Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-06 / 4. szám, szerda

4 UJSZ0 1954. január 6. Nagy időkben nehéz kis dolgokról beszélni. És kétségkívül nagy időket élünk. Hegyeket mozdít el és tengereket varázsol elő az ember. A Szovjetunióban valahol olyan gyár is van, ahol a gépek maguktól futnak és a napfényes, csöndes, zümmögő csarnokokban csak sétálgat az ember, a munkás, a gépek ura. Egy önműködő gotyósosaipágygyárat mindössze hat munkás ü'ányít és valamennyien akár házikabátban is járhatnának és karosszékben ülve verseket olvashatnának. Vagy esetleg a középkor történetét tanulmányozhatnák. Vagy a fémek technológiáját. Ha netán zenekedvelő akadna köztük, akár fuvolán is játszhatna, amennyiben a többieket nem zavarná vele. A természet teljesen magadja magát az embernek. A sztálingrádi sztyeppe még egy esztendeje kopár pusztaság volt, elsárgult fűcsomók és szomjas nyulak tengődtek rajta. Egy év multán pedig ragyogó világítótornyok állnak majd az embersűrűs tengerparton, és a kikötők felé tartó hajók kapitánya, kutatni fogják éjtszakánként fényüket. Még a bibliai isten sem vá'toztatta meg folyóinak irányát — de bízzuk csak a folyókat mérnökeinkre, ha szükség lesz rá, megfordítják folyásukat Csakhogy mi a kicsi és m. a nagy' Néha azt hisszük, az eget veri valami, pedig csak látszat az egész. Ha megkérdi valaki, mi a nagyobb? A nek tárt hordó méh vagy a lökhajtásos páncélozott új amerikai repü'ó'erőd-e. azt, válaszolnánk: a méh a nagyobb. Mert az életben nem annyira a szárnytávolság, mint Inkább az számít, hová repül valami és hová ér el. Az életben nem a szárnytávolság számít, s a pacsirta kedvesebb az embernek mint a vércse. így hát a méh is nagyobb a repülőerödnél és az úttörő-otthonban faricskált fcs ladik is erősebb a tengerek cirkálóinál. És ezért az is lehet, hogy az altaji Lenin-kolhoz elnökéről, Fjodor Klimenkóról "és a szökőkúttal megélt esetéről szóló" elbeszélésünk sem fog kicsinek és jelentéktelennek látszani. Az igazat megvallva szerintünk sem jelentéktelen. Az úr ezerkilencszázötvenegyedik esztendejének egyik mozgalmas hetében történt. Lehet, hogy ezen a héten éppen az egyik francia kormány bukott meg, és voltak más fontos események is. Hogy egymástól különböző díszes egyenruhákban tábornokok tanácskoztak, hogy a messze ten gereken új páncélos hajók ágyúi dörögtek elképzelt célpontok felé, hogy a nevadai sivatagban új atomfegyvereket próbáltak ki,.és hogy Koreában egy új amerikai hadosztály sziállt partra. A Fjodor Klimenkóról szóló elbeszélés és a reneszánsz szökőkúttal való találkozása talán ezért-jelentéktelennek tűnhetne fel. Számunkra azonban fontosabbnak látszik, mint az Egyesült Államok hadiköltségvetéséről szóló híradás. De ez felfogás dolga, és nem keü velünk föltétlenül egyetérteniök. Az egyik cseh városka közepén állt ez a szökőkút Ott állt a főtéren, és éjjelre megvilágították. A csúcsán Sámson feszítgette egy oroszlán száját és az oroszlán szájából vízsugár tört elő. Esténként zöld és lila volt a vize. mert a szemben álló ház neonfényei tükröződtek benne A szökőkút kövei málladoztak — háromszáz évnél is vénebb volt már a kút. A szerelmesek teljesen közömbösen jártak körülötte. Nagyon jó! ismerték már. és romantikáját olcsónak találták Azonkívül a v.lágitás is erős volt számukra. Hosszú évek óta egy őszszakállú öreg járogatott oda, és üldögélt a kút kávájának peremén. Dohányzott és a csillagokat nézte. Az öregúr haláláig hű maradt a kúthoz Nem valami helybeli költő volt. hanem cipész, és a műhelye ot

