Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-26 / 22. szám, kedd

UJSIg 1954. január 26. A SZOVJET DOLGOZÓK ÉLETÉBŐL A százezer növényfajta intézetében •Leningrád egyik legszebb terén áll az össz-szövetségi Növénytermelési Intézet, a VIR hatalmas központi épülete. Az épület termeiben a mennyezetig nyúló állványok közt uralkodó csendben önkéntelenül is halkabbra fogja lépteit a szemlélő. Az állványok polcain szabályos rendben növénymagvakkal telt skatulyák sorakoznak. Valóságos kincstár, aminek nincs párja a világon. Itt van jóformán mindaz, amit az ember a növényvilágtól, a természettől elragadott és amit soktízezeréves munkával maga tereméit. A FöMet körülölelő óriás nö vényország csaknem minden növényfajtájának megtalálható a termése, a magja, Az intézetnek — amely 1905-ben alakult s a győztes nagy Októberi Szocialista Forradalom után hatalmassá nőtt —, feladata, hogy a világ minden részéből összegyűjtse és természetes környezetükben tanulmányozza a mezőgazdasági kultúrnövények fajtáit és rokonfajtáit. Ez az alapja a céltudatos növénynemesítésnek, a növények megváltoztatásának. Enélkül — a fajtagyüjtemény, fajtaismeret nélkül a hibridizáció (keresztezés I és a szelekció (a legmegfelelőbb növények kiválasztása) csak kincskeresés, mely a véletlen szerencsére bízza magát. Az éghajlat és a talaj hatására, az ember termelő munkája nyomán, az idők folyamán a világ különféle tájain a legkülönfélébb növényfajták alakultak ki. Vegyük csak a búzát: több min- harmincezer búzafajtát gyűjtöttek össze és tartanak számon a VIR maggyüjteményeiben és kertjeiben: Tavaszi, öszi, szálkás, tar, fehér, piros, molyhos, hasas, kemény és puhaszemü búzát a világ minden részéből. Itt vannak a kaukázusontúli völgyek különböző vad, termelésre alkalmatlan ágasbúzái, amelyekből kiindulva és a közönséges búzával keresztezve, Liszenkó világhírű ágasbúza-hibridjeit állította elő. Megtalálhatók a különböző yadbúza.fajok, melyek alapul szolgáltak és szolgálnak az új búzafajta, az évelíjbúza nemesítéséhez. Sokezer esztendő múlt el azóta, amióta az ember termelni* kezdte a búzát és többi mezőgazdasági kultúrnövényt. Keze alatt, a szántóföldön termelve, gondos müvelés és ápolás mellett javult az egyes növények termelőképessége és minősége. Az ösztönös és később tudatos szelekció folyamán új és jobb fajták keletkezitek, közben azonban sok értékes tulajdonság • elveszett. A fajták ellenállóképessége, életképessége csökkent. Ezért kell a nemesitőnek gyakran a vad rokonfajokhoz és primitív fajtákhoz viszonyulni, ha a mai igényes és elkényeztetett fajtákat javítani akarja. így van ez a burgonyánál is. A burgonyát a XVII. század elején hozták át Dél-Amerikából Európába. Majdnem minden burgonvafajta ebből a behozatalból származik. Minden jó tulajdonságuk és nagyszerű alkalmozkodóképességük mellett mai kultúrfajtáinknak súlyos hibái és fogyatékosságai vannak Nem tudnak harcedzetten szembeszállni az egyik legveszedelmesebb t levélbetegsággel, a fitoftórával, nem bírják a fagyot, egy évben csak egyszer teremnek s mérhetetlen kárt tud tenni bennük a kolorádóbogár (mandelinka). A VIR 1925-ben expedíciót szervezett, hogy a burgonya őshazájában keressen olyan vad, vagy ott termelt burgonyá. kat, amelyeket a növénvnemesítésnél fel lehet használni. Bukaszov és .Tuzepcsup szovjet kutatók expedíciói sokezerkilométeres utat tettek meg Dél-Amerika és Mexiko — alig ismert, nehezen megközelíthető vad hegyes vidékein. Mexikóban, azon a területen, ahol a burgonyafajtákat kutatták, indiánok laknak és náluk még ma is megtalálhatók a Kolombus előtti idők burgonyafajtái. A vad bozótokban s az indiánok