Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-28 / 24. szám, csütörtök

' mm. iajiuá-r 28 3 A négy nagyhatalmi külügyminisztereinek berlini értekezlete (V. M. Molotov beszédének első részét tegnapi lapunkban közöltük.) Mint ismeretes, a politikai konferencia összehívása a koreai kérdésről komoly nehézségekbe ütközött. Eddig' még az értekezlet részvevőinek összetételében sem egyeztek meg. Más

1 édes ellentétek is vannak az egyes felek között, ami a fegyverszüneti szerződés hadifoglyok kérdésében való súlyos megsértésének eseteiben nyilvánult meg. Mindez nagyrészt azzal függ össze, hogy néhány nagyhatalom között nincsenek normális kapcsolatok. Nem vonható kétségbe, hogy' az öt nagyhatalom értekezletének összehívása hozzájárulna mind a koreai kérdésben, mind egyes más időszerű' nemzetközi problémák megoldásában felmerülő nehézségek egész sorának kiküszöböléséhez. Vannak olyan országok, amelyek még visszautasítják a Kínai Népköztársaság „elismerését". Azonban a tények „el nem ismerése" és annál inkább a legnagyobb' történelmi eseményeknek „el nem .ismerése" sohasem járt pozitív eredményekkel. Az Ázsiában bekövetkezett legalapvetőbb változások, amelyek mindenekelőtt a Kínai nép győzelmében és a Kínai Népköztársaság megalakulásában mutatkoztak meg. további figyelmen kívül hagyása az államok közötti kapcsolatok kiéleződésére vezet és gátat vet az időszerű nemzetközi problémák megoldása elé, ami pedig a világ minden nemzetének létérdeke. Már 25 nagy és kis állam, összesen egymilliárdnyi lakossal felvette vagy felveszi a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Ezeknek az államoknák száma megkétszereződne, Végül is, ha mindnyájan valóban a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszünk, ennek a törekvésnek az államok közötti kereskedelmi kapcsolatok kibővítésével összefüggő nemzetközi kapcsolatokban is meg kell nyilvánulnia. Egyes hatalmak és elsősorban az USA a legutóbbi időig a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való kereskedelem tilalmának politikáját folytatták. Az USA kormánya ezért három évvel ezelőtt érvénytelenítette az USA és a Szovjetunió között éveken át érvényben levő kereskedelmi szerződéseket. Az is ismeretes, hogy az Egyesült Á'lamokban érvényben van a Battle-törvény, amely az USA-nak és az amerikai tömb országainak ténylegesen megtiltja a Szovjetunióvá] és a népi demokratikus országokkal ^aló kereskedelmet. Az USA-nak eze

n és számos más intézkedései nemcsak különféle nehézségek okozására irányulnak a nemzetközi kereskedelemben, hanem a nemzetközi kapcsolatokat is kiélezik. Elérték-e a nemzetközi kereskedelem fejlődésének útját akadályozó mindezen gátló és megkülönböztető intézkedések céljukat? Mindnyájan tudjuk, hogy a Szovjetunióval, Kínával és a népi demoAz öt nagyhatalom külügyminiszterei konferenciája összehívásának kérdésén és a német kérdésen kívül jó lenne, ha ez az értekezlet az osztrák kérdést is megtárgyalná. Az európai béke megszilárdításának érdekei és az osztrák nemzet nemzeti jogai biztosításának szüksége megköveteli a szabad és független Ausztria gýors megújítását és az osztrák kérdés megoldá. sát. Az elmondottak alapján bátorkodom a berlini értekezlet tárgyalá. sai számára a következő napirendi javaslatot tenni: 1. A nemzetközi kapcsolatokban lévő feszültség enyhítésére teendő intézkedések és Franciaország, Anglia, USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterei értekezlete összehívásának megtárgyalása. elérné