Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-05 / 294. szám, szombat

A mai számban: Milyen változást jelent nemzeti bizottságaink munká já. ban az új alkotmányjogi törvény? (3. old.) V. Dávid miniszter beszéde az ENSz-ben (3. old.) A szovjet ember boldog életéért (4. old.) Loy elvtárs tovább harcol (5. old.) Bratislava, 1953. deoember 5, szombat 30 fillér VI. évfolyam, 294. szám NAPILAPJA Vitdg proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK Újabb segítség a dolgozó parasztságnak MEZŐGAZDASÁGUNK ÉLETÉBŐL • * • Szövetkezeti iskola nyílt Alsószecsén Büszke vagyok, hogy teljesítettem A kormány szeptember 15-i hiatá- I rozatáit nagy lelkesedéssel fogadta egész dolgozó parasztságunk. Meg­elégedéssel vette tudomásul, hogy pártunk és kormányunk intézkedé­seivel sokat akar tenni parasztságunk biztonságosabb, nyugodtabb élete ér­diekében. Ezért fokozottabb segítsé. get nyújt az egységes földműves­szövetkezeteknek gazdiasági és poli­tikai téren, kedvezményes áron mű­trágyát, nemesitett vetőmagot juttat egyénileg dolgozó parasztjainknak. Kormányunk e hathatós segítségére dolgozó parasztjaink többtermelés­sel, jobb munkával, jó beadással vá laszolnak. Az idén számtalan az olyan doigozó paraszt, aki ígéretet tett, hogy az őszieket idejében elveti és százszázalékban teljesíti a kapás. / növényekből is beadási kötelezet t sé gét és a kormányhatározatban meg­szabott határidőre elvégzi a mély. szántást. Ez az ígéret falvaink túl­nyomó részében teljesült. Egyénileg doigozó parasztjaink tudják, hogy a kormiáiny nyújtotta nagyszerű segít, ségre nem is válaszolhatnak jobban, mintha jó munkájukkal emelik a földek hektárhozamát, növelik az t állattenyésztés hasznosságát, mert ezzel támogatják azokat az intézke­déseket, amelyekkel kormányunk a dolgozó parasztok jobb életéért, bol­dogulásáért! jobb jövőjéért már eddig is sokat tett és sokat fog tenni a jö­vőben is. Pártunk és kormányunk továbbra is az egységes földmüvesszövetkeze tekben látja a parasztság boldog, elé. gedett jövőjét, ezért a jövőben job­ban támogatja a szövetkezeteket, mint eddig. Ugyanakkor jelentős se­gítséget ad az egyéni gazdaságok fellendítéséhez is. A traktorállomá­sok nagymérvű segítségével meg­könnyítik a parasztok munkáját, hogy jobbat, többet termeljenek, ami elsősorban is minden dolgozó paraszt egyéni érdeke. Lehetőséget kapnak gazdasági szerszámok és gépberende. zések vásárlására. Azonkívül a szep­tember 15-i kormányhatározat ki­mondja, hogy hitelt kell nyújtani az egyénileg dolgozó parasztoknak a talaj termékennyé tételét, az állat­tenyésztés minőségének megjavítá­sát és kibővítését céizó beruházások, ra, elsősorban a tenyész-marhaállo­mány vásárlására. Dolgozó parasztjaink már több­ízben meggyőződtek arróľ, hogyha kormányunk kimondja az á-t, kimond­ja a b-t is. Az ország életszínvona­lának szakadatlan emelése érdekében országunk nagy súlyt fektet a me­zőgazdaságra. Erre szolgál a szep. tember 15-i kormányhatározat aiap ján kidolgozott 1953. október 28 i földmüvelésügyi és pénzügyminisz­teri rendelet, amely a szövetkezetek­nek és az egyénileg dolgozó parasz toknak nyújtható rövid és hosszúié járatú hitelekkel biztosítja a mező­, gazdasági termelés fejlődését és az életszínvonal emelkedését. Bizonyos, hogy parasztságunk értékelni fogja kormányunknak e nagyszerű gondos­kodását, már elsősorban azért is, hogy ennek a hitelnek feltételei nagy. ban eltérnek azoktól a könyörtelen feltételektől, amelyeket a muitban a kapitaHsta bankok róttak a paraszt­ságra. Katasztrófa, szenvedés, végre­hajtás jutott, annak a parasztnak, aki a bődületesen magas kamatot nem tudta fizetni, illetve adósságát törlesztem. Számtalan kis és közép parasztot koldusbotra juttatott, föl­dönfutóvá tett a