Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-18 / 305. szám, péntek

1953. december 18. UJ SZO 3 A Szovjetunió államügyészségének közleménye A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége 195E. június 26-án megtárgyalta a Szovjetunió Minisz­tertanácsának jelentését L. P. Be­rijának, mint az idegen tőke ügy­nökének a szovjet állam megkáro. sítására irányuló bűnös tevékenysé­géről és elhatározta, hogy L. P. Bé­rijét megfosztja a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa első elnökhelyette­sének funkciójától, valamint a Szov­jetunió belügyminiszterének funk­ciójától és Berija esetét átadja a bí­róságnak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1953, augusztus 8-án jóváhagyta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének június 26-i beszámo­lóját. A Szovjetunió államügyészsége most befejezte L. P. Berija haza­áruló esetének kivizsgálását. A vizsgálat folyamán megállapí. tást nyert, hogy Berija visszaélve helyzetével a szovjet állammal szemben ellenséges, áruló összees­küvő csoportot alakított, amely azt a bűnös célt tűzte ki, hogy a bel­ügyminisztériumnak mind a közpon­ti, mind pedig a helyi szerveit fel­használja a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és kormánya ellen az ide. gen tőke érdekében. Ez az áruló összeesküvő csoport bűnös szándék­kal a belügyminisztériumot a párt és a kormány fölé igyekezett he­lyezni, hogy magához ragadhassa a hatalmat és felszámolhassa a szovjet munkás-paraszt rendszert és ezzel visszaállítsa a kapitalizmust és felújítsa a burzsoázia uralmát. Az áruló összeesküvő csoport ak­tív részvevői, akik hosszú éveken át közös bűnös tevékenységet foly­tattak Berijával együtt, a belügyi népbiztoss4g szerveiben, később a belügyminisztérium szerveivel, a kö­vetkező vádlottak voltak: V. N. Merkulov, a Szovjetunió volt állam­biztonsági minisztere és az utóbbi időben a Szovjetunió állami ellen­őrzésének minisztere, Dekanozov, a Szovjetunió belügyi népbiztossága egyik szakosztályának volt vezető­je és az utóbbi időben a Grúz SzSzK belügyminisztere, B. Z. Kobulov, a Grúz SzSzK belügyi népbiztosának volt helyettese, később a Szovjet­unió állambiztonsági miniszterének helyettese és az utóbbi időben a Szovjetunió belügyminiszterének he*­lyettese, Sz. A. Goglidze, a Grúz SzSzK volt belügyi népbiztosa és az utóbbi időben a Szovjetunió belügy, minisztériuma egyik szakosztályá­nak vezetője, P. J. Mesik, a Szov­jetunió belügyi népbiztosi hivatala egyik szakosztályának volt vezetője, és az utóbbi időben az Ukrán SzSzK belügyminisztere és L. J. Vlodzi­mirszkij, a Szovjetunió belügymi­nisztériuma rendkívül súlyos esete­ket kivizsgáló szakosztályának volt vezetője. Berija és társai hosszú éveken át gondosan álcázták és leplezték el. lenséges áruló tevékenységüket. J. V. Sztálin halála után, amikor a reakciós imperialista erők fokozták a szovjet állam ellen irányuló felfor­gató tevékenységüket, Berija még intenzívebb tevékenységbe kezdett, hogy elérje bűnös céljait elsősorban a belügyminisztérium szerveinek a hatalom megragadására való ki­használásával. Ez lehetővé tette, hogy rövid időn belül leleplezzék a hazaáruló igazi arcát és erélyes in­tézkedéseket tegyenek arra, hogy ellenséges tevékenységének véget vessenek. Amikor Berija 1953 márciusában a Szovjetunió belügyminisztere lett, kezdte a belügyminisztérium szá­mos vezető állásába az összeesküvő csoport tagjait helyezni. Az össze­esküvők üldözték a belügyminiszté. riumnak