Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-29 / 25. szám, péntek

BEH, .tollár 29. m 3 A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete A berlini értekezlet harmadik napja ľ Január 27-én szerdán 15 érakor, l volt szövetségi tanács ellenőrző épületében, Nyugat-Berlinben továb. bi ülésre Jöttek össze a négy nagyhatalom külügyminiszterei. Ez volt a harmadik ülésük. Az ülésen Anthony Eden brit külügyminiszter elnökölt. A napirend első pontjáról tárgyaltak, amelyet a Szovjetunió küldöttsége javasolt. Ez a pont Így hangzik: A nemzetközi feszültség enyhítésére szolgáló intézkedésekről és Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek összehívásáról. Az ülés bevezető részében Eden Mkérte az egyes nagyhatalmak képviselőit, hogy nyilatkozzanak e ponttal kapcsolatban. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere kijelentette, hogy már a napirendre tett javaslatai indokolásánál alkalma nyílott a Szovjetunió álláspontját kifejteni ezzel a ponttal kapcsolatban. ^Felkérte a többi képvi. •élőket, hogy adják elö álláspontjukat a Szovjetunió reális, konstruk tiv és világos javaslataival kapcsolatban. A nyugati nagyhatalmak képviselői közül elsőnek J. F. Duüles, az USA államtitkára, szólalt fel. Rövid beszédében kijelentette, hogy az USA elutasítja az öt nagyhatalom tárgyalásának gondolatát. Emellett minden indokolás nélkül azt állította, hogy a Szovjetunió javaslata szerinte azt a célt követi, hogy Kínának „mellékes úton nagyhatalmi helyzetet" biztosítson és javasolta, hogy az első ponttal kapcsolatban ne hozzanak semilyen döntést és mindjárt térjenek át a napirend második pontjára. Ez a követelés ellentétben áll a logika minden alapelvével: nem lehet bizonyos kérdést napirendre tűzni ős emellett e kérdés megkerülésére törekedni és vele kapcsolatban semilyen döntést sem hozni, Bidault francia külügyminiszter, aki utána szólalt fel, csatlakozott J. F. Dulles nézetéhez. Megjegyezte azonban, hogy nem zárja ki az öt nagyhatalom képviselői értekezletének lehetőségét, amely megtárgyalná a koreai és az indokínai kérdést. Eden hrit külügyminiszter beszédében azt mondotta, hogy kormánya az öt nagyhatalom értekezletét nem tartja a kérdések megoldása legjobb módjának. Mint mondotta, azt a nézetet vallja, hogy- „korlátozott célok" politikáját kell követni. A három . nyugati nagyhatalom képviselőinek beszédei után V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere szólalt fel. Beszéde elején rámutatott arra, hogy amikor a azovjet küldöttség javasilatot terjesztett elő az első napirendi ponttal kapcsolatban, azokat a kérdéseket tartotta szem előtt, amelyeket három csoportban lehet összefoglalni; 1. katonai problémák, első sorban a leszerelésre vonatkozó kérdések; 2. politikai problémák, főleg a Kínához való viszony problémái; 3. gazdasági problémák, főleg a nemzetközi kereskedelem problémái. Emlékeztetett arra, hogy a nyugati nagyhatalmak képviselői beszédeikben csak érintették a politikai kérdéseket és a többi kérdéseket figyelmen kívül hagyták. A béketáborral és a többi országokkal való kereskedelmi kapcsolatokról betényre, hogy a négy nagyhatalom képviselői — jóllehet nagyon ritkán — tartanak értelkeaLeitet, és a három nagyhatalom (Franciaország, Ang lia, az USA) képviselői nagyon gyak. ran tartanak értekezletet, nalncs tehát ok arra, hogy ne tartson megbeszéló. seket az öt nagyhatalom. A három nagyhatalom értekezeletein európai és ázsiai kérdéseket tárgyalnak meg, de sohasem tárgyalnak amerikai kérdésekről. Természetesen nem lehet semmi kifogást sem tenni három vagy két nagyha. talom tanácskozásai ellen, ha ezek nem irányulnak a világ biztonsága J! t MWAmZAl, Ahol a négyhatalmi értekezletet tartják. szélve, V. M. Molotov említést tett arról, hogy éppen ebben az időben francia kereskedelmi küldöttség tartózkodik a Szovjetunióban és a Szovjetunióba készül egy brit kereskedelmi küldöttség is. A Szovjetunió kereskedelmi tárgyalásokat folytat Indiával is. Mindezeket az embereket szívesen fogadjuk — mondotta V. M. Molotov. Beszéde további részében V. M. ! Molotov részletesen foglalkozott J. F. Dulles, A. Eden és