Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-18 / 305. szám, péntek

1953. december 18. UJ SZO 3 A Szovjetunió államügyészségének közleménye A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége 195E. június 26-án megtárgyalta a Szovjetunió Minisztertanácsának jelentését L. P. Berijának, mint az idegen tőke ügynökének a szovjet állam megkáro. sítására irányuló bűnös tevékenységéről és elhatározta, hogy L. P. Bérijét megfosztja a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének funkciójától, valamint a Szovjetunió belügyminiszterének funkciójától és Berija esetét átadja a bíróságnak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1953, augusztus 8-án jóváhagyta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének június 26-i beszámolóját. A Szovjetunió államügyészsége most befejezte L. P. Berija hazaáruló esetének kivizsgálását. A vizsgálat folyamán megállapí. tást nyert, hogy Berija visszaélve helyzetével a szovjet állammal szemben ellenséges, áruló összeesküvő csoportot alakított, amely azt a bűnös célt tűzte ki, hogy a belügyminisztériumnak mind a központi, mind pedig a helyi szerveit felhasználja a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya ellen az ide. gen tőke érdekében. Ez az áruló összeesküvő csoport bűnös szándékkal a belügyminisztériumot a párt és a kormány fölé igyekezett helyezni, hogy magához ragadhassa a hatalmat és felszámolhassa a szovjet munkás-paraszt rendszert és ezzel visszaállítsa a kapitalizmust és felújítsa a burzsoázia uralmát. Az áruló összeesküvő csoport aktív részvevői, akik hosszú éveken át közös bűnös tevékenységet folytattak Berijával együtt, a belügyi népbiztoss4g szerveiben, később a belügyminisztérium szerveivel, a következő vádlottak voltak: V. N. Merkulov, a Szovjetunió volt állambiztonsági minisztere és az utóbbi időben a Szovjetunió állami ellenőrzésének minisztere, Dekanozov, a Szovjetunió belügyi népbiztossága egyik szakosztályának volt vezetője és az utóbbi időben a Grúz SzSzK belügyminisztere, B. Z. Kobulov, a Grúz SzSzK belügyi népbiztosának volt helyettese, később a Szovjetunió állambiztonsági miniszterének helyettese és az utóbbi időben a Szovjetunió belügyminiszterének he*lyettese, Sz. A. Goglidze, a Grúz SzSzK volt belügyi népbiztosa és az utóbbi időben a Szovjetunió belügy, minisztériuma egyik szakosztályának vezetője, P. J. Mesik, a Szovjetunió belügyi népbiztosi hivatala egyik szakosztályának volt vezetője, és az utóbbi időben az Ukrán SzSzK belügyminisztere és L. J. Vlodzimirszkij, a Szovjetunió belügyminisztériuma rendkívül súlyos eseteket kivizsgáló szakosztályának volt vezetője. Berija és társai hosszú éveken át gondosan álcázták és leplezték el. lenséges áruló tevékenységüket. J. V. Sztálin halála után, amikor a reakciós imperialista erők fokozták a szovjet állam ellen irányuló felforgató tevékenységüket, Berija még intenzívebb tevékenységbe kezdett, hogy elérje bűnös céljait elsősorban a belügyminisztérium szerveinek a hatalom megragadására való kihasználásával. Ez lehetővé tette, hogy rövid időn belül leleplezzék a hazaáruló igazi arcát és erélyes intézkedéseket tegyenek arra, hogy ellenséges tevékenységének véget vessenek. Amikor Berija 1953 márciusában a Szovjetunió belügyminisztere lett, kezdte a belügyminisztérium számos vezető állásába az összeesküvő csoport tagjait helyezni. Az összeesküvők üldözték a belügyminiszté. riumnak azon becsületes "dolgozóit, akik nem voltak hajlandók teljesíte. ni Berija bűnös utasításait. Berija, hogy aláássa á kolhozrendszert és élelmezési nehézségeket idézzen elő országunkban, minden téren szabotálta és megakadályozta a legfontosabb párt. és kormányintézkedések megvalósítását, amelyek a kolhozok és szovhozok gazdaságának fejlesztésére és a szovjet nép jólétének szüntelen emelésére irányultak. Megállapítást nyert az is, hogy Berija és társai azért folytattak bűnös akciókat, hogy felélesszék a burzsoa-nacionalista elemek maradványait a szövetségi köztársaságokban, hogy a Szovjetunió nemzetei között ellenségeskedéseket és sur. lódásokat szítsanak és hogy elsősorban a Szovjetunió nemzeteinek a nagy orosz nemzettel való barátságát aláássák. Mivel Berijának és társainak nem volt semilyen támasza a Szovjetunión belül, bűnös számításaikat a külföldi reakciós imperialista erők segítségére alapozták. Amint most, a vizsgálat folyamán megállapítottuk, Berija már a polgárháború idején kapcsolatba lépett a külföldi kémszolgálatokkal. 