Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-09 / 7. szám, szombat

1954. január 9, U J SZU A CsKP járási bizottságainak feladatai a párt és h kormány határozatainak biztosításában Alexej Čepička elvtárs beszámolója a CsKP járási bizottságai vezető titkárainak 1954. január 3—4-én tartott országos értekezletén ! Pártunk központi Bizottságának mult iv szeptemberében és decem berében 'ártott nagyjelentőségű ülései, a ítözponti Bizottság hatá rozata a párt X. kongresszusának összehívásáról és a választások a nemzeti bizottságokba minden párt szervezetet és szervezetet, minden kommunistát nagy és harci felada tok elé állítanak. A járási bizottságok jelentősége és küldetése különösen kitűnik a párt politikájának gyakorlati meg valósításában, a Központi Bizottság határozatainak teljesítésében. Ki tűnik, hogy a járási pártbizottsá gok a pártmunka fő és alapvető részének súlypontját képezik Egy re nyilvánvalóbb, hogy a pártmun k a színvonala a járási pártbizott ságok munkájától függ, attól, ho­gyan irányítják az alapszerveze teket, hogyan tudják alkalmazni a párt politikájá 4; a járás viszonyai. r a é s körülményeire, hogyan érvé­nyesítik következetesen és helyesen a párt vezető szerepét. A járási pártbizottságok már je lentős sikereket értek el ebben a munkában Törekvésük a párt-, állami és gazdasági feladatok biz­tosítására eredményesen megnyilvá nul a párt- és kormányhatározatok és intézkedések teljesítésében. A járásj pártbizottságok egész sorát említhetjük fel, amelyek x pontosan, idejében és helyesen teljesítik ki­tűzött feladataikat amelyeket po litikai -szervezési tevékenységükkel fáradhatatlanul biztosítanak. és megvalósítják a Központi Bizott­ság irányelveit és határozatait. Nem kerülhetik el azonban fi gvelmünket azok a gyönge pontok é s hiányosságok, amelyek a járási pártbizottságok munkájában a mai napig felmerülnek. Ez főleg azért van, mert a párt előtt jelenleg ál ló új feladatokkal együtt a járási pártbizottságok politikai munkájá nak általános színvonalával szemben támasztot* igények is növekszenek Egyetlen pártszerv, egyetlen kom munista sem valósíthatja meg si­kerrel a párt politikáját, ha né­hány elvi kérdéssel nincs tisztában. Még mindig főleg a munkásosztály és n dolgozó parasztság szövetsége jelentőségének meg nem értése és lekicsinylése az egyik fő oka a pártszervek és funkcionáriusok sok hibájának és miinkahiányosságá nak. , V Tévednek azok, akik úgy véle­kednek, hogy a munkásosztálynak csak az uralkodó burzsoázia elleni a politikai hatalomért folyó harcok idején van szüksége szövetségesre — a parasztokra Mind a szovjet tapasztalatok, mind saját tapasz­talataink igazolják, hogy ez a ta nírtás a munkások és paraszitok megbonthatatlan szövetségéről a kapitalizmus hatalmának megdön­tése után, az után is érvényes, hogy a munkásosztály kivívta a hatalmat Mint ahogy a munkásosztály nem tudott volna győzni a parasztság, gal való hfl szövetsége nélkül a burzsoázia fölött, ügy az uralko dó munkásosztály a dolgozó pa­rasztsággal való szövetség nélkül nem tudja felépíteni a szocializ­must. A munkások és parasztok szövetsége nem mesterséges kom , biráció eredménye, hanem mély osztálygyökerei vannak. A tőkés rendszerben a parasztot éppúgy kizsákmányolták, mint a munkást. Szabadságvágya. hogy mentesüljön a kizsákmányolástól, megteremti annak feltételeit, hogy a kizsákmányolók ellep harcoló munkásosztály szövetségesévé vál jon. Ebben a harcban növekszik a munkások és parasztok szövet­ségének forradalmi ereje és tar talma "zen