azon becsületes "dolgozóit, akik nem voltak hajlandók teljesíte. ni Berija bűnös utasításait. Berija, hogy aláássa á kolhoz­rendszert és élelmezési nehézsége­ket idézzen elő országunkban, min­den téren szabotálta és megakadá­lyozta a legfontosabb párt. és kor­mányintézkedések megvalósítását, amelyek a kolhozok és szovhozok gazdaságának fejlesztésére és a szovjet nép jólétének szüntelen eme­lésére irányultak. Megállapítást nyert az is, hogy Berija és társai azért folytattak bű­nös akciókat, hogy felélesszék a burzsoa-nacionalista elemek marad­ványait a szövetségi köztársaságok­ban, hogy a Szovjetunió nemzetei között ellenségeskedéseket és sur. lódásokat szítsanak és hogy első­sorban a Szovjetunió nemzeteinek a nagy orosz nemzettel való barát­ságát aláássák. Mivel Berijának és társainak nem volt semilyen támasza a Szov­jetunión belül, bűnös számításaikat a külföldi reakciós imperialista erők segítségére alapozták. Amint most, a vizsgálat folyamán megállapítottuk, Berija már a pol­gárháború idején kapcsolatba lé­pett a külföldi kémszolgálatokkal. 1919-ben Berija, aki akkór Bakuban tartózkodott, árulást követett el az­zal, hogy Azerbajdzsánban a mu­szavatisták ellenforradalmi kormá­nya kémszolgálatának titkos ügynö­ke lett. Ez a kormány az angol kémszervek ellenőrzése alatt dolgo­zott. 1920-ban, amikor Berija Grú­ziában bartózkodott, ismét árulást követett el azzal, hogy titkos kap­csolatba lépett a grúziai mensevik ohranká/val, amely az angol kém­szolgálat fiókszervezete volt. A vizsgálat folyamán megállapí­tották, hogy a következő években Berija fenntartotta és kibővítette titkos bűnös kapcsolatait a külföldi kémszolgálatokkal azon kémek út­ján, akiket ezek a kémszolgálatok kiküldtek és akiket néha sikerült megvédenie a leleplezés és a megér­demelt büntetés elöl. Berija mint hazaáruló és kém, aki eladta magát 'a külföldi kémszolgála. toknak, társai segítségével bűnös tevékenységének egész ideje alatt titkos kapcsolatokat tartott fenn az ellenforradalmi grúz mensevik emi­gránsokkal, számos külföldi kémszol. gálát ügynökeivel. Berija, aki gondosan titkolta és takargatta bűnös múltját, és az idegen államok kémszolgálataival fennálló áruló kapcsolatait, legfőbb módszerének választotta a rágal­mazást, az intrikát és a különböző provokációkat a becsületes párt és szovjet dolgozók ellen, akik a szov­jet állam ellen irányuló ellenséges szándékainak útjában állottak, és akik akadályozták őt a hatalomra jutásban. Amikor Berija és társai e bűnös módszerek segítségével felelősség­teljes állásokba furakodtak, a Kaukázuson túlon és Grúziában, azután pedig befurakodtak a Szov. jetunió belügyminisztériumába és amikor áruló tetteik érdekében ter­veket kovácsoltak a hatalom meg­szerzésére, eltávolították azokat az embereket, akik kényelmetlenek vol­tak számukra és nem rettentek vissza önkényes és törvényellenes cselekedetektől sem, aljasul megté­vesztették a pártot és az államot. A vizsgálat folyamán megállapí­tást nyert Berija számos bűnös mesterkedése, amelyekkel karrieris. ta céljait el akarta érni és meg akarta akadályozni azt,, hogy lelep­lezzék ellenséges arculatát. Igy a vizsgálat folyamán megállapították, hogy Berija áruló céljai elérése vé­gett társai segítségével hosszú éve­ken át bűnös áskálódó haroot foly­tatott Szergo Ordzsonikidze, a Kom­munista Párt és a szovjet állam ki­váló dolgozója ellen, mert benne látta azt az embert, aki akadályoz­2 fa további előretörését' és ellensé­ges