Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-31 / 27. szám, vasárnap

/ UJ SZ O A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete Pénteken, január 29 én a négy nagyhatalom külügyminiszterei ötö­dik ülésüket tartották, amelyein J. P. Duiies einököH. Dulles kijelentette, hogy az érte­kezlet befejezte az első napirendi pont megtárgyalását, amennyiben a jegyzőkönyvi bejegyzés helyes és eh. hez a pontihoz visszatér, mihelyt ez lehetséges lesz. Duiies javasolta, hogy térjenek át a második napi. rendi pontra. V. M. Molotov azt az ellenvetést tette, hogy ae eki^k javaslata félre­értésből származik, amit nyilvánva­lóan a jegyzőkönyv pontatlansága okozott. Többízben, legalább kétszer mondottam — tette hozzá V. M Mo­lotov — hogy az első napirendi pont a szovjet küldöttség nézete szerint hárOm részből áll: katonai, politikai és gazdasági kérdésekből. Eddig töb. bé-kevésbbé részletesen kicseréltük nézeteinket a kérdés politikai részé­ről, elsősorban az öt nagyhatalom közötti kölcsönös kapcsolatokról. Lehetségesnek tartottuk, hogy egy időire elhaiassauk napirendünk első pontja politikai részének megtárgya lását, hogy a« t utólagosan szűkebb köísű tanácskozásokon vizsgáljuk meg. Ami a dioiog gazdasági oVdalát il­leti, — folytatta Molotov — többsé­günk vélemény^ nyilvánított e kér déssel kapcsolatban. Jelenleg a fran cia kormány gazdasági kérdésekről tárgyal a Szovjetunió kormányával. Moszkvában tartózkodik angol ke reskedelmi küldöttség. Számos más ország iis közgazdasági kapcsolatok kifejlesztésére tett lépéseket hazánk­kal. Ennek alapján ezen az értekez. leten, vagy legalább is értekezletünk, nek ebben a részében tevékenységűn, ket az első napirendi pontot érintő gazdasági kérdésekről szóló véle­ménycserére korlátozhatnánk. V. M. Molotov annak a meggyőző désének adott kifejezést, hogy gaz­dasági téren az élet maga áthidai'ja az utat, mégpedig könnyebben mint a nemzetközi kapcsolatok többi terű létein. Más a helyzet a dolog katonai cészében — a lázas fegyverkezés kérdésében — e lázas fegyverkezés beszüntetésében és a fegyverkezés csökkentésében. A nemzetközi kap­csolatokban e problémának nagy jelentősége van A tegnapi ülésen a szovjet küldöttség a fegyverke­zés csökkentésének kérdésében elő­terjesztette javaslatát és érthetetlen volna, ha sem az USA, sem Fran­ciaország, sem pedig Anglia nem nyilvánítaná véleményét e javas­latról. Megjegyzem — mondotta V. M. Molotov, — hogy Bidault úr el. sö beszédében rámutatott a fegy­verkezés kérdésének és e kérdés megtárgyalásának fontosságára. Azt mondhatnók — folytatta V. M. Molotov, — hogy a fegyverke­zés csökkentésének kérdését meg­tárgyalta az Egyesült Nemzetek Szervezete és hogy külön bizottság alakult nemcsak a fegyverkezés csökkentésének, hanem a lefegyver­zés kérdésének megtárgyalására is. Arról van azonban szó, hogy ez a bizottság, jóllehet a leszerelési bi­zottság hangzatos címét viseli, tét­len marad. És nem is fejthet ki tevékenységet a jelenlegi feltételek mellett, amikor némelyik tagja nemcsak a leszerelés problémájá­val. hanem a fegyverkezés csök kentésével sem akar foglalkozni. E bizottságban levő szovjet képvise­lőnek mindazon kísérletei, hogy ar­ra irányítsa a figyelmet, hogy a leszerelés kérdésével akar foglal­kozni — hiábavalók maradtak. E bizottságban kialakult többség nem a fegyverkezés csökkentésével, ha­nem egészen más problémákkal foglalkozik. Igy ez a többség ha tározatot hozott, amely lényegében azt jelenti, hogy a fegyverkezés esökkentésének kérdését fel akarják cserélni az egyes államok fegyver­zetéről szóló adatok gyűjtésének kérdésével. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének leszerelési bizottsága pa. ralizisben szenved. Lehetséges — mondotta V. M. Molotov, — hogy ez azér* van, mert az adott kérdést nagyon szük kör­ben tárgyalják meg. Lehetséges, hogy helyes volna minél előbb meg­oldani a világérfekezlet összehívá iának kérdését, olyan államok rész­vételével, amelyek az Egyesült Nem­zetek Szervezetének tagjai, vala­mint azon államok részvételével is, amelyek nem tagjai e szervezetnek, úgyhogy ezek az államok közösen tárgyalják meg a lázas fegyver, kezés megszüntetésének kérdését és megfelelő intézkedéseket hozzanak. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy helye s volna megtárgyalni a fegy­verkezés általános csökkentéséről szóló világértekezlet összehívásának kérdését. Ezt a kérdést lehetséges, sőt jobb volna az öt állam érte kezletén megtárgyalni és megolda m. Mi azonban eddig nem egyez­tünk meg e kérdésben é s ezért a szovjet küldöttség célszerűnek tar­taná, ha a négy hatalom külügy­miniszterei felesleges huzavona nél­kül állást foglalnának a szovjet küldöttség áiltal beterjesztett javas lat mellett. Dulles, aki V. M. Molotov után szólalt fel. beismerte, hogy nyil­vánvalóan tévedett, amikor kijelen­tette, hogy a miniszterek már be­fejezték az első napirendi pontról szóló tárgyalásokat Mégis megkí­sérelte bizonyítani, hogy az érte­kezletnek szerinte nem kellene fog lakkoznia a fegyverkezés általános csökkentéséről szóló világértekezlet összehívására tett szovjet javas­lattal. Dulles »érvei« lényeariikben abban az értelemben hangzottak el, hogy a nemzetközi feszültség eny­hítésére irányuló intézkedések kér déseinek megtárgyalása — mint ál Irtja — kiélezné ezt a feszültsé­get. Dulles kijelentette, hogy nincs értelme megtárgyalni a fegyverke zés általános csökkentéséről szóló világértekezlet összehívásának kér­dését. mert ezt a kérdést már ál­lítólag az Egyesült Nemzetek Szer­vezete tárgyalja minden eredmény nélkül. Dulles ismét azt állította hogv csupán két fontos kérdés van. ame lyekben az értekezlet sikeres ered. ményeket érhet el, mégpedig Né­metország és Ausztria kérdésében és hogy a fegyverkezés csökken­tése problémájának megtárgyalása szerinte csak *>propaganda«. Bidault beszédében emlékezhetett arra, hogy a nemzetközi kapcso­latokban jelenleg fennálló nehéz­ségeket hosszú időn keresztül nem lehet megoldani, ha a nagyhatal mak között nem jön létre meg­egyezés a fegyverkezés általános korlátozásának és nemzetközi el­lenőrzésének kérdésében. Nézete sze­rint ezt a feladatot első stádiumá­ban az ENSz-,nek kell megoldania. Bidault azt mondotta, hogy gondo­san áttanulmányozta a szovjet kül­döttségnek a fegyverkezés általá­nos csökkentéséről szóló világérte­kezletre teitt javaslatát és ez ar­ra a gondolatra vezette őt, hogy e kérdéssel kapcsolatban más hatá rozatot javasoljon. A határozati javaslat, amelyet Bidault terjesztett elő, azt mondja, hogy az USA. Franciaország, a Szovjetunió és Anglia erőfeszíté­seit az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének leszerelési bizottságában egyesíteni kell úgy, hogy ez a bi­zottság megegyezést érjen el a le­szerelés alapelveiben, ami lehetővé tenné olyan körülmények között való összehívását, amelyek sikert ígérnének a leszerelési világértekez­let' összehívására, az 1952. január 11-i határozat alapján, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése fogadott el. Bidault ja­vasolta, hogy ezt az egész kér­dést a miniszterek szükebbkörü ta. / nácskozásain tárgyalják meg. Eden kijelentette, hogy támogat­ja azt a nézetet, hogy helytelen volna elutasítani a leszerelé s kér­désének megtárgyalását és hogy e tárgyalást csak el kell halasztani és át kell térni a második napi­rendi pont megtárgyalására. Ezután ismét V. M. Molotov szó­lalt fel- Rámutatott arra, hogy a szovjet küldöttségnek az a kitartó törekvése, hogy g miniszterek ér­tekezletének figyelmét a fegyverke­zés csökkentésének kérdésével össz­pontosítsa, abból származik, hogy a külügyminiszterek már ismét öt évein át nem jöttek össze értekez­letre. amelyen