a tényen mit sem vál toztat munkások és parasztok bizon- 'sztálykülönbsége. Míg a munt • saját munkaerején kívül nem t ud m it áruba bocsátani, a paraszt földnek, szerszámoknak és termékeknek a tulajdonosa, ame­lyeket eladhat. Ez a különbség azonban nem akadálya annak, hogy létrejöjjön a munkások és parasztok szilárd szövetsége a tő ké s rendszer elleni harcban. Mind a munkás, mind a paraszt gyűlöli a kizsákmányolókat, és közös ér­dekük — a kizsákmányolók ural­mának megdöntése, hü szövetsége sekké tesz; őket. Ha némi különb ség a parasztság helyzetében a ka­pitalizmus idején gátolja a paraszt ság és a munkásosztály szilárd szövetségének létrejövését, annál kevésbbé lehet ez megbonthatat lan szövetségük akadálya a' szo cializmus építésének idején, midőn a munkásosztály vezetésével a más munkáját ki nem zsákmányoló pa raszt számára i s létrejönnek a leg kedvezőbb életfeltételek. Ezért tu­datosítanunk kell, hogy a kapitaliz­musból a szocializmusba való át­menet idején a fő osztályok a mun­kásosztály és a más munkáját ki nem zsákmányoló dolgozó paraszt ság. A kulákok emellett továbbra a kizsákmányolók legszámottevőbb rétegét képezik és engesztelhetetlen küzdelmet kell folytatnunk ellenük A munkások és parasztok szö­vetsége a népi demokratikus rend­szer és állam alapja. Enélküi nem történhettek volna meg a népünk életében beállott óriási forradalmi változások, e szövetség nélkül nem érhettük volna el mindezeket a nagy sikereket gazdaságunk átépi tésében és az új társadalmi rend építésében. Tehát a, munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsé­gének megszilárdítása nélkül nem szilárdíthatjuk meg a népi demokrati kus államot, nem folytathatjuk a szocializmus építését. EmeJett meg kell látnunk a mun­kásság és a parasztság közötti osz tálykülönbségek néhány következmé­nyét A parasztgazdaság magán tulajdonon, kisüzemi árutermelésen alapszik. Ezért a paraszt kettős jel­legű: egyrészt dolgozó ember, aki ne m zsákmányolja ki más munkáját és ez őt közei hozza a munkáshoz, másrészt azonban tulajdonos, kmi öt közel viszi a burzsoáziához. Ebből ered a parasztság elkerülhetetlen in­gadozása a munkásosztály és a bur zsoázia között még a burzsoázia ve­resége után, a szocializmus építésé nek időszakában is. A vereséget szenvedett kizsákmányoló erők arra törekszenek, hogy minden eszközzel a maguk oldalára állítsák a paraszt, ságot. Február előtt tanúi voltunk annak, hogyan igyekezett a reakció népámító ígéretékkel elszakítani a parasztokat a munkásságtól és, a népd demokratikus rendszer ellen uszítani. A párt a maga helyes poli­tikájával megakadályozta a reak ciót ennek a céljának elérésében. A pártnak a konkrét intézkedések egesz sorária, mint például hadikárpótlásra, földosztásra, az adósságok eltörlésé­re, a háború utáni uzsorával szemben való védelemre, a parasztságnak és a munkásságnak élelmiszerrel és iparcikkekkel való egyenlő ellátására és más, a dolgozók javát szolgáló intézkedésekre támaszkodó céltuda • tos politikája végül Is megteremtette annak előfeltételeit, hogy a parasz­tok a döntő pillanatban, midőn a re­akció puccsot kísérelt meg, a munká sok oldalán álljanak és együtt vívják ki a februári győzelmet. Tudatosítanunk kell továbbá, hogy a paraszat mint kis magánbirtokos, év. századokon keresztül gazdaságában a földhöz voit kötve, mmdíg csak magára gondolt é s mindenképpen igyekezett gyarapítania vagyonát. A munkának ragadozó midőn való kizsákmányolásán felépülő és tőkés verseny által feldúlt kapitalista tár sadalom az embernek