parányi földjén olyan burgonyafajtákat leltek, amelyekről a világ legképzettebb burgonyaszakértöi sem hallottak. Az expedíció ezernyi burgonyamintát gyűjtött össze, amelyeket az indiánok ősidők óta ápolgattak, vagy vadon hagytak a hegyvidék lankáin. Eddig teljesen ismeretlen, értékes tulajdonságokkal ren delkező burgonyafajtákkal tértek haza. Volt köztük olyan amelyik bírja a burgonyavéiszt, a fagyot, évente két termést ad, de találtak olyan fajokat is, melyek ellenállnak a burgonya legveszedelmesebb kártevőjének, a kolorádőbogárnak. A szívós munkával összegyűjtött vad fajok azonban közvetlenül nem alkalmasak termelésre. Sok más hibájuk mellett. termőképességük gyenge, minőségük rossz és nehezen szedhetők. Micsurin tanításának megfelelően a vad burgonyafajokat bevált kultúrfajokkal keresztezték. Az egyik makacs fajtából, amely szívósan ellenállt vad természetével a betegségeknek, de rendkívül alacsony termésátlagaival nem hálálta meg az ember munkáját, keresztezéssel számos új fajtát állítottak elő, így a Kamerazt, a Krasznoufint és az Urai-fajtát. Mindhárom böventermő és fitoftóraellenálló. Egy másik. az expedíció által felfedezett fajta segítségével Veszolovszkij professzor olyan burgonyafajtákat nemesített, melyek a magas észak zord viszonyai között is ízletes, jól tárolható és szállítható gumót teremnek. A déli kerületekben a burgonyafajták gyorsan leromlanak s így évről évre kevesebbet teremnek Liszenko akadémikusnak sikerült a szakaszos fejlődésről szóló zseniális elmélete alapján a nyári burgonyavetéssel ezt a leromlást kiküszöbölni és a már leromlott fajták életképességét, termőképességét helyreállítani. A burgonya eltartása a nyári ültetésig azonban nem könnyű feladat. Sokkal egyszerűbb és gazdaságosabb lenne, ha a tavaszi termésű burgonyát nyáron újból el lehetne vetni. A nyáron szedett burgonyák azonban csak hosszantartó nyugalmi időszak után kezdenek csírázni. Így felszedésük után nem lehet őket elültetni. Az Andok hegyes vidékein találtak olyan burgonyafajt, a Solanum Ribiniit, melynek nincs nyugalmi ideje és szedés után ültetve azonnal csírázik. Segítségével megváltoztatták a burgonya valamikor öröknek hitt természetét s ma. már a Szovjetunióban a Hibinszki kétszertermő és a Hibinszki fajta frissen szedett gumói minden előkészítés nélkül felhasználhatók a nyári ültetésre. A burgonya csak egy a közül a sok száz növény közül, amellyel a VIR kutatói s munkájuk nyomán a szovjet növénynemesírtők foglolkoz nak. Egy csepp abban á tengerben, amely az óriási növényországot jelenti. A Leningrádból kiinduló expedíciók nemcsak Dél-Amerika és Mexi- ko ismeretlen vidékeit járták be. A tudós szemével átvizsgálták KözépAfrika rengetegeit, a Szovjetunió hatalmas területét s eddig több mint százezer fajtát gyűjtöttek össze. A magvakat összegyűjteni azonban nem elégséges. Az összegyűjtött anyagot rendezni, tanulmányozni kell. A VIR kebelében számos osztály működik. A gabona, a hüvelyesek, a takarmánynövények és a technikai növények osztálya saját laboratóriumban foglalkozik az egyes növénycsoportokkal. A specialisták egész hadserege tanulmányozza a begyűjtött anyag alaktani, élettani, gazdasági tulajdonságait, így többek között vizsgálják az egyes fajták fagyállóságát, szárazságtürését, fény- és hőigényét, lisztminőségét, olajtartalmát és így tovább Ezzel az igen bonyolult munkával segítik a növénynemesítőket. Évről évre sokezer mintakfildemény indul el Leningrádból a Szovjetunió minden részébe. A VIR tudós kutatói minden lépésükkel a szovjet mezőgazdaság, a kommunizmust építő ország ügyét szolgálják. Azon fáradoznak, hogy a kolhozok és szovhozok