Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-13 / 275. szám, péntek

4 II

J SZO Használjuk ki a tervezés új módszereinek előnyeit Az 1954. évi terv feladatait megszabó gazdaságpolitikai elvi irányvonalat a folyó évi szeptember 15-i kormánynyilatkozat foglalja magában. Ez irányvonal megvalósításának edöfeltétele elsősorban azoknak a feladatoknak- a szeon előtt tartása, amelyeket a kormány a jövő évi terv ellenőrző számaival tűzött ki. .Az ellenprzô számok meghatározzák és biztosítják az 1954 évi terv fő arányait. Ezért bármely részének és bármely benne kiszabott feladatnak be nem tartása, a népgazdaság fejlődésére nézve szükséges arányosság megszegését jelenti. Az ellenőrző számoktól való bármilyen eltérés megakadályozása a gazdasági apparátus minden dolgozójának elsőrendű feladata és kötelessége. Minden lehetőségünk megvan a kormány által jövő évre kitűzött feladatok teljesítésére, mert a kormány teljesítésükre jelentős eszközöket bo_ csátott rendelkezésre. Ezen eszközöket arra való tekintettel, hogy népgazdaságunk egyes ágai a fejlődésben elmaradnak, központosítani kell, az ismert szűk profilok felszámolására és a dolgozó emberről való gondoskodás feladatának teljesítésére. Hogy a vezető gazdasági apparátus munkája és a tervezés jobb legyen, feltétlenül szükséges megvalósítani és a gyakorlatba átvinni a terv fölülről való összeállításának elvét. Csupán ez az elv teszi lehetővé a minisztériumoknak, hogy a párt és a kormány által kitűzött feladatokat teljesítsék, elsősorban felelősek legyenek a népgazdaságnak az üzemeikben előállított termékekkel való zavartalan ellátásáért. Csak a népgazdaság szükségleteinek részleges ismerete alapján állítható össze felülről a terv. A vállalatok nem állapíthatják meg e szükségleteket a maguk lehetőségei szerint, úgy, ahogy maguk jónak látják, hanem csak a minisztériumok és központi hivatalok, mint az állami közigazgatás felelős irányító szervei. A minisztériumok feladata, hogy előterjesszék a kormánynak a gazdasági tervre vonatkozó saját javaslatukat, amelyben megmutatják, hogyan kívánják kielégíteni a következő évben a népgazdaság szükségleteit és egyszersmind rámutatnak, milyen előfeltételeket kell kialakítani a tervezett feladatok teljesítésére. A felülről való helyes tervezés összeférhetetlen a párt és a kormány által elítélt régi gyakorlat, az úgynevezett yálasztervezés fenntartásával. A választervezés azt je. lentette, hógy a terveket lent a vállalatokban állították össze. Az ilyen terv nem volt kezessége az egész népgazdaság helyes arányainak; annak ellenére, hogy a választervezés helytelenségére sok bizonyítékunk van, nem sikerült még mostanáig sem kiküszöbölni minden maradványát tervezési munkánkból. A tervnek felülről való önálló öszszeállítása azonban nem jelenti azt, hogy a minisztériumoknak az üzemektől elszigetelve kell dolgozniok. Éppen ellenkezőleg. Népgazdaságunk arányosságának és szükségleteinek felülről való biztosítását össze kell kötni az üzemekben lévő összes tartalékok feltárásával. A minisztériumoknak a gazdasági tervekre vonatkozó javaslatai kidolgozása során az üzemektől indokoló anyagot és alapnyujtást kell megkövetelniök, mint például a termelőképesség kihasználására vonatkozó adatokat, az anyag, fűtőanyag, elektromos energia fogyasztására vonatkozó normákat. a munka termelékenysége emelésében és az önköltségcsökkentésben elért legjobb eredmények elemzését stb. Nem helyes azonban, hogy a minisztériumok - úgynevezett ,,előzetes műszaki, ipari és pénzügyi terveket" kérjenek ki és azokat gépiesen összerakják Ilyen összesítés alapján a vállalatok ugyanis „lokálpatrióta" érdekeket érvényesítenek, megokolás nélkül és anélkül, hogy tudnák, hogyan fedi a terv a népgazdaság