bank, kiváltkép az 1930. as váiSág idején. A napokban kezembe került a „Munkás" 1931. október 5-i száma. Egy feltűnően vastagbetűs cím ötlött a szemembe: „Viszi a végrehajtó a tehenet". A cikk azután szószerint beszámol az urak rablásairól: Zso. non, egy Torna melletti faluban Ká­dár Lajos kisgazdának 15 hold földje van. Vagyondézsmául 15 hQld után kivetettek rá 8.000 koronát. Mikor a pénzügyigazgatóságon járt az ügy­ben, egyszerűen kidobták és minden magyarázat nélkül azt kiabálták fe­léje: Fizetni kell. Rossz termés volt az idén, — töp­rengett Kádár Lajos — és nem hogy 8.000 koroniát tudjak fizetni, de örülök, ha a te'let áthúzom osalá. dómmal. Persze a szívtelen uraknak nem jutott eszükbe, hogy ennek az ember­nek élni is kell. Fizetni nem tudott, végrehajtást eszközöltek. Kádár La jos elkeseredésében azt sem tudta mitévő legyen. „Lefoglalták 8.000 koronába a ľo. vamat és utolsó tehenemet, az ár­verés is ki van már tűzve. Ha ezt is elviszik, vehetem a koldustarisznyát, mert a földecskémet, amire úgyis tartozok, megművelni nem tudom." Pártunk és kormányunk nem tör ilyen célokra. Az a gondolat vezeti, hogy a legmesszebbmenő segítséget nyújtsa a dolgozó parasztságnak. Az , egyénileg doigozó parasztok két féle hitelt kérhetnek: rövid- é s hosz. szúlejáratú hitelt. Rövidlejáratú hitelt kaphatnak műtrágya, nemesített ve tőmagok vaíamdnt apró mezőgazda sági felszerelések vásárlására, a traktorállomások munkájáért benyuj tott számlákra, hizlalásra szánt ál latok és takarmányok vásárlására, a traktorállomások munkájáért benyuj. tott számlákra, hizlalásra szánt ál latok és takarmányok vásárlására, esetleg idénymunkások bérének ki fizetésére. A rövidlejáratú hitelek után 5 százalékos kamatot kell fizet­ni és visszafizetésük 12 hónapon be­lül esedékes. Nagy segítséget jelent ez kiváltkép olyan kisparasztoknak, akik esetleg egy-két hold földjük megművelésére nem tartanak igás. jószágot és szeretnének traktorállo­mással dolgoztatni. Minden bizonnyaV ezek a becsületes dolgozó parasztok okosan és gazdaságosan használják majd kii kormányunk nagy segítsé­gét. A hosszúlejáratú kölcsönöket a kö­vetkező célokra nyújtják: lakóházak és gazdasági berendezések javítására, talajjavításra és tenyészállatok vá­sárlására. A hosszúlejáratú kölcsö­nök után 4 százalékos kamatot fizet­nek. A hitel olyan összegig terjedhet, amelyet az egyénileg gazdálkodó sa­ját gazdasági viszonyai szerint bizo­nyos időn belül vissza tud fizetni. Kormányunk segítsége fokozza az egyénileg gazdálkodók munkaked­vét, ami azt jelenti, hogy egyre több élelmiszer kerül majd a dolgozók asztalára, s erősödik a munkás-pa­raszt szövetség. Mivel a kormány megtesz minden , erőfeszítést, hogy messzemenő támogatás alapján a munkásosztály és a parasztság.közöt­ti szövetség megszilárdításának szel­lemében teljes mértékben biztosítsa a szövetkezeti magytermelé s fennaka dás nélküli fejlődésének gazdasági előfeltételeit, a szövetkezeti tagok saját lakóházaik javításának céljaira ugyancsak igényt tarthatnak hosz­szúlejáratú kölcsönre. Világos tehát, hogy pártunk és kormányunk soroza­tos intézkedései azt a célt szolgálják, hogy a dolgozó ember napról napra jobban éljen. Minden dolgozó pa rasztnak pedig elsőrendű érdeke, hogy pártunk és kormányunk ma­gasztos céljai megvalósításához hoz­zájárulva, becsületesen teljesítse az állam iránti hazafias kötelezettséget, a beadásokat. Alsószecsén ünnepélyesen meg I nyitották a háromévfolyamos szö­vetkezeti iskolát. Az alsószecsei szö­vetkezeti tagok nagy örömmel vet­ték tudomásul ezt a segítséget, mert ezen az iskolán megismerked nek a helyes talajmüvelési, állat­tenyésztési munkaiformákkai és az EFSz ek alapszabályzatának irány elveivel. Szövetkezetünkből húsz tag látogatja rendszeresen