Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-04 / 293. szám, péntek

6 III SZO 1953. december 4.. Sztálin nevettjei vagyunk Olvasó vita a komáromi hajógyár üzemi klubjában A Szovjetunió kormánya magyarázatot kért Pakisztántól az amerikai-pakisztáni katonai tárgyalások ügyében A. G. Sztecenko, a Szovjetunió pakisztáni nagykövete november 30-án felkereste D. A. Rahimot, Pakisztán helyettes külügyminiszterét és a következő jegyzéket adta át neki: „Az utóbbi időben különféle orszá. gok sajtójában, így az amerikai sajtóban is, közlemények jelentek meg arról, hogy Pakisztán kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya olyan egyezmény megkötéséről tárgyal, amely lehetővé teszi amerikai katonai támaszpontok létesítését Pakisztán területén. Világsajtó a Az angol sajtó továbbra is nagy figyelmeit fordít a szovjet kormánynak a négy hatalom külügyminiszterei tanácskozásáról szóló jegyzékére. Több angol lap utai arra, hogy a szovjet jegyzék más visszhangot keltett az Egyesült Államokban és ismét mást Nyugat-Európában. Igy például a „Reynolds News" megjegyzi: „Angliának már régen kö zölnie kellett voma (Franciaország gal egy/itt vagy nélküle) Amerikával, hogy a világközvélemény nem tűri tovább az obstrukciós taktikát minden olyan kísérlettel szemben, amely arra hivatott, hogy biztosítsa a nagyhataVmak tanácskozásának összehívását a - békés rendezés meg kisérlése céljából." A „Reynolds News" rámutat, hogy A iPress Association«-hírügynökség közli, hogy a munkáspárti Aneurin Bevan vasárnap Cardiff ban -újból bírálta azt a módot, ahogyan az angol sajtó a szovjet kormánynak november 3 án a nyugat; hatalmakhoz intézett jegyzékével foglalkozott. Bevan kijelentette, hogy a Szov jetunió ebben a jegyzékben nem utasította el a tárgyalások eszimé jét. Egyesegyedül azt tette, hogy jónéhány érvet sorakoztatott fel és javaslatot terjesztett elő. E javas, lat lényege a következő volt: :>Ha meg akarjuk tárgyalni a nemzetközi feszültség megsziinteté sének kérdését, akkor véleményünk szerint semmiféle célt kitűző tár gyalásnak sem lesz reménye a si Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemelnek néhány amerikai államfér. fi kijelentései Pakisztán kormánya | és az Egyesült Államok kormánya említett tárgyalásaival kapcsolatban. E kijelentések nem cáfolják, hogy ilyen tárgyalások folynak. Ezenkívül közlemények jelentek meg, melyek szerint Pakisztán kormánya és az Egyesült Államok kormánya tárgyal arról, hogy Pakisztán csatlakozzék a középkeleti agresszív katonai tömb létrehozásának terveihez. A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni Pakisztán kormányáaz angol parlament 32 munkáspárti tagja támogatta a Crossman és Ha. rold Wilson által benyújtott határozati javaslatot, amely indítványozta, hogy „bármelyik féi részéről meg szabott előzetes feltételek nélkül tartsák meg az öt hafalom értekezletét." A francia sajtó tovább kommentál ja a szovjet kormány jegyzékét. Pierre Courtade a l'Humanité'oen felhivta a figyelmet az Egyesült Ál lamok kormányának mesterkedéseire és a következőket írja: „Teljesen világos, hogy a jelenlegi körülmények kőzött Franciaországnak rendkívül kedvező alkalma nyílik arra, hogy .megmutassa; nemzeti függetlenséget akar." Courtade a továbbiakban kiemeli a burzsoá propagandának azt a tartkerre, ha e tárgyalásokon nem vesz -észt Kína kormánya. (Bevan e szavait nagy taps fogadta.) Mit irnak erről a lapok — foly. tatta Bevan. — Ázt hangoztatták: »Oroszország olyan követeléssel áll elő, amely — mint jól tudja, e tár gyalások leküzdhetetlen aíkadálya.