szükségleteit, tekintet nélkül arra. vájjon követeléseik összhangban vannak-e az állami terv feladataival. Elsősorban az anyagra és a beruházásra vonatkozó követelményekről van szó.. Különösen a beruházás jellegével bíró építkezéseknél nem érvényesül kenőképpen a minisztériumok vezető szerepe. Nem szervezik az építkezéseket úgy, hogy minden eszközzel elsősorban azoknak az épületeknek az elkészültét biztosítsák, melyekben legelőbb kell megkezdeni a termelést és melyeknek termelőképességével már a termelési tervben számoltak. Nem gondoskodnak az anyagok és pénzügyi eszközök központosításáról és tűrik, hogy azok elfecsérlődjenek, üj építkezések megkezdését engedélyezik, anélkül, hogy a már megkezdetteket előzőleg befejeznék. Lehetetlen, hogy a minisztériumok az üzemektől csak a terv bizonyos részének kidolgozását kérjék, mint például a műszaki anyagellátás tervét, vagy a munka tervét, anélkül, hogy közölnék az üzemekkel a termelési terv célját és terjedelmét. Figyelembe kell venni, hogy a műszaki anyagellátási tervet, a munkatervet, vagy az önköltség tervét nem lehet kidolgozni a termelési feladatok ismerete nélkül. Csupán a termelési terv ismeretére támaszkodó, részleteiben is kiegyensúlyozott és progresszív normákkal indokolt, komplex módon összeállított terv biztosítja az üzemek jó munkáját és a népgazdaság helyes arányait. A gazdaságunk arányos fejlődését biztosító terv helyes összeállításának minden követelményét osak akkor teljesíthetjük, ha alaposabban használjuk ki, mint .eddig, a tervezés új módszereinek minden előnyét. Ezt a módszert még nem vezettük be következetesen népgazdaságunk egész területén. Az új módszer megkívánja, hogy a terv javaslatának összeszerkesztéséhez a népgazdaság szükségleteinek alapos ismeretével lássunk hozzá és hogy ezen ismeretek alapján juttassuk érvényre és fejtsük ki a szovjet példa szerinti tervezés minden elemét és elvét. v A tervezés új módszere lehetővé teszi és megkívánja, hogy a terv indokolásában és népgazdaságunk mindennemű tartalékának feltárásában a dolgozók minél nagyobb számban vegyenek részt. A terv összeállításában való részvételük és a terv feladatának konkrét ismerete biztosítéka annak, hogy a kormány által megállapított tervet üzemeinkben teljesíteni fogják. A tervet a párt és a kormány irányelvei alapján kell összeállitani, hogy biztosítsa népünk anyagi és kulturális jólétének állandó emelkedését. A dolgozóknak keresniök kell a lehetőségét annak, hogyan teljesítsék a kitűzött feladatokat. Az 1954. évi állami terv ellenőr, zö számai az életszínvonal emelkedésére irányulnak és" meg kell teremteniük az aránytalanság kiküszöbölésének előfeltételeit Ezek az előfeltételek csak akkor válnak valóra, ha a dolgozók sokkal nagyobb mértékben fordítják figyelmüket a nyers, és egyéb anyag felhasználása terén a lehető legnagyobb takarékosság elérésére, a bürokra tizmus, a legkülönfélébb kibúvók és aktatologatás maradványainak eltávolítására. A minisztériumoknak be kell vezetniök a kiadványok személyes ellenőrzését,, gondoskodniok kell arról, hogy ' az anyagot csak a tervben megállapított feladatokra használják fel, nem szabad megengedniük szükségtelen termékek gyártását, idejében tisztázniok kell az üzemek termelési programm. ját és meg kell akadályoznlok a termelési programm gyakran felesleges áttételét egyik üzemből a másikba. A minisztériumoknak határozott formában intézkedniük kell, hogy a terv reális legyen, de nem úgy, hogy a terv alacsony szinten álljon, hanem legyen indokolt és 1954ben való teljesítésével megvalósuljon a párt és a kormány gazdaságpolitikai irányvonala. Bedrich Tomek, az állami tervhivatal dolgozója. Százötven év a magyar irodalom életéből Az irodalom jelentősége a társadalom