Q. Bidault politikai érvelésével. Rámutatott az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 34. cikkelyének helytelen, Dulles tői adott magyarázatára, amikor igyekezett azt bizonyítgatni, hogy a nagy. hatalmaknak nincs joguk tárgyalni kisebb országok nevében. Hangsúlyozta, hogy az Alapokmány a nagyhatalmakra nagy kötelességet ró a nemzetközi biztonság kérdései, nek megoldásában, ami nem előjogot, hanem felelősséget jelent rájuk, ahogy azt helyesen hangsúlyozta G. Bidault is. V. M. Molotov szovjet külügyminiszter továbbá rámutatott ama a ellen. V. M. Molotov példakép rámutatott a Szovjetunió éis az USA között az atomenergia kérdéseiről szóló tárgyalásokra. Hangsúlyozta, hogy ha a nagyhatalmak megbeszélésein részt vennének a Kínai Népköztársaság képviselői, ez a tanácskozás nagyobb súlyt adna. Meggyőződését fejezte ki, hogy az öt nagyhatalom értekezletének összehívásáról szóló határozat elfogadása nagy nyereséget jelentene a nemzetközi kérdések megoldása szempontjából. A szovjet külügyminiszter beszéde után a további tárgyalásokat január 28-ra halasztották. E megbeszéléseken V. M. Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt. A szerdal ülésen V. M. Molotov a

z elnöklő A. Ed ennek átadta az NDK kormányának levelét, amely felhívást tartalmaz a négy nagyha. talom képviselőihez, amely szerint Németország kérdésének megtár. gyalásához hívják meg az értekezletre Németország két részének, a Német Demokratikus Köztársaság, nak és a Szövetségi Köztársaságnak képviselőit. V. M. Molotov beszéde a január 27-1 értekezleten V. M. Molotov beszédében emlé. keztetétt arra, hogy a szovjet küldöttség az öthatalom külügyminiszterei értekezletének összehívását azzal az Indokolással javasolta, hogy ezen az értekezleten teljesen konkrét kérdéseknek három fő csoportját kell megtárgyalni. Az első csoportba tartoznak a katonai jellegű kérdések mint a fegyverkezés általános csökkentésének kérdése, amely elsősorban a nagyhatalmakra vonatkozik ég nagy nemzetközi Jelentösógü. A második csoportot a politikai problémákra vonatkozó kér •.'égek alkotják, mégpedig az öt nagyhatalom közötti kölcsönös kapcsolatok megjavításának problémái. Ezzel kapcsolatban külön helyet foglal el a Kínai Népköztársaság, gal való kölcsönös kapcsolatok megjavításának kétdése. Végezetül a harmadik csoporthoz tartoznak a gazdasági kérdések, a nemzetközi kereskedelem normális alapokon való kifejlesztésének kérdései. V. M Molotov megállapította, hogy Dulles, Bidault és Eden urak beszédeikben csak a kérdés második csoportjával, a politikai kérdésekkel foglalkoztak és elkerülték mind a katonai mind pedig a gazdasági kérdéseket. Kartársaimnak figyelmét azonban fel kell hívnom ezekre a kérdésekre —- mondotta V. M. Molotov — elsősorban a lázas fegyverkezés megszüntetésének problémájára, valamint a fegyverkezés csökkentésének, főleg a nagyhatalmak fegyverkezése csökkentésinek problémájára. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnem kell arra, hogy Bidault úr már jan. 25-i beszédem előtt érintette ezt a i kérdést és hangsúlyozta, hogy nem lehet hosszú időre megoldani a nemzetközi kapcsolatokban fennálló nehézségeket „ha nem biztosítják — amint kijelentette — a nagyhatalmak megegyezését a fegyverkezés általános csökkentésének és nemzetközi ellenőrzésének kérdésében." V. M. Molotov azt mondotta, hogy csatlakoznia kell ezekhez a szavakhoz, mert helyesen Jellemzik a helyzetet. Úgy vélem — jelentette ki — hogy értekezletünktől Jogosan várhatnak olyan lépéseket, amelyek eleget tennének a fegyverkezés terhelnek csökkentésére, a lázas fegyverkezés megszüntetésére és ezzel a nemzetközi feszültség enyhítésére vágyó embermilliók óhajának. Gazdasági kérdések A gazdasági kérdésekről szólva V. M. Molotov emlékeztetett arra a nagyjelentőségű tényre, hogy a Szovjetunióban, a Klnal Népköztársaságban és a többi népi demokratikus országokban összesen 800 millió lakos £L Ma ez a 800 millió ember bizonyos mértékben el van szakítva azoktól a piacoktól, amelyekkel azelőtt eléggé szoros kapcsolatban állott — folytatta V. M. Molotov. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió, Kina és a többi népi demokratikus országok külkereskedelme nem fejlődhetne. V. M. Molotov számadatokat közölt, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külkereskedelme jelentősen növekedik azon akadályok ellenére, amelyek a nemzetközi kereskedelem fejlődésének útjában halmozódnak. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy azok, akik nem akarnak hozzájárulni a külkereskedelem normális állapotának kialakításához, nem akarnak hozzájárulni az államok közötti kapcsolatok feszültségének enyhítéséhez sem. Kétségtelein, hogy a normális külkereskedelem megzavarása, az e téren támasztott akadályok és megkülön böztetések fokozzák a nemzetközi feszültséget és akadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. V. M. Molotov megállapította, hogy a Szovjetuniótól és a népi demokratikus országoktól csak kisszámú ország különfldött el. A többség s-zonban azt az óhajtását nyilvánítja, hogy kereskedelmi kapcso. latokat fejlesszen kl a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és

! a népi demokratikus országokkal. Ezekhez az országokhoz tartozik például India, amely hajlandó kibővíteni a Szovjetunióval, Kínával és a többi népi demokratikus országgal folytatott kereskedelmét, Moszkvában a francia gazdasági küldöttség moet éppen a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének fontos kérdéseiről tárgyal, A Szovjetunióba érkeztek az angol nagyiparosok küldöttei Is. Ezek a tények arról tanúskodnak — jelentette kl V. M. Molotov— hogy a Szovjetunió nem akar elkülönülni a többi országtól, hogy ellenkezőleg, a Szovjetunió kereakedeani kapcsolatokat igyekszik kifejleszteni kölcsönösen elfogadható feltótelek melleit a többi államokkal. Ezért az öthatalom külügyminisztereinek értekezlete, amely hatalmaknak a legnagyobb érdekében áll a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. nagy Jelentőségű lehetne a nemzetközi kereskedelem megjavítása szempontjából is. V. M. Molotov továbbá áttért Dullesnek, Bidaultnak és Edennek politikai Jellegű nyilatkozataira. Politikai kérdések Rámutatott azoknak az érveknek tarthatatlanságára, amelyekkel Dulles tagadni igyekezett azt a tényt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya az öthatalomra különös felelősséget ró a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért. Bidaultnak azt az állítását, hogy e különös felelősség nem Jelent semilyen előjogot az öt nagyhatalom szempontjából, amely feljogosítaná őket arra, hogy más államokat érintő határozatokat hozzanak, V. M. Molotov helyesléssel fogadta és kijelentette: ,,Ha elismerjük, hogy az ENSz alapokmánya alapján az öt nagyhatalomra különös felelősség hárul a béke és a nemzetek biztonságának fenntartásáért, be kell ismernünk azt is, hogy semmi rossz sem lesz abban, ha ezek a nagyhatalmak idcinként tanácskozni fognak nemzetközi leílegü kérdésekről. V M. Molotov továbbá emlékeztetett arra, hogy a potsdami konferencián határozatot fogattak el Anglia, a Szovjetunió, Franciaország, az USA és Kína külügyminiszterei Tanácsának felállításáról. És mi a helyzet tulajdonképpen? — kérdezte Molotov. — Miután mindnyájan elismertük az öt állam külügyminiszterei, közöttük Kína Tanácsának szükségességét, ezt a határozatot azután eltöröltük. Avagy e határozat még mindig érvényben van? Néha az aláírásokat nagyon könnyen törlik. Ha azonban aláírásainkat töröljük, kisebb lesz tekintélyük súlya. V. M. Molotov rámutatott Dulles ŰT azon állításának tarthatatlanságára, hogy a néigyhatalom minisztereinek értekezlete szükséges és törvényes, mert azon a német és az osztrák kérdést kell megtárgyalni, míg az öthatalmi értekezlet Kína részvételével őszerinte törvénytelen és szükségtelen. Eden más nézetet nyilvánított — folytatta V. M. Molotov. — Azt mondta, hogy a négy miniszter értekezletének nem szabad a német és az osztrák kérdésre korlátozódnia hanem az osztrák és német kérdést csupán elsőnek kell megtárgyalni Bidault még tovább ment. Azt mondotta, hogy nemcsak a német és osztrák kérdéssel kell foglalkoznunk, hanem Korea és Délkelet-Ázsia problémájával Is. Senki közülünk nem szorítkozott csupán e két kérdés megtárgyalására és