f állt a főtéren. Gyermekcipőket készített, de magának nem volt gyermeke I,ehet. hogy azért járt a kúthoz, mert senkjje sem volt és összebarátkozott a? oroszlán száját feszítgető Sám sonnal LUDVIK ASKENAZY: yUi a kicsi és mi a nagy * * Szemelvény a szerző „A lángszemű" című békedíjjal kitüntetett elbeszéléskötetéből, amely 1954. elején jelenik meg a Csehszlovákiái Magyar Könyvkiadónál. Ő volt a szökőkút utolsó barátja A városi emberek elmennek mellette és közömbösen beszélgetnek közönyös dolgokról. Csak az idegenek állnak me^, mellette. Könnyen föl ismerhetők arról, hogy mozdulatlanul állnak előtte, és csak éppen kezüket tartják oda néha a csorgó víz alá, miközben apró, hűs v.zcseppek csapnak az arcukba s m:nd járt el is párolognak. De csak odaérkeztük első estéjét tölti be a varázs Csupán egyeseknél tart el két-három napig — ezeknek érzékenyebb a szivük és szomorúbb a szemük. De harmadnapra már ezek is hűtlenek a kúthoz, dolguk után r.éznek és ha hazautaznak, még csak tekintetükkel sem búcsúznak el tő'e Bátran elmondhatjuk tehát, hogy az egyetlen vendég, aki hét hosszú estén át kitartott a szökőkút mellett, éppen Fjodor Klimenkó volt. az altaji Lenin-kolhoz elnöke. Szovjet parasztküldöttséggel látogatott el Csehszlovákiába. pápaszemet és tányérsapkát viselt, és olyan ember volt, ak. mindjárt rájött, ki miféle — azt gondolja-e. amit mond vagy pedig más a gondolata és más a szava. Fjodor Klimenkó csak meglatolgatta a tenyerén a búzát és máris tudta, milyen liszt lesz belőle. A tehénnek csak a szemébe nézett és máris tudta, mennyi tejet ad. Emlékezetből idézte Vlagyimir Majakovszkij és Lermontov verse.t. és a mellét aranycsillag díszítette. A szocialista munka hőse voltKomoly embernek számított és senki sem mondta volna róla, hogy hét estét fog elálldogálni a zöldpatinás reneszánsz kút mellett, hogy kerül getni fogja és végül még le iá rajzolja. Egy nagy sárga notesze volt Fjodor Klimenkónak, és fölösleges dolgoknak nem volt benne helye 01 dalai sűrű, apró betűkkel voltak teleírva, csak utolsó három lapja őrizte meg szűz, tisztaságát. És éppen ezekre, erre a három utolsó lapra rajzolta le Fjodor Klimenkó a vén szökőku tat, és a sárga notesz száraz, tárgyilagos tartalmát igazán lírikusán fejezte be. Olyan volt ez valahogy, mintha a vasúti menetrend románccal végződne. A noteszben különféle följegyzések voltak. A harmadik oldalon ez a följegyzés állt: A tőgyet előbb langyos vízzel lemossuk és aztán megtörölgetjük A fejés előtt enyhe masszázst alka'mazunk. A fejés után alapos masszázst és négyszer .^megismételjükZárójelben pedig: (Közlendő Tánya Kulikovával) Egy más.k oldalon meg: Az amerikai szenátus egyik tagja. Albert Core azzal a kívánsággal fordult Trumanhoz, hogy Koreából valamennyi koreait távolítsák el, azután pedig tegyék a félszigetet lakhatatlanná Zárójelben pedig: (előadáshoz felhasználni). Egy további oldalon: Vlagyimir Ilj,cs Lenin: Elmélkedések a gyűléseken elhangzott beszédek közti szünetekben Rontjuk az orosz nyelvet. Fölöslegesen idegen szavakat használunk. Helytelenül használjuk őket. Miért mondjuk, hogy defektus ha azt mondhatjuk hiba hiány vagy fogyatékosság? És zárójelben: /szemére vetendő a kerületi párttitkárnak). Mindebből azt következtethetnénk, hogy a