Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-06 / 295. szám, vasárnap

6 III SZO 1953. december 6.. A párt ideológiai, tömegpolitikai és szervezési munkájának néhány (Folytatás a 5. oldalról.) tositására. Ez helytelen. A párták, tíva maga nem szerv, hanem csak a pártszerv segédeszközé és fontos, hogy a pártszerv vezetésével olyan méretben dolgozzon, amely a kitű­zött feladat teljesítéséhez szükséges. Ipari szakászon a feladat biztosítá. sára ezért nem szükséges összehív­ni az egész pártaktívát, hanem csak egy részét, ebben az esetben tehát az ipari szakaszon dolgozó elvtársakat. Hasonlóképpen kell el. járni a mezőgazdaság, kereskedelem és egyéb ágak kérdéseinek biztosítá. sában, esetleg megoldásában. Midőn a pártbizottság országos jelentőségű, nagyszabású feladat előtt áll, mint például a Központi Bizottság határozatának megismer, tetése az egész párttal, vagy pedig a pénzreform biztosítása, a pártok­tatás évének megtárgyalása:. ekkor természetesen az egész aktívát egy. szerre összehívjuk. Ezen a gyűlésen megtárgyalt kérdések minden párt­szerv és szervezet számára közö­sek és ily módon lehetővé válik a széles tapasztalatcsere. Gondosan elő kell készíteni a pártaktíva gyűléseit, hogy az aktí­va. helyesen biztosítsa a feladató, kat, amelyeknek teljesítéséért a pártbizottság küzd. Számos párt. szervünk azonban elhanyagolja ezt. Fontos úgy meghatározni az akti. va gyűlésének programmját, hogy az aktívákon azokat a kérdéseket tárgyalják meg, amelyek az adott időben a párt tevékenységének szempontjából a legnagyobb jelen­tőségűek, és hogy az aktíva tagjai előre tudják, milyen kérdésről fog. nak tárgyalni a gyűlésen. Az eddigi gyakorlat azonban ellentmond ennek az alapelvnek A pártaktíva tagjait anélkül hívják össze, hogy előzetesen megismertetnék őket a gyűlés pro­grammjávai és ezért egyáltalában nem készülhetnek a kérdés megtár. gyalására, ami kétségtelenül érez­teti hatását a pártaktíva gyűlésé, nek lefolyásán és eredményén. A je. lenlegi gyakorlatban a pártáktívát állandóan csak általános oktatások, ra, „feladatok kitűzésére" hívják össze, a fontos kérdések elvesznek a kevésbbé fontosak között, az ak­tívát nem irányítják arra, ami a fő, döntö fontosságú, nem tesznek kon. krét intézkedéseket arra, hogyan biztosítsák a párt és a kormány feladatait a döntő szakaszokon — a munkahelyeken, gyárakban és fal­vakon, hivatalokban és máshol. A pártaktíva gyűlései akkor jár. nak pozitív eredményekkel, ha nem­csak azért fogják őket összehívni, hogy formálisan és ünnepélyesen jó. váhagyják egyik vagy másik intéz, kedést. A pártaktíva tagjainak érezniök kell és meg kell gyöződniök arról, hogy a 'gyűlést nemcsak for. maképpen, hanem a munka megja­vítása érdipkében hívták össze Ezzel fokozzuk felelősségünket a feladatok teljesítéséért a pártszerv és az egész párt előtt. El kell érni azt, hogy az aktíva gyűlésének végén a pártszerv javas latára az aktíva összes tagjaira nézve kötelező intézkedést hozzanak, amely biztosítja a pártszerv jy.tá­rozatainak teljesítését. A pártaktívával végzett munka sokoldalú és a különböző feltételek között és különböző kérdések meg­oldásában különféle formákat igé­nyel. A pártaktíva gyűlését például a kérdésnek a pártszervben való megtárgyalása előtt is összehívhat­ják azzal a céllal, hogy a pártbi­zottság az aktívával együtt megtár­gyalja az előkészületben lévő intéz­kedés^, merítsen az aktíva tapasz­talataiból, stb. A kérdések előkészítése és a ha­tározatok kidolgozása rendkívül fontos jelentőségű — ez azonban csupán a dolog kezdete. A fő dolog, amelyet a határozathozatal után meg kell tenni a hozott határozat szervezési biztosítása és végrehajtá. sának ellenőrzése. Ez a kérdés pár tunk szervezési munkájának jelenie gi állapotára való tekintettel külö­nösen fontos. E feladat teljesítésé­ben felbecsülhetetlen a pártaktíva szerepe. , Tények igazolják, hogy a