emberhez való ellenséges kapcsolatát veszi alapél, vül. . A tőkés rendszei fő parancsolata így hangzik: Vagy megrabolod a másikat, vagy az rabol meg téged; vagy másra fogsz dolgozni, vagy 6 rád: vagy rabszolgatartó vagy, vagy pedig magad vagy rabszolga. A szo­cializmus építésének időszakában nem kerülhető el a régi burzsoá rendszemek ez a csökevénye, anya jegye, mert — amint Lenin mondot­ta—a szocialista társadalom bur zsoá viszonyok között felnőtt ember anyagból épül és ezžrt, természete­sen, a polgári lelki elemekkel van telítve. A paraszt nem vetheti le nyomban azokat a szokásokat, erkölcsöket, amelyeket évszázadokon keresztül a földbirtokosok és a burzsoázia ural ma oltott beié "Mindezt nem tudatosították azok, akik feladatul tűzték ki, hogy a pa­rasztok többségéből néhány hónapon belül szövetkezeti dolgozókat csinál nak. Bedőltek annak az érzéki csa lódásnak. hogy a parasztok előitéle teit a föld közös megművelésével szemben a mult örökségeként türel rnes meggyőzés, mintaszerűen gazdái kodó szövetkezetek építése nélkül egy tollvonással eloszlathatják. Noha a Központi Bizottság és maga Gottwald elvtárs néhányszor feihívta a figyelmet a szövetkezetek alakításának helytelen módszerekkel való túlzott elisietésére, egyes párt funkcionáriusok é s pártszervek nem figyeltek erre az óvŕ hangra és a szövetkezetek alakításában nemcsak az adminisztratív megoldás, hanem helyenként nyomás gyakorlásának útjára is tértek. Természetes, hogy ilyen eszközökkei nem érhettek el semilyen tartós sikert, mert belső meggyőződés nélkül sehol sem lehet sikeresen küzdeni az akadályok ellen Egyetlen értelmes ember sem fel. tételezhette, hogy a föld egyéni meg. műveléséről a közös megművelésre való áttérés simán, nehézségek né) kfll valósul meg. Ismeretes, milyen nehézségeken mentek keresztül szö­vetkezeteink és milyen nehézségeken mennek még ma is keresztül. Sok esetből levonhatjuk azt a tanulságot, bogy a szocialista nagyüzemi mező gazdasági termelésre való áttérés idején semilyen módon nem kerülhet jük e] a nehézségeket és l e kell küz­denünk őket úgy, mint minden új dolgot ki kell harcolnunk. Ilyen küz delmet azonban csak a valóban öntu­datos, harcos szövetkezeti dolgozók kai folytathatunk sikerrel. Tudató, sítanunk kell azt is, hogy a paraszt belépése az EFSz-be még nem te szl őt szocialistává. Ehhez hosszantartó neveiőmunká.ra van szükség. A kulákok — a dolgozó paraszt ság és a népi demokratikus rend­szer ezen megrögzött ellenségei el­len folytatott küzdelemben is gyak­ran helytelenül' értelmezték és va­lősították meg a párt politikájá­nak irányelvét A kulákok kiszori tásának és korlátozásának polití. kája helyett egyes járásokban fel számolásuk útjára léptek, amelyet a kis- és közópparasztoknak nem indokolhattak meg kellőképpen mint igazságos és szükséges intézkedést a kulákok — a kizsákmányolók ellen Ilymódon gyakran megtör tént, hogy a kis-'"és középparasz tok nem láttak a kulákban kl­zsákmányolőt, aki ellen a munká­sokkal együtt küzdeniök kell. El­lenkezőleg, a kulákok felszámolását célzó, a dolgozó parasztság támo­gatását mellőző adminisztratív be­avatkozások 'ehetővé tették, hogy a kulákok félrevezesék az egész falut, amely Véglll védelmükre sík­ra szállt. Ha hozzászámítjuk még azokat az eseteket, midőn a kulákok elle ni küzdelemben túlkapások történtek középparasztokkü! szemben, tuda tositjuk, sok mindent kellett rend behoznunk, hogy a leggyorsabban elérjük a munkásosztály és a 'dol­gozó parasztság szövetségének, iga­zi megszilárdulását, ami azonban