mezőin az új növények termelésével még virágzóbb élet fakadjon. Munkájukat a kolhozparasztok millióinak figyelme és hálája kiséri. Több mint 200 új növényfajtával gazdagították hazájukat, az emberiséget s igy szinte mérhetetlen területeken sarjadtak ki a nagyobb termést hozó új növényegyedek milliárdjai. A leningrádi tudományos intézet dolgozói nagy erőfeszítéssel s eredményesen munkálkodnak a növények természetadta tulajdonságainak megváltoztatásán, továbbfejlesztésén. Munkájukban nem ismernek fáradságot és lehetetlent. Ezt bizonyítják az 1941—42-es évek. 1941 nyarán a náci hordák ostromgyűrűbe fogták Leningrádot. Ezekben az időkben a szovjet tudósok megmutatták, milyen a népért, az emberiságért dolgozó tudós, a szooialista ember. Ragyogó tettüket méltán jegyzi fel a történelem A városba a blokád miatt hihetetlenül ne: hezen lehetett élelmiszert szállítani, sokan éhen haltak. A VIR épületé ben 20.000 kiló különféle növénymagot tartottak — s a 'tudósok szó szerint éheztek, de mégsem nyúltak a maggyüjteményhez. Tűrték az átmeneti nyomorúságot, vállalták még az éhenhalást is. mer*: biztosak voltak a győzelemben s tudták: a szovjet ország számára nagy szükség lesz a maggyüjtemény kincsre. Az intézet mai tudósa; e hősök szellemében dolgoznak tovább hogy felfedezéseikkei új győzelmekre vezessék a világ legfejlettebb mezőgazdaságát A baráti népi demokráciákból a Szovjetunióban járt mezőgazdasági szakemberek küldöttségei sokat tanultak. A szovjet tudósok munkája/ magatartása példamutató az ő számukra is. Már az Össz-szövetségi Növénytermelési Intézetben is megállapítható, hogy nálunk is nagy jelentősége lenne a VIR hez hasonló szervezet megteremtése. Nem kétséges, hogy a mi fajgyüjteményeink nagyon szegényesek. Szervezett feldolgozásról pedig egyáltalában nem beszélhetünk. Pedig gazdag fajgyüjtemények nélkül a nemesítés csak sötétben tapogatódzás marad, mert nem lehet a megfelelő nemesítési párokat a keresz tezési munkához tervszerűen kiválasztani. Első és legfontosabb feladatunk, hogy a helyi tájfajtákat és a külföldi kultúrfajtákat, főleg a nagy Szovjetunió értékes növényanyagát összegyűjtsük és tanulmányozzuk. Emellett a vad fajoknak nagy szerepe juthat a nemesítés munkájában. Ezért nemcsak külföldön, hanem belföldön is meg kell keresnünk azokat a rokonfajokat, amelyek nagy életerejükkel és ellenállóképességükkel javithatják leromlott és elkényeztetett kultúrfajtáink értékét. Nemcsak a betegségekkel szemben, hanem a kártevőkkel szemben is fokozni lehet a növények ellenállását. így például igen nagy károktól menthetv nénk meg népgazdaságunkat, ha a kolorádőbogárnak ellenálló, vad fajok keresztezésévei olyan burgo. nyafajtát nemesítenénk, amelyet nem támad meg az amerikai kolorádóbogár. Természetesen nem elég a jó fajtákat összegyűjteni, hanem ezeket gondosan tanulmányozni is kell Meg kell ismernünk az egyes fajták szárazságtürését, ellenállóképességét, küllönösan pedliig télállóságát. Mivel nálunk nincs minden évben kemény tél, fagyállomások berendezésével igyekeztünk ezt a kérdést megoldani. Még biztosabb lenne, ha mélyhűtő berendezések használatával, vagy közvetett laborató Humi módszerek kidolgozásával si kerülne az egyes fajták télállóképességét megállapítani. Itt folyna továbbá a fajták élettani tulajdonságainak tanulmányozása is. A leningrádi VIR mintájára felállítandó intézethez fordulhatnának a nemesítők. ha keresztezési munkájukban különleges tulajdonsággal bíró faj tá'kra van szükségük. így tervszerűbb alápokra fektethetnénk a növénynemesítési munkát. Eredményesebben tudnánk harcolni azért, hogy megvalósítsuk Micsurin mondását: ^Ne várjunk könyöradományokat a természettől, hanem vegyük el tőle azt, amire szükségünk van.