1919-ben Berija, aki akkór Bakuban tartózkodott, árulást követett el azzal, hogy Azerbajdzsánban a muszavatisták ellenforradalmi kormánya kémszolgálatának titkos ügynöke lett. Ez a kormány az angol kémszervek ellenőrzése alatt dolgozott. 1920-ban, amikor Berija Grúziában bartózkodott, ismét árulást követett el azzal, hogy titkos kapcsolatba lépett a grúziai mensevik ohranká/val, amely az angol kémszolgálat fiókszervezete volt. A vizsgálat folyamán megállapították, hogy a következő években Berija fenntartotta és kibővítette titkos bűnös kapcsolatait a külföldi kémszolgálatokkal azon kémek útján, akiket ezek a kémszolgálatok kiküldtek és akiket néha sikerült megvédenie a leleplezés és a megérdemelt büntetés elöl. Berija mint hazaáruló és kém, aki eladta magát 'a külföldi kémszolgála. toknak, társai segítségével bűnös tevékenységének egész ideje alatt titkos kapcsolatokat tartott fenn az ellenforradalmi grúz mensevik emigránsokkal, számos külföldi kémszol. gálát ügynökeivel. Berija, aki gondosan titkolta és takargatta bűnös múltját, és az idegen államok kémszolgálataival fennálló áruló kapcsolatait, legfőbb módszerének választotta a rágalmazást, az intrikát és a különböző provokációkat a becsületes párt és szovjet dolgozók ellen, akik a szovjet állam ellen irányuló ellenséges szándékainak útjában állottak, és akik akadályozták őt a hatalomra jutásban. Amikor Berija és társai e bűnös módszerek segítségével felelősségteljes állásokba furakodtak, a Kaukázuson túlon és Grúziában, azután pedig befurakodtak a Szov. jetunió belügyminisztériumába és amikor áruló tetteik érdekében terveket kovácsoltak a hatalom megszerzésére, eltávolították azokat az embereket, akik kényelmetlenek voltak számukra és nem rettentek vissza önkényes és törvényellenes cselekedetektől sem, aljasul megtévesztették a pártot és az államot. A vizsgálat folyamán megállapítást nyert Berija számos bűnös mesterkedése, amelyekkel karrieris. ta céljait el akarta érni és meg akarta akadályozni azt,, hogy leleplezzék ellenséges arculatát. Igy a vizsgálat folyamán megállapították, hogy Berija áruló céljai elérése végett társai segítségével hosszú éveken át bűnös áskálódó haroot folytatott Szergo Ordzsonikidze, a Kommunista Párt és a szovjet állam kiváló dolgozója ellen, mert benne látta azt az embert, aki akadályoz2 fa további előretörését' és ellenséges szándékainak megvalósítását. Amint most megállapítást nyert Szergo Ordzsonikidze Berijával szemben politikai bizalmatlanságot táplált.' Szergo Ordzsonikidze halála után az összeesküvők továbbra is kegyetlen bosszút álltak családtagjain. A vizsgálat folyamán olyan eseteket is megállapítottak, amdkpr az összeesküvők terrorista gyilkosságokat követtek el azon személyek el. len, akik leleplezhették volna őket. Igy Berija és társai megölték M. Sz. Kedrovot, aki 1902 óta a Kommunista Párt tagja volt, és a GPU szervezete összorosz rendkívüli bizottságának és kollégiumának elnökségi tagja volt F. J. Dzerdzsinszkij alatt. Az összeesküvők indokoltan gyanúsították Kedrovot azzal, hogy anyag van birtokában Berija bűnös múltjáról. Más terrorista gyilkosságokat is megállapítottak, amelye, ket az összeesküvők azért követtek el, hogy eltávolítsák a Kommunista Párt és a szovjet kormány iránt odaadd és becsületes kádereket. Amint a vizsgálat folyamán megállapították, Berija és társai számos áruló tettet követtek el, abból a célból, hogy gyengítsék a Szovjetunió védelmi képességét. A vizsgálat»bebizonyította, hogy az összeesküvő csoport részvevői — Merkulov, Dekanozov, Kobulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij Vádlottak, akik Berijával együtt szá. mos bűnös tettet követtek el, akik teljesítették mindazokat a bűnös feladatokat, amelyeket Berija rájuk bízott, és segítettek neki eltitkolni bűnös múltját, számos nagyon súlyos államellenes gaztettet követtek el, amelyeket már felsoroltunk. Igy megállapítást nyert, hogy Berija, Merkulov, Dekanozov, Kobulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij hazaárulást elkövetve, a nemzetközi j imperializmus ügynökeiként dolgozí tak, mint a szovjet