szándékainak megvalósítását. Amint most megállapítást nyert Szergo Ordzsonikidze Berijával szemben politikai bizalmatlanságot táplált.' Szergo Ordzsonikidze halála után az összeesküvők továbbra is kegyetlen bosszút álltak családtag­jain. A vizsgálat folyamán olyan esete­ket is megállapítottak, amdkpr az összeesküvők terrorista gyilkosságo­kat követtek el azon személyek el. len, akik leleplezhették volna őket. Igy Berija és társai megölték M. Sz. Kedrovot, aki 1902 óta a Kom­munista Párt tagja volt, és a GPU szervezete összorosz rendkívüli bi­zottságának és kollégiumának elnök­ségi tagja volt F. J. Dzerdzsinszkij alatt. Az összeesküvők indokoltan gya­núsították Kedrovot azzal, hogy anyag van birtokában Berija bűnös múltjáról. Más terrorista gyilkos­ságokat is megállapítottak, amelye, ket az összeesküvők azért követtek el, hogy eltávolítsák a Kommunista Párt és a szovjet kormány iránt odaadd és becsületes kádereket. Amint a vizsgálat folyamán meg­állapították, Berija és társai szá­mos áruló tettet követtek el, abból a célból, hogy gyengítsék a Szov­jetunió védelmi képességét. A vizsgálat»bebizonyította, hogy az összeesküvő csoport részvevői — Merkulov, Dekanozov, Kobulov, Gog­lidze, Mesik és Vlodzimirszkij Vád­lottak, akik Berijával együtt szá. mos bűnös tettet követtek el, akik teljesítették mindazokat a bűnös feladatokat, amelyeket Berija rá­juk bízott, és segítettek neki eltit­kolni bűnös múltját, számos nagyon súlyos államellenes gaztettet követ­tek el, amelyeket már felsoroltunk. Igy megállapítást nyert, hogy Be­rija, Merkulov, Dekanozov, Kobulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij hazaárulást elkövetve, a nemzetközi j imperializmus ügynökeiként dolgoz­í tak, mint a szovjet nép legádázabb I ellenségei. A vizsgálat folyamán olyan gaz. tetteket is megállapítottak, amelye­1 ket Berija követett el és amelyek mély erkölcsi elvetemedettségről tesznek tanúságot. És ezenkívül olyan gaztetteket állapítottak meg, amelyeket Berija zsákmányoló ér­dekekből követett el, továbbá meg­állapították hatalmával való visz­szaiélésének eseteit is. A vádlottak, akiknek bűneit szá­mos tanú és hiteles okmányok bi. zonyították, beismerték bűneiket, beismerték, hogy számos gaztettet követtek el. Beriját hazaárulás, szovjetellenes összeesküvés megszervezése, terro­rista cselekedetek elkövetése, a munkásosztály elleni tevékeny harc és a forradalmi munkásmozgalom elleni harc miatt átadták a bíróság­nak, amely harcot a polgárháború alatt a muszavadisták ellenforradal­mi kormányának kémszolgálatának titkos ügynökeként folytatott, va­gyis az OSzSzSzK büntető törvény­könyve 58—lb. 58—8. 58—13. és 58—11. cikkelyeiben felsorolt büntet­tek miatt. Merkulov, Dekanozov, Kobulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij vádlottakat hazaárulás miatt, ter­rorista cselekedetek elkövetése és az ellenforradalmi áruló összéesküvő csoportban való részvételük miatt vagy az OSzSzSzK büntetőtörvény­könyve 58—lb. 58—8. 58—11. cikke­lyeiben felsorolt büntettek miatt ad­ták át a bíróságnak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének hatiáirozata alapján Be­rija, Merkulov, Dekanozov, Kobulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij vádlottak ügye az 1934. december 1-i törvény alapján a Szovjetunió Leg­felső Bírósága ítélőszéke elé tarto­zik. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének közleménye Azzal kapcsolatban, hogy a Szov. jetunió államügyészsége leleplezte V. N. Merkulov bűnös és államelle­nes tevékenységét, amelyet az állam biztonsági minisztériumnak és bel­ügyminisztériumnak szerveiben vég­zett, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége, a Szovjetunió Mi. nisztertanácsa ez év szeptember 17-i javaslatára V. N. Merkulovot meg­fosztotta a Szovjetunió átlami ellen­őrzésügyi hivatalától és ügyét át­adta a bíróságnak. A Szovjetunió Legfelisö Tanácsá nak elnöksége Vaszüij Gabrilovics Zsavoronkovot nevezte ki a Szovjet­unió állami ellenőrzésügyi minisz­terévé. Az NDK népi kamarájának ülése A Német Demokratikus Köztér ­saság népi kamarája december 16­án Berlinben plenáris ülést tar­tott. Az ülésen megjelent Jean Mau rice Hermán, Párizs város béke­bizottságának titkára, és Henry Poiet, a francia munkások képvi­selője, akik vendégként vettek részt az ülésen. A népi kamara képvise­lői viharos tapssal üdvözölték a vendégeket, így juttatták kifejezés­re barátságukat a francia nép iránt. A népi kamara december 16 i ülésén megjelentek továbbá a nyu­gatnémet lakosság képviselői és az NDK lakosságának képviselői is. A népi kamara ülésének közép­pontjában az NDK kormányának a négy külügyminiszter berlini konferenciájával kapcsolatos nyilat­kozata állott, amelyet Walter Ulb­richt kormányelnök olvasott fel. Az ülésen továbbá megtárgyalták és az első olvasáson elfogadták az NDK 1954. évi mezőgazdasági ter. véről szóló törvényt. Ae NDK .1954. évi nemzetgazda­sági tervéről szóló törvénynek az a célja, hogy megvalósítsa az NDK kormányának új irányvonalát, amely a lakosság anyagi életszínvonala lehető leggyorsabb emelését és Né­metország egységének demokrati­kus és békés alapokon való felúji' tását szolgálja. Helsinkiben ünnepélyesen vízrebocsátottak egy a Szovjetunió számára épített jégtörőhajót Helsinkiben, a „Värtsilä-konszern Hietalahti nevű hajógyárában ünne­pélyesen víerebocsátották a Szovjet­unió számára éipült Jégtörőhajót. A jégtörőhajó vízrebocsátása után Wahlforss, a konszern vezérigazga­tója mondott rövid üdvözlöbeszédet. Rámutatott, hogy a Szovjetunió által rendelt három nagy jégtörőhajó egyi kének vízrebocsátása nevezetes ese­mény Finnország és a Szovjetunió kereskedelmében. Ezután I. G. Kahanov, a Szovjet, unió külkereskedelmi minisztere be­szélt, aki a következőket mondotta: „Ma jelen vagyunk a Szovjetunió által az ötéves szovjet-finn kereske­delmi egyezmény értelmében Finn­országban rendelt három nagy jég­törő egyikének vizrebocsátásájnál. Örömmel fogadtam Finnország kormányának meghívását, hogy ez alkalonimal Helsinkibe látogassak. Azt tartom szem előtt , hogy ez elősegíti Finnország és a Szovjet­unió gazdasági kapcsolatainak fej. lődését, amely mindkét országnak érdeke. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni a Moszkvában nemrég alá­írt 1954. évi kölcsönös áruszállítási egyezmény, amely előirányozza az országaink közötti áruforgalom to­vábbi növelését. Megjegyzendő azonban, hogy a szovjet-finn kereskedelem további fejlesztésének lehetőségéit még tá­volról sem merítettük ki. A Szovjetunió jelentős számú kü­lönböző hajót, jégtörőket, tartályha­jókat, szárazrakományt szállító és halászhajókat, rakodóderelyéket, uszályokat, uszálydarukat ren­delhet, továbbá növelheti a feldolgo­zó ipari készítmények vásárlását. Lehetőség van más finn exportcik­.kek vásárlásának növelésére is. 1954-ben például több papirt vásá­rolunk majd Finnországban, mint 1953-ban, 1955-ben pedig a papírvá­sárlás az 1954. évinek másfél., két­szeresére