az 50-et vagy még többet, ha ezen a természetes úton nem teremtenének mesterséges akadályt. Egyetlen olyan független állam sincs Ázsiában, amely ne vette volna fel a politikai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal vagy legalább r\e állna szándékában felvenni a politikai vagy gazdasági kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Az ázsiai országok, mint India, Pakisztán, Indonézia és Burma már régen felvették a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Nem más, mint Né'hru indiai miniszterelnök úr, kiváló ázsiai államférfi jelentette ki két nappal ezelőtt: „Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyöngíti pozícióit, ha visszautasítja a kommunista Kína felvételét. Az új Kína megalakulása óriási tényező a nemzetközi helyzetben, Kina el nem ismerése azt jelenti, hogy behunyják szemüket a valóság előtt." Sok európai állam, köztiik olyan államok is, melyek az atlanti tömbhöz tartoznak,' szükségesnek tartotta a diplomáciai kapcsolatok felvételét az új Kinával. Egyedül Észak és Dél-Amerika területén nem akadt egyetlen olyan állam sem, amely eddig rászánta volna magát a normális kapcsolatok felvételére a népi demokratikus Kínával. Hogy mirö] tanúskodik ez - az minden további magyarázat nélkül is érthető. A szovjet kormány abból indul ki, hogy ez a helyzet nem soká tartható. A öt nagyhatalom értekezletének összehívása a Kínai Népköztársaság részvételével sok irányban hozzájárulna az egész nemzetközi helyzet kiegyenlítéséhez és szanálásához. kratikus országokkal szemben foganatosított ezen megkülönböztető intézkedések semmiképpen sem fékezték az említett államok gazdasági felvirágzását, hanem hozzájárultak egy második világpiac kialakulásához és ezen országok közötti gazdasági kapcsolatok jelentős megszilárdulásához. ítéljék meg önök. mit eredményezhet a nemzetközi kereskedelemben folytatott tilalmi és megkülönböztető politika folytatása, különösen a mai helyzetben, midőn senki sem tagadhatja az egyes országok gazdaságában mutatkozó nehézségeket. Az öt nagyhatalom képviselői értekezletének pozitív feladata lenne a nemzetközi kereskedelem fejlesztése normális feltételeinek megteremtésében is és lehetetlen, hogy sok államnak ez ne álljon érdekében. Az öt nagyhatalom értekezlete természetesen csakis azzal az alapfeltétellel jöhet össze, hogy mind az öt nagyhatalom tettekkel bizonyítja be törekvését a nemzetközi helyzetben levő feszültség enyhítésére. A szovjet küldöttség annak a reményének szeretne kifejezést adni, hogy e kérdésben a berlini értekezleten megegyezhetnek. A szovjet kormány úgy véli, hogy ezt a kérdést a négy nagyhatalom •már megkötött egyezményével összhangban kell megoldani. E kérdés megtárgyalásának abból kell kiindulnia, hogy a kérdéls megoldásának hozzá kell járulnia Európa nemzetei biztonságának és Ausztria függetlenségének biztosításához és ahhoz, hogy Ausztria ne váljon ismét az agresszív erők és főleg a német militarizmus eszközévé. 2. A német kérdés és az európai biztonság biztosításának feladatai. 