« »Ki teszi leküzdhetetlenné ? A la pok azt hangoztatják, hogy azért leküzdhetetlen, mert az amerikaiak tiltakozni fognak ellene. Kiderült tehát, hogy Amerika okozza a le küzdhetetlen akadályt. A feszültség enyhítésének első feltétele, a nem zetközi problémák rendezése felé vivő úton teendő első komoly lé pés: Kína népi kormányának elismerése. Meg kell mondani az nak figyelmét arra, hogy a Szovjetunió nem fogadhatja közömbösen az említett tárgyalásokról szóló közléseket, minthogy olyan egyezmény megkötése, amelynek alapján Pakisztán területén, azaz a Szovjetunió határának közelében amerikai katonai légitámaszpontok létesülnek, valamint Pakisztánnak az említett középkeleti tömb létrehozását célzó tervekhez való csatlakozása közvetlenül érinti a Szovjetunió biztonságát. A szovjet kormány szeretne ma. gyarázatot kapni Pakisztán kormányától a fentiekre vonatkozóan." hatatlan állítását, hogy a szovjet jegyzék ,,taktikai manőver." A jegy. zék szövegének elolvasása után — írja — megállapítható egyrészt, hogy ! nem „taktikai manőverről" — hanem a Szovjetunió békeszerető politikájának és állandó elveinek alátámasztásáról van szó, másrészt pedig az, hogy a jegyzékben nem megelőző jegyzékek ismételgetéséről, hanem az azokban foglalt javaslatoknak a mostani helyzetre való alkalmazásáról van szó. Courtade végül így fejezi be cikkét: „Kedvező alkalom ez népünknek arra, hogy megmutassa: nem engedi meg, hogy a béke ügyét a napról napra mindinkább elszage telődő kalmárok és összeesküvők csoportja meghiúsítja." Egyesült Államoknak, hogy Ang liával folytatandó további együtt működése ettől a ténytől függ. Washingtonban úgy vélik, hogy az egyedüli, amit tehetünk, hogy tiltakozunk, de végül mégis csalí engedünk nekik. Az angol-ameri kai kapcsolatoknak jót tett volna egy kis szókimondó beszélgetés. Midőn az oroszok észszerű álláspontra helyezkednek, — jelentette ki a továbbiakban Bevan — ezt válaszoljuk: ez csapda. Ez nem a diplomácia nyelve. Ez a hideghá borús pszichózis nyelve. E problémákhoz csak egyfélekép lehet hozzányúlni: ha azt tartjuk, hogy a másik fél éppolyan ősziintr mint mi magunk.« Kedden, a koradélutáni órákban a szokottnál enyhébb volt az idő és az öreg város dunaparti része csak annyiban különbözött Komárom másik részétől, hogy az üzemi klub bejárata népes volt. Kisebb-nagyobb csoportokban álldogáltak ott az emberek. Vártak valamire, arra a pillanatra, amikor a már jól ismert „Sztálin neveltjei vagyunk" című könyvről még sok értékes dolgot tanulhatnak a vitadélutánon. A klub belülről barátságos, a falakat szebbnél szebb jelszavak díszítik, a hosszú asztalsojrok pedig a dolgozókra várnak, akik a vitából erőt akarnak meríteni a továbbbi munkához. A bejáratnál az asztalokon Gorkijtői Fegyinig, Majakovszkijtól Fa. gyejevig a kiváló szovjet alkotások egész sora. A teremben ünnepélyes a hangulat és amikor Csapala elvtárs a mikrofonhoz lép, hogy üdvözölje a vendégeket, már mintegy 150 a hallgatók száma. Csapala elvtárs a vitadélután nagy jelentőségét. méltatja. Ez a megbeszélés szorosabbra fűzi majd a kapcsolatot a szovjet emberekkel, hangoztatja, mert a „Sztálin neveltjei vagyunk" című könyv arról győzi meg a dolgozót, mennyire érdemes tanulni a szovjet emberektől, nagyszerű tapasztalataikat megismerni és átvenni. A rövid bevezető után a könyv értékelésére Egri Viktor államdíjas írót lkérte f el, akit a Csehszlovák írószövetség szlovákiai tagozata kül. dött a komáromi dolgozók közé. Egri elvtárs bevezetőjében a cári rendszerben dolgozók nehéz és nyomasztó életkörülményeivel foglalkozott, majd a szovjet rendszer adta lehetőségekre utalt, amelyek lehe. tövé teszik a dolgozó ember tehetségének határtalan kibontakozását. — A szovjet élet, a szovjet társadalom célja az embert védeni és mindent megtenni védelme érdekében. Ez a köny egyik legszebb tanulsága, — mondotta. S mi a további tanulság? Az, hogy a legegyszerűbb dolgoknak is mily nagy horderejűk lehet. Itt van például Matusková börszabásznönek esete a takarékossággal kapcsolatban. Matusková előbb megtanulja, hogyan lehet a bőr minden darabkáját a leggazdaságosabban kihasználni. Azonban nem éri be azzal, hogy munkamódszerét megmutatja társainak és brigádot szervez. A sza. básznö Kirovot idézi, aki egy leningrádi építkezésen szétszórt téglát látott. Mibe kerül egy