az iskolát. A többi hallgatók a felsöszecsei és a nagyodi szövetkezetből jöttek, hogy elsajátítsák a mezőgazdaság alapvető tudományát. Minden egyes szövetkezeti tag nak szüksége van arra. hogy ta­nuljon, hogy a gyakorlati munká ban alkalmazni tudja az iskolában tanultakat. Az alsószecsei tagok nem fordítottak kellő gondot az állattenyésztésre, ami nélkül pedig a szövetkezet nem fejlődhet helyes A tejfalusi Takács István a 120-as j házszám alatt lakik. Magas dusbaju- < szú ember és noha koros, a 63. élet- ; érét tapossa, szeméből még most is t fiatalos életkedv sugárzik. Ezen a ­reggelen ugyanúgy elvégezte jól meg­szokott teendőjét az állatok körül, mint máskor. Igaz, azzal a különb­séggel, hogy most jobban iparkodott, mivel sietős útja volt. A helyi nem­zeti bizottságra készülődött bejelen­teni vetésterületét. Megteszi ezt min­den jóravaló ember, ő meg különös­képpen megteszi, mert magas kora el­lenére is elől járó a faluban, tanács­tag és tudja, hogy mint mindenben, ebben is jó példát kell mutatnia. A nyirkos levegőből mélyeket szip­pant, amint a hivatal felé halad. Két hektárnyi földjén régen befejezte az őszi munkát és úgy van azzal az em­ber, hogy akár kicsi a feladat, akár nagy, ha már utána van, meghozza a kedpét. Meg is szaporázta lépteit, hogy mielőbb a hivatalba érjen. Ta­kács István lakása az egyik faluvégen van, a helyi nemzeti bizottság hiva­tala a másikon. Most azonban rövi­debbnek tűnt fel néki az út, észre se vette, hogy már célhoz ért. Az öreg Takácsnak szokása, hogy mindig körülnéz, ha belép a hivatal­be. Röpke pillantást vei az iratokra, a fiatal íródeákokat is megtekinti. Aztán újságot vesz a kezébe. Az iroda nagy, széles ablakán át, mintha csak öntenék a világosságot. Takács a ma­ga címére is járatja az újságot, de az rendszerint később érkezik, hát azt tartja, hogy míg áz irodában idözget, átfutja frissiben a híreket. Ezúttal mindjárt az újság első oldalan az a rendelkezés tűnik a szemébe, amely­ben a magángazdák megsegítéséről van szó. A rendeletet átolvassa elejé­től végig és le sem teszi az újságot, a kezében szorongatja, miközben így szól: — Ehun-e. olvassátok csak, a ma­gángazdák is kölcsönt kapnak — Olvastuk már, Pista bácsi '— mondják az alkalmazottak. — Akkor meg miért nem örültök? — Ejnye no, hát örülünk nem látja/ irányban. Eddig az állattenyésztési csoportban dolgozók nem teljesi tették úgy a feladatukat, ahogyan azt pártunk és kormányunk meg kívánja. Most ezen az iskolán al­kalmuk nyílik, hogy megtanulják az állatok helyes kezelését és gon­dozását és" alkalmuk lesz megta­nulni a szovjet módszerek alkalma­zását, hogy ezáltal szebb eredmé­nyeket érhessünk el szövetkeze­tünkben. Szövetkezetünk a lévai járásban az elsők között áll. Beszolgálta tás; kötelezettségünknek százszáza lékosan eleget tettünk sőt a ga­bonából 800 mázsával többet ad tünk be államunknak Terven felül 4 50 mázsa húst szolgáltattunk be. Ezért, a járási földmüvesosztály a szövetkezeti iskolát a mi falunk ban rendezte meg. Henzsel Mihály, Alsószecse. Megnyugszik, hogy nemcsak ő az egyedüli, aki örül a rendelkezésnek. Helyet foglal a kályha közelében és magába mélyed. Valószínű azt fon­tolgatja hogy mit jelent neki ez a nogyszerű liatározat. Tán az is meg­fordul a fejében, hogy ha semmit, akkor visszaszívja az örömét. Ettől azonban nem kell tartani, mert íme öregesen felugrik és kézzel-lábbal utasít és magyaráz. — Híjjad csak jányom telefonon a traktorállomást, adósságom van ott nekem. Híjjad, mert azt olvastam a rendelkezésből, hogy törleszteni lehet a bank útján. Ez aztán teszi. A ma­gam erejéből csak a jövő évben tör­leszthettem volna, így meg ebben az érben rendbe jövök a traktor állomás­sál. — Kár a telefonért, hallja! A ren­delkezés a