Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-18 / 279. szám, szerda

1953, november 18. OIS20 5 AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Űjabb lépés a falu szocializálódása felé Pereden a közelmúltban ünnepé­lyes keretek között nyitották meg a szépen berendezett és áruval bő­ségesen ellátott nagy Szövetkezeti áruházat. Az ünnepségen a község apraja­nagyja megjelent. Az ünnepélyen részt vettek a kerületi fogyasztási szövetkezet, a járási párttitkárság, a járási hivatal és más hivatalok vezetői is. Az ünnepség megkezdése előtt az iskola növendékei kultúr­műsorral léptek fel. Pék elvtárs, a helyi fogyasztási síjövetkezet elnöke, üdvözölte a ható­ságok kiküldötteit s néhány szóval ismertette a szövetkezeti áruház je­lentőségét. Majd átadta a szót a já­rási fogyasztási szövetkezet elnöké­nek, Poszpis elvtársnak, aki beszé­dében foglalkozott a szövetkezet je­lentőségével. Kérte a hallgatóságot, hogy becsüljék meg mint sajátju­kat és gyarapítsák, szervezzenek meg minden becsületes dolgozót a fogyasztási- szövetkezet tagjának. Majd Bárdi elvtárs, a helyi egységes földmüvesszövetkezet elnöke és Mik­lovics elvtárs, a helyi nemzeti ta­nács elnöke, beszéltek a falu népé­hez, ők is kérték a lakosságot, hogy támogassák a szövetkezeti mozgal­mat. A beszédek elhangzása után Pék elvtárs bezárta az ünnepélyt. Azután kinyíltak az üzlet ajtajai és a vásár­ló közönség legnagyobb' érdeklődése mellett megindult az elárusítás. A nagy érdeklődést mutatja az a tény, hogy másfél óra alatt több mint 27.000 korona értékű árut vá­sároltak. Ezzel azonban még nérn zárult le a vásárlási láz, mert hét­főn, már kora reggel újból nagy tö­meg várt az üzlet megnyitására. A vevőközönség boldogan vette tu­domásul, hogy pártunknak és kor­mányunknak a népről való gondos­kodása valóság. A szocializmusban élő dolgozónak sokkal szebb és bol­dogabb az élete, mint volt a mult kapitalista rendszer alatt. A dolgo­zóknak megadják a munkára való jogot s ezzel biztosítják a kereseti lehetőséget is. Lehetővé teszik azt, hogy a dolgozók szükségleteiket megvásárolhassák saját falujukban. Pártunk és kormányunk ezen gon­doskodását azzal fogjuk meghálálni, hogy munkahelyeinken még többet termelünk, betartjuk a pártunk és kormányunk által kiadott rendelete­ket. Ezáltal elősegítjük az árak to­vábbi csökkentését, életszínvonalunk emelkedését. Pék István, Pered. Rejtélyes csomagocska Egy ízlésesen becsomagolt kis vi­taoalciumos csomagot hozott a pos­tás. Körülbelül kétszer akkora vplt, mint egy gyufásskatulya. Amikor ezt a rejtélyes csoma­gocskát megkaptuk, az elvtársnő, aki átvette, a feladó nevét olvasta: Kecskeméti Lajos. Azt gondoltam, hogy valamelyik ismerősöm tréfált meg a névelkereszteléssel (diákko­runkban több nevet adtunk egymás­nak). Ne bontsd fel — szóltam munka­társnőmnek s magyarázkodtam, hogy az enyém az a csomag, valaki meg akar vele tréfálni. Ez nem a tiéd — éz a név a fel­adóé. Szerkesztőségünk címére jött. Ezek után szinte megkönnyebbül­tem, hogy nem kell viszonoznom ezt a tréfát. Ezalatt az elvtársnő fel­bontotta a csomagot. Mint a nők ál­talában, kíváncsi volt rá, mert nem közönséges dologra vallott a csoma­golása. Valóban, különös dolog volt a két egymásban szépen elhelyezke­dő dobozban. Egy sörösüveg kupakja, amely szorosan tapadt egy darabka ke­nyérhez. Olyan volt, mint amikor a gyermekek sárból süteményt ké­szítenek s ezt a játszást megúnván, otthagynak csapot-papot és a süte­ménymintázót is benne hagyják egy darab sárban. Ilyen mintázott kenyérdarabkát küldött szerkesztőségünkbe Jabloü­nov n/Bodvou-ról, Kecskeméti La­jos. aki a kassa—rozsnyói vasútvonal alagútépítés} munkájában elfáradva jóízűen akart falatozni, de ahogy a frissen sült kenyérbe beleszelt zseb­késével, megakadt az a söröskupak­ban, úgyhogy majdnem beletörött a kés hegye. Ezt a kenyeret vala­melyik kassai kenyérüzem