tégla, kérdi Kirov. Tíz kopejka, hangzik a válasz és Kirov feddöleg csóválja fejét. „De ha tíz kopejkák henteregnének a földön, aligha esnék nehezetekre összeszedni őket." Igen, ez a lényeg. A mi iparunk munkásainak is ilyen szemmel, állami szemmel kell tekinteni a takarékosság elvére. Egri elvtárs a továbbiakban a Sztálin-díjas Vorosint idézte, aki egy külföldi küldöttségnek megmagyarázza, mi készteti a szovjet munkásokat arra, hogy törődjenek a termeléssel, hogy új, nagytermelékenységű munkamódszerek kezdeményezőivé váljanak? Számunkra, szovjet emberek számára az élet legfontosabb célja, — hazánk felvirágoztatása és a kommunizmus építése, mondja Vorosin. — Ez a magyarázat igen tanulságos, — folytatta Egri elvtárs. — Ez a szovjet hazafiság a nagy termelékenységü munka utáni vágynak magyarázója. A lendület az, amely a szovjet emberek munkáját alkotássá emeli. És miért győzi le a szovjet munkás a nehézségeket? Azért — és ezt a könyv összes Sztálin-díjas kitüntetettje, Sztálin •valamennyi neveltje hangoztatja, — mert a szovjet nép boldogságát tartja szem előtt, mert a haza ja. vára dolgozik. — A könyv Sztálin-díjasai felis. merték Sztálin tanításának igazságát: a szovjet ember, az egyszerű ember nagy eredményeket érhet el, ha kellő szakismereteket szerez, ha elsajátítja a munka technikáját. A vitát megelőzően a komáromi tizenegyéves iskola pionírjai köszöntötték a részvevőket, a hajógyár ipari tanulóinak együttese pedig- kultúrszámokkal szórakoztatta a dolgozókat. A teremben felharsant a dal, a tanulók mozgalmi dalokat, szlovák és magyar népdalokat énekeltek. Ezután került sor a vitára. Kié János tervező kért szót elsőnek. A többi között ezeket mondotta: — A könyv a Sztálin-dijasokról beszél, akik munkahelyükön nagyszerű eredményeket értek el. Láthatjuk, hogyan tették meg az utat első nagy sikerükig és hogy politikai öntudatuk mennyire segítette őket a fényes eredmények elérésében. Megtanulhattuk a könyvből,' hogy a kiváló teljesítmények eléréséhez szükség van nemcsak szakmai képzettségre, hanem politikai fejlettségére is. Csak így tudjuk értékelni, mit miért teszünk. Igen, így helyes, ahogy Klč elvtárs mondja, a hajógyár dolgozóinak szakmai és politikai fejlettségre kell szert tenniök, ha azo

n az úton akarnak járni, amelyen a szovjet Sztálin-díjások járnak. No, de nézzük csak a további felszólalókat. Skulariková elvtársnö a magasabb teljesítmény elérésének fontosságáról beszél. Csík János elvtárs, az első szektor vezetője a szovjet emberek hazaszeretetét emeli ki. Ez a hazaszeretet önt naponta erőt a dolgozókba az újabbnál-újabb feladatok megvalósításához. A szovjet emberek a munka hősei, a béke katonái, mondotta Csík elvtárs. Ponomarenko átalakította gépét és öt év alatt 25—30 évre szóló tervet teljesített. Követendő ez a példa, de hogy Ponomarenko nyomdokaiba léphessünk, fejlesztenünk kell szakmai tudásunkat. A mi gyárunk akkor segít emelni dolgozó népünk életszínvonalát, ha nem félünk az új munkaformák bevezetésétől, ha naponta fokozzuk teljesítményünket. Filip Uhroviô, néphadseregünk tagja elmondotta, habár most nem vesz részt a termelésben, mégis szükségét érzi felhívni a figyelmet Nazarová — Sztálin-díjasra, aki arra int bennünket, hogy kis hibákból keletkeznek a nagyok. Ezt a tanácsot szivleljük meg valamennyien, mert ha a hibákat mindjárt a kezdetkezdetén kiküszöböljük, munkánkat siker koronázza. Jančo Alexre Vasziljeva tette a legnagyobb hatást. A szovjet ifjúság azért ér el oly nagy sikereket a termelésben, mert állandóan tanul, Szerinte a kultúra ápolása ugyanolyan kötelessége a hajógyár dolgozóinak, mint a termelés. Nagy József elvtárs Kocsis elvtárssal együtt olvasta el a „Sztálin neveltjei vagyunk" című könyvet. S hogy mit eredményezett a közös olvasás, arról ezeket mondotta: — Egy napon párosversenyt indítottunk és az eredmény az lett, hogy jobban ügyelünk a munka kivitelére. Körmendi elvtárs abból a sztálini tanításból indult