követ­kezetes ellenőrzés elve munkánkban nem vált szabállyá. Ellenkezőleg a határozatoknak az alacsonyabb j>ártszervekhez való áttételével a teljesítésükről való gondoskodás gyakran végetér és ellenőrzésüket csak alkalomszerűen végzik a párt­munkások, midőn meglátogatják az alacsonyabb pártszerveket és szerve­zeteket. Az ellenőrzésnek ez a mód­szere nemcsak nem biztosítja az ob­jektív áttekintést a határozatok tel­jesítésénél, hanem egészen kizárja a megvalósításukra nyújtandó ha­tékony segítséget. Ezért egyedül az helyes, ha a pártaktíva gyűlésén az ügy tüzetes letárgyalása után meghatározzák, az aktíva egyes tagjainak felelőssé­gét nemcsak a határozatok átadá­sáért, hanem teljesítéséért is a párt­munka bizonyos szakaszán, vala­mely pártszervezetben, stb. A mun­kának ilyen megszervezése és a szé­leskörű aktíva segítségével végre­hajtott ellenőrzése nemcsak bizto­sítja a feladatok gyors és követke­zetes megismertetését a pártszerve­zetekkel és kezdettől fogva nyújtott hatékony segítséget a feladatok végrehajtásában, hanem mindenek előtt általános áttekintést ad a fel­adatok teljesítéséről és lehetővé te­szii a pártszervnek, hogy operatív módon beavatkozzzon ott, ahol az adott pillanatban leginkább szüksé­ges. A pártaktíva bekapcsolódása a munkába, ismeretei és tapasztalatai jelentősen fokozzák a pártbizottsá­gok lehetőségét új kádereknek a párt- és állami munka különböző szakaszaira való kiemelésében Az aktíva ilymódon új káderek forrásá­vá válik és lehetővé- teszi a párt­bizottságoknak, hogy a vezető he­lyekre a legalkalmasabb, jól bevált és a feladatok teljesítésében helyü­ket valóban megálló elvtársakat ál­lítsanak. Természetesen semmieset­re sem szabad ennek azt jelentenie, hogy már maga a pártaktivához va­ló tartozás mércéje lenne a felelős­ségteljés funkciókkal való megbí­zatásnak. A. képesség és alkalmas­ság mércéjét azok az eredmények képezik, amelyeket a pártaktíva tagja elért. A kommunistáknak nemcsak jó gyakorlati dolgozónak és szervező­nek kell lennie, nagy forradalmi táv­lattal rendelkező politikusnak is kell lennie, aki felfogja a lezajló események értelmét. Ez vonatkozik teljes mértékben az aktívára is. A pártbizottságok ezért kötelesek tö­rődni a pártaktíva elméleti fejlődé­sével és kádereinek fejlődésével. A pártaktíva nevelése, a legjobb párt­káderek nevelése azt jelenti, hogy naponta meg kell velük beszélni a politikai és gazdasági élet legkülön­félébb kérdéseit, ügyelve arra, hogy az aktívát állandóan részletesen, sokkal részletesebben és apróléko­sabban tájékoztassák a párt egész tevékenységéről és intézkedéseiről, mint amennyit csupán a napi sajtó, vagy rádióhírekből tudnak meríte­ni. Az aktíva elméleti felfegyverzé­sében fontos segítséget nyújt a jól előkészített szemináriumok rendezé­se. Fontos továbbá, hogy a tanács­adók és tanulmányi helyek az eddi­ginél sokkal nagyobb mértékben rendezzenek előadásokat és kon­zultációkat a pártaktíva számára a belpolitikai és nemzetközi politikai kérdésekről, felfegyverezzék az ak­tívát népnevelő és propagandista anyaggal. Fontos a tapasztalatcsere megszervezése mind az értekezlete­ken, mind a sajtóban. Fontos, hogy központi és kerületi sajtónk rend­szeresen közöljön anyagot a párt­aktíva segítségére és jobban megis­mertesse a pártaktívát a Szovjet­unió Kommunista Pártjának gazdag munkatapasztalataival. Fel kell hagyni azzal az eddigi gyakorlattal, hogy a járási pártbi­zottságok többnyire csak a vezető funkcionáriusokat és oktatókat isko­láztatják és fegyverzik fel, a többi funkcionárius káderekről pedig meg­feledkeznek. Főként az alapszerve­zetek elnökeiről van szó, mert első­sorban ezek felelősek bizonyfts fel­adatok elvégzéséért. Ennek a gon. doskodásnak nem szabad csupán az évzáró taggyűléseken való meg­választásuk idejére szorítkoznia, ha­nem az év folyamán is rendszeresen meg keli lennie. Ezzel elérjük a ká­derek megerősödését