szállítot­ta a kassa—rozsnyói alagútépítés munkásainak. Felháborodott ezen nemcsak Kecskeméti elvtárs, hanem a többi munkatársa is. Felháboro­dásuk jogos, mert ha ök becsülete­sen dolgoznak, akkor jogosan elvár­ják, hogy a pékek olyan kenyeret süssenek, hogy necaak ők, ha­nem minden munkaszakaszon dolgo­zó ember élvezhető, jó kenyeret ehessen. Ennek a kenyérüzemnek dolgozói nem fordítanak elég gondot munká­jukra. Nem tartják szem előtt mun­ka közben, hogy ök a dolgozóknak sütnek. Többször előfordult, hogy a munkások spárgát és egyebeket ta­láltak a kenyérben. Naponta érkeznek szerkesztősé­günkbe jelentések arról, hogy a munkások felajánlásokat tesznek a termékek minőségének megjavításá­ra, hogy dolgozóink minél jobb árut vásárolhassanak. Ugyanakkor a kas­sai péküzem dolgozói ellenszenvet keltenek maguk iránt a termékeiket fogyasztó dolgozókban. A kassai péküzem dolgozói javít­sák meg munkájukat, hogy a kör nyék dolgozói meg legyenek eléged­ve. Ha a pékek több gondot fordíta­nak munkájukra és jobb kenyeret ég péksüteményt .állítanak elő, azt a fogyasztók rögtön észreveszik és elismerik. De ezrt a javítást el is Várják dolgozóink. Jozefik Lajos Alszanak Vénye község kultúrfelelősei Örömmel olvastam a kékkői járás­ban megjelenő „Üj földműves" ve­zércikkében, hogy a vényei Egysé­ges Földműves Szövetkezet ragyo­gó példaként az első helyre került a járás többi egységes földmüveSszö­vetkezetei előtt és beszolgáltatási kö­telezettségét 180 százalékra teljesí­tette. Nagy örömet éreztem, mert én is a községből származom. Néz­zük meg most azonban, milyen kul­túrál etet 1 él Vénye község. Meg kell állapítanunk hogy semilyent se. A most bekövetkező téli hónapokban úgyszólván semmi kilátás nincs a legkisebb kultúrmegmozdulásra sem, mert a több mint ezer lakosú falu. rak nincs kultúrháza, de még csak olyan helyisége sem, amely ezt pó­tolhatná. A búcsú alkalmával, mely ez -év november 8-án lett megtartva, a, szo­kásos táncmulatságot is egy juh­akolban kellett megtartani. Kevés falunak vannak oly lelkes fiataljai, mint Vénye községnek. A mult télen nehéz körülmények között tanulták be és adták elő az e célra nem megfelelő gabonaraktárban „A közös út"-at, „Ha az asszony ke­zében a gyeplő" és a „Fösvény"-t, majd szlovák nyelven a „Páva" ke­rült bemutatásra. E télen azonban nincs rá semmi remény, hogy szín­darabot tanulhatnának be a fiatalok a fent említett okok miatt. E cikken keresztül szeretném fel­hívni az illetékes nemzeti bizott­ságok figyelmét arra, hogy pártunk és kormányunk rendeletei gondos­kodnak minden tekintetben a kultú­ra fejlődéséről, ami annyit jelent, hogy nekik is nagyobb gondot kell fordítaniok erre a célra, és hogy minél előbb megtegyék a szükséges lépéseket, hogy Vényén legyen kul­túrház. Meg vagyok győződve arról, hogy ez Vénye község dolgozóit még nagyobb munkasikerekre fog­ja buzdítani. Tóth András, A dicső Micsurin nyomdokain haladunk előre A növények termelésében új kor­szakot alkotó Micsurin és Liszenkso tanítása az az aranybánya, amely­ből merítve megtanuljuk a termés­hozam és az állatállomány mennyi­ségének és minőségének növelését. E tudományok elsajátítása megköny­nyíti munkánkat, megerősíti szocia­lista államunk gazdasági fejlődését. Bőségesebb, szebb életet biztosít a dolgozóknak és szeretetre nevel szü­lőföldünk és munkánk iránt. Nem elégedhetünk meg csupán a szak­könyvek tanulmányozásával, ma­gunknak is munkával, kísérletezéssel, a növények életkörülményeinek meg­figyelésével és tapasztalataink át­adásával kell hozzájárulnunk az ered­ményhez. Ezt a célt tűzte ki maga elé a su­rányi járásban, Hulban levő Micsu­rin-kert vezetője is. Virág- és zöldségkertészet, faisko­la, forróégövi növények, gyapot, citrom, mandarin, földimogyoró, gyógynövények, nemesfajtájú gyü­mölcsök termelése a szovjet mód szerek alapján, kísérletezés érdekes keresztezésekkel, újfajták