ezt a kérdést fel vethették volna Igaz. hogy a há­rom állam külügyminiszterei több ízben összeültek, azonban nem tet­tek kísérletet a fegyverkezés csök. kentése kérdésében való megegye­zésre. V. M. Molotov figyelmeztetett ar­ra, hogy ha az értekezlet részvevőd a napirendnek csak a második és harmadik pontját fogják fontosnak tartani, míg az első pontot nem mi­nősítik lényegesnek, ez megnehezít­heti a megegyezés elérését. A szov­jet küldöttség fontosnak tartja mindazokat a kérdéseket, amelyek megtárgyalásra kerülnek. A fegyverkezés csökkentése kér­désének előterjesztését nem lehet propagandának minősíteni. A fegy­verkezés csökkentésének kérdését nem propaganda célokból, hanem azért terjesztik elő. hogy megtalál­ják a megoldáshoz vezető utat. V. M. Molotov hangsúlyozta, hogy nem akar polemikát indítani, meg kell azonban állapítania, hogy nem lehet a dologra úgy tekinteni, mint­ha az agresszióban valaki más vol­na bűnös és helytelen volna e hibát másra hárítani, mint ahogy azt az értekezlet néhány részvevője te­szi. Mindenki álljon helyt hibáiért. Bidault javaslatáról V. M. Molo­tov kijelentette, hogy mielőtt állást foglalnának e javaslattal szemben, meg kell azt vizsgálni Végezetül V. M. Molotov kijelen­tette, hogy támogatja Bidault és Eden javaslatát, amely szerint mind a szovjet, mind pedig a francia ha­tározati javaslatot megtárgyalás céljából a külügyminiszterek szű­kebb körű tanácskozás elé terjesz­szék megtárgyalás céljából. Dulles szintén egyetértését nyilvánította, így tehát az értekezlet a javaslatot jóváhagyta. Az elnöklő Dulles erre kijelentet­te, javasolja, hogy térjenek át a napirend második pontjának ,,A né­met kérdés és az európai biztonság biztosításának feladatai" tárgyalá­sára. V. M. Molotov e kérdéssel kapcso­latos vitában szót kért és kijelen­tette. hogy a szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy mielőtt a német kérdés megtárgyalásába kezdenének, előzetesen tágyalják meg az ezzel összefüggő kérdéseket. Molotov emlékeztetett arra, hogy január 27-én Edennek. az értekezlet akkori elnökének átadta a Német Demokratikus Köztársaságnak a külügyminiszterek értekezletéhez in­tézett üzenetét azzal, hogy ezt az üzenetet megfelelő időben megtár­gyalják. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya üzenetének másolatait átadták Bidaultnak és Dullesnek. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya üzenetében felhívja a figyelmet arra, hogy szük­séges volna, hogy a német kérdés megtárgyalásánál a berlini négyha­talmi értekezleten részt vegyenek a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország képviselői. A szovjet küldöttség úgy véli, foly­tatta V. M. Molotov. hogy a Német Demokratikus Köztársaság e kérésé­nek rendkívüli figyelmet kell szen­telni. Nyugat-Németországból ehhez ha­sonló kérés nem érkezett, — foly­tatta V. M. Molotov — a szovjet küldöttség azonban nem hiszi, hogy Nyugat-Németország képviselői ne akarnák álláspontjukat kifejteni ezen az értekezleten. A szovjet kormány mindig azt a nézetet vallotta, hogy a német kér­dés békés és demokratikus elveken való megoldása nem haladhat előre sikerrel Németország képviselőinek részvétele nélkül. A német kérdés elsősorban maguknak a németeknek az ügye. A német képviselőknek, vagyis a Német Demokratikus Köz­társaság és Nyugat-Németország képviselőinek részvétele ezen az ér­tekezleten jelentős mértékben hoz­zájárulhat a német probléma meg­tárgyalásának sikeréhez. Erről ta­núskodik az a körülmény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a kelet, és nyugatné­metországi képviselők meghívásának kérdésében elfoglalt álláspontját több mint 9 millió német polgár tá­mogatta, akik ezt i javaslatot alá­írták. Az ilyen kérdésben nem lehet figyelmen kívül hagyni a német nép akaratát és természetes kívánságát. A szovjet küldöttség