funkciójukban és emeljük az alapszervezetek mun kájának minőségét. t*. A párt életében nagyjelentőségű időszakba — a CsKP X. kongresszu­sa előkészületeinek időszakába lé­pünk. A kongresszus előtti kampány összes jelentős feladatainak biztosí­tása megköveteli, hogy'helyesen ér­vényesüljön a párt vezető szerepe. Ez az időszak minden egyes párt­szervezet, minden egyes, kommunista számára fokozott feladatokat jelent. A párt, mint a dolgozók politikai vezére, a tömeg-, állami és gazda­sági szervekben dolgozó kommunis­ták útján valósítja meg irányel­veit. Különös figyelmet kell fordí­tani jelenleg az ifjúságra. Az ideológiai nevelés színvonalá­nak mércéje az egész ifjúság tevé­keny részvétele hazánk szocialista építésében lesz és ennek így is kell lennie. Ez azt jelenti, ápolni kell az ifjúságban a munkához, a szo­cialista tulajdonhoz való szocialista viszonyt, szakismeretei növelésének vágyát és ragaszkodásukat a, népi demokratikus köztársasághoz a for­ró szocialista hazafiságot és a pro­letár nemzetköziséget. Az ifjúságot rendszeresen az osz­tályharc és Csehszlovákia Kommunista Pártja szerepének behatóbb megisme­résére és megértésére kell vezetni. A pártszerveknek és szervezeteknek következetesen gondoskodniok kell ar­ról, hogy a CsISz-ben lévő kommu­nisták biztosítsák az egész ifjúság szervezett kollektív életét, emellett felhasználják a kultúra, a sport, a szórakozás valamennyi eszközét és az ifjúságot az építőmunkában való köz­vetlen részvételre vezessék. Ki kell küszöbölni az ifjúság ne­velési kérdéseinek felületes megtár­gyalását és a többi tömegszervezetek­ben és kultúrintézményekben lévő kommunistákat arra kell irányítani, hogy fokozzák a CsISz-nek arra nyújtott segítséget, hogy az egész if­júságot megnyerjék országunk poli­tikai és gazdasági életében való te­vékeny részvételre. A CsLSz kebelében a többi ifjú­ságra való befolyásának elterjeszté­sére az ifjúság ideológiai nevelésének a'apja továbbra is a CsISz tanéve marad. Az ifjúság ideológiai nevelése természetesen nem szorítkozhat csu­pán a tanévre. Az ifjúságra gyakor­landó ideológiai hatás céljaira min­den lehetőséget és eszközt fel kell használni, főleg a filmet, az irodalmat, a sajtót, a színházat, a kiállításokat, e'őadásokat stb. Foglalkozni kell a • szakszervezeti mozgalom kérdéseivel is. A szakszer­vezetek munkáját a jelenlegi időszak legfontosabb kérdéseire kell irányítani és vezetni. A szakszervezeteket a szo­cializmus építése feladatainak bizto­sítására kell irárfyítani, elsősorban a szocialista munkaverseny kifejleszté­sével, az újító módszterek érvénye­sítésével és elterjesztésével, a mun­kamegszervezéš megjavításával, a ter­melés gazdaságossá tételével stb. Nem kisebb feladat jut a szakszer­vezetekre a jó munkakörnyezet biz­tosításában. Ezt a feladatot az egész­ségügyi és higiéniai intézkedések érvényesítésével, a társadalmi beren­dezések megjavításával, a balesetvé­delmi és egyéb nélkülözhetetlen in­tézkedésekkel fogják teljesíteni. E feladatok teljesítésében a szak­szervezeteket elsősorban a pártnak kell - segítenie afzal, hogy tehetséges kommunistákat küld a szakszerveze­tekbe és általuk biztosítja a feladatok teljesítését. ' A pártszervek és szervezetek mun­kájában állandóan gondoskodni kell arról, hogy betartsák a vezetés leg T fontosabb elvét, a kollektív vezetés elvét. A kerületi és járási bizottságok az országos konferencia után általában rendszeresen összehívják a plenáris üléseket és együttesen tárgyalják meg az egyes kérdéseket. A pártbizottsá­gok irodái is rendszeresen tartanak üléseket. A járási és kerületi bizott­ságok ülésein hozott jó határozatok és beszámolók egész sora azt mu­tatja, hogy a pártbizottságok megja­vítják munkájukat és hogy fokozódik a kollektíva részvétele a határozatok előkészítésében, főleg a járási és ke­rületi bizottságok irodái tekintetében Számos helyen azonban még min