kitenyész­tése hatalmas munkát i'ó a körök vezetőire, akik a buli nyolcosztályos középiskolának s a járás tanítóinak köréből kerülnek ki. Ebben a munká­ban élen jár a járási Micsurin-kert megszervezője és vezetője, a fárad­hatatlan és lelkes Michal Zubaľ, aki minden szabad idejét a kertben, vagy a nagy üvegházban tölti, ahol kísér­leteket végez és megfigyeléseket tesz. Fáradhatatlanul jár a dolgozók közé, meggyőző munkát végez és így sikerült neki az anyagi segítség­csekély volta ellenére nagy beruhá zásokat tenni, új fűtőtesteket besze. rezni, melegágyakat létesíteni, stb. A muinkálatoknáil lelkesen segíte­nek a tanítók és a tanulók brigád, jai. A JMK összeköttetésben áll 65 terményvállalattal és 6 kísérleti ál. tamással. Tavasszal beszerzett 2800 kiváló neme s facsemetét. A járási is­kolai Micsurin-köröket ellátja maga termesztett virágmagvakkal, zöldség­es gyógynövénymagvakkal, facseme­tékkel s útbaigazítást ad ezek ter. mesztésére. A jelszava: minden Mi­csurin-kertnél legyen melegágy! Gyönyöiu a hull üvegház! Nagy, bodros krizantémok, piros fehérrel keresztezett muskátlik, pompás asz­paráguszok, pálmák, fikuszok, na­rancs, citromcserjék tarka színpom­pájában úszik. A huli üvegház kin­cseit éis a járási iskolák fiatal pio­nírjai termékeinek és virágainak ki­állítását tekintettük meg a napok­ban a surányi nyolcosztályos közép, iskolában. Az iskolákat egy tanító és egy pionír képviselte, akik hazatér ve beszámoltak a látottakról. Az is. kólák tanulói gyönyörködnek a mfi vészi fényképekben, a sokszínű virá­gokban, a festői módon csoportosított gyümölcsökben, a tanulók által ki. termelt gyapotterrnényekben, földi mogyoróban és a különleges gyógy­szerek gyártásánál nélkülözhetetlen gyógynövényekben. A pionirok által vezetett naplókból látható volt a fej. lödés menete. A legjobban dolgozó Micsurin-kö­rök a következők: Csernik szép, fe­hér gyapottermésével keltett feltű­nést, Surány Micsurin-köre trágyá­zás segítségével 11 kilogrammos cu­korrépát termelt. Milyen kicsiny volt a mellette lévő trágyanélküli talaj­ban termelt cukorrépa. Bordonyovo pionírjai a tanulók által készített kaptárt és lépesmézet állítottak ki, Beleg keresztezéssel kísérletezett, Gyegyinka különféle nemesített vi­rágmagvakkal ; Komjntice magyar gyapotot és a többi Micsurin-kör konyhakerti és ipari növényeket ál­lított ki. A kiállítás megtekintése után Mi­chal Zubaľ, a járási kert vezetője beszélt a jelenlévőkhöz, ismertette az eredményeket és terveket, s a jövő­ben még fokozottabb figyelmet fog. nak fordítani a melegégövi növények termesztésére, gesztenye, mandula­fa, szőlőfajok nevelésére, szőrmét^ adó állatok tenyésztésére, hogy ta­pasztalataikat azután átadják a Micsurin-körök segítségévei a közös, ségnek. i kísérletekről és ered. esetenként be fogunk A szovjet mezőkön boldogság terem Az ukrán falvak szegényeit a Nagy Október földhöz juttatta. Ami a föl­det illeti, gazdagok lettek. Azonban a földet saját ekéikkel, vetőgépeik­kel és egyéb eszközeikkel kellett meg­müvelniök. De honnan vegyen erre mindegyig külön-külön pénzt? Sok faluban hamar eszükbe jutott Lenin mondása, hogy kis gazdasággal nem szabadulsz meg a nyomortól. Ezért az ukrán parasztok elhatározták, hogy sabb termésének elérését céhó moz­galom élére állt. Ukrajna kolhozainak és szovhozaina k mezőin született az „ötszsázasok" moz­galma. Marja Demcsenka és Marina Gnatyenka megígérték Sztálinnak, hogy egy hektárról 500 q cukorrépát taka­rítanak be. De sokkal többet értek el. Marina Gnatyenko és Marja Dem­csenka 1935-ben Lenin-rendet kap­tak. Meghívták őket a Kremlbe, az Ezekről ményekről számolni. Miklóska tanitónö, a Micsurin-kör tagja. földjeiken új, szocialista módszerrel kezdenek gazdálkodni. A földet együt­tesen, közös eszközökkel fogják meg­művelni. Szövetkezeteket alapítottak. Volt ahol előbb, volt ahol később, de a szovjet