3. Az osztrák államszerződés. Ha elfogadjuk ezeket a tárgya lási napirendi pontokat, akkor figyelmünket a ma legidőszerűbb és leglényegesebb kérdésekre összpon tosíthatnánk. Előttem Bidault úr Franciaország és Eden úr Anglia nevében tettek nyilatkozatot. Nagy figyelemmel meghallgattuk e nyilatkozatokat. Mind Bidault úr mind Eden úr és később Duiies úr is, az USA államtitkára, bevezető szavaiban, reményüket fejezték ki, hogy az érteA Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az USA külügyminiszterei január 26-án tartották második öszszejövetelüket. Az ülésen G. Bidault elnökölt, Elsőnek J. Duilesnak adta át a szót, aki beszédét azzal 'a megjegyzéssel kezdte, hogy a második világ-háború befejezése óta eltelt kilenc év alatt sok reménység kétségbeesés és a baráti kapcsolatok keserűséggé váltak. A négy külügyminiszter öt év folyamán nem jött össze és ez alatt az öt év alatt kitört a koreai háború. Intenzívebbé vált az indokínai háború és növekedett a félelem „nem élünk-e két háború közötti időben?" Ez az értekezlet — mondotta Dulles — lehetőséget ad arra, hogy újra kezdjünk mindent. Midőn öszszejöttünk, tudtuk, hogy sok kérdés, ben nem értünk egyet, azonban .reméltük, hogy megtaláljuk a megegyezés légkörét. Dulles kijelentette, hogy Németország és Ausztria kérdései az első kérdések, melyekben sikert lehet elérni. Dulles elismeréssel nyilatkozott Bidault és Eden beszédeiről, melyek szerinte konstruktívak voltak és az együttműködés felvételére irányultak. Egyúttal „csodálatosnak" mondotta V. M. Molotovnak a január 25-i ülésén tett nyilatkozatát. Dulles kijelentette, hogy elégedetlen azzal, hogy V. M. Molotov „jaltai határozatokat" emlegette. Ezek a határozatok azonban, mint ismeretes a német militarizmus és nácizmus kiirtására irányultak és az egész világ nemzetei támogatták őket. Duiies igyekezett ezeket a határozatokat úgy beállítani, hogy ellentétben állnak igazi tartalmukkal, olyan határozatoknak feltüntetni, amelyek kegyetlenek voltak a német néppel szemben és szerinte gyűlöletből és elkeseredettségből eredtek. A szovjet álláspontot a „veszedelmes, már túlhaladott múlthoz való visszatérésként" jelölte meg. Dulles helyeselte a Bidault által kifejtett álláspontot, amely mint ismeretes, arra irányul, hogy Franciaországot bevonják az „európai védelmi közösségbe". Az USA államtitkára emellett ismét felhozta azokat a már régen megcáfolt érveket, amelyeknek segítségével az amerikai államférfiak a nyugati államok katonai töjnbjét és az „agresszív" európai hadsereg" a hitleri Wehrmachttal, mint legfőbb ütöerejével való megalakítására tett javaslatot „védelmi intézkedéseknek" igyekszenek feltüntetni. Dulles V. M, Molotovnak az úgynevezett „európai hadsereg" megalakításáról vallott ama nézetéről, hogy ez a többi európai államoknak biztonságuk biztosítása érdekében védelmi szövetségbe való tömörülését idézheti elő, ami az európai országoknak két egymással szembenálló katonai csoportosulására való szétesésére vezetne, kijelentette, hogy ez „a történelem kiforgatása." Dulles a Szovjetunió külügyminisztere nyilatkozata „furcsa részének" nevezte a szovjet külügyminiszter szavait Kínának, mint az öt nagyhatalom egyike elismerésének fontosságáról, mely nagyhatalmakra hárul a felelősség az egész világbéke megőrzéséért és igyekezett a Kínai Népköztársaságot „agresszív" nagyhatalomként lefesteni. Dulles kijelentette, hogy „világosan és félreérthetetlenül szeretné kijelenteni", hogy az USA nem egyezik bele Kína részvételébe az öt. nagyhatalom értekezletén, melynek feladata lenne a béke kérdését az egész világra vonatkozóan megtárgyalni. Dulles hozzátette, hogy nem ért egyet azzal a gondolattal, hogy ,,az öt nagyhatalomnak joga lenne irányítani az egész világ ügyeit, meghatározni más nemzetek sorsát" és jogosan diktálni kis országoknak." Dulles azután az öt nagyhatalom ilyen feladatának meghatározását a Szovjetuniónak tudta be. kezlet pozitív eredménnyel fog járni. Mint a Szovjetunió képviselője kijelentem, hogy teljes készséggel törekszem Bidault, Eden és Dulles urakkal együtt arra, hogy ezen az .