szökőkút nem tartozott Klimenkó noteszének utolsó lapjára es úgy ágaskodott ott. mint az egyszer, ember a kenderben. Persze, csak az első tekintetre De végtére is. ne avatkpzzunk bele Fjodor K'imenkó noteszébe Az van ott. amit oda rajzolt. Sőt a szőkőkútnak egyik vázlatát madártávlatból rajzolta meg — a ..Ró zse"-szá11ó ablakából. Es mi rejlett c mögött? Nem ilyan egyszerű választ adn, ,ra. Nagy időkben nehéz kis dolgokról bt-szélm. Hegyeket mozdít és tengere- , ket varázsol elő az ember. Fjodor Klimenkó más ügyben jött hozzánk a messzi Alfajból, nem a- reneszánsz kút végett A cseh mezőket járja és a legértékesebb magot veti el. Gyűléseken lép fel és ragyogó szemme

1 néznek rá az emberek, mintha hullámzó és sűrű, magasszálú búzatáb'ákat látnának mögötte A kommunizmus hajói, kombájnok úsznak a mezőkön. hőség remegteti meg a levegőt, zengő, édes csend honol — aratás ideje van Mintha ezt a képet látna a? ember Fjodor KLmenkó lehajtott feje mögött, a napsugaras Szovjetországot. fény- és virágárban Nem jelzi ott karó a mezsgyéket, sőt mezsgye sincsen már. Nincs ott sem mezsgye sem határvonal. Végtelenek a mezők, akárcsak az emberi jövő & most aztán tessék megértetni valakivel, miért éppen arról akarunk beszélni, hogyan járogatott el esténként az altaji Fjodor Klimenkó az oroszlán száját feszítgető Sámson kútjához és miért rajzolta le a sárga noteszébe. Próbálják csak beilleszteni a cseh kisváros főterének háromszázados szökőkútját a kommunizmus építkezéseinek idejébe ... De ha Fjodor Klimenkó helyet talált számára noteszében, miért ne tehetnénk mi is ugyanazt? Akárkinek teljesen érthetetlen lehetett a dolog. Tulajdonképpen npm is akárkinek, hanem főleg Filip Csicsasvilinek, a grúziai ..Bolsevik"-kolhozból. Közös szobában laktak a „Rózsa"-száltóban. Régimódi, hitvesi ágyon aludtak és Filip Csicsasvili, aki bőbeszédű ember volt és szeretett kotyogni, nem szívlelte barátjának ezt a gyöngéjét. Mert képzeljék csak, — ilyen komoly embernek. öt egyesített kolhoz elnökének. az aranycsillag lovagjának, akihez egyetemi tanárok járnak tanacsért. mint a testvérükhöz, akit a Kremlben is úgy . ismernek, mintha cíak ott lakna — ilyen komoly embernek egyszerre csak eszébe jut valami és úgy álldogál egy kutacska előtt, mint valami kisdiák. Eleinte nem beszéltek a dologról. Mikor Fjodor Klimenkó hazatért az oroszlán szá.ját feszítgető Sámsonnál és a hatalmas kagylót támogató négy Atlasznál tett éjjeli látogatásából Filip Csicsasvili fölkelt az ágyából és teát főzött barátjának. A teát a „Bolsevik"-kolhoz ültetvényéről hozta, és Filip Csicsasvili mélyen magába szívta illatát, mintha nem tudna betelni vele. Mert idegen országokban utazgatni sem megvetendő dolog, de néha ázért eszébe jut az embernek a citromligetek holdas éjtszakája. Ott most füge és barack illatozik, az ég meg olyan, mint valami nyitott, fényben úszó csarnok ... A teázás ünnepélyes aktus volt a kis hotelszobában — ki is kételkedne ebben? Filip Csicsasvili nyelvére vette a zamatos ital első kortyát és megkérdezte: — Hát mit szólsz hozzá? — Csudajó. — dicsérte Klimenkó. Azután elbeszélgettek a mögöttük lévő nap tapasztalatairól. Egy kissé haza is gondoltak. — Mit csinálnak otthon az én árváim? — sóhajtozott Fjodor Klimenkó — Árvák, árvák ... — szólalt meg Filip Csicsasvili. „Hiszen életrevalób bak, mint te vagy." Aranyos sugárban ömlött a tea és a barátok halkszavú