ki, hogy nincs az a tökéletes mű, amely javításra ne szorulna. — Ez a pár szó serkenti a szovjet embereket, ez serkentsen bennünket is. Gondoljunk csak arra, hogy a mi gyárunkban ma már részeire bontva építjük a hajót, a nagyszerű szovjet tapasztalatok alapján. Az eredmény sokkal nagyobb. Azelőtt meg se fordult a fejünkben, hogy így is lehet hajót építeni. Az idősebb munkások, akik sok tapasztalatot szereztek, legyenek kezdeményezők, mint a szovjet elvtársak. És ne féljenek a fiatalokat megtanítani a mesteri fogásokra, mert a mi hazánkban a szakképzett emberek kezéből senki se veszi ki a munkát. Mács József. Jegyzőkönyv 33 németországi szovjet vállalat átadásáról az NDK-nak December 1 én Berlinben jegyző könyvet irtak alá „harminchárom németországi szovjet vállalatnak a Német Demokratikus Köztársaság tulajdonába való, ellenszolgáltatás nélküli átadásáról." A jegyzőkönyv értelmében a vállalatok ellenszolgáltatás nélküii átadása az összes aktívákkal és pasz. szívákkal együtt -- beleértve a sza badalmakat, a szabadalmi bejelentéseket és a technikai dokumentációt is — teljes üzemben, az emiitett válla latok 1954. január 1-i állapotának megfelelően történik. Az átadás lebonyolítása érdekében minden egyes vállalatnál kétoldali okmányokat szerkesztenek és írnak alá egyfelől a németországi szovjet vállaiatok igazgatóságának képviselői, másfelől a német részről felha talmazott személyek. A jegyzőkönyvhöz csatolták azoknak a vállalatoknak jegyzékét, amelyeket ellenszolgáltatás .nélkül átadnak a Német Demokratikus Köztársasáig tulajdonába. A svájci reakció továbbra is fogva tartja Emil Arnold elvtársat Mint a »Vorwärts«, a Svájci Munkapárt lapja közli, a parlamet nek Feldmann képviselő vezetése alatt álló jogi és rendőri ügyosz tálya elutasította Emil Arnold ügyvédjének kérelmét, amely Ar nold elvtárs szabadobocsátását követeli. Mint ismeretes Emil Arnoldot a • Vorwärts« szerkesztőjét, a párt politika.i irodájának tagját és parlamenti képviselőjét áprilisban 8havi börtönre ítélték s két évre megfosztották polgári jogaitól. Minderre az a beszéd szolgált ürü gyül amelyet Arnold elvtárs 1951. máin- tl én Budapesten a Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bizottsági ülésén tartott. Ebben a beszédében a valósághoz híven vá zolta a svájci helyzetet; beszélt az uralmon lévő svájci burzsoázia és az amerikai monopóliumok szövetségéről, a svájci tőkéseknek a ko reai háborún szerzett busás profitjáról és jellemezte Svájcnak, mint az amerikai kémszolgálat egyik központjának szerepét. Hangsúlyoz ta, hogy a svájci nép nagy több sége a nemzeti függetlenség megvédésére és a béke megszilárditására törekszik. A »Vorwärts« felszólítja a svájci dolgozókat, hogy fokozzák a harcot Arnold elvtárs kiszabadításáért. Eisenhower képviselőinek kudarca az arab országokban A „Telegraph" című lap John stonnak, Eisenhower személyes képviselőjének és Wright amerikai altengernagynak nemrég az arab or szágokban tett útjáról azt írja, hogy Libanon és Szíria e látogatások te kintetében egységes álláspontot fog lal el. A lap rámutat, hogy felelős személyek Szíriában és Libanonban kije. len tették Johnstonnak és Wrightnek: egyetien arab állaim sem fogadhatja el terveiket. Felelős libanoni személyiség kö zölte a lap tudósítójával, hogy John. ston és Wright küldetése az arab országokban kudarcba fulladt. Johnston valótlant állít, midőn azt mond ja, hogy az arab kormányok azt ígérték: tanulmányozzák tervezetét. Az arab országok elutasítóan vála szóltak Johnston javaslatára. Munkáselbocsátásokat akadályozott meg a francia dolgozók egysége A francia állami üzemek dolgozóinak egységes haroa első sikerként elérte, hogy több állami üzemben, így a tarbesi, toulouse-i és vaiencei üzemekben, elhalasztották a december l-re tervezett munkáselbncsátásokat. A nemzetközi problémák rendezése terén az első komoly lépés: Kína népi kormányának elismerése négyhatalmi külügyminiszteri értekezletről