értekezleten olyan eredményeket érDulles befejezésül a kővetkezőket mondotta: „Annak a csalódásnak ellenére, amely első visszahatás a Szovjetunió külügyminiszterének beszédére, azt hiszem, nem szabad elvesztenünk a reményt, hanem előre kell haladnunk és folytatni munkánkat. Reméljük, hogy minden lehetőségünk meglesz együttesen megtárgyalni azokat az új gondolatokat, amelyeket Franciaország és Nagy-BritanJ. F. Dulles beszéde után V. M. Molotov emelkedett szólásra: „Dulles úr beszédéből kitűnik — mondotta V. M Moiótov, — hogy a fra»cia és angol küldöttség álláspontját szembeállította a szovjet küldöttség álláspontjával. Ehhez nénéhány megjegyzést szeretnék fűzni. Azt hiszem mindenekelőtt azzal kell foglalkoznunk, amit Dulles úr a német kérdésről mondott. Ügy vélem, helytelen lenne úgy^beszélnünk, amint ezt éppen hallottuk és a francia és angol küldöttek álláspontjával szembehelyezni a Szovjetunió álláspontját. Azt hiszem, nem azért jöttünk össze, hogy kerülgessük ezt a kérdést, amely egyes pontokban homályos és meg nem egyező jellegű. Nem kell alakoskodni igyekeznünk, mintha nem lennének köztünk vitás kérdések, mert mindenki tudja, hogy vitás kérdések vannak és mindazok, akik bennünket hallgatnak. szintén tudják, hogy ilyen vitás kérdések vannak. Ezért is vagyunk itt a külügyminiszterek értekezletén, mert nemcsak a vitás kérdéseket akarjuk megtaláíni, hanem e vitás kérdésektől el akarjuk választani azokat a kérdéseket, melyeket meg kell beszélnünk, amelyeknek megoldásában pozitív eredményeket kell elérnünk. Ezért nem érdekünk, hogy elhallgassuk a valót, vagy kitérjünk a megtárgyalásra váró kérdések elöl. Bidault úr elsősorban arról beszélt itt, hogy helytelen volna együttesen megtárgyalni vagy akár kérni az osztrák és koreai kérdés együttes megtárgyalását, ami teljesen helyes nézet. Ez ellen senkinek sincs kifogása. Mi csak azt hisszük, hogy sem az osztrák, sem a koreai kérdés elöl nem lehet kitérni. Eden úr arpól beszélt, hogy kifejtette az angol kormánynak a német kérdésben elfoglalt álláspontját és Dulles úr ez alapon elhatározta, hogy szembeállítja egymással Bidault és Eden úr és Molotov nézetét, aki érintette ezt a kérdést. Azt hiszem, erre nincs semmi ok. Mindenesetre néhány megjegyzést kell fűznöm ehhez a kérdéshez. Dulles úr Versailleshoz hasonlította Potsdamot. Ügy vélekedett, hogy versaillesi szerződés rossz volt és ugyanolyan rossznak tartotta a postdami egyezményeket. Mindenekelőtt — Vensaillest illetően, a versaillesi szerződést Franciaország, az USA és Anglia írta alá. Nincsen rajta azonban a Szovjet Imi ó aláírása. Egyáltalában nem érezzük tehát ezt a magunk hibájának. Természetesen jogunk van ezt a szerződést, amelyet önök aláírtak, rossznak tartani, ócsárolni és leszólni. Mi azonban ezért nem vagyunk felelősek. Vállalják érte a felelősséget önök Az, ami akkor rosszul történt, csak és kizárólag az önök dolga Nem értünk egyet azonban azzal, hogy a versaillesi szerződésnek bármi köze lenne a potsdami határozatokhoz. Ami a Jaltában és Potsdamban aláírt egyezményeket illeti, e téren egészen más a helyzet. A helyzet az, hogy a jaltai egyezményeket az Egyesült Államok nevében Roosejünk el, melyek megfelelnek az európai nemzetek bzitonsága biztosítása érdekeinek és egyúttal hozzájárulnak az egész