari alkalmazottak szövetsége Vö­rös Zászlóiért folyó küzdelemben. Ezt a nagy kezdeményezést azon­ban sem a kombinátok, trösztök és üzemek vezetősége, sem a szakszer­vezetek nem támogatták kellőkép­pen. A szocialista munkaverseny színvonala éppen ezért nem olyan, hogy biztosítsa az egész fütöanyag­termelési ág tervének teljesítését. A kormánynak és a Központi Szakszervezeti Tanács elnökségének 1953. január 27-i határozata a szo­cialista munkaverseny _ további fej­lesztéséről kitűzte a szocialista munkaverseny fejlesztésének világos irányvonalát és konkrét feladatok­kal bízta meg a minisztériumot és a bányaipari alkalmazottak szövet­ségét, ami lényegesen hozzájárult az alkalmazottak mozgósításához a munkahelyeken A gottwaldi öt­éves terv utolsó évének folyamán sem sikerült azonban kiküszöböl­nünk egyes alapvető hiányosságo­kat, amelyeik fékezték a szocialista munkaverseny fejlődését. - Sem a szakszervezet, sem a ve­zető gazdaságai dolgozók nem érték el, hogy a műszaki dolgozók és funkcionáriusok nagy része a terv teljesítésének, a termelés irányítá­sának és a bányarészlegben felme­rülő összes nehézségek leküzdésé­nek mindennapi módszereként értel­mezze a szocialista munkaversenyt. Ez arra vezet, hogy a műszaki dol­gozók és funkcionáriusok nagy ré­sze nem teremti meg a munkaver­seny szükséges feltételeit és alap­jait, hogy a bányászok szocialista felajánlásokat tehessenek, ezeket teljesíthessék és túlteljesíthessék. A műszaki dolgozók és funkcionáriu­sok többsége nem tudta felhasznál­ni a legjobb bányászok és dolgozók áldozatkészségét és lelkes akaratát arra hogy hatékony segítségükkel éppen azokôn a szakaszokon fej­lesszék a szocialista munkaversenyt, ahol ez a legjobban szükséges. A szocialista felajánlások nem mindig irányultak az új techniká­nak és a termelés progresszív meg­szervezésének bevezetésére, a mun­kahelyek viszonyainak megjavításá­ra és az önköltségek rendszeres csökkentésére. Ezt a hiányt főleg az okozta, hogy csak azokon a munkahelyeken tettek felajánláso­kat, ahol meg voltak ennek legjobb feltételei. A felajánlások nem irá­nyultak azokra a munkahelyekre, ahol a legnagyobb nehézségek mu­tatkoztak. Az állami érdemrendekkel kitün­tetett tapasztalt bányamesterek, mint Kuchno és Gavlas elvtársak az ostrava-karvini szénmedencé­ben, Kocur elvtárs a VOKD-ben, Draslík elvtárs az északcsehországi bamaszénmedenoében, Kotyatko és Bartos elvtársnak az SUB-ben és sok más munkáját, akik tapasztala­taikat önzetlenül átadják az ifjabb bányászoknak, brigádmunkásoknak, állami munkaerötartalékok taninté­zetei növendékeinek, nem terjesz­tették szervezetten és nem népsze­rűsítették a megfelelő módon. A szovjet tapasztalatok és példák alapján az 1953-ban kötött kollek­tív szerződéseket nem állították össze úgy, hogy azok a szakszerve­zet és az üzemvezetőség egész évi tevékenységének igazi programm­jává váljanak. A kollektív szerző­dések tartalma jelentékeny felüle­tességének és határozatlanságának következtében ezért nagyon nehezen fejlődött a kollektív szerződésben, főleg a termelési feladatokra vo­natkozó kötelezettségek teljesítésé­ért folyó szocialista munkaverseny. A kollektív szerződések hiányos­sága az volt, hogy nem ölelték fel a dolgozó emberről és a terv telje­sítésében való anyagi érdekeltségé­ről való gondoskodás alapvető kér­dését. A gazdasági szervek és ve­lük együtt a szakszervezetek sem tudják a mai napig rendesen ki­használni a kollektív szerződéseket a dolgozók hatékony mozgósítására a termelési feladatok sikeres teljesí­téséért. A szocialista munkaverseny meg­követeli a munkaverseny helyes megszervezését, eredményeinek rend­szeres, alapos elemzését, állandó népszerűsítését, a párt és szakszer­vezetek nagy kezdeményezését és gondoskodását. Az ostrava-karvini szénmedence legjobb üzemeinek, mint például a Ludvik 2oíia és Václav bányáknak legjobb eredményei, ahol tömegmé­retben alkalmazták a munka ciklu­sos megszervezését, az északcseth­országi szénmedence Békevédök és Ján Šverma bányájának munka­eredményei, ahol Lunyin újítómód­szerét terjesztették és a roszicei szénbányák eredményei, ahol beve­zették a falfejtési módszert, azt bizonyították, hogy ha a szocialista munkaverseny konkrét feladatokra iráhyul és ha a dolgozók legszéle­sebb rétegeinek ügyévé válik, min­dig elősegíti a napi feladatok tel­jesítését és sikeres túlteljesítését. A termelési értekezletek meg­szervezésedben szerzett eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy ezek az értekezletek a dolgozók részvétele biztosításának jól bevált és legelő­nyösebb formáját alkotják a terme­lési nehézségek megoldásában és lehetővé teszik a dolgozók széles­körű bevonását a szocialista munka­versenybe. Ezért a legjobb üzemek és szén­medencék legjobb kollektíváinak, a s

Next

/
Thumbnails
Contents