lehetetlen a kulákok ellen egyút tal folytatott sikeres harc nélkül Ennek jelentőségére figyelmezte tett Malenkov elVtár s Is a Szovjet unió Legfelső Tanácsának ötödik ülésszakán mondott beszédében: »A népi demokratikus országok­ban helyesen vélik, hogy a mun­kásosztály és parasztság szilárd szövetségének megerősítése múlha­tatlan feltétele é s biztosítéka sike­res előrehaladásuknak. Világos, hogy csak e kipróbált lenini poli tika folytatásával lehet megoldani a nép; demokratikus országok előtt álló összes feladatokat.* A népi demokratikus államnak más a feladata és funkciója, mint a München előtti köztársaságnak. A legfontosabb termelési eszközök állami tulajdonban vannak. Az ál­lam kifejezi a munkásosztály és általában az egész dolgozó nép ér­dekeit. amely a legfontosabbá ter­melő erő. A szocialista termelési módszer különleges voltából és a nép; demokratikus állam különle­ges jellegéből ered az állam új fel­adata a termelő erők fejlesztésében. Az állam ezért az összes termelő erők fejlődésének fontos mozgató erejét képezi. Ez a fejlődés nem valósul .meg magától. Rendes biz­tosításához szervezettségre, terve­zésre, fegyelemre és egységes aka­ratra van szükség. A népi demo kratikus állam ezt azzal biztosit ja, hogy teljesítheti gazdasági-szervezési és kulturális-nevelő funkcióját. A tervszerinti irányítás feladata és jelentősége, ezen alapvető felada­tok teljesítése rendkívül nagy kö vetelményeket támaszt az állam apparátus összes dolgozóinak nem­csak politika; őntudatosságával, ha­nem szakmai képességével szemben is. Ezért arra kell törekedni, hogy több szervezettséget, tervszerüsé get, fegyelmet és egységes akara tot vigyünk be a kerületek, járá sok, városok és falvak államszer veinek munkájába Fontos, hogy a pártszervek a legnagyobb figyel met fordítsák az államszervek és apparátus munkájára, természete, sen anélkül, hogy átvennék, vagy helyettük végeznék funkcióikat. Az állami és gazdasági szervek munkájának megjavítása szem­pontjából nagyjelentőségű a régi szakemberek felhasználása kérdésé, nek megvilágítása A régi iskolát végzett értelmiség tagjaival szem­ben tanúsított helytelen viszony je lentős, és hozzátehetjük, fölösleges károkat okozott. Egyetlen uralkodó osztály sem nélkülözheti értelmiségét. A mun kásosztálynak a hatalom kivívása után a kapitalizmusból a szocia lizmusba való átmenet időszakában nincs és nem is* lehet saját értei misége. Ha a munkásosztálynak teljesítenie kell történelmi köteles ségét, hogy elsajátítsa és tovább fejlessze mindazt a Jót, amit az emberiség fennállásának egész tör. ténete alatt teremtett, akkor az emberi haladás eredményeit csak az értelmiség adhatja át a mun kásosztálynak. A munkásosztály ezt csak az értelmiség segítségével gyarapíthatja tovább. A régi is koľáf 1árt értelmiség felhasználása tehát történelmi és törvényszerű szükség, amelyet semmiképpen sem mellőzhetünk. Az állam és a gazdaság irányí­tásában sok szakismeretre, tudásra és tapasztalatra van szükség. Ab­ban a pillanatban, midőn a tőke uralmának megdöntése után a munkásosztály kezébe veszi az ál­lam irányítását és végrehajtja á társadalom forradalmi szocialista átalakítását, nem képes egyedül biztosítani az állam irányításából eredő szakkérdések helyes megöl dását. Munkásosztályunk is ebben a helyzetben volt Nem volt más kiút, minthogy a szakkérdések megoldásában, az állam és a gaz­daság irányításában a régi Iskola beli értelmiség ismereteire ta pasztalatairs támaszkodjon A munkásosztály történeim, kül detésének teljesítésére