beszélgetése belenyúlt az éjtszakába. Lefekvés előtt Fjodor Klimenkó ki nyitotta az ablakot és a szökőkutra tekintett Zölden és lilán bugyborékolt vize az oroszlán szájából. Hat estén át szó sem esett a kút ról. csak Filip Csicsasvili leste turel metlenül a barátját és várta, mikor koppannak meg léptei a folyosón. Aztán letette n könyvet és bekapcsolta a forralót Az utolsó este — az elutazasuk előtti este volt — Filip Csicsasvili kissé neheztelve szólt rá: — Nincs szükséged orvosra? — Miért? — kérdezte Fjodor Klimenkó. — Ügy kerülgeted azt a kutat, mint a holdkóros .. Annak a kutyának a fogait számolod, vagy mi a szösz? — Miféle kutyának? — csodálkozott el Fjodor Klimenkó. • „hiszen ' az oroszlán". — Akár oroszlán, akár teknős, egyre megy .. Kerülgeted azt a kutat, mint valami holdkóros... Te Puskin! A víz sustorogva forrott és Filip Csicsasvili a „Boisevik"-kolhoz ültetvényéről származó tea felszolgálásának ünnepélyes szertartásához fogott. Azután narancsot vett elő kofferéből és gerezdekre osztotta. A narancslé végigfolyt az állán, és Filip Csicsasvili lelkendezve mondta: — Maga a nap.. . Kinyitod a koffert és Grúzia napját veszed ki belőle ... — Engem is elfogott a vágy. — szólalt meg gyöngéden Fjodor Klimenkó — És bánatodat a szökőkútnak panaszolod el... — nevetett fel a grúz. -— Te Puskin

! Csak most került sor a kút-ügy elemzésére. Fjodor Klimenkó kiöntötte barátja előtt a szivét. A beszélgetés megint a késő éjtszakába nyúlt. És kissé váratlan befejezést nyert, de erről majd később. Ott feküdtek egymás mellett a hitvesi ágyban és cigarettáztak. — Nagy időket élünk. Filip, — mondta Fjodor Klimenkó. — A falvakat városokká építjük .. Közeleg a napja, hogy fordítasz egyet a televíziós apparátus tárcsáján és ott terem előtted az Altájban a Vörös-tér .. Ha kedvem kerekedik, beülök a kolhoz repülőgépébe és hozzád repülök egy kis saslikra . . . — És pirosra sülten szereted? — kérdezte tőle Füúi Csicsasvili, — mert van aki csak kissé megpirítja a tűz fölött, csak úgy aranysárgára ... — Öt kolhozunkat egyesítettük .. , Nem is kolhoz már, hanem állam. Megkezdjük a "székváros építését... A teret egészen befásítjuk ... Jobbról iskolát, balról színházat építünk Oszlopsorra! és páholyokkal . Saját színházat, érted Filip? — Hogyne érteném, válaszolta Filip. — Azt hiszed, a holdról potytyantam ide? — A színház mögött meg kerti vendéglőt — folytatta Fjodor Klimenkó — Gyors kiszolgálás, hideg és meleg italok, vanília- vagy málnafagylaltot parancsol? — Vaníliásat, mondta Filip. — És gyümölcs is jó hozzá Mandarin vagy őszibarack .. — És az a fehér épület ott... — kezdte álmodozva Fjodor Klimen kó. — Miféle fehér épület? — ijedt meg Filip Csicsasvili. A szökőkút jutott az eszébe és gyanúsan méregette barátját. — Nincs semmi képzelőtehetséged, — folytatta Fjodor Klimenkó, abban a csupa-üveg fehér épületben laboratóriumok lesznek Ki tudja, milyen csodabúzát tenyésztünk majd ott ki? — Szőlőt termeljetek az Alta.i vidéken. — javasolta Filip. — Mi vesződünk a szőlővel, ti meg isszátok borát.. Szemernyi költői lendület sincs bennetek . Búza és ubo> ka. répa és árpa . . Szőlőt termeljetek . . Ha majd szőlőtök lesz ott — megemelem a kalapomat, eljövök megkóstolni. — Szőlő