növekedhet. Az orsziátgaink közötti kereskede. ífcm további fejlesztése kétségkívül elősegíti a Finnország és a Szovjet­unió közötti jószomszédi kapcsolatok további szilárdulását. E kapcsolatok a bar&tísági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződések alapján alakulnak ki. Mint ismeretes, két év muiVa lejár az ötéves szovjet-finn kereskedelmi egyezmény érvénye. Üj, hosszúlejára­tú kereskedelmi egyezményt kell majd kötnünk. A szovjet kormány elfogadta Finnország kormányának azt a javaslatát, hogy kezdődjenek tárgyalások ilyen egyezmény meg­kötéséről. Bízom abban, hogy az egyezmény­ről folytatandó tárgyalások, amelyek a iegközelebbl jövőben megkezdőd­nek, sikeresen fejeződjenek majd be. I. G. Kabanov köszönetet mondott Finnország kormányának, hogy részt vehetett ezen az ünnepségen, majd hozzáfűzte: „A magam részéről azt szeretném mondani, hogy Finnország népe min. dig támogatásra talál a Szovjetunió­nál, az országaink közti jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében. Imperialistaellenes tüntetések és sztrájkok Szíriában Az amerikaiak alepói kollégiu­mukban egy arabokat sértő szín darabot mutattak be. Az amerikai aknak ez az arcátlan tette orszá­gos imperialista és amerikaellenes kampányt váltott ki Szíria derno. kratikus szabadságáért. Amint a libanoni és szíriai sajtó híreiből kitűnik, Szíria minden na­gyobb városában diáktüntetéseket és sztrájkokat tartanak, amelyekhez csatlakozik e városok lakossága. Amint az ;>As Szűri al Dzsadid« című szíriai lap jelenti, a homszi főiskolai és középiskolai diákok az alepói diákokkal való szolidaritásuk jeléül tüntetést rendeztek, amely­nek folyamán amerikaellenes jelsza­vakat hangoztattak A lap rámu­tat, hogy a homszi főiskolákat be­zárták. Az Al Hadaf című libanoni lap jelentése szerint ugyancsak sztráj­kokra és tüntetésekre került sor Hama és Latakie városokban. Indiai lap az amerikai támaszpontépítésí politika ellen A -Travankor-Kocsinban megjele­nő Navajugam cimü lap megerősí­ti, hogy az Egyesült Államok irá­nyításával skatonai készülődések folynak Goában«. A lap a következőket írja: s>Ame rikai támaszpontok épitése Goában ugyanúgy, mint katonai támaszpon­tok épitése Pakisztánban India biz­tonságát és az ázsiai békét fenye­getik I Travankor-Kocsin állam közvéle. ménye nevében a lap követeli, hogy az indiai kormány ^foglaljon el szilárd álláspontot ebben a kérdés­ben, nyújtson segítséget GOA né­pének az indiai néppel való egye­süléséért vívott igazságos harcában, tanúsítson határozott ellenállást az Egyesült Államok hitszegő politi­kajával szemben, amelynek alapján az Egyesült Államok katonai tá­maszpontokat épít India körül.« Kefauver demokratapárti szenátor korrupcióval vádolja Wilson hadügyminisztert A „Reuter" beszámol az amerikai köztársasági és demokratapárti vezetők között folyó torzsalkodás egyik újabb epizódájáról, amely ismét egy piszkos ügyről rántja le a leplet. Kefauver demokratapárti szenátor felszólította az amerikai szenátus hadügyi bizottságát, indítson vizsgá­latot annak a 200 millió dolláros ha­dimegrendelésnek ügyében, amely „a Generál Motors vállalatnak adja a hadsereg M-48 mintájú tankjainak kizárólagos gyártási jogát." Kefauver szavai félreérthetetlen cél­zást jelentenek arra, hogy Wilson köztársaságpárti hadügyminiszter, aki a kormányba kerülése előtt a Gene­ral Motors-tröszt élén állott, most hajdani saját vállalatának adja a legS zsírosabb megrendeléseket.

Next

/
Thumbnails
Contents