mondotta végezetül V. M. Molotov azt java­solja, hogy hívják meg a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőit a második napirendi pont megtár­gyalására, amely a „német kérdés" és az „európai biztonság biztosítá­sa" elnevezés alatt szerepel. Dulles kijelentette, hogy az USA küldöttsége nem érthet egyet a Né­met Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország képviselőinek a német kérdés megtárgyalására va­ló meghívásával. Bidault és Eden szintén Németor­szág két része képviselőinek meghí. vása ellen foglalt állást. V. M. Molotov kategorikus ellen­vetéseket tett a három nyugati nagy. hatalom minisztereinek állásfoglalása ellen. Hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség nézete szerint az osztrák kérdés megtárgyalásán joguk van részt venni Ausztria képviselőinek és a német kérdés megtárgyalásánál pedig Németország képviselőinek. Ismeretes. hogy Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kül­döttsége egyetértését fejezte ki Ausztria képviselőjének részvételé vei az osztrák kérdés megtárgyalá­sánál, az értekezleten való részvéte­lével. Számolni kell azzal a ténnyel — folytatta V. M. Molotov, — hogy a jelenlegi időben nem létezik egysé­ges Németország. Ebből azonban azt a következtetést kell levonnunk, hogy itt meg kell hallgatni mind Kelet-Németország. mind pedig Nyugat-Németország képviselőit is Az a körülmény, hogy Nyugat-Né­metország államrendszere eltér Ke­let-Németország államrendszerétől, nem lehet ok árra. hogy más követ­keztetést vonjunk le, hanem éppen ellenkezőleg. Tekintettel a Kelet- és Nyugat-Németországban levő hely­zet jelentős különbségére, különösen fontos Németország mindkét részé­nek képviselőit meghallgatni. V. M. Molotov emlékeztetett a né­niét kérdésnek 1951-ben az ENSz­ben lefolyt tárgyalására. Akkor, 1951. december 4-éií*a közgyűlés ha­tározatot fogadott el, amely kimond­ta, hogy a politikai bizottság elha­tározza Németország nyugati és ke­leti övezete hivatalos képviselőinek és Berlin megfelelő szektorai képvi­selőinek meghívását, hogy előadják álláspontjukat a bizottságban a megtárgyalt kérdéssel kapcsolatban. Ha előrehaladunk, vagy legalább is nem hátrálunk meg — mondotta V M. Molotov — nem kevésbbé he­lyesen kell eljárnunk, mint ahogy azt a közgyűlés 1951-ben tette, amikor mindkét felet meghívta, hogy nézeteit meghallgassa. V. M. Molotov megjegyezte, hogy a Szovjetuniónak ugyan hivatalos kapcsolatai vannak a Német Demo­kratikus Köztársasággal, azonban Franciaország, Anglia és az Egye­sült Államok csupán a Nyugatnémet Szövetségi Köztársasággal tartanak fenn hivatalos kapcsolatokat, hang­súlyozta azonban, hogy az egész ügyet nem lehet csupán a hivatalos kapcsolatok kérdésére leszűkíteni. Az a körülmény, — folytatta V. M. Molotov, — hogy a Szovjetunió nem áll hivatalos kapcsolatban Nyugat-Németországgal, egyáltalán nem zárja ki a megfelelő kapcsolat és érintkezés felvételének lehetősé­gét a Szovjetunió és a Nyugatné­met Szövetségi Köztársaság között. A kapcsolatok ilyen felvételére kí­sérletek történtek. Be kell azonban ismerni, hogy ezek nem voltak ele­gendőek és még nem hozták meg a megfelelő eredményeket Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelenlegi időben ne kelljen kísérleteket tenni a kereskedelmi kapcsolatok felvéte­lére, amelyek megfelelő fejlődést ér­nének el, mert ebben Nyugat-Né­metországnak épp olyan érdeke van, mint a Szovjetuniónak. Kelet-Németország és a Szovjet­unió között baráti kapcsolatok jöt­tek létre gazdasági, politikai és kul­turális téren. A Szovjetunió tudományos és mű­vészeti dolgozói — mondotta V. M. Molotov — egyáltalán nem tartják eszményinek a jelenlegi állapotot, amikor országunk illetékes tényezői és Nyugat-Németország között nem állanak fenn normális kapcsolatok. A német probléma megtárgyalása ezen az értekezleten - folytatta V. M. Molotov — és Kelet-, valamint Nyugat-Németország képviselőinek meg nem haflgatása azt jelentené, hogy az egész kérdést kezdettől fog­va fejtetőre állítanánk. Azt mond­ják itt, hogy meg kell várni, míg úgynevezett törvényes kormány lesz egész Németországban. Ennek elle­nére azonban számítani kell a né­metek állásfoglalására is. Vájjon csak a Kelet-Németország­ban lakó németeknek érdeke-e, hogy meghallgassák őket ? Elképzelhetö-e olyan helyzet, hogy a Nyugat-Né­metországban élő németek nem akarják azt. hogy meghallgassák őket a négy nagyhatalom berlini ér­tekezletén a német kérdés megtár­gyalásánál ? Ez nehezen hihető. Ma azt javasolják nekünk, — foly­tatta V. M. Molotov — hogy a né­met kérdést Berlinben a németek részvétele nélkül tárgyaljuk meg, mert állítólag ez a legjobb módja a német kérdés megvizsgálásának. Holnap azt fogják javasolni, hogy tartsunk úgynevezett szabad válasz­tásokat Németországban a meg­szálló hivatalok részvételével és hogy a németeket a megszálló ha­tóságok alanyává tegyük és ezt sza­bad választásoknak fogják nevezni! Ez azonban nem olyan választás, amilyet maguknak a németeknek kellene rendezniök. Nem tárgyalhatunk és nem sza­bad tárgyalnunk a német kérdés­ben anélkül, — mondotta V. M. Mo­lotov — hogy ne hallgatnánk meg a németek nézeteit, jóllehet ezek a nézetek eltérőek lehetnek. Amint is­meretes, a nézetek kicseréléséből születik az igazság. Végezetül Molotov ismét megismé­telte a szovjet küldöttségnek azt a javaslatát, hogy erre az értekezlet­re hívják meg Németország mind két részének képviselőit még azelőtt, mielőtt kifejezésre juttatnák ma­guknak az értekezleten részvevők­nek a nézetét, hallgassák meg a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának fel­fogását. V. M. Molotov beszéde után ismét Bidault és Eden szólaltak fel. Mind­ketten kitértek a szovjet javaslatra adandó közvetlen világos válasz elöl, amely szerint Németország mindkét részének képviselőit meg kell hívni a német kérdés megtárgyalására. Emellett Eden előadta, ahogy mon­dotta „Németország újraegyesítésé­nek brit tervét", amely öt stádium­ból áll. Eden rámutatott, hogy az úgynevezett „szabad választások" az előterjesztett, terv alapvető ele­mét alkotják. Ezenkívül, amint javaslatából kitűnik, a németorszá­gi választásokat a Németországot megszálló hatalmak felügyelete alatt tartanák. V. M. Molotov Eden után felszó­lalt és megjegyezte, hogy mind Eden, mind Bidault kitértek a szov­jet javaslatra való világos válasz elöl, amely javaslat szerint a né­met nép képvsielőit meghívnák a jelenlegi értekezletre a német kérdés megtárgyalásával kapcsolatban. Mi érdeklődéssel hallgattuk Eden úr beszédét, — mondotta, V. M. Mo­lotov — aki az adott esetben, amint nekem tűnik, mint egy német típu­sú konstitucionalista tudós lépett fel. Eden szeretné bebizonyítani, hogy a megszálló hatóságok által megvalósított német szabadság a legjobb dolog, amit javasolhatunk. Még mindig nem értettem meg azonban, hogy Eden úr miért felej­tett el nyilatkozni azzal a kérdéssel kapcsolatban, vájjon a német képvi­selőket meghívják-e értekezletünkre. A kartársak talán azt hiszik, hogy ezt a kérdést nem kell megtárgyal­ni, hogy a német képviselőket nem kell meghívni az értekezletre. Én azonban ezzel nem érthetek egyet. V. M. Molotov hozzátette, hogy a késői időre való tekintettel a szov­jet javaslat megtárgyalását a kö­vetkező ülésre lehet halasztani. Azonban valamiképpen világos vá­laszt kell adni arra a kérdésre, meg akarjuk-e hívni az értekezletre Ke­let- és Nyugat-Németország képvi­selőit. vagy pedig a szovjet küldött­ségnek ezt a javaslatát elutasít­ják-e. Az elnöklő Dulles kijelentette, hogy a késői időre való tekintettel a szovjet küldöttség által előadott kérdés megtárgyalását a következő ülésre halasszák. \

Next

/
Thumbnails
Contents