köteles saját értelmiséget nevelni a dolgozó" nép soraiból. Ennek az új értelmiség­nek nevelése a régi iskolabeli ér­telmiség felhasználása nélkül meg­valósíthatatlan. A régi iskolabeli értelmiség tehát ezeket a felada­tokat teljesíti: segíti a munkás­osztályt az állam és a népgazda­ság irányításából eredő szakkérdé­sek megoldásában és segít az új ' értelmiség nevelésében. Ennek a le­nini tanításnak ellentmondó összes nézetek tehát helytelenek és ártal­masak. A munkásosztály a régi szakemberek megnyerése és fel­használása nélkül sem az államot, sem a gazdaságot nem tudná si­kerre] irányítani és saját értelmi­ségét sem tudná nevelni. Saját ta­pasztalatból tudjuk, hogy a kizsák­mányoló osztályok, miután elvesz­tették a hatalmat, nem adják fel az ellenállást a győzelmes mun­kásosztállyal szemben és minél si­keresebben folyik az új társadalmi rend építése, annál Inkább támad­ják a népi demokratikus rendszert. A régi iskolabeli értelmiség meg­nyerése a munkásosztály ügyére nagy jelentőséggel bír éppen ebben a harcban, midőn a vereséget szen­vedett, kilasákmányoló osztályok mind politikai, mind gazdasági és ideológia! arcvonalon támadnak. Nem húnyhatunk azonban ize­met afölött, hogy a régj iskolabeli értelmiség megnyerésének szüksé­ges volta lehetőséget nyújt arra, hogy a levert kizsákmányoló osz­tály maradványai az értelmiségnek a kizsákmányolókhoz hü maradt egyes tagjain keresztül ártsanak a szocializmus építésének. A régi értelmiség tagjait a burzsoázia ha­talmának elvesztése után is külön­böző anyagi, pénzügyi és baráti kapcsolatok fűzik a levert burzsoá­ziához és ezért engedékeny és al­kalmas eszközzé válnak a burzsoá­zia kezében bűnös szándékaik meg­valósítására. Minthogy azonban egyedülálló esetekről van sző, kel­lő éberség mellett sikeresen ki­védhetjük az ellenség ilyenirányú kísérleteit. A régi iskolabeli értelmiség nagy ­többsége másrészt olyan szakembe­rekből áll, akiket minden félelem nélkül megnyerhetünk a szocializ­mus építésének. Ezeknek a régi szakembereknek többsége munkájá­ból ál és létfenntartási okokból kénytelen annak javara dolgozni, aki neki megélhetést nyújt Az ér­telmiség ugyanis nem osztály, ha­nem réteg. A régi értelmiség jelen­tős része, miután a munkásosztály kivívta a hatalmat, ezért csakha­mar a szocializmus építésének szol­gálatába áll, másrésze még habo­zik és várakozó álláspontra hely«?y kedik, végülis azonban, maglikban álló ellenségek valóban kivételes eseteitől eltekintve, a régi értelmi­ség túlnyomó többsége öntudatosan a nép és a szocializmus építése szolgálatában áll. Nem várhatjuk, hogy az újjászületésnek és átneve­lésnek ez a folyamata egyik nap­ról a másikra befejeződik, óvakod­ni kell mindentől, ami a régi értel­miség tagjait a reakció karjaiba űzné. óvakodni kell attól a bizal­matlanságtól, amely az értelmiséget a munkásosztálytól elválasztja és meg kell teremtenünk az alkotó­munka, a kölcsönös megértés és az elvtársi együttműködés kedvező fel­tételeit. Gondosan és körültekintően, szervezésileg biztosítanunk keli a régi értelmiség becsületes és tisz­tességes többségének megnyerését és átnevelését. Ilyen feltételek kö­zött a régi értelmiségnek minden becsületes tagja tudatosítja, hogy a tudományos igazság és haladás a dolgozó nép oldalán van és a szocia­lizmus öntudatos építőjévé válik. A választások előtti kampány feltárt minden olyan hibát is, amelyei a pártszervek a Nemzeti Arcvon^" nolitikájának megvalósitá­ságban elkövettek. A Nemzeti Arc­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents