Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-18 / 279. szám, szerda

6 y j sió 1953. november 18. Csokonai, a felvilágosodás korának nagy magyar költője (1773—1805) Ady Endre 1908-ban az „Illés szekerén, kötet Téli Magyarország című ciklusát a magyar jakobinusok lélekbemarkoló dalával kezdi, majd ugyanott megszólaltatja a haldokló Csokonai elvágyódását a körülötte „elterpedt" debreceni estéből az általa bizonyosan látott és biztosan hitt jövőbe: Egy századdal előbbre lássák S lássam, aki engem idéz... Amikor Ady Endre így beszélteti Csokonait, költő-ősének olyan gondolatát emeli ki, amely Csokonait küzdelmes életpályája folyamán állandóan foglalkoztatta. Csokonaiban meggyőződéssé érlelődött, hogy a távolabbi jövő meghozza az új társadalmat, amelyben- megszűnik a fösvények és zsugoriak uralma, a mezők nem lesznek „körülbarázdolva" s a kemény munkában fáradt dolgozó nem éhbért kap. Ebben az új világban azon a

z összegen, amelyet Csokonai korában a vakhit egy cifra torony építésére fordít, az embertársak javát szolgáló intézmények valósulnak meg. S mindezeken kívül megértés és^megbecsülés jut az igazi költőnek. Siess késő század, jövel, oh boldog kor, Én ugyan lelketlen por leszek már J akkor. : D

e jöttödre vígan zengem énekemet: i Vajha te csak egyszer említnél engemet. Prózában még határozottabban feježte ki Csokonai a jövőnek szóló művészi küldetését; „Ha írok is, amint hogy már én anélkül nem tarthatom fenn létemet, írok a boldogabb maradéknak, írok a huszadik vagy huszonegyedik századnak." Amikor most, a huszadik század derekán Csokonai Vitéz Mihály születésének 1953. november 17-ére eső 180. évfordulóján megemlékezünk róla, nemcsak e lángelme óhaját teljesítjük, hanem igazoljuk éleslátását, amellyel a saját korának dolgait nézte, sőt felismerte a társadalom és a művelődés távoli századok felé irányuló menetét és bíztató fejlődését. Ma megértjük, hogy Csokonai átkozta azt az időt, amelybe beleszületett, s amelyben vissza kellett fojtania „sóhajtozó csuklásait", nehogy — a magyar jakobinusok mozgalmának elfojtása idejéről van szó — lázadónak' tartsák öt is. Csokonai a gazdasági téren vásári kereskedelmével, k-ultúralis téren pedig az ott tanuló mintegy háromezer diák oktatásával kiemelkedő helyet elfoglaló Debrecenben született 1773-ban. Apjának mestersége, a borbélyság — felcserség, féligmeddig orvosi hivatásnak számított, azonban a valóságban céhes ipar volt. Édesanyja polgári családból származott, egy debreceni szabómesternek volt a gyermeke. A költő polgári eredetét az akkori forradalmi jelentőségű, a feudális kötöttségekkel szakító független gondolkodásban és felvilágosodott világnézetben őrizte meg és juttatta kifejezésre. Forradalmi szabadságvágyának és a materializmus elveit magáévá tevő szabad gondol, kodásának megőrzésére harcot kellett folytania. Ez a harc Csokonai részéről megindult már a debreceni kollégiumban folytatott középiskolai és teológiai tanulmányai alatt. 1780-ban került a kollégium elemi iskolájába. Az ekkor kezdődő évtizedben H. József cenzúra enyhítő és a felekezeti súrlódások megszűnte, tésére törekvő rendeleteinek hatása alatt a kollégiumi oktatásban szabadabb és haladóbb elvek érvényesültek. Később azoban a jozefinizmust követő és egyre fokozódó reakció bekövetkeztével az oktatás szabadságát korlátozták. Az iskolavezetés nem szívesen látta, ha — amit Csokonai kezdeményezésére az ő baráti köre megtett — a diákok önképzésükre küiön csoportosulnak. Azt pedig egyenesen eltitltották nekik, hogy a „közállapotokról" beszéljenek, vagy írjanak. Csokonai azonban mint tizenkilenc esztendős togátusdiák már szatírát ír azokról az urakról, akik a nemesi országgyűlésen büszkén és lelkesen sza- ; vaznak meg olyan milliókat, ame- j lyeket a köznép fizet meg. És ol- j vasta a tilalmazott fölvilágosodott filozófusokat, olyanokat, akik — mint a fiatal Rousseau, — az ősközösségért lelkesedtek, s az „isten kegyeiméből" uralkodó fejedelmeket j kitanították, hogy ők a nép kegyelméből uralkodnak s a nép visszavonhatja a kezükbe adott hatalmat. Mialatt Csokonai teológiát tanul a főiskolán, kiderül róla, hogy a kötelező templomlátogatást nem tartja a tanulmányokkal összefüggőnek s így a tanulókra kötelezőnek. Azután a megcsontosodott intézeti pedagógusokban ellenszenvet kelt praktikus, új oktatási módszer alkalmazásával abban az osztályban, amelynek vezetésével megbízták. Csokonai leíró és lírai költeményekben bámulatosan ötletes módon és az olvasnitudók számára könynyen érthető jelképezéssel beszövi a vakhit ostorozását (amire péld^. „Konstancinápoly" című költeménye) és a dolgozók kizsákmányolását a feudális tulajdon és a polgári tőke világában (Az estve című versben). Tizenkilencéves korában írta a Béka-egérharcot, a nemesi törvényhozásról é

s közéletről szóló komikus eposzt, huszonhat éves korában fejezi be a „Dorottyá"-t, a vidéki ne. messég örökös farsangolásnak beillő életéről szóló remekét. Az első magyar színtársulatot, amely Pesten 1790 óta játszott, müsordarabokkal szerette volna ellátni, de a nemesi társadalom nyers müveletlenségének és a magyar költő sorsának azt a realisztikus rajzát, amelyet Tempefői című vígjátékában nyújtott, akkor nem értették meg és nem akarták megérteni. Színpadi kísérleteinek nem jutott nyilvánosság. Már a Tempefőiben arról esik szó, hogy a darab főszereplője, a költő, akit a nyomdász müveinek kiadási költségeiért szorongat és aki a kártyázásnak, vadászatnak élő uraknál segítségért hiába kopogtat, végső kétségbeesésében arra gondol, hogy az országgyűléshez fordul támogatásért. Ez a Tempefői elkészülte után három évvel, 1796-ban Csokonaival csakugyan megtörtént, ö, akit 1795-ben a debreceni kollégiumból kizártak, majd Sárospatakon az itt megkezdett jogi tanulmányokra ráúnt, 1796. november 6-ától december 10-ig a Pozsonyban ülésező országgyűlés idején folyóiratot ad ki, a „Diétái Magyar Múzsát", amelyet munkatársak nélkül egyedül írt. A folyóirat verseket tartalmazott, fordításokat olaszból és németből, eredeti leíró költeményeket és végül, — ami Csokonai számára a legfájdalmasabb volt, — alkalmazkodnia kellett az egybegyűlt rendek Habsburgbarát politikai magatartásához. A versek közé azonban be kerül olyan haladószellemű is, mint a „Magyar hajnal, hasadj", amely a költő hitét fejezi ki a Sötét éjtszaka elmúlásában s várja a társadalom fölserkentését eddigi mozdulatlanságából és álmodozásából. Hozzátette azonban a vershez a végén a következőket: Ezt minap egy jámbor magyar énekelte S benne £ huszadik századot képzelte. Az elkövetkező kortól Csokonai azt várta, hogy meg fogja" érteni, hogy ő, a napoleoni háborúk alatti jakobinusüldözés idején nem lehetett azzá, ami lenni óhajtott. Hogy a külső látszat ellenére mennyire hü maradt a fölvilágosodás eszméihez, azt mutatja az a bensőséges üdvözlő költemény, amellyel a fogságból hazatért Kazinczyt mint Plútónak, az alvilág urának birodalmából visszatért Orfeuszt köszöntötte. Pozsonyból a diéta befejezése után Komáromba megy, ahol megismerkedik egy jómódú gabonake. Beszélgetés A. V. Taraszov szovjet edzővel Anatolij Vladimirovics Taraszov, a Szovjetunió jégkorongjátékosok központi ed&íjtanácsának elnöke és a válogatott jégkorong-csapat edzője, aki gyakran ellátogat Csehszlovákiába és sportolóink őszinte barátja és tanácsadója, november 15-én, vasárnap, mielőtt Prágából elutazott, a csehszlovák sajtóiroda tudósítójával beszélgetést folytatott. reskedö leányával, Vajda Júliával, a Lilla^dalok iihletőjével. A leány eleinte, vonzódást mutatott Csokonaihoz, de mikor ezt szülei mint kérőt, mivel biztos állása és megélhetése nem volt, elutasítják, belenyugszik abba, hogy konvencionális házasságot kössön, behódol — amint Csokonai írja — a „tyrann törvénynek". Ezután vándor vendégeskedés következik Somogy megyében, egy ideig tanítói működés Csurgón, 1800-ban visszatér Csokonai szülővárosába, özvegy édesanyjának házában él, megpróbálkozik valiamiféle állás szerzésével, de sikertelenül. Fiatalon, harminckét éves korában, 1805. januárjában tüdőbaj végez vele. Müvei közül életében csak egy németből fordított hosszabb költe-' mény és a „Dorottya" jelent meg, Költeményeinek gyűjteményes kiadását nem érte meg. Csokonai helyesen sejtette, hogy öt érdeme szerint leghamarabb csak a huszadik század fogja méltányolni. A tizenkilencedik században még olyan haladószellemü kritikus, mint Kölcsey Ferenc, sem értette meg s később a polgári irodalomtörténet inkább egy tréfáskedvü diákos költőt és a rokokó korszakának játékos ügyességgel verselő érzelmes lírikusát látta benne. Igaz, hogy Csokonai helyenként a diákos dévajkodás szélső határáig elmegy, de Kölcsey nemcsak ezen és a szerinte túlzó népieskedésen ütközött meg, hanem azon >áz egészséges magatartáson is, amellyel a különcködő nyelv, újítók szőgyártását elítélte -s azt ajánlotta, hogy az új nyelvi formákat kereső költök a munkálkodó néphez közeledjenek s annak nyelvéből merítsenek. Kölcsey abba a hibába esett, hogy Csokonait a német Bürgerhez hasonló egyéniségnek tartotta, tehetségét ahhoz mérte s azt tartotta benne hibának, amiben nem hasonlított Bürgerhez. Nem nézte Csokonai művészi teljesítményeinek csúcs, pontját s harcos eszmeiségét nem méltatta figyelemre. A tizenkilencedik századbeli magyar költészet legnagyobbjai, Petőfi : Sándor és Arany János megfordulnak Debrecenben s ott érinti őket Csokonai hagyománya. Arany Jánosnak, mint debreceni kollégiumi j diáknak magatartásában van hason| lóság Csokonaiéval. > Aranynak ugyan nem rótták fel bűnéül, mint Csokonainak, hogy szerette a szabad természetet s órákat töltött el — ezt a Bolond Istókban olvassuk — mélázva és szemlélődve a debreceni Nagyerdőn, s hogy mindig valami olyan után sóvárgott, amit nem tanítottak a tudós professzorok. Ezért Arany nem érezte otthonának a debreceni iskolázás által nyújtott kultúrát, éppúgy, mint Csokonai. Petőfi Debrecenben húszéves korában egy szörnyű télen a fűtetlen szoba, a rossz ruházat, a hiányos táplálkozás fizikai kinjait éppúgy végigszenvedte, mint előtte Csokonai. S amikor Petőfi 1847-ben Debrecenben megfordult, a temető mellett elhaladva, szemei odatapadtak Csokonai sírjára s arra gondolt, hogy majd egy másik utazó az ő sírja mellett is úgy fog gondolkodni, mint ahogy ő tette Debrecen nagy fiának síremléke láttára. Ady Endre pedig egyenesen Csokonai unokájának érezte és tudta magát. A Debrecenben írói pályájának kezdetén álló Adyt Csokonainak bátor és harcos szókimondásában megnyilvánuló rendkívüli művészi ereje és bámulatos műveltsége ragadta meg. Mint minden nagy művész, Csokonai is dialektikusan bontakoztatta ki tehetségét. Környezete elindította hagyományos utakon, de ő kiküzdötte átlépését az alkotásnak és gondolkodásnak szabad új ösvényeire. Csokonai nagy művész, mert a nagy társadalmi összefüggéseket és az élet ezernyi jellegzetes részletét felismerő valóságszemlélete kritikára képesítette kora társadalmával szemben s költői adományáArra a kérdésre, hogy mikép fejlődik a Szovjetunióban a jégkorongsport, így válaszolt: — A szovjet sportolók a jégkorongjátékot az 1946/47. év telén kezd. ték játszani. A következő években a szovjet if júság körében ez a sportág rohamosan fejlődött. Az 1952— 53. év telén a jégkorongot űző egyesületek száma 700-ra emelkedett és kétségtelen, hogy még tovább fog emelkedni. A jégkorongjáték a szovjet ifjúság egyik legnépszerűbb téli sportja lett, — Milyen pályákon jáüjgszák a jégkorongjátékot a Szovjetunióban? — Természetes jégen. Moszkvában és Leningrádban novembertől márciusig, az uráli tájakon pedig már októbertől kezdve játszunk. Ezzel szemben a Szovjetunió déli köztársaságaiban, így például Grúziá. ban a jégkorongsportot nem ismerik. Már a jövő évben a Szovjetunióban elkészül az első műjégpályával rendelkező štadión. — Milyen tulajdonságokra neveli a jégkorongsport a szovjet ifjúságot ? — A szovjet testnevelés minden ágában a testgyakorlás fontos testnevelési eszköz. A jégkorongcsapatokban ifjúságunk megtanulja a kollektív élet, az összetartás érzését és a kölcsönös segítség értelmét. A jégen folytatott kemény játék a szovjet fiúkat kitartásra, bátorságra, határozottságra, kezdeményezésre és gyors visszavágásra tanítja. Edzőink feladata nemcsak az, hogy kitűnő jégkorongjátékosokat neveljenek, hanem, hogy öntudatos, minden tekintetben rátermett szovjet embereket képezzenek ki. — Mik a szovjet jégkorongiskola alapelvei ? — Habár még csak néhány év óta játszanak nálunk jégkorongot, máris lehet szovjet jégkorongiskoláról beszélni. Ennek alapelve az eszmei irány, amely megnyivánul a csapatnak az ellenféllel való kollektív harcában és minden egyes játékos játékában is. A játék technikáI ját és taktikáját magas fokra emelI jük, az alkotó kritika és önkritika segítségével állandóan továbbfejlesztjük. A szovjet jégkorongiskola nem ismeri a félénk védekezésre szorítkozó játékot. Minden egyes játékostól nagyfokú aktivitást kívánunk az egész mérkőzés alatt. — Hogyan ítéli meg a csehszloi vák jégkorongjátékosok játékát, a ' tavalyi évadhoz képest? | — Láttam a csehszlovák válogatott csapat játékát az előző télen Moszkvában és Svájcban. Semmi kétség, hogy az idén a csapat jobban játszik. Ostravában a Moszkva csapattál tartott mérkőzésen a csehszlovák válogatottak csúcsteljesítményt nyújtottak. Ügy látszik, hogy a csehszlovák edzők tanultak a tavalyi moszkvai vereségekből és a svédországi jégkorongjátékosokkal tartott mérkőzésekből. Emelkedett a játékosok technikai érettsége, fokozódott gyorsaságok, főképpen áizonban nagyra nőtt győzni akarásuk. Most már az kívánatos, hogy a csehszlovák játékosok a versenypályán végzett akcióikat még jobban alárendeljék az összjátéknak, hogy megszabaduljanak az individualizmustól és megszeressék az együttes játékot. — Hogyan gondolja el a csehszlovák és a szovjet jégkorongjátékosok további együttműködését ? — Csehszlovákiai tartózkodásunk alatt edzőink és játékvezetőink két tanácskozást tartottak a csehszlovák edzők kibővített aktívájával. Kölcsönösen közöltük egymással tapasztalatainkat, rámutattunk az előnyökre és hátrányokra, anélkül, hogy bármit is eltitkoltunk volna egymás előtt. Amikor Csehszlovákiában kanadai vagy más nyugati csaI patok játszottak, sohasem tartottak | ilyen barátságos tanácskozásokat, j Ilyen együttműködés csakis igazi j jóbarátok közt lehetséges, akiket I összekapcsol a közös békeszeretet | és ifjúságunk gyönyörű jövőjébe veI tett bizalom. . Az egészségügyi és közművelődési gondoskodás fokozása Az 1953. év harmadik negyedében tovább bővül nálunk az egészségügyi berendezés hálózata és kimélyül az egészségügyi gondoskodás. A kórházakban és szülőintézétekben az ágyak száma csaknem 1000-rel emelkedett, 58 új üzemben pedig ambulanciát állítottak fel. A bölcsődék száma 22-vel és a férőhelyek száma csaknem 800-zal emelkedett. A fürdőintézetekben több mint 65 ezer ember gyógykezeltette magát. Az új iskolai törvény érteiméiben az -1953—54. tanév elején 9045 nemzeti, 2745 nyolcéves közép, és 304 tizenegyéves középiskolában kezdődött meg a tanítás. A szakiskolákon az első évfolyamokba 54.5Q0 tanuló, a főiskolák első évfolymába csaknem 15.000 rendes tanuló iratkozott be. Az 1953. év harmadik negyedében kiterjesztették a lakosságnak nyújtott művelődési szolgálatot is. A rádióelöfizetők száma egy év alatt 46.000.rel emelkedett. A mozielőadások száma az előző év ugyanazon szakaszához viszonyítva 9 százalékkal és ezen előadások látogatóinak száma 21 százalékkal emelkedett. Az 1953. év harmadik negyedében 212 vándormozi volt üzemben, vagyis 26 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Az 1953. év harmadik negyedében 1145 könyvet adtak ki, több mint 13 millió példányban. Állami statisztikai hivatal.^ Marx „Tőké"-jének első kötete cseh fordításban még ebben az évben kerül kiadásra A politikai irodalom állami kiadóhivatala ez év decemberében adja ki Marx „Tőké".jének első kötetét. Ez a kötet önálló, lezárt munka és a tőke termelési menetével foglalkozik. Végtelen nagyjelentőségű mind a marxi politikai gazdaság alapjainak megértése szempontjából, mind pedig a materialista-dia. lektikus módszernek bizonyos tudományos ágakban való alkalmazása szempontjából. A „Töke" második kötete az 1954. évben, harmadik, utolsó kötete pedig 1955-ben jelenik meg. A „Töke" új kiadását nagy érdeklődéssel várja a közönség. A müvet már most elő lehet jegyezni a Kniha n. v. üzleteiben. A mű nagyon értékes segédeszköz a politikai gazdaságtan tanulmányozásához. Nélküle ném lehet sikerrel megoldani a szocializmus építésének gazdasági kérdéseit. val újszerűvé és vonzóvá tette legegyénibb mondanivalóit is. Csokonai „A szabadsághoz*' című versében arról ír, hogy egy bölcs elme és tü. zes poéta inkább választja a sza. badságot, mint azt, hogy „pénz közt gazdag rab legyen". Fellázadt az embe

r megalázása ellen polgári jogaiban és érzelmi világában, s ennek a lázadásnak őszinteségével, kedélyének derűjével, felvidító verseinek nyelvével és zenéjével, népiességével és közvetlenségével rninI denkihez szóló kifejezést adott, úgy, hogy ma is friss közvetlenséggel hatnak szerelmi dalai a boldogságról és csalódásokról, bölcselő költeményei, társadalombiráló víg eposzai és a színpadra szánt müvei. Sas Andor. „ÜJ SZCr Kiadja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős Lőrincz Gyula rfis7i-rKeiztö Szerkesztőség Bratislava Jesenského u 8—10. telelőn 347—16. 352—10. KiadOb'iM'-di Pravda lapterjesztővállalat. Bratislava, Gorkého u 8. teíefon 274—74. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60 Megrendelhető a postai íézbesIíSfenál vagy a postahivatalokon Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. A postatlietékek készjérizzeí való fizetése engedélyezve Nyomás; Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava, A 53180 ' . ,