traktorállomásra is érvé­nyes, — intik türelemre az öreget. Takács István elismeri az alkalma­zottak igazát és lemond a telefonhí­vásról. Arca azonban elkomolyodik és kezével legyint. — A kölcsön ajándék a magángaz­dának! — mondja szinte úgy, hogy hangjában irigységet érezni. — Aztán miért? — Mert nem nyúzzák az embert a kamattal! — Régebben másképpen volt? — De mennyire, — ered meg az öreg nyelve. — 1927-ig zsellérházban laktam, a háromszáz hektáros Csiba Sándornéjéban. Mint szegényember én is meleg családi otthonra vágy­tam. Elhatároztam, hogy építkezek, a magaméba költözöm. Abban az idő­ben rakodó munkás voltam a bratislavai kikötőben. Nehéz mun­kát végeztem és még sem volt pén­zem. Annyi se, hogy kutat ásathat­tam volna. A bankhoz fordultam köl­csönért Kisebb-nagyobb időközökben húszezer koronát vettem fel. A pénz tehát megkerült és már csak az anyagbeszerzésen főit a fejem No de nehezen megkerült minden, fel­építettem a kétszoba konyhás házat. — Sor került a kamatfizetesre — folytatja az öreg. — Negyedévenkent ötszáz koronát kellett visszafizetni. kötelezettségvállalásomat A p e tény,pusztai állami birtokon mint sertésgondozó dolgozom. Kö­telezettséget vállaltam az év ele­jén, hogy ejjben az esztendőben ötven anyasertéstől átlag 12 ma­lacot választok el. Kötelezettség, vállalásomat azonban már teljesí­tettem, s nem 600- malacot, hanem hétszázat neveltem fel az ötven anyasertéstől. Ennek az eredmény­nek nagyon örülök és továbbra is úgy fogok dolgozni, hogy ezt a létszámot megtarthassam, sőt gya­rapíthassam. Azonban munkámat gátolja hogy az elválasztott malacoknak nem tudnak megfelelő ólakat biztosíta ni. Már minden alkalmas helyet felhasználtunk és nagy gondot okoz, hogy december hónapban hová fogjuk elhelyezni a születendő ma­lacokat. ^ Az állami birtok igazgatósága gondoskodjék arról, hogy mielőbb felépüljenek az új sertésólak. Rózsa János, Petény.­Hányszor előfordult, hogy határidőre nem törleszthettem a kamatot Ilyen­kor rohantam a bankba és halasztást kértem. Adtak is két-három hetet, de olyan hangon beszéltek velem, hogyha akkor sem fizetek, felmond­ják a kölcsönt és elárvereznek. Ho­gyan bírtam volna fizetni mikor az a kis föld, amit 1929-ben örököltem, annyit sem termett, amennyivel a családomat eltarthattam. A két gye­rek meg szintén pénzbe került Mit tehettem egyebet, elmentem a brati­slavai Takarékpénztárba, hogy tarto­zásomat amortizációs kölcsönnek mi­nősítsék. Az utam sikerrel járt, mert felbecsülték a ház értékét és tizenöt évet kaptam a törlesztésre. Nagyot sóhajt az öreg mindezekre visszaemlékezve. , — Mit tudjátok, mit jelenteit, az én életemben ez a tizenöt év? Ezeregy­száz koronát követeltek tőlem evente. Mázsás hízódisznót vehettem volna azért a pénzért. A családomtól kellett megvonnom ezt, — azt. hogy az ál­latállományt abrakolhassam. Hiába, az fedezte az adósságot. Legjobb er­ről hallgatni. -r- Mikor heverte ki az adósságot? — Igazában csak a felszabadulás után. Könnyebb lett a megélhetés és talpra álltam. A régi világban az em­bernyúzó kamattal volt bajom: két magló disznón kívül egyebem se volt. Most meg lovam, csikóm, két tehe­nem és három féléves süldődisznóm van. Az öreg Takács elhallgat. Talán azon gondolkozik, érdemet volt-e ennyire elmélyedni a múltban Mikor megint megszólal, már be is fejezi mondókáját. — Abban a régi világban a kölcsön nagy gondba vetette az embert Ma meg tisztára ajándék. Nem ember az, aki ma államunknak, a mi támoga­tónknak adósa marad. Erre megszólal az egyik alkalmazott: — Magára ugyan nem lehet panasz Takács bácsi. A beadást mindig száz­százalékra teljesítette, a marhahús­ból meg éppen kétszázszazalékkai tobbst adjtt. Mács József Nem ember, aki adósa marad az országnak

Next

/
Thumbnails
Contents