életében és fejlődésében. A XIX. század első negyedének irodalma A kulturális színvonal szakadatlan emelése és kiteljesedése kormá- kor még forradalmiságot is jelennyunknak és pártunknak olyan célkitűzése, amelyet minden erővel éppúgy munkálnunk kell, mint a szocializmus építését gazdasági és politikai téren, Pontos ismeretek terjesztése a- tudomány, az. irodalom életében érvényesülő objektív törvényekről, a legbiztosabb út a műveltség gazdagodásához, szétáradásához és elmélyüléséhez. Ennek a nagy feladatnak szolgálatában közli az/ U j Szó a jelen cikkel meginduló és a XIX század kezdetétől a közvetlen jelenig hatoló áttekintést a magyar irodalomnak azokról a jelenségeiről és haladó értékeiről, amelyeknek gyümölcsöző megőrzése és továbbfejlesztő gondozása dolgozóinkra vár. A sztálini bölcseség az írókat az emberi lélek mérnökeinek nevezi, ami annyit jelent, hogy ök '"az új típusú szocialista ember jellemét és egyéniségét olyan tervezeteser. formálják, mint ahogy a mérnökök gépet szerkesztenek és épületeket emelnek. A pedagógusokat a sztá lini megállapításhoz kapcsolódva a fiatal emberi lélek mérnökeinek nevezhetjük. A kommunista

1 nevelés céljaira szolgáló hatalmas eszköz. az irodalmi oktatás. A benne érvényesülő marxista irodalomszem lélet alapelveivel kell elsősorban tisztában lennünk. Az irodalom a társadalmi tudat jelensége. A tudat a valóságot tükrözteti. annak megismerésére képes. Az irodalom is a valóságot tárja fel, éspedig sajátszerű módon, a nyelv művészi eszközeinek felhasználásával. A tudomány a valóságot a tények pontos számbavételével és a logika eszközeivel ismerteti. Az irodalom úgy tükrözteti a valóságot, hogy ez az olvasók számára szemléletessé, képszerűvé válik. Az irodalmi alkotás lelkesít, megragadó hatású, esztétikai érzést kelt. Az irodalom társadalmi jelenség, és élete alá van vetve a dialektika törvényének. Az irodalom életében is az elavult helyére lép az, ami új és a jövőnek szól. A társadalmi alap változásával az irodalom is átalakul. Az osztálytársadalmakban az irodalom nemcsak tükrözteti az osztály harcot, hanem aktív módon támogatja az elnyomott rétegek küzdelmét, felszabadulását. Az irodalom megismerteti a társadalmi fejlődés törvényét, és ezzel nevel. Ráeszméltet arra, hogy mit kell tennünk a fejlődés előmozdítására. Az osztálytársadalmakban elkülönül az írásba foglalt müköltészet és az élőszóban virágzó népköltészet. A müköltészet termékeit az uralkodó osztályok hozzátartozói alkotják és olvassák. A müköltészetet az uralkodó osztályok felhasználják saját ideológiájuk terjesztésére. A kapitalizmus korában a polgárság egyre jobban kedvelte a dekadens irodalmat. Ez elfordult a társadalom valóságos életének és a dolgozók küzdelmes sorsának ábrázolásától. A költőtől azt kívánják, hogy vonuljon elefántcsont toronyba, legyen „ politikátlan" és írjon olyan fantasztikusan érdekes dolgokról, amelyek elterelik a figyelmet a kapitalizmus alkonyát és letűnését jelző tényekről. A népköltészetben kifejezésre jutott mindaz a panasz és lázadó kedv, amely a feudalizmus és a kapitalizmus korában az elnyomottakat foglalkoztatta és feszítette. A szocialista társadalomban a műköltészetet és a népköltészetet egymástól elkülönítő válaszfal leomlik. A népköltészet a maga gyökeres szépségeivel érvényesül, többé nem kesergést, hanem életörömet szólaltat meg, amint Kazahsztán nagy költőjének, Dzsambulnak müvei mutatják. Az osztálytársadalmakban a népénekeseket és az irodalomban kifejeződő népi müvésziséget lenézik. Példa erre a középkori, latinul író krónikásnak. Anonymusnak nyilatkozata a regősök csacsogásáróV s a dekadens szalonízlés tiltakozása, Petőfi Sándor élettel teljes, népies szépségű költeményei ellen. A népköltészet