Ukrajna területén mindenütt idejében. Marina akkor még kislány volt — u. Nagy Októberi Forradalom és az 1917. december 25-i nagy események idején — amikor Ukrajna szovjet köztársasággá vált. Tulajdonképpen azon sok nem múlott, hogy még éveken keresztül hallotta Marina a szabadságot és függetlenséget védő fegyverek ropogását mert jelleme gyermekkora óta úgy edződött, mint a legkeményebb acél. Eljött a győzelem, amelynek el kellett jönnie. Megszabadult a szü­lőföld már az intervenciósok (beavat kozók) támadásaitól is. Az ukrán falvakban szabadon és kollektív mó don kezdtek élni és dolgozni. Marina akkor 7 éves volt. Már szovjet isko. lába járt.. 1929-ben, a nagy fordulat évében, mikor az egész szovjet földön ha­talmasat fejlődött a kolhozmozgalom és mikor a kulákságnak, mint osz­tálynak felszámolására került sor, lépett be a 15 éves Marina a kolhoz­ba. ... A kievi terület horodiscsjenszki járásában született Marina Vaszile­jevna Gnatyenko. Kezdetben ugyan­olyan egyszerű kolhoztag volt, mint bármelyik másik leány. Marinát azon­ban a szovjet iskola és a lenini Kom­szomol jól nevelte. A „Kominterna" nevű kolhozban hamarosan egy mun­kásszakasznák lett vezetője és jó példával járt elöl a falu fiataljai előtt. Ukrajnában új emberek nőttek, munkájuk is kulturált. Ukrajna az újítók köztársasága lett. A munka magasabb termelékenységéért küzdő tömegmozgalom keletkezett és innen elterjedt az egész Szovjetunióban. Alexej Sztachanov bányász, ax ukrajnai „Centrálná Irmino"-bányá­ban felállította első csúcsteljesítmé­nyét. Róla nevezték el a munka n&i­gas termelékenységéért küzdő, az egész Szovjetunióban éltexjedt moz­galmat. Petr Kryvonos ukrán vasutas a vasutasok élmunkás mozgalmának megalapítója. Marina Gnatyenko, Marja Demec­jenkával együtt a cukorrépa maga­egész Szovjetunióból összegyűlő kol­hozi élmunkások értekezletére. Éppen kettőjüket fényképezték le Sztálinnal együtt, Marina akkor 21 éves volt. A következő évbe.i már a szakaszá­ra eső részen minden hektárról 631 mázsa cukorrépát takarított be. Marina mint komszomoltag, már soha többé nem elégedett meg az elért eredménnyel. 1939-ben a kie­vi egyetem előkészítő tanfolyamát végezte el, utána az egyetem élelmi­szeripari szakaszán kezdett tanulni. A háború félbeszakította tanulmá­nyait. Marina önként frontszolgálatra jelentkezett és a tábori kórházakban ápolta a szovjet hazafiakat. A Vörös csillag érdemrendjével tüntették ki. Mikor Ukrajnából kiűzték a meg­szállókat, Marim visszatért Kievbe és minden erejével segített felszaba­dított hazájának életét felújítani. A kommunista párt kievi területi bi­zottságának instruktoraként működött, utána a cukorrépatermeléssel foglal­kozó Szovjetunió tudományos kutató intézetébe n dolgozott. 1950'ben táv­tanulással befejezte a mezőgazdasági főiskolát is. Marina Gwtyenkot az Ukrán Szov­jet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának képviselőjévé választot­ták. Jelenleg az Ukrajnai Kommu­nista Párt Központi Bizottságának tag­ja és a kievi dolgozók küldöttei ta­nácsának képviselője. Tudományos munkatársa a kievi össz-szövetségi cukorrépa-kutató intézetnek. ... A VOKSZ küldöttséggel érke­zett hozzánk Csehszlovákiába a Cseh­szlovák Szovjet Barátság Hónapjá­ban. Minden napját annak szenteli, hogy megismerkedjék cukorszakér­tőinkkel és agrotechnikánkkal. Beszél arról, hogyan lehet a répában a cu­kortartalmat növelni, hogy kell a répát kezelni, a növényeket egyelni és a földet porhanyóssá tenni. A fiatáloknak a Szovjetunió Kom­szomol-tagok életéről, munkájáról és szülőföldjük iránti szeretetéről beszél. Marina Gnatyenko minden szavá­ban saját élete, munkája és értékes tapasztalatai tükröződnek vissza. Ma­gas termete, világos tekintete, meleg és komoly szeme — minden arról beszél, hogy a szovjet földön a szov­jet asszony számára is boldogság szü­letett.

Next

/
Thumbnails
Contents