v — tűnődött szórakozottan Fjodor Klimenkó. — Természetesen szőlő is lesz... De most nem szőlőről van szó. hanem szökőkútról És ünnepélyesen hozzátette: — Filip a főtér közepén szókokút áll majd — Te meg esténként a kolhoz könyvelőjével költeményeket lógsz ott írni — méltatlankodott ť ilip Csicsasvüi. — Mi bújt beléd azzal a s'/ökőkúttal... ? Polgári csökevény az egész. Semmi egyéb — Gyönyörűség — nem polgári csökevény, — válaszolta Fjodor Klimenkó barátjának — Gyönyörűség! Fjodor Klimenkó azután megfogta Filip Csicsasvili kezét és az ablakhoz vezette A szökőkút tarka színekben pompázott, az Atlaszoknak zöldes volt a kezük, az oroszlánnak rózsaszínű a szája. A kút kőpárkánya mögül négyszögletes oszlop szökött a magasba és vízcseppek csilloglak rajta. Sámsonnak megfeszültek az izmai s a kagyló ragyogott, mintha gyöngyökkel hintették volna tele. — Remek, ugyebár? — lelkendezett Fjodor Klimenkó. — Nicsevo, — válaszolta F'ilip Csicsaszvili, lelke mélyén megilletődve. S aztán megkérdezte: — És az oroszlán, az is ott lesz? — Nem lesz, — nevetett Fjodor Klimenkó, — majd valami mást teszünk helyébe Talán valami Cicánkoló paripát, vagy selyeniszőrii báránykát. .. Azoknak is emlékművet kellene állítani... — Nem sajnálod majd rä a pénzt? — kérdezte határozatlanul Filip Csicsasvili, — akárhogy is lesz, ilyesmi egy kolhozban igazán nem mindennapi. De hát szökőkút nélkül is meglennének az emberek. És elgondolkozva hozzátette: — Milyen szép lenne narancsfákat ültetni köréje ... — Egyelőre akáccal ültetjük majd körül, — válaszolta Fjodor Klimenkó. — Narancsfa bizony még nem igen nő nálunk ..,. A felhők mögül előbújt a hold és a víz ezüstös fényben csillogott. Fjodor Klimenkó folytatta.— A fiatalok összejönnek majd esténként a szökőkút körül, csobogni fog a víz és fölszáll a dal, mint a fecskék. Nézd csak, tanácsért vén ... Mintha ráncok barázdálnák. Elfelejtett árva, vén szökőkút a térre boruió sötét éjtszakában . Nálunk megfiatalodna .. Megfiatalítjuk. Filip. meghosszabbítjuk életét... Fölállítjuk, csobogjon, susogjon ... — Nem feudális szeszélyek gyötörnek téged? — kérdezte Csicsasvili — micsoda gondolatok, szökőkút, főtér ... Központifűtéses borjúistálló talán jobban illene hozzád. — Borjúistállónk már van, mondta Fjodor Klimenkó, a szökőkútat pedig fölállítom. — Fölállítod ..? — Fölállítom. Filip. — És asztalok állhatnának körülötte — szólalt meg féltékenyei, Filip Csicsasvili — a? asztalon bor, szőlő, füge, barack, mandula, -narancs, .. Persze felétek az Altajon ilyesmi nem igen terem ... De ideje veit már befejezni a beszélgetést, késő éjszakára járt az idő és mindenki aludt már. Csak az ezüstös víz csobogott az oroszlán szájából. mint évszázadok óta. Kétségkívül nagy időket élünk. Hegyeset mozdít és tengereket varázsol elő az ember. Bocsássák meg. hogy ilyen jent éktelen eseménnyel kötöttük le figyelmüket. Nagy időket élünk és nehéz ilyenkor kis dolgokról beszélni. Csakhogy mi a kicsi és ml a nagy? A kagylós csobogó reneszánsz szökőkút ott fog állni az altaji mezőgazdasági város főterén, és csúcsán selyemszörii bárányka díszeleg rrujd. Fjodor Klimenkó pedig Atlaszok helyett kőből faragott lánys/obrokat állít oda Vagy esetleg ifjú úttörőket. Mit gondolnak, elbirják-e majd a nehéz kagylót? De még valamit el kell mondanunk Mikor Fjodor Klimenkó álomba merült, Filip Csicsasvili csendesen fölkelt és papucsban lecsoszogott a térre a szökőkúthoz Egy pillanatig nézte, azután lerajzolta És elvégre is nincs-e igaza'' — miért maradna el Grúzia Altáj mögött? Fordította: Fendt Pál