mindenkor tisztábban őrizte meg a nemzeti formát mint a nyelvhasználatban is elidegenedő és öntelt kozmopolitizmusra hajlamos uralkodó osztályok. Az irodalom a népi demokráciában többé nem a népesség elenyész,', kisebbsége számára fenntartott szóza az életkedvet és a munkabuzgalmat. A szépirodalom tanulmányozásával követjük a szocializmus nagy tanítómestereinek példáját. Marx nyolc nyelven olvasott s maga irányította gyermekeinek irodalmi nevelését. Engels nemcsak a régi és az új irodalmak iránt, hanem a nyelvtudomány problémái iránt is érdeklődött. Nálánál világosabban nem állapították meg a tipusalkotás jelentőségét az irodalomban. Lenin tisztázta a szocialista irodalom pártosságának fogalmát és követelményét. Sztálin a marxizmus fényszórójával világított rá a nyelvtudomány feladataira és tőle származik a szocialista realizmus fogalma. A XIX. század magyar irodalmának fejlődésében határjelző jelentőségűek a következő évek: 1825, 1849 és 1867. A század elejétől 1825-ig tart a Szent Szövetség társadalmi és politikai elnyomást, feudális rendörködést és bürokratikus önkényuralmat jelentő korszakának legsötétebb része. 1825 és 1849 közé esik a reformkor, amelyben megindult a küzdelem - és ebben hatalmas iendülettel vesz részt az irodalom — a feudalizmus felszámolásáért. E korszak zárószakasza, a nagy Márciust megelőző évtized, forradalmi megmozdulásba torkol, a gyarmati kizsákmányolás és a földesúri kiváltságok megszüntetését tűzi ki elérendő célnak. 1850-től 1867-ig a győzelmes ellenforradalom zsarnoksága ellen összpontosítja erőit az irodalom. A forradalomban résztvevő uralkodó osztály végül kiegyezik az ellenforradalmi erőkkel. 1867 után következik az a félig feudális, félig kapitalista éra. amelyben a hivatalos irodalom az epigonizmus ingoványára téved. Van ugyan irodalmi ellenzék (Vajda János, Tolnai" Lajos) és van a halódó feudális társadalom válságtüneteit felismerő kritikai realizmusnak egészen nagy kéviselője is (Mikszáth Kálmán), de az irodalmi színtelenség és szürkeség uralma egyelőre alig; látszik megingathatónak. A XIX. század utolsó negyedében született és tölti ifjúságát Ady Endre. Később, a XX. század elején bontja ki szárnyát a demokratikus irodalmi újjászületésnek ez a fönix-szerü jelensége, egyszersmind az 1918—19-es forradalom viharmadara. Felrázó erejű szavával 1849 íélbenmaradt müvét befejezni segíti, sőt .hozzájárul a kapitalizmuson túl vezető politikai és kulturális fejlődés meggyorsulásához. A XIX. század első negyede irodalmi szempontból szélcsendes zóna. A legelső években a magyar jakobinusok mozgalmának véres elnyomása dermesztően hatott az írókra. De azért ebben a korszakban is megszólaltatja a költészet Fazekas Mihály Ludas Matyijában és Katona József /Bánk bánjának Tiborcában azt a két nagy követelményt, amely a XIX. század magyar társadalmi és kulturális fejlődésének tengelyét képezi: a népi önrendelkezést gátló idegen uralom lerázását és a földesuraknak robotoló jobbágy-földművesek igényét szabad életre. Ebben a korszakban fontos tett valósul meg: a magya

r nyelvet szókincsében gazdagító, kifejezések tekintetében hajlékonyabbá tévő nyelvújítás. E mozgalom híveinek harca a nyelvújítás ellenzői ellen társadalmi és politikai jelentőséget nyer olyan korban, amelyben a hírhedt államkancellárnak, Metternich Kelemen hercegiek rendszere hoszszú éveken át minden hangos szót, kritikát és tiltakozást elnémított. A nemesség támogatta a Habsrakozás, hanem a nevelés eszköze. | burgokat a napoleoni háborúkban, őntudatositő és a társédalom nagy j mivpl a mezőgazdasági termékek feladataira eszméitető erő. Fokoz- I pisCci ára magasba szökött és az aktő polgári demokráciától a maga kiváltságait épp úgy féltette, mint a