világbéke megszilárdításához. nia külügyminisztereinek beszéde tartalmazott. Eden úr ezzel kapcsolatban Németországra vonatkozó konkrét javaslatok egész sorát terjesztette elő, melyek megérdemlik, hogy komolyan tanulmányozzuk őket. Molotov úr a tárgyalásra más napirendet javasolt, mint amelyet mi javasoltunk. Ezt a tárgyalási napirendet , azonban mégis elfogadhatjuk éspedig azért, hogy előrehaladjunk munkánkban." azt mondotta, hogy a mi álláspontunk ez és ha jól értettem hozzáfűzte, hogy az angol küldöttség álláspontunk kifejtésével kapcsolatban nem látja a kompromiszszum lehetőségét. Eden úr azt is hozzátette, ígéri, hogy terjedelmesebb javaslatot terjeszt elő a választási törvényre, stb. Ez rendben van. Azt jelenti-e ez azonban, hogy azért jöttünk össze, hogy sem az angol, sem a francia, sem az arrterikai, sem a szovjet küldött ne lépjem semmiféle kompromisszumra és ezzel az ügyet befejezettnek etkintsiik? Azt hiszem, nem azért jöttünk össze, hogy kategőrikus kijelentéseket tegyünk, hanem azért, hogy kölcsönösen meghallgassuk egymást és találjunlKlehetöséget megegyezésre olyan kérdésekben, amelyekről megegyezhetünk ma és azokról a kérdésekről,, amelyekben ma még nem egyezhetünk meg és amelyeket nem tekinthetünk megoldásra kellőképpen elökészítetteknek, természetesen hol. nap, vagy alkalmasnak vélt pilla. - natban tárgyalhatunk. Természetesen, ahogy Dulles urat értettem, a napirend második pontjaként meg. tárgyaljuk még a német kérdést és az európai biztonság kérdését. . Ezért a német kérdés megtárgyalására elégséges időt fogunk fordítani, hogy alaposan megtárgyaljuk azokat a nézeteket, melyeket mindegyikünknek meg kell magyaráznia, hogy végül az előttünk fekvő kérdésekből legalább néhány olyan pontot találjunk, amely egységes nézet elérésére elfogadható. Sem Bidault úr, sem Eden úr, nem hivatkoztak a jaltai határozatokra és a potsdami egyezményekre. Fontosnak tartottam, hogy beszéljek erről a kérdésről, mert ez nagy mértékben vonatkozik arra a kérdésre, amelyet német problémának nevezünk. welt elnök írta alá, akit) ha nem tévedek, háromszor választották meg az USA elnökének. A potsdami egyezményeket Truman elnök írta alá, akit kétszer választottak meg az Amerikai Egyesült Államok elnökévé. Másrészt a potsdami egyezmények szellemének megfelelően több más szerződést írtak alá, melyeknek fö célja az európai béke biztosítása,, annak biztosítása volt, hogy i<émetország további fejlődésében békeszerető, demokratikus úton haladjon. Ennek megfelelően írták alá az 1944. évi francia-szovjet szerződést, ennek megfelelően írták alá az 1942. évi angol-szovjet szerződést és ennek megfelelően írták alá az 1947-es francia-angol szerződést is. Nem fogtuk volna-e fel egész időn át, hogy rossz volt az, midőn ilyen szerződéseket írtunk alá Anglia és a Szovjetunió, Anglia és Franciaország között ? Azt hiszem, jól megértjük hogy mind a jaltai mind a potsdami egyezményeknek, valamint az említett államok között kötött szerződéseknek csak egy céljuk van, — az, hogy Németország demokratikus legyen, hogy Németország békeszerető legyen. hogy Németország soha többé ne legyen olyan országgá, mint amilyen előidézte a második világFontos a kereskedelmi kapcsolatok kibővítése az államok között Äz osztrák kérdés is megtárgyalandó az értekezleten Szovjet napirendi javaslat A külügyminiszterek január 26-i ülése V. M. Molotov beszéde: „Az egyezmények fő célja az európai béke és Németország békés fejlődésének biztosítása volt"