senki sem mondotta, hogy nem tárgyalhatunk meg egy harmadik kérdést. Ezen a téren nem köt bennünket semilyen kötelezettség. Az Uyen korlátozás nem állana az ügy érdekében, ha valóban törődni akarunk a béke megszilárdításával és a feszültség enyhítésével. Jdl tudjuk — folytatta V. M. Molotov — hogy a négyhatalmi értekezlet, most eléggé értékes jelenség. Az öthatalmi értekezletet vannak, akik egyáltalán nem óhajtják. Jól tudjuk, hogy előnyben részesítik a hármak értekezletét. Tavaly a három nagyhatalom több értekezletett tartott és napirendjüket seni« mi sem korlátozta. Ezeken az értekezleten európai, francia, és ázsiai kérdéseket tárgyaltak meg. Lehet hogy ennek megvan a maga loglkťU ja. Természetesen nem lehet semmi ellenvetést sem tenni, sem a négyek, sem a hármak értekezlete ellen, amennyiben ezek az értekezletek nem tesznek semilyen lépést más államok ellen. Minden kifogás nélkül el lehet fogadni két állam értekezletét is. Az atomkérdósben például megegyeztünk, hogy az első stádiumban csak két állam között lesz tárgyalás. A nemzetközi kapcsolatok munkája azonban határozottan azt mutatja, hogy célszerű a különféle kérdéseket a szerint megtárgyalni, ahogyan az ügy érdeke megkívánja, Molotov rámutatott arra, hogy nem normális, hogy az öt nagyhatalom közül az egyik ázsiai nagyhatalomnak, Kínának, ne legyen lehetősége részt vennie az öt állam értekezletén Nem fér kétség ahhoz, hogyha a négy államhoz Angliához, Franciaországhoz, az USA-hoz és a Szovjetunióhoz, amelyekben 460 millió ember lakik, csatlakozik Kína 500 millió lakosával, ez az öt államnak olyan határozatok meghozatalát teszi lehetővé, amelyeknek nagyobb lesz a súlyuk és tekintélyük és ezáltal eleget tesznek az összes ázsiai nemzetek vágyainak. Ha a szovjet küldöttség az öt állam értekezletének Kína részvételévei való összehívását javasolja — mondotta Molotov — ez nem Jelenti azt, hogy ennek az értekezletnek csupán Ázsia kérdéseire kell korlátozódnia. Kína olyan nagyhatalom, amelynek lehetősége van hozzájárulnia, nemcsak Ázsiát érintő nemzetközi problémák megoldásához. Kína részvétele nagyon hasznos lesz az olyan nemzetközi problémák megoldása szempontjából, mint a fegyverzetek csökkentése, mint az atomkérdésben való megegyezés, a nemzetközi kereskedelem fejlesztése és a nagy, valamint a ki« ábo. mok közötti kölcsönös kapcsolatok megjavítása. V M. Molotov emlékeztetett arra, hogy Franciaország, Anglia és az USA 1953. november 16-i egybehangzó Jegyzékei tudatták, hogy a négy külügyminiszter értekezletének nemcsak európai ügyeket, hanem olyan fajtájú problémákat Is meg kell tárgyalnia, mint a Koreáról szóló politikai konferencia öszszehívása. A szovjet kormány azt válaszolta, hogy ez kétségtelenül ar. ról tanúskodik, hogy lehetőség nyílik a külügyminiszterek értekezletén az ázsiai problémák megtárgyalására is. Éppen ezért kívánatos, hogy a Kínai Népköztársaság részt vegyen e kérdések megtárgyalásán. Molotov továbbá foglalkozott- azzal, hogy milyen következtetéseket lehet levonni abból a véleménycseréből, amelyre az ülésen került sor és megállapította, hogy az értekezlet részvevőinek eddig nincs egységes nézetük az öt hatalom értekezlete összehívásának kérdésére nézve. Amint megértettem, Jelentette ki V. M. Molotov, Dulles úr beszédét abban az értelemben lehet felfogni, hogy negatív álláspontot foglal el az öt állam értekezletének összehívásával szemben, amennyiben ez széleskörű nemzetközi kérdéseket fog érinteni. Amint látom azonban, Dulles út megengedi annak lehetőségét, hogy az öt állam részvételével néhány Ázsiát érintő kérdést tárgyaljanak meg, például Korea és Indokína kérdését Dulles tehát bizonyos mértékben beismerte e kérdések megtárgyalásának lehetőségét az öthatalmi értekezleten. Ami Bidault úrnak a nézetét Illeti — mondotta V M, Molotov, — úgy értettem, hogyha az őt állani értekezlete hozzájárulhat a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, akkor értelme volna az értekezletnek. Emellett említést tett az Ázsiát érintő kérdésekről. Tehát elismeri magát, azt a gondolatot, hogy az öthatalml értekezlet pozitív szerepet játszhat e kérdések bizonyos cso-