Habsburgok a maguk önkényural- . mát és hatalmi állását. A nemesség azonban az 1811-ben végrehajtott devalváció és a béke megkötése után is folytatott katonafogdosás és súlyos adóztatás miatt a kormányzat ellen fordult, s makacs ellenzékiségével kikényszerítette 14 éves szünet után 1825-ben a nemesi országgyűlés összehívását. A kormányzat okozta sérelmek poli-' tikai bírálata azonban ettől kezdve fokozatosan átélesedik annak a társadalmi rendszernek bírálatába, amely ilyen haladás- ós népellenes kormányzatot lehetővé tett és megtűrt. Ebben a korban az egyházak kezében van az iskolaügy. Nincs kötelező népoktatás és nincsen intézményes rendszerességü tanítóképzés. A pesti egyetemen van ugyan magyar tanszék, de ez nem nyújtott tudományos képzést, hanem inkább afféle lektorátus volt és feladata társalgási órákat adni azoknak, akik nem tudnak magyarul. A könyvkiadás állapota vigasztalan. Szokásos még a kinyomtatott müvek alázkodó ajánlással való ellátása nagyurak címére, a szerző az ajánlás révén némi pénzsegélyre számított. Szüksége volt erre, mert csak saját költségén jelenhetett meg a munkája. Abban az esetben, ha sikerült neki legalább 200 előfizetőt szereznie, a nyomdász a hozzá befolyó előfizetési díjak fejében vállalta a kinyomtatást. A szerző kapott néhány példányt, de az árusítás a nyomdász üzlete volt. Kinyomtatni csak akkor volt szabad valamilyen kéziratot, ha az illetékes állami cenzor (legtöbbnyir

e papi személy), aki a könyvellenőrzés tiszteletet nem biztosító tisztségét vállalta, engedélyt adott a kiadásra. Bécsben jelent meg minden kedden és pénteken a kéthasábosan szedett, 8 kis kvartoldal terjedelmű hírlap,' a Magyar Kurir. 1806 óta Kulcsár István Pesten szerkesztett magyar nyelvű újságot. Kolozsvárott egy haladónak nem nevezhető és a mágnások támogatását élvező író, Döbrented Gábor jelentette meg az Erdélyi Múzeum című folyóiratot 1814-től 1818-ig. A lap szellemére jellemző, hogy az általa hirdetett színműpályázatra benyújtott Bánk bánt a bírálók a legcsekélyebb figyelemre sem méltatták. Pesten 1817-ben indította meg mint kiadó Trattner János Tamás nyomdatulajdonos a Tudományos Gyűjtemény című havi folyóiratot, amely munkatársainak már némi honoráriumot, ívenként 4 forintot fizetett. A pesti polgárság elsősorban a . német színészetet támogatta, magyar színjátszás 1796-tól 1807-ig nincsen a városban. Az utóbbi évben bemutatkozik Pesten egy Kolozsvárról kirajzott szinészcsoport, hetenként kétszer tartanak előadást, ha a német színigazgatótól, vag

v a hatóságtól hely.et kapnak fellépésre. Nyolc évig küszködik ez a színtártulát Pesten, 1815-től 1819-ig ismét szünet következik be a magyar színjátszásban Pest-Budán. 1819ben székesfehérvári színészek előadják Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon című történelmi darabját jelentős sikerrel. Ez a nemesi származású, de polgárként élő író az általa szerkesztett évkönyv, az Aurora köré 1&22 óta olyan munkatársakat csoportosít, mint Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldy Ferenc és eredményesen próbál Pesten irodalmi központot teremtem. Kisfalu 'y Károly az elsők egyike, akik az irodalmi tevékenységet foglalkozásnak, hivatásnak tekintik. Ekkor még ott talájható az írók között egv regiszabású típushoz: a birtokán gazdái, kodó nemes úr, aki nem megélhetést nyújtó fogialkoz-ásként, hanem kedvtelésbői forgatja a tollat. Ehhez a típushoz tartozik Kisfaludy Sándor és Berzsenyi Dániel. Az idegen irodalmi példákat követő, a klasszikus ókor nagyszerűségéről emelkedett, de irreális álmokat szövő, merev szabályozottságú nemesi klasszicizmustól megtörténik a fordulat a nemzeti hagyományokat ápoló és a népköltészet értékeit felismerő romanticizmus felé. SAS ANDOR. \