díg megmutatkozik, hogy a pártbi zottságok teljes üléseinek tárgyalásai még mindig nem szabadultak meg a formálisságtól, pedig éppen a teljes üléseken kell a legjobban érvényesí­teni a kollektív pártvezetélst. Ha a teljes üléseken behatóan és sokolda­lúan megtárgyalják és megoldják a pártélet és a szervezet alapvető kér­déseit, ha felülvizsgálják a bizottság vagy az iroda tevékenységét, ez meg­látszik az egész pártszerv munkáján. A vezetés kollektivitását azonban gyakran megzavarja a gyűlések helytelen formális előkészítése és főleg az, hogy a tárgyalások és a beszámolók adatait gyakran csak hirtelen kapkodva állítják össze. Gyakran megtörténik az is, hogy a teljes gyűlések a tagok hiányos rész­vételével-folynak le és hogy a szer­vezet tagjai nem eléggé tevékenyen lépnek fel a vitában a különféle kér­dések megoldásánál. A kollektív vezetés elveit ma főleg pártmunkánk fő súlypontján, közvet­lenül a munkahelyeken, az üzemek­ben, a gép. és traktorállomásokon, az állami birtokokon, szóval mindenütt ott kell érvényesíteni, ahol pártunk fő irányvonala közvetlenül a gyakor­latban valósul meg, aihoi az összes párthatározatokat biztosítják és tel­jesitik a pártalapszervezetek. Az összes párttagok és tagjelöltek aktivitása a szervezet bizottságának jó munkájától függ, elsősorban at­tól, hogy a bizottság munkája folya­mán milyen formákat és módszereket hasznái, hogyan magyarázza és dol­gozza kŕ a feladatokat és hogyan el­lenőrzi a feladatok teljesítését. Az alapszervezetek sikeres tevékenysé gének alapja tehát a bizottságok he­lyes pártszervezési és politikai mun­kája, amelyet következetesen a párt­alapszabályzat szellemében végeznek. A bizottságok munkájának fő tartal­ma az állandó gondoskodás arról, hogy az alapszervezet teljesítse az alapszabályzatban kitűzött összes fel­adatokat, sikeresen vezesse a tagokat és tagjelölteket a párt. és kormány határozatok teljesítésére. Továbbá mindenek felett szükséges, hogy a taggyűlések valóban azzá váljanak, aminek őket joggal nevezik — a kommunista nevelés és a pártonbelüli demokrácia iskolájává, A taggyűléseknek ninés minden szervezetben megfelelő nevelő sze­repük. Némelyik pártszervezetben a taggyűlések szerepe csekély. A bizottságok a napirendre főleg tisz tán gazdasági jellegű kérdéseket tűznek é s nem foglalkoznak első­sorban a pártpolitikai munkával a gazdasági feladatok biztosításának szempontjából. Az ilyen esetekben a taggyűlések gyakorlatilag ter­melési megbeszélésekké válnak és a bizottság tagjai inkább gazdasá gi referensek, mint pártvezetők. Más esetekben a szervezetek bi zottságai megelégszenek a gazda sági problémákat érintő határoza­tok megtárgyalásával az üzem ve zetösége által összehívott összüzemi gyűlésen. Ezt a tárgyalást elegen dőnek tartják, mert a gyűlésen vagy aktívám részt vettek a kom munisták. A szervezet tagjait így megfosztják attól a joguktól, hogy szabadon megtárgyalják a párt po­litikai "kérdéseit a pártgyűléseken, ezáltal csökken a bizottság tagjai nak felelőssége az egész szerve zettel szemben és a kommunisták­nak nem tűznek ki világos ellen­őrizhető feladatokat. , A teljes pártélet elégtelen fej lettsége a taggyűléseken .nyilvánul meg, elsősorban a gyűléseken való részvételben. A párt alapszabály zata ugyan nem - határozza meg, hogy milyen részvétel mellett van joga a taggyűlésnek határozatot hoznia, de ebből nem kivetkezik az. hogy a taggyűlés bármilyen részvétel mellett határozatképes. Némely esetben ez arra vezet, hogy fontos, kérdésekről az egész szervezet nevében a kisebbség dönt. Ezért a szervezetek bizottságainak köteles sége, hogy biztosítsák az összes párttagok és tagjelöltek részvéte­lét a gyűléseken. Azokkal a kom munistqkkal, akik komoly okok miatt nem jelenhettek meg az ülé sen, a bizottság köteles ismertetni az elfogadott határozatokat. A kommunisták komoly ok nélkül való távolmaradását a gyűlésről meg kell tárgyalni a bizottságban és a 'rövetkező taggyűlésen. Némelyik üzemben a taggyülé seken való csekély részvételt a gyűlések helytelen megszervezése okozza Természetes., hogy föle*^ a nagy üzemekben, ahol többszáz kom. munista két vagy három műszak, ban dolgozik, aránylag nehéz az összes kommunistákalt együttes gyű­lésre összehívni. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a kommunisták taggyűléseit aZ üze­mekben műszakok szerint lehet rendezni. A műszakok szerint ren­dezett taggyűlések egyike azon he­Íves eszközöknek, amelyekkel biz­tosítani lehet az összes kommunis­ták legnagyobb számú részvételét a pártkérdések és összüzemi kérdé. sek megtárgyalásában és megoldá­sában nagy üzemekben. A taggyűlések színvonalának megjavítása és az összes kommu­nisták tevékenységének állandó fo­kozása azt jelenti, hogy a legszé­lesebb tömegeket be kell kapcsolni a kitűzött feladatok rendszeres tel­jesítésébe. helyesen kell megszer­vezni a taggyűléseket, idejében elő kel] készíteni őket, helyesen kell • megállapítani a gyűlések pro­grammját úgy, hogy ne feledkez­zenek meg a pártmunka és helyi munka legfontosabb kérdéseinek egyikéről sem. A taggyűlések programmjának helyes megállapí. tása tehát gyakoriatiüag azt jelen­ti, hogy megtárgyalásra elő kell készíteni azokat a kérdéseket, ame­lyeket a párt Központi Bizottsága, vagy más pártszervek fő felada­tokként jelöltek meg és e felada­tokkal és teljesítésükkel kapcsolat, ban napirendre kell tűzni a helyi kérdéseket is. Fokozott figyelmet kell szentelni a beszámoló előkészítésének, igye­kezni kell annak elérésére, hogy a beszámoló a kollektíva müve le gyen, élénk, konkrét és kezdemé nyező legyen, hogy a helyi élet kérdéseit szorosan összekapcsolja a párt irányvonalával és a kommu­nistákat meggyőző érvekkel fegy­verezze fel az ellenséges propagan- ' da ellen, ami a beszámolókból gyakran teljesen hiányzik. A taggyűlések előkészítésénél to­vábbá biztosítani kell a látszólag magától értetődő, de a gyakorlat ban gyakran elfelejtett intézkedése­ket. Meg kell szüntetni a gyúl é sekre való bürokratikus meghívást a rádió vagy falragaszok útján, amit gyakran az utolsó pillanatban tesznek. A bizottságok tagjainak személyes " kapcsolatba kell lépniök a párttagok tömegeivel, a taggyű­lés programmját meg kel] tárgyal­ni a pártcsoportokban és az összes tagokat előre meg kell ismertetni azokkal a fő kérdésekkel, amelyek a taggyűlésein megtárgyalásra ke­riilnek. Alapszervezeteinknek . soraik tö merítésére és harcképessége foko­zására irányuló törekvésében fon­tos kérdést jelent az alapszerveze­tek növekedéséről és szociális ösz szetételéről való gondoskodás. A párt növekedésének és összetételé­nek fejlődése főleg az utóbbi idő­ben arról tanúskodik, hogy a párt­szervezetek a taggyűléseken e fon tos kérdésekkel nem foglalkoznak következetesen és nem biztosítják elegendően a Központi Bizottság azon határozatainak teljesítését, amelyeket a párt növekedése és összetétele szabályozásának megja­vítására tett. A pártszervezetek az ipar és a mezőgazdaság legjobb dolgozóit nem készítik elő a pártba való be­lépésre nem gondolkodnak kellő­képpen a felvett tagjelöltek kom munista neveléséről. Ezeket a té­nyeket bizonyítja a következő pél­da: a Strakonice-i Ceská Zbrojov kában, ahol sok a fiatal ember — CsISz-tag és sok a jő dolgozó az üzemi pártszervezet egy negyec^v alatt egyetlen tagj a'-öltet sem /et't fél. Számos alapszervezetünk és ma­gasabb pártszervünk is nemcsak, hogy csekély figyelmet szentel új tagok felvételének, hanem teljesen felelőtlenül jár el a kizárásban, vagypedig a munkásoknak a párt soraiból való törlésénél is. Az elvtársak, úgy látszik, elfelej­tik, hogy Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja a munkásosztály pártja volt, ma is az és mindig az is marad. Ezért mielőtt a megfelelő (Folytatás a 7. oldalon). A>

Next

/
Thumbnails
Contents