« Jdn Botto 1829—1954 1829. január 27-én, 125 évvel ezelőtt látutt napvilágot egy apró szlovák fa/ucskaban Ján Botto, a mult század szlovák költőnemzedékének kimagasló alakja. A nép. az erős és kíméletlen elnyomás alatt szenvedő nép fia volt. Művészete mélyen a népben gyökeredzik, Jáno'íkrói szóló nagy románcában — ahuyy 6 nevezte el legnevesebb müvét — kifejezést nyert a szlovák nép évszázados elnyomása miatt érzett keserűsége. A szlovák szabadsághöst. Jánosikot és társait varázsolja elénk, a költő, amikor vonzó zinekke> ecseteli a „12 fiatal sólyom" szabad életét a Tátra Hegyeiben/ Majd rátér Jánošík elfogatására végül drámai b"íejezesként u hős halálai na 'e '-Jánošík ezt kérdezi halála előtt: „Én harcos voltam, fegyverben jártam, de ki ölt többet, én vagy hóhéraim?" Mar ebből az egy mondatból t elénk világol a költő messzire látó szeme. társadalombírálata. Botto J áno šik-alak ja különbözik a szlovák irodalomban az eddig és azután felbukkant Jánošík alakoktól, Míg a többi művekben gyakran túlzottan a szlovák-magyar nemzetiségi ellentétek állnak a mondanivaló központjában, s egyik sem mutat rá a gazdasági ellentétekre, mint a nemzetiségi ütközőpontok mozgatóerejére, Ján Botto a szociális elnyomást helyezte müve előterébe. Ján Botto ezen a fő művén kívül sok allegorikus költemenyt. románcot, balladát irt, azonkívül sok népköltészeti terméket dolgozott fe/, melyeknek esztétikai hatását emelik a tiszta rímek, a találó hasonlatok és nem utolsó sorban a költő üde. zamatos népi nyelve Ilyen népies hangon irta balladáit: a „Sárga liliom"-ot, a „Keresztutak"-at, a ,,Margit és Besna"-t. Az utóbb:' ballada a Vág két veszélyes sziklájának történetei mondja el. Botto nem volt olyan termékeny költő, mint Sládkovič. vagy Kollár, de müveivel, azoknak mélyreható tartalmával és kifinomult, de mégis erőteljes formájával erősen gazdagította a szlovák irodalom kincsesházát. L. E. JÁN BOTTO: ^as i Szálljál le, sas, a magasból! a nap fáradt sugarat szór -— lenyugodik: Nézzél széjjel', hol töltöd el majd az éjjelt? Ismerek egy nagy családot, hol az élet dallal-áldott, s él az

7apák dicsősége, zászló készül, szépen szőve, s hol az igazságban hisznek; jó szárnyaim oda visznek. Szálljál le, sas, a magasból! nyájat terel már a pásztor. Szegény pásztor, nagyon fáradt, nézi, hová vessen ágyat. Tudok egy vén fenyőfáról, alatta nagy máglya lángol, ifjakra süt a tűz fénye, napra várnak — szép legényre. Mindnyájunknak ő az álma, s kenyerük: szava varázsa. Szálljál le, sas, a magasból! nézd, szántanak — ember és ló. Harangszó száll esti csendben, munkájuk már bevégezve. Bevégezve — és a sok mag ott szunnyad már a föld alatt, jó talajban, mélyre dugva, meg nem fojtja semmi dudva. Tél elmúlik, hajnal hasad, kikél mind az elvetett mag. Szálljál le, sas, a magasból! többé vidám nóta nem szól, ugar a föld, mit sem terem, zord szél zúg át a völgyeken ... Itt is, ott is tüzek égnek, a tüzek körül legények — merész sasok — nótázgatnak: „Felvirrad még ránk is a nap! Minden elpusztul, széthullik, igazságunk el nem múlik!" Fordította: Fügedi Elek. IDirradal Feketében sötétlik az éj, lágy bársonyban pihen a táj, a sötétbarna éjtszakában, fehérben játszó köd szitál. Még basáskodik az é.jtszaka, de már szögletén csiing a fénv, friss felhőket dob a láthatár napsugárral ti tetején. Omlik, siklik a nappal fénye, s riadozva fut 11 sötét, sikoltva csapkodja s/árnyát, egy menekülő denevér. Háztetőn, gyáron, mozdonyokon, mint porcukor a dér ragyog. Bár harcosabban, de valahogy nekünk is így hajnalodott. Feeskó Pál 7