nép legádázabb I ellenségei. A vizsgálat folyamán olyan gaz. tetteket is megállapítottak, amelye1 ket Berija követett el és amelyek mély erkölcsi elvetemedettségről tesznek tanúságot. És ezenkívül olyan gaztetteket állapítottak meg, amelyeket Berija zsákmányoló érdekekből követett el, továbbá megállapították hatalmával való viszszaiélésének eseteit is. A vádlottak, akiknek bűneit számos tanú és hiteles okmányok bi. zonyították, beismerték bűneiket, beismerték, hogy számos gaztettet követtek el. Beriját hazaárulás, szovjetellenes összeesküvés megszervezése, terrorista cselekedetek elkövetése, a munkásosztály elleni tevékeny harc és a forradalmi munkásmozgalom elleni harc miatt átadták a bíróságnak, amely harcot a polgárháború alatt a muszavadisták ellenforradalmi kormányának kémszolgálatának titkos ügynökeként folytatott, vagyis az OSzSzSzK büntető törvénykönyve 58—lb. 58—8. 58—13. és 58—11. cikkelyeiben felsorolt büntettek miatt. Merkulov, Dekanozov, Kobulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij vádlottakat hazaárulás miatt, terrorista cselekedetek elkövetése és az ellenforradalmi áruló összéesküvő csoportban való részvételük miatt vagy az OSzSzSzK büntetőtörvénykönyve 58—lb. 58—8. 58—11. cikkelyeiben felsorolt büntettek miatt adták át a bíróságnak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének hatiáirozata alapján Berija, Merkulov, Dekanozov, Kobulov, Goglidze, Mesik és Vlodzimirszkij vádlottak ügye az 1934. december 1-i törvény alapján a Szovjetunió Legfelső Bírósága ítélőszéke elé tartozik. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének közleménye Azzal kapcsolatban, hogy a Szov. jetunió államügyészsége leleplezte V. N. Merkulov bűnös és államellenes tevékenységét, amelyet az állam biztonsági minisztériumnak és belügyminisztériumnak szerveiben végzett, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, a Szovjetunió Mi. nisztertanácsa ez év szeptember 17-i javaslatára V. N. Merkulovot megfosztotta a Szovjetunió átlami ellenőrzésügyi hivatalától és ügyét átadta a bíróságnak. A Szovjetunió Legfelisö Tanácsá nak elnöksége Vaszüij Gabrilovics Zsavoronkovot nevezte ki a Szovjetunió állami ellenőrzésügyi miniszterévé. Az NDK népi kamarájának ülése A Német Demokratikus Köztér saság népi kamarája december 16án Berlinben plenáris ülést tartott. Az ülésen megjelent Jean Mau rice Hermán, Párizs város békebizottságának titkára, és Henry Poiet, a francia munkások képviselője, akik vendégként vettek részt az ülésen. A népi kamara képviselői viharos tapssal üdvözölték a vendégeket, így juttatták kifejezésre barátságukat a francia nép iránt. A népi kamara december 16 i ülésén megjelentek továbbá a nyugatnémet lakosság képviselői és az NDK lakosságának képviselői is. A népi kamara ülésének középpontjában az NDK kormányának a négy külügyminiszter berlini konferenciájával kapcsolatos nyilatkozata állott, amelyet Walter Ulbricht kormányelnök olvasott fel. Az ülésen továbbá megtárgyalták és az első olvasáson elfogadták az NDK 1954. évi mezőgazdasági ter. véről szóló törvényt. Ae NDK .1954. évi nemzetgazdasági tervéről szóló törvénynek az a célja, hogy megvalósítsa az NDK kormányának új irányvonalát, amely a lakosság anyagi életszínvonala lehető leggyorsabb emelését és Németország egységének demokratikus és békés alapokon való felúji' tását szolgálja. Helsinkiben ünnepélyesen vízrebocsátottak egy a Szovjetunió számára épített jégtörőhajót Helsinkiben, a „Värtsilä-konszern Hietalahti nevű hajógyárában ünnepélyesen víerebocsátották a Szovjetunió számára éipült Jégtörőhajót. A jégtörőhajó vízrebocsátása után Wahlforss, a konszern vezérigazgatója mondott rövid üdvözlöbeszédet. Rámutatott, hogy a Szovjetunió által rendelt három nagy jégtörőhajó egyi kének vízrebocsátása nevezetes esemény Finnország és a Szovjetunió kereskedelmében. Ezután I. G. Kahanov, a Szovjet, unió külkereskedelmi minisztere beszélt, aki a következőket mondotta: „Ma jelen vagyunk a Szovjetunió által az ötéves szovjet-finn kereskedelmi egyezmény értelmében Finnországban rendelt három nagy jégtörő egyikének vizrebocsátásájnál. Örömmel fogadtam Finnország kormányának meghívását, hogy ez alkalonimal Helsinkibe látogassak. Azt tartom szem előtt , hogy ez elősegíti Finnország és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak fej. lődését, amely mindkét országnak érdeke. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni a Moszkvában nemrég aláírt 1954. évi kölcsönös áruszállítási egyezmény, amely előirányozza az országaink közötti áruforgalom további növelését. Megjegyzendő azonban, hogy a szovjet-finn kereskedelem további fejlesztésének lehetőségéit még távolról sem merítettük ki. A Szovjetunió jelentős számú különböző hajót, jégtörőket, tartályhajókat, szárazrakományt szállító és halászhajókat, rakodóderelyéket, uszályokat, uszálydarukat rendelhet, továbbá növelheti a feldolgozó ipari készítmények vásárlását. Lehetőség van más finn exportcik.kek vásárlásának növelésére is. 1954-ben például több papirt vásárolunk majd Finnországban, mint 1953-ban, 1955-ben pedig a papírvásárlás az 1954. évinek másfél., kétszeresére növekedhet. Az orsziátgaink közötti kereskede. ífcm további fejlesztése kétségkívül elősegíti a Finnország és a Szovjetunió közötti jószomszédi kapcsolatok további szilárdulását. E kapcsolatok a bar&tísági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződések alapján alakulnak ki. Mint ismeretes, két év muiVa lejár az ötéves szovjet-finn kereskedelmi egyezmény érvénye. Üj, hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményt kell majd kötnünk. A szovjet kormány elfogadta Finnország kormányának azt a javaslatát, hogy kezdődjenek tárgyalások ilyen egyezmény megkötéséről. Bízom abban, hogy az egyezményről folytatandó tárgyalások, amelyek a iegközelebbl jövőben megkezdődnek, sikeresen fejeződjenek majd be. I. G. Kabanov köszönetet mondott Finnország kormányának, hogy részt vehetett ezen az ünnepségen, majd hozzáfűzte: „A magam részéről azt szeretném mondani, hogy Finnország népe min. dig támogatásra talál a Szovjetuniónál, az országaink közti jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében. Imperialistaellenes tüntetések és sztrájkok Szíriában Az amerikaiak alepói kollégiumukban egy arabokat sértő szín darabot mutattak be. Az amerikai aknak ez az arcátlan tette országos imperialista és amerikaellenes kampányt váltott ki Szíria derno. kratikus szabadságáért. Amint a libanoni és szíriai sajtó híreiből kitűnik, Szíria minden nagyobb városában diáktüntetéseket és sztrájkokat tartanak, amelyekhez csatlakozik e városok lakossága. Amint az ;>As Szűri al Dzsadid« című szíriai lap jelenti, a homszi főiskolai és középiskolai diákok az alepói diákokkal való szolidaritásuk jeléül tüntetést rendeztek, amelynek folyamán amerikaellenes jelszavakat hangoztattak A lap rámutat, hogy a homszi főiskolákat bezárták. Az Al Hadaf című libanoni lap jelentése szerint ugyancsak sztrájkokra és tüntetésekre került sor Hama és Latakie városokban. Indiai lap az amerikai támaszpontépítésí politika ellen A -Travankor-Kocsinban megjelenő Navajugam cimü lap megerősíti, hogy az Egyesült Államok irányításával skatonai készülődések folynak Goában«. A lap a következőket írja: s>Ame rikai támaszpontok épitése Goában ugyanúgy, mint katonai támaszpontok épitése Pakisztánban India biztonságát és az ázsiai békét fenyegetik I Travankor-Kocsin állam közvéle. ménye nevében a lap követeli, hogy az indiai kormány ^foglaljon el szilárd álláspontot ebben a kérdésben, nyújtson segítséget GOA népének az indiai néppel való egyesüléséért vívott igazságos harcában, tanúsítson határozott ellenállást az Egyesült Államok hitszegő politikajával szemben, amelynek alapján az Egyesült Államok katonai támaszpontokat épít India körül.« Kefauver demokratapárti szenátor korrupcióval vádolja Wilson hadügyminisztert A „Reuter" beszámol az amerikai köztársasági és demokratapárti vezetők között folyó torzsalkodás egyik újabb epizódájáról, amely ismét egy piszkos ügyről rántja le a leplet. Kefauver demokratapárti szenátor felszólította az amerikai szenátus hadügyi bizottságát, indítson vizsgálatot annak a 200 millió dolláros hadimegrendelésnek ügyében, amely „a Generál Motors vállalatnak adja a hadsereg M-48 mintájú tankjainak kizárólagos gyártási jogát." Kefauver szavai félreérthetetlen célzást jelentenek arra, hogy Wilson köztársaságpárti hadügyminiszter, aki a kormányba kerülése előtt a General Motors-tröszt élén állott, most hajdani saját vállalatának adja a legS zsírosabb megrendeléseket.